Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-28 / 253. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Takarékláng-triikk HA VALAKI NÉHÁNY ESZTENDEJE megkockáz­tatta volna azt a jövendölést, hogy az egyiptomi fő­városban 1980 őszén az államfőknek világszerte ki­járó huszonegy ágyúlövéssel üdvözlik Izrael köztár­sasági elnökét, alighanem furcsán néztek volna az illetőre. Most pedig pontosan ez történt — részeként egy olyan, fordulatokban és ellentmondásokban gaz­dag folyamatnak, amely maga is csak része egy tér­ben és időben még tágabb eseménysorozatnak. Az amerikai égisz alatt megkötött egyiptomi—iz­raeli megállapodás, a sokat emlegetett Camp David-i szerződés, olyan washingtoni terv alkotóeleme — leg­fontosabb eleme — volt, amely az Egyesült Államok érdekeinek megfelelően rendezné át a Közel-Kelet meglehetősen kusza erővonalait. A terv végrehajtása megtorpant. Egyiptom az arab világban szinte tel­jesen elszigetelődött. Carter elnök számára — a pa­lesztin autonómia, az agresszív izraeli telepitéspoli- tika, a megszállt területeken tanúsított magatartás és más problémák miatt — nem következett be a választási szempontból oly fontos szakasz: a Camp David-i koncepció afféle látványos megkoronázása. A Fehér Ház — és voltaképpen valamennyi érde­kelt — számára egyetlen megoldásféle kínálkozott: takaréklángra tenni az egész ügyet, és megteremteni legalább annak az illúzióját, hogy majd valamikor, az elnökválasztás után, a januárra tervezett hármas washingtoni találkozón, továbblépnek. MA PONTOSAN ERRŐL VAN SZŐ. Az illúziókel­tés, a takarékláng-trükk követelményeinek, egyfajta látszatfolyamatosság fenntartásának tökéletesen meg­felel az igazi hatalommal nem rendelkező, de még­iscsak a legmagasabb rang birtokosaként érkező Na­von kairói látogatása. Ennyit a látogatás és a szükebb térség, a Közel- Kelet összefüggéséről. De van egy másik összefüggés, amely már a tágabb térséget, a most különösen viha­ros napokat átélő Közép-Keletet érinti: Irán kiesése után Washington Szadat Egyiptomát tartja a térség „kulcsországának'’. Mind Washingtonnak, mind istá- poltjainak, Kairónak és Tel-Avivnak, a szó minden értelmében aranyat ér az iráni—iraki háború, amely hosszabb távon talán önmagában is megkönnyítheti a Camp David-i forgatókönyv továbblapozását. VAN AZONBAN AZ EGÉSZ BONYOLULT PROB­LÉMAKÖRNEK egy olyan ága, amelynek jövője ezek­ben az órákban dőlhet el, és ez az iráni—amerikai viszony, amely kihatással lehet az .egész, voltaképpen egy stratégiai térséget alkotó közel- és közép-keleti régió jövőjére, közvetve a világpolitikára. Harmat Endre Mengisztu Moszkvában Megkezdetite a szovjet—etióp tárgyalások A Szovjetunióba érkezeit Mengisztu Hailé Mariam. Képün­kön: a Szocialista Etiópia Ideiglenes Katonai Kormányzó- tanácsának elnökét a moszkvai repülőtéren Leonyid Brezs- nyev üdvözölte. (Népújság-telefotó — TASZSZ — MTI — KS.) MOSZKVA A Szovjetunió Legfe’söbb Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertaná­csának meghívására hétfőn hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba érkezett Mengisztu Hailé Mariam, a Szocialista Etiópia Ideigle­nes Katonai Kormányzó Ta­nácsának és az Etiópiái Dol­gozók Pártja Szervező Bi­zottságának elnöke. Az etióp állam- és kor­mányfőt a repülőtéren Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke, Nyikolaj Tyi- honov, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, And­rej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisz­tere, Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának póttagja, a Közpon­ti Bizottság titkára és más hivatalos személyiségek fo­gadták. Hétfőn a Kremlben meg­kezdődtek a szovjet—etiópiai tárgyalások. A megbeszélése­ken részt vevő szovjet kül­döttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke, az éti- ópiai delegációt pedig Men­gisztu Hailé Mariam, az Etiópiai Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanács elnöke, az Etiópiai Dolgozók Pártjá­nak jnegszervezésére alakult bizottság elnöke vezeti. Az etiópiai állam- és kor­mányfő Hétfőn érkezett hi­vatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba. Khorramshabrral megszakadt az összeköttetés Teheránban elnapolták a parlament ülését Minden összeköttetés meg­szakadt Khorramshahrral — jelentette hétfőn a teheráni rádió. A város teljes elszige­telődésének okaként a rá­dió, abadani forrásokat idéz­ve. azt említette, hogy az iraki nehéztüzérség támadá- ■ sa súlyosan megrongálta a kikötővárost, Abadannal ösz- szekötő hidat. Iraki hadijelentések arról számoltak be. hogy csapa­taiknak harckocsi- és légi tá­mogatással sikerült meghiú­sítaniuk az irániak kitörési kísérletét Abadannál. Az iráni parlament szer­dára napolta el a zárt aj­tók mögött folyó tanácsko­zást, amelyen esetleg dön­tenek az amerikai túszok szabadon bocsátásáról. A több órás ütésről nem szivárogtak ki részletek. Ked­den a parlament nem tart ülést, mivel ez a nap vallá­si ünnep. A UPI hírügynökség ér­tesülése szerint, egy magas rangú iráni diplomata Bej­rutban kijelentette: Khomei­ni ajatöllah álláspontja sze­rint, az amerikai elnökvá­lasztás előtt szó sem lehet a túszok elengedéséről, mert Irán semmiképpen nem akar­ja befolyásolni a választá­sok kimenetelét egy ilyen lépéssel. Politikai földrengés Angliában Könnyen lehet, hogy Ang­liában vége szakad a kon­zervatívok és a munkáspárt — a toryk és a Labour — hagyományos váltógazdálko- dásának. A nemzetközi hely­zet feszültsége és Anglia rendkívül nehéz gazdasági válsága kiélezte, polarizálta a politikai álláspontokat. Tá­vol van immár az az idő, amikor a két nagy pórt kül­politikai álláspontja csak a szakértők számára észreve­hető árnyalatokban tért el egymástól. A toryk és a La­bour gazdasági és belpoliti­kájában a különbség lénye­gesebb volt ugyan, de az összecsapások végül mindig valamilyen gazdasági és szo­ciálpolitikai kompromisz- szummal végződtek. Most ez a korszak szintén a végéhez közeledik: az októberi vál­tozás következtében a bel­politikai arénában és az üze­mek világában egyaránt ki­élezett harc várható. A helyzet teljesen új és politikai értelemben drámai­nak nevezhető vonása, hogy a jobboldali „gyújtóponton”, a konzervatív kormánypárt vezetésében megszilárdult a Thatcher miniszterelnök-asz- szony által képviselt ke­mény politika. Ugyanakkor a másik oldalon, a munkás­párti táborban a baloldal előretörése egyúttal a szaka­dás képét rajzolta fel. A vaslady játszmája Ami a konzervatívokat il­leti, Thatcher asszony kor­mánya látványos demagó­foMémMs 11180. október 38., kedd giával igyekszik kihasználni a nemzetközi enyhülés meg­torpanását. A konzervatív párt hidegháborús hangot ütött meg. Sőt. olyan han­gok hallatszottak, hogy visz- szatérnének a régi, brit nagyhatalmi szerephez. Jel­lemző volt, amikor a had­ügyminiszter az Amerikától átvett Trident atomtenger- alatt járó-programot dicsérve kijelentette: az magasabb szintre emeli Anglia nukle­áris ütőerejét. Ugyancsak ö — Carrington külügyminisz­terrel kórusban — arról szó­nokolt, hogy a NATO a vi­lág távoli térségeiben lép­jen fel „létérdekei védelmé­ben". E kurzus jegyében a Perzsa-öböl térségébe vezé­nyeltek egy újabb angol ha­dihajót. A gazdaságpolitikában a kormány hasonlóképpen a kemény vonalat képviseli. Kétségtelen tény, hogy Ang­lia tőkés versenytársaitól az elmúlt két évtizedben le­maradt. Thatcher asszony és a konzervatívok hatalmon levő ,jobbszárnya ezért rész­ben a munkáspárti kormá­nyokat, részben a szakszer­vezeteket teszi felelőssé. Ügy döntött, hogy szabadjára en­gedi a piaci erőket. Magya­rán: engedi érvényesülni a tőkés piac mechanizmusát, nem avatkozik be technoló­giailag lemaradó vállalatok megmentésébe. Ez egyben azt jelenti, hogy az Angliá­ra egyszerre zúduló két átok, a rendkívül magas infláció, és az immár több mint két­milliós munkanélküliség kö­zött választva — a kormány az infláció megfékezésére koncentrál. Brutális gazda­ságmegszorító politikát al­kalmaz. tehát tervei közó tartozik a viszonylag na'" munkanélküliség fenntartó sá. A Thatcher-kormány úgy gondolja, hogy a magas munkanélküliség gyengíti a szakszervezetek ütőképessé­gét a bérharcban. Miközben a nemzetközi helyzet kedvez a Thatcher- féle vonalnak, a kormányfő politikai megerősödésének társadalmi okai js vannak. Az angol tőkések mellett a rendkívül széles brit közép- osztály többsége szintén tá­mogatja politikáját. A kor­mányzópárt kongresszusa egyértelműen tette le a vok- sot a „vasladynek” becézett Thatcher-asszony politikája mellett. Munkáspárti szakadás? Mindazonáltal: valószínű, hogy a konzervatívok kong­resszusán kevésbé elsöprő lett volna a jobbszárny győ­zelme. ha a tanácskozást néhány nappal meg nem előzi a Labour szakadással végződő konferenciája. Ez a konferencia a párt balszár­nyának — egyébként örven­detes — előretörésével vég­ződött, de félő, hogy Anglia jelenlegi politikai helyzeté­ben ezért óriási árat kell majd fizetnie. A munkás­párt értekezletén nagy hord­erejű döntések születtek. A legfontosabbak: a párt kor­mányra jutása esetén Ang­lia kilép a Közös Piacból: a Munkáspárt nem engedi be Angliába az amerikai közép­hatósugarú szárnyas rakétá­kat; törli a Trident-progra- mot; egyoldalú nukleáris le­szerelést hajt végre; kiter­jeszti az államosítást; ellen­őrzi a tőkemozgást: beveze­ti a vagyonadót, megszünte­ti a Lordok Házát. A murtkásnárti konferen­cia x erkezeti szempontból is döntő fordulatot hajtott vég­re. Ügy határozott: a párt vezetőjét — tehát választá­si győzelem esetén a jövő­beni miniszterelnököt — ezentúl nem a Labour par­lamenti képviselő csoportja választja, hanem a helyi munkáspárti szervezetek és a szakszervezetek megbizot- taiból alakított testület. A munkáspárt parlamenti cso­portja hagyományosan jobb­ra áll az alapszervektöl. E döntés tehát ugyancsak ,a baloldal előretörését jelenti. A konferencia a szakadás peremére sodorta a Munkás­pártot. A vesztes, de vi­szonylag erős jobbszárny ve­zetői — többségük volt mi­niszter — kilátásba helyez­ték, hogy kilépnek a párt­ból és „igazi szociáldemok­rata pártot” alapítanak. Cal­laghan pártvezér és volt miniszterelnök, aki közelebb állott a jobboldalhoz, ezt a szakadást azzal akarta meg­gátolni. hogy lemondott. A konferencián megszavazott szervezeti változás ugyanis még nem lépett életbe, így egyelőre még a parlamenti képviselők választják a párt­vezért. Húzásával Callaghan biztosítani akarta, hogy a párt hagyományos, inkább jobb felé hajló vonalát kép­viselő Healey volt pénzügy­miniszter legyen a Labour új vezetője. Nem túlzás azt állítani, hogy egy emberöltő óta nem rázta meg ilyen heves moz­gás az angol politikai köz­életet. E pillanatban úgy tű­nik: ha valamilyen előre nem látható, nagy hordere­jű változás nem történik —j a Labour egységének meg-j bomlása meghosszabbíthatja •’ konzervatívok kormányha­talmát. Az iráni parlament vasár­nap és hétfőn is tárgyalt az amerikai túszok ügyéről. Ké­pünkön: az USA teheráni nagykövetségét megszállva tartó iszlám fiatalok vallási vezetője, Khomeini Hotlzsa- toleszlam (alul) szólal fel, mögötte Rafszandzsani, a parlament elnöke. Népújság-telefotó — AP — MTI — KS.) Hazánk vendege: Lord Carrington Peter Alexander Rupert Carrington, az ötödik Lord Carrington egyetlen fiaként, 1919-ben született. Iskoláit Etonban és Sandhurstben, a királyi katonai akadémián végezte. Apja halálát köve­tően (1938) kapta meg a lord címet. 1945-ben visszavonult a katonai pályától és mező­gazdasággal foglalkozott, s ekkortól vesz részt aktívan a parlament munkájában. Amikor 1951-ben a kon­zervatív párt került hata­lomra, a mezőgazdasági és halászati minisztériumban parlamenti államtitkár lett, majd 1954-ben a hadügymi­nisztérium parlamenti állam­titkárává nevezték ki. 1956- tól Nagy-Britannia ausztrá­liai főbiztosa. Ausztráliai ki­küldetése befejeztével — 1959-ben — ismét politikával kezdett foglalkozni: kinevez­ték az admiralitás első lord­jának és titkos tanácsosnak (Privy Counsellor). 1963-tól tárca nélküli miniszter a ■Lordok Házában. Az 1970- ben megalakult konzervatív párti kormányban hadügymi­niszter, majd 1971 májusá­ban átvette a légügyi ellá­tási tárca vezetését is. E tár­cák vezetése alól történt fel­mentése után energiaügyi mi­niszter lett, ezt a tisztséget töltötte be az 1974. évi, feb­ruári általános választásokig, amikor is a konzervatív párt — amelynek 1972 és 1974 között elnöke volt — válasz­tási vereséget szenvedett. 1974 októberétől 1979-ig az ellenzék vezére volt a Lor­dok Házában. A konzervatív párt 1979. májusi választási győzelme után, az új kon­zervatív párti kormányban a külügyminiszteri tárcát kap­ta meg. Zambiai puccskísérlet A kormány megdöntésére irányuló, a Dél-Afrikai Köz­társaság és Zaire által tá­mogatott összeesküvést lep­leztek le Zambiában — kö­zölte hétfőn egy lusakai saj­tókonferencián Kenneth Ka- unda zambiai elnök. A puccskísérlet kapcsán magas rangú kormánytiszt­viselőket tartóztattak le, köz­tük a minisztertanács védel­mi kérdésekben illetékes tit­kárát, a Bank of Zambia volt vezetőit, az ország lon­doni nagykövetét, és más személyeket. Az elnök tájékoztatója sze­rint az akció végrehajtását az október 16-ról 17-re vir­radó éjszakára tervezték. Olasz letartóztatás sikkasztásért A torinói ügyészség pa­rancsára letartóztatták az olasz pénzügyőrség (GF) volt főparancsnokát, Raffaele Giudice nyugalmazott tábor­nokot. Az államkassza rová­sára elkövetett több száz mil­lió dolláros (kétezermilliárd lírás) sikkasztással, korrup­cióval. hivatali visszaéléssel és bűnszövetség pártolásával gyanúsítják. A bíróság állítólag meg­alapozottnak látja, hogy a tábornok a 70-es évek dere­kán busás haszonra tett szert az észak-adriai kikötőbe be­futott kőolaj és kőolajszár­mazékok törvényielen vám­kezelésével. A tábornokkal együtt eddig hetven személyt tartóztattak le, további két­százat pedig szabad lábon fogtak perbe.

Next

/
Thumbnails
Contents