Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-19 / 271. szám
Ha Iszü ret Miből a lakáshiány? Olvasom Kozma Ferenc ■ kitűnő könyvében — címe: „Jóllét szocialista módon” —. hogy-,,... az életszínvonalpolitika minden mást megelőző kérdése... a lakásprobléma megoldása. A lakáshiány annál is súlyosabb társadalmi jelenség, mivel leginkább a fiatalokat sújtja: káros kihatásai tehát 10—15 éves távlatban is jelentkeznek, éppen a fiatal korosztály tudati deformáló- dásában, a családok labilitásában. a népszaporulat elégtelenségében. vagy pedig a gyerekék nevelési hiányosságaiban.' A, lakáshiány ■ tehát — ismétli Kozma Ferenc — a magyar társadalom első számú problémája.” ' A hatvanas évek elején évente 56 ezer, később éven- - te 65 ezer, s a hetvenes évek első felében mái' 85—90 ezer lakást produkáltak évenként az építők. 1960. és 1975 között — „minden családnak önálló lakást” jelszóval — túlteljesítették, a 15 éves lakásépítési programot, s a tervezett egymillió helyett, ösz- szesen 1 millió 50 ezer lakás épült fel. Akkoriban a / szakemberek arra számítottak,, hogy 1975 végére körülbelül a felére csökkenthető a lakáshiány, következésképpen lényegesen csökken a lakásigénylők száma is. S mi történt? Ma, körülbelül 400 ezer — tehát minden eddiginél több — lakásigénylőt tartanak számon az ország 1 a káshi valahaiban; ennek majdnem felét Budapesten, több mint felét pedig más városokban és településeken. S ők csak azok, akik „hivatalosan” is lakásigénylőként tarthatók számon. Nincsenek közöttük az olyan falvak és városok lakói, ahol nirics állami lakásépítés ; nincsenek közöttük azok, akik — jövedelmi helyzetük alapján — nem kaphatnak sem állami, sem szövetkezeti lakást (viszont kevés a jövedelmük ahhoz, hogy OTP-öröklakást vásárolhassanak!; nincsenek közöttük azok, akik — a helyzet reménytelenségét látva — nem is jelentkeznek a lakáshivatalokban. A lakáshiány nem szűkíthető a lakásigénylők körére; legyen elég annak feltételezése. hogy a 400 ezer lakás- igénylő többnyire a valóban igényjogosultak számát jelenti. ráadásul ez a szám évi 20—30 ezerrel növekszik. Hogy lehet ez, hogy évről éyre egyre több lakás épül, s évről évre több a lakás- nélküli. Közben pedig túljutottunk egy demográfiai hullámvölgyön is. Sokakat izgató kérdés: végül is miből' íí(kad a lakás- probléma, mi ä társadalmi értelme és jelentősége? Vannak, akik a dolog lényegét az általános lakáshiányban, illetve a lakással kapcsolatos igények növekedésében látják. Mások a lakáskérdést részben az elosztás, a társadalmi egyenlőtlenségek problémájaként kezelik. Mindkét álláspontot érdemes közelebbről is szemügyre venni. A kérdésre — miből ered a lakáshiány? — az egyik túlságosan is kézenfekvő . válasz: a. hazai lakásállomány nagyobbik részét örököltük, jórészt romosán, tehát annak állapotáért társadalmi rendszerünk nem lehet felelős. Ám nyomban megkérdőjelezhető ez az álláspont mert gondoljuk csak még: a második világháború pusztító hatása ma már gazdasági életünk egyetlen szektorában sem mutatható ki, s ha továbbra is a maihoz hasonló tempóban épülnek a lakások, altkor tartósan mégsem lehet az „örökségre” hivatkozni. Hogy valami tényleg hibádzik az .,örökség! elmélet” — -mint a lakáshiány gazdaságon kívüli tényezője — körül, azt bizonyítja többek között, hogy a lakáshiány okai 'között emlegetik a demográ’- fdai robbanást, valamint a városokba vándorlás felgyorsulását. A demográfiai robbanás, pdUanatyilag. s már jó ideje nem jellemző. Ráadásul Magyarországon ssoha nem volt túl gyors a városba- vándorlás folyamata, jelenleg pedig — a mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányához képest 1- a falusi' népesség arányszáma indokolatlanul magas (lásd: az ingázók számának évről évre való jelentős növekedései. És — furcsa paradoxonként — egy újabb keletű jelenség: csökken az ipari és építőipari foglalkoztatottak száma, stagnál — sőt: az utóbbi hónapokban emelkedik — a mezőgazdasági dolgozók száma, s mei’t ez szükségképpen is a városokból való elvándorlást jelenti, enyhülnie kellene a városi lakás- hivatalokra nehezedő nyomásnak is. Ügy tűnik: ezen az úton nem juthatunk messzire, ezért, is születtek olyan elméletek. melyek szerint a szigorúan piaci formában a kereslet-kínálat törvényei szerint működő lakásgazdálkodás jelentedé a megoldást. Az elmélet kiötlői meggyőződéssel vallják, hogy a piac törvényei szerint alakuló lakásbérek egy csapásra csökkentenék a lakáskeresletet, s a lakásgazdálkodásban is kialakulhatna a piaci egyensúly. Igen ám, csakhogy a lakás elemi létfeltétel. s hiába a legstabilabb piaci egyensúly, a rossz lakáskörülmények között élőket cseppet sem nyugtatja meg, hogy csupán azért.-nem, juthatnak megfelelő otthonhoz", mert nincs elég t jövedelmük, s nem tudják megfizetni á piacon kialakult árakat. . Maradna még egy — sokak által hirdetett — lehetőség: többet és gyorsabban építeni. Roppant egyszerű és célravezető megoldás, megvalósításához .'.mindössze” tengernyi pénzre lenbe szükség. Jóval többre, mint amennyit jelenleg a lakásépítésre fordíthatunk. S mért többre ennél nem nagyon futja, a 400 ezer lakásigénylő jó része még . hosszú évekig várakozhat a lakásosztályokéit. E zsákutcákba vezető elméletekből tanulva, néhánv szakember arra a következtetésre jutott, hogy a lakás- probléma' lényegét a jelenlegi lakásgazdálkodás működésében kfcll keresni, |s hogy a lakásrendszer működését a társadalmi struktúrán belül feszülő érdekviszonyok tükrében kell megvizsgálni. Ök úgy tartják, hogy a lakást a társadalom elosztási és jutalmazási rendszerének részéként kell értelmezni. Szerintük a lakáshelyzetben kifejeződik, hogy kit és miként értékel és jutalmaz a 'társadalom; a lakásviszonyok viszont lehetőséget jelentenek, s e lehetőségek mértéke szabja meg, hogy ki mit teljesíthet, mit tud nyújtani a társadalomnak. S itt bezárul a kör, hiszen a jutalmazás mértékét , a teljesítményelvű társadalmakban — s mi éppen effe- lé törekszünk —. a teljesítés mértéke határozza meg. Másképpen fogalmazva: ha valakit a társadalom kevésbé tart fontos és hasznos tagjának, akkor minden valószínűség . szerint rosszabb lakáshoz juttatja — ha egyáltalán juttatja —, s ezzel eleve csökkenteni annak lehetőségét, hogy az illető többet produkáljon; maga. vagy gyermekei a társadalom hasznosabb tagjai legyenek. A lakásrendszer működése tehát akkor válik társadalmi problémává, amikor hozzájárul a társadalmi előnyök és hátrányok halmozásához, illetve konzerválásáiip/Az .önmagában visszatérő folyamat áttörése a szociálpolitika feladata lenne. Ebből a szempontból vizsgálva a témát el kellene jutni annak felismeréséhez, hogy a lakásprobléma nem ■ elsősorban — vagy legalábbis nem-, csak — lakáshiányból. hanem sokkal inkább a lakásgazdálkodás. s ' azon belül a lakáseloszlás rendszeréből fakad. Mert nagyon fontos, hogy mennyi lakás épül,, de talán még fontosabb, hogy kik kapják az új lakásokat. Vértes Csaba (Következik: .2. Látkép^ a lakásgazdálkodásról). Mi tagadás: egynémely fajta újságíró, ollyikj zsurnaliszta, erőteljesen hajlik arra. hogy minden kis semmiség láttán lelkesedni kezdjen. hangosan, heurékázzék ott, ahol csak egy kis halk ah! illenék... Szerencsére, a nemcsak kedves és türelmes, de fölöttébb jószemü és vájt- fülű olvasó az effélét hamar kiismeri — úgy jó száz méternyi re széllel Szemben is —> és olvasás helyett elfintorítja az orrát, finom jelzéseként. annak, hogy Hunniában valami bűzlik —, de jobb. ha hagyjuk ezeket a szerencsétlen dolgokat. Legyen elegendő erről szólva még csak annyi, hogy jelen kis remekmű szerzői nem tartoznak a fentebb emlegetett olcsó hírlovagocskák csapatához, s velük sorsközelséget nem vállalnak. Ellenkezőleg: eme remek... —. de ezt már mondtuk —, szóval szerény szerzőpárosunktól távol áll minden túlzás, sohasem vetemednek arra, hogy ne a valóság talaján álljanak, legyen bar emé szent vezérelvük megtartása olykor szinte lehetetlen... Mert most is, íme, mi történik? — még alig ugrottunk ki a terepjáróból, még ■ alig néhányszor estünk hasra a csúszós-ragadós kiskörei sárban a halastóhoz haladtunkban, még alig üvöltöttük el százszor a metsző novemberi szélben, hogy ..pompás, nagyszerű, csodálatos!” — a lehalászóhoz elsőként érkező kedves kollégám lába alól. lám kicsúszik a talaj, és ő mind a 92 kilójával ( - a „harci retikül”. benne drága folómasi'na, elő- és utótét- optikák, zsíros kenyér, lencsék, borosüvegek) — szóval, nagy ívben és kis,'férfias sikoltással beleesik a szerencsétlen a tóba, s vált ki nagy riadalmat az amúgy-- meglehetősen nyugodt halak népes csapatából. Szerencsére, a halászok nyugodt népek, megjegyzik, hogy különc gyerek egyik- ' másik riporter, ez itt már a harmadik., aki a lehalászás kezdete óta meg- (illetve: be-) fürdik, de az ő dolga, ha neki egyszer jólesik... Csáklyákkal, iszákokkal, mindenféle kampókkal és botokkal végül csak kiemelik, miközben mérsékelten lelkesednek: Változatlan bizalom a kistermelőknek Támogatás már 500 négyzetméterre is A mezőgazdaság pénzügyi szabályozórendszerének 1981. évi továbbfejlesztése — amelyről kormányrendelet jelent meg a Magyar Köz, lönyben — továbbra is előirányozza a mezőgazdasági kisternielés erőteljes, hangsúlyozott támogatását. Az egyes kiemelt ágazatoknál továbbra is fennmaradnak a jelenleg érvényben lévő támogatási formák: sót egyes területeken á kedvezmények tovább nőnek. Változatlan mértékben és a jelenlegihez hasonló feltételekkel részesítik . támogatásban a fólia alatti zöldségtermelést. Továbbra Is 20 százalékos támogat ássál csökkentett áron vásárolhatnak meghatározott gépeket a kistermelők, valamint a gép- kölcsönzésre jogosult szervezetek. A kerti traktorokhoz csatlakozó gépek-közül azonban csak a mezőgazdasági termelést szolgák! tálajmű-' velő, vető, és ültető, valamint növényvédő- és terménybetakarító munkagépekre, továbbá az utánfutókra adnak állami támogatást. . A nem .bogyós gyümölcsű ültetvénytelepítés kisüzemi feltételrendszere változatlan marad. / A mezőgazdasági kistermelők a bogyós gyümölcsnek telepítésekor a szaporítóanyagot eddig is támogatással csökkentett áron vásárolhatták meg, ha annak teljes termésére — az erre kijelölt szervezettel — leg- ' alább három évre értékesítési szerződést kötöttek. Az új rendelet jelentős könnyítést ad azzal, hogy a támogatás egyik feltételeként előírt legkisebb telepítési területet, ezerről 500 négyzet- méterre csökkenti. Az új rendelet lehetőséget ad arra is. hogy a nagyüzem integrációjában, összefüggő területén megvalósuló bogyós gyümölcsű ültetvények telepítéséhez a kistermelők a nagyüzemével azonos támogatást vehessenek igénybe. A .támogatás akkor is jár. ha a terület nem csatlakozik közvetlenül a nagyüzemi ültetvényhez, A kistermelőket a tulajdonukban lévő tehénállomány után továbbra is támogatás illeti meg. A támogatás évenkénti összege az első tehén után 2500 forint. a második és minden további tehén után az eddigi. ötezerrel szemben hatezer forint. Űj vonása a rendeletnek az is, hogy az állami támogatás igénylésekor az eddig előírt tbc- mentesség igazolást nem kell a kistermelőknek bemutatni. A támogatás igénybevételének ugyan továbbra is előfeltétele a tehén gümőkór- tól való mentessége, de ezt külön igazolni csak akkor kell. ha az udvarban tartott teheneknél az illetékes állatorvos gümőkórfertőzést állapított meg; ilyenkor a támogatás kifizetését átmenetileg felfüggesztik. ■* (HW A kiemelés előtti pillanatok — Ez aztán a hal! — Micsoda fogás. .. ! — Mérjük csak le. biztosan kitelik vele a mai norma! Szó, ami szó, egy-kettőre összemelegszünk a Vörös Hajnal halászaival, akik ugyan nincsenek nagyon sokan (a szakmát pillariatnyi- lag csak Tóth Zoltán, a ha-- lászmester képviseli), de a nehéz munkához önzetlen segítséget nyújtanak — mint mondani szokás — a körei munkásörök. ezúttal a II 2- es szakaszol harcedzett tagjaRéti Istvánnal, a tsz párttitkárával éppen jókor, érkeztünk: most készülődnek neki a mái utolsó hálóvetésnek. Így nagy „termést” nem is várnak: a most valószínű 4—5 mázsa csak szerény kiegészítése leltet majd a tegnapi 50 mázsásnak. .. A semminél persze, ez is jobb. és miközben a combig érő gumicsizmás, kucsmás. sapkás, viharkabátos emberek- nekiveselkednek, gyorsan felidézzük, amit a szövetkezet halászati ágazatáról Magyar János elnöktől és Kovács Antal ágazatvezetqtől megtudtunk: a Tisza menti, szántóföldi növénytermesztésre teljesen alkalmatlan, csupa szik terület hasznosítása érdekében létesítették, alakították ki ezt a jelenleg 56 hektáros halastórendszert. Évi „termelésük” 8—10 vagon hal, elsősorban ponty és*kb. 30 százalékban növényevő amur. Mivel pedig kopoltyúsaik igen jó tulajdonságokkal rendelkeznek. nagy a kereslet irántuk. Igaz. így a hazai piac nem sokat lát belőle: 90 százalékban exportra megy a kiskörei hal — Franciaországba és az NSZK-ba. Amit még ez ügyben érdemes tudni: ez évben nincs áruhala a tsz-nek. ahhoz ugyanis „háromnyarasok” kellenek, a mostani lehalászáson viszont, melynek célja a telelőbe áttelepíteni az állományt — csak többnyire kétnyarasok vannak. Szállítás tehát ezúttal nincs. (El lehet képzelni, milyen kellemetlenül érheti ez például a franciákat: míg nálunk nincs karácsony Corvin nélkül, addict náluk ugyanez potyka nélkül lehetetlen. Bár ki tudja: lehet, hogy beérik békacombbal. .. ?) — Nem kellemetlen ez nekünk, hogy megfosztjuk szegényeket az ünnepi halkocsonyától? — Félteni azért nem kell őket: biztosan találnak valami megoldást. .. De hogy a jövőben ilyesmi, ne forduljon elő —, és oersze. nemcsak ezért! — elhatároztuk, hogy 400 hektárosra bővítjük a halastavunkat. A tanulmány- terv és ' a geodéziai terv is elkészült — hangzik a szakszerű válasz —. így van rá remény, hogy talán nem is olyan soká. a korábbinál lényegesen több halat vihetünk a.piacra. ,Ezt hallva a krónikás megnyugszik, és leteszi a lantot. Ami nem is lant. csak egy ócska golyóstoll. A halászok viszont éppen javában, küszködnek már a sajátjukkal, ami szintén nem hasonlítható a költői zeneszerszámhoz: hideg »íztel átitatott sáros, A mérlegen (Fotó: Perl Márton) merev, csúszós, meg minden, csak most nem kedves háló, amellyel most küszködnek az ezekre a napokra halászokká lett munkásőrök. — Lassabban a másik oldal. :.! — kialudjon amott is! — Nekem mondod?! — Húzd, ne rángasd! — Állj! — Ez a bekerítéses üldözés. .. És tucatnyi más megjegyzés, miközben egyre kisebb területre húzza a halakat az össze szoruló háló... A többi azután már gyorsan megy: zubogni, sisteregni kezd a víz, „fürdik a hal”, feltűnnek az ezüstös és aranyló, áramvonalas, vergődő, vo- nagló kopoltyúsok. A látvány ritka pillanatát megcsodálni a hideg nap is elő- biljik a nehéz felhők mögül, aztán már a szákolás, majd a válogatás és a mérlegelés következik, végül pedig rúd- ra veszik a két fülű kosarakba öntött özönnyi halat, és viszik át áz emberek a teleltető medencébe.. Mint gondolható, távfűtés itt • sincs, legfeljebb csak „központinak nevezhető, hogy odalent, a háromméteres mélységben már elviselhetőbb a hideg, és életfunkcióinak minimálisra csökkentésével „áttelel” a hal. Végezetül itt most illenék a ..Halászlé a’ la Kisköre” receptje — ez azonban szakmai titok, arról nem is szólva, hpgy mifelénk a hal ritka dolog. Ha valakit mégis ffelajzott volna a téma, javasoljuk, látogasson el Körére: a Tisza II. mellett kiválóan értik a halászlékölteményt, s ha jókedvében találod a halászt, azt is elárulja, miért igazoltatja sötétben a vízi- rendőr a süllőt...? (Mert rablóhal.) B. Kun Tibor 1980. november 19-, szerda
