Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-01 / 230. szám
Freskó az emberség*81 Most nem a templomi, vagy a líceumi hatalmas freskókról számolunk be, ahol a méretek-at'ányok, az emberi testek színes csoportjai valóban a nagyvonalúság és a fenséget mutató szépség igézetével ejtenek rabul minket, hozva az évszázadokból azt az üzenetet, hogy az ember mindig is magasabbra tört. Legalábbis szándékaiban. Most egy mindössze alig 5 négyzet- méternyi „területű” freskóról szolgálunk hírrel: Kts- honthy Jenő ezen a nyáron egy ötalakos freskót festett az Egészségügyi Szakiskola épületének takarosán szerény aulájában, a két teremajtó közötti falra. A kifejezés, hogy a falra festette, nem egészen pontos! Inkább azt kellene mondanunk, hogy a csupasz falakra a vakolattal együtt fel- hordta a színeket, a foltokat, a vonalakat, amelyek először részletekben elkészül, ve végül is összeálltak egyetlen egységgé, egy jelenetté. Két nővér között áll a fiatal anya parányi gyermekével, míg az egyik nővér a megrokkant beteg férfit emeli jobb karjánál fogva és vizet kínál neki. A jelenet abban a környe zetben! ahogyan egy nagy- lombú fiatal fa elé helyezi a festő, poétikus. Még inkább a költészet hatását érezzük, ha a fekvő férfi mögött a fehér ajtó üvegrészén át arra a tájra nyílik tekintetünk, amely a Bükknek dombokká lankásodó vonulatait idézi. A nők öltözéke bizonyos mértékig stilizált, hosszú, bokáig érő, éppúgy a gyermekét tartó asszonyé is. Mintha a divat minden vál. tozását száműzni akarta volna a művész. A ruha színe sem a mai átlag, hiszen a mai köpeny színe más, mint amit ezek a beteggel és az anyával törődő nővérek hordanak. A jelenlévő két nő. vér tekintetéből nem olvasható ki az összpontosított figyelem, amellyel gondjukba veszik a rászorulókat. Minden egyes szereplő elkerülj a másik tekintetét, valahová a végtelenbe néz. mintha a sors. a betegségben és a tragikumban érlelődő sors úiabb vonulatát kutatná aggódó tekintettel. Innen már csak egy lépés a szeretet. amely a kinyújtott karban, az óvó mozdulatban kap még nagyobb hangsúlyt, érzelmi telítettséget. Telt és simulékony vonalritmusok erősítik és keresztezik egymást, mutatva azt az egymásra utaltságot, azt a lelki összefonódást, amely nélkül a társadalom atomjaira hullana és zűrzavarrá bomlana szét. A freskón látható valamennyi alak hordj a-hordoz- za a maga légkörét. Abban és úgy önálló, hogy közel, ségével egészíti ki azt a másikat, aki önmagában is teljes, tiszta fogalmazása egy sorsnak. Az Anya, ahogyan magához szorítja. szinte a testébe süllyeszti ölelésével a kisgyermeket, nem a porontyot figyeli, messzire, meredek távolba mered, mintha nem is a maga. de gyermeke sorsát kutatná. A szenvedő férfj maga elé néz. nem tekint hálával a nővérre, aki nem vár hálát, csak azt, hogy az ő segítsége talpra állíthassa a beteget. És ebben a szerény fénynyel átitatott jelenetben, vagy inkább látomásban benne van az az emberszeretet, amely a művész ecsetjét, malteroskanalát, gondolatát és az alkotásban kifejezést kereső szenvedélyét vezette. És ez öröm annak is, aki ezt a freskót szemléli. Mert rohanó korunkban, ebben a nyüzsgő tülekedésben kell ez a figyelmeztetés! Arra, hogy egymásra utaltak, hogy egymásra szorulók vagyunk. Akik ma még az életerő mámorával büszkélkednek, hol nap egy addig náluk sokkal gyengébb, de esetleg gyengé" debb ember jóindulatára lesznek bízva. A szeretet és a testvériség halk himnusza ez a freskó. A művészi teljesítményen túl! (farkas) Kftíi.v.- ~ ---------""-nßfm; . V. Nem, a képét nem kapcsolhatom be .. nővel vagyok... igen. értettem. .. öltözöm, megyek máris ... azonnal olt leszek . .. Dán kapkodva öltözik“, közben a nőnek magyaráz: — Meg kell értened, kedves Erzsébetem . . . Most el kell mennem ... Ha akarsz, megvárhatsz itt is ... Olvass, képmagnózz. csinálj, amit akarsz, érezd jól magad . . — Mert te mindig itthagysz engem ... — Erzsébet majdnem sírva mondja ezt. de Danra nézve ragyog a szeme. — Sietsz, ugye? — Sietek, édes. hogyne sietnék ... — És mit olvassak? — Amit akarsz... Regényt dokumentumot, sci- fit. van itt minden. 1980. október 1., szerda — Inkább képmagnóznék ... Van valami érdekesed? — Hogyne ... Az 1991-es budapesti földrengés, Pinochet és Reza Pahlavi halála, futballmeccsek ... de ne haragudj, sietnem kell. — Dán megcsókolja Erzsébet mellét, megsimogatja az arcát. — Ezt a kis mostohát is ... búcsúzz el tőle is ... Dán megcsókolja Erzsébet másik mellét is. — Esőernyőt, esőkabátot viszel? — Viszek. Várj meg, édesem .. . — Várlak, várlak ... Dán kilép az ajtón, Erzsébet lehunyja a szemét. Szinte azonnal elalszik. 10. — Megjöttem, főnök, hello, Charlie! — Van új híre, Dán? — Van. — És volna szíves elmondani? — Charlie, ne szemtelen- kedj a fiúval. Dán. ha mos* azt találja mondani, hogy megtudta, hogy ... — Megtudtam, főnök. — Hallgatjuk, Dán. Beszéljen. — Az MGB ügynökségnél teljes a felfordulás. Mindenkit, még a nyugdíjasokat is berendelték. Állandóan filmfelvételeket böngésznek, régi kópiák közt turkálnak, miközben a többiek megszállták a Génbank legfontosabb intézményeit. Alig ügyelnek ’ arra. hogy rendesen konspiiráljanak. Nyíltan, gátlástalanul dolgoznak. — De mit Dán, az istenért ... mit keresnek? — Azt hiszem, tudom. Erzsébet mondta, hogy ... — Ki ez az Erzsébet? Megint egy új kismenyasszony? — Nem. ö más. Erzsébet ... ö más . .. — Mindegy. Mit mondott el? — Hogy a munkahelyén, a Génbankban is ... — A Génbankban ? ... Ezt már említette ... — Igen, főnök. Megjelentek, mindent átforgattak, kutattak, kerestek. Az igazgató teljesen fel van háborodva. — Foxman? — Igen, Foxman. Azt mondja, ha nem hagyják dolgozni, akkor lemond. Nem vezeti tovább az intézetet. — Foxman nem szokott érzékenykedni. Én legalábbis nem úgy ismerem. — Főnök, maga ismeri Foxmant? — Ismerem, persze, hogy ismerem. Nagyon rendes, precíz tudós. Nem hiszem, hogy zseni, de a munkáját elvégzi rendesen. Sokat és jól dolgozik, és nagyon jól is tártja magát. Elmúlt hetvenéves. de hatvannak se néz ki. Dolgozik és mosolyog. — És őszül . — Igen. Charlie, őszül. De te ne reménykedj, te nem őszülsz meg soha! Ilyen Lehetne jobban, teljesebb«». H Hiányjelek Novajon Nem mindent határoznak meg a tárgyi feltételek: nemrégiben éppen Kisköréről állapítottuk meg ezt az egyszerű tényt. Kedvező értelemben számolhattunk beott erről, hiszen a kultúrának nincsen háza, mégis pezsgő élet folyik. A legutóbbi no- vaji látogatásunk során éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk: az alig ötesztendős, modern művelődési otthon tevékenysége szűkösnek mondható. Talán nem is a hozzáállással van itt a baj, hanem a szemlélettel: a község vezetése sokat kíván tenni ezért az ügyért, de nem biztos, hogy a legszerencsésebb módon teszi. Hogy lépésváltásra van szükség, azt a fejlesztési tervek igazolják, mint város környéki település, nemsokára Eger gondjait lesz hivatott enyhíteni: valószínűleg jelentősen megnő lakóinak száma. Pamula Miklóssal, az itteni közművelődés tiszteletdíjas vezetőjével, illetve Dobó Sándor tanácselnökkel ültünk le beszélni. Hamar kiderült, hogy mind a „ház”, mind pedig a benne működő könyvtár „családi vállalkozás”, gatássa!, kötögetéssel tölthetik az időt, s mellette komoly előadásokat hallgathat, nak meg. A párttitkárunk beszélt előttük nemrégiben a nemzetközi helyzetről, meg az iskolaigazgató más lényeges problémákról. — Ezenkívül létezik még két kisközösségünk — folytatja Pamula Miklós —, az ifjúsági klubunk igen aktív, éppen most rendeztek a nagy. teremben egy búcsúi diszkót, amely igen jól sikerült. A termelőszövetkezet asszonykórusa elismert; sok szép sikert ért el, szerepelt Pesten, valamint az egri Technika Házában is. Ezzel most egy kis gond van, ugyanis eddigi vezetője elszegődött kántornak a templomba.. — Mellesleg a közösségi élet színtere is ez az újonnan megépített ház; állami ünnepélyeket, falugyűléseket, tanévnyitó értekezleteket tartunk, de a pártcsoportunk is itt találkozik... A mozi is ezen a helyen működik hetente kétszer, elég sokan járnak el vetítéseire. — Más kulturális program: előadóest, színház nem színesíti a falu életét? — Eddig nemigen volt hasonló, de ezentúl szeretnénk félévenként rendezni legalább egy-egy ilyen műsort. Ősszel népszerű előadókat hívunk: Kabos és Kazal fog hozzánk látogatni. Nem olcsó az effajta program, ezért csak testvérközségünkkel, Ostorossal szövetségben lehet hívnunk őket, hiszen nem magas az évi költségvetésünk. Előbb föllépnek ott, majd itt. Séta a „házban” A beszélgetés után közösen lépünk be a művelődési otthon modern épületébe. Ezt a funkcióját semmi nem árulja el, csak a „mozi" felírás van a homlokzaton. Ahogy beljebb kerülünk, példás tisztaságot és rendet találunk. Ez a gondnok érdeme. aki mellesleg a földszinten meghúzódó kis presszó vezetője is. A nyitva tartási idő ehhez a helyhez igazodik. a vendéglátó egység délután 3-tól este 9-ig várja a szomjazókat. Amikor arról érdeklődöm, hogy az elmúlt héten hányszor vették elő a kultúrház kulcsait, a hét végi bálon kívül nem nagyon tud ilyen alkalmakat elsorolni. .. Aprók a helyiségek; a nagyterembe 120-an fémek be. az emeleten miniatűr könyvtái húzódik meg, a másik két szoba közül a ki« sebb a pártalapszervezeté, a nagyobb a KISZ-é, s mellesleg a kluboké. Éppen itt találtuk Berecz Jánost Kovács Máriát, a fiataló' kisközösségének szervezői Az év elképzeléseit dolgo zák ki ebben az időszakba — A falu ifjúsága töb' nyíre Egerben dolgozik, vagy tanul, ezért nehéz összefogni őket. Inkább csak hét végén vannak itthon, olyankor aztán inkább szeretnének együtt lenni. Szerencsére az utóbbi hónapokban újra sikerült őket összegyűjteni, a húsz év körüliek majdnem fele részt vesz — legalább alkalmanként — programja« inkon. — Némi gond van itt £ nyitva tartás körül, mert sokszor nem egyeztünk meg a gondnokkal, mert amikor ő ment, nekünk is távozni kellett. Úgy tűnik, hogy ez a probléma megoldódik, mert egyrészt kaptunk egy kulcsot az épülethez, másrészt egy másik helyiséget is a rendelkezésünkre bocsátanak, ami eddig csak lomtár volt Ott szabadabban mozoghatunk, és nem szólnak ránk* ha netán össaejárkáljuk a linóleumot A holnapra figyelve: 121 A művelődési ház társa« dalmi összefogással épült, hiszen a különböző egri üzemek támogatásán túl a helybeliek önkéntes munkája is jelentősen hozzájárult elkészültéhez. Mégsem működik megfelelően érzésünk szerint mert hiába minden, ha nincsenek színes rendezvények és ha szűkös és szegényes a könyvtár... Szellemi értelemben is föl kellene cseperedni a feladathoz; a városban dolgozó emberek számára igényes szó. rakozást és nívós könyvtár- ellátást biztosítani. Ha jól számoljuk, most három tiszteletdíjas dolgozik ezért, de a nekik kifizetett összegért már egy főállású szakember is ellátná — valószínűleg jobban — ezeket a tennivalókat. Olyan, akinél már nem kellene elnézően mosolyogni, hogy a túlmunkáiét igyekvőén. de ötlettelenül és rutinosan végzi. Hiszen ennél jóval több kell, mert nemcsak a mára, hanem a holnapra is szükséges figyelnünk, hiszen akik itt élnek, nem érik be kevéssel: előttük állhat példaként a megyeszékhely kulturális kínálata is. Gábor László emitt a most leköszönt iskolaigazgató felesége „nevén volt” az intézmény, a bibliotékát pedig az a gyesen levő tanárnő kezeli, aki helyett hitvese „szerződött”. Mi van, mi nincs.. — Munkatervet hagy jóvá minden évben a községi tanács. ennek alapján folyik itt a közművelődés — kezdi az elnök. — Másfél ezer lakosú településünk számára lehetőleg sokféle programot próbálunk szervezni. Több kiscsoportunk van, amelyek munkájára büszkék vagyunk; fotószakkörünk megörökíti életünk legfontosabb eseményeit, a díszítőművészek között a helybeli kismamákat láthatjuk viszont: akik három éve „be vannak zárva”, azok kimozdulhatnak: varro. ronda vörös marad a hajad, míg ki nem hullik. Kopaszon se leszel szebb. Charlie, mint így vörösen... — Akkor már mindegy lesz. • — Örülök, Charlie, hogy legalább ezt belátod... De mi legyen Foxmannal? Dán mélységesen meghatva, megilletődve hallgatja főnökei beszélgetését. Látszik. hogy néha ő is szívesen megszólalna, de jólneveltsé- ge és — ezúttal indokoltnak tűnő — kisebbségérzése ebben meggátolja. Egy kézi elektronikus játékkal játszik. — Dán! Téged is megkérdezünk: mi legyen Foxmannal? — Jones Dán felé pör- dül a karosszékével. — Inni kérsz? — Kérek... ha lehet. — Szolgáld ki magad, tessék. Ismétlem a kérdést: mi legyen Foxmannal? — Gondolkozhatok? 13. Erzsébet autóban ül. mellette Dán. Zene. Sík vidéken ringatóznak, az út gyakran kanyarodik. Erzsébet vezet. Dán kissé a vállára dől. Bólogatva alszik. Az út fölö>tt egy vitorlázórepülőgép tűnik fel. Erzsébet ül abban is. egy Danra hasonlító fiatalember, szinte kisfiú még. egy piros madzagot tartva kíséri a gépet. A gép farkára van kötve a madzag. A kisfiú szorongatja a madzagot, de az kiszakad a kenyeréből A vitorlázógép és benne Erzsébet följebb emelkedik, eltűnik. Dán fölriad. Megkérdezi: — Te... láttál itt vitorlázógépet? Erzsébet jobb kezével megsimítja Dán arcát, és csak annyit mond: (Folytatjuk) Valószínűleg nem lenne túl egyszerű dolog kideríteni, miért épp az ősz vált a művészetek évszakává. Talán véletlenül, talán nem, de mindenesetre úgy alakult, hogy jó ■ néhány esztendeje már, szeptemberben ünnepli a világ a képzőművészetek hetét, októberben a múzeumi, műemléki hónapot, szintén ekkor a színház napját — s idestova fél évtizede — a kettő fordulóján emlékezünk meg a zenéről. A sok szép .ünnep közt fölösleges lenne magyarázgat- ni, miért ez utóbbi a legnépszerűbb. Hiszen bár köz. hely, de igaz, a hangok birodalma az, ahová .szabad bejárása van bárkinek a világon. a legkisebbektől a leg. nagyobbakig, a tanulatlanoktól a magasabban képzettekig. a hangok varázsa az, amely mindenkit elkísér egész élete során. A muzsikát, a dallamok szerzőit, előadóit köszöntik hát mindenütt a mai napon, s mindazt amit kifejez a zene: a humanizmust, a békevágyat is. Október 1-én kórusok szólalnak meg az iskolákban, a művelődési házakban, bené. pesülnek a koncerttermek. Akárcsak az ország más vidékein, megyénkben is hangversenyeket. előadásokat tartanak a falvakban, a városokban. A sok közül csak kettőt: Egerben a Megyei Művelődési Központban a Kórusok Országos Tanácsának helyi szervezete rendezi meg az Egri Szimfonikus Zenekar, az Építők Heves megyei Kórusa, a Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola Vegyeskara és a Dobó István Gimnázium Leánykara közreműködésével azt a nagyszabású koncertet, melynek karmesterei Farkas István. Ocskay György. Szepesi Györgyné és dr. Valentin Kálmán lesznek. Gyöngyösön pedig a Szent Bertalan templomban Sebestyén János orgonaestje a nyitánya egyben a Filharmónia bérleti hangversenysorozatának — méltóképpen kifejezve így azt. hogy a muzsika révén egész évben ünneppé válhatnak majd az egyszerű hétköznapok is. Október 1. — zenei világnap i
