Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-15 / 242. szám
► Fuvar, fizetve Napjainkban olt tartunk, hogy az importáló külkereskedelmi vállalat bizonyos dcligyüinölesökcrt kevesebbet fizet, mint amennyiért a termelőtől hazánkba fuvarozzák az árut. A szállítási költségek emelkedése törvényszerű követelménye az energia drágulásának — ennek konzekvenciájával számoló itthoni gyakorlat azonban ma még alig tükrözi ezt a fölismerést. Idén, január és július vége között, 3,1 .százalékkal bővült az áruszállítás telje- sítménye, s bár nem közvetlen az összefüggés, jogos a kérdés: indokolt-e ez akkor,- amikor az ipar, az, építőipar termelése, a mezőgazdasági növényi termékek fölvásárlása ugyanebben az időszakban kisebb volt a tavalyinál? Nincs olyan fuvar, ami ingyen lenne, a szállítás minden mozzanata költség, pénz, s igaz, látszatra az fizet, aki megrendelte az áru továbbítását, valójában a fölhasználó, a fogyasztó áll- , ja — .az egyre borsosabb — számlát. Két esztendeje tízmilliórd, tavaly 9.2 milliárd forint negatívumot mutatott a népgazdaság külkereskedelmi fuvardíjának mérlege, idén az első félévben nőtt a fuvarfizetések egyenlegének passzívuma 1979 hasonló időszakához képest, azaz — tisztelet a kivételnek — nem sok jele van annak, mintha számítana a szállítások dí-_ ja a termelési költségeken belül. Sajnálatosan ugyanis azt tarthatjuk általánosnak, amit a népi ellenőrök állapítottak meg — egy négy évvel korábbi vizsgálat hatásainak fölméréseként —, s eszerint nincs lényeges javulás sem a fuvarozó vállalatok szervezési tevékenységében, sem a szállíttatok munkájában. Így például a nem közcélú fuvarozó vállalatok tulajdonában levő tehergépkocsik amúgy is alacsony kihasználtsága tovább romlott, változatlanul kevés az egység- rakomány, csak lassan terjed a rakodólapos, a konténeres továbbítás, a szállítandó áruknál nagyok és kiszámíthatatlanok a mennyiségi ingadozások. Elgondolkodtató, sót meghökkentő ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy 1970 és 1980, között megkétszereződött a közületek — egyszerűsítve: a nem közcélú fuvarozó vállalatok — tulajdonában levő tehergépkocsik állománya, s ma már meghaladja a 110 ezret. Továbbá: csupán a járművek értéke a szállítási ágazatban — azaz a más tárcák vállaltainak eszközei nélkül! — 48,3 milliárd forint volt a tavalyi év végén. Hihetnénk, a gyarapodó technikai bázis, az abban sűrűsödő hatalmas érték mind célszerűbben kamatozik. Ami nagyon hasznos lenne, de még nem több óhajnál. Napjainkban 800 millió tonna a. népgazdaságban szállított áruk összsúlya. míg 1960-ban csupán 240 millió tonnát tett ki. Indokolt a kérdés, valóban szükségszerű-e az áruk ilyen mértékű fuvarozása? Kétségeinket olyan tények táplálják, mint az amúgy is kevés rakodógép alacsony kihasználtsági foka, a párhuzamos és a keresztbe szállítások változatlan gyakorlata, a nem közcélú fuvarozó vállalatoknál a szállítással foglalkozók többségének — országos vizsgálat állapította meg — minimális szak- képzettsége vagy annak teljes hiánya. A vállalati szervezetben nincs rangja a fu- varoztatásnak, s ezért érthető, hogy a szállítási költségek sem látszanak fontosnak, holott ma már — árufajtától függően — a termék értékének negyven százalékát is elérhetik, de bizonyos esetekben ennél is nagyobbak. Előbbiek ismeretében ítélhetjük meg igazán — népi ellenőrök említett vizsgálódásának azt a tapasztalatát, hogy sok helyen az elemi törődés is hiányzik,, sok helyen még a menetleveleket sem vezetik .. . ! így nrár nem meglepő, hogy a rakodó- és szállítógépek gazdaságos kihasználásának alapjáról, fuvaroztató és fuvarozó partneri együttműködésről csak szabályt erősítő kivételként szólhatunk, hogy ma a vasútnál a teherkocsik átlagos fordulóideje hosszabb, mint volt 1960- ban, s az üresen futó kocsik aránya is kedvezőtlenebb, mint két évtizede! Folytathatjuk a veszni hagyott lehetőségek, tartalékok fölvillantását a következőkkel: száz tehergépkocsiból a legutóbbi években — a fuvarozó vállalatoknál — 11—12 állt üzem- képtelenül. Szakemberek vizsgálatai és számításai szerint, a közületi járművek esetében — a nem közcélú fuvarozóknál — ez a szám 23— 27. Azaz: szervezettebb karbantartás. javítás — s persze, legelőször folyamatos alkatrészellátás — mellett beruházás nélkül lényegesen növelhető lenne a működő gépkocsik mennyisége. Évi ötvenmillió forint kár keletkezett a bútorokban szállítás közben, míg végre megtették az első közös lépéseket a közelmúltban, fuvaroztatók és fuvarozók a változás érdekében. Példa csupán veszteségek és elkerülésük fontosságára. Ilyen példák sokasága kínálja magát — így közös a tehervállalás a rakodásgépesítés fejlesztésében, a konténeres továbbítás bővítésében —, ám még mindig csak esetek, s nem általános jellemzők. Fuvar: fizetve, ez áll a szállítóleveleken. bélyegzővel ráütve. Végre azonban azzal is tisztában kell lennünk. valójában ki fizeti a fuvart, s amit kiad, az valóban szükséges-e vagy any- nyival több, mintha forintjait két kézzel hajigálná az utcára? (V. T.) Háziipar? Házi ipar! Ma, amikor az iparfejlesz. tésnek esak az eddigieknél lényegesen takarékosabb módszerei kerülhetnek szóba, újra a legegyszerűbb megoldások felé fordul a termelésirányítók figyelme. „Kívánatos a bedolgozó rendszer és a termelőszövetkezeti melléküzemágak fejlesztése, de szükséges új formák, például áz úgynevezett egyszerű társulások létrehozása is.” Ezek a célkitűzések már a kormány programjába, is belekerültek. végrehajtásuk elsősorban a következő tervidőszakra esik. Természetes, hogy nem íróasztal mellett született elképzelésekről van szó. Egyrészről a korlátozódó fejlesztési források, másrészről a nagyvállalatok biztonságában kulcsfontosságú háttéripar — például az alkatrészgyártás — fejletlensége egyaránt iélz.i: újra kell gondolni és (szabályozni a bedolgozók foglalkoztatásának előnyeit, problémáit. Hímzés, kalákában Recsken a bányászfeíesé_ gék foglalkoztatására három ipari szövetkezet is kiépítette bedolgozói hálózatát. Közülük a legrégebbi, a Heve?.)' Háziipari Szövetkezeté, 1057 óta működik. A mű* emlék épület fele a hajdani bányászlakásokat bemutató szép tájszoba, a bedolgozódat irányító Szabó Erzsébet, népi iparművész — kettesben adminisztrátorával, — mindössze egy helyiséget birtokol: — Ennyi a szövetkezet „termelő területe” — kezdi a'beszélgetést ;—, ahol csak a világítás, a fűtés költsége merül fel.. Á bedolgozók ugyanis itt .csak átveszik az előre kiszabott anyagot.' és azt otthon a tévé előtt, vagy a házi munka szünetében hímezik zsiúrgarnitúrává, tűpárnává. térítővé. blúzzá. Ha a 85 asszonyt- egy helyen foglalkoztatnánk. ahhoz csarnok kellene, ebédlő, szociális létesítmények — óriá_ si rezsivel. Nálunk többségében idősek a tagok: 34-én dolgoznak a nyugdíj kiegészítéseként. A fiatalabbak közül a csökkent munkaképességűek. vagy a család, a gyerekek miatt otthon maradók választják a hímzés biztos, de nem túl vastag kenyerét. Exportra is A futball-labdát varró bedől aozók — a Fővárosi Kézműipari Vállalat alkalmazottai — is több helyről kapcsolódnak Recskhez: Sirok- feől, Kálból. Mátraderecské* ről érkeznek anyagért. A nylonzacskóba összekészített hatszögletű fehér és öt- szögletű fekete bőrdarabokból polia-mid sz,állal varrják össze a gumibelső bőrkülsejét. Itt is elöregedett a kollektíva: most gondolkodnék tanulók szerződtetésén. A részleget Ruttkai Istvánná irányítja. — Túl sokat, nii sem tudunk fizetni) legjobb dolgozóink .-sem tudnak kettőnél több labdát összevarrni egy nap. így inkább a betegek mellé kötött, vagy az egyéb családi okból otthon maradók, nyugdíjukat kiegészítők vállalják ezt a foglalatosságot. Nem túlságosan iparszerű a termelés: a nyári munkák idején, amikor sok a kapálnivaló, kevesebb a labdavarrás. A hosz- szú téli estéken viszont több foci készül exportra is. Csak első osztályút A recski bedolgozók közül legjobban az egri Minta Szövetkezet asszonyai keresnek. Ha elegendő az anyag, a négyezer forintot is elérik a fizetések — mindezt az elvégzett házi munka mellett! A szövetkezet varrógéppel segítette egy-egy bedolgozója indulását. Azóta mindannyian megváltották a gépeket. • Szeptemberben minden iskolásgyerek 250 forintos tanszersegélyt kapott, de Befejezte Heyes megyei látogatását a kohó- és gépipari miniszter Üzemlátogatáson a Csepel Autógyár egri gyárában. (Balról: jobbra): Demeter Pál, Popovics Ferenc és Soltész István. (Fotó: Perl Márton) Mint lapunk tegnapi számában beszá'moltunk róla: október. 13-án, kétnapos látogatásra megyénkbe érkezett Soltész István, kohó- és gépipari' miniszter. Hétfőn elsőként az Izzó gyöngyösi gyárát kereste fel, majd a Métravidéki Fémművek és az egri Finomszerelvénygyár munkájával ismerkedett meg. Gazdag volt a miniszter október 14-i programja is. Délelőtt a Csepel Autógyár egri gyárába látogatott, ahová elkísérte Vaskó Mihály, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Kovács. János, a városi pártbizottság titkára is. A gyárban Demeter Pál igazgató köszöntötte a vendégeket, majd az egri kollektíva munkájáról, életéről hangzott el részletes tájékoztató. Demeter Pál igazgató és Popovics Ferenc, a pártvezetőség titkára, részletesen tájékoztatta a minisztert a gyárban folyó műszaki fejlesztésekről, a termelési eredményekről, a dolgozók szociális és. életkörülményeiről, valamint az egri gyár és a nagyvállalat közötti kapcsolatról. Ezután a miniszter és kísérete megtekintette a korszerű gépekkel felszerelt üzemrészeket, valamint a szociális létesítményeket. Ezt követően a VILATI egri gyárába vezetett a miniszter útja. A vendéget dr. Kormos Albert, a vállalat igazgatója és az egri gyár Holló Józsefnétól, az ízlésesen tapétázott lakás-műhelyben többet is megtudunk: A teljes munkaviszonynak számító bedolgozói munkát sokan megkedvelték: nyugdíjat is biztosít, de a függetlenséget is megőrzi. Nincs főnök, -csak határidő, és nincs lélektelen szalag- rendszer sem. a késztermék minősége mégis jobb. Nálunk még másodosztályú pantalló sem készül: csak kifogástalan munkát adunk ki ' a kezünk alól. Üj lehetőségek Tudunk egy olyan kőbányai gyárról, amely esztergagépeket ad ki azoknak a bedolgozóknak, 'akik például csavarokat gyártanak a vállalatnak otthon. A KONTAKT A mezőtúri avara körül a kiszállított alkatrészeket. odahaza szerelik össze a családok. Egyszerű, betanított munkák ezek. és sokan vannak még, akik szívesen dolgoznának így. Csak legyen, aki megszervezi. A jelenlegi érdekeltségi rendszerben azonban a tanácsokat például semmi sem ösztönzi e termelési kapcsolatok kiépítésére. Pedig ily módon csökkenthető a gyermekintézmények zsúfoltsága. és a .munkáltató vállalatok, szövetkezetek is jól járnak. Mindenképpen érdemes tehát a bedolgozói rendszert tovább szélesíteni, munkát adni azoknak, akik ezt. egyrészt igénylik, róá-srészt van hozta idejük és erejük is. Kóhidi Imre vezetői fogadták. A vállalat tevékenységét ismertető, rövid tájékoztató után Debre- czeni Tibor igazgató szólt az itt megvalósult fejlesztési programokról, a gépipari vállalatokkal kialakított együttműködésről. Elmondta, hogy az exportszállítások teljesítése mellett az egriek nagy feladatokat vállaltak több hazai nagyberuházásban is.1 Az ipari robotok vezérlőberendezéseit innen szállítják a megye másik Fő a fejük az egerszólá- tiaknak: hogyan tovább? Nem arról van szó, hogy valamiféle gazdasági csőd fenyegetné ezt az országhatáron túl is, Vietnamtól az Egyesült Államokig ismert termelőszövetkezetet. Amivel hírüket megalapozták, a gazdasági fejlődésüket biztosították, a libatenyésztés, az ma is alapvető és biztos „iparága” ennek a termelő- szövetkezetnek. A bevétel óriási hányada, több . mint kétharmada, a libatenyésztésből folyik be a szövetkezet kasszájába. Évi hatvan vagon élősúlyban a libaexport! Ez más szóval azt jelenti, hogy a 32 ezres törzsállomány „jóvoltából”, a korszerű nevelési, tartási technológia segítségével 150 ezer pecsenyeliba kerül ki évente ebből a termelőszövetkezetből. Miért hát akkor a korántsem költői kérdés, amelyet a szövetkezet vezetői nyomán e sorok írója is feltesz? Nos. arról van szó, hogy a szövetkezet vezetői szerint elérték ámít eddig és így elérhettek. A szövetkezet területe, kapacitása nem teszi lehetővé, hogy a libaállományt tovább növeljék. hogy a jelenleginél ^lényegesen nagyobb számú egyedet keltessenek, neveljenek. tartsanak. S ha erre nincs mód. akkor következésképp arra sincs mód, hogy az egerszóláti termelőszövetkezet tovább és jelentősen emelje bevételeit, hiszen, mint írtuk, a gazdálkodás fő ágazata a libate- nvésztés. Érthető tehát, hogy új és másfajta gondolatok is érlelődnek a szövetkezeti ve^ptők feiében: hogyan legyen tovább, sőt magasabb szinten legyen tovább ... — Meg kell találnunk a módját, hogy ne csak tenyésszük a libát, és úgy adjuk el. illetőleg hogy ne csajc pecsenyelibaként forgalmazzuk e szövetkezeti terméket, hanem feldolgozva is. — máévá razza Dér József, a szövetkezet elnöke. de rögtön hozzáteszi. — Természetesen ez niég csak töprengés, azazhogy annál a~ért mar mégis valamivel több ... — :.. több bizony — fűzi hozzá Szálkái Miklós, a szövetkezet párttitkára —, mert már körülnéztünk, hol gépipari üzemébe, az Izzó Gyöngyösi Félvezető- és Gépgyárába. A miniszter és kísérői a tájékoztató után meglátogatták a munkahelyeket, tájékozódtak az üzemi körülményekről. Délután Kiskörére látogatott. majd a Hevesi Állami Gazdaság munkájával ismerkedett meg a kohó- és gépipari miniszter, aki az esti órákban utazott vissza Budapestre. találnánk megfelelő helyet egy feldolgozó kapacitás kialakítására. .... és ez a megfelelő hely, úgy tűnik, Egerbakta, a társult termelőszövetkezet, ahol megfelelő épületek, víz, villany, út, egyszóval a szükséges infrastruktúra a rendelkezésre áll. Beszélgetésünk kapcsán elmondták: azt is a szövetkezet vezetői, hogy a feldolgozás nemcsak: nagyobb értéket jelentene a gazdaság számára, de az egri áfésszel társulva, módjuk nyílhatna nemcsak Heves megye, de Észak-Magyaror- szág jó részének ellátására is. Mosonmagyaróvárról feldolgozó gépsorokat kellene vásárolniuk, aztán biztosítaná megfelelő kapacitást — mert az is nagy érték — a libatoll helybeli feldolgozására. ■ mindehhez a saját erő mellett az áfész segítsége és talán bankhitel is ... ; >1. egyszóval van min töprengenünk bőven, de nem állhatunk meg, mert a megállás visszaesést jelentene — summázta- beszélgetésünket Dér József elnök. ★ Az újságíró nem közgazdász, nem is mezőgazdász, még kevésbé bankszakember. De azzal, mint józanul gondolkodó állampolgárnak egyet kell értenie, hogy Egerszóláton is — tehát másutt is! — keresni és ku- tani kell a továbblépés útját. A tegnap még bevált; jó és hasznos módszerek mára keveseknek bizonyulhatnak. holnapra pedig már semminek. Ügy vélem, az illetékes állami, pénzügyi szervek ezt éppen olyan jól tudják, mint jómagam. Nem Egerezolátról van csak szó, hanem a továbblépésről, még pontosabban egy olyan helyi gazdaságpolitikáról, amely, következetesen és tendenciózus módon arra ösztökéli a gazdaságokat, keressék az útját és módját a gazdálkodás megújításának. Gyurkó Géza 1980, Oktober 15,, szeráa HOGYAN TOVÁBB? LESZ-E TOVÁBB? Eígerszöláti libagondok I i t
