Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-19 / 246. szám
Egyenjogúsággal a nyakunkban... Furcsa elnevezés. Játékos, de egyben komoly is. Mint amilyenek a gyerekek. Értük, és velük rendezik meg minden évben Belgrádban a Jugoszláv Úttörő Szövetség nemzetközi fesztiválját. A kulturális találkozón hazánkat a makói gyermek- bábcsoport. képviselte, s a delegáció vezetőjének Demeter Zsuzsát, az egri Hámán Kató Megyei Űttörőházban működő Harlekin bábegyüt- te§ művészeti irányítóját kérték fel. — Milyen is volt ez az október eleji találkozó? — kérdeztük. — Az idén tizenkettedik alkalommal rendezte meg a fesztivált a belgrádi központi úttörőház. s most osztrák, bolgár, NDK-be!i, norvég, lengyel, román, NSZK-beli, szovjet, török, csehszlovák, finn és természetesen jugoszláv, valamint magyar művészeti csoportok vettek részt a programokon. A Magyar Üttörőszövetség a makói gyermek-bábcsoportot küldte ki az' Európa öröme elnevezésű találkozóra, s ez volt az első alkalom, hogy bábosok is bemutathatták műsorukat. A megyei úttörőház Egerben országos bábos módszertani központ lett ebben az esztendőben, s amikor nyáron itt jártak a makóiak, megyénkben is megismerhették a kiváló együttest. — Belgrádba három darabot hoztak magukkal — folytatta Demeter Zsuzsa. — Két marionett-játékot, az egyik dixieland-paródia, a másik Pusztai élet, amely folklórelemekre épült. A harmadik a Lurká-vokál címet viselte, s ezt síkbábukkal — kicsit ezt is paródia- ,szerűen — mutatták be a gyerekek. Annak ellenére, hogy általában hatalmas sportcsarnokokban, tehát bábozásra, amely egy kicsit intim műfaj, nem éppen a legalkalmasabb helyszínen tartották az előadásokat, nagy sikerük volt a makói úttörőknek. Hat alkalommal léptek fel. a gálaműsort pedig vasárnap délelőtt a jugoszláv televízió egyenes adásban közvetítette. Eurovíziós és intervíziós közvetítés volt. ám hiába a vasárnap délelőtti matiné — tehát a műfajnak igencsak megfelelő időpont, úgy látszik. a Magyar Televízió nem vette ilyen komolyan a fesztivált. Mivel nem vásárolta meg. — A tizenhárom nemzet úttörői — általában ötvenhatvan fős delegációval képviseltetve nemzetüket — táncoltak, muzsikáltak, énekeltek, művészi tornát adtak elő. S hogy ennek a fesztiválnak milyen rangja van, azt talán az is bizonyítja, hogy mindenki meghívást kapott a Jugoszláv Szövetségi Tanácsba, ahol is Vészeim Gyuranovics. a kormány elnöke fogadta a csoportok vezetőit, s a hatszáz ft Mpmli tan íSü—LmZmtZMäl 1#80. október 19., vasárnap úttörőt. Egy-két perces műsort mutattak be itt. A találkozó célja, talán a nevéből is adódóan, az ismerkedés, a barátkozás, egymás kultúrájának megismerése, s a fogékony gyermekkorban talán bizonyítása is egy nemzetek fölötti összetartásnak. Egyben talán példa a felnőtteknek is a mai Európa, illetve a világ konfliktusokkal telj légkörében. A magyar delegáció vezetője így folytatta: — A fesztivált egyébként igen kitűnően szervezték és bonyolították. Volt elég szabad idő arra is, hogy a gyerekek valóban barátkozzanak■ Minden nemzetnek egy vendéglátó iskolát jelöltek ki, s a küldöttségek tagjai — külön-külön — egy-egy családnál laktak, ahol vendégszeretetükkel elhalmozták a gyerekeket. Végül még említsük meg azt, hogy az október 3-tól 7-ig tartó találkozó utolsó napján a küldöttségek ellátogattak Tito sírjához is. Ott pedig egy makói kisfiú helyezte el egy vendéglátó pajtás társaságában a nemzetközi fesztivál résztvevőinek közös koszorúját. XX. — Hiába csúfolódsz. . . ha ezt megoldom, vagy ha csak egy használható teóriát dolgozok ki a mérnökök számára, már nem éltem hiába. .. Az egész emberiség sorsa megoldódik. . Élhetünk tovább a Földön. . . Nem kell új bolygót keresnünk. Nem kell félnünk, hogy elpusztul a Föld. — Pedig van rá ok, elég... — Mire? — Hogy féljünk. Foxman is föltalált valamit. De erről most nem beszélhetek. — Hogy-hogy nem? Én beszélhetek akármit, te meg nem? Ez nem igazság. — Majd holnap. Talán holnap. Alszom egyet. és okosabb leszek. Holnap elmegyünk kirándulni, és holnap elmondok mindent. Jó, szerelmem? — Induljunk el már ma. Kirpppenünk a> városból, járunk egvet. megalszunk egy vendégházban, és holnapokkor nem kell idő az utazásra. Veszünk két csirkét, és megsütjük nyárson. Jó? — Jó. Tőlem indulhatunk. 4(1. Dán és Erzsébet előtt bíbor ragyogásban áll a vöJótékos gyöngyösiek Főszerepben: a maszk, a báb és a festék Szombaton, az Országos Gyermekjátszó Műhely második napján' a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban már kialakult az efféle találkozókon szokásos hangulat: az ország minden tájáról összeverődött 250 szakember egymással vitatkozva, beszélgetve, az előző, éjszakába nyúló szakmai értékeléstől kissé álmosan és fáradtan kezdett munkához. Az előzök tanulsága, amely a mostani bemutatósort is áthatotta, leginkább az volt, hogy utat kell teremteni a gyermekek kreativitásának, vagyis önálló alkotókészségüknek és fantáziájuknak. Ahogy az egyik apróság találóan megfogalmazta az egyik foglalkozáson: itt felnőttek és „gyermekszemélyek” keresik a közös, fölszabadult játék lehetőségeit. A program bábos játékkal kezdődött, óvodások saját életükből, illetve mesékből állítottak össze rögtönzött programot. Ezt követően az eszközöket saját maguk állították elő: Nagy Katalinnak, a Népművelési Intézet munkatársának vezetésével. A másik teremben felső tagozatosok maszkot készítettek és játszottak az álarcokban. A legnagyobb érdeklődés a festőket vette körül, akik Beretvás András képzőművész vezetésével ecsettel és festékkel dolgoztak. Délután Mányi Judit vezetésével mesejátékot rögtönöztek. helyzetgyakorlatokat mutattak be a csöppségek. Ezt követte a gyöngyösi Móra gyermekszínpad előadása, akik névadójuk Didergő király című történetét mutatták be. A mai nap folyamán tovább folytatódik a foglalkozások sora, a budapesti Térszínház előadásával. A szakmai értékelés és zárás után végül a gyöngyösi gyerekeknek a Népszínház, az Óz, a csodák csodája című mesejátékát mutatja be, amely valószínűleg mélló befejezése lesz ennek a három napnak. rös bor. Az asztalt leszedték. Csendesen, elégedetlen üldögélnek. — Jó volt a pisztráng? — kérdezi Dán Erzsébetet. — Igen. Nagyon finom volt. — Kár. hogy csak ritkán, és kevés helyen lehet kapni. — De miért? — Mert a pisztrángot nem lehet tóban tartani. csak friss. oxigéndús patakvízben. S mint tudod, az oxigén egyre fogy. Csak a hegyekben van elég. . — Itt most elég. .. — Igen. Itt jó. Dán hátradőlt a széken, Erzsébet hirtelen meglöki. Majdnem elzuhan. — Odanézz. Dán! Mária... És egy fiatalember! — Hová mehetnek? — Nem tudom. — Meg kell tudni! Azonnal meg kell tudni! ' 47. Charlie és Jones ülnek egy asztalnál. Jones otthonában. Sakkoznak Iszogatnak valamit. hosszúkás, narancssárga poharakból. — Kösz, hogy átjöttél Charlie — Nincs mit. főnök. A parancs az parancs. .. — Elmondom, hogyan telik él egy napom. Reggel általában fél hétkor kelek. Költőm a gyereket, reggelit készítek neki, aztán elkísérem egy darabon az iskolába. Nagyon forgalmas kereszteződésen kell átmennie. Utána rohanok haza, hozzáfogok takarítani, felteszem az ebédet. Mosok, vasalok közben, nyáron egy kis befőzés, ahogy az lenni szokott. Mire kész az ebéd. úgy elmegy az idő, hogy csak állva kapok be néhány falatot. Állandóan délutános vagyok — néha irigyelnek is a szabad délelőttért —, de hát az minden, csak nem szabad. Este fél nyolc, mire hazaérek. Megvaesorázta- tom a gyereket, átnézem a füzeteit, elkérdezgetém, mi volt az iskolában. ' Megmosdatom, lefektetem, aztán folytatom ott, ahol délelőtt abbahagytam. Végül előkészítem a másnapi tiszta ruhát, mert azt megköveteli a férjem. Sokszor az éjfél vet ágyba. Alig látok a fáradtságtól, és a férjem még megkérdezi olykor, ugyan miért nem vagyok kedvesebb. .. ★ — Behívatott a főnököm a nyáron. Azit mondta, készül az oktatási terv, s arra gondoltak, hogy engem is beiskoláznak. Csak pislogok, egy éve sincs, hogy befejeztem a tanfolyamot, amj a munkakörömhöz kellett. Mondom:- Főnök! hagyjanak most engem. A nagyfiam most kezdte meg az iskolát, a kicsi még óvodás, a férjem is tanul, én is most hagytam abba. Legalább egy-két évig hadd pihenjek. Embertelenül nehéz volt, míg mind a ketten tanultunk. Legalább addig hagyjanak időt. amíg a kisebbik is iskolás lesz és a férjem is befejezi a tanulást. Egyszerűen nem bírok el pillanatnyilag többet. Tudod mi lett belőle? Behívat a párt— Én nem parancsoltam semmit. Csak kértelek, hogy gyere át este. ha tudsz. — Még egy kis alvással is megbíztál! — És aludtál? — Igen. Természetesen. — Csodálom az idegrendszered. — Nincs ebben semmi. A katona is tud aludni az ütközet előtt, az űrhajós is tud aludni, mielőtt kiröpítenék az űrbe. Miért ne tudnék én aludni ? — Nehéz dologban kell döntenünk. Charlie. . — Tudom. Jones, tudom: — Ha megengeded, összefoglalom a problémát. Először is: a Génbankban valóban készül, vagy készült valami. Ilyen értelemben pontosak voltak Dán információi. — Nagy szerencse, hogy van neki ez az Erzsébetje. .. Biztosan sokat segít neki. — Dán remek hírszerző. .. Amikor megindult a Venus- program. ő akkor is talált egy kis nőt magának. aki naprakészen tájékoztatta őt. minden eseményről. — ö meg minket. .. — Igen. Dán szerencsés fickó, annyi szent. De én, ne haragudj. Charlie. kicsit megpiszkálnám ezt a dolgot. Bizonyos jelekből arra következtetek, hogy nemcsak nekünk dolgozik. — Ezt meg honnan veszed ? — Nincs komoly érvem . Talán csak az. hogy az MGR beindulásának hírét ő hozta. S ez a hír nem Erzsébettől, nem a Génbanktól való. Kell lennie valakinek ott. akivel kapcsolatot tart. De erről a valakiről sajnos, nem tudok semmit. — Biztos az is valami nő. — Egyáltalán nem biztos. — Akkor férfi. .. — Hiába szellemeske',sz. titkár, mondja, hogy csalódtak bennem, hát kire számíthatnának. ha nem a fiatal nőkre. Meg nekem most adva van a lehetőség, és hogy hiába beszélnek a nők kiemeléséről, ha azok nem akarják vállalni. . ..Mit mondhattam erre? ★ — Ne gratulálj! Hat kilót fogytam a kinevezésem óta. Hogy az elején kezdjem, végigcsináltam én mindent. Iskolába jártam, megszereztem a szükséges képzettséget. dolgoztam a szakszervezetben, rám mindig számítani lehetett.’ Tudod, ! „káderlány” voltam, akit a tervekben számba vesznek, akit nemcsak lehet, de előbb- utóbb elő kell léptetni. Nem tagadom, nagyon büszke voltam, amikor behívattak a központba. Mindenesetre kértem, adjanak egy kis gondolkodási időt. Beszéltem a férjemmel. Eléggé fanyalogva fogadta a hírt, de nem ellenkezett. Én meg igent mondtam. Azóta pokol lett otthon az életünk. Ha később megyek haza — mondd, melyik vezetővel nem fordul elő, hogy nem tudja bezárni az ajtaját délután ötkor? — már az ajtóban hallhatom, ahogy a fiamat okítja: Anyád hagyd békén, fáradt, nem mi vagyunk fontosak... Vagy reggel: Kérhetek az igazgatónőtől egy tiszta zoknit? Sokszor nem tudom, sírjak, vagy nevessek. Mert amúgy ő is vezető, s hányszor elmondta már hivatalos helyen, meg a saiát üzemében. hogy a nŐDolitika. meg foglalkozni kell az értelmes dolgozó nőkkel, ki kell emelni őket. Na de hát más beszélni erről, és más otthon gyakorolni. Sokszor már azon a ponton vagyok, nem csinálom tovább. Meg- futamodok? Lehetséges. ★ Két műszakban dolgozom. Ha délelőttös vagyok, regEzt mindenképpen meg kell tudnunk. Búg a telefon. Jones odaballag a készülékhez. — Halló, itt Jones. Igen, Dán, hallak. Jól. hallak. Értem. Mária arra mászkál, ahol pisztrángot szoktunk enni. Várj csak. .. Egyedül van?... Értem. Értem. Mi is van ott a közelben? Egy apró kis szálloda, szerelmeseknek. Igen. a Kék Pisztráng! Megvan. Erzsébet majd segít neked megismerni Máriát. Mária nagyon fontos. Köszönöm, Dán. hogy értesítettél. Remekül dolgozol. Pompás fickó vagy. • Nem, nem kell. . . De azért legyetek a közelükben. Nem veszthetjük el őket. 48. Mária és József belép a Kék Pisztráng halijába. — Szobát szeretnénk — mondja József, kicsit elfogó- dottan, — Egy szobát, fürdőszobával. ha lehet. — Lehet — mondja a feltűnően alacsony pult mögül egy fiatalember. — Lehet. kérem, lehet. A tóra nézzen, vagy az erdőre? — A tóra kérném. Igen. a tóra — József visszafordul. Máriát keresi a szemével. Mária egy ablakmélyedésben áll. biztatóan Józsefre mosolyog, és nézi tovább a tájat. De nem egyszerűen a természetben gyönyörködik: észreveszi, hogy Erzsébet és Dán közelítenek a Kék Pisztránghoz. József elintézvén az elin- tézendőket, visszamegy Máriához. — A tóra fogunk nézni — mondja József. — A szobánk fog a tóra néznj — mondja Mária. Nevetnek — De nem leszünk egyedül! (Folytatjuk) gél nem tudom, hogyan mennek a gyerekek az iskolába. Ha délutános, egész héten nem tudok beszélgetni velük. De még mindig a délelőtt a szerencsésebb, akkor Egerben ' bevásárolhatok, mielőtt indul a busz. Mert otthon, mire hazaérek, se kenyér, se te.i, se zöldség a boltban. Akkor megnézhetem magam. Ha délelőttös vagyok, délután megfőzöm a másnapi ebédet a gyerekeknek. Este mosok, vasalok, tv-t csak nagy ünnepen nézek, mert ha leülök a tv elé, leragad a szemem. Korán van reggel négy óra. Meg a kert is ott van. Egyedül nem győzi az ember. Jó lenne legalább egy műszakba járni. A múltkor szóltak, lehetne, csak át kellene mennem a másik csoportba. De hát ezekkel úgy összeszoktunk, még a gondolatát is kitaláljuk egymásnak. S a pénzem is kevesebb lenne, és az sem mindegy! ★ — Negyvenéves fejjel visz- szaültem az iskolapadba. Megértettem, amit írtak az újságok, mondtak a gyűléseken, hogy a nőnek is tanulnia kell. De ha tudnák, mibe kerül ez nekem. Nagyon nehéz annyi idő után újra könyvet venni a kézbe. Azt sem akarom, hogy ’ engem kegyelemből engedjenek át a vizsgán. Hajnalban kelek, meg este veszem kezembe a tanulnivalót, mikor a többiek már lefekszenek. És végzem úgy otthon a munkát, mint azelőtt, mert a férjem azt mondta: nem bánom, tanulj, de nekem rend legyen itthon. És nem akarok szalonnát vacsorázni este. mert a feleségem nagysága lesz. Eleinte sírtam, aztán azt mondtam, nem hagyom magam. Megmutatom, hogy tanulok is..... meg i’end is lesz. Ha elvállaltam, állom a szavam, akárhogy is van. Iskolanapokon megfőzöm előre az étéit, : este a kislányom megmelegíti. Merthogy a férjem gyomra nem bírja az üzemi kosztot. Hát rajtam ez se múljon. De hogyan lesz. ha elvégzem az iskolát, és belőlem csoportvezető leiz; ahogy ígérték. ő meg marad a gép mellett, hát azt nem tudom. Elképzelni sem! ★ Nem is tudom, mikor változott meg az életünk. Vacsorázunk, megszólal a férjem. adj egy pohár vizet. Felálltam, adtam. Másnap valami másért állított fel. Egyszerre csak észrevettem, hogy kiszolgáltatja magát. Ö. aki azelőtt olyan figyelmes volt. Együtt jártunk bevásárolni. mikor vártam a kicsit, még a szatyrot se engedte emelni, hogy meg ne ártson. Most hazajön — már amikor hazajön, mert folyton arra hivatkozik, hogy jlvep meg olyan társadalmi munka volt — leül, olvas, tévét néz. még egy pohár vizet sem hoz magának. Kifakadtam nagyon. Erre azt mondja: más dolgod sincs, egész nap itthon vagy. Csakugyan gyes-en vagyok. S azóta nem segít. Hová lett az éri házias férjem? S ha visszamegyek dolgozni, akkor is ilyen marad?! ★ — Ez így nem' igaz! Fals kép! — mondta az egyik férfiismerősöm, akinek mindezt elmeséltem. — Ez csak a te korosztályodra vonatkozhat — így a másik. Nem vitázom. Lehet, hogy határesetek. Szélsőségek. De egy tény. Egy szociológiai felmérés szerint hazánkban ma minden dolgozó nő munkája mellett átlagosan harminc órát tölt házi munkával. Naponta majdnem egy teljes műszakot. Deák líózsi Józsa Péter-FANTASZTIKUS REGENYÜTI ÖRÖK TIZENHÁROM ORSZÁGBÓL Európa öröme
