Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-25 / 251. szám

I ► Hazafias tanácskozás Egerben \ Nyers Rezső előadását tartja (Folytatás az 1. oldalról.) zafiság kerül veszélybe, csu­pán al-, vagy tévtudata, ezert nem szabad óvakodva harcolni ellenük, de persze mindig pontosan kell tudni célozni. A kővetkezőkben a világ- gazdaságban elfoglalt he­lyünk alapján a kővetkezők­ben vázolta gondolatait a szónok. A világgazdaság hatalmas, a magyar népgazdaság ahhoz képest csak parányi, hiszen a világ termelésének talán egy negyed százalékát, a vi­lág kereskedelmének pedig fél százalékát tudhatjuk ma­gunkénak. Helyünk tehát ilyen értelemben kicsi, de igazában mégsem jelentékte­len azon egyszerű oknál fog­va, hogy a világ országainak többsége szintén viszonylag kisméretű. Az 1978-as ada­tok szerint a világkereske­delemnek 52 százaléka jutott a nagy lakosságú országokra, 10 százaléka a közepes, 38 százaléka pedig a kis orszá­gokra. Ez utóbbiak szerepe tehát csak egyenként, külön, külön szerény, de együttes kereskedelmi súlyuk jelen­tős. Ezért semmi okunk ar­ra, hogy „kisország komple­xust” tápláljunk vagy enged­jünk eluralkodni közgondol­kodásunkban, gazdaságunk méretéből semmiféle hát­rány nem származik. Legfel­jebb akkor kell emlékeztetni önmagunkat kisország mi­voltunkra, ha valamely — csak nagy országban ésszerű — gazdasági megoldás me­chanikus átültetésének a ve­szélye jelentkezik. Viszont annál inkább em­lékezetünkben kell tartani a világgazdaságtól való nagyr fokú függésünknek a tényét. A KGST-ről szóipa a Köz­ponti Bizottság tagja hang­súlyozta, hogy a KGST-hez való viszonyunk témájának nagyon fontos helyet kell biztosítani a hazafias gon­dolkodásban, nem egyszerű­en eszmei szempontból, ha­nem gyakorlatias okokból is, mert boldogulásunknak ez az egyik nagy tényezője. Nemcsak a szocializmus ér­dekében fontos számunkra a KGST-együttműködés, ha­nem szorosan vett nemzeti érdekből is, ezért nemcsak a kommunisták érezhetik sa­ját ügyüknek, hanem azok i-s, akik a napi politikától távolabb állva, csupán elfo­gadják a kommunista politi­kát, vagy éppen szimpatizál­nak azzal. Kétségtelen, hogy a KGST nemzetközi piacán előnyösebb a magyar nép­gazdaság helyzete, jobb a versenyképessége, mint a tő­kés piacon, ezzel függ össze, hogy összes behozatalunknak több mint a felét a baráti országokból tudjuk beszerez­ni: az anyag és energia 52 százalékát, a gépek 64 szá­zalékát, a fogyasztási ipar­cikkek 62 százalékát, az élelmiszerek 18 százalékát. A KGST-kapcsolatok mai nagy súlya nem valamiféle öncé­lú erőltetés következménye, hanem természetes érdekből fakad. A következőkben Nyers Rezső arról szólt, hogy gazdasági fejlődésünk milyen az új feltételek között. El­mondta. hogy két évtized folyamatos gazdasági fejlő­dése van mögöttünk, sok és kicsiny nehézséggel is tar­kítva. de nagyobb zökke­nőktől mentesen. A mostani években azonban új helyzet keletkezett, amely sok vál­tozást követel a gazdasági cselekvések minden szintjén. Ez azt igényli,hogy a társa­dalom minden rétege képes­sé váljék az éppen előtte álló konkrét helyzet megér­tésére. és a problémák meg­oldására. de azt is igényli, hogy a gyakorlat emberei nemzetgazdasági méretek­ben is vizsgálják és értsék a helyzetet, ahhoz igazítsák a cselekvésüket. A negyedik ötéves terv­időszak második felében a magyar népgazdaságot egy­szerre két irányból érte nagy megrázkódtatás: kívülről a világgazdasági változások ál­tal. belülről az extenzív nö­vekedési források kimerülé­se folytán. A két hatás egy­mást felerősítette, így való­ban robbanásszerűvé vált an­nál is inkább, mert a gyors növekedés állapotában érte a gazdaságot, így aztán kül­ső egyensúlyunkat talán egy évtizedre is elveszítettük, gazdasági nehézségeink je­lentőssé váltak, .a magunk elé tűzött célokat nem tudtuk elérni. Szerencsére a meg­előző 6—8 év erőforrás-nö­velő időszak volt, amikor belső tartalékok is képződ­tek, így a nehézségekkel szembeni ellenállóképessé­günk elegendő volt ahhoz, hogy időt nyerjünk, és ha kissé késve is, de nekilás­sunk valami .nagyobb for­mátumú cselekvésnek. Az új helyzetben két kér­désre kellett, illetve kell válaszolnunk, amikor kiala­kítjuk cselekvésünk lénye­gét. Az első kérdés így szól: a korábbi növekedési modell változtatásának a problémá­jával állunk-e szemben,-vagy csupán a gazdasági teljesít­mény krónikus gyengeségei­vel? Központi vezetésünk lé­nyegében úgy válaszol e kérdésié, hogy módosítani kell a növekedés jellegén. Ezért 1979 óta sok szem­pontból nem az eddigi nö­vekedési modell szerint ter­vezi és irányítja a gazdasá­got, megváltoztatta a célok rangsorát, újból működőké­pessé teszi a gazdasági mec­hanizmust a gazdasági re­form elvei alapján. Az új modellben a közpoAtilag ve­zérelt gyors mennyiségi nö­vekedés helyett a hatékony­ság és az egyensúly kerül előtérbe, a növekedési ütem pedig ezejktől kerül függő kapcsolatba. A második megválaszolan­dó kérdés így hangzik: az új helyzet csupán gazdasá­gunk számára jeleht kihí­vást. 'vagy a társadalmi szoli­daritás ereje is próbára té­tetik? Mind több tény mutat arra, hogy az utóbbiról is szó van, mert a gazdaság új helyzete nem szakmai, hanem társadalmi tünet, a gazdasági cselekvés módosí­tása számos módosítást igé­nyel a szélesebb társadalmi magatartásban és cselekvés­ben. Mindez természetesen kihat a tudati szférára, a tár­sadalmi tudatban az egyéni és a közösségi gondolkodás­ban nagyobb szerepet kap a nemzetgazdasági teljesít­mény. továbbá az a kölcsö­nös kapcsolat, amely a gaz­daság és a gazdaságon kí­vüli szféra között van. Ügy gondolom, hogy a , maihoz hasonló időszakban a haza­fias gondolkodód általában sokkalta szorosabb kapcso­latba kerül a gazdasággal, és pontosan ez a helyzet most válunk. Ezért tudato­san kell munkálkodnunk a társadalmi egyii tt mű köd és fejlesztéséért a politikai és a gazdasági területen. Ezután arra tért rá a szó­nok. hoav a bennünket ért sazdasági k'b.ívás széles te­rületen á'lítia nehezebb feladatok elé a gazdálkodó embereket. de a konkrét nehézségek sokasága végső fokon két általános gazda­sági problémába sűrűsödik: a gazdaság) hatékonyság és a külső gazdasági egyensúly problémájába. A gazdasági el­mélet szem­pontjából a kettő lényegé­ben egy és azo­nos problémát képez, csak a valóság külön­böző oldalát fe­jezi ki, mert az egyensúly hiá­nya végső fo­kon mindig a hatékonyság gyengeségének a kifejeződése. A külső egyensúly meg­bomlását ere­detileg a világ­piac hirtelen es nagy változása okozta, ennek során hazánk importja felér­tékelődött (az adott ter­mékszerkezet­ben) hazánk exportja pedig az importhóz viszonyítva le- ' értékelődött (megint csak az adott szerkezet­ben). Az ebből fakadó hiányt külső csapásnak tekinthet­jük, amitől meg nem me­nekülhettünk, s amit rövid távon nem is ellensúlyozhat- tünk. De ha gyorsabban al­kalmazkodunk a megválto­zott feltételekhez, akkor kö­zéptávon már lehetséges a gazdaság importigényességét csökkenteni és az' export szerkezetét jövedelmezőbbé tenni. A gazdasági hatékonyság­ról szólva Nyers Rezső ki­fejtette, hogy annak foko­zott növelése szintén nem­zeti ügy, éppen ezért lé­nyegében véve hazafias tö­rekvés, nagyon kívánatos, hogy ennek érdekében fel­pezsdüljön az alkotóerő ha­zánk minden táján, a tár­sadalom minden műhelyében. Ehhez tovább kell tágítani az emberek látókörét. Téve­dés lenne azt hinni, hogy a hatékonyság foka csak a gazdálkodó embertől függ, a gazdaságon kívüli szféra pe­dig vagy haszonélvező je vagy kárvallottja az ügynek, vagyis csak a következmény­ben érdekelt. Az a marxi gondolat, hogy korunkban a termelés társadalmivá válik, lényegében arra is utal. hogy olyan társadalmi folyamat, melyben a közvetlen terme­lők mellett mindazok részt vesznek, akik hatással van­nak a cselekvő emberre, vagy akik formálják az em­beri környezetet, melyben élünk, mozgunk és hatunk a gazdaságra. Különösen vo-, natkozik ez a gazdasági ha­tékonyságra, mert az lénye­gében véve minőséget fejez ki, a minőség pedig még inkább társadalmi összmun­ka kifejeződése 1 mint a mennyiség. Előadása végén Nyers Re­zső kifejtette, hogy Eger városa, amely elkötelezte magát a hazafiasság ügyé­nek gondolati tisztázása mellett, a magyar gazdasági életnek is fpntos tényezője, ipari és mezőgazdasági köz­pont. a szellemi életben ha­gyományőrző és újító szere­pel vállal. Ügy érzeni. hogy a mos­tani konferencia úgy jelent­kezik a közéletben. mint Eger üzenete az országnak, s az üzenet lényege: ..Ha szeretjük hazánkat *fokozzuk szolidaritásunkat a gazdasági építésben!” „Ha fejlett szocializmust akarunk, nem beleülhetünk a középszerűséggel, szembe kell szállnunk mindenfajta szűkkeblűséágel!” ,.A felemelkedés további útját ezután is, mindig is a hazafiasság és az internacio­nalizmus szocialista össze­kapcsolásában látjuk!” — fejezte be a Közgazdaságtu­dományi Intézet igazgatója. Ezután dr. Molnár Béla megnyitotta a vitát és első­ként BARTA ALAJOS ka­pott szót A megyei pártbizottsás titkára hozzászólásában meg­említette a város gazdag tör. ténelmi múltját külön fel­hívta a figyelmet egy kevés­bé ismert személyiségre. Joó Jánosra, aki, mint szűkebb pátriáját szerető egri polgár. az első ipari folyóiratot jelen­tette meg, s közzé tette a mai műégyetem elődjének tervét is. Történeti szemléletben emlé­kezett .meg az, iparosítás megindulásáról Heves me­gyében. kitért arra, hogyan értékelődnek át kevésbé ér­tékesnek tartott nyersanya­gok — mint például a Vison. ta környékén található lig­nit — a korszerűség követel, ményének megfelelő energia- hordozókká. S. HEGEDŰS LÁSZLÓ Mód Aladárt idézte, aki az első egri tanácskozáson a következőket mondotta: „A nacionalizmustól félve, nem merünk az ösztönös hazafias; érzésekhez, a magyarságnak, mint ilyennek közösségi tu­datához, s érzéseihez kap­csolódni.” A Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára rámutatott arra, hogy még ma 'is szép számmal vannak, akik a műit kon­zervatív maradványának tartják a haza iránti elfo­gultságot, amely néhány ,.ko- kárdás” fejében és a politi­kailag fejletlen tömegekben él és azért taktikailag azzal számolni kell. Véleményem szerint — mondotta — a helyhez kötött elkötelezett­ség. amit a mai fejlődés for­májában szocialista hazafi- ságnak nevezünk, az emberi magatartásforma lényeges része, amellyel nagy törté­nelmi távlatokban számolni kell. Többször hangsúlyozta a nemzeti önbecsülés és ön­érzet fontosságát a gazdasági folyamatokban is. BEREND T. IVÁN azt vizsgálta, hogy a nagy tör­téneti sorsfordulókon milyen alternatíva kínálkozott a nemzetgazdaságok előtt. A Közgazdaságtudományi Egye­tem tanára a XIX. század első felében végbement ipa­ri forradalmat és az ezzel párhuzamosan jelentkező társadalmi változást elemez­ve kétfajta modellt vázolt fel. Az egyik — mondotta az akadémikus — a Széchenyi István-féle felfogás, amely szerint a fejlődésben élenjá­róktól tanulni kell. nyitni kell a nemzetgazdaságot az új, haladó értékek felé, ép­pen annak érdekében, hogy megalapozódjék a saját, új nemzeti értékrendszer. Ellen­például a német filozófust, Fichtét idézte, aki 1800-ban „A zárt kereskedelmi állam” című könyvében azt igyek­szik bizonyítani, hogy az el­zárkózás, mivel kevés az ide­gen behatás." segít a nemzeti karakter fejlődésében. E kér­dések — hangsúlyozta az akadémikus — nem teljesen a múlt problémái. Mindig nagy a csábítás, kiélezett helyzetekben, hogy a látszó­lag kedvezőbb, zárt alterna­tívát válasszuk. DORKÖ JÓZSEF, a Szak­szervezetek Heves megyei Tanácsának vezető titkára rámutatott, hogy most és a jövőben a szocialista haza- fiság, a proletár internacio­nalizmus- mély érzéseit még inkább cselekvő és alkotó aktivitássá kell változtatni éppen a gazdasági kérdések­ben. Hiszen a mai világgaz­dasági helyzetben nem lebe­csülendő szempont, hogy a hétköznapi munkában ‘mi­lyen tettrekészséggel, milyen akarattal állunk helyt, amely egyben politikai állásfogla­lást is jelent a szocializmus, a szocialista haza mellett. FEKETE GYULA író a jövő dimenzióját festette fel hallgatóinak. Az emberi lét legalapvetőbb törvénye — mondotta —, hogy élni kell. Az élet folyamatosságának fenntartása minden felnőtt nemzedék ráfordítása, beru­házása a jövő érdekében. Ezért — emelte fel intő sza­vát — nem szabad fölélni az évezredek során fölgyülem­lett közösségi értékeket, nem szabad mostohán bánni, ki­használni, elherdálni azokat a kincseket, természeti, mo­rális és szociális kincseket, amelyeket ránk bízott az előző nemzedék. Ehhez az örökséghez hozzátenni kell, távlatokban gondolkodni, mert ha a jövő helyett a je­len kerül az érdeklődés kizá­rólagos középpontjába, aránytalanul megcsappan az értelmes áldozatvállalás, hát­térbe kerül a közösségi lét iránti felelősségvállalás és eluralkodik az éljünk ma­gunknak szemlélet. DEMETER PÁL. a Csepel Autógyár egri gyárának igaz­gatója a szocialista gazda­ság további" fejlesztése, a szocialista közgondolkodás, a szocialista tudat erősítésének témája köré gyűjtötte mon­dandóját. Felhívta a figyel­met arra, hogy amikor' a termelési szerkezet átalakí­tásának fni nőségi változások sorát igénylő munkáját vé­gezzük. nem nélkülözhetők az emberi tényezőkben, így a szocialista hazafiságban rejlő erőforrások felhaszná­lása sem, amely nem kis erőt jelent. Hozzászólásában rövid áttekintést adott a Csepel Autógyár 3. számú Gyárának fejlődéséről. DR. KOVÁCS GÉZA, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem urnára a következőket mondotta: a tulajdonosi lét \ is hozzátar­tozik a hazafiság kérdéséhez. Véglegesen le kell számolni azzal a szemlélettel, hogy a kistulajdonosi lét automati­kusan hazafiatian tudatot hordoz, a közösségi tulajdo­nosi lét pedig önmagában is bizonyítéka az igazi szocia­lista hazafisági tudatnak. Mindkét tudat közvetítője lehet a hazafiságnak — mon­dotta. Ezután arról beszélt, hogy á döntéshozatalokban a demokrácia szélesítésével kel növelni a részvétel le­hetőségét úgy. hogy tömeg­méretekben kell megterem­teni azt a készséget, amely ténylegesen alkalmassá te­szi az embereket a döntés meghozatalában való rész­vételre. MEZEI ANDRÁS költő így fogalmazott: A rosz­szul végzett munka, az ér­telmetlenség megviseli a lel­ket, megviseli a személyisé­get. Ha az emberek azt lát­ják, hogy jól mennek a dol­gok, hogy okosan, jól veze­tik az országot, megalapo­zott döntések születnek, ak­kor nyugodt, biztonságos ér­zetben, valóban alkotó lég­körben végzi mindenki a munkáját, és abban a biz­tos tudatban, hogy hazája 'megvédi, hiszen a becsületes, jó munka garanciája jele­nének és jövőjének. A költő felszólalását vas- taps követte, s ezzel zárult az Egerben rendezett X. szocialista hazafiságról szóló országos tanácskozás első napja. Kaposi Levente Szigethv András Fotó: Perl MártoB

Next

/
Thumbnails
Contents