Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
4 Ismeretlen mester alkotása: Az 1526-os mohácsi csata ábrázolása egy boton A Helikon és az Erdélyi Szópmivos Céh levelesládája 1924—1944. A sokszor és sokféleképpen megörökített mohácsi vész — az 1526. augusztus 29-i csata- vesztés — ábrázolása látható egy faragott botom. A maga nemében páratlan alkotást a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében őrzik. Különlegessége abban rejlik, hogy míg az ismert néprajzi tárgyak díszítőelemei többnyire a készítő saját környezetéből valók, ennek a bot' nak a faragója történelmi eseményt választolt müve témájául- Alkotója ismeretlen, a határozott művészi érzékről tanúskodó faragvány valószínűleg Mohácson készült 1926-ban, a csata 400. évfordulója alkalmából. Évtizedeken át dr. Reuter (Saru illő orvos, pécsi egyetemi tanár magángyűjteményének dísze volt, halála után fia a múzeumnak adományozta. A kemémyfából faragott, esztergált bot szárán körben helyezkedik el a kompozíció,- amely csatajelenetet ábrázol naiv felfogásban. A. muzeológusok elkészítették a 66 centiméteres hosszúságú képsor méretarányom kiterített rajzát és akkor bontakozott ki teljes mozgalmasságában a jelenet.. A képen mintegy százhúsz figura és tárgy látható: gyalogos- és lovaskatonák, tüzérek,, ágyúk, lovak, tevék, kutyák, szekerek, sátrak, házak, fák. Akár egy folyam, úgy hullámzik, hömpölyög végig a finom vonalú rajz a bot szárán. Az ütközet ábrázolása nem a történelmi ténynek megfelelő, hanem az alkotó érzel' mi állásfoglalását tükrözi. Ennek megfelelően a hatalmas török hadat mindösze 33 álak jelzi, a valóságban sokkal kisebb létszámú magyar sereget viszont 51 harcos reprezentálja, s a csapat dinamikus. mozgásával a magyarok hősiességét, bátorságát, Önfeláldozását fejezi ki.' A boton felirat is olvasható Kisfaludy Karoly Mohács című költeményének egyik sora: Nemzeti nagylétünk nagy temetője: Mohács” A botra tekerödző. domború faragásai kígyó feje hatom sorban elhelyezett szövegre mutat, mintegy felhíva a szemlélő figyelmet a csatavesztes következményeire. Érdékes a. rajz technikája is. A mester megtűzesitett penge vei egette bele az alakokat a bükkfába és az apró szaggatott vonalak együttese alakítja ki a csata jelen etet ábrázoló díszítményt. Ilyen vagy ehhez hasonló technikájú néprajzi tárggyal eddig még nem találkoztak a szakemberek Baranyában, emiatt nem is tudják azonosítani a fél évszázados bot alkotóját. Az I. világháború befejezésekor úgy látszott, hogy Ady szörnyű jóslata nemzetünk szétszóródásáról és pusztulásáról valósággá válik. A kezdeti bénultság után azonban öntudatra ébredt, szinte szellemj reneszánszát kezdte élni a határon túlra szakadt magyarság, példázva azt is, hogy egy kultúra határai az artyanyelv határaival esnek egybe. A leggyorsabban Erdély magyar irodalma szökkent virágba. Az ott élő magyarság leikeben a megváltozott viszonyok halasára hamar feltámadt az unióval egy időre elhalványuló erdélyi öntudat. íölelevenedett a fejedelemség keretei között kibontakozott liberális, demokratikus szellem. A romániai magyar irodalom történetében 1924 jelentette a fordulópontot: a korábbi hősi. de tiszavirág eletü erőfeszítések után ekkor hozott eredményt a közösségért cselekvők bátorsága. Megalakult az Erdélyi Szépmíves Céh, az első életképes könyvkiadó vállalat. Két év múlva Kemény János marosvécsi kastélyába hívta a legkiválóbb erdélyi magyar írókat/ megteremtve a Helikon írócsoportot, melynek tagjai' ezután évről évre tanácskozásra gyűltek össze. Az. írói munkaközösség védnökséget vállalt az Erdélyi Szépmíves Céh fölött, és 1928-ban megindította az Erdélyi Helikon című folyóiratot. A bukaresti Kriterien gondozásában megjelenő Romániai Magyar írók című könyvsorozat egyik legújabb kötete. A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája, ennek a hármas vállalkozásnak a-z értékeléséhez szolgáltat fontos adalékokat. Marosi Ildikó hétévi kitartó kutatómunkáját dicséri a kétkötetes levél- és dokumentumgyűjtemény, amely a* utolsó pillanatban készült el, hiszen 50 esztendő elég ahhoz, hogy betemesse a szellemi környezetet. A szerkesztés amúgy is bonyolult feladatát /íehezítette. hogy a II. világháború után papírmalomba küldték az Erdélyi Szépmíves Céh és az Erdélyi Helikon kolozsvári szerkesztőségének és kiadó- hivatalának irattárát, ás felégették, kifosztották a három összefonódó irodalmi kezdeményezés kulcsembereinek, Kós Karolynak, Kemény Jánosnak és Bánffy Miklósnak az otthonát. Marosi Ildikót minden elismerés megilleti, hogy áldozatos munkájával mégis szóra bírta a múltat, rekonstruálni tudta a legjelentősebb eseményeket, a színvonalas előszóban pedig összegző áttekintésre is vállalkozott. A könyv ismételten meggyőz arról, hogy a helikonis- iák irodalmi mozgalma — a korunk öröksége mellett — a két világháború közti romániai magyar irodalom legélőbb hagyománya. A romániai magyar szellemi élet egészét átfogó törekvéseik, az erdélyi magyarság megmaradásáért vállalt küldetéstudatuk forrása, ösztönzője az úgynevezett „erdélyi gondolat”, a transzilvanizmus volt. Ennek klasszikus meghatározását Kós Károly adta: „Erdély van a szellemi élet minden vonatkozásában ... Az erdélyi embert minden vonatkozásában determinálja ez a föld, melynek nem ok nélkül van különváló, pgyéni múltja a história bizonyítása szerint.Van erdélyi psziché, mely nem áz erdélyi magyarság privilégiuma, de predesztinációja az erdélyi németségnek és románságnak is”. A koncepció lényegéből következik a három különböző műveltség érintkezési pontjának tudatos keresése a román, a szász és a magyar nép egymásra utaltságának, testvériségének hirdetése. Nem véletlen, hogy a transail- vanizmus hívei közvetlen szellemi elődjüknek Ady Endrét tekintették, aki rmn2 denki másnál vonzóbban fogalmazta meg a ..román bánat — magyar bánat” gondolatát. Felismerésüket újra újra tettekre próbálták átváltani a transzilvanisták: az Erdélyi Szépmíves Céh román és szász írók műveit is megjelentette, a marosvé- csi Helikon -találkozókat kezdeményezett a román, szász és magyar írók között, az Erdélyi Helikon rendszeresen közölte a két testvérnép íróinak alkotásait. Ugyanakkor az irodalmi mozgalom képes volt túllépni az erdélyiség keretein is: a nemzetköziség ugyanabból az erkölcsi magatartásból fakad, amelyből a patriotizmus. Az Erdélyi Helikon egyik szerkesztője, Lakatos Imre írta: „ .. .öngyilkosság volna ... a regionalizmus, ha megfeledkeznék a nélkülözhetetlen európai távlatokról, ha irodalmi alkotásaiban nem az európaiságot biztosító színvonalat és műformát keresné, ha szem elöl tévesztené a végső célt, amely a regionális eszmék és kultúrák szabad kicserélődéséből új európai szintézist remél”. A heliko- szintézist remél”. A helikonisták szembefordultak ; a kétfelől is szorongató, szem- határszűkítő nacionalizmussal, az egyetemesség programját vállalva, kapcsolatot, építettek ki a kortárs világ- irodalommal. Az Erdélyi Helikon például a 16 év alatt 42 cikket és tanulmányt közölt a szovjet irodalomról. A fasizmus térhódítása idején az írómozgalom tagjainak többsége az ellenállás táborához csatlakozott, a nép- ‘ frontpolitika elveit tette magáévá. Maróéi Tldikó dokumen- tumkötete pótolhatatlan kézikönyve és eszmél tető szellemi tápláléka lesz azoknak, akik a közelmúlt romániai magyar, irodalmának törtér netével akarnak megismer« kedni. (Kriterion, 1980) j Lisztóczky László Ny. Jelln-V. Kásája A SZERENCSE — Nem. kérem, csak a szobában van javítanivaló... — Hm, kevés... No jó, azért t A született, peches'Iván Ivano- i, vies Makuskinnak egyszer várat- lanul a nyakaba aúdúit a szeren- i cae. , 5 — ó! -— suttogta boldogan Iván ? Ivanovies,vahogy röptébe) elkapva 1’ óvatosan magáhoá szorította. — ^ Most mar sohasem válók meg I tőle. Semmi pénzért! Amint álmodozva felemelte a tekintetét, a plafonon egy jókora lyukat vett észre. Nyilván a szerencse törte át a falat. „Hm. . .hm..tataroztatni kell — gondolta Makuskin. — Jaj de I kellemetlen...” Ebben a pillanatban csengett a telefon. A barátja két színházjegyet kínált. Alighogy letette a kagylót, jött a postás és száz rubelt hozott: egy távöli rokona küldte meg régi adósságát. A reggeli lapot kinyitva felfedezte, hogy a lottó tárgynyeremény-sor- solásán egy szál szelvényével pe- helykendőt nyert. A hivatalban megtudta, hogy előléptették. Nonna Viktorovna, a gépírónő. aki ezelőtt fütyült rá, kedvesen rámosolygott és kacéran értésére adta, hogy már időtlen idők óta nem volt ( moziban. Az ámuldozó Ivan Ivanovies az egész napot szinte álomban töltötte, és csak odahaza jutott eszébe ismét a lyuk. — Ez most mar gyerekjáték! — rikkantott vi’dáman. — Először is be kell szólni a házkezelőSégre. Hol is a teleíonszámuk?. „ Telefonálásra azonban már nem maradt ideje, mert kopogtak az ajtaján. A lakás állapotát ellenőrző technikus érkezett. — Nincs valami panasz? Makuskin a mennyezetre mutatott : — Be kéne csinálni azt a lyukat. .. — Meglesz — válaszolta készségesen a technikus és megkérdezte: — Bottal ütötték ki? — Nem, dehogy — ijedt meg Iván Ivanovies. ,— Egyszerűen csak... tudja... onnan zúdult ram a szerencse. — Értein — kacsintott a technikus —, nyilván odafent egész éjjel táncoltak. Huligánok laknak ott. — Ugyan, dehogy! — morogta Ivan Ivanovies. — Egy idős professzor. Szerintem táncolni sem tud. Magától omlott le. .. — Magatói nem omlik le — ingatta a fejét a technikus —, mivelhogy két éve volt a felújítás. Sepkmél sem omlott le azóta semmi. Az ön esete az első. De ne nyugtalankodjék. Rögtön felmegyünk ehhez a profhoz, jegyzőkönyvet • veszünk fel. Ha nem táncolt, akkor a feleségét taposta, vagy mi a fene. Szóval, bírósági úton kötelezzük, hogy javíttasa meg önnél a plafont. — A professzor nem hibás — mondta Makuskin. — Inkább megjavíttatom a saját költségemre. — Ahogy gondolja — vont vállat a technikus. — De figyelmeztetem. hogy két hét múlva a ház- kezelőség ellenőrzést tart. Ha addigra nincs kijavítva, önt fogják megbüntetni... Távozása után • Ivan Ivanovies megvakarta az üstökét és nekiállt, hogy kikeresse a lakáskarbantartó vállalat számát. Tulajdonképpen nem is kellett keresnie: a telefonkönyv éppen a szűk- . séges oldalon nyílt ki. — Egy kis javításra volna szükségem — szólt a kagylóba Makuskin, ................ .... ,. . : — Parancsoljon — mondta szívélyesen . a rendelésfel vevő. — Hány szobáról van szó? — Egyről... — Csak egyről?... Na persze nyilván a konyhát meg az elő- saobáf'is:.. feljegyzem. Parkettázás? Falfestés? Tapétázás? Leválasztás? — Egyik sem — mondta elhaló hangon Makuskin. — A plafonon kellene egy lyukat betapasztani. . — Mit képzel — fortyant fel a ■nő —. egy nyavalyás lyuk miatt egy egész brigádot küldjünk oda?! — Egy embert nem lehetne? — Nem! Mi már réges-rég rátértünk a komplex módszerre. Teljes tatarozást végzünk. A maga vacak lyukával egy egész' napot elvacakolnánk, a tervet meg nem teljesítjük. Ha legalább tíz lyuk volna... — Mit csináljak, 'ha csak egy szerencse zúdult rám? — Egy szerencse nem elég. A munka volumene nem kifizetődő számunkra. Próbáljon maszekhoz fordulni. — És letette a . kagylót. Ivan Ivanovies felsóhajtott, kissé bizalmatlan pillantást vetett a szerencséjére, és elindult maszek kőművest keresni. A lépcsőn lefelé egy óverallos férfiba ütközött. — Nem kell valamit megrepa- rálni, ápuskám? Festünk, mázolunk, vakolunk, hegesztőnk. .. Makuskin bevonszolta a szobába: — ezt a lyukat kéne becsinálni. .. — Lehet róla szó — szólt tárgyilagosan a mester, aztán rövid kalkuláció után' megmondta az árat, ami Makuskin véleménye szerint még a Nagy Színház teljes tatarozására is elég lett volna, — A maga dolga — morogta a mester, miközben Ivan Ivanovies kituszkolta a lakásból —, de jön még maga könyörögni, hogy csináljuk meg... Eltelt egy hét. Ezalatt Makuskin kétszer kapott jutalmat, háromszor, volt Nonnával színházban, az unokabátyjától bőrzakót kapott ajándékba, a nagynénje pedig kaukázusi üdülőjegyet szerzett neki hetvenszázalékos kedvezménnyel. Közben egész héten törte magát a plafon ügyében. Végigjárt hét hivatalt (a titkárnők mindenütt soron kívül beengedték), további tizenötbe meg telefonált. A nyolcadik napon beszélgetés közben rángatózni kezdett a bal arca. A tizenegyediken abbahagy-' ta a borotválkozást. A tizennegyedik napon egy híres idegorvos — akihez Makuskin egyből bejutott, noha általában egy fél évig álltak nála sorban — teljes nyugalmat írt elő neki és figyelmeztette, hogy ellenkező esetben rosz- szul végződhet a dolog. A rendelésről hazatérve Ivan Ivanovies ruhástól végigdölt az ágyán és karját feje alá téve, hosszan bámulta a' plafont. Aztán egyszerre csak határozott mozdulattal fellépett a székre, és. mélyet sóhajtva hatalmas szögekkel a plafonon tátongó lyukra szegezte a szerencséjét. Oroszból fordította: Zahemszky László
