Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-08 / 236. szám
r Tanulók a szakszervezetben Az új fogalmakkal gyakran nehezen barátkozunk. Ügy vagyunk vele, mint az új cipővel: szép, tetszik, de a régiről tudjuk, hogy kényelmes volt, megszoktuk, ez meg lehet, hogy szorítani fog. Szóval kezdetben több a bizalmatlanság vele szemben, mint az új feletti öröm. Gyakran így vagyunk az új dolgokkal, a fogalmakkal is. Például az a szó, hogy diáksziakszervezet, ma még idegenül, különösen hangzik. A munka világában — úgy tűnik — jobban értjük a dolgot: a szakszervezet léte egy sereg jogot jelent, amely a dolgozók közügyekbe való beleszólását segíti, legyen szó bérről, prémiumról, kinevezésről. leváltásról, üdülésről, segélyezésről, termelési kérdésekről, vezetők beszámol tatásáról. De mit jelenthetnek a szakszervezetekhez fűződő jogok a diákok között? A tapasztalatok szerint ma még kevesen tudják, hogy a SZOT elnöksége az elmúlt év márciusában határozott arról, hogy a szakmunkás- tanulók körében már tanulmányaik kezdetén meg kell alakítani a szakszervezeti alapszervezeteket. E tevékenység középpontjában egy cél áll: ily módon is elősegíteni a szakmunkástanulók szervezett munkássá válását. Vagyis a munkássá válás kezdeti lépései idején melléjük szegődni; szervezőerővel, az összefogás eszközével, módszerével. Tavaly szeptember elsején kezdődött el a tanulók szak- szervezeteinek megalakítása. Hogy kik szervezték ezt? Természetesen a pedagógusok. Nem kevés feladatukat újabbal tetézte ez. Ám az igazi gond az alapszervezet megalakulása, a bizalmiak és a pedagógus főbizalmi megválasztása után kezdődött. Munkatervet kellett összeállítani, felettes testületnek határidőre megküldeni. De miből, hogyan? Jó esetben az iskolák ..lemásolták” a KISZ- bizottság munkatervét, kissé átszövegezve. A szakszervezeti jogokból adódó feladatok vagy bekerültek ebbe vagy sem. Ha ezen túljutottak, következtek a részfeladatok. Például mit tegyenek a jól- rosszul kijelölt és megválasztott bizalmiak? Szedik a bélyeget. A tanulói alapszervezetek szép pénzösszegeket kaptak az illetékes ágazati szakszervezetektől. A vasasszakszervezet például tavaly kilencven forintot adott tanulónként. Egy csaknem ezerfős főiskolánál ez szén summa. Mire is költsék? Nem egy gyerek szociális helyzete indokolná a rendszeres vagy alkalmankénti segélyt. Egy gyerek így 500—1200 forintot kaphatna. Sok szakmát tanuló diák lenne jogosult erre. Csakhogy a diákszakszerve- ze1 tagjai általában elsősök. Az alapszabály szerint pedig segélyt csak az a tag kaphat. aki legalább egy éve szervezett Egy lért se költhettek segélyezésre a legtöbb iskolában. És sírhattak újra a foglalkoztató üzemnek kiemelt ösztöndíjért, hogy diákjukat valahogy anyagilag is megtámogassák. Ez a két példa is jelzi az Új „cipő” szorításait, A Magyar Szakszervezetek alapszabályának passzusait alapvetően a felnőttekre szabták. Hogy ott mások a méretek, az időkeretek, a tevékenységi kör gyűrűi, erről megfeledkeztek. A dolog egyetlen érintettje sem vitatja, sem pedagógusok, sem a bizalmiként működő diákok, hogy a szakszervezeti jogok életüket sok tekintetben kiszélesíthetik. Végül is a mozgalmi munkának ez az ága épp olyan szerves része lesz mindennapjaiknak, mint a reggeli munkakezdés, a brigádba való beilleszkedés, a szakma naponkénti gyakorlása. Tehát ebbe „belenőni", beletanulni nem árt már a kezdetekkor. Ám a szakmunkástanuló nem kicsi munkás, mint ahogy ezek a tizennégy, tizenöt éves gyerekek nem kicsi felnőttek. Életük, mindennapjaik ritmusa, tevékenységi körük sokban más. mint a felnőtteké. Természetes, hogy részük van például a versenymozgalom szervezésében, az ifjúságpolitikai célú pénzösszegek felosztásában, a munkavédelmi szabályok kialakításában és ellenőrzésében, a diákotthoni házirend megfogalmazásában. De ha már diákszakszervezetek megalakítását és működését határoztuk el, tekintettel kell lennünk arra: a tanulók életének megvannak a hagyományai, rögzített keretei, sajátos adottságai. Például a szakmunkástanuló érdeke azt diktálja, hogy minél előbb bekapcsolódhassák jövendő munkahelye áramköreibe. A tanműhely többnyire másodévtől már az üzemben van. így az ottani rend. szervezettség, mozgalmi háttér válik mintává. S nem árt, ha minél előbb igyekszik eligazodni ebben. A jól dolgozó diákszakszer- vezet ehhez nagy lendületet adhat. A gyakorlaton foglalkoztató munkahely érdeke is az, hogy minél gyorsabban kontaktust teremtsen a diákokkal. Sajnos, sok munkahely nem él ezzel a lehetőséggel, s csak akkor csodálkozik, amikor a kitanított fiatal odébbáll. A diákszakszervezetek még jobban függetlenítik a tanulókat a munkahelytől. Ha jól meggondoljuk. az adott helyzetben ez inkább kedvez a tanulóknak. Mert így legalább az iskolához lesz erősebb kötődésük. s kevésbé himbálóznak iskola és munkahely között. Csak az átállás lesz veszélyesebb a számukra. Legalábbis a mai viszonyok között. A tanulók szakszervezeteinek megalakulása, reméljük, arra ösztönzi az üzemekei, vállalatokat, hogy figyeljék jobban tanulóik sorsát, sokkal jobban mint eddig, ha meg akarják tartani őket. A diákok pedig, ha sikerül igazán lábra állítani szakszervezeteiket. újabb eszközt kapnak demokratikus jogaik megőrzéséhez, bővítéséhez. De ez majd csak a jövőben dől el. Ha a központi irányító szervek számot vetnek ez életkorukból, sajátos helyzetükből adódó új feladatokkal. Addig szorítani fog az új cipő is. Rege Sándor Az óraközi szünetben dr. Kelemen Ferenc főigazgató beszélget a Heves megyei diákok egy csoportjával. Heves megyeiek az Államigazgatási Főiskolán Horváth Tünde, Sramkó Ágnes és Tóth Tamás másodéves hallgatók az intézmény előtti parkban, (Fotó: Szabó Sándor) Az elmúlt évtizedben rendkívül megsokasodott az államigazgatási szervekben dolgozók munkája. Emellett a különféle ügyek új, korszerű eljárási módszereket kívánnak meg, s nékülözhe- tetlenek intézésük során a modern eszközök is. Korábban csak a tudományegyetemek jogi karai, valamint a tanácsakadémia vett részt az államigazgatásban elhelyezkedni szándékozók képzésében. Három esztendővel ezelőtt törvényerejű rendeletével az Elnöki Tanács létrehozta Budapesten az Államigazgatási Főiskolát. Az intézmény — amelynek jelenleg mintegy kétezer nappali, esti és levelező tagozatos hallgatója van —- elsősorban speciális államigazgatási szakemberek magas szintű képzésével segíti a helyi, területi és országos szervek, hatóságok tevékenységének javítását, fejlesztését. A főiskola tetszetős, modern épületében, s a hozzá tartozó, valóban minden igényt kielégítő 320 férőhelyes kollégiumban megyénk fiataljai közül is sokan folytatják tanulmányaikat. Felvételeink a nappali tagozaton tanuló Heves megyeiek mindennapjaiból adnak ízelítőt. A szabad idő fogságában A szabad idő az egyik legsokrétűbben értelmezett fogalom napjainkban. Olyany- nyira, hogy sokan a munkaidővel is összetévesztik. Méghozzá nem is szórakozottságból. vagy rosszhiszeműségből: egyszerűen azért, mert javarészt nincs mit csinálniuk dologidőben a munkahelyükön. Fiataloktól hallani gyakorta, hogy „kifogtam egy jó melót, nem kell csinálni semmit”. Aztán szinte észrevétlenül elkezdik magukat rosszul érezni estben „kiváltságos” helyzetben. Cammog az óramutató, nem volna rossz agyonütni az időt valamivel. De mert feladat csak nem adódik, úgy módosul a filozófia, hogy „mi a fenének blokkolok én itt minden hajnalban, ha egyszer úgysem csinálok semmit”. S mire hősünk gondolatmenete végére ér, többnyire már ki is kérte a munkakönyvét. Mi sem egyszerűbb, mint a könnyebb ellenállás irányába menni. Nyáron munkát vállalt fiatalok mesélik gyakorta, hogy ők bizony nem értik, miért nyolc órában állapították meg a munkaidejüket, mikor fele annyi idő alatt is a végére érnének annak, amivel a régi dolgozók éppen megbízták őket. Pedig — még ha azzal is hencegnek — nemcsak a zsebpénzért. vállalnak munkát a diákok. Legtöbben igenis bele akarnak kóstolni az apjuk, felmenőik által annyit emlegetett munkába, maguk is tapasztalni akarták azt a fáradtságot, amiről a felnőttek mindig panaszkodnak, kicsit azzal a nem titkolt virtussal is. hogy rajtuk ugyan nem fog ki a munka. S mikorott vannak ,.a dandárjában", azt kell tapasztalniuk, hosv — tisztelet a ki vétel rek — példaképek szép lassan elkezdenek lecsúszni a pie- desztálról. fontoskodnak, adminisztrálják magukat — teljesítmény meg sehol. Pedig sorsdöntő lehet ez a találkozás. Ha nincs rangja, igazi hitele ennek az ideiglenes együttlétnek, az meghatározó lehet egy tiszta ideákban gondolkodó kamasz egész életére. S az ilyen srác könnyebben fordul az eddig visszautasított csábítások felé. Elkezd lötyögni, „agyonütni az időt”, más természetűek lesznek a korábban elraktározott kételkedései, amelyek szép lassan azt a sztereotípiát is kikezdik, hogy „mindenki az életnek tanul”. A szabad idő ilyen módon a munkaidő értelmezésének az áldozata sok esetben. Aki tudja a dolgát, s szinte észre sem veszi az idő múlását az esztergapad mellett, vagy a tervezőasztalnál, az a munkaidő után sem azon töri a fejét, hogy ugyan mihez kezdjen. Van dolga egész életére. Ilyen génekkel született. ilyen példát látott az édesapjától, a tanítójától, s a munkahelyén attól a szakitól, aki a mesterfogásokra megtanította. A késés nyilvánvalóan megbocsáthatatlan egy ilyen folyamatban, hiszen ezt a fajta állandó nyitottságot a cselekvésre csak fiatal korban lehet egyszer. s mindenkorra elsajátítani. Az unalom, a tétlenség — mindkettő a feladatnélküliség gyermeke — társadalmunk el .lő számú közellensége. Akik nem szereztek ez ellen védettséget, azok nemcsak a munkahelyükön téb- lábolnak, mint afféle szürke eminenciások, de a munkaidőn túli szabad idejükkel sem tudnak mihez kezdeni. Egy kettős ünnep például valóságos istencsapása az !'ven embereknek. A fiatalok persze nem adják meg egykönnyen magukat. Űgv tűnik,'jól megvannak a szabad idő fogságában, s szinte észrevétlenül szűkítik maguk körül a világot. Mégsem mondhatnám, hogy az ily módon világukat fokozatosan vesztő fiatalok „menthetetlenek”. Veszélyes is lenne ilyesmit deklarálni, hiszen a szabad idejük foj- togatásában élők többsége alig várja, hogy kiszabaduljon. Csak éppen nem tudnak mit kezdeni a szabadságukkal. Az erőltetett, rutinédesgetésektől még jobban visszahúzódnak, s mintegy igazolva érzik saját filozófiájukat, hogy tudniillik „majd csak lesz valahogy ezután is”. A társadalomnak messze nem mindegy, hogy hányán élik le az életüket ilyen szemlélettel. Tetten érni azt a pillanatot azonban, amikor egy fiatal ember elveszti az érdeklődését, jóformán lehetetlen. Bár ez fogalmazható így is: hagyták. hogy ilyen sorsra kárhoztassák. Az azonban igenis észlelhető, ha valaki kezd elszakadni a közösségtől, társtalan, kapcsolattalan. Norma nem szabható arra, hogy kinek mennyit kell elviselnie mellőzöttségből, s ha mégis: fiatalok részére ez alacsonyabban állapíttassák meg. Ami viszont ne állapíttassák meg alacsonyabban, az a munka, a feladat, ami erőn felüli gyürkőzést igényel, ami egyenlővé tehet bárki ember fiát rutinos, gőgös tekintélyelvűség alapján kivívott pozicionáltakkal. Egyetlen ilyen győztesen megvívott csata elegendő ahhoz, hogy egy mindenre nyitott, mindent jóhiszeműen befogadó fiatal ember játszi könnyedséggel kikerülje a szabad idő csapdáit, vagy ha véletlenül belelép egyikbe-másikba. hát magitól könnyűszerrel kiszat" dúljon onnan. Kertész Péter MAI Műsorok: Kossuth 8.27 Világablak. 8.56 . Beszélni nehéz. 9.08 Zenekari muzsika. 9,46 Kis magyar néprajz. 9.51 Tarka mese, kis mese. 10.05 Litera-túra. 10.35 Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50 Jákó .Vera és Len te Lajos nótákat énekel. 11.15 Schubert: Esz-dúr trió. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Házunk tája. 12.50 Operaslágerek. 13.20 Dzsesszmelódiák. 13.56 Amatőr zenei együttesek. 14.07 Az új magyar zene hónapja. 15.10 Gesualdo- madrigálok. 15.28 MR 10—. 14. 16.10 Kritikusok fóruma. 16.20 Operafelvételek. 16.42 Arcképek a német irodalomból. 17.07 Adatvédelem. 17.32 Richard Strauss: Itália. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Gondolat. 20.00 Népi muzsika. 20.34 Apámról. 21.30 Háttérbeszélgetés. 22.15 Sporthírek. 22.20 Tíz perc külpolitika. 22.42 Meditáció. 22.52 Magyar elöadóműveszek. 23.27 Bizet: C-dúr szimfónia. Petőfi 8.20 Amerikai hétköznapok. 8.33 Idősebbek hullámhosz- szán. 9.28 Népszerű operettdalok. 10.00 Zenedél- előtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Népi zene. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 A hétköznapok árnyéka. 13.30 Színes szőttes. 14.00 Kettőtől négyig ... 16.00 Mindenki iskolája. 16.33 Ütközően. 16.35 Néhány perc tudomány. 16.40 Hófehérke és a hét törpe. 17.00 Nyolc rádió nyolc dala. 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Barangolás régi hanglemezek között. 18.55 Közvetítés az Ausztria—Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzésről. 20.50 Válas(s)z! 21.42 Kovács Kati előadóestje. 23.15 Zenés játékokból. Szolnok 17.00-től 18.30-ig. Miskolc 17.00 Hírek. Időjárás. 17.05 Index. Gazdaságpolitikai magazin. (A tartalomból: Szakipari munkák az építőiparban — Ütemes termelés a DIGÉP-ben — Aranyérmes termékek a Miskolci Hűtőházban.) Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston — Világslágerek — Sport 18.00 Észak-magyarországi krónika. 18.25 Lap- és műsorelőzetes... T 8.00 Tévétorna. 9.40 Delta. 10.00 Tetthely (NSZK bűn- ügyi filmsorozat). 11.35 Lehet egy kérdéssel több? 14.50 Iskolatévé. 16.35 Rövidfilmek. 17.05 Nyilvántartó hivatal. (Jugoszláv filmsorozat.) 18.15 Staféta. 18.40 Tévétorna. 18.45 Esti mese. 18.55 Ausztria—Ma- gyarország válogatott labdarúgó-mérkőzés. 20.45 Tv- híradó. 21.15 Rablás női módra (Francia vígjáték). 22.50 Tv-híradó 2. 2. MŰSOR 20.01 Régész vagyok... 20.45 Tv-híradó. 21.15 Ember és föld. 21.40 Perpetuum mobile. 21.45 Jugoszlávia—Magyarország asztalitenisz Szuper Liga-mérkőzés. .HwwsäßGl 1980. október 8., szerei» I 1
