Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-16 / 269. szám
NEMZEDÉKVÁLTÁS A MEZÖGAZDASAGBAN r Nemcsak Dániában NEMRÉG SZŰKSZAVÚ JELENTÉS számolt be arról, hogy hazánkban az idén számos mezőgazdasági üzem hektáronként több mint hatvan mázsa búzát termelt, sőt akad közöttük néhány, amely hetvenmázsás — hétezer kilogrammos! — eredményt ért el. Hozzá kell tennünk: ezek az eredmények nem kísérleti parcellákon születtek, hanem több száz hektáros, esetenként ezer hektáron felüli nagytáblákon, állami gazdasági, termelőszövetkezeti átlagban, mint Bolyban, vagy Tiszaföldváron, de hozhatnánk példákat Csongrádból, Győr-Sopronból éppúgy, mint Fejérből és Bács-Kis- kunból. Olyan tájairól az országnak, ahol nem is rég — tíz, tizenöt évvel ezelőtt — a mostani hozamok fele is szép sikernek számított: talán elegendő utalnunk az 1966—70 közötti öt esztendő országos átlagtermésére, amely alig valamivel haladta meg a huszonnégy mázsát. Igen, az intenzív fajták, a nagy adagú műtrágya, a gépesítés viszonylag magas szintje — mondják azok, akik számára ismerős a téma, mintegy magyarázatként a titok nyitjára. Dániában jártamban, annak idején, elidőzve az ottani falusi portákon, szót váltva a legkülönbözőbb korosztályokhoz tartozó gazdálkodókkal, leginkább a szemléletük korszerűsége hatott rám. A fogékonyság minden iránt, ami új fejlemény a termelésben, a nyitottság annak befogadására, megvalósítására, törekvés az eszközök koncentrálására egy-egy új módszer alkalmazásánál. Az akkori mien- kénél jóval fejlettebb kulturáltsággal találkoztam, aminek csak egyik tükröződése volt a búzából elért, akkor negyven mázsa körüli, országos termésátlaguk. A hatvanas évek elején jártunk, nálunk, idehaza akkoriban kezdett terjedni a szélesebb körű mezőgazdasági szakmunkásképzés. HA NÉHOL GONDDALBAJJAL IS, de benépesült az új intézményhálózat. önmagában ez a körülmény azonban nem oszlatta el a mezőgazdasági üzemek vezetőinek félelmeit. Hányszor hallottam mondogatni: „nem lesz majd, aki átveszi tőlünk a stafétabotot, ha mi nyugdíjba megyünk ...” Az újat teremtés lendületében nagyon gyorsan múlik az idő: mire körülnéztünk, elkövetkezett falun a nemzedékváltás ideje. Ma pedig elmondhatjuk, hogy a hatvanas évek végének ifjú szakmunkásai mára a derékhadhoz tartoznak, s kapcsolatuk a földhöz, a gazdálkodás régebbi hagyományaihoz merőben más, mint apáiké volt. Kevesebb benne az érzelmi momentum, sokkal több az ésszerűség. S ami különösen figyelemreméltó : megváltoztak a gazdálkodás méretei. Mondhatná erre valaki: ez aztán a nagy felfedezés, hiszen ezért tüntettük el a mezsgyekarókat. Igenám, csakhogy jó időnek kellett eltelnie ahhoz is, hogy a tudatban is bekövetkezzék a méreteknek ez a változása. Meg kellett tanulni nagyobb méretekben gondolkodni. Nem volt ez egyszerű. Kiváltképp nem a tényleges érdekek helyes felismerése vonalán. Emlékszem: hosszú éveken át lehetetlennek tűnt megvalósítani az irányító testületeknek azt a törekvését, hogy október végéig földbe kell kerülniük az őszi gabonaféléknek, be kell fejezni a vetést. Akkor vált csak lehetségessé, amikor a határidő betartását központi alapból jutalmazták szép összegekkel. Egykét év után azonban ez elmaradt, s azóta sem jött elő. Mégis, friss vetés várja a téli hótakarót mindenütt, reméljük, így lesz az idén is. A nagyobb tudás, a korszerű szemlélet, s tegyük hozzá, a korszerű eszközök birtokában, a mostani gazdálkodók nem érzik többé kiszolgáltatottnak magukat, mint elődeik. Holott, milyen közelről csengenek még Erdei Ferenc szavai, azok is, amelyeket a Futóhomokban leírt: „... örökkévaló világnak tetszik ez a paraszt- világ, eleve elrendeltnek és megváltoztathatatlannak a világegyetemben. A termőföld kiismerhetetlen és szenvtelen szeszéllyel tartja tenyerén az embert. Terem, vagy nem terem az elvetett mag, abban a föld, az eső, és a napsütés a döntő, sem az ember, sem az elültetett mag nem vehet erőt rajta...” LEGUTÓBB, az országgyűlés őszi ülésszakán hangzott el, hogy gabonatermelésben hazánk világviszonylatban az elsők közé került. Annyi bizonyos: nem kell már Dániába mennünk, hogy a korszerűséget búzatermelésben és gondolkodásban megcsodáljuk. Itt van előttünk. (K. I.) Megyénk kisiparosai — a „második gaz A szocialista társadalom fejlődésében, hazánkban is jelentős szerepe van a kiegészítő — vagy: „második” — gazdaságnak, amiben fontos feladatok jutnak a kisiparosságnak. A magánipar — mint ismeretes — Heves megyében is számottevő: a legális fogyasztási szolgáltatás több mint 50 százalékát adja, ugyanekkor pedig importmegtakarításon, exporton osztozik a különféle hiánycikkek gyártásával, a külföldön is keresett termékek előállításával. Ilyenekről és hasonlókról beszélgettünk a napokban Szálkái Jánossal, a KIOSZ megyei titkárával. Mint ennek során — egyebek mellett — kitűnt: „szű- kebb hazánkban” is örvendetesen nő a kisiparosok tábora. A korábbi esztendők megtorpanása, visszaesése után utóbb pozitív fejlődésnek lehetünk szemtanúi. Az év első feléhez képest is tovább gyarapodott a létszám: október végére már elérte a 3562-t. Ha pedig ehhez hozzávesszük a félezernél több alkalmazottat, a 116 tanulót, a segítő családtagokat is: még tekintélyesebb a táboruk! Városainkban és nagyobb településeinken ma már igazán változatos az a munka, amit mutatnak, de a kisebb helységekben is egyre színesedik. A meglehetősen régen kialakult, úgynevezett „átjárá- sos mozgalom" napjainkban nem kevesebb, mint 65 falut érint, s így nem hiányzik az az iparos sem. aki éppenséggel másutt, váltott engedélyt, máshol lakik. Tizenhat szakmában — főleg az üdülőterületeken — sikerült megszervezni munkaszüneti napokon is az ügyeleti szolgálatot, jó néhányan éjjel-nappal a megrendelők rendelkezésére állnak. A mind magasabb színvonalú tevékenységet tanulással, to- yábbképzéssel, a műhelyek, a felszerelések korszerűsítésével biztosítják. Egyedül az idei első három negyedévben — 145 jelentkezőből — hetvenhárman tettek mester- vizsgát, s csupán OTP-köl- csönből hatvankilencen, ösz- szesen 3,4 millió forintot költöttek technikára. —Talán nem unalmasak ezek a számadatok, amelyek érzékeltetik törekvéseinket, eredményeinket — mondta Szálkái János —. Kétségtelenül jó érzés valamennyiünk számára az előbbre lépés. Az említettek mellett is túlzás lenne azonban arról beszélnünk, hogy elégedettek vagyunk. Az igazsághoz tartozik, hogy bizony jócskán vannak gondjaink is. Sajnos megyénkben js akad egy sor kihaló szakma: cipésznek, kádárnak, tetőfedőnek, bádogosnak, férfiszabónak, péknek, szűcsnek, de még cserépkályhásnak sem jelentkeznek a fiatalok, noha a KIOSZ külön ösztöndíjjal is támogatná tanulásukat. Ami teljességgel érthetetlen, hiszen például, hogy csak a cipészmunkára emlékeztessek: jól megfizetik az új lábbelit, a drága bolti árak miatt pedig egyre sűrűbben kopogtatnak javításért is a műhelyekbe. Aztán, hogy másról szóljak, a kisiparos-létszám még hatvan százalékáról sem mondható el. hogy állandó jelleggel dolgozik, mind nagyobb a munkaviszony mellett ipart űzők tábora. Ugyanekkor az utóbbiak is kevesen vannak, mert számos vállalatnál, szövetkezetnél nem járulnak hozzá a műszak utáni „hivatalos maszekoláshoz”. S így aztán inkább csak a kontárok szaporodnak. Jóllehet, az idén is 124 ilyen embert sikerült rávennünk, hogy engedélyt váltson, becsületesen végezze, amit csinál, de sajnos, még igen sokan elzárkóznak az ilyen kérdések dől, kibújnak a felelősség alól. S bizonyára elképzelhető, hogy mit jelent egy-egy olyan „illegális munka”, mint amilyenre legutóbb is fény derült; amikor az ipar jogosítvány nélküli „mester" 40 ezer forintos megrendelést is garancia nélkül teljesített! — Anyag- és alkatrész-ellátási, kisgép-beszerzési gondjaink is alig enyhülnek. Vagy egyszerűen nem lehet kapni valamit idehaza, vagy pedig akkora vámot szabnak ki a vásárolt illetve vásárolni kívánt cikkre, hogy egyszerűen elmegy tőle a kisiparos kedve. Elég magas az OTP- kölcsön kamatlába is. s rövid a hitelnyújtás időtartama. Sok-sok éves munkával sikerült odáig jutnunk, hogy például Gyöngyösön rövidesen felavathatjuk a megye első. hatműhelyes szolgáltatóházát. — Mit jelentenek kisina- rosaink számára a Politikai Bizottság illetve a Minisztertanács határozatai? — Inkább még csak körvonalaiban ismeretesek előttünk ezek a határozatok, jobbára belső tájékoztatáson hallottunk róluk — válaszolta a sokakat érdeklő, érintő kérdésre a megyei tit_ { ;ár — de igen sokat várunk ölük. Reméljük, azonban a lakossági szolgáltatások lényegesebb szervezeti korsze- rűsitését. a gazdasági és jogi szabályozók olyan módosítását, ami az eddiginél sokkal jobban ösztönzi maid a kisiparosokat munkájukra. nagyobb kedvet teremt mindennapi tevékenységükhöz. Most még ugvanis. hogv mindössze néhányat említsek, drágábban jutnak usvfmahhoz az anyaghoz, mint a más szektorbeliek, va°v néldául a progresszív adókulcsok jó néhányukat arra késztetik, hogv már októberben „leálljanak”, abbahagyják, amit csinálnak. Feltétlenül bízunk abban. hogy a fogyasztókért folytatott versenyben másokhoz hasonló feltételeket kannak kismarosaink, s í^v sokkal inkább hasznot; kiegészítői lehetnek rmod a szövetkezeti, mind pedig az állami iparnak. Gyónt Gyula ELTONTK EGY RÉGI „ÖRÖKSÉG" Búcsú az aranykoronától Megsárgult régi könyvet lapozgatunk. Ma már gazdaságtörténeti emlékként tartják számon, hiszen 105 esztendővel ezelőtt nyomták. Érdekessége, hogy az 1875- ös földadó szabályzatába nyújt betekintést. Egykoron még Ferenc József, az Osztrák—Magyar Monarchia császára szentesítette, melyet az 1875. május 30-i országgyűlésen hirdettek ki. Túlélte az idő Az akkor bevezetett minősítési rendszer elsősorban adózási célokat szolgált, amely a különböző minőségű földek úgynevezett tiszta hozadékát mutatta. Mindezt úgy határozták meg, hogy az akkori termelési színvonalon tartósan elért, átlaghozamok értékéből levonták a gazdálkodás költségeit. Az eredményt pedig katasztrá- lis holdra vetítve, aranykoronában határozták meg. Noha közben változtak a társadalmi viszonyok és velük együtt a birtokviszonyok is, ennek ellenére az aranykoronát azóta is folyamatosan használjuk a termőföld minőségének meghatározására. Ez a mérőszám ma is szorosan kötődik a köz- tudatban a föld minőségéhez! Eléggé általánosan elfogadott az a vélemény, hogy például manapság a 30 aranykoronás szántóföld, ha azt jó gazda gondosságával művelik, lényegesen nagyobb hozamot biztosít, mint a hektáronkénti 10 aranykoro- nás szántó. A 105 esztendős mérték- egységet azonban túlhaladta a fejlődés, és túlélte az idő! Ma már teljesen használhatatlanok azok a terméseredmények és ráfordítások, amelyek a múlt század 70- es éveiben ehhez alapul szolgáltak. Sőt az egykor oly korszerű földérték az utóbbi években , néha már a gazdálkodást is gátolta, ennek ellenére mindmáig ez az alapja a földadózásnak, csakúgy, mint a kedvezőtlen termőhelyi adottságú mező- gazdasági nagyüzemek támogatásának. Mulasztás történt Nem csoda tehát, hogy a VI. ötéves tervben az aranykorona-rendszer helyett új földértékelés kerül bevezetésre. Ennek fontosságát már az MSZMP Központi Bizottságának 1978. március 15—i üléséről kiadott határozata is leszögezte, miszerint ,.Kiemelkedő társadalmi érdek a termőföld ésszerű hasznosítása, megóvása, csökkentésének lassítása. Szigorítani kell a termőföldek, különösen a jó minőségű földek más célú igénybevételét...” Az iparosodás, az urbanizáció alól hazánk sem kivétel. Az mégis elgondolkodtató, hogy az elmúlt közel három és fél évtizedben egymillió hektár termőföld vált az ipartelepítés, a település- fejlesztés, az út és az infrastruktúra fejlesztésének „áldozatává”. Míg 1945-ben az1 ország területének mindössze négy százalékát, 1978-ban már tíz százalékát vonták ki a mezőgazdasági termelésből. Megállítani ezt nem lehet, de tudatosan fékezni igen, és kell is a jövőben! Mulasztás történt? Bizonyosan az is. hiszen sokáig nem figyeltünk arra, hogy mit mivel cserélünk fel, hová építünk, hová húzzuk az utakat, hol szikes legelőkön, vagy pedig humuszban gazdag szántókon. Igaz egy ideje változott a. helyzet, mióta többet' kell fizetni a jobb minőségű földek kisajátításáért! Az új földértékelési rendszer bevezetésével pedig, úgy tűnik, még tovább léphetünk előre. Noha az aranykoronarendszer mindvégig kiszolgálta a kapitalista társadalmi rend érdekeit, a felszabadulás után sem volt azonban nélkülözhető, hiszen más értékmérő nem akadt. Elavulása viszont a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megvalósításával egyre inkább nyilvánvalóvá vált! Ezzel ugyanis alapvetően megváltozott a termőföld társadalmi, gazdasági életben betöltött szerepe, így az aranykorona-rendszerre épített agrárpolitikai intézkedések ma már nem mindig ott és úgy hatnak, ahogyan szükséges lenne. Egytől százig terjedő értékszám Az aranykorona-értékben ugyanis elválaszthatatlanul ötvöződik a természeti tényezők és a múlt század végi közgazdasági viszonyok együttes hatása. Ennek a minősítésnek, éppen a köz- gazdasági tartalma avult el, és ezért nem fogadható el a termőföld reális értékmérőjének. Nem teszi lehetővé a végzett munkától, a gazdálkodás mindenkori színvonalától független eredmények tárgyilagos kialakítását. Ezért fontos az aranykorona felváltása egy új. korszerű földértékelési mószerrel. Nem véletlen tehát, hogy hosszas előkészítő munka után, felhasználva a külföldi országok tapasztalatait, az Elnöki Tanács október 31-én törvényerejű rendeletet fogadott el az új földértékelési rendszer bevezetéséről. Ennek lényege, hogy a természeti tényezők: domborzati, éghajlati és vízrajzi viszo...................... ■ 1 1 1 1 S zámítógépes irányítás Záhonyban nyok alapján határozzák meg a földek minőségét. Ehhez hozzászámítják a környezeti és a gazdasági adottságokat, vagyis hogy milyen a föld minősége, hol fekszik egy- egy tábla. Ennek megfelelően országosan az új rendszer a leggyengébb és a legjobb ter- mékenységű talajokat egy- től-százig terjedő, úgynevezett értékszámmal fejezi ki. A földek termékenységét azonban lényegesen befolyásolják a helyi domborzati, víz- és éghajlati viszonyok. Ezeket az új értékelés mint korrekciós határokat veszi figyelembe, és kedvezőtlen hatásuk miatt csökkentheti az értékszámot. Így országosan olyan zárt értéksorrendet alakítanak ki, melybe a Magyarországon előforduló valamennyi talaj- váltósat besorolható. A valóságos helyzetet jelzi Az új földértékelési rendszer kialakítása 1981 elején kezdődik és 1985 végére fejeződik be. Csaknem 8 millió hektár mező- és erdő- gazdasági művelésű területet érint. Ennek során 55 ezer talajmintatér helyszíni kijelölésére és feltárására kerül sor. Mintaterenként átlagosan 5, tehát összesen 275 ezer talajmintát vizsgálnak meg a laboratóriumokban. Az egész országra kiterjedő terepmunkát a megyei földhivatalok — közöttük a Sieves megyei Földhivatal is végzi majd, bevonva ebbe a munkába a helyi tanácsokat, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek képviselőit. Megyénkben is a jövő év januárjában hozzálátnak a munkához. 1.985 végéig 320 ezer hektár földterületet vizsgálnak meg. A 120—130 hektáros mintaterekből 260 talajmintát vesznek, melyeket a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás korszerűen felszerelt miskolci laboratóriumában elemeznek és minősítenek majd! Az új módszert kísérletképpen már kipróbálták, a Komárom megyei Mocsán és a Tolna megyei Udvariban. A vizsgálatok és az ezzel kapcsolatos gazdasági számítások során érdekes eredményeket kaptak. Mocsán például 66 760, Udvariban viszont 33 540 forintnyi átlagos hektáronkénti földárat mutattak ki a számítógépek a valóságos értéket jelezve! Közszemlére bocsátják A termőhelyi értékszámot egyébként a földhivatalokban, így a Heves megyei Földhivatalban is bejegyzik az ingatlan-nyilvántartásba. Az eredményt városonként, illetve községenként 30 napig közszemlére bocsátják. A földek tulajdonosainak, kezelőinek és használóinak ezáltal lehetősége lesz az értékelés megismerésére és az esetleges téves minősítés elleni felszólalásra. Ezeket a földhivatal határozattal bírálja majd el. Miután a földértékelés eredményét csak a munka országos befejezése után lehet felhasználni, így 1986. január 1-től lép életbe. Addig az átmeneti időszakban a földhivatalok gondoskodnak az aranykorona nyilván, tartásáról is. 1981 márciusáig a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben kiadja az új Földértékelési Szabályzatot. Mindez kedvezően elősegíti egy monarchia korabeli „örökség, az aranykorona-rendszer fokozatos eltűnését. Mentusz Károly 1 A vasúti áruszállításban, -átrakásban mind nagyobb szere- ____________________________ p e van az adatok számítógépes feldolgozásának. Jelenleg a Videoton gépein az átrakási teljesítményeket számolják el és gépesítették a kocsinyilvántartást is. Mindez elősegíti az őszi csúcsforgalom lebonyolítását. Képünkön: az elektronikus berendezések adatrögzítőibe táplálják a gépkezelők a vasúti kocsik adatait. (Fotó: Elek E. felvétele — KSj 198°- november Ifl„ vafÁRM?
