Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-11 / 239. szám
Kiállítás rejtvényfejtéssel ? A cím egyáltalán nem megtévesztő, ugyanis arról van szó, hogy a Megyei Könyvtárban október másodiké óta várja az érdeklődőket az ,a kiállítás, amely a népi építészet Eger környéki értékeiből ad ízelítőt. A betérőt azonban kellemetlen meglepetés fogadja, mert a bemutatott fotók alatt egyetlen tájékoztató jellegű, útbaigazító felirat sem található. Először nem hisz a szemének. így hát akkurátuson újból és újból körülsétálja az előcsarnokot, joggal remélve valamiféle Ardiadné-fonalat. Sajnos hiába fáradozik, mert szövegnek nyoma sincs. Ha valamennyire ismeri a témakört, s igen sokszor megfordult szőkébb hazánk falvaiban, akkor kezdődhet a találgatás. Ezt tettük mi is: egyre töbp bosszúsággal, s mind kevesebb sikerrel. Az egészben az az elszomorító, hogy közben elhalványult a szemléletes, s művészi élményt is nyújtó felvételek valódi értéke. Csak mellesleg adóztunk elismeréssel a technikai rendező — Kriston Vízi József néprajzos — ötletességének, aki a tökéletesebb hatás kedvéért, néhány használati tárgyat is vitrinbe helyeztetett, s közszemlére tett egy-két jellegzetes épületelemet. Idecsalogatják az embereket, nem mindennapi élményt ígérve, s ehelyett jókora csalódást okoznak, Ha már így történt, akkor meghirdethettek volna egy programmal összekötött rejt- vényfejtési akciót, arra biztatva mindenkit, hogy előbb tanulmányozza át a szakirodalmat, aztán látogasson el szabad idejében az egri járás falvaiba, ahol természetesen tüzetesen szét is kell néznie. Ha mindezen túl van, akkor indulhat a versengés, amelynek során az győz, aki több fotót azonosít. Mi tagadás, így is lehet gyarapítani az ismereteket, mégha a megoldás kissé újszerűnek tűnik is. Igenám, de mit tegyenek az ország távolabbi részeiből érkezők, s a 'külföldi turisták, akiket különösképpen vonz a népi építészet, akik nemcsak a felvételekre kíváncsiak, hanem a helyszínen is megtekintenék ezeket az épületeket. ök bizony semmire sem mennek útbaigazítás nélkül, legfeljebb mérgelődhetnek. mert mindenre felkészültek. csak rejtvényfejtésre nem. (p. e.) át, mint a herakleitoszi folyam. Ahogy egy folyóba sem lehet kétszer belelépni, úgy. A mindig más és más adottságokkal, tulajdonságokkal rendelkező emberiség is korról korra azonosnak és másnak mutatkozik. Azonosságának oka, hogy nem képes másként, mint emberként létezni. Ez ad ugyanakkor keretet a belső változékonyságnak, egyes tulajdonságok fölerősödésének, mások elhalványodásának. Az emberiség eddigi legjobb elméi is sokat köszönhettek magának a genetikai véletlennek. Eddigi ismereteink szerint a zsenialitás a kultúra és a civilizáció meghaladása mellett az addigi kultúra és civilizáció megtagadását is jelentette. Azokat az embereket tartották zseniálisnak. akik nemcsak ismerték és tudták a világot, de egyben el is vetették. Nekünk, a harmadik évezCSONTVÁRY... XIII. Meggyőződésem, hogy akár egy regényt, akár egy neves személyiség életrajzát igenigen nehéz filmen feldolgozni. Nagyon nagy ugyanis a veszélye, hogy a legjobb szándék ellenére is nem új jnűalkotás jön létre, hanem a film az eredeti illusztrációjává válik. Nem állítom, hogy így nem születhetnek kimagasló értékek, gondoljunk csak pékiául Ranódy László életművére. Ám úgy vélem, azok akik véletlenül elkerülik az ő makulátlan hűségű Pacsirtáját, avagy Árvácskáját a moziban, de olvassák az eredetit, nem veszítenek vele akkorát, mint azok a mozi nézők,, akik kihagyják például Hu- szárik Zoltán első remekét, a Krúdy nyomán készült Szindbádot... Nos, attól tartok, e kiváló rendezőnek második játékfilmjével, a napokban bemutatott Csontváryval, nem sikerült korábbi bravúrját megismételnie. Ismervén pedig művészi egyéniségét, a képzőművészethez való vonzódását, úgy tűnhetett, ha valaki hivatott arra, hogy Csontváry Kosztka Tivadar életének tragikumát, művészetét földolgozza, értelmezze a mozgókép eszközeivel, hát az csak ő lehet. Voltaképpen nemigen deríthető ki, hogy hol siklott félre az az eredeti szándék, amelyet azért jól kiolvashatni a képsorokból. Köztudott, hogy a Csont- váryról szóló produkció eredeti főszereplője Latinovits Zoltán lett volna. A film végül is csak az ő emlékének ajánlva készülhetett el. Így e műben a festő, s a színész tragédiájának közös gyökereit kutatják az alkotók; a forgatókönyvíró Császár István és Dohai Péter, valamint a rendező. Párhu- -mmos szálon futtatják egyiküknek majd a teljes életét, másikuknak csak a tanulságos csúcspontját, a végét... Amit a festőről kapunk, igen érdekes, de valahol kevés. Jankura Péter, kamerájával felkeresi azokat a tájakat, ahová a zsenit szépségkutató szenvedélye űzte. Eredetiben is megnézhetjük a taorminai görög színházat, a felkelő, majd a lebukó nap fényében a ' jajcei vízesést. Bolyonghatunk szicíliai utcácskákon, libanoni tájakon, na»y hegyek közt, s a sivatagban. Majd ugyanez látható a festményeken is. E vándorlást időről időre megszakítja a másik géniusz, a színész egzaltált elmélkedése a művészi elhivatottságról, a kiteljesedéshez vezető út kátyúiról, az elidegenedésről. Elkísérjük feleségéhez (Dra- hota Andrea), anyjához (Dayka Margit), szeretőjéhez (Bánfalvy Ágnes), végigéljük, hogy mint jutott el addig, hogy megnyugvást már csak az elmeháborodot- tak közt találhat. A filmen azonban sajnos mindez éppoly töredezett marad, mint a föntebb; leírásban ... A festőt kísérve lenyűgözően szép felvételekben gyönyörködhetünk, a színészt figyelve remek „alakításokban” (mindkét főszerepet Ichak Finci formálja meg kifogástalanul.). Tény, hogy unalomról a pergő kockákat nézve szó sem lehet. Am a két szál legföljebb a film utolsó harmadában simul össze megrendítő mondanivalót hordozó harmóniába — a meg nem értettségröl. Vagyis még így sem igen derül ki, hogy a kiemelkedő személyiségek sorsának miért kell szükségszerűen tragédiába fordulnia. A végeredmény hát egy igen szép, mívesen létrehozott leírás Csontváry festményeiről. És egy megtekintésre nagyon ajánlható tanulságos kísérlet... « Németi Zsuzsa ......- —- — —1 —s Színházfelújítás Miskolcon — Dehogyis... Csak én nem mernék kíváncsiskodni ... , — Idefigyeljen, Mária. Mit tud maga genetikából? — Azt a professzor úr pontosan tudja. Hiszen azon tanítványa vagyok. — Igaz... igaz... akkor röviden összefoglalnám a lényeget. A genetikai kutatások a tudományosnak mondható lendülettel mintegy fél évszázada folynak. De nem a lendület, az eredmény a fontos. — Értem, professzor úr. — Persze, hogy érti. Csak azt nem érti, hogy mi lett ebből a tudományból. A genetikai kutatási blokádot a tudósok hol megszavazták, hol feloldották, mint tudja. A tudósok egy dologban egyeztek csak meg: hogy a genetikai információk úgy áramlanak a generációkon Az ország első kőszínháza, a Miskolci Nemzeti Színház nem kezdte szeptemberben az évadot az épület tatarozása miatt. A nyár elején kezdett munkákat október finnjeBn í október 11., szombat végéig befejezik: korszerűsítették az elektromos hálózatot, kifestették a nézőteret. Képünkön a díszítő aranyozást újítják fel. A tervek szerint október 31-én a szovjet kultúra napja rendezvénysorozat keretében a Moszkvai Filharmonikusok Zenekarának koncertjével nyitják meg a megszépült színházat. (MTI fotó — Kerényi László felv. — KS) O' 55 I * Szülői munkaközösségok ma és holnap Ezekben a hetekben zajlanak az iskolákban a tanév első szülői értekezletei. Egyszerű számvetés jelzi: több mint négyezer tantestület körül formálódik újjá, dolgozza ki társadalmi programját több tízezer szülő. A Hazafias Népfront — Immár sokéves jó gyakorlatot folytatva — segítő irányelvekkel, tanácsokkal, témaaján- lásokkal is szolgál a szülői munkaközösségeknek. Az utóbbi évek tapasztalatai. az oktátási reform to- vábbgyűrűzése az iskolákban. a szülői közösségek munkájában is elindítottak bizonyos változásokat. Aki dolgozott valaha ilyen közösségben, emlékszik arra az időszakra — jobbára a korábbi évtized jellemzője volt —, amikor a szíilő-Mskola kapcsolat leginkább „élő” formája a gyakorlati, fizikai segítségnyújtás volt. (Soksok szmk-elnök kerítésfestésre, iskolaudvar-betonozásra. illetve -salakozásra, folyosó olajfestésére vállalkozva szervezett apukaanyuka brigádokat, mikor, mire volt szükség.) Kétségtelen, hogy a szükség szülte iskolai igények ilyen kielégítése egyszerűbb volt — általánosabb is volt. eseten ként-helyen ként így van ma is —, mint valamilyen fajta részvétel az iskolai nevelő munkában. Csak háta korszerűbb oktatáshoz jobban igazodó korszerű, „felnőttebb” szmk- munka kell. Legalábbis: elvileg . .. Arról van szó ugyanis, hogy túl a manuális segítő akciókon, mennyire igényli — és igényelheti — az iskola a nevelés együttes folyamatában a szülői részvételt és együttműködést? Mennyire tud segíteni abban, hogy a szülői munkaközösségek kicsit a nevelés műhelyei, előiskolái is legyenek; sajátos önképzéssel kerüljenek közelebb a korszerű nevelési elvekhez és gyakorlatukhoz, illetve az iskolai nevelés folyamatához. Egészségügyi felvilágosítás, a családi és iskolai nevelés red embereinek ilyen zsenikre tömegesen nincs szükségünk. A mi „zsenijeink” nem a világ tagadása árán, és nem a genetikai, környezeti ' véletlenek szerencsés összegeként valósulnak meg, hanem tudatos kísérleteink, génmanipulációink eredményeként. Ezen az elmúlt évezredek emberei még mosolyogtak volna, mondván: mi átlagos zseniket akarunk előállítani, ami az ő felfogásuk és az ő lehetőségeik számára önellentmondás. Mi azt njonri- juk: a manipulációk eredményeként nem átlagemberek és zsenik egymást tagadó világát akarjuk létrehozni. hanem olyan világot, melyben nincs többé kitüntetett helye se a hagyományosan felfogott zseninek, se a hagyományosan értelmezett átlagnak. Nem mi akarjuk az emberiséget megjavítani. • azt akarjuk, hogy az emberiség javítsa meg önmagát. — Azt akarja ezzel a professzor úr mondani, hogy a jövőben nem is lesznek zsenik? Hogy nem lesznek olyan emberek, akik eleve tudnak valami olyat, amit mi, többiek, csak szorgalommal sajátíthatunk el? — Lehet, hogy lesznek. De a Génbank ebben nem tud segíteni. A Génbank gyerekei nem lesznek zseniálisak, de az átlagosnál okosabbak, etikusabbák, esztétikusabbak lesznek. A zsenik nem szapo- ríthatók. — Az átlagembereket meg nem érdemes... — Dehogyisnem. A jobb közelítése, higiéniai kérdé« sek, a veszélyeztetett gyerekek sorsának figyelemmel kisérése, az oktatás folyamatába való bekapcsolódós oly módon, hogy világnézeti és más kérdésekben tájékozottabbak legyenek a szülök — ilyen és hasonló „témákkal” gyarapszik folyamatosan Hj szülői munkaközösségek tevékenységi köre. Többféle hasznos irodalom, helyenként jegyzet, másutt előadók felkérése ad mindehhez segítséget. Attól azonban még eléggé távol vagyunk — célszerű ezekről is kendőzés nélkül szólni —, hogy minden általános iskolában, valamennyi középiskolában ezeknek a „felnőtt” módszereknek a térnyerése lenne döntő a tanár—szülő munkakapcsolatokban. (Megadva természetesen helyenként azt a gya- korlati szülőn segítséget is, amit itt-ott méltán kér az, iskola: apróbb szervezések, tanulócsoportok kísérésénél segítség stb.) Sok helyütt csak elkészülnek, aztán kirakatba tehető irattá lesznek a szülői munkaközösségi tervek, vagy „kipipálnak” egykét pontot a teendősorból, de a kapcsolatok szülő és iskola között változatlanul a fizikai segítségre korlátozódnak. Folyamatnak kell tekinteni — ez természetes — a szülő—iskola tevékenység modernebb formálását. Felkészült. szervezésre képes és kedvet érző szülők, sok helyütt jó előadók, s legalább ennyire értő és aktív tantestületek is szükségesek ahhoz, hogy az szmk-k munkája a szükséges mértékben átalav- kuljon. A folyamatnak csak az elején tartunk. Sok tapasztalatcsere, szülői aktivitás és pedagóguspartnerség szükséges ahhoz, hogy a kor követelményeihez képzési cél és módszerek tekintetében jobban alkalmazkodó iskolákban — hasonló szellemű szülői munkaközösségek működjenek. (V. M.) átlagemberek, az okosabb átlagemberek, a szebb átlagemberek, és főleg: az egészségesebb átlagemberek világának lehetőségét adja a Génbank. Érti, Mária? — Értem, professzor úr. Értem. Egyetlen apróságot nem' értek: miért üldözik magát? Hiszen, amit itt kifejtett. az mélyen humánus, és azt hiszem, cáfolhatatlan: kinek nem tetszik. hát a Génbank működése? És miért? — Mária, nem a Génbank itt a probléma. Hanem az én saját, egyéni helyzetem. És persze, a kísérletem. .. — A befejezetlen vagy a tetejezett kísérlete, profesz- szor úr? — Kár a rovásomra szellemeskednie... A Fekete Gént megcsináltam, én a tudósi pályám végére értem: ez a csúcs, ennél tovább nincsen. Az előbb már es°t( s-ú róla: zseniket, vitást:’ > mindentudókat nem h; ’ , előállítani a Génbankban. — Igen, emlékszem. — Pontosabban: nem tudtunk. Jöjjön csak, Mária! — A professzor izgatottan a laboratórium sarkában á’'ó páncélszekrényhez vonszolja Máriát. Mária majdnem elesik. de végül is ba.i nélkül ér el a páncélszekrényhez. Foxman és Mária egymás mellett áll. Foxman ünnepélyes. lassan Máriára is átragad az a féle meghatottság, amely Foxman arcát oly ragyogóvá varázsolja. (Folytatjuk)
