Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-21 / 273. szám
Mit tehet az orvos? Visszaút az életbe Ma nyír egymillió fölött vau azoknak a akarna, akik valamilyen okból rehabilitációra szorulnak: sérülést, vagy maradandó károsodást szenvedtek, vagy úgy születtek Ok kissé számkivetettnek érzik magukat, és nem is azért, mert nem foglalkoznának velük. Csökkeni munkaképtességről Heszél- lünk, pedig sokkal inkább a megváltozott lenne a megfelelő ielzö. Hiszen a foglalkozások sokféleségében találni egy, vagy akár több olyat: amelyet jól el tudnának végezni. A gond azonban már akkor jelentkezik, amikor kikerülnék a kórházból, ilyenkor lenne szükségük leginkább segítségre. Dr. Hatfaludy László — a gyöngyösi Bugát Pál Kórház baleseti sebészetének főorvosa — másokkal együtt — régóta dolgozik azért, hogy megváltoztassa a jelenlegi helyzetet. Az emberiség jegyében — Külföldi megállapításra hivatkoznék először: mikor a Magyar Rehabilitációs Társaság vezetőségi tagjaként egy hallei nemzetközi konferencián jártam, akkor hallottam, hogy egy esztendő alatt tízszeres nyereséget hoz a rehabilitációra befektetett pénz. — Hogy miért? A szaktudás nagy érték, s ha veszendőbe hagyjuk menni, az ember is megsínyli, s a gazdaság is. Sok táppénzt, nyugdijat fizetnek ki, pedig lenne más megoldás. Meg kell találni számukra a megfelelő munkakört. A vállalatok ezt nem támogatják, pedig számukra is előnyös. Az a tapasztalat, hogy ezek az emberek általában túlteljesítik a normát, mert bizonyítaniuk kell önmaguk és Szakmai tanulmányi versenyek A Művelődési Minisztérium közoktatási, valamint szakoktatási és továbbképzési főosztálya meghirdette az e tanévi országos tanulmányi versenyeket. A Művelődési Közlönyben megjelent ismertetés szerint a szakközépiskolák negyedik osztályos tanulói 26 féle szakmai versenyen vehetnek részt. A versenyzőknek a tantervekben előírt feladatokat kell megoldaniuk szóbeli, írásbeli és gyakorlati vizsgákon. A versenyeket 1981. február eleje és április vége között bonyolítják le a vizsgák jellege szerint két vagy három fordulóban. A selejtezőket a versenyzők iskoláiban. az elődöntőket és a döntőket a kijelölt középiskolákban rendezik meg. A legkiválóbb eredményt elérő tanulók az érettségi vizsgán jeles minősítést kúpnak a meghatározott szakmai tantárgyakból, s ha egyetemen vagy főiskolán a szakképzettségüknek megfelelő szakon folytatják tanulmányaikat, az előirt szak- tantárgyakból nem kell felvételi vizsgát tenniük, ... / JSH0. november 31.. p^nfek társaik előtt. Azt, hogy képesek úgy dolgozni, mint mások. Van, ahol már bizonyos szervezett körülmények között foglalkoztatják őket, különösen a nagyvállalatok járnak e téren elöl. Mégis úgy érzem, hogy kevés az amit értük tenni tudunk. Az orvos számára az a legrosz- szabb érzés, ha bizonyos mértékig, vagy teljesen sikerül egy beteget talpra állítani és nincs megfelelő környezete, munkája. Így előbb- utúbb újra nálunk köt ki. A megváltozott munkaképességű dolgozónak számos olyan fizikai és szellemi képessége marad meg, amely alkalmassá teszi őt arra, hogy jól kiválasztott munkakörben teljes értékűen dolgozzék. Az orvos feladata — Az utóbbi időben gyakran fölmerül az a kérdés, hogy az orvos teendője csupán csak a gyógyítás, vagy van más is, amit figyelnie kell. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az egészségügyi munkát csak úgy lehet hatékonnyá tenni, ha nagy figyelmet fordítanak a megelőzésre és az utókezelésre, társadalmi körülményekre. Ennek tulajdonítható, hogy ebben az évben került sor az orvostudományi egyetemeken a szociológia tanításának bevezetésére is. — Igen, ez egyre inkább fontossá válik: bár egyelőre még nincs szervezett formája, főleg az orvosok egyéni kezdeményezőkészségén múlik. Rendszeresen előadásokat tartok, s igyekszem személyes kapcsolatokat kiépíteni, hogy segíthessek a rászorulókon. Aztán figyelem, hogy ki, hová kerül, s a magam erejéből támogatom volt betegeimet. — A mi munkánkban fontos az utókezelés, a rendszeres ellenőrzés és vizsgálat: ki lehet szűrni, hogy valóban megfelelő helyen dolgozik az ápolt, még idegállapotát, munkahelyi közérzetét is megállapíthatják. Ilyenkor aztán be lehet, sőt be kell avatkozni. Ehhez egy Elöljáróban sietünk leszögezni, hogy ez nem az a kakukk: Tehát nem a kakukk- alakúak (cuculiformes) rendjébe és a kakukkfélék (cu- culidae) népes családjába tartozó cuculus canorus, amelyik a tojásait elöszere-^ tettel helyezi idegen mada-' rak fészkébe, s agresszív hajlamú fiókáia közvetlenül a kikelés után már olyan erős, hogy minden tojást, vagy már kikelt fiókát kilök a fészekből. Értekezésünk tárgya ama békésebb természetű kakukk, amelyik nem fészekben, hanem régi faliórákba épített kis házikóban lakik: nem rak tojásokat mások óráiba, és névrokonára csupán abban az egy dologban emlékeztet, hogy időnként 5 is azt mondja: kakukk! Manapság már meglehetősen nehéz igazi, megbízható kakukkhoz hozzájutni (igényes, önmagára valamit is adó embernek eszébe sem jut holmi csiricsáré, tarkára festett műanyag bóvlit vásárolni), ezért hát, ha az ember — már jelentős élet- tapasztalatokkal a háta mögött — eljut abba a korba, amikor szükségét érzi annak, hogy kakkukot vegyen, elkészülhet rá, hogy ez igen sok időbe és utánajárásba fog kerülni kiterjedt utógondozói hálózat és az orvosok és a termelőegységek jó kapcsolata szükséges. Az orvosszakértö bizottság ugyan megállapítja, hogy milyen foglalkozás nem való a felépültéknek, de keveset tehet azért, hogy előírásai meg is valósuljanak. Ezért lenne szükség egy olyan összekötő szervre, amelyik segítene. Megoldások kerestetnek — A jelenlegi körülmények között, hogy nem vagyunk képesek méltó meg- , oldást találni, csak nekikeseredett embereket bocsátunk el. Nyugdíjba mennek fiatalon, pedig ez mind számukra, mind a társadalom számára rossz. Próbáltam néha beavatkozni egy-két esetben, vannak is kitűnő példák arra, hogy miként lett jó szakmunkás, vagy értelmiségi a mozgássérültekből, de mindez egyelőre kevés. — Sokat várok a következő évtől, amely mozgássérültek, mondjuk így: a megváltozott munkaképességűek éve lesz. Sor kerül az esztendő elején, január 22—24. között egy konferenciára, ahol a Magyar Rehabilitációs Társaság meghívott külföldi szakemberek részvételével számos fontos kérdést vitat meg. Remélem, ezek után szervezettebben dolgozhatunk. A probléma összetett, hiszen sokféle ember tartozik ide, a született fogyatékosak, vagy felnőttként ebbe a csoportba kerülők. Egy biztos: ha föl is támad társadalmunkban a segítés vágya, azt nem lehet kampányszerűen megvalósítani, hogy a korántsem jó helyzet megváltozzék. Csak ösz- szefogással, önmaguk előítéletének fölszámolásával lehet eredményt elérni. Akkor az orvosi munka is hatékonyabb lesz, s nem kell attól tartani, hogy a gyógyult, de maradandó károsodást szenvedő beteg csalódottan, életuntán újra visz- szakerül hozzánk. A fiatalabb korosztályok tagjai többek között ezért is idegenkednek a kakukktól. De az igazi ok valószínűleg az, hogy a kakukkos óra elmés, de tulajdonképpen végtelenül egyszerű, mechanikus szerkezet, amely nem szolgál semmiféle technikai szenzációval; olyan műszaki csodák mellett, mint egy Philips' magnetofon, vagy egy elektronikus zsebszámológép, szinte kövületnek tűnik: De hát sebaj, nem az a feladata, hogy csodálatot keltsen; a kakukknák az a dolga, hogy ésszerűen tagolja az óra monoton ketyegését, se többet, se kevesebbet ne kakukkodon, mint amennyit kell; tehát mindig annyit, amennyit a kismutató jeiez, illetve az óra felénél egyet. Ezt némelyek talán unalmasnak, egyhangúnak vélik, vagy pedig szorongató érzéseket kelt bennük. Részben érthető, mert a kakukk nemcsak az időt jelzi, hanem óráról órára figyelmeztet arra, hogy életünk, ha tetszik, ha nem, halad a halál felé; úgy, ahogy a homokóra felső kelyhéből meg- állíthatalanul peregnek alá a finom kis szemcsék .. Ezzel a gondolattal bizony nem könnyű megbarátkozni, de ha idővel mégis sikerül, Gábor László Gömöry Albert: Kakuk „Dialóg *- filmek Fél tucat most készülő, illetve már dobozba került játékfilmmel folytatja a közeljövőben „dialógusát" a kö. zönséggel a MAFILM Dialóg Stúdiója. Legközelebb — december elején — a „Töredék az életről" című produkció jut el a mozikba. A Gyöngyössy Imre—Kabay Barna filmrendező-páros új alkotása a magyar falu, a paraszti élet mélyreható változásairól tudósít, egy zsellércsaládból származó, s magas közéleti tisztségbe került asszony sorsát ábrázolva. A gyerek- és a felnőttkor mezsgyéjén álló fiatalok világába vezet be két. a közeljövőben befejeződő produkció. A „Dédelgetett kedvenceink'’ története 14—15 éves gyermekekről szól: egy pesti értelmiségi család leánya vidéken nyaral, ahol egészen más környezetben nevelkedett, falusi fiúval ismerkedik meg Kettejük szünidei kapcsolatát a Szálai Györgyi—Dárday István szerzőpáros — korábbi gyakorlatához híven — amatőr szereplők közreműködésével jeleníti meg. A „Bal. lagás” egy érettségire készülő gimnáziumi osztályba vezeti el a nézőket, azt kutatva, hogy az ifjúság lelkesedése, jobbító szándéka miként fordulhat visszájára, ha nem talál megfelelő teret magának. Egyidejűleg egy játék- és egy dokumentumfilmet eredményez Kovács András legutóbbi vállalkozása is. A második világháború idején németországi táborokból Magyarországra szökött egykori francia hadifoglyok visszaemlékezéseiről készített felvételeket a televízió számára, történelmünk e kevéssé ismert mozzanatát bemutatva: ebben az alaphely. zetben játszódik az „Ideiglenes paradicsom” című műve is, amely szerelmi törlénetet jelenít meg, A krlmikedvelők érdeklődésére tarthat számot Bacsó Péter új filmje, amelyet magyar—svéd—NSZK koprodukcióban forgatott. A stockholmi . és budapesti helyszíneken játszódó nemzetközi bűnügyi történet főszereplője a tévéképernyőről nálunk is jól ismert angol színész, Derek Jacoby. A bemutató a jövő év elején lesz. Szakszai Károly rajza akkor az ember azt is belátja, hogy nem a kakukk könyörtelen, hanem az idő, a kakukk csak következetes. Következetes abban is, hogy soha semmi mást nem mond. csak annyit, hogy: kakukk! Gazdájának így nem okoz csalódást; biztosak lehetünk benne, hogy a legnagyobb frontátvonuláskor, vagy az uralkodó széljárás hirtelen változásakor — amiről köztudott, hogy nemcsak az emberi szerv«v zefa>t. hanem n műszereket, finomabb szerkezeteket 1* Nem történt semmi I ■ ■ I i a aa különös... Csend és fény.. Fehérbe öltözött emberek suhannak el a tolókocsi mellett, alig észrevétlenül műszerek csörren- tek és a műtőben felvillantak a reflektorok. A beteg bódult bágyadtsággal le6te ezt a különös világot és az jutott eszébe, hogy a fantasztikus filmekben is efféle világot látott. Robotemberek, robotgépek, érthetetlen komputerek, földöntúli csillogása? — Tegyük a beteget a műtőasztalra! — A műtőasztalon ezt tisztán hallotta és az álarcos, zöld huszársapkás emberek közül előre nyújtott karral kilépett valaki. — Egy pici szúrást érez majd, — hallott megint egy hangot, aztán «/mellén babráltak, drótokat húztak át rajta. — Kérem ide a sárgát! Egy másodperc alatt pergett le előtte az eltelt esztendő.’ Sok-sok szenvedés, töméntelen fájdalom és végül a tudat, hogy érműtétet kell rajta végrehajtani. Negyvenhét évesen tönkrement, elmeszesedett erek... Új műanyag érre van szükség, hogy megint járni tudjon. — Most majd elalszik — észlelte megint a hangokat a fényes csillogásban, aztán valamit az orra elé toltak. — Lélegezzen! Mélyen lélegezzen... Már hat órája tartott a műtét. A műér egyik vége már a helyén volt és a hófehér műanyagot megfestette a piros vér, az ember vére. — Pihenés! Lekerültek a maszkok és kint az előtérben mélyeket szippantottak a friss, tiszta levegőből. A főorvos hátán átizzadt az ing, a vörösen izzó lámpák alatt operálva már különösen elviselhetetlennek tűnt a meleg. — Jól bírja a beteg! — A nagyján már túl vagyunk — szállt felfelé a sóhajtás. — Kávét? /v, # — Kérek, a szokásos két cukorra!. — Főorvos úr! Mennyibe kerül egy ilyen, hogyismond- jam, „műér”? — Negyvenezer! Jól hallotta, éppen annyi. Túljárt a nyolc órán a műtétidő, amikor a beteget a helyére tolták. A műanyag erekben folyt a vér, újra életet adva a beteg végtagnak. Már este volt, amikor beszélgetésbe kezdtünk. — Húsz évvel ezelőtt egy ilyen érszűkületben meg kellett halni. — Most mi a kilátás? — Évek, hosszú évek! Szóval, élet, ami a világon mindennél a legdrágább. — A tudomány, igen a tudomány, az emberi akarat, és.. j Csöndes volt már a kórház. Egy-egy beteg valahol felnyögött és ez behallatszott a nyitott ajtókon. — Infúziót a hatosba! Gyors léptek és a homályos szobából úgy tűnt, mintha halkan suhanó fehér angyalkák röppennének ide-oda. Megint csend. Rövid ideig, mert újra meg újra jöttek az ijesztő hangok, a hörgő köhögések. — Mi újság, főorvos úr? ,n — Semmi! Az időjárás viccel velünk. Tegnap sarki hideg, ma szubtrópusi novemberi nyár, amely megdöntötte a százéves átlagot. — Fáradt nagyon? — Megszoktam. Ez a munkám, ez a hobbym. — Különös hobby. Embereket vágni, operálni nap mint nap, aztán... — Életeket menteni! Kint az udvaron újra csapódott a mentőkocsi ajtaja. A* orvosok új beteget vártak. A lépcsőházban egy ismerős megint megkérdezte: — Mi újság, főorvos úr! — Köszönöm, semmi! Olyan nap volt ez is mint a többi. Dolgoztunk és ezenkívül igazán semmi különös nem történt. Szalay István megviseli — sem lehet a kakukkot rábírni, hogy például rigómódra fütyüljön, vagy csalogánymódra énekeljen. Elképzelhető persze, hogy valamilyen leleményes ezermesternek sikerülne áthangolnia a kakukkot, és ezzel a sötét manipulációval elérné, hogy a továbbiakban ne kakukkokon, hanem — mondjuk — nyávogjon; de a kísérlet akkor is hiábavaló lenne, mert a kakukk erkölcsileg tisztán kerülne ki az egyenlőtlen küzdelemből, s az egész művelet végül is nem eredményezne mást, mint a kakukk halálát és a manipuláció csődjét. Ezt tudnia kell annak, aki rászánja magát, hogy , kakukkot vásároljon. A kakukkal együtt élni csakis a kötelességek teljes tudatában és a jogok tiszteletben tartása mellett lehetséges. Aki ezt hajlandó tudomásul venni, azzal nem fordulhat elő, hogy idegességet, vagy nyugtalanságot érez, amikor időről időre kipattan a — lehetőleg ébenfából faragott — házikó ajtaja. Kevesen tudják, hogy magány ellen is nagyon jó a kakukk. Az egyedüllét óráiban megszólaló madár, mintha csak azt mondaná: nem vagyunk végérvényesen magunkra hagyatva, nem szabad elkeseredni, mert van még balzsam Gileádban a legromantikusabb fájdalmakra is. A magány csak múló, átmeneti állapot: ám ha mfjfSs tartósnak és feloldhatatlannak bizonyulna, még akkor is van egy utolsó szalmaszál, ámiben megkapaszkodhatunk; és ez nem más, mint ő maga, a kakukk, aki kitart mellettünk mindhalálig. S ez a bizonyosság megnyugtatja az embert. Van, akinek a kakukkal való huzamosabb együttélés során új szokásai alakulnak ki, s a barátság egyre meghittebbé válik. Gyakran előfordul például, hogy a kakukktulajdonos, ha mondjuk háromnegyed tizenegyre ér haza, nem rohan azonnal a lifthez, hanem inkább sétál egy kört a háztömb körül, méghozzá pontosan olyan ütemben, hogy fél perccel tizenegy előtt forgathassa meg a kulcsot a zárban. S lám: alig teszi föl a kalapját a fogasra, már köszönti is a hűséges • kakukk. Az ilyen szép, baráti gesztusok kétségkívül elmélyítik, tartalmasabbá teszik a kapcsolatot... Sajnos nem vállalkozhatunk arra, hogy itt és most egyetlen lélegzetvételre mindent elmondjunk, amit tudunk még a kakukkról, csak utalunk rá, hogy a téma számtalan lehetőséget kínál. S megvalljuk, személyes okok is közrejátszanak abban, hogy most már sietünk leírni az utolsó mondatokat. Még öt perc, és eljő az éjfél; ilyenkor lehetünk a leghosszabb ideig, a legteljesebb módon együtt a kakukkal. H.'.marosar nyílik at ajtó es a kakukk tizenkétszer egymás után ztt mondja: kakukk!
