Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-23 / 275. szám
Kik élnek tovább? A soványa vagy a kö Arra a kérdésre, van-e összefüggés az elhízás és az élethossz között, az orvosi tanácsadó biztos válasza: „Minél kövérebb egy ember, annál rövidebb ideig él”. A mindentudó háziorvosnak most revidiálnia kell a felvilágosítást. Nem érvényes már az, amit a táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek, az orvosok és a diétaszakértők évek óta emlegettek, tudniillik, hogy a kilók felszedése kész öngyilkosság. Egy kis teltség egyáltalán nem árt — ezt erősítette meg szinte egyidejűleg az evést kedvelők számára egy amerikai tanulmány és a német táplálkozástudományi társaság által készített jelentés. És ami az élethosszat illeti, a kövérek jobban járnak a sovány Twigy-alkatú- aknál. Az, hogy a túlsúlyosak korábban halnak meg, végérvényesen bizonyítottnak tűnt pnár 1959-ben, több amerikai biztosítási társaság által elkészített tanulmány alapján. Aki „ideális súlyánál” kevesebbet nyom — írták akkor —, él a leghosszabb ideig. És minél több zsiradékot tárol valaki, annál korábban kell egyszer, s mindenkorra letenni kezéből a villát és a kést. Ezt a bölcsességet az élet- biztosító társaság a betegsegélyező kasszák táblázatokba foglalták, s egyúttal óriási üzlet alakult ki a diétáskönyvekkel, az étvágyfékező szerekkel, a fogyasztó ételekkel. Az ideális testsúly — és ezt a felfogást jó húsz évig semmi sem rázkódtatta meg — annak a kg-számnak felelt meg, amelynek kiszámítása úgy történt, hogy a centiméterben számított testhosszból levontak 100-at, emellett a férfiaknál további 10, sőt a nőknél 15 százalékot. E formula szerint az 1,75 méter magas férfi nem nyomhatott többet mint 75—7K5, azaz 67,5 kilogrammot. Ezt a normát, amely sokakkal meggyűlöltette az evést és az ivást és mégsem vezetett eredményhez, most amerikai és nyugatnémet tudósok is meg akarják szüntetni. Az amerikai Maryland szövetségi állambeli bethesdai Szív-, tüdő- és vérvizsgáló intézet által készített úgynevezett Framingham-tanul- mány keretében összesen 5290 férfi és nő várható élethosszát vizsgálták meg, testsúlyukra vonatkoztatva. A statisztikai adatokat a szokásos öt súlykategória szerint — 10 százalék az ideális súly alatt és 40 százalék fölötte — 10 százalékonként osztályozták. Az, hogy ezek az eredmények a biztosító társaságok tanulmányainak számadatait megcáfolják, valószínűleg a szúrópróbák különböző ösz- szetételével magyarázható: a Framingham-tanulmány átlagot képviselő népességi csoportot figyelt meg, a biztosító társaságok tanulmánya viszont kizárta azokat, a pácienseket, akiknél a kockázat jelentkezhet. Amint az új vizsgálat mutatja, a korábbi ideális súly ma már nem tekinthető ideálisnak. E vidám üzenettől megkönnyebbülve, a „Medical Trubune” kommentátora is kiállt a „kedélyes kövérek” mellett. A „szolid teltség” a mai irodában dolgozó emberhez „szinte illik”. A német táplálkozástudományi társaság jelentésében megerősítette, hogy a tettebbek átlagosan hosszabb ideig élnek, mint az egész soványak. A „bikininormát” — Werner Küblernek, a gi- esseni egyetem professzorának véleménye szerint — gyakran a lelki nyomás váltotta ki, amely többet ártott, mint a túlsúly. De: a valódi hájasság még mindig kockázati tényező — figyelmeztetnek a táplálkozástudósok. A testsúllyal növekszik a magas vérnyomás és a cukorbetegség gyakorisága. De veszély csak akkor van, ha a mostani „normálsúlyt” (testmagasság — 100°/0) mintegy 10—20 százalékkal átlépik. (Ford.: Mokri Ágnes) A pestis még mindig követel áldozatokat A pestis, a rettegett középkori 'járvány, a világ egyes részein még fel-felüti a fejét: 1978-ban 766 pestis esetet számláltak, 31 halottal. Egy évvel korábban még kétszer annyian kaptak pestist. így tehát még mindig nagy az igény képzett pestisszakértők iránt, kezdve a segéd- személyzettől egészen a tudósokig. Ugyancsak hiány van megfelelően felszerelt pestisvizsgáló laboratóriumokból. Ma különbséget tesznek a helyileg lehatárolható kisállattörzseknél jelentkező „vad” pestis és az ember szűk környezetében élő kisállatoknál fellépő pestisfertőzés között, amely közvetlen fenyegetést,, jelent. Az utóbbi években ilyen pestist jelentettek Kenyából, Mozambikból, Zimbabwéből és Tanzániából. De az USA- ban,, Brazíliában és az an- desi térségben is újra és újra ' találkozni megbetegedésekkel embereknél. A legtöbb esetet Burmában és Dél-Vietnamban regisztrálták. A pestis az, embereknél két formában lép fel: egyrészt, mint bubópestis. másrészt — és ez még veszélyesebb —, mint a tüdőpestis. Az. első bolhacsípés útján, a második emberek érintkezésével a légutakon keresztül terjed. A bubópestis jóval gyakoribb a tüdőpestisnél. Kezelésére egy sor antibiotikum áll rendelkezésre A veszélyeztetett területeken .élő embereket immunissá lehet tenni a pestissel szemben. HUMOR" szolgálat Bíró: „Vádlott, ha már nem volt pénze, hogy , a számlát kifizesse, akkor miért kellett még osztrigát és pezsgőt is rendelnie?” — ,Miért ne- elnök úr? Ismerem a tulajt Akkor is feljelentett volna, ha csak egy pár virslit rendelek.” ★ Richter kisasszony ezt Írja a házassági hirdetésre: „Szívesen találkozom önnel a jövő vasárnap. Kérem hogy ismertetőjelként legyen a jobb karján egy nercbunda, 36-os nagyságú.” ★ I Szokoldy Zoltán: Áginak Már a semmin is megülnék, magos hajnalig repülnék, könnyű vagyok, engedelmes, halál-hamvasan szerelmes. Mint pókháló-hintát a fény, ringat-renget gyönge remény, hogy majdan eltűntöm után szived elmereng önmagán. Cseh Károly versei: Tengerverésünk Mielőtt i ölelsz pilláid tisztára söprik a naptól a párna-mezőt Hajnalodsz az éjszakával Rogyogtatsz Versz vérben hullámot karban erőt És vagyunk az ujjak veszekedése s a csókjaikkal békülő vállak Kagyló érzi így a héjban a tengert csillogva lenn az alj homokjában Te-ének Hópehely hull a nyakadra: hópehely nyakad is Maradsz a jelenlét bennem ha vizze olvadsz is Tisztásod csendje lennék de akkor az ének alázulna mint a hóié a fák gyökeréhez. Helgoland. Egy turista azt kérdezi a halásztól: „Hogy csinálják tulajdonképpen a hálót? — „Ennél semmi sem egyszerűbb. Az ember vesz sok lyukat és összeköti őket." ★ Petra és Kurt játszanak a gyerekszobában. A szülők a szomszédos szobában ülnek. „Te — súgja Petra, — most maradjunk 10 percig teljesen csendben.” — „Miért?” — „Mert ez idegesíti őket a leginkább.” ★ A kis Fritz kérdezi apját a vasárnapi sörözésnél: „Apa, milyen az, ha az ember be van rúgva?” — „Nézz az ajtóra” — mondja az apja. — „Két férfi lép be. Ha négyet látsz, akkor be vagy rúgva.” — „De papa, hisz csak egy férfi jön be." ★ A vadnyugaton egy férfi dongó léptekkel bemegy a kocsmába és így kiált fel: „Ebben a kócerájban soha nem történik semmi?” — „Pillanatnyilag nem” — mondja a tulaj, — a fiúk éppen most temetnek el egy vendéget, aki bejött, és megkérdezte, hogy soha nem történik semmi ebben a kócerájban.” ■ ★ . „Képzelje. Lehmann-nék csak egy éve házasok, és tegnap a férj úgy pofon vágta a feleségét, hogy kék monokli keletkezett a szeme alatt.” — „Én úgy tudtam, hogy Lehmann úr elutazott?” — „Lehmann-né is így tudta .. ★ „Egy gyengéje azért mégiscsak van — ön iszik!” — „Ó, ön téved — az ivás éppen az erősségem.” ★ Elegáns étterem. Az egyik vendég a szalvétát a nyaka köré köti. Az üzletvezető felkéri a főpincért: „Tapintatosan hozza az úr tudomására, hogy itt az ilyesmi nem illik-”. — A főpincér odamegy a vendéghez és'udvariasan megkérdi: „Mit szabad — hajvágást vagy borotvál ást?” A mai görögök féltik elődjeik hírnevét Pirula Görög tudósok egy ideje bebizonyították, hogy a Földközi-tenger kelgti térségében élő népeik az antik korban isteneiknek embereket áldoztak.' A turisták most Kréta szigetén, mintegy 10 kilométerre Knossaoszitól délre, Arkaneszben újabb ásatásokat kereshetnek fel. Ez ideig csak' Knosszosz és Phaesztosz volt a fő attrakció a turisták és az archeológusok számára. Tizenöt évi munkával a Szakellarakisz házaspár egy egész város maradványait tárta fel. Közben szenzációs leletekre bukkantak. A házaspár azonban alig számolt be feltárási eredményeiről Athénban az archeológiái társaság előtt, máris a tiltakozás hullámát indította el: a görögok, mint civilizációs örökségükre büszke nép, aligha tudják elfogadni, hogy „ilyen bestiális és pogány gyilkosságokat” (írta egy athéni lap) követtek el elődjeik. A Szakellarakisz házaspár tudományos következetességgel felállított elméletét a kollégáik kétségbe vonták, a sajtó megbotránkozásának adott hangot, a krétai lakosság a házaspár állításait a sziget hagyományai megsértésének tekintette. A két archeológus bizonyítékai azonban nem hagynak semmiféle kétséget: az arka- neszi ásatások során egy körülbelül 18 éves férfi csont- . vázát találták meg a főtemplom oltára előtt. A férfit a nyakszirtjón ejtett késszúrással ölték meg — pontosan úgy, ahogyan még ma is Görögországban a bikákat leölik. A földön mellette egy 48 centiméter hosszú kés feküdt. Az áldozat helyzetéből az archeológusok arra következtetnek, hogy kezét és lábát összebilincselték. A második kamrában további két — egy férfi és egy női — csontvázat találtak. A nő, aki a tudósok adatai szerint mintegy 28 éves lehetett, úgynevezett „mediterrán vérszegénységben” szenvedett, amely a Földközi-tenger keleti részén szélesen elterjedt vérbetegség. A házaspár azt feltételezi, hogy a 40 év körüli férfi méltóságot viselt, valószínűleg főpap volt. Valószínű, hogy a főpap a nővel együtt áldozta fel a fiatalembert az isteneknek. Szakellarakisz az aznap történteket a legutolsó részletig rekonstruálta: „A főpapot és női kísérőjét a város lakossága bízta meg azzal, hogy ezt a fiatalembert feláldozzák az isteneknek, mert az embereket napok óta földmozgások tartották nyugtalanságban. De alighogy megölték áldozatukat, mégis erős földrengés rázkódtatta meg a várost. Már nem tudtak kimenekülni a templomból, s a több tonna súlyú gerendák és kövek rájuk estek és' maguk alá temették őket.” ..Ez igazolja azt az archeológusok körében általánosan érvényes tézist, hogy emberi áldozatot csak valóban igen kritikus helyzetben hoztak” — véli Szakellarakisz. Adatai szerint egy bírósági orvosszakértő megerősítette. hogy a két áldozatbemutatóra törmelék zúdult. A csontvázak helyzetéből arra lehet következtetni, hogy megkíséreltek védekezni a hulló kövek ellen. Plutarkhosz görög történetíró egyébként beszámol arról, hogy Themisztoklesz athéni politikus, ha ellenérzéssel is. a perzsák ellen vívott szalamiszi tengeri csata előestéién az időszámításunk előtti V. században három fiatal herceget áldozott fel az isteneknek. A Szakellarakisz házaspár leletei azonban jóval ősibbek : az arkaneszá komplexumban 15 év alatt 22 sírt tgrtak fel. amelyek legalább 3500—4500 évesek. vagy pilula? Gyakran megfigyelhettem a patikákban, hogy a címbeli szóalakokat az idősebb emberek és a hóstyák lakói inkább pilula formában ejtik vagy emlegetik. A fiatalabbak és az iskolázott értelmiségiek pedig a pirula ejtésformát használják. Mondanom se ' kell, hogy a régibb gyógyszernév a pilula. A latin píla (labda) kicsinyített alakja a pilula, a golyócska formába gyúrt gyógyszer megnevezés szerepel a régi orvosi könyvekben is. Pápai Páriz is így fogalmazott: „Arra rendeltetett jó Pilulákkal” (Pax Corporis, 1759. 40. 1.) Az orvosság alakjára vonatkozó pilula idegen szót próbálták megmagyaritani. Egyszerűen lefordították a latin eredetit, s így született meg a labdacs elnevezés. Bugát Pál orvos ajánlotta elfogadásra a labdácska szó helyett. Hogy még ez a szó is szerephez jut még napjainkban is, arról néhány versrészlet is tanúskodik: „Már annyi nyugtatót bevettem, álomport, / mért fájok mégis? I Jaj, adjatok még egy láb- dac*>ot” (Kiss Jenő: Mórt fájok?). — „Ne kívánd, te, aki rongyok / háromszögei, aszpirin-labdacsok / közt araszolsz felfelé / állati mélységviszonyokban” (Gergely Ágnes: A dzsungel). Hogy a pirula, pilula és a labdacs a mai versek nyelvi szövetében szinte a kulcsszó szerepét vállalja, arról ezek a szép részletek győznek meg bennünket: „Jöjj piruláddal, modern vegyipar. .. / Várja, hogy hasson a labdacsba zárt por” (Maróti: Pantomim). — „Míg a tavaszi éj a kert fölött forr, / én piluláktól gyűlök és poroktól” (Rába György: Kórházi ágyon); — „Kergessétek sejtjeiből ki a mérget / jó pirulák és porok” (Garai Gábor: Ének gyógyulásért). — „Vasas pirulj: feloldott bilincs, / feloldozott só, állat és növény / véremben lágyan mormol, úgy kering” (Szécsi Margit: Az 1935-ös üveghattyú). — „Injekciót ád izomba vagy vénán / s pirulát, erősítőt, altatót” (Keresztúry: Orvos, — „Parányi pirula I Aludni, aludni, / Hat az altatószer” (Dsida Jenő: Az utolsó mi atyánk). Van olyan beszédhelyzet is, amelyben a felsorolt meg. nevezéseket átvitt értelemben is használjuk. A keserű pirula: megaláztatás, kellemetlen dolog. Szólásszerűen ezt is szoktuk mondani: Le kell nyelni a keserű pirulát: tűrni, szenvedni kell s kellemetlenséget. a bajt, a bősz- szúságot. Dr. Bakos József Neand Andor, a neander-völgyi ősember, örömében akkorát ugrott, hogy majdnem visszakerült ismét a fára ... — Ősemberek ... ősemberek...! — ,? i- vította. — Felfedeztem a tüzet..■ Halljátok kissé még hegyes füleitekkel torokhangú szavam... Lássátok mélyen ülő szemeitekkel. hogy én, Neand Andor, az ősember. felfedeztem a tüzet! — Az meg mit ugrál ott? — mak- kantotta And Nea, a fáradt özvegyasz. szony. felfigyelve Neand Andor üvöltöző örömére, de a horda tagjai nem válaszoltak az özvegynek. hanem csak pat- tintgatták tovább a 'köveket, fülük hegyét sem mozdítva a lelkei üi'öltözésre. —• Ősemberek! Társaim! Hát nem látjátok? Tűz van. Van tűz. Felfedeztem a tüzet — szökdécselt tovább egyre izgatot- tabban és reménytelenebbel is Neand Andor, de a horda látszólag oda sem figyeit rá. Mióta lejöttek a fáról, oly sok érdekes meglepetés érte őket, például a bunkó használata, a pattintgatás öröme, a hús íze, hogy olyan ősemberi hülyeségekre, ami fényt ad, mint a nap fent, de mégis lent van, nem adott senki. Különben is Neand Andor abszolút laikus volt a hordában.1 Nem kapott soha semmiféle hátba- veregető felhatalmazást még arra sem, hogy pattintgas- son. hogy feltaláljon valamit. Még a vaddisznó nyomát se, nemhogy a tüzet. Amiről azt sem tudta a horda, hogy mi az, és, minek az. Obszi Dián. az öreg férfi, aki túl volt már jóval a har. mincon, végül csak felfigyelt Neand Andor meg nem szűnő süvöltözéseire. Odacammogott hát a kétségtelenül melegei ■árasztó tűzhöz, - meg a lelkesen ugráló hordabeli feltalálóhoz ... — Mi ez? — Tűz — mondta már tagoltan Neand Andor. — Mi az. hogy tűz? — Ez! — mutatott a feltaláló a tűzre. — Mire jó? — kérdezte kicsit sajnálkozva gügye horda- társa felett Obszi Dián. — Nem tudom ... De feltaláltam. Van tűz! — hajtogatta makacsul Neand Andor. — Nem tudod, hogy mire jó? Akkor minek? — lépett közelebb a tűzhöz Obszi Dián. hogy megfogja és megnézze, mitől fényes, mitől meleg az. Óriásit ordított amint megégette a kezét. Először az ordításnál is nagyobb pofont adott a tűz feltalálójának, aztán fájdalmasan nyalogatni kezdte megpörkölődött kezét, majd tűnődéssel folytatva, lelkes vi- gyorral fejezte be... — Én már tudom, mire jó ez — mutatott most már kellő távolságból és tisztelettel a tűzre Obszi Dián. — Húst sütni! — mondta megelégedetten az öreg férfi és elrohant, hogy a Neander-völgyi Fel. találók Hivatalához benyújtsa találmányát, melynek címe: Flambirozott, pecsenye Obszi Dián. módra. Neand Andor ne. vét régen elfelejtette volna a történelem és a tudomány, ha e sorok írója nem őrizte volna meg nevét és tettét. ím az utókor számára. Gyurkó Géza IÄÄTíTTH Hire jó a tűz? J W
