Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-26 / 252. szám

► A költő a? olvasóhoz Avarsolvasásr konkrétabban A verset olvasónak tulajdonképpen egyetlen dolga van rábíznia magát - mintegy idegenvezetőre — a vers­re, hagynia, kalauzolja őt a mű. vezesse ismeretlen, tu­daton túli tartományokon keresztül, a végtelen irányába. ' Ám. ha ez ilyen könnyű lenne, verset olvasna minden ; ember a világon. Holott tudjuk, igen kis töredék olvas a { népek nagy közösségéből — verset. ^ Föltétlenül beszélnünk kell tehát gyakorlatiasabban arról, hogyan kezdjünk bele a versek olvasásába. Hang­súlyozom, csak a kezdetekről lehetséges beszélnünk, hiszen a befogadáshoz már két objektív (eleve adott) tényező■ tartozik: a mű és az olvasói szubjektum (belső érzékenység, állapot). Mű és olvasó tehát minden egyes alkalommal változó. Ami állandóságot — talán — ebben a viszonyban meg­foghatunk. az az olvasói gesztus kell ’égvén, mely a műre irányul. A mű legalább hármas tagoltságé Több részre tago­lódása lehet, sőt biztos, kevesebbre ritkán tagolódik. Tar­talmazza a szerző személyének megnevezését, a mű címét, magát a műalkotást Hogyan? — kérdezhetnénk. A szerző neve műalkotás­béli elem? Az. De hiszen, hangozhatnék az ellenérv, minden, egymástól nagyon különbözhető vers fölött is ugyanaz J a név áll 5 Csakhogy. Amiképpen minden vers más állapotát rög- í zítí a szerzőiének, ugyanúgy jelzi a vers a változásban \ lé'm szerző egy adott, a vers keletkezesének ideien aktu l ális állapotát-pillanatát. > A szerző neve a vers végigolvasta után cseng vissza) bennünk, megtelve az elolvasott mű állal sugallt hangu-A latokkal, érzelmekkel. i A másik nem elhanyagolható hozama a szerzői név- í nek, hogy láttára az olvasóban, ha már találkozott a > nevezett költő műveivel, asszociáció-sorok indulnak meg: \ fölidezörinek henne az előzőleg olvasott költemények. \ A vers címe mindig kulcs a műhöz. Akkor is. ha ) nincs címe: a hiány kulcsa tárja föl a meglévőben r elrejtett tartalmakat. A cím nem jelszó, nem mankó, a { címnek sajátos jelentése van. Vagy összefoglalja magá­ban. esszenciában a versben feldolgozott témákat, vagy — párhuzamos — ellentétes módon utal rájuk. A cím felütés, az alaptónus, alaphangulat megraga­dására Várakozást és érdeklődést kelt. ugyanakkor gya­nakvást és ellenérzést, ha semmitmondó vagy kihívóan harsány A cím legtöbbször versből kiemelt, s abban visszakereshető motívumot tartalmaz F. motívum köré szerveződik, mint mágneses erőteret kibocsátó mag köré. a vers szervezete. Ennél a képnél megragadva, a mágneses erővonalak mentén elrendeződő vaspor, mint látvány, mint összkép nyűit nagyszerű élményt számunkra, .(ól lehet., nem ismerjük az elrendezés elvét., nem értjük az erezetek logikáját. De az elénk táruló kép, az értelmezés nélkül szemlélt látvány: szép. Ess* az első, s legfontosabb lépés a verstest szemügyre vételekor. Végig kell olvasnunk a teljes művet, hogy felületi szépségéit 'szavak, rimek. ritmika, képek) élvezni tudjuk, alaki elrendezettségét áttekinthessük, s az ará­nyok elgyönyörködtessenek bennünket. Itt azonban nem szabad megállnunk. Ahogyan messziről -a legjobb isme­rősünket sem tudjuk felismerni, mert vonásai elmosód- > nak számunkra, ugyanúgy a hozzánk legközelebb álló) vers is érdektelen, idegen marad számunkra, ha nem \ teszünk közelítő lépéseket feléje. Melyek ezek a lépések? Most már a verset, lassabb tempóban, meg-megállva olvassuk végig. Különféle mikroegységeket különíthe­tünk el benne, úgymint gondolati egységeket, képi egy­ségeket Ezek. külön elemzéskor megint tovább bont­hatók és bontandók. megfigyelhetjük a hasonlatok, jel­zők. belső és külső rímek, alliterációk stb. elhelyezke­dését, ízlelhetjük különös és különböző aromájukat, külön-ktilön elgondolhatóbbá tesszük magunk számára a belső építőköveket. Mikor így analizáltuk a költeményt, új ráolvasáskor már részleteiben és egészében is szemléljük, egyszerre, , egyidejűleg merülünk bele a mikropillanatokba, és maradunk a makroperspektiva kényeim», áttekinthető távolsáapontján. Élvezzük a verset. | No jó, mondod, kedves olvasó, de kinek van ma arra 5 ideje, hogy ennyit, foglalkozzék egyetlen verssel? Raadá" í sül manapság annyi, de annyi vers van... Én kezdetekről beszéltem, csak a mű befogadásának S első lépcsőiről. A befogadó szemszögéből. A versolvasás ugyanolyan gvakorlat. mint bármely) szakma, mint például a hegesztés. Először a lángra t figyel a hegesztő. Később már csak a munkadarabra, a j lángot ösztönös-gyakorlottam Irányítja a legfontosabb í porotokra. Valami ilyesmiről akartam beszélni. Egy idő után az ; utolsó stádiumnál kezdheti az olvasó a műélvezetet, azt egyszerre analizáló és szintetizáló, tehát az elemző és : az egészet áttekintő — olvasásnál. Zalán Tibor i — Mondja, igazán akarja tudni, hogy mi a baja fi- szanánának? — kérdezte im­már minder formaságot hi- vataloskodósi mellőzve egv a harmincas évei vége ?elé közeledő férfi. — Igen. — Na akkor ide figyeljen, én megmondom őszintén mert a főnökök úgysem me­rik: arról von szó, hogy Ti- szanána nagynak meg ki­esi, kicsinek viszont már túlságosan nagy... A beszélgetés óla volt né­hány napom eltöprengeni a Tisza menti községben mos­tanában általam tapasztal­tak. az ott látottak-hallot- tak. másrészt pedig az ..egy­szerű emberek nevében” lett nyilatkozatok felett. Nos, hogy is kezdődött? Kétségtelen; óvatos elfo­gultsággal. A magam isme­retei szerint — melyekről ezúttal is kiderült, hogy nem éppen mély rés zántóak — a mintegy 3500 lakost, számláló Tiszanána megyei, de még járási mércével mérve is eléggé „lent” volt, van . . . Ez már csak így él valahogy a közturiotban — és nem is teljesen meg­alapozatlanul. Mert bizony Nana is beleillik a többi Tisza menti település — Kisköre. Sarud. Poroszló — sorába: földjeinek többsége harmatgyenge, ahol dús nö­vényi kultúra helyett in­kább csak a szik virágzott, az ezeken megélni — és le­hetőleg jól megélni akarók között viszont a viszály. Márpedig nem kell hozzá sokat töprengeni, hogy jó­zan ésszel felérjük: a vi­szály. a civakodás, egymás marása mindig is akadálya volt a haladásnak. Nemcsak ezen a vidéken, de dúsab- ban termő földeken is. Ilyen — és még néhány „ilyenebb" — előzmények után kérdés: csoda-e. ha nem egészen egészséges el­fogultsággal érkezik Tisza- nánára az ember...? Hogy aztán — kellemesen csalódjak. Ha nem ,is sok minden­ben. de azért alapvető dol­gokban. Godó Lajos, a termelőszö­vetkezet fiatal elnöke mondja: — Csak az utóbbi évek­ben esett így vissza az ázsiónk. pedig korábban nyereségesek voltunk. A kiemelkedő eredményt az 1976-os év hozta, akkor 1 fi milliós nyereséget értünk el. — De ami azután követ­kezett — és ezt már Ke­resztesi Lászlóné teszi hoz­zá. — arról jobb nem be­szélni ... Igen, így van — és in­nen az előítéletek. Az előítéletek, amelyektől — nagyon is úgy tűnik — ideje végre megszabadulni, Szabó Lajos, a járási párt- bizottság első titkára sem véletlenül fogalmazott így: — Tiszanánán bátor, tehet­séges fiatalok kerültek a szövetkezet élére, akik meg tudják oldani mind a gaz­dasági. mind a politikai fel­adatokat. ötletekben, kezde­ményezőkészségben nincs hiány, s ha a vélt sérelmek miatti — már most is egy­re kevésbé ható — intrikus magatartás végleg megszű­nik■ akkor bizonyosak lehe­tünk abban, hogy még na­gyon sok. az ideihez hason­ló. szép eredményt érvek el A nyári betakarítás be- fejeztévé’ ezek az eredmé­nyek zömében már ismer- tejs nemcsak a .szakemberek, de többé-kevésbé a megye — e téma iránt érdeklődő — lakosainak körében is. delkező vize m ideig „kí­sérleti” kacsaúsztató, de aa minden különösebb kísérle­tezés nélkül is szemmel lát­ható. hogy a ruoanepseg igen jól érzi magát benne: alábuknak, lubickolnak, szárnyaikkal csapkodnak — neon szenvednek cáűzban, reumában. — Peme, nemcsak a fc** rsáké a víz magyarázza Szűcs Antal —, ezzel tűtjük a telepet... — ... és arra gondoltunk — teszi hozzá Süttő Ferenc —. hogy érdemes lenne el­vezetni az ide három kilo­méterre levő sertéstelepünk­höz is. Megérné a mai ener­giaszűk időkben. — Igen — ért, egyet Godó Lajos is —, az viszont már biztos, hogy egy kis kerté­szetet rövidesen már erre alapítunk: megegyeztünk ugyanis a pesthidegkúti Rozmaring Mgtsz-szel, hogy velük kooperációban kísérle­ti jelleggel egyelőre — fer lajjütéses, duplafalú fóliásé- tor alatt szegfűt és egyéb kedvelt koraj virágokat ne­velünk — remélhetőleg nem kis haszonnal. Kei nemzedék — őszi napsütésben „VIRÁGZÓ” TISZANÁNA Lehetőségek és lehetetlenségek Itt csupán emlékeztetőül hadd jegyezzük meg, hogy a tavalyi, csaknem tízmil­liós alaphiány és 1,7 millió veszteség után most felte­hetően (és remélhetően!) alaposan túlszárnyalják a tervezett hétmilliós nyeresé­get. Az idén több termés­rekordot hozott (hozó?!) növénytermesztés mellett is vezetnek a telep tőszom­szédságába. ahol pontosan 1001 méter mélyről 54 fokos gőzölgő viz tör fel, dúsan és úgy tűnik — kiapadha- tatlanul. Mindenesetre, az már messziről látszik, hogy egy tetszetős kis tó kiala­kult körülötte. Kén, jód. s ki tudja, miféle sókkal ren­A tiszanána: termelőszö­vetkezet szénája — ne mondjuk: virágoskertje — kezd tehát jól alakulni, és nemcsak az országban is egyedülálló virágkertészet bevezetésének ötlete és vár­ható haszna miatt. Sokkal inkább arról van szó, amit Szabó Lajos olyan tömören és kifejezően megfogalma­zott: bátor és tehetséges fiatalok kerültek a szövet­kezet élére, akik a nehézsé­gek ellenére is képesek megoldani feladataikat. Aligha kívánhatnánk mást ezek után. hogy bár csak mielőbb Tiszanána egészéről elmondhatnánk ezt. De azt is tudjuk — mert igaz —, hogy lehetetlen egyszerre kívánni minden lehetsé­gest ... B, Kun Tibor oroszlánrésze van ebben az állattenyésztésnek. melynek termelési mutatói ebben az évben is igen sokat javul­tak. Tiszanánán hagyománya van a .juhászainak, a ser­téstenyésztésnek és a tehe­nészetnek is. Utóbbi megyei szinten is kiemelkedő, napi 7000—7500 liter tejet ad, a termelőszövetkezet egy év alatt 2.7 millió tejet értéke­sített! Nem vitás, hogy eb­ben rendkívül nagy szerepe van a Szabó Lajos által is említett fiatal szakember- gárdának. akik szakmáju­kat szenvedélyesen szeretik, és nemcsak foglalkozásuk­nak, de hivatásuknak ' is tekintik: Süttő Ferenc főál- lattenyésztö. Szűcs Antal, a szakosított szarvasmarha­telep vezetője és Báti An­na, a helyettes-telep vezető. Az elnökkel együtt vala­mennyien kifogyhatatlan szenvedéllyel tudnak beszél­ni a szinte a nap 24 óráját kitevő munkájukról, céljaik­ról. elképzeléseikről És per­sze: nemcsak beszélnek! Va­lóságos élmény megfigyelni, hogyan dolgoznak. hogyan teremtettek a tehénistállók helyén — kis túlzással — natikatisztasrígunak ne­vezhető tejgyárat, valóságos laboratóriumot Mást np mondjunk, a hatalmas fö- qyű. fekete-fehér tehénkék naponta kétszer fiirdenek. s ráadásul a zuhany igen kel­lemes meleg víz. — f Az igaz. ebben nincs hiánv — mondja mosolvoa- va Godó Lajos —. bár min­den téren ilyen jól állna Tiszanána...” és már el Az ogcszségház elölt mint mindig, most is van egy kis forgalom Alkonyai: hangulat: ki-ki hazafelé... (Totó: Perl Márton) L

Next

/
Thumbnails
Contents