Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-18 / 270. szám

Az étel és az élet NEB-vizsgálat közétkeztetésről — egy kis körítéssel Első hallásra-olvasásra ön­magában nem sokat mond a hír: a Hevesi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság össze­foglaló jelentést adott a la­kosság tömegétkeztetésének helyzetéről. A vizsgálat cél­ja az volt — mint ezt a je­lentés elöljáróban hangsú­lyozza —, hogy megállapít­sák: az ételkínálat és az ét­keztetési gyakorlat hogyan elégíti ki a lakosság külön­böző rétegeinek mennyiségi és minőségi igényeit, a vál­tozó keresletet. A népi ellenőrök a vizsgá­latot ez év szeptemberében folytatták le több mint egy évre visszamenőleg a hevesi gimnáziumban, a termelő- szövetkezetben, az állami gazdaságban,, a - hevesi, illet­ve á tarnamérai áfész kis­vendéglőjében és a hevesi járási hivatalnál. Ezzel a vizsgálat lényegében felölel­te — és feltérképezte — a tömegétkeztetés szempontjá­ból az e helyeken legfonto­sabb területeket. A vizsgálat eredményéről elöljáróban annyit hadd árul­junk el, hogy az összességé­ben jónak és javuló tenden­ciájúnak értékeli az ezzel kapcsolatos helyzetet. A je­lentésből részletes képet ka­punk étkeztetésről, étkezési lehetőségeiről, a konyhákról, a raktározásról, az ételek készítéséhez felhasznált nyersanyagokról, az árak alakulásáról és továbtfc. nem kevésbé fontos — pl. higié­niai — kérdésekről. Kényes még a kérdés (?) A járási NEB elhatározá­sát —, hogy képet alkot er­ről az ezreket nap mint nap közelről érintő helyzetről — csak üdvözölni lehet. Annál is inkább — és különösen a járásszékhelyen élők a meg­mondhatói ennek —,! mert..ez a „központi” kérdés hosszú éveken át, enyhén szólva ké­nyesnek számított (számít?!) Hevesen. Persze: nem min­denütt, hiszen a Rákóczi ter­melőszövetkezet a saját — és nemcsak, a saját — szem­pontjából mondhatni, nagy­vonalúan és elegánsan, hosz- szú távra rendezte ezt a té­mát, s ha nem is ugyanezen a szinten, de az állami gaz­daság sem jön zavarba, ha .felmerül a kérdés, hogyan gondoskodik dolgozóinak e téren történő ellátásáról. És akkor még nem beszéltünk a különböző rendű-rangú, na­ponként érkező „vendégek­ről”, akiit számára szintén dukál legalább egy tál me­leg étel, s perszé, az sem baj, ha finom az a kaja. A leleményes hevesiek, akik számára ez ideig nem adatott meg az a „kiváltság”; hogy a tsz vagy a gazdaság kosztján éljenek, már régen kitalálták, hogy tulajdonkép­pen azt kellene elérni, hogy mind üzemi, mind vendég­látóipari szempontból ezek az intézmények vállalják a házigazda szerepét. Ez eset­ben jól járnának a helybe­liek. és éttermükből az át­utazó vagy más alkalmi ven­dégek sem távoznának zsör­tölődve (netán dühöngve), miként ez nem is oly távoli múltban oly gyakran meg­esett. Az a szomorú igazság azonban, hogy fent nevezett gazdaságok egyike sem Krő- zus — álljanak mégoly jól is .—, és még csak nem is „Róbert bácsi”, hogy váloga­tás nélkül mindenkit az asz­talához invitáljon. Nekik ép­pen elegendő a rájuk mért — és tehetőségen belül szí­vesen vállalt! — feladat, ne­vezetesen az, hogy sajat dol- feftov/c ellátása mellett — konyhai kapacitásuk függvé­nyében — „beszállnak” a já­rásszékhely tömegétkeztetési gondjainak megoldásába. Nem titok, hogy azok, akik ezen a koszton élnek — nemigen panaszkodnak. Repetát. . . ! Nagyjából ez a helyzet a gimnáziumban és a körzeti általános iskolában és kollé­giumban is (utóbbi ugyan most nem szerepelt a NEB- vizsgálat alanyai közt), mert a gimnázium korszerű kony­hája 212 tanuló és további 30 felnőtt napi étkezését bizto­sítja. S jóllehet, ezek az ebé­dek kevésbé „kondisak” mint azok, amelyeket a tsz-ben, vagy a gazdaságban tálalnak fel. sok kifogásra — reális mércével mérve — nemigen lehet ok. Az igazsághoz tar­tozik azonban az is, hogy a szégyellősködő korból már kinőtt felső tagozatosok ezt hallva-olvasva — valószínű­leg felzúdulnának, s meg­szólalna a kamaszkórus: „re­petát. .. r* Hiába, ez van, tehetik ezt az ifjúság örök jogán — és mert keveslik a kaját, nem­igen rántva rá, hogy a havi menázsijuk kereken száz fo­rintba kerül... Az árak —• enyhén — en­nél borsosabbak a járásszék­hely áfész-vendéglőjében, és ez talán a kisebb hiba lenne (hiszen: van, aki fűszeresen szereti), de az már jóval na­gyobb gondot okoz. hogy a korábban sem kevés előfize­téses étkezők száma egy év alatt 22,7 százalékkal növe­kedett. a teljes forgalomnö­vekedés pedig 47,2 százalék. A jelenlegi körülményeket ismerve — a korszerű ven­déglátós kritériumai közül csak a legfontosabbakra, a minimumra gondolva —, olykor, és sajnos néni ritkán — valóságos ..patthelyzet” alakul ki: az étterem nem győzi, a vendég pedig nem bírja idegekkel — és ebéd­idővel sem. Egy példa: sokáig az áfész-étteremben ebedettek a Hevesi Háziipari és Nép­művészeti Szövetkezet dolgo­zói is. de olyan sokáig kel­ismert. népszerű fiatalasz- s'zony Mátraszentimrén Stul- ler Rudolf né — s ez nem­csak abból fakad, hogy a kis község tősgyökeres la­kója, az öregek napközi ott­honának helyettes vezetője­ként fáradhatatlan patrónu­sa, valóságos ..anyja” a gondjaira bízott falubeliek­nek. hanem azért is van, mert amolyan mindén iránt érdeklődő. nyüzsgő-mozgó ember. Véleményért, taná­csért. segítségért már akkor is rendszeresen felkeresték a vállalati zöldségboltban, amikor még nem volt nép­frontbizottsági tag. a HNF helyi elnöke. ..Hivatalos” közéleti szereplése előtt is tudták róla, hogy például tanulmányai befejeztével sem szakadt meg kapcsolata az általános iskolával, ahol eminensként vette kézbe végbizonyítványát, hanem to­vábbra is be-bejárt az inté­zetbe. s' rendszeresen figye­lemmel kísérte az ott folyó munkát. Amikor pedig már maga is szülőként térhetett vissza a régi falak közé, még sűrűbbek lettek látogatásai. Felkéretlenül is amolyan összekötővé vált az anyukák, apukák és a tanítók, taná­rok között, míg később, a munkaközösségben egye­nesen kötelességének érez­te a „közvetítést”. Akár itt, akár ott jelentkezett vala­milyen probléma, nem hagr- ta szó nélkül Mindaddig lett várniuk az ebédre, hogy kevésnek bizonyult az egy­órás ebédidő. Ök úgy oldot­ták /neg, hogy „bekéredz­kedtek” a mezőgazdasági szakiskola konyhájába, mór jó ideje onnan hordják az ebédet, amit saját kis étter­mükben fogyasztanak el. Ez a megoldás egyben azt is eredményezte, hogy 30 perc­re lehetett csökkenteni az ebédidőt, a műszak ennyivel hamarabb ér véget. Épülő reménység Ennek ellenére: aligha len­ne érderhes — vagy túlzot­tan igazságos — sokadszor elverni a port a hevesi ét­termen. hiszen a NEB meg­állapítása szerint is, amit le­het. azt megteszik, a koráb­bi hosszú évek mulasztását pedig remélhetőleg feledteti majd az épülő új étterem, amelynek körvonalai már mindinkább kibontakoznak jövőre —, ha nem is mind­járt az év elején. Ez esetben Heves feltehetően utólérí- elhagyja tarnamérai áf ész­testvérét, amely már koráb­ban megoldotta ezt a gon­dot: bővítette és csinosította éttermét és változatlanul vonzó a vendégek számára. A járási NEB tömegétkez­tetésről készült kimutatását tanulmányozva a nagyközön­ség oldaláról efféle gondola­tok merülhetnek fel. és per­sze, pro és kontra sok egyéb, hiszen ahány ember — any- nyiféle igény. Az esetleges e'égedetlenkedőket pedig, akik egyik vagy másik ét­teremben a kihűlve érkező ételek, netán a nagyon fo­gyókúrásra sikerült adagok stb., stb. miatt dühöngve fel­ugranak és otthagyják aszta­lukat, gondoljanak a régi, bölcs mondásra: Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk — hogy éljünk. Továbbá: szegény ember vízzel főz és üres konyhában bolond a szakácsnő... —, de mindennek a NEB által vizs­gált kérdésekhez természete­sen már szinte semmi köze sincsen. B. Kun Tibor nem máradt nyugton, amíg az ügy el nem intéződött. Ha a problémák túlnőttek az iskolán, a kultúrház csa­ládi klubjában, vagy éppen­séggel falugyűléseken adott hangot nekik. Talán máig sem tudja, hogy mi a retori­ka. de nem is törődik vele. anélkül i.s újra meg újra ki­áll a szentimreiek elé és be­szél. elmondja mindazt, ami szívét nyomja. így figyelhet­tek fel rá a községházán, így lett tanácstag is a 7_es körzetben. Szlovák anyanyelvű maga is, mint a községbeliek túl­nyomó része — ám a nép­frontban és a tanácsban egyaránt mindenkiért dolgo­zik. Az egész közösségért va­ló tenni akarás vezeti, ami­kor a kereskedelmi ellátás javítását sürgeti, társadalmi munkára hív Mátraszentim- re gyarapításáért, szépítésé­ért; óvoda fejlesztéséhez, gázcseretelep építéséhez to­boroz segítő kezeket. vagy történetesen a füredi körzeti iskolába járó gyerekek biz­tonságosabb utazásáért „ha­dakozik". Bánija, hogy 'a felső tagozatos tanulókat központi intézkedéssel íg!y „elszakították” a szüleiktől. Ä kitűnő magaslati levegő­ről majd'hogv nem á füstös városba szorították a fiúkat, lányokat, az anyukákra, apukákra „erőltették” a költ­ségesebb köflégwrrn neve­led w éa teaaaj snür net» Két nyelven Almasürítmény Mátészalkáról Megkezdődött a munka a Szamosmenti Állami Tangazdaság mátészalkai almasűrítő és -lepárló üzemében, ahol a más célra fel nem használható ipari almából almasűrítményt állítanak elő. Szállítanak az NSZK-ba, Svédországba, az USA-ba, és Japánba is. Képün­kön: a lepárlócsarnok. (MTI fotó — Paál László felv. — KS) Két évtized alatt a nyolcszorosára Ipari beruházások «— mezőgazdasági fejlesztések Népgazdaságunk 66 száza­lékkal költött többet tavaly a beruházásokra, mint egy évtizeddel ezelőtt, 1970-ben. Ezzel az eredménnyel az európai KGST-országok be­ruházási befektetéseinek nö­vekedésében a negyedik he­lyet foglalja el, árp a nem­zeti jövedelemhez viszonyí­tott felhalmozás 31,9 száza­lékos arányával 1978-ban a második helyen állt. A nem­zetközi összehasonlításból az is kitűnik, hogy a beruházá­sokra fordított befektetések növekedésében valamennyi európai KGST-ország meg­előzte kontinensünkön a fej­lett iparral rendelkező tő- késállamokat, hiszen közü­lük a legdinamikusabb fej­lesztést megvalósító Ausztria is csupán 41 százalékkal nö­velte beruházási ráfordításait 1970. és 1977. között. Ilyen összehasonlításokat és beru­házásaink, építőiparunk, la­kásépítkezéseink helyzetét, fejlődését átfogóan és sok­oldalúan tükröző adatokat foglalja össze a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásá­ban most megjelent új ki­advány, a beruházási, építő­ipari, lakásépítési zsebkönyv. A beruházási fejezetből egyebek között kitűnik, hogy a -múlt évben már csaknem kétszer annyit költöttünk egészségügyi fejlesztésekre, mint 1975-ben, s mintegy 50 százalékkal többet ruház­tunk be szociális fejlesztések­re is. A ternielésfejlesztő be­ruházásokra tavaly 160 mil­liárd forintot fordítottunk, 46 milliárddal többet, mint 1975-ben, s ebben a viszo­nyításban 8 milliárd forintal költöttünk többet lakásépí­tésekre is. Dinamikusan, több mint kétszeresére nö­vekedtek. 1976 óta a környe­zetvédelemre fordított kiadás sok. * A beruházások hosszabb időszakára visszatekintve az látható a statisztikai adatok­ból, hogy két évtized alatt az ipar fejlesztésére fordí­tott beruházási kiadások majdnem nyolcszorosára nö­vekedtek, a mezőgazdaság­ban é® az erdőgazdálkodás­ban pedig tizenhétszeresére. Az utóbbi öt évben már mérsékeltebb volt a fejlődés; de.tavaly még így is 28 mil­liárd forint értékű beruházás segítette a mező- és erdő- gazdálkodás fejlesztését, 6 milliárd forinttal nagyobb összeg, mint 1975-ben. (MTI) egyért perelne érte különösebben. Ám az ellen, hogy a diákok is a zsúfolt, menetrend sze­rinti járatokon utazgassanak a hegyek között vagy negy­venen, nos. igenis /tiltakozik! Csupán saját maga felindult- ságától vezetve, három leve. let is írt a Volánnak a hely­zet javításáért! S ha azóta valamelyest változott is a helyzet, még ma sem egészen nyugodt, S azzal sem elégedett meg, ámít a kereskedelemben ta­lál. Jóllehet ügyes cukrász kisiparos nyitott üzletet a községiben, .a má frászén ti m- reieknek is van már korsze­rű ABC-áruházuk, de bi­zony csak nem üdülőhelyhez méltó az. hogy például a zöldség-gyümölcsbolt fél négykor bezár, s hetente egy­szer szállítanak húst az áru­dába. A ház körüli állattar­tást ugyanis egyre korlátoz­zák. a fizetővendég-szolgálat bővítését pedig mindinkább szorgalmazzák a becsukott turistaszálló rpiatt. miköz­ben az idegen kifogástalan ellátást igényel. S ilyen kö­rülmények között, ugyan, hogy lehet az érkezők ked­vére tenni...? — Nekünk maholnap már szinte kizárólag a turizmust kellene szolgálnunk idefenn, ezen a gyönyörű vidéken — mondja türelmetlenül —, de a kívánalmaknak még min­dig csak kevéfoé tudunk ele­get tenni. A mtmtebirők ma ■ (Fotó: Szántó György) is inkább 1 eljárni kénysze­rülnek, s a pályairányítás sem olyan az iskolában, hogy idegenforgalomra terelje az érdeklődést. Bizony, sokkal jobban kellene figyelni mind­ezekre! Szlovák anyanyelvét — vallja Stuller Rudolfné — külön küldetésnek is tekinti. A legtermészetesebbnek ta­lálja, hogy ápolja maga is, a családban vagy azon kí­vül féltőn vigyázza. Egyik szervezője, rendezője a szent- imrei országos folklórfeszti- váloknak, s a határon túli Gömörpanyitával — a roko­nok földjével — tartott kap­csolat alapján évente ismét, lödé kölcsönös találkozóknak. amelyeket a két nép között olykor még mindig meg- me.gmu t atkozó súrlódások csökkentésére, az őszinte, igaz barátság elmélyítésére is megpróbál hasznosítani. Mostanában pedig éppenség­gel egy nemzetiségi falumú­zeum létrehozásán szorgos­kodik társaival. Valójában azonban mindkét nyelvvel, mindig'csak egyet akar! Ég, lobog ez a tűzről pat­tant asszony, akinek — no­ha két fia és férje igazán derekasan osztozik a családi gondokon, feladatokon — ép­pen elég lenne az is, ami odahaza rámarad. Ami vár­ja. miután összetoborozta a napközi otthon idős „lakóit”, a gyengélkedőknek lakására hordta az ebédet, a betegek­nek kivitte a gyógyszert oly­kor még a szomszédos fal­vakba, Mátraszentistvánba, Szentlászlóra is. Fáradtságra azonban — nem panaszkodik. Mosolyog­va beszéli, hogy amit tesz, vesz: szívesen csinálja. Sem a népfronttól, sem a tanács­tól nem várta a kitünteté­seket, jutalmakat, amiket ka­pott társadalmi munkájáért. Persze — rjiiért tagadná? — a figyelmességnek 'örült. Mert ugyan kit . nem bol­dogítana, ha iparkodását észreveszik, igyekezetét elis­merik, megbecsülik...?.! • Gyóni Gyula 1980. november 18., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents