Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-12 / 240. szám

I

Mona Lisa után érdeklődnek a legtöbben

Négyszáz éve született Bethlen Gábor

SZÜLETÉSÉNEK NÉGYKétszáz évvél ezelőtt a francia forradalmi kon vent határozatot hozott hogy a Louvre palotában őrzött királyi műkincseket nemzeti tulajdonná nyilvánítja, és 1793 óta ezek a kincsek a nagy' nyilvánosság számára is hozza férhetőek. Ezekben a napokban a híres képtár- kutatasd osztálya nyilvánosságra hozta egy első vizsgálat eredményeit arról, ■ hogy: milyen a látogatok összetétele és mi iránt érdeklődnek mindenekelőtt. .

Először is megállapítást nyert, hogy a fiatal Louvre- látogátók száma állatidban növekszik ; három közül égy látogató 25 évnél fiatalabb. A francia látogatók között a kis jövedelmű retegek viszonylag erősen vannak képviselve. Harminc százalékuk azon dolgozókhoz tartozik, akik a törvényben meghatározott létminimumot éppen elérik. A párizsi munkásoknál az a tradíció; hogy ünnepi családi összejövetelek alkalmából együttesen meglátogatják a Louvre-t, amelyről már Emilé Zola is irt., nyilvánvalóan fennmaradt.

Hatvanhét százalékos látogatási rekordot az a terem ér el, amelyben a Leonardo da Vinci Mona Lisájat állították ki. A vizsgálatokat kidolgozó szociológusok nézete szerint ez az eredmény nemcsak a szép firenzei asz- szony mosolyának köszönhető, hanem annak a ténynek is, hogy az összes többi képhez is eljussunk. Közvetlenül ezután következnek a XVIII—XIX. század francia festői, akik 57 százalékos látogatottságnak örvendenek, és itt a fő vonzerőt Delacroix híres kepe, ,.A szabadság vezeti a népét'’ jelenti.

Majdnem minden második látogató megtekinti a gazdag egy i ptomi, ass-zir-ba bi Ion i,

görög és római művészet kincseit. A göiög szobrok kiállítási termei 32 százalékkal messze megelőzik a francia királyok koronázási--ékszereit, amelyek csak a látogatók 19 százalékát érdeklik. A nem állandó kiállítások élén a Picasso-gyüjtemenv áll. 29 százalékkal, 10 százalékkal megelőzve az olasz oltárfalakat.

Ezek az adatok a Louvre- ról mindenesetre megcáfolják a Franciaországban még ma .sem ritka olyan feltételezéseket. hogy a klasszikus művészet iránt nem érdeklődnek eléggé.

SZÁZADIK évfordulóján emlékezünk olyan államférfira es hazafira, aki kor társai közül talán a legtöbbet tette azért, hogy a magyarság a ..két pogány közt egy hazaert'-küzdelemben megtalálja helyét Kelet-Európába n. Ekkor az oszmán birodalom hatalma csúcspontján volt, de mellette, s leginkább vele szemben, terjeszkedtek a Habsburgok is. Buda elfoglalása óta, s a várbeli béke következményeképpen világos a képlet, Magyarországnak ahhoz, hogy állami függetlenségét visszanyerje, nem lehet egy- szerre a két terjeszkedő nagyhatalom szomszédságában egyidejűleg megállni. Martinuzzi Frater György érdeme a nagy' felismerés, aki mellesleg Zápolya i Jánosnak is adott néhány jó tanácsot, a két terjeszkedő feudális nagyhatalom között aligha lehet önálló külpolitikát folytatni, az egyikkel szövetségben, vagy jószomszédi viszonyban kell lenni, míg a mástk féllel szemben, építve az európai nagyhatalmi szövetségi rendszerre, a kémény kéz politikáját is folytatni lehet. Fráter György óta ez a politikai taktikai mementó minden magyar államférfinak kötelező igénnyel betartandó szabály volt.

Bethlen Gábor legnagyobb történelmi erdeme, világosán érzékelte kora európai és belső hazai efőviszbnyeit,

.Színte hagyománnyá vált mar Egerben, hogy évről évié itt rendeznek tudományos tanácskozásokat a honvédelem es a neveles. a honvédelem és a hazafiság kérdéséiről. Ennek megfelelően most is két honvédelmi témájú könyvié szeretnénk felhívni az olvasók figyelmét.

Mindkettőt a Zrínyi Katonai Kiadó adta ki; az egyiket Sugar István írta „A budai vár és ostromai” címen, a másik Csonkareti Karoly munkája: „Hadihajók a Dunán’. Mindkét kötet album alakú, ízléses nyomdai kivitelű. sok. dokumentumértékű illusztrációval.

Sugár István a budai vár kialakulásától indítja a történetet, s a napjainkban újjászületett Buda vári palota bemutatásával zárja. A könyv legterjedelmesebb része a török kor várost romaival foglalkozik, majd —

s egyértelműen felismerte a döntési alternatívákat. Ha az európai viszonyok és szövetségi rendszerek engedik, elsődlegesen szembe kell szállni a Habsburgokkal, s a lehetőséghez mértén szövetségi jószomszédi viszonyt kell kialakítani a hatalma' teljében levő török birodalommal. Ez a felismerés, a konkrét alternatív lehetőségeket figyelembe véve, irányadó képlet lett egészen a Rákóczi-szabadságharcig.

AMIKOR ERDÉLY' FEJEDELMÉVÉ választották, Európában a francia és a Habsburg-érdekek közötti feszültség a döntő. 1618-ban létrejön a Protestáns Fejedelmi Unió, s vele szemben a katolikus liga. Bethlen Gábor bekapcsolódik a harmincéves háborúba. s ettől várja, hogy a . Felvidék jelentős részenek

felszabadítása után javulnak majd a független magyar állam visszaállításának az esélyed. Ezt pecsételte meg az 1622-es nikolsburgi beke is, amelyben jelentéi« területi engedmények után a Habsburgok mar katonai segítséget igeinek Bethlennek, a török ellen. Az idő azonban kevés, mint annyi nagy történelmi hősnek, neki sem sikerült terveit megvalósítania. viszonylag fiatalon halt meg 1329-ben.

Alakját• • • későbbiekben

szárnyra vette a legenda is. Személye, de leginkább kora es politikája, nemcsak

szinte átugorva a XVIII. századot — az 1848—49. évi magyar sizabadságharc idevonatkozó eseményeit írja le. Sugár István mindig szakszerűen ír, és mindig olvasmányosan. Az illusztrációkat a szakember szemével válogatta össze, mégsem jellemzi a szűk praktdeizmus. Inkább abban bírálható, hogy a képi dialektikát nem viszi végig következetesen; közreadja pl. II. Lajos és Szulej- mán szultán, a két szembenálló fél arcképét, egymás .mellé helyezve őket; noha lenne rá alkalom, később ez a szembeállítás már elmarad.

Kitűnő térképvázlatok találhatók a könyvben, pl. a budai vár 1602. évi ostromáról. az 1683. évi Becs elleni török hadjáratról, az 1685— 86. éti törökellenes Habsburg hadi vállalkozásról, továbbá a szovjet hadsereg

politikusoknak - adott továbbgondolásra 'útravaló tanulságokat, hanem púknak, művészeknek is. Móricz Zsigmond róla mintázta legnagyobb történelmi regényének hősét, s biográfusa volt Szekfű Gyula is. Mindkettőjüket a történelmi nagyság ragadta meg, noha más-más előjellel, mindketten azt keresték, a magyarságnak sorsa szorításában kik voltak az igazi vezér- egyéniségei.

A XVII. SZÁZAD ELSŐ FELE Európában a tőkés Németalföldi és a feudális Spanyolország összeütközését hozta. De nemcsak külpolitikailag kellett választania- az éí’délyí fejedelemségnek a már említett módon, hanem belpolitikailag is. A nemzeti . függetlenség kérdését a történelem ugyanis sokkal bonyolultabban és ellentmondásosabban tette fel. A centralizációs törekvések, amelyeket a Habsbür- gok foganatosítottak, nemcsak a magyar függetlenséget támadták, hanem elsősorban a magyar nemesség rendi érdekeit is. S így, aki elkötelezi magát a magyar területi integritás visszaállítása mellett, számításba kell vennie a magyar rendi érdekeket is. Bethlennek tehát lavíroznia kellett a kettő között, s a választás csak kimagasló államférfiúi bölcselettel voit megoldható! A fejedelem azonban tisztában volt azzal, hogy a nendi-aika1945. januári és februári felszabadító hadműveleteiről, de az ún. Attila-vonal vázlata hiányzik innen. Nyomdahiba következtében két képaláírás felcserélődött, mégpedig a 255. és a 272. lapon. Kár, hogy a felhasznált forrásjegyzéket a szerző nem közli.

Említésre méltó egy egri vonatkozás: a 84. lapon látható Kisfaludi Strobl Zsigmond egri bronzszobor-csoportjából : „Végvári magyar huszár harcban egy török lovassal”.

Csonkaréti Károly könyvében a Duna magyar szakaszán zajló belvízi hadihajózás történetének izgalmáé fejezeteit írta meg. Ö már lapalji jegyzetekben hivatkozik a forrásokra is.

Az Árpád-házi királyok korával kezdi, és 1945-tel zárja vizsgálódását, azonban a hangsúly mindig a hadirata igény kielégítése még

nem emeli Erdély európai súlyát, és gazdasági tekintélyét. Ehhez tudatösan tes> vezett gazdaságpolitikaira van szükség. Olyan keres- kedőpolibikára, amely fokozza az ország gazdasági hatékonyságát. Minden*

megtesz azért, hogy a legfőbb valutáris érteket hooé kereskedelmi cikkek központi értékesítéssel az állami vagyont gyarapítsák. Felismerése reális, erős és ütő. képes feudális államat létrehozni, koncentrálni a gazdaságot, s egy modem* hadsereggel visszaálTétani azs ország területi integritását

Nem feledkezhetünk meg arról az érdemről semkj amely őt az erdélyi, tágasabban a magyar művelődési s az iskolakultúra terjesetér séért és emeléséért megüieé ti. Gyulafehérvárait főiskolát alapít, állami ösztöndíjat folyósít azoknak az erdélyi diákoknak, akiknek! külföldön. a nyugat-európai protestáns kultúrát keH. elsajátítani. Olyan felismerés ez, amely azt sugallja, a fejedelem tudta: egy országnak nemcsak erős hadseregre, hanem kiművelt embere főkre is szüksége van.

POLITIKAI ÖRÖKSÉGÉT, s ellentmondásoktól sem mentes személyiségét kikezdheti az idő. De ha e kerek évszámú évfordulón lefújjuk a feledés porát, valódi értékre,- s - -máig ható tanulságokra lelhetünk.

Szőke Domonkos

hajók ismertetésén van. Á könyv tíz fejezetében szó van a naszádokról, a hadigályákról, a fregattokról, a sajkákról és a sajkásokról, a gőzhajókról és a hadigőzösökről, a monitorokról és az őrnaszádokról. Az anyag természeténél fogva a szerző részletesebben szól a két világháború és a két magyar forradalom hadihajóharcai-' ról.

A hajók jelleg- és szerke- zti rajzán kívül néhány térképrajzot, kimutatást és sok szép fényképet találunk Csonkaréti könyvében.

Mindkét kiadványt láthatóan , a széles olvasóközönségnek szánták, mégis elsősorban a tanulóifjúság — főként a középiskolások — forgathatja nagy haszonnal ezeket a színvonalas ismeretterjesztő munkákat.

U. Nagy István

Könyvek középiskolásoknak

Zolán Tibor:

SZEMEK

— És mit éreznek akkor, vajon mit .éreznek ?

Pongitacz. a hentes. vérben forgó szemekkel bámult kifelé az ablakon. Vastag nyakáról ezüst csíkban patakzott alá fekete trikójára a verejtéke, nyúlszőr kalapját tarkójára tolta. Nagyon részeg volt már, s nagyon kétségbeesett.

Vele szemközt a sógora, szintén jól megtermett tanyasi ember, most megpróbálja leinteni!

— Mit, mit? Hagyd el. koma. Megütöd, jó erősen, es jól is van. Semmit nem érez már akkor, össaecsuklik, és kész. Állat az csak, neon ember, no...

Pongracz ráérős mozdulattal nyúlt át az asztal fölött, ragacsos ujjaival összefogta elöl sógora mellén'az inget, s egyetlen rántással az asztalra hengerítette.

— Ha most téged csaplak homlokon, te csak fog'ol valamit érezni, nem?

Hárman szabadították ki a megrémült rokont a hentes kezei közül.

— Szemet — morogta Pongrácz. Mit.. tudja ez. milyen érzés, amikor ott állsz, szemben az állattal. S tudód, hogy ’ perceken belül meg fogod ölni. Micsoda szakma. Űristen, micsoda szakma. Egyszer.

csak legalább egyszer fellázadna valamelyik is. Hogy nekem esne. beleharapna a pofámba. hason rúgna, felöklelne és kitaposná a belemet. De csak áll, vár mindegyik jámboran, bámul azzal a nagy szemeivel... a szemük ... olyan egyforma szemük van ezeknek. Olyan semmilyen szemük van ... vagy nincs . ..

Izzadt. Bon rendelt még. töltött a sógorának is. Ittak, hunyorogtak. A béke helyreállt.

— Olyan mindegy nekik, tudod? — a hentes ott folytatta, ahol az előbb magában abbahagyta a gondolatsort. Mert mit csinálok én egész életemben? Ölök, barátocs- kám. Gyilkolok, sógor. S védteleneket gyilkolok ...

A sógor közbe akart szólni, de a hentes ingerülten visszanyomta a szekebe.

— .. nap mint nap. S mert. hogyha egy is nekem szaladna, erezném, hogy itten nekem nincs igazam. S nékem nem szabad csákánnyal fejbe kólintanom. Mert az bűn, így már tisztán az

lenne: bűn. Enélkül, talán jogos is. nem igaz?

Pongrácz csákánnyal dolgozott. A hegyesebbik végével szakította be az állatok koponyáját, majd elvágta a torkukat. Mestere volt a szakmájának, érzéketlenül sújtott. iszonyatosat, tisztelettel kivárta. míg az állat lábai megrogy- gyantak, szemeiben mozdulatlanná dermedt a csillogás. Csak aztán vágott, erős, széles kesmozdu- lattail.

A szemük lehet az. a szemük, én már biztosan tudom. Nincs tekintetük. Nem akad az enyémbe, csak felem fordulnak, siralmasan, gyáván, kétségbeesetten. De mi a fenét segíthetnék én egy állatnak? Mondd meg!

A sógor végképp nem tudta, hányadán állnak. Kedveznie kellett Pongrácznak. az előbbi rántást nem egykönnyen felejti el

— Miket mondasz, sógor? Meghagy gyilkos? Tudod. ' mit mondok én neked? Akkor az -is gyilkos. aki egy legyet agyoncsap a karján.

A hentest nem tompította el teljesen a mérhetetlen mennyiségű bor. azonnal cáfolt.

— Néztél már légynek a szemébe? Ugye, nem. Hát az legfeljebb olyan, mintha hátulról csapnád fejbe. A légy különben is bármikor elrepülhet. S a légy beléd is csíp. A légy tud támadni. De amikor ott állsz az állattal szemközt, az meg néz, néz rád... Elcsuklott a hangja, tekintete elbizonytalanodott.

— Egyszer hoztak egy öreg kost. Nem is tudom, minek az ilyet levágni. Kivezettem, na. az udvarra, állunk egymással szemközt. Veszem a csákányomat, emelem, erre a dög becsukja a szemét. Állok, nem tudok odaütni. Mondom, nyisd ki a szemedet. a fene csak essen beléd. Csukva marad a szeme. Ütném, nem visz rá a lélek. Bemegyek, hozok ki egy kis kukoricát. Szórok neki. Meg sem moccan. Oldalba rúgom, azt gondolom, elaludt. Nem, egy villanásnyira nyitja rám a szemét. S máris visszakozik. Ütném, nem esik a kezemre. Leülök, egyszer jön a Somos gyerek, van-e birkacomb. Van. mondom, itt áll az udvaron ez az öreg' kos, üsd fejbe, ha kell a hús. Veszi a gyerek a csákányt, odahúz neki. de olyat ám. hogy az rögtön felborul. Röhög a gyerek. .*n meg egyszerre elkezdem utálni, de úgv. hogy azt el nem tudom beszélni. Adok neki egy tízest, mondom eredj, kapj be egy korsóval, mire visszajössz meglesz a hús. Megyek ay. állathoz, nézem, hát nyitva van a szeme. És néz. engem néz azzal a rohadt szemével...

Hallgattak. A sógor nem tudta, mit mondjon, Pongráczon teljesen

úrrá lett az elkeseredés. Az első j saroknál kurta aggyistennel vál- j tak el. ment ki-ki a maga virrasz- ! tó asszonyához haza. J

Pongráczné hálóingben üldögélt I az ágyban, olvasott. Fiatal, csendes asszonyka, figyelemre méltó .idomokkal. Gyerekük még nem volt, bár a hentesnek ez lett volna a legnagyobb öröme.

Mikor meghallotta férje motozását az udvaron, sietve a párna alá dugta a könyvet, pongyolát rántott magára, s kiszaladt a férfi elé. i

Az udvaron égett a villany, \ Pongrácz a vérelvezető-csatorna mellett állt, kezében a csákányával. . A fokát nézegette, ellenőrizte, nem maradt-e vérnyom rajta a délutáni vágásból.

— Megjöttél, édes uracskám — zúdult le a feloldódott magánytól kicsit túlcsordult asszony a lépcsőn, majd értetlenül megállt a csákány láttán. Pongrácz megfordult. Tekintetük találkozott, az asszony, anélkül, hogy szemét levette volna az uráról lassan, tétova mosollyal elindult feléje.

— A szemed! Csukd be a szemedet ! A szemed ... — suttogta a hentes, ujjal rászorultak a csákány nyelére.

Az asszony vagy nem hallotta, vagy nem értette, amit mondott, karjait ölelésre tárva, tági-a nyitott, könyörgő szemekkel közeledett. Hirtelen hallgatott el az éjszaka, mint szájba rúgott legény az üres kocsmaudvaron.