Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-07 / 262. szám
Rejtélyek a restaurátor műhelyében A hangulat valóban egyedi. Az ember úgy érzi, mintha egy alkimista műhelyébe toppant volna, ahol mindent a titokzatosság légköre vesz körül. A polcokon vegyszeres üvegek regimentje, különböző tégelyek serege. Az érdeklődést lebilincseli a viharvertnek tűnő tárgyak ármádiája. Ha a dobozokba is bepillantunk, akkor méginkább elcsodálkozunk, s szinte szárnyat kap fantáziánk. Minden egyes ...darab, még ilyen töredezett, ■'VHégviselt állapotban is jelzés, megfejtésre váró üzenet ■“cl. múltból, valamennyi a 'szinte nyomtalanul eltűnt ősök hagyatéka. Megtalálták, felfedezték, a sirvilágból napfényre hozták a régészek, messze szökött századok és ezredévek avatott vallatói. Meglelték mindannyit, a kíméletlen enyészet által rombolva. Ide kerültek, ebbe a modern boszorkánykonyhába, hogy a restaurátorok szakértelme, nem mindennapi ügyessége újjávarázsolja őket, hogy innen útnak indulhassanak nemcsak a raktárakba, hanem a históriánk, és kultúrtörténetünk jellegzetes eseményeit felvillantó kiállításokra is. ceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1973-ban kémia—biológia szakos középiskolai tanári diplomát szereztem. Hárman dolgoznak itt. Közülük Kiss Petemét, a műtárgyvédelmi osztály vezetőjét kértük meg arra, hogy fejtse meg számunkra e különös szakma és hivatás rejtélyeit. Már bemutatkozása is figyelemre méltó: — 19(iő-ben kerültem a Dobó István Vármúzeumba, főnökeim azt várták tőlem, hogy ezen a pályán bontakoztassam ki adottságaimat. Tetszett a megbízatás, de arra mindjárt rájöttem, hogy kellő jártasságot csak úgy szerezhetek, ha tanulok, öt hónapot töltöttem a Nemzeti Múzeumban, ahol Szarvas László és Baki Győző voltak mestereim. Mindig tiszteletté! gondolok rájuk, mert nélkülük aligha találtam volna meg a helyemet. Amikor megtudtam, hogy nem elég az alapvető fortélyok elsajátítása, emellett egy kissé vegyésznek, művésznek sőt történésznek kell lennem, bizonv megriadtam, Ők azonban átsegítettek a buktatókon, s útra- valóul adták a folytonos is- meretavarapítás iáén vét. Többek között ezzel magyarázható az is, hogy a debreArról is meggyőz, hogy a sokoldalú tájékozottság még mindig kevés a sikerhez, s az igazi biztonságot csak a tapasztalatok gazdag tárháza adhatja meg, ám ezért meg kell fizetni az iskolapénzt. — Általában textil, bőr, csont, papír, fa és fém relikviákkal foglalkozunk. Az különösképp nehezíti a dolgot, ha egy-egy tárgyin ezek együttesen fordulnak elő. Ez érthető is, hiszen mindegyiket másképp kell életre kelteni hosszú Csipkerózsika-álmából. Máig is emlékszem első erőpróbámra. Hevesen az egyik ház alapozási munkálatai során találtak egy gótikus harangot. Ezt természetesen iszonyatosan vastag korrózióréteg borította. Nagy mérete miatt a hagyományos, a bevált módszereket nem alkalmazhattam, ezért aztán jó sokat töprengtem, amíg megtaláltam a célravezető megoldást. Megérte a fáradozás, hiszen ez az értékes darab most ptt díszük a vármúzeum új történeti kiállításán. Minden tárgyhoz színes sztorik fűződnek, s ezek szemléletesen érzékeltetik a restaurátor alapos felkészültséget, türelmet, talpraesettséget követelő feladatkörének megannyi nehézségét. — Az egri Rókus-temető kápolnájából, egy ottani sírból előkerült egy tizenhetedik századi cipő. Elhatároztam, hogy megmentem, akkor is, ha a vállalkozás majdhogy reménytelennek tűnt. Indulhatott az oknyomozás. Pesti kollégáim támogatásával — a maga területén mindenki tájékozottabb. mint a másik — átböngésztem az akkori láb- belikészítésre vonatkozó tud. nivalókat. Ezután jöhetett a még bizonytalanabb forduló, az egyes, a kizárólag hatásos preparáló szerek megválasztása. Régi könyvekből lestem e! a talpvarrás hajdani technikáját. Aggályok és kételyek váltották egymást, de végül is csak elértem azt, amit akartam: szebb lett — természetesen a korhűség követelményeiről nem mondhattam !e —, mint egykor volt. Nem éppen nőknek való, de csinálniuk kell, mert nincs, aki elvégezné helyettük. — A kiállításrendező régész majd háromtucatnyi, még a török elleni harcok idejéből származó ágyúgolyó restaurálására kért meg bennünket. Ferropasszittal eltávolítottuk a rájuk köve- sedett rozsdaréteget, a maradványokat egy sajátos oldat tüntette el. Jöhetett az elektrolízis, majd a végül felcsillanó vas konzerválása. Szívesen tettük, csak az merített ki mindannyiunkat, hogy folyvást cipelhettük a harminckilós darabokat. Olykor bizony nem köny- nyű váltani, pedig sűrűn akadnak különös érzéket igénylő megbízatások is. — Örülünk annak, hogy a híres egri Ráctemplom kincseit pompázatossá formálhattuk, s most már gyönyörködhetnek bennük a hazai és a külföldi látogatók. Sokat bíbelődtem egy, a tizenkilencedik századból szárma, zó Szent Miklóst ábrázoló ikonnal. A tét nagy volt, mert negyed része szinte teljesen megsemmisült, valószínűleg a helytelen tárolás miatt. Ekkor volt szükség a rajzkészségre, a festői adottságokra, ugyanis a róla készült fotók alapján magam egészítettem ki a képet. Lazításra nincs módjuk, mert az ásatások, a feltárások újabb leleteket hoznak napvilágra, s azokkal természetesen nekik kell bíbelődni. Elégtételük a sikerélmény, s az, hogy nagyon ritkán arra is lehetőség adódik, hogy rejtélyes foglalkozásuk titkait felvillantsák. Nemcsak az újságírónak, ha. nem a nagyközönségnek is. Már nyitva — a vármúzeum klubtermében — az a tanulságos kiállítás, amely nemcsak az újjászületett műtárgyakat mutatja be, hanem abba a modern boszorkány- konyhába is elkalauzolja az érdeklődőket, ahol a kevesek által ismert restaurátorok dolgoznak azért, hogy a múlt titkai mindannyiuhk féltett kincseivé váljanak... Pécsi István Nyolc torta egy évfordulóra Ficsor Csilla 13 éves tanuló munkája Nagyobb öröm aligha érhette volna tavaly a hevesi járás úttörőit: a nemzetközi gyermekév alkalmából — saját úttörőházat kaptak. Gyönyörű ház, nagyszerű helyen, a Deák Ferenc utcában, a korábbi bank épületében. Az avatásra nagyon szép, nagyon ünnepélyes körülmények között — egy évvel ezelőtt került sor. Jókedv, vidámság költözött az úttörőkkel az akár üdülőszámba is elmenő házba. A pénz korábbi intézetének komoly falai mögül most népláncosok gyakorlásának ütemes dobogása, vidám énekszó hangzik, valahogy úgy tűnik, megfiatalodott ott minden. Ügy hiszem, valóban így van — mondja halk mosoly- lyal Lassú Imre, az úttörőház nagy bajuszos igazgatója. — Dicsekvésnek, persze, nincs helye, de ezzel együtt tény, hogy a gyermekév alkalmából kapott járási úttörőház igazán otthonuk lett a gyerekeknek. Igaz, a látogatottság — a programoktól és 'íi gyerekek elfoglaltságától függőén —; változó, de úgy négyszázan ezt: * otthonuknak tekintik, és joggal. Ahhoz, hogy ez így lehessen, sok ' segítséget kaptunk. — Most, az évfordulón, bizonyára megérdemlik, hogy szóljunk róluk. — Így érzem én is. Mert úgy igaz, hogy ritkán tapasztalható készséggel támogatta úttörőházunk létrehozását mind a járás, mind a járásziipari és Népművészeti Szövetkezetről szólok. Saját, valóban művészi igényű és szintű termékeikkel rendezték be egyik helyiségünket, ahol az ez iránt érdeklődő A gyerekek igazi szövőszéken ^ gyakorolhatják leendő foglalkozásukat. — Egy év alatt bizonyára kin' ikult a ház profilja... — Igen. A gyerekekkel való foglalkozásunkat lényegében három területre csoportosítjuk. Úgymint: szakági tevékenység (néptánc, népzene, népművészet, képzőművészet stb.j, úttörötechnikus, valamint kispolitikus. Működik emellett irodalombarát és fotószakkör. — Es hozzá: jó irányítás sál. — Ez külön nagyon jó. érzés számunkra. Pedagógu-. sok, pártmunkások, kiváló, itt élő és dolgozó, ne mondjam: alkotó szakemberek se-- gítik munkánkat. Közülük néhányat hadd említsek meg: Maczkó László, kiskörei mérnök, Szabó István, hevesi zenetanár, valamint Gombos István, Bíró Péter, Budai Sándor, Somogyi Katalin és Szikora Sándor. És így megy a felnőttek „komoly" beszélgetése. Szó, ami szó: nem csak a srácok dolga. Ök keményen pingpongoznak, színes tévén nézik a műsort—és valahogy,, valamiért — szóval nagyon? jól vannak. Készítette: Marsi Katika, 10 éves úttörő székhely vezetősége, és egyáltalán nem fukarkodtak a hevesi üzemek, intézmények sem. És természetesen: a járás úttörőcsapatai. Anyagiakat említeni ebben az ügyben talán nem lenne ildomos hiszen nem csupán a konkrétan juttatott összeg, hanem mindenekelőtt a szándék számít. így aztán a köszönet ismételt kifejezésével szólhatnék most kü- lön-külön mindazokról, akik segítettek célunk megvalósításában, pénzzel és társadalmi munkával, ki mivel tudott. De legjobb talán, ha az ezeket a szándékokat legjobban kifejező Hevesi HáBúcsúzóul az úttörőháza, igazgatója fényképeket „képzőművészeti” alkotása kát mutat. Ezek igazolják: sok jó rendezvényük volt, már — és lesz is, bizonyáraviÉ Fényképek, festmények, raj-.* zok ke szültek a megalaku-J lás óta eltelt egy év alatt.,1 És adalékként ei mondják,# hogy — zártkörűen — meg-.t tartották saját születésnap-, jukat. Nyolc torta volt az elsőig évfordulóra. A nyolc tortán egy-egy gyertya. Szépen leégtek a gyertyák,-, és a gyerekek a tortaszele-.' teket — befalták. Jó volt a nyolc torta. ! Jó folytatásra enged kö-,1 vetkeztetni a hevesi úttörő-y ház első éve. B. Kun Tibor j ha gőzölögnének: most szárad föl a fű. Dán és Erzsébet sétálnak. — Kevés ilyen szép helyet ismerek a világban — •mondja komolyan és megil- letődötten Dán. — És se láttam még ilyen szépet. .. Odanézz, Dán, egy szarvas! Még sose láttam szabadon szarvast... — Menjünk. Igazad van. Menjünk. Megfordulnak. Komorodó fellegek ülnek a Kék Pisztráng épülete fölé: már nem is olyan barátságos ez a fogadó. Dán és Erzsébet lehajtott fejjel, kézenfogva mennek. XXXVI. 1980, november 7., péntek Néha — anyagmozgató se- 1 edmunkás híján — a fizikai ! etés sem marad el,* negerőltetés — Pontosan erről van szó. Jones! Ezért siettem! — Ezek szerint az én agyaimat is át kell világíttatni! — Pontosan így gondoltam én is. — Hol van Charlie? — Charlie? Az a vörös ördög? — Igen. De Charlie egy angyal. Vörösnek meg elég vörös vagy te is, Lilian. — Charlie ért az agyátvilágításhoz? — Igen. Charlie egy öreg, pompás bohóc, és mindenhez ért. — Akkor én most elmegyek. — Arra kérlek, s ez most kétszeresen fontos, hogy Bertram agyába csak és kizárólag olyan információkat juttass, amiről biztosan tudjuk, hogy téves. Meg kell zavarnunk azt a valakit, vagy azokat a valakiket.. akikhez eljut Bertram agyának üzenete. — Értem. Jones. így lesz. Rohanok -vissza és megsemmisítem a Dottore felmondását. A a nagyon jó lenne,' ha Bertram agya a Dottoréval kezdene foglalkozni. A Dottore ugyanis teljesen ártalmatlan figura. — Ez biztos? — Biztos. Különben nem mondta volna el nekem, hogy mit talált Bertram agyában. — Ez igaz. — És nem mentette volna meg az életemet! És nem mondott volna fel Bertram- nak! — Az se volna rassz, ha megtalálnád a Dottorét. Volna helye itt nálunk is. Bi-. zonyára remek orvos. — így van. A Dottore remek orvos. De a hírszerzéshez teljesen hülye. — Érzéketlen, Lilian, érzéketlen. Nem hülye. Csak érzéketlen. Sokan vannak ilyenek. — Nyilván ez sem szabad ... a Kék Pisztránghoz tartozik. Benne van a számlában. Közelebb mennek a szarvashoz, az csak áll, és néz, — Te Dán ... él ez egyáltalán ? — Dobj felé egy követ! Erzsébet lehajol, egy kövei megcélozza az állatot, de az csak áll és néz, szomorú, hatalmas szemekkel. Charlie és Jones egymás-, ra mosolyognak. — Nos, te vörös ördög, most túljárhatsz az eszemen. Gyönyörű, tiszta színekben pompázó reggel, a Kék Pisztráng, mint egy középkorból íttfelele.jtett kastély, úgy ragyog, olyan esetlenül, és ártatlanul. A tornyok cserepein fényt tükröz a harmat, a rétek távolabb, mint— Ki van tömve. Csak disz! — Olyan szomorú ez, Dán. Olyan szomorú! Még sosem láttam szarvast, szabadon. — Nem is fogsz, édesem. A szarvasok a mi kontinensünkön már aligha élnének meg. Alig van zöld terület, alig van összefüggő, háborítatlan erdő. Ezért nincsenek szarvasok. — És mi van helyettük? — Semmi. Beton, üveg, műanyag. Meg ilyen kitömött bábuk — mondja Dán. Dühösen odamegy a kitömött, élethű másolathoz és felborítja. A szarvas feldől, és valahonnan, a magasból, es messziről, mintha szarvas- bőgés zaját hozná feléjük a szél. — Hallod, édesem? — Hallom. Nyilván működésbe lépett a Kék Pisztráng riasztóberendezése. — Gondolod? — Valószínű. Forduljunk vissza, fizessünk, és menJünknel innen; Ä — Igenis főnök; csak mondd meg, hogyan? — Egyszerű. Át kell vfJ tágítanod az agyamat. — Miért? Sötétség borult rá? — Ne viccelj. Ez komoly dolog. Az MGB ügynökség vezetőjének átvilágították az agyát, és ... — ___ Ez még nem e légséges ok ... — Befejezhetem? — Igen. Bocsánat. * — Szóval az MGB vezetőjének agyában egy leadóberendezést találtak. — Igen. És ki a címzett? — Charlie láthatóan elko- morodik. — Nem tudják. Nem tudjuk. — És? — Semmi és. Ezért kell átvilágítanod az én agyamat is. Ha az enyémben is van leadó, akkor ... — Akkor vehetjük a kalapunkat, és mehetünk kapálni. — Hová? Hisz alig van zöld terület... — Ez csak afféle szólásmondás. — Főnök! Adjon írásbeli utasítást! Tudja, a szabályok..; (FolytatjukV~ r L
