Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-22 / 248. szám

IDŐSEK HETE A KÖZLEKEDÉSBEN IWozggcBBom — mindtannylunScért A kislány az apja kezén lóg a járda szélén. Toporog, izeg-mozog, lesi a lámpát. Amikor villan a zöld színű figura, fölkiált a papának: „Zöld!” És már lódul is. Már óvodáskorban beideg- ződhetnek a közlekedés alap­szabályai. Akkor, ha eleget teszünk azért, hogy ezek a jó szokások időben kialakul­janak, megelőzhessünk velük esetleg később bekövetkező tragédiákat. ★ Évről évre, hónapról, hó­napra, szinte ijesztő mér­tékben nő a gépkocsik for­galma közútjaínkon. Nem kevésbé íjesztőek a híradá­sok a balesetekről, a közle­kedés tragédiáiról. Nem nyug­tathat meg, nem altathatja el veszélyérzetünket az sem, hogy a statisztikák átlaga némi csökkenést mutat a balesetek számában, hiszen minden egyes súlyos sérülés, halálos baleset valakinek, valakiknek pótolhatatlan vészteség. És főképp: tud­juk, hogy elkerülhető, Ahogyan terjed a motori­záció, úgy szélesedik a moz­galom is, amelynek aktívéi a lehetséges ártalmakra igye­keznek felhívni a figyelmet. Azzal a céllal, hogy felvilá­gosítsanak, hogy neveljenek. Hogy ezzel is megelőzzenek legalább néhány balesetet, segítsenek elkerülni a tragé­diákat. Az autók számának gyara­podását nem lehet, nem ér­demes megállítani. De ve­szélyeit lehet csökkenteni! Hiszen például Finnország­ban évről évre kevesebb a baleset, pedig jóval több ott az autó, zsúfoltabbak az utak. De jóval fegyelmezettebbek a közlekedés résztvevői is. Ezt vallják a közlekedés biz­tonságáért dolgozó aktivis­ták, akiket megyei, városi, járási szervezetek, közleke­désbiztonsági tanácsok irá­nyítanak. A mozgalom ak­mind több embert mozgat­nak meg. Autósokat, motoro­sokat, gyalogosokat. Kiadvá­nyok, tájékoztató füzetecs- kék szólnak például arról, hogy Ilyenkor ősszel az idő­járás változásai, a' köd, a csúszós utak újabb veszélye­ket rejtenek. A balesetek pe­dig — amíg a nyári könnyű hajtásról az autósok átallnak — mindig megszaporodnak ilyenkor. A legjobban időzí­tett akció tehát, amely most e napokban, október 17-töl 23-ig tart: az idősek hete a közlekedésben. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a népesség egészéhez viszo­nyítva sokkal nagyobb arány­ban szenvednek az idősek gyalogosként közlekedési balesetet. Ráadásul sérülése­ik súlyosabbak is. ★ A KPM autóközlekedési főosztálya nemrégiben fel­mérést készíttetett az Orszá­gos Közlekedésbiztonsági Ta­nács közreműködésével ar­ról, miben különbözik az idősek magatartása a közle­kedésben. Arra kerestek vá­laszt, milyen módön lehetne gondoskodni az Idősek testi épségéről az utakon, az ut­cákon. Az idős emberek számára nem olyan természetes a nagy forgalom, a zsúfoltság, mint a gyermekeinknek. Ok ifjúkorukban az élet más tempóját szokták meg, s ak­kor kell az újhoz, a mostani helyzethez alkalmazkodniuk, amikor már ez az alkalmaz­kodóképesség csökken, az érzékszervek fokozatosan gyengülnek, Ezért Is tapasz­talni gyakran ingerültségü­ket az autókkal szemben, vagy a teljesen kiszámítha- (atlan, meggondolatlan visel­kedésüket a közlekedésben. A siető autós pedig — ha sikerül — csikorogva fékez, klordit az ablakon; még na­gyobb rémületet okoz, erősí­ti a gátlásokat, gyeszékhelyen és a községek­ben működő szociális ottho­nokban, az öregek napközi­jeiben. Előadásokon, beszél­getéseken lesz szó arról, ho­gyan lehet és kell közleked­niük az idős embereknek. Igaz, ha az időseket tanít­juk, ugyanígy ráférne ez a tanítás a többi korosztályra is. Mert a türelmes, óvato­sabb autózás ugyancsak so­kat segíthetne a balesetek megelőzésében. Heves megyében néhány igen veszélyes gócpont kivé­telével az idén csökkent a halálos balesetek száma. Va­lamivel fegyelmezettebb ma­gatartásra utal az ittasan ve­zetők számának csökkenése Is. A nagy átlagokban tehát némi javulás tapasztalható. Üj utak is épülnek: hamaro­san a megyéhez csatlakozik az autósztráda, szélesebb, korszerűbb lesz a megye- székhelyre vezető és az azon áthaladó bükki út. Ha las­san Is, de Javulnak a bizton­ságos közlekedés feltételei. Ennél sokkal gyorsabban kel­lene fejlődnie viszont kultu­ráltságunknak a közlekedés­ben. Ha másképp nem megy, hát kellő szigorral gondos­kodva nagyobb fegyelemről. Az aktivisták . mozgalmá­nak egyik legújabb vállalko­zása: tanítsuk meg család­tagjainkat a biztonságos köz­lekedésre. Az autós vezetők nagy tömege lehetne így ok­tató-nevelő, s közben önma­ga Is felfrissíthetné ismere­teit. Szép és talán hasznos is lesz ez a kezdeményezés. . ★ Sok mindent lehetne még ajánlani az idősek hete ürü­gyén. Egy hét alatt nem le­het ugyan .a világot meg­váltani, de gondolatokat éb­reszteni, továbbgondolkodás­ra késztetni igen. Akár a társadalmi munká­sok mozgalmával is. Mind- annyiunkért. Hekell Sándor A borbély — Jordan Dobreszki hangjátéka — némely nyelvi frivolsága el­lenére is derűs órákat szer­zett a műfaj kedvelőinek. Sztojan, a fusizó részeges borbély, aki a városka hul­láit borotválta, a kisvárosi kocsma és alkohol magányá­ban idézi meg barátok és ellenségek alakját, elborong- va a gondolaton, hogy el- , jön az idő, amikor neki is búcsúznia kell és borotvá- latlanul megy át a 'túlvilág­ra. Ebben a füstös rezervá­tumban, mint középkori ha- láltáncénekek figurái meg­jelenik a vérszopó főnök, a a rockénekes, a bérház. em­berei. közöttük Trpe, a fél­tékeny pincér és felesége Róza, aki a férjét a sírba üldözte. "Csak megrázta a hátsó felét, csak véletlenül lecsúsztatta a vállpántot a bal válláról” és mindig el­érte, amit akart. Tt-ifko az alagsorban la­kott. Öt a rák vitte el. „bé­lig csak magát utálta, dél­után az egész világot.” A ház lakóiról kartotékot Ve­zetet, nyilvántartotta, ki kivel él, ki kivel veszekszik, ki hová jár szabad idejében. Így: „Első emelet egy: Kup­leráj. Az öreg hölgy soha­sem jár a temetőbe, tehát nem volt férje. Ünnepnapo­kon belesek a kulcslyukon, de azt még soha nem lát­tam, hogy keresztet vetett volna. Szóval istentelen. Ri- szál, elcsábít, iszik, káromko­dik, A harmadik emeleten lakik , a tévés és rádiós: „Ronda, girhes férfi, egy da­rabka hiányzik a bal fülé­ből Görbe lábú. Pénzért a saját anyját Is eladná. Első osztályú kontár. Specialitása, kivenni a készülékből, ami vadonatúj. és használtat tenni a helyébe. Az ember csak egyszer megy el hozzá. Felesége összeszűri a levet a hentessel, ö kapja a leg­jobb húst a városban. Hej, Trifko, Tiifko, szégyellő ma­gad, százszor is szégyellő magad, száraz borotválást ér­demelnél.” És ahogy felvonulnak előt­tünk a kisváros jellegzetes típusai, úgy bomlanak ki az alkoholmámor bölcses­ségei: „Csak botnak van két vége, nekünk csak egy”,; „A halottról azért szoktak az emberek megemlékezni, mert tudják, hogy holnap rajtuk a sor”; „Amíg törté­nik valami, van remény az élethez”. A szerző kitűnően használ­ja ki a monológ és a rádió lehetőségeit. A magányos borbély .emlékképeí, balga humanizmusa, az egymásra helyez.ett idősíkok, de első- sorba n Suka Sándor megjelenítő ereje és művé­szete tette elevenné az egyéb­ként mobid játékot. A pin­cérekre szórt átkoktól —- „süketnémék, vérszopók, svábbogarak” — a kenetes hang számtalan változatán, a részvéten, fenyegetésen át az elcsukló motyogásig, a hangskála olyan fokozatait járta végig, ami nagy szí- nészadotságairól tanúskodik! Felidézve a dráma szerke­zetét, mintha a hangjáté­koknak ez a változata. a szűk helyre korlátozott ese­mény, a múlt élővé váló ké­pei, a töprengés gondolatsor ra inkább kifejezné napja­ink életérzését, mint a har­sány színekkel komponált rádiódra,mák. A klasszikus drámák törvényszerűségei igen nehezen alkalmazhatók a Színfalak nélküli színház­ban. Egy-egy jól választott embertípus, botlásaival és gyávaságaival sokszor alkal­masabb a szövevényes és szerteágazó társadalmi je­lenségek ábrázolására, mint a sok szereplőt felvonultató hangjátékok. Ezt igazolta egyébként a makedón szer­ző groteszk je is. Ebcrgcnyi Tibor Szovjet zeneművészek Világhírű szovjet zeneka­rok, neves szólisták érkez­nek a közeljövőben hazánk­ba a szovjet kultúra nap­jainak rendezvénysorozatá­ra, amelyen az orosz és a szovjet muzsika nagyjainak számös alkotását tolmácsol­ják. A Szovjetunió Hang­versenyzenekara — debre­ceni és dunaújvárosi fellé­pése után. — Budapesten a Zeneakadémián ad koncer­tet Jevgenyij Szvetlanov ve­zényletével. A november B-i hangversenyen Muszorg­szkij, Csajkovszkij és Sosz- takovlcs zenéje csendül fel. Az előadást a televízió egyenes adásban közvetíti. A Moszkvai Állami Fil­harmóniai Zenekar október 30-án az Erkel színházban rendezendő nyitó díszelőa­dáson működik közre, majd fellép a Miskolci Nemzeti Színházban és a budapesti Zeneakadémián Is, Dmltrij Kitanjenko vezényletével. Három előadást tart a Sosztakovics-kvartett: a Ze­neakadémián, Özdon és Baján - Bórodin, Sosztako- vics és Beethoven zenéjét tolmácsolja. A Moszkva Virtuózai Kamarazenekar vigadóbeli koncertjén fellép Helena Öbrazcova operaéne­kesnő, aki egyébként a ren­dezvénysorozat nyitó előa­dásán Is közreműködik. A hangszeres szólisták so­hazánkban rában a hegedűművészként és karmesterkent egyaránt ismert Vlagyimir Szpivakoo a Zeneakadémián Mozart- esten és szonátaesten is sze­repel. Jevgenyij Mallgyin ég Viktor Zerezko zongora-, valamint Igor Gavirs gor­donkaművész játékában a Vigadó, a Zeneakadémia va­lamint Székesfehérvár, Sze­ged és Vác hangversenyter­melnek látogatói gyönyör­ködhetnek majd. A szovjet kultúra napjai­nak rendezvényén tíz szovjet operaénekes vendégszerepel magyar színpadokon, közöt­tük Jevgenyij Nyesztyeren- ko is. (MTI) XXII. eiói, mint például az „Arany- kerék”, a „Vezess biztonsá­gosabban!” vetélkedők, tár­sadalmi munka szervezése, KRESZ-parkok építésére, Csehszlovákiai vendég- szereplése idején, október 23-28. között három vidéki színtársulatunk vendég- szereplésének ad otthont a Nemzeti Színház épülete. Elsőként a Győri Balett művészeinek műsorát te­kintheti meg a fővárosi kö­zönség. A fiatal, ám hamar széles körű szakmai és kö- zönségelismerést szerzett együttes vezetője, Markó Iván sikeres koreográfiáit mutatja be. Október 23-án A nap szerettei, a Pygmalion, az Álom-é? és a Stációk cí­mű produkciókat táncolják az együttes tagjai. Másnap A nap szerettei és a Stáci­ók mellett a Szamuráj című balettjüket tekinthetik meg az érdeklődők; a címszerep­lő vendégként Fűlöp Viktor Több ismert filmszínész, köztük Alain Delon. Jean- Paul Belmondo. Catherine Deneuve és számos rendező 1885. október 22., szerda Mit lehet mindezek elten tenni a jelszóval meghirde­tett akció egy hete alattt Az egri városi-járási közleke­désbiztonsági tanács például programokat szervez a me­Kossuth-díjas, kiváló mű­vészt. Október 25—2fi-án a deb­receni Csokonai Színházé a Nemzeti színpada. Elsőként Dürrenmatt Shakespeare nyomán írt. tragikus komé­diáját, a János király-t ad­ják elő. Ezt követően Ben Jonson Volpone című komédiáját játsszák Gáli László rende­zésében. A Miskolci Nemzeti Szín­ház két vendégfellépése zár­ja a vidéki színházi esték programját. Ugyancsak egy nemrégiben színpadra állí­tott művel, Szép Ernő Lila akác című darabjával mu­tatkoznak be. Október 28-án az idén februárban bemuta­tott Brecht-darabot. a Sze- csuáni jólélek-et tűzik mű­sorukra. írta alá azt a nyilatkozatot, amely szerint nem hajlandó szerepelni olyan filmben, amelyben a cselekmény „kedvéért” állatokat ölnek meg vagy kínoznak. Az ak­ciót a francia állatbarátok szövetsége kezdeményez­te „az állatok jogairól szó­ló egyetemes kiáltvány” kiadásának második évfor­dulója kapcsán. — Értem, professzor űr, értem. Nagyonis értem. Így vagyok én szegény Alger- nonommal, mintha Algemon- nal nem is lenne más célom, mint hogy néha szeretettel beszéljek róla, azoknak, akiket szeretek. Tudja, pro­fesszor úr, Algernon annyi­ra mókás, annyira kedves, úgy tud nézni, de úgy! — Ha érdekli a vélemé­nyem, nos... ha érdekli a véleményem, akkor... ej, teljesen összezavart ezzel az Algemonnal. Hát hogy jön ez a delfinekhez, akik tu­lajdonképpen intelligenseb­bek, mint az ember... gondolja csak meg: értik a nyelvünk! De nemcsak a miénket, akármelyik nép nyelvét képesek volnának megtanulni 1 — Még a magyart is? — Képzelje, még a ma­gyart is! És akkor vegye jól észbe, hogy a delfinek nyelvét mi még mindig nem értjük! És az a meggyőző­désem, hogy nem is fogjuk megérteni! És tudja, hogy miért nem? — Nem tudom, professzor úr... honnan is tudnám? — Két lehetőség ven: az egyik, hogy a delfinek nem beszélnek — még annyira sem, mint mi, emberek — azonos nyelven. Vagy ami ezzel rokon, lel, „ egy­szerre két nyelven beszél­nek. de értik egymást. Mon­dok egy egyszerű példát, látom, nem érti. Képzelje el, hogy egy angol és egy német diplomata találkozik, s udvariasságból mindkettő a másik nyelvén beszél. Megértik egymást? Hogyne. Odamegy hozzájuk egy mongol, aki nem diploma­ta, és nem tud se rugóiul, se németül. Elképzelhető, hogy ez a mongol fiatalem­ber, bármilyen okos is, megfejtse valaha azt a be­szélgetést? Nem, ugye, nem. Mindaddig nem, amíg azt nem képzeli, hogy a két diplomata egy és ugyanazon a nyelven beszél... — Nagyon érdekes, pro­fesszor úr... Hogy jött rá? — Nem jöttem rá, csak gondoltam erre a lehetőség­re is. Aki gondolkodik, an­nak nem szabad a leglehe­tetlenebb lehetőséget sem e'eve elvetni. A valóságban, a jő .'őben semmi sincs, ami le­hetetlen. Hát altkor a gon­dolkodásban sem szabad le­hetetlennek lenni! — Igen, értem... És a másik lehetőség? — Persze, persze... Lát­ja, milyen szórakozott va­gyok? Kislány korában biz­tos maga is játszott titkos­íráséit a barátnőjével.. vagy volt valamiféle titkos jetbeszédük. — Igen. rémlik.;! — Nos, akkor az is rémlik talán, hogy ennek a kulcs­nak csak addig volt értelme, amíg valaki meg nem fej­tette. Ha valaki idegen rá­jött a nyitjára, akkor már nem volt benne semmi ér­dekes, hiszen titkokat nem lehetett vele megőrizni... Nos, képzelje el, hogy a delfinek valamely titkos jel­beszéd segítségével beszél­nek. — Nagyon érdekes.;: — De ne felejtse, hogy gyermekkorunk titkos nyelve mindig ugyanarra a nyelv­re volt visszafordítható. Most próbálja meg elképzel­ni. hogy elfelejtették — maga is meg a barátnője is — az anyanyelvűket, olyan sokáig használták a saját, titkos jel beszédüket. Elve­szett a valódi nyelv, egy képzett, nem valóságos nyel­ven kell magát kifejeznie! Nehéz? Eleinte. Aztán pon­tosan úgy funkcionál, mint az. eredeti. Most képzelje el, hogy valaki, vagy valakik elöl ezt a nem valódi nyel­vet is el akarja reiteni. Mit csinál? — Ebből a nyelvből csiná­lok egy másik nyelvet... — Pontosan! És most kép­zelje el, hogy évről évre, esetleg hónapról hónapra más és más nyelven szólal meg... képzelje el, hogy állandóan új és új nyelvet talál ki. és ráadásul van egy barátnője, aki közvetítő nyelv beiktatása nélkül is megérti a maga nyelvterem­tő nyelvét, a maga frissen születő nyelvét... 1 — De hiszen egyetlen nyelvet, még az anyanyel­vet sem tudjuk teljesen pom­pájában megtanulni! Nincs senki, aki saját nyelvének minden szavát bármikor használni volna képes! Eh­hez mi buták vagyunk... — Mi igen. de a delfinek talán nem..; — Ennyire okosak? — Igen. S ráadásul egy teljesen ki sem hasznáit agyuk van, hiszen ők csak játszanak, nem pedig ter­melnek. — És ha éppen azért Ilyen okosak, mert nem termelj nek, csak játszanak? <— Maga most játszik, kis­lány. .. Gyermekkoromban ezt úgy mondtuk; a tyúk vagy a tojás problémája ez... Hogy mi volt előbb a a tyúk vagy a tojás. Értel­mes felelet nincs rá... Csak megkerülni lehet a vá- laszt... azzal, hogy hüllő­tojás már akkor is volt, mi­kor a tyúkok még ki sem alakultak... De ez most nem érdekes. Hol is tartot­tunk?... — Ott, hogy a delfinek nem termelnek... — Nos, nekem az a véle­ményem, hogy a delfinek egyszerűen lemondtak arról, hogy termeljenek. Ha nem nevet ki. akkor elmondanám egy réges-régi teóriámat... — Ugyan. hogy képzeli, hogy én? A professzor urat? — No-no, várjon csak. Maga egész egyszerűen csak elhiszi, csak tudomásul ve­szi, hogy a delfinek ennyi­re okosak. — Igen. — De a tudomásulvételen túl ugye. nem rázza meg a felismerés? Az ember, úgy tanultuk, maga is, én is, azért okos. azért ember, mert elkezdett dolgozni, el­kezdett termelni. De mitől okos a delfin? Soha nem dol­gozott, soha nem termelt... miért van az agya mégis olyan tökéletesre alkotva, ha egyszer sem használja arra. amitől még okosabb, még tapasztaltabb lenne? Honnan tudja, hogy neki nem is kell termelnie. honnan tudja, hogy elég okos ő anélkül is? — Nem tudom, professzor úr. Nem. tudom. Egészen meg vagyok szédülve... — Nem ért valamit? Fejt­sek ki valamit bővebben? * ÍFolylaUuM Vidéki színtársulatok a fővárosban A miskolciak a Lila akáccal és a Szecsuáni jólélekkel vendégszerepeinek Állatbarát színészek * 1 í i i

Next

/
Thumbnails
Contents