Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-10 / 263. szám

„Hintőpor“ Egerben Hintőpor címmel nagy sike­rű műsori adott november 8-án az egri Megyei Műve­lődési Központban Sándor György .humoristaA más­fél órás vidám hangulatú előadás után szőkébb körben réeebbj műsoraiból adott íze­lítőt. (Szántó György felvétele) Szibériádé 1-11. Valentyin Jezsovés és And­rej Mihalkov-Koncsalovszkij írták ennek az epikus sod­rású filmnek a forgatóköny­vét. Jelany egy falu neve, valahol a messze-távoli Szi­bériában, ahonnan csak egy árva folyó úsztatja a híreket a világ érdekesebb tájai felé. Kis hely ez a Jelany, alig több a semminél, ahol az emberek a családi kötés nyű­gében és sorsában élnek év­századok óta. Mondhatnánk azt is: pár ember együtt von- szoltatja a sorsát a történe- lemnjel. amely náluk inkább a kegyetlen hideg téli idő és a tócsássá váló tavasz-nyár viszonylag simogató ellenté­téből állna. Ennek a távoli kis falunak az életritmusát mintha két család, az Usztu- zsanyinok és a Szolominok vetélkedése, a szegénység és gazdagság acsarkodása hatá- tározta volna meg évszáza­dok óta. Az egyik is szeret, a másik is gyűlöl, de olyan pillanat is akad ebben a fa­lusi történelemben, amikor a szívnek és az észnek nem le­het parancsolni: kell annak a szép és szőke Nasztya Szo- lominának az a Nyikolaj Usztuzsanyin! Mondhatnánk azt is, hogy ez a szabvány szerelmi játék filmes indításnak sem külö­nös, annak, a láncolatnak a megszövegezéséhez sem ad ^sok indokot, amely majd rá­következik. De itt nemcsak a kis falu kis embereinek egyéni sorsáról és közösségi viszontagságairól van csupán szó. A közösség kibocsátja a maga fiait erre-arra. de a legtöbbet itt marasztja Szi­bériában. Ez a föld az, amely végül is nemcsak megszüli ezeket az emberéket, nemcsak el­tartja. ha néha ridegen is, ha néha véresen is dajkálva a szeretet és a gyűlölet ér­zéseit, de meg is tartjá őket. A folyó felett magasodó te­metőben szaporodnak a fej­fák. a keresztek, a neveket ráírják, ahogyan illik, mert itt sem szabad azonnal min­dent átadni a felejtésnek. A sorsokból nemcsak a temetőt szemlélve válik bölcs költé­szet. hanem akkor még in­kább. ha a tájat, a táj felett olykor megjelenő napot oda­látjuk a mindennapi embe­rek mögé és közé: ez a zord Szovjet film vidék nagy álmokat ébreszt az emberekben, s van, aki abba hal bele, hogy a fákat dönti ki, mint Afanaszij, mert út kell az embereknek, azoknak, akik innen elvá­gyódnak a nagy messzeség­be, az erdőkön túlra, ahol talán Campanella Nap-álla­mát is építik már. Ez a költészet, ez a való­ság feletti és a képzeletet megindító lebegés, haza- és emberszeretet az, amiért en­nek a kétrészes poémának a megismerését művészi élve­zetnek tartjuk. Nincs két egyforma arc, nincs két egy­forma sors, nincs két egyfor­ma kapcsolat, pedig a test és a lélek számára ez a kis fa­lu, „ez a Színpad” nem kí­nál nagy változatosságot. Ha valaki öl, azért megkapja a magáét; ha valaki szeret, azt, annak a sikerét, talán legutóljára éppen az érzi tudja, aki a címzett. Ennek a poémának az utolsó harmadában nyílik meg az alkotás tulajdonkép- péni retesze: ez a korábban átoknak tartott vidék — Szi­bérián túl már nem lehet száműzni senkit, mondják a filmben is! — éppen korunk­ban válik valami egészen mássá, mint ami volt az év­századok isten háta megetti magányában. Olaj van itt és kincs van itt, ki tudja, mennyi kincs van itt, a szál­faerdők gyökérzete alatt, a tocsogós talaj felszíne alatt. Es ez a Szibéria a tűzgyúj­tás korának álmodozásából arra a napra ébred most és itt. amikor a modern Vzhni- ka minden eszköze kezdi fel- gyúmi az ismeretlenséget, az érintetlenséget. A poéma ezt a másat, ezt az egészen újat Alekszejben, az ő hányatott, idegesítően nyugtalap sorsában fogal­mazza meg. Ahogyan megér, kezik a filmbe, minden vi­szonylat felfordul, minden mássá vélik, újabb áramkö­rök keletkeznek. Pedig nem is jelzi a rendező-forgató- könyvíró, hogy a képek rit­musának eddigi folyamatá­ban gyorsító részecskéket adagolt. Alekszej mintha a pillanat embere volna! Azt teszi, amit a város járt ember megtehet a lemaradottak fö­lött érzett fölénye okán. Es mégis idevaló ő, ebbe a táj­Befejezödött a szovjet kultúra napjainak rendezvénysorozata Szombaton este a Főváro­si Operettszínházban tartott ünnepi záróelőadással befe­jeződött a szovjet kultúra napjainak rendezvénysoroza­ta. Az esten az Ukrán Álla­mi Akadémiai „Virszkij” Táncegyüttes lépett fel. Az együttes 85 táncosa ezúttal is nagy sikert aratott műso­rával. A tíz napon át tartott sok-' színű eseménysorozat bősé­gés zenei kínálatából is ju­tott a szombat esti utolsó ..felvonására. Budapesten — a Nemzeti Galériában — Mimiim 1980, november 10., hé*r& Igor Gavris gordonkamű­vész Brahms-, Francoeur-, SCsedrin- és Sztravinszkij- műveket tolmácsolt, Borisz Rozin zongoraművész közre­működésével. Igor Gavris egyébként éppen a magyar fővárosban aratta egyik el­ső nagy sikerét: az 1968-as budapesti nemzetközi gor­donkaverseny győztese volt. A Zeneakadémia nagyter­mében a Szovjetunió Állami Hangversenyzenekara lépett fel. A leningrádi Gorkij Szín­ház a Vígszínházban játszot­ta Osztrovszkij Farkasok és bárányok című művét Geor­gia Tovsztönogrw rendezésé­ben. Az Arkagvii Rajkin ve­zette leningrádi Miniatűr Szi'nbz- ‘íTékesfehér­a Vörösmarty Szín­házban ’Apett fel. ba illeszkedik ismét vissza. A sorsával. Azzal, hogy min­den mozdulatával tagadni igyekszik a hagyományokat, a rokoni kapcsolatok benső- ségességét. Azzal is. ahogyan szertelenségét csapkodja szél a világba, olykor sértő gesz­tusaival is. És mégis ő válik igazán hőssé: mert a nagy pillanat a történelemé is, vele együtt. A poéma filmen vagy las­sú sodrású elbeszélés, vagy patetikus jelenetek sora. Itt minden műfaji kérdés is, az öntudat vizsgája, vizsgálódá­sa is. De nevezhetjük lélek­tani leletmentésnek is. A film művészei elmondtak Szibériáról valamit ma még, mert holnap már mindez nem lesz látható és tudható. Hogy rohan ez a történelem a tájak, a Föld és az ember felett?! Az operatőr, Levan Paa- tasvili színesen és hangulato­san örökített meg tájat és embert. Eduard Artyemjev a század rohamos változásait érzékeltette zenéjében, fel­használva a népi dallamok motívumait is Szibériából. A népes szereplőgárdából kima. gaslik az Alekszej Usztyu- zsanyint megelevenítő Nyikita Mihalkov sokrétű.- jellemfor- málásával és a Nasztyát fe­lénk mosolygó Natalija And- rejcsenko. Farkas András Áz első lépés a készségek megismerése Kéthetenként vendégek ér- - keznek a horti óvodába. Az első alkalommal még legör­bülnek a szájacskák, görcsö­sen kapaszkodnak anyuka nyakába. Aztán a játékok, a kedves szavak elcsalják az édesanyák öléből a kicsinye­ket. egyre bátrabban men­nek át a másik szobába. Az édesanyák pedig beszélget­nek. előadásokat hallgatnak, egy kicsit kilépnek a lakás szűk falai közül. A gyöngyösi járás óvodái­ban már hagyományai van­nak a kismamakjuboknak. Kezdetben volt arról vita, hogy hol lenne alkalmasabb hely, s kinek a feladata: a népművelésnek a kultúr- otthonokban, klubkönyvtá­rakban, vagy az oktatásnak az óvodákban. A gyakorlat azokat igazolta, akik az óvo­dai foglalkozások mellett szálltak síkra. Az óvodában ugyanis megfelelő szakembe­rek és megfelelő hely van a kicsik fogadására. Az sem mellékes, mint a horti óvoda vezetője is mondja, hogy tu­lajdonképpen óriási lépés az óvodába szoktatásra az, hogy a gyerekek egy év múlva már otthonosan érzik magu­kat, s amikor eljön az óvo­dakezdés ideje, ismerősként üdvözlik az óvó nénit, hiszen korábban sokat játszottak már együtt. Pluszmunka, de megtérül, mondják az óvónők. Megis­merkedhetnek a gyermekek­kel és a mamákkal is. Mire „óvodás szülők” lesznek, ró­luk is tudják, hogy kitől mire számíthatnak, milyen segítséget kérhetnek, kit von­hatnak be eredményesen a szülői munkaközösség mun­kájába. A kismamakluboknak, amelyek egyre népszerűbbek lesznek, — a gyöngyösi járás­ban például már majd min­den óvoda mellett működik, — kettős célja és egyben haszna van. Fontosság sze­rint nem is lehetne rangso­rolni ezeket, hiszen egyfor­mán jelentősek. A klubfog­lalkozásokkal lehetőséget te­remtenek a fiatal asszonyok­nak valamiféle közösségben végzendő munkára, baráti beszélgetésekre, tapasztalat- cserékre. Megnyílik egy ki­csit elzártságuk, hiszen a gyesen lévő fiatal asszonyok számára az egyik nehézséget épp az okozza, hogy a ko­rábbi közösségi életből ki­szakadnak, a háztartás min­dennapi robotjában elszür­külnek. Igyekeznek is a klubprogramok összeállításá­nál figyelembe venni, hogy van érdeklődés a konyhán túl is, ezért egy-egy politi­kai beszámoló, színes fog­lalkozás is bekerül az egész­ségügyi, nevelési előadások sorába. De célja a kismamaklu­boknak az is, hogy a fiatal asszonyokat bevezessék a ne­velés tudományának rejtel­meibe is. Sokszor elhangzott már, hogy a legegyszerűbb szakmunkát is két, esetleg három évig tanulják a fiata­lok, de a legfontosabb „nyersanyag”, az ember for­málását mindenki minden alapképzettség nélkül végzi, akit csak a természet szülő­vé tesz. Az előadások jelentős ré­sze a gyermek helyes testi gondozásán túl éppen erre kívánja ráébreszteni a szülő­ket, az édesanyákat. — Előadásaink között sze­repel többek között a gyer­mek önállóságra szoktatásá­nak módszere, a játék sze­repe a nevelésben, a beszéd­készség fejlesztése, — sorol­ja a horti óvoda vezetője. Ez így címszavakban talán nem sokat mond, de készsé­gesen ki is egészítik. Előfor­dul például, hogy a mama büszkén újságolja: a kisfi­am már egy Petőfi-verset is el tud mondani, s a gyer­mek gépiesen szavalni kezd. Nem erre van szükség! Ar­ra, hogy az anya minél töb­[pátiniiklós ff FEKETE ran TITKA-FANTASZTIKUS REGÉNY­XXXVII. — Azért még nem kell ennyire hivatalos hangon társalognod ... Jones az asztalhoz lép, fonoírógépbe diktál: „Alulírott megbízom R. Charlie nevű beosztottam, hogy agyam átvilágítsa. 1999. április 9.” Kitépi a papírt a gépből, Charlie-nak nyújtja. Charlie olvas. — Jé, mennyi kilences! — ennyi megjegyzést tesz csak. — Mehetünk? — Igen, Főnök. Mehe­tünk. Csak vegyen be az altató tablettából. — Ez az? — Igen. Charlie és Jones elhagy­ják Jones irodáját. 68. Mária biccent a Génbank portásának, fölrohan a lép­csőkön. Laboratóriumokon siet át. ajtókat csapdos. Egyáltalán nem úgy Visel­kedik, mint egy besurranó kis tolvaj. Energikus, cél­tudatos. mozgása új lendü­letet kapott. A páncélszekrény előtt megáll, egy pillanatig mint­ha elbizonytalanodna. De az­tán előveszi a kulcsot, ki­nyitja a széfet, és magához veszi a narancs színű kap­szulát. A páncélszekrény tel­jesen üres és fehér. Olyan mint egy kifosztott hűtő- szekrény. Mária bezárja az ajtót, a táskájába ejti a kulcsot és a narancssárga kapszulát, boldogan mosolyog, megpör- dül a sarkán. „Ö, kisfiam, - édes kisfiam...” sóhajtja, és magához öleli a táskáját. Le­vágtat a lépcsőkön, a portás bóoiskol, láthatóan nem vett észre semmit. 69. — Megint megpróbálom felhívni Jonest... — Hát, csak próbáld. — Erzsébet és Dan a Kék Pisztráng előterében állnak, egymáshoz bújva. — Csak siess, mert kell lassan men­nem dolgozni az Intézetbe. — Sietek. Dán telefonál, várakozik, de most sem tud beszélni főnökével. Visszamegy Er­zsébethez. Dühös, de uralko­dik magán. — Gyere, kedves. Elkísér­lek a Génbankba. A Főnök, úgy látszik, elfelejtette visz- szakapcsolni magát. bet beszélgessen a gyerekkel. Meséljen és meséltessen. így gyarapodhat állandóan a gyermek szókincse. Játszani is tanulni kell. S az úgyne­vezett konstruktív, alkotó já­tékhoz meg kell teremteni a feltételeket. Nem igazi játék a több száz forintos kis autó, vagy baba. Az igazi az. ami­vel építeni lehet, amit sze­relni lehet, a baba olyan, amit vetkőztetni szabad. A gyermek a környezetében el­lesett dolgokat játssza. De mit lehet játszani egy kész autóval azonkívül, hogy to­logatják, vagy húzzák? Már ebben a korban kell megismerni a gyermek kész­ségeit, képességeit. Termé­szetesen ebből még nem le­het valamiféle nagy követ­keztetéseket levonni, de arra már szükség van, hogy a gyermek készségeit, képessé­geit felismerve' elsősorban azokat fejlesszék. Természe­tesen nem egyoldalúan. Rossz gyermek nincs, csak élénk, akinek nem tudják lekötni az érdeklődését. De ahhoz, hogy hogyan kell le­kötni, ahhoz meg kell talál­ni, mi érdekli a gyermeket. Az egyik egész, nap is elül­dögél a színes ceruzái mel­lett, a másikat a képes­könyvvel lehet lekötni, a harmadiknak néhány kocka mozgatja meg a fantáziáját. Eltalálni, melyiknek mi kell, ez a nevelés egyik sarka­latos pontja, Szép feladatra vállalkoztak hát mindazok, akik az óvo­dákban a kismamákkal fog­lalkoznak, megteremtve szá­mukra a szórakozva tanulás lehetőségeit. A gyöngyösi járásban szerzett tapasztala­tok alapján kimondhatjuk: egyik helyes módját találták meg a fiatal gyes-en lévő asszonyok foglalkoztatásá­nak. Érdemes a tapasztalato­kat mind szélesebb körben terjeszteni, Deák Rózsi — Vagy alszik... — Ugyan, még sohasem aludt ennyit. Majd szemé­lyesen próbálom keresni, amíg te dolgozol. — Jó. — Csak nagyon vigyázz magadra... És a kicsire is... — Jó. — Mi bajod? Mi bánt? — Semmi. — Nem szoktál ilyen „bő­beszédű” lenni. Megmondod, mi bánt? — Lilian. — Az a régi nő? Ugyan, ne butáskodj... Siessünk, mert elkésel. 70, \ József szobája. József bor­zasztóan ügyetlenül csoma­gol. egyre nagyobb méretű dolgokat, próbál belegyömö­szölni utazóbőröndjébe. Ed­dig is nagy volt itt a ren­detlenség, de most már szin­te fokozhatatlan. József a földön kotorászik, üveglom­bikokat rakosgat félre, az egyik eltörik, megpróbálja összeilleszteni. Belép Mária. A haján a már ismert vörös paróka. — Hát te, édes Józse­fem. .. hogy állsz? — Nem állok. Mászkálok négykézláb össze-vissza, de nincs sok köszönet benne. — összetört valami? — Igen. Szinte minden. — Idenézz. .. voltam a mamánál, tudod, Algernon miatt, és hoztam egy bőrön­döt. És voltam otthon is on­nan is hoztam egyet. Alger­non és a mama egész jól összebarátkoztak. — Köszönöm. De mi az a vacak a fejeden? — Paróka. Vörös paróka. Hogy nehezebben ismerjenek fel. — Még csak az hiányzik... — És a repülőjegyek... — Megvannak. Megvan mind a kettő, ott vannak a kabátzsebemben. Segítesz? — Hát persze. Eszeveszett, tempóban cso­magolnak, Mária megkérde­— Mennyi van még az In­dulásig? — Egy órával korábban kint kell lennünk a repülő­téren. Délben indul a gép. Most van tíz óra. — Már el is múlt. Sies­sünk, édes Józsefem.., — Siessünk. Amit tud, még gyorsan be­dobál a bőröndjébe. Ami ma­rad, az egy romhalom, egy elhagyott csatatér. József kö­rülnéz, sóhajt, majd Máriá­nak férfiasán csak ennyit mond: — Mehetünk. 71. A mór látott és ismért komputer belseje. Ugyanaz az ibolyaszínű, steril fény, ugyanaz a berregésre emlé­keztető folyamatos hang. Az ismeretlen férfi egy vetítő­vászon előtt ül, a képen Jo­nes agyának képei látha­tók: felvillan a vásznon Charlie, Lilian. Dan, Fox- man, a delfinek, az egyik ké­pen egy kisfiú telefonál, vagy próbál telefonálni. A kisfiú dühösen lecsapja a kagylót, szétszedi a berende­zést, a fülhallgató-részbe egy női arcot ábrázoló fény­képet szerel be, majd újra tárcsáz, azt mondja: ..Mama!'’ - Nagyon teleik, sokára jössz haza? Siess! Várlak!” De a készülék most sem válaszol, a kisfiú sírva tokád. Egy másik képen diákos fiatalember, zavartan sétál a Feltalálók Kertjében, kezé­ben hordozható televízió, azt kapcsolgatja, láthatóan vár valakit. Majd egy sugárzóan szép szőke nő jelenik meg, a fiatalember rámosolyog, (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents