Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-24 / 250. szám

Üj helyén a Herman Ottó Múzeum t.j helyére költözött Mis­kolcon a Herman Ottó Múze­um, Az új épületben már le­hetőség nyílik a kutatómun­kára és helyet kapott a mintegy kétszáz darabos mű­tárgygyűjtemény Is. Az első emeleti kiállítóteremben már rendezik a közeljövőben megnyíló „Kétszázötven év magyar festészete” című be­mutatót. A közönség a mú­zeumi hónapban léphet elő­ször az új épületbe. A ké­pen; munkában a restaurá­tor (MTI Fotó — Kerényi László felvétele — KS) ^ AZ EDDIGIEKNÉL JOBBAN Gárdonyi Géza prózamondó verseny Csütörtökön került sor az egri Gárdonyi Géza Társa­ság hagyományos prózamon­dó versenyére, amelyet, im­már nyolcadik alkalommal rendeztek meg. A hallgató­ságot és a szereplőket dr. Nagy Sándor, a társulat ügy­vezető elnöke üdvözölte. Hangsúlyozta, hogy a kezde­ményezés sikeresnek bizo­nyult, mivel erre az ese­ményre 13 felsőoktatási in­tézmény hallgatói közül je­lentkeztek. A megnyitó szavak után kezdődött a nemes vetélke­dés, melynek során először a szabadon választott, majd később a kötelező szöveg elmondása következett. Rendkívül sokszínű volt a mezőny; a nagy író novellái közül felvonultatták a leg­szebb, legértékesebb ízeket, a humor, a mese, a ballada és az önvizsgálat hangján szóltak. Ki-ki saját egyéni­ségének megfelelő alkotást választott, ennek köszönhető, hogy igen jő eredmény szü­letett. Öröm volt hallaná, ahogy a versenyzők felvo­nultattak az életmű gazdag­ságát. szépségét. Az előírt helyszínen meg­kapott regényrészlet — az Egri csillagok esküjelenete — már kevésbé sikerült min­denkinek ilyen nagyszerűen. Itt már megmutatkoztak a kisebb-nagyobb hibák, érttl­mezési zavarok. Sokan — a tucatnyi versenyző közül — nem tudták világosan eldön­teni magukban, hogy milyen hangnemben szólaltassák meg ennek/ a nagyon is egy­értelmű epizódnak a szerep­lőit. A késő délutánig tartó „összecsapás” után Wacha Imre, az MTA Nyelvtudomá­nyi Intézetének munkatársa, a zsűri elnöke fogalmazta meg a tanulságokat és hir­detett eredményt. Kiemelte, hogy a színvonal évről évre örvendetesen emelkedik, és még sohasem volt olyan ma­gas, mint ez alkalommal. Ízes és szép volt a bemutat­kozó pedagógusjelöltek elő­adásmódja; ha lehet egyál­talán hibákat felsorolni, azok csak a stilisztika elemeinek iskolás felhasználásából adódnak. Sokszor nem sza­bad szó szerint venni a pro- zódia, a hangsúlytan előírá­sait: a köznapi stílussal is számolnia kell az előadónak, s ki kell alakítania egy arany középutat. Figyelem­be kell vennie, hogy közön­ség előtt beszél; élő kapcso­latot szükséges létrehoznia hallgatóságával, megjelenítve az író által megformált vi~ lúgot. Jól illeszkedik ez a ren­dezvény a különböző nyelv­művelő alkalmak sorába; míg a Kazinczy-verseny el­A TÉVÉBEN Will Shakespeare után — Shakespeare A Will Shakespeare című sorozat után a Magyar Tele­vízió a közeljövőben meg­kezdi az író müveinek su­gárzását. A BBC ugyanis az író összes művét feldolgozó sorozatot készít, s az 1978 óta folyamatosan forgatott filmeket nálunk is bemutat­ják. Az elsőt, a Rómeó és Júliát november 1-én lát­hatják a magyar tv-nézők. Alvin Rahoff rendező az eredeti szöveget csaknem tel­jes egészében vitte filmre — a magyar fordítás Mészöly Dezső munkája. Hatvani hegedűs sikere Az utóbbi évtizedben hasznos zenepedagógiai ak­ció kibontakoztatását vállal­ta magára a Művelődési Mi­nisztérium. Háromévenként és már immár öt tanszakon verseny keretében mérik össze fel készültségü ket- zene­iskoláink legtehetségesebb növendékei. Először mindig területi versengés folyik, majd innen a legjobbnak bi­zonyuló hegedűsök, zongoris­ták, csellisták, réz- és fafú- vósok az országos döntőbe QJIMMét i£S0. október 24., pentek kerülnek, ami önmagában is jelentős eredmény. A Hatvani ’ Álja,mi Zeneis­kola oktatómunkájának szín­vonalát fémjelzi, hogy nö­vendékei évről évre részt vesznek a területi minősí­tőn, több közülük döntőbe ju­tott, sőt ott értékes helyezést ért el Ügy tűnik, a sikeres szereplés hatvani hagyo­mánnyá válik. A most lezaj­lott miskolci területi verse­nyen ugyanis, egyedül a megyéből, a negyedik kor­csoport hegedűsei közüli a szombathelyi országos dön­tőbe jutott Bényei Zsolt, a Bajza gimnázium diákja. Reméljük, a fiatal muzsi­kus a november végi finálén is hasonló eredményt mutat fel, tovább öregbítve a hat­vani zeneoktatás jó hírét, sösorban a száraz kiejtésre épül, addig itt nagy szere­pet kap az egyéniség is. Sajnálatos, hogy a főiskolá­kon kívül csupán a szege~ di József Attila Tudomány- egyetem érdeklődik ez iránt. Szükséges lenne, hogy más felsőoktatási intézmények is bekapcsolódjanak, hiszen legtöbb helyen mostohagye­rekként kezelik a szép be­széd tanítását. Ezen gondo­latok jegyében búcsúztatták a résztvevőket, akik remél­hetőleg csak „a jéghegy csú­csai”: azokban az iskolák­ban, amelyeknek képvisele­tében érkeztek, helye, súlya van ennek a munkának, ahogy a most felidézett Gár­donyi Gézának, Eger nagy írójának is. Gratulált min­den versenyzőnek, kijelentet­te, hogy csak győztesek van­nak, de a jók között a leg­jobbaknak külön kifejezte elismerését. Első lett Biri Erzsébet-, a Debreceni Taní­tóképző Főiskola hallgatója, második díjat kapott Bárdos Zsuzsanna és Szekeres Andrea, a harmadik helye­zést Kerekes Barna érdemel­te ki. (gábor) forgalom, akadozó ellátás Véget ért az OFOTÉRT immár megszokott hagyo­mányos őszi vására — és a számvetés azt mutatja, hogy a szeptember 29-től október 19-ig tartó 30 százalékos kedvezmény megmozgatta a vásárlódat. A legnagyobb forgalmat kétségkívül az egri Széchenyi úti üzlet bonyolította le. A fényképezőgépek közül az idén főként az olcsó típuso­kat, árulták engedménnyel: a Sziluett, Szmena, Szimbol és Etűd gépekkel sokan kez­denek hozzá a fényképezés elemi ismereteinek elsajátí­tásához. A vetítőgépek közül a Rusz típus volt a legkere- setebb. Érdekesség, hogy né­gyet egy török turistacso­port tagjai vásároltak meg. örvendetes, hogy a vidéki iskolákból egyre több keresi az oktatás korszerű eszkö­zeit, az írásvetítőket: ebből Ifi kelt el a három hét alatt. Az olcsó UPA 5 nagyítógép­ből egy tucat, a félautomata vetítőgéplekből 30 darab ta­lált gazdát — ez sokszorosa az átlagos forgalomnak. A színes dia fokozódó népsze­rűségét jelzi, hogy harminc­ezer darab diakeretet vettek engedménnyel az amatőrök. Az összes forgalomból ki­tetszik. hogy a három hét alatt 155 ezer forintot nyer­tek a vásárlók a leárazással. Sok fogyott volna a dia- keretbő^ a másik egri bolt­ban, az új optikai szaküz­letben is. Az 500 darabos készlet pillanatok alatt el­fogyott — ám az utánpótlás­ként megrendelt 5 ezer da­rab már nem érkezett meg, így a legnépszerűbb enged­ményes árucikk a szemüveg­tok lett. A panaszt egyéb­ként mindkét boltban hal­lottuk: az OFOTÉRT szer­vezési nehézségei miatt csak később szállította az igényelt utánpótlást. Kár, mert a vidéki boltok ellátása év közben sem panaszmentes, és a reklámozott,, de. áru nélküli árleszállítás nem használ. az OFOTÉRT hírne­vének. hm..*.*» ír*'.’. '■•‘A • •**■£*-1"'*'.». H FEKETE KI) I TITKAI-FANTASZTIKUS REGÉNY XXIV. — József, drága József! Ügy féltettelek! Nincs sem­mi baj? — Mária lefut Jó­zsef elé, együtt jönnek föl. — Nincs hát... Mi bajom lenne? Viszont nem tudtam meg semmit Erzsébetről és arról a fickóról... — Nem baj, édes Józse­fem. .. nem baj... és mit csináltál? — Néztem Erzsébetet, meg azt a fickót. Ki lehet, az? — Nem tudom. Fogalmam sincs. És mit csináltak? — Táncoltak. És engem bámultak. Aztán a fickó el­ment telefonálni, a nő to­vább bámult engem, a par­kett kellős közepéről. — Erzsébet? — Igen. — Khm... Khm. . bocsá­nat. .. — Foxman, torkát re­szelve, József felé fordulva bemutatkozik. — A fiatal­urat még nem ismerem. A nevem Emanuel Foxman. — A vőlegényem... látja, professzor úr, milyen kedves fiú? Ugye, József, le igazán kedves fiú vagy? •— Igen, igyekszem.?? _'A kedvedért. Csakis a kedve­dért. ., — Képzeld, József, a pro­fesszor úr a delfinekről be­szélt nekem. .. nagyon érde­kes dolgokat mondott. . . hogy a delfinek nyelvét miért nem lehet megfejteni... és hogy mennyire okosak, pedig őket nem a munka tette okossá.,. — Ha nem a munka, ak­kor mi teszi okossá az em­bert? A professzor hallgat,, Má­ria, mintha vizsgázna, úgy magyarázza .Józsefnek az előbb hallottakat,, hogy az­zal a professzor tetszését is megnyerje. — Először is, az ember nem delfin és a delfin nem ember. — Ennyit én is tudok... — József morog, mint eg.y álmos kisfiú. — De mindezt csak a delfinek tudnák el­mondani, ennyi delfinnel kapcsolatos rejtélyt csak a delfinek lennének képesek megmagyarázni. Nahát, de gyönyörűek! — József csak most veszi észre a medencét, a delfineket.:. Igazán gyö­nyörűek. Foxman csöndesen, elége­detten mosolyog. Aztán meg. szólal: Múlik az idő Az életkor meghosszabbodása sürgetően veti fel az idős, öreg emberekkel való törődés fontosságát,. Simone de Beauvoir Az öregség című könyvében leírja, hogy az öre­gekkel kapcsolatban majdnem mindenkinek rossz a lelki- ismerete, és ezért gyakran hallgatás veszi körül ezt a témát. A mi társadalmunkban szerencsére más a helyzet. Intéz­ményesen és egyénenként törődünk az öregekkel, de nem biztos, hogy eleget, okosan és kellő tapintattal. Mindenekelőtt a hosszabbra nyúlt életkor, a gyógyító munka eredménye, hogy a nyugdíjkorhatárt elért 55 éves nő és fiO éves férfi még magatehetős, munkára, elfoglalt­ságra vágyik, tervei, elképzelései vannak. Elég, ha csupán a termelőszövetkezetek alaposan megszaporodott nyugdíja- saira gondolunk, akik derekasan részt vállalnak a munká­ból. Elérték az öregkort! Törődni kell velük, segíteni kell nekik, de másképpen, mint a hetedik, nyolcadik évtizedet laposoknak. — Mit mond a szociológus? — Differenciáltan kell törődni az öregekkel. — Mit mond a fiatal gyárigazgató? — Szív kell az öregekhez. — És mit mondanak az öregek? — Az öregségre készülni kell. Aki szerencsés és meg­éri az öregkort, annak meg kell ismernie az öregkori élet szabályait. Számomra az öregség nem elsősorban azt jelenti, hogy megőszültem, a bőröm megráncosodott, hogy a gerin­cem csigolyái közelebb kerültek egymáshoz, még csak azt sem, hogy sorvadtabbak az izmaim, érrendszerem veszített rugalmasságából. Ezeket az öregség természetes velejáró­jának tartom. Az én öregségem tele van tervekkel, meg­valósításra váró feladatokkal, — ön mérnök. Milyen tervekről beszél? — Sokoldalú, érdeklődő ember vagyok. Minden érdekel, ami a világban történik. Mindig szerettem volna rajzolni, festeni. E kedves, hqbbymra korábban sohasem jutott időm. Jöjjön! Nézze meg a képeimet! Hétvégekén tervszerűen járom a Bükköt. Nem rohanok. Mindent megfigyelek, lefényképezek. Aztán itt vannak a gyermekeim, az uno­káim. .. i ' — Mi lehet egy öreg számára a legnagyobb veszély? — A szellemi étvágytalanság. A közöny. A kíváncsiság hanyatlása. A tökéletes tétlenség elöbb-utóbb pusztulást szül. Egyik falusi ismerősöm hatvanhat esztendős korában szőlőt telepített. Amikor arra jártam, akaratlanul is lesírt arcomról: — Mi a jó fenét csinálsz már, öreg? Észrevette és nem hagyta megjegyzés nélkül a sző nélküli véleményt. — Amint látod, szőlőt telepítek, mert. sokáig szeretnék élni, és meg akarlak majd kínálni a saját termésű borom­ból. Amikor nyolcvanhat esztendős korában betegágyánál meglátogattam, így szólt a feleségéhez.: — Hozz be, fiam, egy üveggel az öreg szőlő borából.. I Egymás után épülnek a szociális otthonok, gomba mód­jára szaporodnak a falusi napközik, ahol az idős emberek töltik 'idejükét. A jövő feladata, hogy olyanok foglalkozza­nak velük, akik nemcsak gondozzák, gyógyítják őket, de akik „értenek” is hozzájuk. Az emberek nagy többsége szomorúan vagy lázadozva fogadja az elkerülhetetlen öregséget.. Egyesek még- a halál­nál is visszataszítóbbnsk tartják. Simone de Beauvoir hasz­nos tanáccsal szolgál: öregségünkben olyan célokat igyekez­zünk megvalósítani, amelyek értelmet adnak az életünk­nek. Odaadó szolgálat, egyes embereknek, közösségeknek, ügyeknek. Amíg élünk, mindig legyenek vágyaink, terve­ink, tennivalóink... Szalay István — Nézze, fiatalember. Tu­dom, hogy maga rákkutatás­sal foglalkozik. Válaszoljon nekem egy kérdésre: miért van az hogy, noha minden második ember rákban hal meg, az állatok közt szinte ismeretlen a betegség? — Az állatok többsége nem betegségben pusztul el. A többségnek egyszerűen nincs ideje füra, hogy vala­milyen halálos betegséget szedjen össze magának. Mi­re megbetegedne — ahogy mi, emberek a betegséget definiáljuk — már meg is ette egy másik állat. — Természetesen. De azért én elgondolkoznék azon, hogy a rák, a sejtburjánzás csak néhány kultúrnövény­ben és az embernél fordul elő ... egyébként nem. — Azt hiszem, profesz- szor úr, hogy az állatok ele­ve egészségesebben élnek, mint az emberek többsége. — József úgy érzi, hogy a' professzor csak udvariasság­ból beszélteti, ezért letakar­ja zárni a beszélgetést.. — Tudja, professzor úr, ha a véleményemet kérdezi, eny- nyit mondhatok mindössze: az állatok többet vannak levegőn ... — Igen! Ez az! Maga na­gyon értelmes dolgot mon­dott, tudja meg, fiatalem­ber! S tudja-e,, hogy hol a legtisztább a levegő? — Tudom. A vízben. —■ Bravó, fiatalember! Maga igazán pompásan gon­dolkozik! Öröm magával be­szélgetni ! Most már értem magát., kedves Mária, min­dent értek ... és gratulálok. — Ugyan, professzor úr ... ez a szakmám. Ezt tanul­tam. — És a megoldás ? Mi a megoldás ? — Ezt nem tudom. Saj­nos, fogalmam sincs. — No, egyet ajánlhatok. Hallgasson ide, fiatalember! Az én intézetemben minden dolgozó számára kötelező a vízhez szoktatás néhány gyakorlatsorozata. Az én dolgozóim éleiében — én legalábbis ezt szeretném — a víz nem idegen, ellensé­ges elem, hanem segítő or­vos, jólelkű barát. Nyugtat­ja az idegeket, gyorsítja az. agyműködést fejleszti az izmokat, s pompás levegő­höz juttatja a tüdőt, az egész szervezetet. — Professzor úr, az úszás valóban nagyon egészsé­ges ... — Ej, fiatalember, nem az úszásról van itt szó: a víz­ről, mint elemről. Próbált már maga. vízben szeret­kezni ? — Nem kérem, nem .. ? bár nem hiszem, hogy ez ide tartozna ... — Nem baj. Csak a példa kedvéért mondom. A víz­ben sokkal könnyebb, jól- esőbb, lebegőbb a mozgás ... — Akkor a madarak miért nem a levegőben szeretkez­nek? — Nagyon kedves fiú ma­ga ... — Foxman nevet. — Igazán nagyon vicces ... Re­mek. igazán remek ... Egyébként azért nem, mert akkor lezuhannának: hiszen a madarak fajsúlya nem azonos a levegőével. De a halak, az ember fajsúlya hozzávetőleg annyi, mint a víz fajsúlya. — Igaza van, professzor úr, valóban csak szellemes- kedlem. Bocsásson meg. (Folytatjuk#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents