Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-05 / 234. szám
Az .előtérj észté* a 13 422/ 1980. számot viseli. A gyöngyösi városi tanács végrehajtó bizottságának augusztus végi ülésére készült. A tárgya: vb-határozat kiegészítése. Eddig semmi ,,különös” nincs ezekben a részletekben. Csak amikor az irat második oldalára fordítunk, akkor látjuk meg a legutolsó sort: „Sajtó nem tájékoztatható”. Ugyan micsoda titkos ügyről lehet szó ebben az előterjesztésben, amely meg akarta szerezni a testület beleegyezését? Vagy csak... ? ★ A végrehajtó bizottság titkára dr. Jakab István. — A megyei tanács elnökének az utasítása szabályozza. hogy milyen záradék kerüljön az előterjesztésre. Ez világos. Heves megye Tanácsa Végrehajtó Bizottságának titkára dr. Papay Gyula. — A Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének az utasítása alapján rendelkezett a megyei tanács elnöke. Mindkét utasítás írásban található meg. Azt a kitételt: a sajtó nem tájékoztatható — a meglevő utasítás alapján gépelték az ügyirat végére. De miért? Mi indokolja, hogy a vbhatározat kiegészítése titok maradjon? — Nem járulok hozzá, hogy az újság megírja. Ezt a választ kaptam Szabó Bélától, a városi tanács műszaki osztályának, a vezetőjétől. amikor a „titkosítás” okáról érdeklődtem. Ahhoz bizony joga van minden állampolgárnak, hogy elzárkózzék a „nyilatkozat elől”. De miért tennék ezt a hivatali emberek is? ★ Mi lehet e mögött az ügy ’mögött, hogy ekkora ködöt kavarnak körülötte? Annak idején. 1954-ben, a 62 XII. határozatával a testület az X számú telket Sz. J.-nek juttatta. Most arról kellett újfent határoznia, hogy a telket ne csak Sz. J., hanem a felesége is birtokolhassa. mivel. .. Hat ha van valami, amiről nem szabad tudnia a sajtónak, akkor ez az ügy valóban az. Így már érthető, hogy' miért nem járult hozzá a műszaki osztály vezetője az indokolás nyilvánosságra hozatalához? ★ A Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének 2 1977. számú utasítása a hivatalos közlönyben jelent meg. dr. Raft Miklósnak, a hivatal elnökhelyettesének az aláírásával. Nem minden tanulság nélkül való az utasítás I. 1. fejezetének kezdő sorait idézni. — A tanácsi szervek rendszeresen támogassák a sajtó munkáját az eredmények népszerűsítése, a közös kezdeményezések, a korszerű munkamódszerek elterjesztése. a hibák megszüntetése, a feladatok megoldása, a lakosság tájékoztatása, jogi ismereteinek. közéleti érdeklődésének és tevékenységének fokozása erdőkében. Eddig az idezet amelynek lényege nem a nyilvánosság elől való elzárkózás serkentése. hanem ennek pont az ellenkezője. Ha valaki nem figyelt volna oda eléggé, még azt is kiemeli az utasítás, hogy ..a hibák megszüntetése” céljára is igénybe kell mmu a sajtót. Igen ám, de a mi esetünkben a műszaki osztály vezetője „elzárkózott” — ö sem a közéleti érdeklődés tokozását. sem a hibák kijavítását nem érezte meg az ügygyei kapcsolatban. A sajtó azonnal tájékoztatható. A sajtó X nap elteltével tájékoztatható. A sajtó nem tájékoztatható. Ezek a kitételek is benne foglaltatnak a tanácsi hivatal elnökének utasításában. Még annyit jegyezzünk meg, hogy a megyei tanács elnökének az utasítása, amelyre .Gyöngyösön hivatkoztak, ezt a felső utasítást két évvel megelőzte. És egyáltalán nem mellékes körülmény az sem. hogy a városi tanács csupán azt a példányt őrzi belőle, amelybe egv papírcsíkot ragasztottak bele. azon a tanácsi hivatal elnökének rendelkezéséből csupán a sajtó tájékoztatására vonatkozó három kitételt tüntették fel. Vajon miért? Ez lenne a lényege az egésznek? • —- Az államtitok, vagy a szolgálati titok nem kerülhet a testület elé. De foglalkozhat még be nem fejezett ügyekkel, valamint a végső célt több oldalról megközelítő javaslatokkal, amik nem a nyilvánosság elé valók. Megtörtént, hogy az újságban megjelent: a kórház bővítésével kapcsolatban ilyen és olyan megoldás lehetséges. Utána egyre-másra jöttek az érintett területen lakók a tanácshoz, hogy mikor kezdjük el a szanálást, az egyik azt közölte, neki lakás nem kell, a másik az új házhelyre vonatkozó igényét fogalmazta meg. Valóban, mindez nem következett volna be. ha az újság nem tájékoztatja a lakosságot arról, milyen gondokkal küzd az a választott testület, amelynek tagjai a Lakosság akaratából kerültek a helyükre, és akiknek a lakosságért kell tevékenykedniük. Hogy a lakosság egy része ..munkát adott’ a tanácsi tisztségviselőknek, illetve a szakigazgatási szervek dolgozóinak ? Ez sajátságos dolog, csakugyan. Dr. Raff Miklós kérdésiünkre a következőket válaszolta : — Ennek az utasításnak a kiadását azok a törekvések indokolták, amelyek a tanácsi demokrácia szélesítésével összefüggésben a nyilvánosság fokozását célozták. Elérkezett annak az ideje, hogy azokat az óvatos fontolgatásokat. amelyek a sajtó tájékoztatásával voltak kapcsolatosak. megszüntessük. Az utasítás alaphangja és fő célkitűzése, hogv fogadni kell a sajtó munkatársait. — Kinek van joga az írásbeli előterjesztésekre rávezetni a sajtó tájékoztatására vonatkozó záradékot? — Annak, aki felelős az anyagért. De ez csak az ő javaslata. — Ezek szerint az előterjesztő dönti el. bogii milyen iigu számit államtitoknak, szolgálati titoknak ragu popén meg ..meg nem érett" állás foglalásunk — Az nem mindenki számára nyilvánvaló, hogy valami államtitok vagy szolgálati titok. Ezt az ügyben érdekelt. vagy az ügyért felelős személy dönti el. ' — Eszerint az ügyben érdekelt ..ráfoghatta’’ bármire, hogy az szolgálati titok vagy államtitok? — A kontroll a szolgalati felettes, aki felülbírálhatja ezt a döntést. Előfordulhat, hogy az előterjesztő fontoskodásból vagy óvatosságból, esetleg, mert nem biztos a dolgában és fél a nyilvánosságtól, úgy gondolja, hogy az ügy „titkosan” kezelendő, azonban a tisztségviselő, illetve végső soron a végrehajtó bizottság dönt. helytálló-e a javaslat és eszerint törli az előterjesztésiül a korlátozást, vagy nem törli. Kétségtelen, hogy ezek a válaszok egyáltalán „nem rímelnek” azokra a magatartásformákra. amelyeket korábban megismertünk. A városi tanács elnöke Tir Dezső. — Tud arról, hogy a szak- igazgatási szervek dolgozói arra való hivatkozással, hogy elnöki utasítás korlátozza őket, nem válaszolnak az újságíró érdeklődésére? — Én azt kértem, ha a sajtótól valaki jelentkezik, szóljanak nekem, hogy olyan személyhez tudjam irányítani, aki az adott témában a tanácson belül a legtájéko- zottabb. Nagyon érthető törekvés. Utóvégre az újságírónak is az a jó, ha a legtájékozot- tabb személytől hallhat jól megalapozott tényeket. De akkor miért közölte velem a Rózsa utcai csatornázás iránt érdeklődve az illetékes osztály vezetője, hogy kérjek engedélyt a tanács elnökétől. ha azl akarom, hogy válaszoljon a kérdésemre? Nem kértem engedélyt, mert néhány perccel később ugyanerről szívesen tájékoztatott a munkát végző üzem szakvezetője. De hát miért ne tette volna? Az most már egyértelmű, hogy a városi tanács említett osztályvezetője legalábbis ..félreértette” az elnök szava ft. Ha valaki azt hinne, mindaz, amit elmondottunk, csupán a gyöngyösi városi tanács esetében fordul elő. ki kell ábrándítanom. Az egész megye különböző hivatalos hatalmi szerveinél, az azok hatáskörébe tartozó intézményeknél. de állami vállalatoknál és szövetkezeteknél is visszatérő jelenségek ezek. És mindig mindenki ..felsó” rendelkezésre hivatkozik, hogy ő miért nem adhat választ az újságíró keretesére. A másik oldal is igaz. Nagyon sok helyen örömmel látják a sajtó képviselőjét, és még csak azt sem mondják neki, kihez menjen, mit nézzen meg. hanem rábízzák: kérdezzen, akit akar és amiről akar. Utóvégre az a dolga. Ha pedig őszintén valljuk, hogy nálunk szocialista demokrácia van. ez a tény feltételezi azt is, hogy mindenki mondhat mindenről véleményt, ha az törvényes rendünket nem sérti. Miért ne lehetne „gondolata” a beosztottnak a vezetőjéről, a hozott intézkedésről, a terv adatairól, az egyes személvek működéséről, a vállalat egészéről, ha lehel véleménye a párt politikájáról, a szocializmus építésének gyakorlatáról nálunk, hiszen még azt variak is tóle. kérdezik is tőle? Vagy ..akkor” lehet, amikor a felettesek kérdezik, máskor nem? Valamifele privilégiumé az bármelyik vezetőnek, hogy ő jelölje ki * nyilatkozásra alkalmas személyt? De ha ilyen gyakorlat nincs, miért hivatkoznak erre a beosztottak? El akarják kerülni a véleménynyilvánítást? Miért? Ha egyszer demokrácia van... ? ! Mert sehogy sem értem. Politikai elv: a tájékoztatás nem szívesség, hanem kötelesség. A pártszervek állandóan arra biztatnak mindenkit: ne rejtsék véka alá a gondolataikat. Ne csak a kész tényeket közöljük az emberekkel, hanem a tennivalókat is, hogy azok végrehajtásáért minél nagyobb tömeget nyerjünk meg. Folytassam? Aztán valaki „félreért” valamit, és abban a pillanatban minden kibicsaklik, nyikorogni kezd a szerkezet, hogy percekkel később le is álljon. Mi ez, ha nem a hatalommal való visszaélés? Gyöngyösön és máshol, a tanácsnál, a szövetkezeteknél, az ipari üzemekben, a kulturális intézményekben és máshol. Ahol az újságíró kérdésére ez a válasz: — Én nem nyilatkozhatok. Jó, ne nyilatkozzék. Mondja el a véleményét. Ezt senki meg nem tilthatja neki. Hogy mi lesz, ha ezért „megkapja a magáét”? Igen, ez egy egészen más kérdés. Mi lesz akkor? . .. Hadd javasoljak valamit. Most, azonnal, minden egyszemélyi vezető közölje jó hangosan a beosztottakkal: Mindenki válaszoljon a „sajtó” kérdésére a saját területét illetően — a legjobb tudása, ismerete szerint, de — felelősséggel. Mert ez a lényeg — a hiba ellen gerjedjünk haragra, és ne a válaszadástól féljünk. Higgyék el, a sajtó munka- társaira is éppen azok a rendelkezések, állami, jogi, politikai határozatok az érvényesek, mint mindenki másra ebben az országban. Csak hát neki az a feladata, hogy kérdezzen. És a válaszokat pontosan adja visz- sza. Egyébként én úgy vagyok wie, ha valahol berzenkednek a nyilvánosságtól, ott valami baj van. És ilyenkor is szükség van a nyilvánosság tájékoztatására, mert hiszen az elakadt szekeret is csak közösen tudjuk kihúzni a kátyúból, amelyik pedig lendületben van, annak az összefogott erő meg nagyobb sebességet ad. Mert végül is erről van ezo. G. Molnár Ferenc Honvéd mártírok emlékére Szazharmineegy évvel ezelőtt, az aradi var arkaban, a bosszúálló önkényuralom elpusztította a levert magyar forradalmi honvédsereg tizenhárom vezető tisztjét, csapatparancsnokokat, minisztériumi főtisztviselőket — tizenkét tábornokot és egy ezredest. Azóta .jelképpé váltak: az aradi tizenhárom vagy így: az aradi vértanúk, egyfajta sziklaszilárd helytállást szimbolizálnak a magyar köztudatban. A nemzeti önismeretünk ápolását szorgalmazó törekvések jegyében azóta is — bár a változó történelmi korszakoknak megfelelően, más és más indítékokkal — október hatodikán megemlékezünk a kivégzettekről. Méghozzá mindig együtt és sohasem külön-külön (vajon hányán tudnák felsorolni mind a tizenhárom nevét?), ami azt is jelzi, hogy a szabadságharc rendkívüli történelmi szituációjában, minden belső széthúzás és visszatartó erő ellenére, a közös sorsvállalás mellett, az egyéni sorsnak szükségképpen el kellett halványodnia. Szabadságharcunk sokszor diadalmas honvédseregének immár állandó jelzőjévé, epitheton ornans-ává vált a „forradalmi” megjelölés. S forradalmi hadseregnek forradalmi a tisztikara is. A forradalmisággal, a forradalmi megnevezéssel sokszor és következetesen visszaélő korunkban nagyon fontos ennek a ténynek a hangsúlyozása. Mert nem az egyes ember szubjektív szándékai, személyes beállítottsága, titkolt vagy kinyilvánított aspirációi, kompromisszumos vagy kérlelhetetlen alapállása adja a jelző elsődleges értelmét. Hanem a társadalmi fejlődés fő irányát támogató cselekvés, s e cselekvésnek a történelem távlataiban igazolt hitele. A kivégzett honvéd főtisztek forradalmiságát is ebből a szemszögből kell megítélnünk. Császári és királyi katonatisztek voltak március idusán, akik a 48-as magyar alkotmányra esküdtek fel. Arra az alkotmányra, amelyet mint a Habsburg—I.otharingiai-ház utasítása értelmében Magyarországon állomásozó csapattisztek, vagy mint magyar hazafiak fogadtak el. És szolgáltak a nevezetes trónfosztás után is, hitük és egzisztenciájuk védelmében. „Vagy magyar hazafiak” — mondtuk. A bizonytalanság a csoport nemzeti hovatartozását illetően, aligha elkerülhető. Vécsey gróf magyar arisztokrata volt. de saját bevallása szerint, csak igen fogyatékosán beszélte hazája nyelvét: Damjanich, a szerb határőrtiszt, az előbbi esküdt ellensége és társa a halálban, szintén törte a nyelvet. Leiningen-Westcnburg német fejedelmi családok sarja. az angol uralkodóház rokona. Schweidel. Pöllenberg, Lahner, Knézich — micsoda nevek a magyar nacionalizmus klasszikus századában, a magyar nemzet szabadság- harcában! (S akkor még nem említettük Bemet. Dembins- kit, Woronieckit, Alessandro Monti honvéd ezredest, von Wolfenau honvéd őrnagyot — sorolhatnánk tovább.) Ezek a tisztek azzal, hogy a katonai beesület, az eskü, a bajtársi összetartás fegyelmében a vérbírói ítélet árnyékában is kitartottak a kor vezető társadalmi és politikai áramlatát reprezentáló és megvalósítani igyekvő magyarországi forradalom és szabadságharc mellett, forradalmár elődeink sorába emelkedtek. Mintegy a forradalmat vezető rétegek és a forradalomban küzdő népek megbékélését jelképezte a híres jelenet: gróf Vécsey Károly magyar főrend, október 6-an hajnalban, az előtte bitóra húzott Damjanich János szerb közember függő teteme elé térdelt és kezet csókolt a halottnak. t Megújul a Szabadség-híd is Alighogy újjáépítettek a Petöfi-hidat, megkezdődött a Szabadság-kid felújítása. Az utolsó rekonstrukció 1068-ban fejeződött be, de nem terjedt ki a hid két végén épült tartó- szerkezetre, amelyek javítása csak forgalommentes hídon történhet. Ezeken kívül most felújítják a villamossíneket, a gyalogjárda vaslemezét, kicserélik a közmüveket, újramázolják a hidat. A munkálatok költségei megközelítik a százmillió forintot. Ez\ a híd néhány hónapon belül elkészül, de az építőkre akkor sem vár majd hosszú pihenő, megkezdik az Árpád-híd felújítását. A „lemeztetetiitett” Szabadság-hid (Fotó: Hauer Eajöe — KS.| Egy utasítás színe és fonákja
