Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-06 / 261. szám

Párbeszéd a jövőnkrői Szomjas kerekharasztiak Mit ígér a jövő? Mit kell tennünk azért, hogy életünk szebbé, gazdagabbá váljék? A megváltozott, a nehezeb­bé vált gazdasági és gazdál­kodási körülmények között hogyan lehetne munkánk ér­tékét növelni? Miként tudják mindezeket a társadalom és az egyén számára egyaránt hasznosan szolgálni az esz­tergályosok, a pedagógusok, a villanyszerelők, az agro- nómusok, a szerszámkészítők, a közgazdászok, a kőműve­sek és a műszaki diplomá­sok? Az egy hónapon át tartó megyei műszaki hetek ren­dezvényein — az esemé­nyekről lapunkban folyama­tosan és részletesen tájékoz­tattuk olvasóinkat — tulaj­donképpen ezekről a kérdé­sekről cseréltek véleményt megyénk műszaki, közgaz­dász és agrárértelmiségének beosztott és vezető szakem­berei. A rendező szervek jóvoltá­ból korántsem csak a helyi gondokról, eredményekről és a tennivalókról esett szó Egerben, Gyöngyösön, Hat­vanban, Visontán. vagy Sí­rokban, hanem közös sor­sunkról, hazánk jövőjéről is. A tennivalókhoz illően a lel­kes, szakmailag és politikai­lag egyaránt jól képzett helybéliek vitapartnerei ezért nem is akárkik, hanem mi­niszterek. államtitkárok ma­gas, felelős beosztásban dol­gozó párt- és állami vezetők voltak. A központi téma a hatodik ötéves terv legfon­tosabb célkitűzésének meg­beszélése, a termelés, a gaz­dálkodás. az export haté­konyságának fokozása volt, és természetesen véleményt cseréltek a szakemberek azokról a módszerekről, esz­közökről is, amelyekkel az elkövetkezendő években a legeredményesebben tudják megvalósítani a helyi felada­tokat. Kitűnő ötletként vált be továbbá az is, az idei mű­szaki heteken, hogy a több mint száz eseményen a leg­kevesebb figyelmet a címek, a rangok tisztelete, vagyis a protokoll kapta. Az egy témakörhöz meghívott szak­emberek kerekasztal-beszél- getésein ugyanis ugyanúgy nemet lehetett — már akinek volt hozzá érve — mondani a miniszternek, mint vitá­ba szállni az államtitkárral, vagy az érintett tröszt, ipar­ág első számú politikai és gazdasági vezetőjével. Szóval igazi, őszinte véle­ménycsere volt ez az elmúlt hónap megyénk műszaki ér­telmiségének számára. Ez utóbbiak dicséretére legyen mondva — több mint 4600­Kedd óta áll nyitva a fo­gyasztók előtt Eger új, most már összevont TÜZÉP-tele- pe. A Csebokszári-városrész lakásépítéseit, illetve a va­sútfejlesztést akadályozó ko­rábbi, Rákóczi úti szén- va­lamint a Lenin úti építő­anyag-telepek felszámolását régóta tervezték, három esz­tendeje pedig határozottab­ban is hozzáfogtak a prog­ram megvalósításához. Így került sor a tavalyi második félévben a kivitelezésre is, amelynek fő részese az Űt- Vasútépítő Vállalat volt, fel­adatán pedig leginkább az egercsehi szövetkezeti építők osztoztak. A Belkereskedelmi Minisz­térium által támogatott s a városi tanács jelentős segít­ségével befejeződött 40 mil­lió forintos beruházással kor­szerű kereskedelmi egység született a Kistályai úton, a KAEV-gyár mellett, 37 ezer négyzetméteres területen. A két iparvágánnyal kiszolgált telep egyik oldalán, teljes hosszúságban, mintegy két­ezer négyzetméteren fedett, zárt raktársort, gépszint si­került kialakítani az eddig jobbára tető nélkül tárolt építési anyagoknak, cement­nek, nyílászáróknak, s a megfelelő burkolatú közleke­dési utakkal ellátott udva­ron megoldották a tüzelő­anyagok gépesített ki-bera­kását. Ugyanekkor pótolták végre a személyzet számára idáig hiányzó szociális léte­sítményeket is. A nyitó, mintegy 15 millió forintos készlet úgyszólván az összes fontosabb áruféle­séget biztosította — sokféle ajtóból, ablakból, padlólap­ból, csempéből válogathattak az érdeklődők, volt bőven cement. vágott tűzifa és négy-ötfajta szén — de saj­nos már az első napon is akadtak bosszantó hiánycik­kek. Kétségtelenül örvende­Magyar—svéd gépipari tárgyalások Szerdán elutazott Buda­pestről Nils G. Asling svéd iparügyi miniszter és kísére­te. Tárgyalásokat folytatott vendéglátójával, Soltész Ist­ván kohó- és gépipari mi­niszterrel a két ország kö­zötti ipari együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. A svéd iparügyi delegáció lá­togatást tett a Videoton elektronikai vállalatnál és felkereste a Beloiannisz Hír­adástechnikai Gyárat is. A svéd miniszter és a kíséreté­ben lévő számos ipari nagy- vállalat képviselője kerek- asztal-beszélgetésen vett részt a magyar kereskedelmi kamarában a hazai ipar és külkereskedelmi vállalatok vezetőivel. A svéd vállalat- vezetők számos kooperációs tárgyalást folytattak Buda­pesten. egyebek között meg­vizsgálták annak lehelősé­gét, hogy a magyar és svéd üzemek miként szállíthatná­nak közösen harmadik piac­ra komplett egészségügyi be­rendezéseket. oktatásügyi és vízgazdálkodási létesítmé­nyeket. Nils G. Asling tárgyalt Si­mon Pál nehézipari és Ve­ress Péter külkereskedelmi miniszterekkel is. A svéd iparügyi minisztert fogadta Marjai József, a kormány elnökhelyettese. Olajmentő zsák A siófoki Gáz- és Olaj- szállító Vállalat dolgozói — a győri Graboplasttal közösen — újfajta olajfogó zsákot készítettek, mely sikeresen vizsgázott a gyakorlatban. A csőtörések alkalmával mindig nagy gondot okozott a kiömlő olaj megmentése. Eddig az volt a gyakorlat, hogy az elhárító brigád el­lő feladatául tartálykocsiba izivattyúzta az értékes anya­got, s több kocsifordulóval igyekezett azt minél gyor­sabban elszállítani. A most megvalósított, rendkívül egyszerű újítással a megfelelő anyagból készült óriás zsákot rácsatlakoztat­ják a sérült vezetékre, egy­szerre ötven köbméter ola­jat pumpálhatnak bele. Ily módon könnyen, gyorsan és biztonsággal menthetik a drága üzemanyagot, s emel­lett a vállalat megtaka«'- hatja a kártérítést, valamint a beszennyezett föld kicseré­lésének költségéi isi an vesznek már részt rend­szeresen a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesüle­tek Heves megyéi Szerveze­tének sokirányú munkájá­ban —. hogy jól éltek is az alkalommal, .volt mit kérdez­niük, volt mit elmondani­uk, volt bátorságuk és érvük a vitához és most van min elgondolkozniuk is. Mert aligha vitatja, vagy vitathatja bárki is. hogy a foly­tatás. a jövő ígéreteinek megvalósítása talán még so­ha ennyire nem függött azoktól, akik szellemi erő­forrásaikat kamatoztatva vesznek részt — ki kisebb, ki nagyobb beosztásban — a gazdaságpolitikai, a gaz­dasági feladataink megva­lósításában. Felelősségüket tovább fo­kozza, hogy bár Magyaror­szág a kis nemzetek közé tartozik, egy sor természeti kincsben is szűkösek va­gyunk. de tudásban, szel­lemi tőkében sohasem tar­toztunk és ma sem tartozunk a szegények közé. A bizonyításon tehát a sor. Vagyis, hogy ne csak egy ilyen reprezentatív rendez­vénysorozaton tegyük köz- kinccsé szellemi értékeinket, hanem a hétköznapokon, a mindennapos munkában is. Valamennyiünk és a jö­vőnk érdekében. Koós József tes, hogy — miután most már nem közúton, drága szállítással történik a tele­pek feltöltése — a korábbi­nál olcsóbban lehet vásárol­niuk a fogyasztóknak s ter­vezik a helyszíni adás-vétel még praktikusabbá tételét. Adós maradt azonban a vál­lalat egy közelebbi, belterü­leti bemutatóteremmel, ami sok járkálástól kímélhetné meg az érdeklődőket, a leg­egyszerűbben engedne bepil­lantást a választékba, lehe­tővé tenné a minta utáni ér­tékesítést. S bizony jó lett volna, ha például a házhoz szállítást kiterjesztik az épí­tőanyagokra is. De előbb- -utóbb talán ez is megoldó­dik. (-ni) Időpont: 1980 kora tavasz. Hatvan kerekharaszti ré­szén a Bugát Pál, Gagarin, Csillag, Fürst Sándor és Sport utcák lakói kiadták a jelszót: Vizet a házhoz! Ter­mészetesen a „vízmű” közbe­iktatásával. s a helyi tanács támogatását igényelve. Az ilyen dolgok persze nem mennek könnyen, de lökést adhat az ügynek a társadal­mi összefogás, valamint né­hány lelkes szervező tevé­kenysége. Munkafelajánlás­ban nem is volt hiány. Az érintett utcákban buzgó pat­rióták kerülköztek. A veze­tékfektetéshez, anyaghoz ugyancsak hajlandónak mu­tatkoztak a kerekharasztiak odaadni a maguk-kis pénzét, az egy-egy házra, telekre ju­tó kvótát.. De mennyi le­gyen az? A szervezők ekkor mentek a Vízmű Vállalathoz, ahol bizonyos előfelmérések alapján azzal engedték el ő-ket, hogy portánként há­romezer forintot szedjenek össze, aztán majd meglátjuk a többit. Csak legálisan A nemrég lezajlott kerek- haraszti vihart tulajdonkép­pen ez keltette. Mert csak­nem száz portáról begyűltek szépen a háromezer forintok, a közeli víz reményében, a hetek, hónapok múlásával azonban kiderült, hogy a do­log nehezebben megy, mint hitték. Először is legalizálni kellett a vállalkozást, ami annyit jelent, hogy a helyi tanács műszaki osztályának hozzájárulása szükséges a hálózat bővítéséhez. A vá­rosvezetés támogatta is a ke­rekharasztiakat a megyénél, továbbá felülvizsgáltatta a terveket, itt-ott lefaragva a költségvetésből. Hanem ami­kor „széldobták” a kivitele­zés összegét, akkor derült ki, hogy a háromezer forint nyolcezer a Bugát Pál utcá­ban, és a Fürst vagy Sport utcákban sem sokkal keve­sebb. Mert a Vízmű Vállalat csak induló tőkét kalkulált a tavaszon, be akarván biz­tosítani önmagát, nem be­szélve arról, hogy időközben tetemesen megemelkedtek az anyagárak. A szomjas, víz után járkáló kerekharaszti­ak egyéb dolgokat is kihagy­tak a számításból! Ameny- nyiben házukig kívánják vin­ni a vezetéket, reájuk hárul a különböző közintézmények előtt futó árok és szerelvény A gép csapkodja az ajtót Ajtócsapkodástól hangos az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet egyik laboratóriuma: fárasztással vizsgálják a nuí- anyagtokos faajtókat. Ami nekünk, „rendes ajtóhasználók­nak” három—öt évig tart. azt egy gép rövid idő alatt el­végzi. Hidraulikus karja tízezerszer vágja be az ajtót. A kí­sérlet alatt.» tok küasulását is figyelemmel kísérik. ÍMTI- totó: Balaton József felvétel»^ költsége. Ily eh például az iskola, vagy az áruház, amelynek a fennntartói je­lenleg képtelenek áldozni az ügyre. Ahol értik a szót Az itteni választókerület tanácstagja, Vass Lajosné, első pillanattól a hálózatfej­lesztés mellett agitált város­szerte, noha ehhez a fejlesz­téshez egyéni érdek nem fűzi, távolabb lakik az érin­tett utcáktól. De megérezte az igény jogosságát, fontos­ságát, tehát szót emelt, ahol csak tudott. Még tanácsülé­sen is előhozakodott a témá­val! Ott azonban felvilágo­sították. hogy az igény és a lelkesedés nem pótolja az anyagi fedezet hiányát, az öt utca csak abban az esetben juthat vízhez, ha lakói tel­jes egészében vállalják a kivitelezés költségét. Vonat­kozott ez a megjegyzés az idők múltán fölemelkedett kiadásokra, a különböző ve­zetékszakaszok hat-n}rolc ezer forintnyi anyagigényé­re. És ahol értő, józanul gondolkodó emberek néztek szembe a tényekkel, ott az új feltételek alapján megin­dult a munka. Azaz: a Csil­lag utcában már egészséges hálózati víz folyik a csapok­ból. Egyebütt? Fortyognak, s a szigorú realitás ellenére azt a tanácstagot kárhoztat­ják a pillanatnyi fiaskóért, aki harmadik ciklusban szol­gálja a városrész ügyét. Fiaskó ellenére Pillanatnyi fiaskót említet­tünk. Célzatosan! Mégpedig abban a reményben, hogy a Bugái, Fürst, Gagarin. Sport utcák lakói, hasonlóan a Csillag utcabeliekhez, meg­értik . a tanács helyzetét. Nemrég egy népfröntgy ülé­sen, Anyeli József tanácsel­nök is erre apellált. A meg­értésre, a tervszerű fejlesz­tésre. a közművek oly irányú telepítésére, amely előbb a sűrűn lakott részeket céloz­za meg. a rendelkezésre álló anyagi fedezetet így gyümöl- csö-ztetve a leghasznosabban. Ez természetesen nem jelent elutasítást! A tanácsvezetés változatlanul számít a lakos­ság kezdeményezőkészségére, áldozatvállalására, s amiben tud. abban segít. Egy új öt­éves terv küszöbén azonban nem vállalhat magára fele­lőtlenül olyan terheket, ame­lyeknek a viselését nem ké­pes' garantálni. Moldvay Győző FÜZESABONY, 2-ES: « Választolt a körzet Délutánra szólt a meghívó, a Hazafias Népfront füzes­abonyi 2. számú körzeti bi­zottsága beszámolójára. A ké­sői időpont ellenére több mint kilencvenen jöttek el, érdeklődve a nagyközségi körzetben végzett mozgalmi, társadalmi munka eredmé­nyei, feladatai iránt. Már a tanácskozás kezdete előtt ki­tűnt,' hogy a helybeliek több­sége nemcsak mint a körzet tagja, hanem: mint aktív tár­sadalmi munkás kiváncsi a közös sikerekre. Ezekről Fá­bián Tivadar, a körzeti bi­zottság elnöke számolt be a résztvevőknek. Egyebek kö­zött elmondotta, hogy széles körű szolidaritási akciót szer­veztek az elmúlt időszakok­ban: hallatták hangjukat Chile ügyében, felemelték szavukat a SALT—II. tár­gyalások érdekében, s ele­mezték Kuba békepolitikáját, valamint az enyhülés alap­vető kérdéseit. De előadáso­kat szerveztek és tartottak az anya- és csecsemővéde­lemről, a nők helyzetéről, a korszerű életmódról, a kis- árutermelésről, valamint a településfejlesztési elképzelé­sekről. Ami a körzet lakosságának településfejlesztési és falu- szépítési munkáját illeti: 1976 óta 7 millió 781 ezer 440 forint értékű segítséget nyújtottak a helyi feladatok megoldásához. Többek között ott -voltak az ifjúsági park építésénél, az utak, a járdák felújításánál, az öregek nap­közi otthonának, valamint az iskolák, az óvodák patroná- lói között. A társadalmi mun­kákban egyformán vették ki részüket a szocialista bri­gádok, az utcaközösségek, a szövetkezeti dolgozók, vala­mint a kisiparosok, akik a körzeti népfronlbizottság irányításával szépítették a községet, fejlesztették pél­dául a gyermekintézménye­ket. A körzeti népfrontbizottság elnökének beszámolója után Gulyás László, a nagyközsé­gi tanács megbízott vb-titká- ra kért szót, hogy — mint az őszi—teli falugyűléseken szo­kás — tájékoztassa a részt­vevőket a testület múlt évi munkájáról, s a jövő idő­szak terveiről. A vázolt el­képzelések megvalósításához, mondta, továbbra is szükség lesz a népfront körzeti bi­zottságának segítségere, tá­mogatására. A megválasztan­dó új bizottság bizonyára olyan hatékonyan veszi ki a részét a közös feladatokból, mint az előző tette éveken keresztül. A két beszámolót követő hozzászólásokból kitűnt, hogy a helybeliek a szívükön vi­selik a település sorsát: fel­vetették például, hogy több figyelmet kellene fordítani a játszóterek, a parkok, az utcák tisztaságának védelmé­re, biztosítására. Sikeresnek ítélték azt a fényképezési ak­ciót, amely Füzesabony fej­lődését örökíti meg, s mint­egy településtörténeti doku­mentumnak számítanak a kész albumok. Szó esett to­vábbá a nők. az idős embe­rek, valamint a fiatalok gondjainak megoldásáról, il­letve a feltérképezett gon­dok megoldásához nyújtóit támogatás eddigi eredmé­nyeiről, módszereiről. A tanácskozás további ré­szében került sor a 27 ta­gú új bizottság megválasztá­sára. A 2-es körzet nép­frontbizottságának elnöke is­mét Fábián Tivadar lett. a titkár Ferenczné Németh Margit, a két alelnök pedig Németh Gáborné és Horváth János. A füzesabonyi 2-es körzet népírontbizottságának meg­választásával befejeződtek a megyében a körzeti bizott­sági választások: összesen 25 körzeti bizottságot választot­tak újjá a lakossági tanács­kozások, illetve a falugyűlé­sek résztvevői. Ezt követően kerül sor a községi Hazafias Népfront-bizottságokat újjá­választó falugyűlésekre sző­kébb hazánkban is. (szilvás) Hűtők exportra A tatai „Hűtőtechnika” ipari szövetkezetből elszál­lították az idei utolsó ipari hűtőberendezéseket a Szov­jetunióba. Ezzel teljesítették az egyik fontos munkaver- seny vállalásukat; határidő előtt készítették el a szovjet partner részére az egész év­re rendelt 94 millió forim értékű ipari hűtőket. A tatai üzem dolgozóinak munkája' dicséri, hogy termékeik« egyetlen minőségi reklamá­ció sem érkezett. A napok­ban már a jövő évi szállítá­sokra is megkötötték a szer­ződést, s e szerint 1981-ben már 200 millió forint értékű ipari hűtőt szállítanak, a Szovjetunióba, köztük TM— X típusú új léghűtőket is. (MTI) 1980. november 8., esutotta® NEGYVENMILLIÓ FORINTÉRT Úi TÜZÉP-telep Egerben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents