Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-18 / 270. szám
Az étel és az élet NEB-vizsgálat közétkeztetésről — egy kis körítéssel Első hallásra-olvasásra önmagában nem sokat mond a hír: a Hevesi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság összefoglaló jelentést adott a lakosság tömegétkeztetésének helyzetéről. A vizsgálat célja az volt — mint ezt a jelentés elöljáróban hangsúlyozza —, hogy megállapítsák: az ételkínálat és az étkeztetési gyakorlat hogyan elégíti ki a lakosság különböző rétegeinek mennyiségi és minőségi igényeit, a változó keresletet. A népi ellenőrök a vizsgálatot ez év szeptemberében folytatták le több mint egy évre visszamenőleg a hevesi gimnáziumban, a termelő- szövetkezetben, az állami gazdaságban,, a - hevesi, illetve á tarnamérai áfész kisvendéglőjében és a hevesi járási hivatalnál. Ezzel a vizsgálat lényegében felölelte — és feltérképezte — a tömegétkeztetés szempontjából az e helyeken legfontosabb területeket. A vizsgálat eredményéről elöljáróban annyit hadd áruljunk el, hogy az összességében jónak és javuló tendenciájúnak értékeli az ezzel kapcsolatos helyzetet. A jelentésből részletes képet kapunk étkeztetésről, étkezési lehetőségeiről, a konyhákról, a raktározásról, az ételek készítéséhez felhasznált nyersanyagokról, az árak alakulásáról és továbtfc. nem kevésbé fontos — pl. higiéniai — kérdésekről. Kényes még a kérdés (?) A járási NEB elhatározását —, hogy képet alkot erről az ezreket nap mint nap közelről érintő helyzetről — csak üdvözölni lehet. Annál is inkább — és különösen a járásszékhelyen élők a megmondhatói ennek —,! mert..ez a „központi” kérdés hosszú éveken át, enyhén szólva kényesnek számított (számít?!) Hevesen. Persze: nem mindenütt, hiszen a Rákóczi termelőszövetkezet a saját — és nemcsak, a saját — szempontjából mondhatni, nagyvonalúan és elegánsan, hosz- szú távra rendezte ezt a témát, s ha nem is ugyanezen a szinten, de az állami gazdaság sem jön zavarba, ha .felmerül a kérdés, hogyan gondoskodik dolgozóinak e téren történő ellátásáról. És akkor még nem beszéltünk a különböző rendű-rangú, naponként érkező „vendégekről”, akiit számára szintén dukál legalább egy tál meleg étel, s perszé, az sem baj, ha finom az a kaja. A leleményes hevesiek, akik számára ez ideig nem adatott meg az a „kiváltság”; hogy a tsz vagy a gazdaság kosztján éljenek, már régen kitalálták, hogy tulajdonképpen azt kellene elérni, hogy mind üzemi, mind vendéglátóipari szempontból ezek az intézmények vállalják a házigazda szerepét. Ez esetben jól járnának a helybeliek. és éttermükből az átutazó vagy más alkalmi vendégek sem távoznának zsörtölődve (netán dühöngve), miként ez nem is oly távoli múltban oly gyakran megesett. Az a szomorú igazság azonban, hogy fent nevezett gazdaságok egyike sem Krő- zus — álljanak mégoly jól is .—, és még csak nem is „Róbert bácsi”, hogy válogatás nélkül mindenkit az asztalához invitáljon. Nekik éppen elegendő a rájuk mért — és tehetőségen belül szívesen vállalt! — feladat, nevezetesen az, hogy sajat dol- feftov/c ellátása mellett — konyhai kapacitásuk függvényében — „beszállnak” a járásszékhely tömegétkeztetési gondjainak megoldásába. Nem titok, hogy azok, akik ezen a koszton élnek — nemigen panaszkodnak. Repetát. . . ! Nagyjából ez a helyzet a gimnáziumban és a körzeti általános iskolában és kollégiumban is (utóbbi ugyan most nem szerepelt a NEB- vizsgálat alanyai közt), mert a gimnázium korszerű konyhája 212 tanuló és további 30 felnőtt napi étkezését biztosítja. S jóllehet, ezek az ebédek kevésbé „kondisak” mint azok, amelyeket a tsz-ben, vagy a gazdaságban tálalnak fel. sok kifogásra — reális mércével mérve — nemigen lehet ok. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a szégyellősködő korból már kinőtt felső tagozatosok ezt hallva-olvasva — valószínűleg felzúdulnának, s megszólalna a kamaszkórus: „repetát. .. r* Hiába, ez van, tehetik ezt az ifjúság örök jogán — és mert keveslik a kaját, nemigen rántva rá, hogy a havi menázsijuk kereken száz forintba kerül... Az árak —• enyhén — ennél borsosabbak a járásszékhely áfész-vendéglőjében, és ez talán a kisebb hiba lenne (hiszen: van, aki fűszeresen szereti), de az már jóval nagyobb gondot okoz. hogy a korábban sem kevés előfizetéses étkezők száma egy év alatt 22,7 százalékkal növekedett. a teljes forgalomnövekedés pedig 47,2 százalék. A jelenlegi körülményeket ismerve — a korszerű vendéglátós kritériumai közül csak a legfontosabbakra, a minimumra gondolva —, olykor, és sajnos néni ritkán — valóságos ..patthelyzet” alakul ki: az étterem nem győzi, a vendég pedig nem bírja idegekkel — és ebédidővel sem. Egy példa: sokáig az áfész-étteremben ebedettek a Hevesi Háziipari és Népművészeti Szövetkezet dolgozói is. de olyan sokáig kelismert. népszerű fiatalasz- s'zony Mátraszentimrén Stul- ler Rudolf né — s ez nemcsak abból fakad, hogy a kis község tősgyökeres lakója, az öregek napközi otthonának helyettes vezetőjeként fáradhatatlan patrónusa, valóságos ..anyja” a gondjaira bízott falubelieknek. hanem azért is van, mert amolyan mindén iránt érdeklődő. nyüzsgő-mozgó ember. Véleményért, tanácsért. segítségért már akkor is rendszeresen felkeresték a vállalati zöldségboltban, amikor még nem volt népfrontbizottsági tag. a HNF helyi elnöke. ..Hivatalos” közéleti szereplése előtt is tudták róla, hogy például tanulmányai befejeztével sem szakadt meg kapcsolata az általános iskolával, ahol eminensként vette kézbe végbizonyítványát, hanem továbbra is be-bejárt az intézetbe. s' rendszeresen figyelemmel kísérte az ott folyó munkát. Amikor pedig már maga is szülőként térhetett vissza a régi falak közé, még sűrűbbek lettek látogatásai. Felkéretlenül is amolyan összekötővé vált az anyukák, apukák és a tanítók, tanárok között, míg később, a munkaközösségben egyenesen kötelességének érezte a „közvetítést”. Akár itt, akár ott jelentkezett valamilyen probléma, nem hagr- ta szó nélkül Mindaddig lett várniuk az ebédre, hogy kevésnek bizonyult az egyórás ebédidő. Ök úgy oldották /neg, hogy „bekéredzkedtek” a mezőgazdasági szakiskola konyhájába, mór jó ideje onnan hordják az ebédet, amit saját kis éttermükben fogyasztanak el. Ez a megoldás egyben azt is eredményezte, hogy 30 percre lehetett csökkenteni az ebédidőt, a műszak ennyivel hamarabb ér véget. Épülő reménység Ennek ellenére: aligha lenne érderhes — vagy túlzottan igazságos — sokadszor elverni a port a hevesi éttermen. hiszen a NEB megállapítása szerint is, amit lehet. azt megteszik, a korábbi hosszú évek mulasztását pedig remélhetőleg feledteti majd az épülő új étterem, amelynek körvonalai már mindinkább kibontakoznak jövőre —, ha nem is mindjárt az év elején. Ez esetben Heves feltehetően utólérí- elhagyja tarnamérai áf észtestvérét, amely már korábban megoldotta ezt a gondot: bővítette és csinosította éttermét és változatlanul vonzó a vendégek számára. A járási NEB tömegétkeztetésről készült kimutatását tanulmányozva a nagyközönség oldaláról efféle gondolatok merülhetnek fel. és persze, pro és kontra sok egyéb, hiszen ahány ember — any- nyiféle igény. Az esetleges e'égedetlenkedőket pedig, akik egyik vagy másik étteremben a kihűlve érkező ételek, netán a nagyon fogyókúrásra sikerült adagok stb., stb. miatt dühöngve felugranak és otthagyják asztalukat, gondoljanak a régi, bölcs mondásra: Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk — hogy éljünk. Továbbá: szegény ember vízzel főz és üres konyhában bolond a szakácsnő... —, de mindennek a NEB által vizsgált kérdésekhez természetesen már szinte semmi köze sincsen. B. Kun Tibor nem máradt nyugton, amíg az ügy el nem intéződött. Ha a problémák túlnőttek az iskolán, a kultúrház családi klubjában, vagy éppenséggel falugyűléseken adott hangot nekik. Talán máig sem tudja, hogy mi a retorika. de nem is törődik vele. anélkül i.s újra meg újra kiáll a szentimreiek elé és beszél. elmondja mindazt, ami szívét nyomja. így figyelhettek fel rá a községházán, így lett tanácstag is a 7_es körzetben. Szlovák anyanyelvű maga is, mint a községbeliek túlnyomó része — ám a népfrontban és a tanácsban egyaránt mindenkiért dolgozik. Az egész közösségért való tenni akarás vezeti, amikor a kereskedelmi ellátás javítását sürgeti, társadalmi munkára hív Mátraszentim- re gyarapításáért, szépítéséért; óvoda fejlesztéséhez, gázcseretelep építéséhez toboroz segítő kezeket. vagy történetesen a füredi körzeti iskolába járó gyerekek biztonságosabb utazásáért „hadakozik". Bánija, hogy 'a felső tagozatos tanulókat központi intézkedéssel íg!y „elszakították” a szüleiktől. Ä kitűnő magaslati levegőről majd'hogv nem á füstös városba szorították a fiúkat, lányokat, az anyukákra, apukákra „erőltették” a költségesebb köflégwrrn neveled w éa teaaaj snür net» Két nyelven Almasürítmény Mátészalkáról Megkezdődött a munka a Szamosmenti Állami Tangazdaság mátészalkai almasűrítő és -lepárló üzemében, ahol a más célra fel nem használható ipari almából almasűrítményt állítanak elő. Szállítanak az NSZK-ba, Svédországba, az USA-ba, és Japánba is. Képünkön: a lepárlócsarnok. (MTI fotó — Paál László felv. — KS) Két évtized alatt a nyolcszorosára Ipari beruházások «— mezőgazdasági fejlesztések Népgazdaságunk 66 százalékkal költött többet tavaly a beruházásokra, mint egy évtizeddel ezelőtt, 1970-ben. Ezzel az eredménnyel az európai KGST-országok beruházási befektetéseinek növekedésében a negyedik helyet foglalja el, árp a nemzeti jövedelemhez viszonyított felhalmozás 31,9 százalékos arányával 1978-ban a második helyen állt. A nemzetközi összehasonlításból az is kitűnik, hogy a beruházásokra fordított befektetések növekedésében valamennyi európai KGST-ország megelőzte kontinensünkön a fejlett iparral rendelkező tő- késállamokat, hiszen közülük a legdinamikusabb fejlesztést megvalósító Ausztria is csupán 41 százalékkal növelte beruházási ráfordításait 1970. és 1977. között. Ilyen összehasonlításokat és beruházásaink, építőiparunk, lakásépítkezéseink helyzetét, fejlődését átfogóan és sokoldalúan tükröző adatokat foglalja össze a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában most megjelent új kiadvány, a beruházási, építőipari, lakásépítési zsebkönyv. A beruházási fejezetből egyebek között kitűnik, hogy a -múlt évben már csaknem kétszer annyit költöttünk egészségügyi fejlesztésekre, mint 1975-ben, s mintegy 50 százalékkal többet ruháztunk be szociális fejlesztésekre is. A ternielésfejlesztő beruházásokra tavaly 160 milliárd forintot fordítottunk, 46 milliárddal többet, mint 1975-ben, s ebben a viszonyításban 8 milliárd forintal költöttünk többet lakásépítésekre is. Dinamikusan, több mint kétszeresére növekedtek. 1976 óta a környezetvédelemre fordított kiadás sok. * A beruházások hosszabb időszakára visszatekintve az látható a statisztikai adatokból, hogy két évtized alatt az ipar fejlesztésére fordított beruházási kiadások majdnem nyolcszorosára növekedtek, a mezőgazdaságban é® az erdőgazdálkodásban pedig tizenhétszeresére. Az utóbbi öt évben már mérsékeltebb volt a fejlődés; de.tavaly még így is 28 milliárd forint értékű beruházás segítette a mező- és erdő- gazdálkodás fejlesztését, 6 milliárd forinttal nagyobb összeg, mint 1975-ben. (MTI) egyért perelne érte különösebben. Ám az ellen, hogy a diákok is a zsúfolt, menetrend szerinti járatokon utazgassanak a hegyek között vagy negyvenen, nos. igenis /tiltakozik! Csupán saját maga felindult- ságától vezetve, három leve. let is írt a Volánnak a helyzet javításáért! S ha azóta valamelyest változott is a helyzet, még ma sem egészen nyugodt, S azzal sem elégedett meg, ámít a kereskedelemben talál. Jóllehet ügyes cukrász kisiparos nyitott üzletet a községiben, .a má frászén ti m- reieknek is van már korszerű ABC-áruházuk, de bizony csak nem üdülőhelyhez méltó az. hogy például a zöldség-gyümölcsbolt fél négykor bezár, s hetente egyszer szállítanak húst az árudába. A ház körüli állattartást ugyanis egyre korlátozzák. a fizetővendég-szolgálat bővítését pedig mindinkább szorgalmazzák a becsukott turistaszálló rpiatt. miközben az idegen kifogástalan ellátást igényel. S ilyen körülmények között, ugyan, hogy lehet az érkezők kedvére tenni...? — Nekünk maholnap már szinte kizárólag a turizmust kellene szolgálnunk idefenn, ezen a gyönyörű vidéken — mondja türelmetlenül —, de a kívánalmaknak még mindig csak kevéfoé tudunk eleget tenni. A mtmtebirők ma ■ (Fotó: Szántó György) is inkább 1 eljárni kényszerülnek, s a pályairányítás sem olyan az iskolában, hogy idegenforgalomra terelje az érdeklődést. Bizony, sokkal jobban kellene figyelni mindezekre! Szlovák anyanyelvét — vallja Stuller Rudolfné — külön küldetésnek is tekinti. A legtermészetesebbnek találja, hogy ápolja maga is, a családban vagy azon kívül féltőn vigyázza. Egyik szervezője, rendezője a szent- imrei országos folklórfeszti- váloknak, s a határon túli Gömörpanyitával — a rokonok földjével — tartott kapcsolat alapján évente ismét, lödé kölcsönös találkozóknak. amelyeket a két nép között olykor még mindig meg- me.gmu t atkozó súrlódások csökkentésére, az őszinte, igaz barátság elmélyítésére is megpróbál hasznosítani. Mostanában pedig éppenséggel egy nemzetiségi falumúzeum létrehozásán szorgoskodik társaival. Valójában azonban mindkét nyelvvel, mindig'csak egyet akar! Ég, lobog ez a tűzről pattant asszony, akinek — noha két fia és férje igazán derekasan osztozik a családi gondokon, feladatokon — éppen elég lenne az is, ami odahaza rámarad. Ami várja. miután összetoborozta a napközi otthon idős „lakóit”, a gyengélkedőknek lakására hordta az ebédet, a betegeknek kivitte a gyógyszert olykor még a szomszédos falvakba, Mátraszentistvánba, Szentlászlóra is. Fáradtságra azonban — nem panaszkodik. Mosolyogva beszéli, hogy amit tesz, vesz: szívesen csinálja. Sem a népfronttól, sem a tanácstól nem várta a kitüntetéseket, jutalmakat, amiket kapott társadalmi munkájáért. Persze — rjiiért tagadná? — a figyelmességnek 'örült. Mert ugyan kit . nem boldogítana, ha iparkodását észreveszik, igyekezetét elismerik, megbecsülik...?.! • Gyóni Gyula 1980. november 18., kedd
