Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-05 / 234. szám

Réti külpolitikai összefoglalónk A hét 3 kérdése Mi a jelentősége az indiai államfő szovjetunióbcli lá­togatásának? Hivatalos, baráti látogatá­son a Szovjetunióban járt ezen a héten az indiai köz- társasági elnök, Nilam Szan- dzsiva Peddi. Utazása és ta­lálkozása a szovjet vezetők­kel, mindenekelőtt Leonyid Brezsnyewel, alkalmat adott arra, hogy tovább fejlesszék a kétoldalú kapcsolatokat, ezekről pedig tudni kell, hogy a szovjet—Indiai barát­sági és együttműködési szer­ződés alapján alakulnak, s amint Leonyid Brezsnyev megállapította: e kapcsola­tok mind fontosabb ténye­zővé válnak a háborús fe­nyegetés elhárításáért folyó küzdelemben, Ázsiának és az egész világnak a békéje szempontjából. Az indiai államfő látoga­tása során jelentős megnyi­latkozásokra került sor,« ame­lyek túlmutattak a két ország viszonyával kapcsolatos kér­déseken. Leonyid Brezsnyev az indiai vendég tiszteletére adott vacsorán mondott po- hárköszöntöjében az ázsiai feszültség forrására utalt. Egész sor jogos kérdést fo­galmazott meg: kinek a kü­lönleges egységei és repülő- gép-anyahajói fenyegetik Damoklész kardjaként a Per­zsa-öböl és a Vörös-tenger térségének független állama, it? Ki hoz létre új katonai támaszpontokat az Indiai­óceán térségében, a Közel­és Közép-Keleten, Afriká­ban? Brezsnyev említést tett arról, hogy Irán és Irak, két szomszéd ország, amely baráti viszonyban áll a Szov. jetunióval, fegyveres konf­liktusba keveredett egymás­sal, aligha csak valamilyen tragikus meg nem értés oká. ból. A konfliktus tüzénél valakik a maguk pecsenyéjét akarják megsütni. Azok, akiknek nem tetszik az im- perialistaajjfcnes erők össze­fogása a Közel- és a Közép­Az Irán és Irak között dúló határháború szinte óráról órára eredményez új harctéri, politikai és dip­lomáciai eseményeket. Sem a fegyverzaj, sem a lázas diplomáciai tevékenység nem fedheti el azonban azt. hogy rendkívül mélyen gyö­kerező, az évszázadok ho­mályába nyúló ellentétről van szó. amely bcleivódott a két nép tudatába. Török örökség A Shatt el-Arab kétszáz kilométere már akkor mély ellentéteket szült, amikor az olaj még semmit sem jelen­tett. Irán — korábbi nevén Perzsia — különböző di­nasztiáik uralma alatt válta­kozó hatalmú, de a gyarma­tosítás korszakában is füg­getlen ország maradt. A je­lenlegi Irak ezzel szemben önálló államként nem léte­zett, hanem a török biroda­lom területéhez tartozott, egészen az első világháború végéig. Az első határszerző­dést is a török, tehát az ot- tomán birodalom kötötte az akkori Perzsiával, még 1847- ben. Ez a határvonalat a Shatt el-Arab folyó keleti, tehát perzsiai partján húzta meg. Ez természetszerűleg azt jelentette, hogy az egész folyómeder felett török fenn­hatóság érvényesült. Az el­ső világháború után a hely­zet annyiban megváltozott, hogy a török birodalom ösz- szeomlásával Irak 1922-ben királyság, hatalmi szempont­ból azonban angol katonai megszállás alatt álló, brit védnökségi (mandátum) te­rület lett. 1932-ben a brit mandátum lejárt, az angol katonai jelenlét azonban meg­maradt. Ez volt a helyzet, amikor 1937-ben a Shatt el-Arab kö­rül újra kiéleződött ellenté­tek megoldására, Irak és Irán &Mwms 1980. október 5., vasárnap Keleten. Azok, akik a ma­guk ellenőrzése alá akarják helyezni a térség olajkincsét. Azok, akik arról álmodoz­nak, hogy Iránt ismét az im. perializmus csendőrévé tehe. tik. Mi a helyzet Irak és Irán határán? Az ellenségeskedések a hé­ten tovább tartottak, az ira­ki—iráni konfliktus a máso­dik hetébe lépett. A harcok hevessége általában alább­hagyott, amit nyugati kato­nai szakértők azzal magya­ráztak, hogy sem az egyik, sem a másik fél nincs be­rendezkedve hosszabb hábo­rús erőfeszítésre... Az iraki támadó erők észa. kon. az arab lakta iráni Khu- zisztán határvidékén megve­tették a lábukat, délen pedig Khorramshahr és Abadan, a híres olajvárosok körül igye. keztek szorosabbra vonni az ostromgyűrűt. A kedvezőbb­nek látszó helyzet arra késztette az iraki vezetést, hogy egyoldalú fegyvernyug. vást jelentsen be október 5- étöl kezdve. A teheránj vá­lasz elutasító volt, sőt, a je­lek szerint a Baniszadr köz- társasági elnök közvetlen irányítása alatt álló iráni hadsereg a hét végén ellen- támadásba igyekezett len­dülni. Természetesen a tényleges hadi helyzetet nehéz elemezni az egymásnak teljesen el­lentmondó jelentések alap­ján. Egyszer-egyszer a nagy­városok vagy éppen a fővá­rosok elleni légitámadások­ról is hír érkezik. így pél­dául a bagdadi francia nagykövetségről származó értesülés szerint az iráni lé­gierő vadászbombázói táma­dást intéztek a francia tá­mogatással épülő bagdadi atomkutató központ ellen is. Különböző forrásokból származó hírek olajfinomí­tók és olajtartályok elpusz­tulásáról. olajvezetékek meg­rongálódásáról szólnak, any­mm Öböl között tárgyalások kezdődtek. Ezek a tárgyalások kompro­misszummal végződtek, amit lényegesen megkönnyitett, hogy a másik oldalon, Irán­ban is, igen erős volt az an­gol befolyás. A Shatt el-Arab keleti partja pere­mén húzódó iráni olajvidé­ken az angol trösztök voltak az urak. Az 1937-es meg­egyezés némileg módosítot­ta a korábbi szerződések ál­tal meghúzott határvonalat, mégpedig inkább az iráni fél javára. A megállapodás úgy szólt, hogy a Shatt el-Arab na­gyobbik, északi része tovább­ra is egyértelműen iraki te­rület marad, az Iránban le­vő abadani olajfinomítóval és az ugyancsak iráni, Khor­ramshahr kikötővárossal szemben húzódó, kb. hét kilométeres (de gazdasági és stratégiai szempontból dön­tő fontosságú) szakaszon a határ többé nem a keleti parton húzódik. Ehelyett a folyó legmélyebb medersza­kaszát követő hullámvonal, tehát nagyjából a folyó kö­zepe, lett a határ. A gyakor­latban ez azt jelentette, hogy éppen a legfontosabb részen, ahol a Shatt el-Arab a Per­zsa- (Arab-) öbölbe torkol­lik, megszűnt Irak szuvere­nitása a folyó teljes széles­sége felett. A csendőr írón Közben újabb hatalmi el­tolódások történtek. Irán, egészen a sah rendszerének bukásáig, az amerikai stra­tégiai támaszpontláncolat egyik meghatározóan fontos tagjává vált, óriási és ütő­képesnek látszó hadsereget is kiépített — egyértelműen azzal a céllal, hogy az öböl egész, szélesebb értelemben vett térségének csendőrévé váljék. Irak politikai fejlő­dése mutatott ugyan huilam­nyi bizonyos, hogy egy ideje és egy ideig mind az iraki, mind az iráni olaj szállítása szünetel. A nemzetközi olajpiac meglepő módon mégis teljes nyugalommal vette ezt tudomásul. A nagy olajtársaságok siettek közöl­ni, hogy hónapokig teljes az olajellátottság. Szaúd-Arábia pedig fokozza az olajterme­lést, nehogy olajszűke álljon be. Az iraki—iráni ellenséges­kedések nem idéztek elő na­gyobb ármozgást az arany­piacon sem, pedig azt lehe­tett volna várni, hogy egy ilyen konfliktus híre felhajt­ja az árfolyamot. Hogyan ért véget az NSZK-ban a választási kampány? Ma járulnak az urnák elé a nyugatnémet polgárok. Ha hinni lehet a közvélemény­kutatási adatoknak és a bon­ni politikai megfigyelők jós­tehetségének, akkor a Bun- destag-választások nem hoz­nak változást a nyugatnémet állam élén. Helmut Schmidt pártja, az SPD elérheti, vagy meg is előzheti a keresz­tény pártokat, a CDU-t és a CSU-t, mindenesetre pedig eddigi koalíciós partnerével, az FDP-vel együtt továbbra is kormányképes többségre jut. A kancellárt ezek sze­rint ezután is Helmut Schmidtnek fogják hívni. Ellenfele pedig, a bajor mi­niszterelnök, a CSU vezére, Franz Josef Strauss, mind­örökre lemondhat álmának megvalósulásáról, nem lesz belőle kormányzó az NSZK- ban. A választási kampány egy nagyszabású tévévitával ért véget: hái'om és fél órán át viaskodott a kamerák és mikrofonok előtt az egyik oldalon Schmidt és Genscher, a másik oldalon Strauss és Kohl. A Vita középpontjában külpolitikai kérdések állot­tak. Schmidt azt vágta Stra­uss fejéhez, hogy „békebon­tó”, mire a bajor politikus védekezni próbált. Ö sem akar háborút, mi több, hoz­zátette. hogy meggyőződése szerint a Szovjetunió sem kívánna háborút. .. (Valaha pedig mi mindent el nem mondott a szovjetellenes, kommunistaellenes Strauss a Szovjetunióról...) Schmidt az eddigi „keleti politika” folytatását ígérte, ugyanak­kor, amikor a szövetségesek (az USA és általában a NA­TO) melletti kiállás fontos­ságát is hangoztatta. A választási kampány so­rán a CDU/CSU igyekezett meglovagolni a tényt, hogy gazdasági téren az NSZK helyzete ma kétségtelenül rosszabb, mint „a gazdasági csoda” éveiben, de az inflá­ció jelentkezése ellen, a munkanélküliség visszaszo­rítása végett Strausséknak nem volt „csodaszer-ígére­tük”. történelem zásokat, az ügy lényegét te­kintve azonban inkább a ra­dikalizmus irányába tartott. Az angolok áltál támogatott monarchiát 1958-ban forra­dalom döntötte meg, és en­nek antiimperialista jellege meghatározta Irak politiká­ját. Irán eközben mindinkább szembekerült Irakkal és fegyveresen is érvényesíteni kívánta csendőrszerepét. Ez a törekvés érthető módon megfelelt az amerikai érde­keknek is. Így a hatvanas évek közepétől kezdve, a konfliktus újra kiéleződött. Irán 1969-ben egyoldalúan felmondta az 1937-es meg­egyezést, és azt követelte, hogy a Shatt el-Arab határ­folyó egész hosszában a kö­zépvonal legyen a két ország határa. Ezután az iráni ha­jókat a haditengerészet kí­sérte végig a folyón. Az irá­niak másik akciója az volt, hogy az öböl kijáratánál, a stratégiailag döntő fontossá­gú Hormuz-szorosban elfog­laltak három kis szigetet (Kis Tumb, Nagy Tumb. Abu Mussza). Ezek a szigetek ko­rábban két, az öböl partján levő, kis arab sejkséghez tar­toztak. A szigetek csaknem lakatlanok, de stratégiailag ma is óriási szerepük van az öböl kijáratának ellenőrzé­sében. Ettől kezdve rendkívül éles maradt az Irán és Irak kö­zötti szembenállás. A feszült­ség csak 1975-ben. algériai közvetítésre oldódott, fel né­mileg. Ekkor kompromisz- szum született, amelynek fel­tételeit a két ország akkori erőviszonyai határozták meg. Irak helyzetét a tárgyaláso­kon 1975-ben megnehezítet­te. hogy az ország északi ré­szén belháború folyt a kurd törzsek ellen, amelyeket az iráni sah erőteljesen támo­gatott. Az 1975-ös megálla­podásban lényegében az irá­ni álláspont érvényesült: a sah elérte, hogy a Shatt el- Arab felezővonala legyen a határ, „cserében” felhagyott az észak-iraki kurdok támo­gatásával. Irak álláspontja Miután a korábbi megál­lapodások is az erőviszonyok függvényei voltak, a sah bu­kása. hadseregének összeom­lása és az Iránban mindmáig tartó, megoldatlan belső ha­talmi harcok óhatatlanul megnyitották az utat a ko­rábbi szerződések felülvizs­gálása felé. Az iraki köve­telés lényege az. hogy sem­missé kell nyilvánítani az 1975-ös kompromisszumot (Bagdad ezt már meg is tet­te) és vissza kell térni az eredeti, az 1847-ben kötött és 1937-ben lényegében meg­erősített megállapodáshoz. Eszerint tehát újra a Shatt el-Arab keleti partján hú­zódna a határ, és így a folyó egész medre iraki fennható­ság alá kerülne. Ennek óriási világgazdasá­gi jelentősége is van. Hiszen Irak Szaúd-Arábia után, az OPEC második legnagyobb olajexportőre és olajtermelé­sének döntő része a Shatt el-Arab medrén végighalad­va éri el a Perzsa- (Arab-) öblöt. Ugyanez a helyzet az iráni olajexporttal is. Ezen történelmileg nem változtat, hogy az elmúlt 18 hónapban Irán olajtermelése összezsu­gorodott, s hogy most mind­két ország, szinte teljesen kénytelen volt leállítani olajexportját. A Shatt el- Arab — mint olajútvonal — fontosságával függ össze Iraknak az az igénye is, hogy Irán adja fel a sah hatalmá­nak csúcspontján elfoglalt három szigetet és szolgáltas­sa azt vissza az eredeti tu­lajdonosok jogutódjának, az Egyesült Arab Emirátusok Szövetségének. —i. —e. Megkezdi© munkáját a LEMP KB plénuma VARSÓ Szombaton délelőtt Varsó­ban megkezdte plenáris ülé­sét a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága. Az ülésen , Stanislaw Kanta, a LEMP KB első titkára elnököl. A plenum napirendjére tűzték a LEMP KB Politikai Bizottságának referátumát „az ország po­litikai helyzetéről és a párt időszerű feladatairól”, a be­számoló megvitatását, vala­mint szervezeti kérdéseket. (MTI) Párizsi merénylet Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: ' Megdöbbenést és. egyönte­tű felháborodást keltett Franciaországban a Copernic utcai párizsi zsinagóga ellen elkövetett péntek esti gyil­kos merénylet, amely halá­los áldozatok tucatjait szed­hette volna, ha a robbanó­szerkezet fél órával később lép működésbe. A szombat reggeli mérleg: három halá­los áldozatot azonosítottak, 11 embert kórházban kezel­nek, (közülük három álla­pota súlyos). Még pénteken este több tüntetésre került sor a fran­cia fővárosban, szombatra újabb három tiltakozó meg­mozdulást hirdettek meg a különböző antifasiszta szer­vezetek. Az állam vezetői egyön­tetűen elítélték a merényle­tet. Giscard d’ Estaing el­nök példás akcióra szólítot­ta fel a rendőrséget a bűnö­sök kézrekerítésére, Barre miniszterelnök, aki Lyonban tartózkodott, azonnal visz- szatért a fővárosba, Bonnet belügyminiszter a helyszínre kiszállva irányította a nyo­mozást. A rendőrség azon­ban egyelőre csak kevés nyomon — egy-két bizony­talan tánú vallomáson — in­dulhatott el munkájában. Ami az FNE nevű újfasiszta szer­vezetet illeti, amelynek ne­vében egy ismeretlen telefo­náló vállalta a gyilkos me­rényletet, vezetője tagadja a felelősségét, és a múlt hé­ten ugyancsak általa szig­nált antiszemita merényle­tek után hiába tartóztatták le vezetőit, bizonyítékok hiányában szabadon kellett engedni őket. A nyomozók nem tartják kizártnak azt sem, hogy egy rivális fasisz­ta szervezet áll a terrorcse­lekmények sorozata mögött. Ugyanakkor a francia baloldali pártok, szerveze­tek, a zsidó közösség vezetői nyilatkozataikban arra hív­ják fel a figyelmet, hogy az állam, a rendőrség az el­múlt években, majd a leg­utóbbi napok kisebb me­rényletei nyomán nem tett meg minden lehetőt a fa­siszta terrorizmus megféke­zésére. A merénylet számos kom­mentátor szemében a fa­siszta terrorizmus nemzet­közi együttm,űködését bizo­nyítja, hiszen a bolognai és a müncheni robbanások után következett be. Szer­vezői.- akárcsak Olaszország­ban és az NSZK-ban a fe­szültség kiélezésére töreked­nek, azzal a különbséggel, hogy Franciaországban az akció kifejezetten antisze­mita jellegű volt és rasszis­ta jelleget is öltött. A szombat reggeli lapok pártállásra. való tekintettel megbélyegzik a véres ak­ciót. Nyugdíjasok figyelmébe ajánljuk biztosítási díjaiknak nyugdíjból, á • ~ NYUGDÍJFOLYÓSÍTÓ IGAZGATÓSÁG által havonkénti egyenlő részletekben történő levonás útjáni kiegyenlítését. ELŐNYEI: 1. RÉSZLETFIZETÉS: havonkénti levonás, az eddig éven­te egy összegben fizetett biztosítások (pl. lakásbiztosítás) esetében is. 2. NEM KERÜLHET a biztosítás érvényen kívül díjfize­tés hiánya miatt. 3. IDŐMEGTAKARÍTÁS — elmarad az esetleges sorban állás is. 4. KÉNYELEM: nem kell a befizetés miatt a postára men­ni vagy a pénzbeszedőre odahaza várni. A nyugdíjból történő dijlevonáshoz az érintett nyugdíjasnak írásban kell hozzájárulnia. Ez meg- adható fiókjaink irodahelyiségében: EGER, Klapka út 1. GYÖNGYÖS, Szabadság tér X HATVAN, Lenin tér 2. ■*' HEVES, Fö út 6. FÜZESABONY, Rákóczi u. 3t A levonásos biztosítási díjfizetési lehetőség a biztosított nyugdíjasok érdekeit szolgálja. Állami biztosító HEVES MEGYEI IGAZGATÓSÁGA Hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodott az indiai köztársasági elnök. (Fotó: TASZSZ — MTI — KS.j

Next

/
Thumbnails
Contents