Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-10 / 212. szám

Protekció nélkül nem megy? — Nem ismersz ott valakit véletlenül? Ismerős a kérdés, aligha van'" efnber széles e hazában, aki ne tette volna fel ezt (vagy valami hasonlót), ami­kor valamilyen ügyes-bajos dolgát kellett intéznie. Szinte természetessé vált, hogy ha valamit el akarunk intézni — legyen az ritkán kapható áru vásárlása, szol­gáltató iparos kihívása vagy akár egy szükséges irat meg­szerzése — keressük az ösz- szeköttetést. Hiszen mégis­csak más úgy beállítani ab­ba a boltba, hivatalba, ügy­félszolgálati irodába, hogy mindjárt név szerint kere­sünk valakit. Hogy nagyobb dolgokról né is beszéljünk — vagy éppen azért beszél­jünk? —, mert nyílt titok, hogy sok mindent sokan ép­pen protekcióval szereznek meg. Szellemesen mondta, né­hány évvel ezelőtt egy ma­gas állású állami vezető: Ma­gyarországon tíz és fél mil­lió embernek van protekció­ja, ami ugyanannyi, mintha senkinek sem lenne. Való­ban. ha jól belegondolunk, ez nagyjában így van. Nem kivétel ez alól a legkisebb falu sem: ott a hivatalhoz forduló ügyfél hajdanában együtt ült az iskolapadban a tanácselnökkel, egy cséplő­csapatban dolgozott a téesz vezetőjével, ugyanott kato­náskodott. ahol a Tüzép-te- lep vezetője. Kézenfekvő te­hát, hogy ha valamire szük­sége van. a régi ismerőshöz fordul. Még akkor is, ha az ügyet különben is, minden zökkenő nélkül elintéznék. Mi értelme van hát a pro­tekciónak, ha nem jelent semmilyen előnyt? Annyi,' hogy — a „protezsált” szé­les körben elmondhassa: ezt meg azt el tudta intézni, merthogy X és Y neki innen meg onnan régi cimborája. S ha többet nem, annyit el­ér vele, hogy mindjárt lesz­nek irigyei. Márpedig a ré­gi mondás szerint többet ér egy Irigy száz szánakozó- nál... Csakhogy nem minden protekció ilyen ártalmatlan. Már az sem, hogy a protek­ciósnak nem kell másokkal együtt sorbaállnia valahol, mert ügyét soron kívül in­tézik el — s ezalatt a töb­biek ügye halasztást szen­ved. Ott meg éppenséggel nem, ahol a jókoma — az előbbi példánál maradva — Tüzép-telepvezető küldi az értesítést, hogy ebben az órában még kapható az az építőanyag, ami máskor nem szokott lenni, s a hó­napok óta ilyesmi után fut­kosok számára továbbra sem lesz. mert gyorsan megvásá­rolják a protekciósok. Aztán vannak — mert, ha nem beszélünk róla, akkor is vannak ;— nagyobb ügyek is. Amikor valami életbevá­góan fontos dologban sikerül „megkerülni a sort”, felvé­tetni a gyerekeket, előbbre jutni a lakásigénylők listá­ján. Kétségtelen, hogy az ilyesmi ritka eset. sokkal rit­kább. mint amennyit halla­ni lehet róla. Kár lenne titkolni, hogy van nálunk protekció. Ám a legidősebb emberek sem em­lékeznek olyan időre, ami­kor — ne lett volna. Mik­száth Kálmán, Móricz Zsig- mond regényeiben sűrűn fordulnak elő a protektorok és protezsáltjaik. s bár ők személyükben már régen nincsenek — örökségüket ránk hagyták. S ha manap­ság ironikusan szokták is mondani, hogy most „szocia­lista összeköttetés” lépett a Megyei közlekedési válla­latunknál. a Volán 4-es szá­mú Vállalatnál már csaknem négyszáz nyugdíjas dolgozó­val tartják rendszeresen a kapcsolatot. A vállalat nyug­díjasbizottsága rendszere­sen szervez programokat az idős .-dolgozok részére, ki- r’álldWaíokon* vehetnek' részi a szakszervezeti bizottság szervezésében. Segítenek a hivatalos ügyek intézésében: a jogsegélyszolgálat a nyug­díjasoknak is rendelkezésére áll. Már hagyomány az éven­kénti találkozó is. amelyet a vállalat üzemegységeinél Egerben, Gyöngyösön és Hat­vanban rendeznek. Az egri vonzáskörzethez tartozó protekció helyébe, szentigaz, hogy ebben semmi szociá­list-) nincs. Csak összekötte­tés. ami semmiben sem kü­lönbözik a protekciótól, csu­pán a szót fordították ma­gyarra. Mégsem valami elemi csa­pás a protekció ■— vagy, ha úgy tetszik, „összeköttetés” — ami ellen nem lehet vé­dekezni. Sokféle védelem van ellene. Például: a bü­rokráciamentes emberséges ügyintézés, hiszen ahol nem kell órákat várakozni, újabb és újabb papírokat beszerez­ni egy igazoláshoz, ott arra sincs szükség, hogy valaki ezt a keserves utat összeköt­tetései réven kerülje meg. Másik orvosság, ahogyan a közelmúltban egy vállalati vezető a televízióban meg­fogalmazta: áttérés a keres­leti gazdálkodásról a kíná­lati gazdálkodásra. Közért­hetően: ha kevesebb a hi­ánycikk. ha az eladó keresi a vevőt és nem a vevő az árut, magától megszűnik itt is a protekció. Hogy ez még egy kissé ..odébb lesz”? Az egészen biztos. De az is, hogy min­denki tehet érte valamit. S ehhez még csak nem is kell igénybe venni — protekciót. (v. e.) nyugdíjasok részére rende­zett találkozót a vállalati szb; a Vörös Csillag moziban összegyűlt csaknem kétszáz nyugdíjast Zom bort József igazgató köszöntötte és tájé­koztatta az elmúlt év gazda­sági eredményeiről, a válla­lat fejlődéséről, az ötödik, öteves terv során még hátra, lévő feladatokról. Szórakoz­tató játékfilmet is levetítet­tek a találkozó résztvevői­nek. majd közös ebéddel fe­jeződött be a rendezvény. A kis nyugdíjjal rendelkezők között ebből az alkalomból hatvanezer forint segélyt osz­tott ki a szakszervezeti bi­zottság. Volán-nyugdíjasok találkozója Bz elnök pofozkodik is Nagyon kényelmetlen ügy. Sőt. még annál is több. Be­szédtéma lett a szövetkezet elnökének a viselkedése. Az illetékes szervek pedig kény­telenek voltak fegyelmi vizs­gálatot is elrendelni. Mert az elnök pofozkodik is. Az első tettlegesség né­hány hónappal ezelőtt zaj­lott le. Akkor a családtagok közül került ki a szenvedő alany. A legutóbbi esetben az egyik beosztottnak a há­zastársa hüledezett, amikor a szövetkezet vezetője „oda- csördített” neki. Bár az el­nök váltig erősíti, hogy nem az ö keze nyomán sérült meg az illető fogazata, ha­nem az ajtó élétől. Mármint annak az ajtónak az élétől, amit ő nagy hirtelen kinyi­tott. Nem tudta, hogy bent ott áll valaki. Az ajtó éle így csapódott hozzá ahhoz az archoz, amelynek tulajdonosa viszont nem az ajtót hibáztatja a fogait ért sérülés miatt. A két kellemetlen eset így vált üggyé. Üggyé a gyöngyösi szer­veknél és üggyé a községben, amelynek lakói azóta is a fejüket csóválják, megjegy­zéseket fűznek a hallott tör­ténethez és ezek egyike sem hízelgő az elnökre nézve. De minket nem az ügy hivata­los része érdeket, nem is azon akarunk „csemegézni”, hogy ki mennyire adta visz- sza hűen a történteket, ha- üem azt szeretnénk kibo- j&Mu, mi vitte rá az elnö­köt arra. hogy bármiféle né­zeteltérést pofonokkal pró­báljon rendezni? Az elnök fiatal szakember. Jó bizonyítványokkal került mostani tisztségébe. Senki sem tudott semmit pofoz­kodó hajlamáról. Sőt! Olyan vélemény vált közismertté vele kapcsolatban, hogy sze­rény, készséges, tud és sze­ret is dolgozni. Csakhát az a fránya elnö­ki szék, ami ugyan nem bár­sonybevonatú.. nincs is vala­miféle emelvényen, ahová mindenkinek fel kell néznie vagy mélyen meghajolva il­lik előtte megállnia. Ez a szék is olyan, mint a többi, csak éppen ez az elnök író­asztalánál található. Ebbe a székbe az ülhet, akit a szövetkezet tagjai meg­választanak ..székhasználó­nak”. Nem örökre, hanem meghatározott számú évekre. És a szövetkezet tagjai bár­mikor ki is húzhatják a szé­ket az elnök alól. A szék használójának te­hát a legfőbb kötelessége a szövetkezet érdekeinek a szolgálata. Ami hatalmat ka­pott. azt is csak ezért a cé­lért használhatja. De hát a hatalom. . . !. Mondják, könnyen meg­szédít olyanokat, akik bele­bódulnak abba. hogy nekik csak ki kell mondaniuk va­lamit és akkor már emberek mozdulnak meg. hogy azt végrehajtsák. És ott vannak a hízelgők is. Ök. akik azért dongják körül a hatalommal rendelkező személyt, mert saját kis önző érdekeiket, szeretnék minél teljesebben szolgálni. Mindezek mellett van egy kötelező udvarias magatartás is. ami kijár a vezetőnek. De hát melyik embernek nem jár ki az udvarias, figyelmes, humánus magatartás? Aki azonban nem áll elég szilárdan a lábán, azt a tiszt­ségével összefüggő jelenségek könnyen megszédítik. És et­től kezdve azt képzeli ma­gáról, hogy neki minden sza­va szent, amit kigondol, an­nak úgy kell lennie és őt a tisztsége felmenti minden kö­töttség alól a környezetét il­letően. A szerény, szorgalmas, elő­zékeny beosztottból így lehet pofozkodó elnök. Esetünkben olyankor, ha korábban már egy-két pohárka bort is meg- iVott. Baráti társaságban, a protokolláris látogatást kö­vető negyedórákban vagy ép­pen más alkalomból. Menti-e. mentheti-e az it­tas állaoot az elcsattant po­fonokat? Az első fegyelmi határozat után hány fegyel­mi kell még ahhoz, hogy az elnök belássa, nálunk a sze­melve* szabadságjogokat nem mérik teteiezve a tisztségvi­selőknek. Nekik is annyi jár ezekből, mint a többi ha­landónak. Sőt! A vezetők személye mindig vonzza a közérdeklődést. Még jó. ha róluk csak annyit „tudnak”, amennyi a valóság. Mondjuk, a szocializmus az emberiesség társadalma. És ez így igaz is. Lehet ez alól ■ v.4. • Üj-Cscbokszári látképe Valahol a Volga mentén. .; Óriás sziiletilc r. A vonat beletúrja magát az éjszakába. Az étkezőkocsi ablakain túl elsuhognak a könnyű táncú nyírfaerdők. Kint már hideg van. Gőzöl­gő. forró tea fölé hajiunk a vacsora után. Az asztaloktól olasz, német és angol félsza­vak röppennek fel. A vona­ton utaznak azok a külhoni szerelők, akik a világ har­madik legnagyobb traktor, gyárán dolgoznak a szovjet­unióbeli Csebokszári városá­ban. és a hét végére fölruc­cantak Moszkvába. A Csuvas Autonóm Köz­társaság fővárosa —, amely egy óra repülőút Moszkvától, és egy éjszakai vonatozás délkelet felé —, az első lá­tásra azt az érzést kelti, mintha egy élő. fejlődő or­ganizmus lenne. A több mint háromszázezre» Csebokszári belső magja a hatvanas években épült, a maga im­máron jellegtelenül jelleg­zetes építészeti stílusában. De a városmagot a Volga mentén már körülfogja az újabbnál újabb lakótelepek modern, magas házainak gyűrűje. A déli városrész sima vonalú lakótömbjei kö­felmentést kapnia egy szö­vetkezet elnökének csak azért, mert az ő íróasztala külön szobában áll, mert az ő szavára emberek tucatjai mozdulnak meg? Jó, megtévedt, az első po­fonok a családban marad­tak. ami ugyan nem enyhíti a tényt, csak minősíti. Annak idején meg is fogadta, hogy „soha többé”... ! Meddig áll­ta a szavát? Vagy marad­junk annál, hogy a hirtelen kinyitott ajtó. .. ? Meggyőződésem, hogy a túlkapásokkal szemben nem szabad elnézőnek lenni, kü­lönösen, ha azok ismétlőd­nek is. Akinek a szava egy­szer is súlytalannak bizo­nyult, mi a biztosíték arra, hogy a második alkalom után már komolyra vehető? Az ügy az illetékesekre tartozik. A döntést a megfe­lelő fórumok meghozzák. Az ellen is lehet fellebbezni. De lássuk be. más helyett senki nem cselekedhet. Ese­tünkben az elnök helyett. Ha ő nem akar. vagy nem tud megváltozni, akkor. .. ? De hát ez is az ő magánügye végeredményben. Mi tartozik akkor a közösségre? Annak kimondása, hogy a hatalom az nagyon kényes forrás, és aki egyszer megszédül ennek gőzében, az lehet nagyon ió beosztott, kiváló szakember, de ..egyszemélyi felelősnek” aligha alkalmas. Persze mind­ezt előre látni, a kiválasztás­kor biztosat tudni, egyálta­lán nem lehet. A hatalom csak akkor szédíthet meg bárkit, ha már a hatalom birtokába került. Nagyon kényelmetlen ügy ez. sőt. még annál is több. De hát — ki tette azzá? G. Molnár Ferenc zött hatalmas.' nyílegyenes sugárút vezet a centrumba. A körút az Eger nevet vise­li. s az itt épülő új étterem állványai mögött már látszik a homlokzatot díszítő címer, benne az Unicórnissal. Az étterem is az Eger nevet vi­seli. amelytől nem messze nyílik a Heves utca. A város házai szelíd domb­oldalakon húzódnak a Volga partjáig. A völgyekben még ott az élő múlt. Faházak gir- be-görbe utcái ölelkeznek össze a kétszáz ipari üzem­mel dolgozó fővárossal. Az ipari üzemek nagyságát ér­zékelendő néhány adat: a textilgyárnak húszezer mun­kása van, az 1972 óta épülő traktorgyárnak 25 ezer dol­gozója lesz majd. Jelenleg tizenegyezren dolgoznak az üzemben. Űj-Csebokszériban — tizenöt kilométerre a fő­várostól — mér 98 ezren lak­nak. A Volgán itt épül a nyolcadik és egyben utolsó duzzasztómű, a vízi erőmű­ben 18 turbina termeli majd az áramot. A két Csebokszári — a ré­gi és az új — az ezredfor­dulóig egybeépül, s a város- tervezők hétszázezer lakossal számolnak. Ez azt jelenti, hogy Csuvasia lakosságának csaknem a fele fog a születő új városban élni és dolgozni. A város legnagyobb üze­me. a traktorgyár, a dolgo­zók családját is beleszámít­va. százezer embernek jelent megélhetést, jó és modern munkakörülményeket. Hogy a számok és mére­tek mit jelentenek, hogy mennyire más mértékrend­szerben kell gondolkodni, azt az újságíró is csak akkor veszi véglegesen tudomásul, amikor Genagyij Szilovics mérnökkel belépünk a gyár elsőként felépült üzemcsar­nokába. Belépünk és elve­szünk. Fönt. több emelet magasban, daruk kúsznak sínpályáikon. Lent az olasz szerelők kerékpárral járnak egyik géptől a másikig. Nem bírják a több kilométeres gyaloglást. A berendezések egy része már üzemel. Feltű­nően sok az olasz felirat. Kí­sérőnk el is mondja, hogy 140 millió rubel értékben a torinói CÖMAU-cégtől vásá­roltak gépeket. A gyárban most folyik a legnehezebb manőver. Meg kel] kezdeni a szériagyártást. Be kell indítani a szalágsze- rű termelést, meg kell kez­deni a mintegy negyventon­nás traktoróriások —. ame­lyek a távoli Szibéria földjé­nek kincseit segítik majd ki­termelni — folyamatos elő­állítását. Egy traktornak — igaz, ezek az örök fagy területére készülnek — jelenleg 300 ezer rubel az előállítási költ­sége. Ha folyamatosan dolgo­zik. a gyár. akkor ez a költ ség 20—30 ezer rubelra fog csökkenni. Ezt. kellene minél előbb elérni, hogy az 1972 Túl sok dollárt kellett érte fizetni — mondja Genagyij Szilovics. (Fotó: Gyurkó Géza) óta épülő üzem beruházási költsége — a hatszázhatvan. millió rubel — megtérüljön. A gyár építését egyébként az indokolta, hogy a hatal­mas traktorokat az USA-ból importálta a Szovjetunió, Nem is kevés pénzért. Éven. te ötszáz traktort vásároltak, darabonként kétszáz-kétszáz- ötvenezer dollárért. Mivel ezek az erőgépmonstrumok nélkülözhetetlenek a távol­keleti területek természeti kincseinek hasznosításában, így tartósan szükség van rá­juk. A gazdasági szakembe­rek döntése helyesnek bizo­nyult. hogy nem külföldről kell beszerezni a lánctalpas óriásokat, hanem hazai ipar­ral előállítani. Jövőre már évi ötszáz traktor hagyja el a csebokszári üzemet. Ha pe­dig teljes kapacitással dolgo­zik a futószalag, évi hatezer óriás állhat munkába a Szovjetunió legkülönbözőbb területein, hogy segítsen új termőterületeket meghódí­tani. ’ aranyat, rezet, ólmot, szenet juttatni a gazdaság vé r kéri ngésébe. A csebokszári traktorgyár építésének — a szerelési munkáknak — a befejezése, a szalagszerű termelés bein­dítása az egész szovjet gaz­daság számára létfontosságú feladat. Éppen ott-.tartózko- dásunk ideje alatt látogatta meg az Orosz Föderáció mi­niszterelnök-helyettese a csu­vas területi pártbizottságot és a fő téma éppen a trak­torgyár volt. Gyorsítani kí­vánják a tempót, mert a gyártás eddigi ütemével őem teljesen elégedett a felső ve­zetés. (Folytatjuk) Szigethy András ,NmüsaiiG% 1980. szeptember 10., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents