Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-02 / 205. szám
KÉPERNYŐ' ELŐTT Jókedvemben vettelek el Terefere Nátalia Ginzburg sikeres szerző Nyugaton. Nálunk is. A női látószög, a női téma. az, ahogyan a nagyvárosi forgatagban itt-ott kallódó embereket szemügyre veszi, ahogyan a mai olasz életet. Rómát és az örök női mondanivalókat elraktározza gyanútlanul ránk lopakodó, mondataiban, tetszik nekem, az olvasónak is. De ez az írás. ez a tévéjáték nem kötötte le érdeklődésemet. A játék címe is jelzi, hogy az ügyvéd jókedvében, vagy éppen mulatság, mulatozás közben, netán . alkoholos befolyás alatt elvesz egy nőt feleségül. Tetszik nekem az ötlet. Ügy kell neki. Ha ügyvéd, legalább nem kell a jogászt megfizetnie, amikor válni akar. Mondom én. Sőt, továbbmondom. Ügy kell neki. ha azt akarja, hogy egy perc nyugta se legyen felesége felől. A boldogság helyett ! De nem mondhatom, nem kívánhatom ezt. mert ez az ügyvéd nem érdemli meg együttérzésemet Inkább a kalapjával törődik. hiszen egy középosztálybeli. valamennyire is nevelt olasz — méghozzá római — állampolgár arra igen is kényesen vigyáz, hogy egy temetésen talpig felöltözött legyen. De arra már nincs és nem is lehet gondja, hogy a feleségét értékei szerint válassza meg. És ezért haragszom is erre az ügyvédre. Mert ezt a szőke maskarát választotta. Ez a nő és vele együtt az írónő elköveti azt a minket bosszantó hibát, hogy 'előttünk és nekünk mondatja el ezzel a minden egyébre lusta libával azt, ahogyan eddig élt. ahogyan eddig válto- Satta-cserélgette a barátait. Mígnem jött ez a mamlasz fiskális és elvette őt. A magyar tévében a nagyvárosi élet aprobb-nagvobb jelenségei iránt érzékenyén érdeklődő rendezők foglalkoznak különféle lémakkal, Szurdi Miklós is ezek közé tartozik. Csak azt nem értem. miért van arra szükségünk, hogy ezt egy óra öt percig tartó lapos semmit- mondást kapjuk a főműsor-, ban, szemmel láthatóan azzal az indokkal, hogy a nézők irodalmi és humorigé- nyét is kielégítsék. A rendező e-s a színészek mindent, megtettek azért, hogy ezt az egy helyben to_ pogo gyermeteg asszony! históriát „feldobják”: Nem rajtuk múlott, hogy a néző csalódottan ‘ zsörtölődött. Mert mást és jobbat várt. Vagy a képszerű tálalás elviszi a szellemes szövegről a fényt? Olyan mértékben ■torzít, hogy a végén a jól megírt szöveg helyett a gyönge látvány már nem tud megvigasztalni minkéi'. Ebben a tévéváltozatban Gór Nagy Mária igyekezett pancsolni a lefetyelesre alkalmas mondatokkal, de erőlködése nagyrészt hatását vesztette. Mert a szobalány, az ügyvéd, az anyós is nagy meredt szemekkel adták az elgondolkodtatót, a rejtélyeset. És mindez inkább bár- gyúságnak tetszett. Bár a miliő és a szándék az intel- lektualitást volt hivatVa árasztani. A pénteki Tereiére a kezdeti nekirugaszkodásnak, ízlésbeli nyihelődések után mégiscsak megtalálta a maga mondanivalóját. Azt az Izgalmat, amit nem is igen vártunk tőle. Amikor még csak az újságból tudtuk a programot, azt hittük, hogy Nemes Nagy Ágnes lírája es Mándy Iran opálos színekben viliózó prózája fon át majd mindent. Ehhez igazodott Papp Endre is. a ma már igazán romantikusnak ható haj. és bajuszviseletével. Mosolya is mintha egy múlt századi angol klubban társalgó fiatal londoni férfiúé lett volna. El is jutott a londoni hat-háromig az egyik filmbetéttel. illetve azzal a vallomással, amlyet Sebes Gusztávtól kapott. (A szövetségi kapitányoktól beszerzett információk szerint nia már azt is lehet állítani, hogy a magyar futball és a magyar sport erkölcsi léket kapott -Wembleyben, 1953- ban, amikor az aranycsapat káprázatos győzelmét aratta az angolok felett és/ amikor azok az aranylábú fiúk csillagászati számokat kaptak forintban a győzelemért, idehaza.) És ha ma betekintünk a „zsugák mögé", ahogyan, Mandy Iván félfehag.votl mondata is érzékelteti, olyan morális kérdések vetődnek fel. amelyek nyomán végig kell menni az úton. Előbb vagy utóbb! Minél hamarabb, annál jobb. Ennél lejjebb is van még mélyebb pont? Ennek a Terefere-adásnak nemcsak ez. volt a slágere, bár ez látszik a legfontosabbnak. A mai magyar líra egyre devalválódó folyamatában jólesett hallanunk Nemes Nagy Ágnes ragyogó írását a Balatonról, a Fákról. Az élmény és annak szavakban, a szavak zenéjében visszaadott képei meg- megringattók a lelkünket. És a jó értelemben vett “romantika eme mozaik- rendszerébe az erősebb színekkel végigjátszott Mándy- írós, a Jó reggelt, gyerekek! tragikuma, vagy a mértéktartóan eljátszott Karinthyá- da hatásosan épült be. Bodnár Erika. Haumann Péter, Kern András, Buss Gyula, Borbás Gabi alakításaikkal túlnőttek a társalgási kereten. Ráday Mihály a hatósági lelkiismerethez szólt ismert sorozatában. Csak azt tudnám, miért ült ebbén a Tefeförébén egy álló óra hosszat ott a szegény Haumann Péter és Buss Gyula, szótlanul cs le_ filmezetten? Farkas András Lukácsi Pál Molnár Eszter Fodor Zsuzsa Gulyás János Gólyák akarnak lenni... Segítség a munkás-paraszt fiataloknak Közkeletű kifejezéssel hát- : anyós helyzetűeknek nevezzük őket. Nem azért, mert családi, anyagi körülményeik kedvezőtlenek. — ez az esetek többségében nincs is így —, hanem amiatt, mert ■ kétkezi munkás szüleik nem fordítottak annyi időt szellemük és jellemük pallérozására. mint más apak és anyák. Nem tehették, hiszen akadályozta őket ebben a megfelelő iskolai végzettség hiánya, s az önképzésnek, a folyamatos ismeretgyarapításnak az a vágya, amely a környezetet is megbabonázza. Lemaradásukat kár lenne vitatni. Ennél sokka/ lényegesebb az, hogy behozassuk velük ezt, hadba vetve a lehető leghatékonyabb módszereket, felszínre hozva, kibontakoztatva a szunnyadó tehetséget. Ezzel a fontos ' teendővel ma már sikeresen boldogulnak a felsőoktatási intézményekben. Aki az érdekes részletekről beszél: dr. Ra- dos Mihály docens. — A hajdan úttörő jellegű kezdeményezés — az ötlet egyébként nálunk született — öt esztendeje öltött végleges szervezeti formát. Ekkor alakult ki a felkészítés meghatározott menetrendje, ekkorra tisztázódtak azok az elméleti és gyakorlati irányelvek, amelyek ma mát minden tanárképző főiskola felvételi előkészítő bizottságának munkájában következeteken érvényesülnek. A központ Eger. s az országos FEB elnöki tisztét én látom el. Kollégáimmal esviitt készítjük — az eaves tanszékek érdemét külön ki kell emelnem — az egységes feladatlapokat. kidolgozzuk azok értékelésének szabályait. Nem kis feladat ez. de szívesen csináljuk, mert tudjuk, hogy azokon segítünk, akik arra valóban rászorultak. A középiskolás fiatalok harmadikban és negyedikben levélben kapják meg a tesztlapokat. a dolgozatcímeket. ezeket kitöltve, elkészítve visszaküldik, s mi a hallgatók bevonásával minősítjük. javítjuk. A legszorgalmasabbakat szellemi edzőtáborokba hívjuk: egy ilyet zártunk a napokban is. A vezetői posztot dr. Vadon Lehel, főiskolai adjunktus látta el, épp ezért ő mutatja be a gárdát. — A beiskolázási körzetünkhöz tartozó megyékből százöten érkeztek. Tizenkilenc oktató és tizenhét „diáktanár” vállalkozott arra,' hogy szabad idejében foglalkozik velük. Méghozzá gondosan kialakított elképzelések szerint. A fi ük-lányok délelőttönként előadásokat hallgattak meg. délutánonként pedig átismételtették. gyakoroltatták velük az elméleti anyagot. Természetesen arról is gondoskodtunk, hogy megismerjék az itteni légkört. Nem maradt el a kikapcsolódás, a szórakozás, a pihentető kirándulás sem. A tapasztalatokról kérdeztük az ifjakat, akik őszintén, a tizenévesekre jellemző nyíltsággal számoltak be élményeikről. Lukácsi Pál. aki az egri Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskolából jött, így vélekedik: — Tizennégy esztendősen az ember igen határozatlan. nem tudja. hogy helyesei dönt. jól válasz-e? Akkor nem ábrándoztam katedráról.’ aztán kiderült, hogy biológia—földrajz szakos tanár akarok lenni. Az utóbbi tárgyat csak egy évig tanultuk ebben az iskolatípusban, ezért mindenképpen fel kell zárkóznom a többiekhez. Erre nagyszerű alkalom volt ez a tizenkét nap. A hatvani Molnár Eszter vágya szintén a pedagógus- pálya. — Oroszból sokat ismételtünk. s erre bizony szükség is volt. Másokhoz hasonlóan a nyelvtan nekem sem erős oldalam. Azt hiszem azért,* mert baj volt az alapozással : az általános iskolából meglehetősen keveset hoz- . tunk a tarsolyunkban. Nos. ezt a mulasztást most pótolhattam, s ennek nagyon örülök. Az is jó. hogy gyakoroltuk a beszédet, s így olyan jártasságra tettünk szert, amelyet később busásan kamatoztathatunk. Az esztergomi Fodor Zsuzsának a magyar megy gyengébben. Nem az irodalom, .hanem a nyelvtan. Ennek több oka van. A leglényegesebb az. hogy ennek elsajátítására véleményem szerint kevés a heti egy óra. Ráadásul ezek egv része elmaradt, s az is előfordult, hogy nevelőink inkább műelemzésre használták fel. azaz lebecsülték jelérttjfeéeét Itt viszont rangjának illően kezeltük, s így resimentnyi új ismeretre tettünk szert. Gulyás János a tiszaföld- vári gimnázium és óvónői szakközépiskola képviselője a földrajz kedvelője: Rencsisofszki Mihály (Fotó: Perl Márton) — Arra vettek itt rá bennünket, hogy ne csak a tényeket jegyezzük meg ponto. san, hanem keressük, fedez, zük fel a köztük levő összefüggéseket is. Ez olyan út-, ravaló, amelyet a további felkészülésben hasznosíthatunk majd. Rencsisofszki Mihály n mezőkövesdi I. László Gimnázium tanulója, matematika—fizika szakos szeretne lenni. — Olyan jellegű példákat oldottunk meg — az anyag rendszerezésén - tül — amilyenekkel a felvételi vizsgán találkozunk majd. Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy ez milyen sokat jelent számunkra. Néhány gondolatot mindannyian kiemelnek. ezeket gyűjtöttük most egy csokorba, , — Megismertük a követelményeket, azaz sejtjük, mecL dig állítják a mércét, s mit kell tennünk azért, hogy .sikerrel vegyük az akadályokat. Ez eloszlatja a teljesítmény értékét erőteljesen csökkentő drukkot, izgalmat, — Rájöttünk: a főiskolai tanárok nem „inkvizítorok”, hanem olyan pedagógusok, akik a lehető legtöbbet óhajtják kihozni mindenki, bői. Ez persze csak akkor valósulhat meg. ha lelkiismeretesen felkészülünk. Felvetődik még egy kérdés: vajon mennyit ér ez a tábor? D. Vadon Lehel egy kifejező statisztikai adattal érvel: — Az elmúlt fél évtizedről készített összegző mutatók azt tanúsítják, hogy az itt képzett fiataloknak több mint 'hatvan százaléka lett gólya. Reméljük, jövőre is így lesz. . . Egy biztos: a siker most már az ifjak igyekezetétől függ. Pécsi István QJMwMM jqgn. «»(»Mcrpher 2„ Hazánk, Kelet-Európa (8.) ánallósag próbája A függetlenségtől, az állami önállóságtól Keletközep- Europa népei azt várták, hogy minden korábbi gondjukra. bajukra gyógyírt fog hozni. A háborúból győztesként kikerülő államokban jórészt ennek az illúziónak (meg h területi változásokkal való megelégedésnek) tudható be, hogy nem tört ki, illetve nem győzött a sokak által megjósolt forradalom. A lakosság többsége bizalmat előlegezett az újdonsült nemzeti kormányoknak. Az első békeévek a térség számára igen nehéz, időszaknak bizonyultak. A régi gazdasági egységek fölbomlása még a súlyos bel- és külpolitikai feszültségek, nélkül is komoly gondot okozott volna az új államoknak. Megnehezültek, vagy megszakadtak a termelés és a felvevőpiac között kialakult kapcsolatok, nyersanyaghiány, munkanélküliség. infláció, sőt. egyes területeken éhínség lépett föl. A háborús viszonyok' sokfelé 1921—23-ig megmaradtak, hiszen egymást követték a forradalmak. intervenciók, ellenforradalmak, puccskísérletek. Garázdálkodtak a különítmények. a „szabadcsapatok”, polgárháború dúlt Oroszországban, de a balti államokban is, máshol szinte csak egy szikra hiányzott a jobb- és baloldal véres összecsapásához. Nyílt háború folyt a Magyar Tanácsköztársaság és rátört szomszédai között. Lengyel- ország és Szovjet-Oroszor- szág között, de a román— szovjet konfliktus sem állt ettől messze. Az 1918—19-es forradalmi időszak az egész kelet-európai térségben a demokratikus tendenciák előtérbe kerülését hozta, mindenütt polgári-demokratikus alkotmányokat fogadtak el, radikálisan kiterjesztették a választójogot. földreformok születtek, az emberek öntudatra ébredtek. Még levert forradalmak után is — mint Magyarországon — formálisan demokratikusabb rendszerek jöttek létre, mint amilyenek a háború előttiek voltak. A meghirdetett új elveket azonban képtelenek voltak betartani az új államok. Az eltérő fejlettségű, kultúrájú és (részbeni nyelvű területekből egyesülő országokban erősen centralizált állam épült ki, s ez önmaga is sok belső ellentét tartományi sérelem forrása lett. Az általános választójogon alapuló arányos képviseleti rendszer mindenütt számos pártot, szenvedélyes összecsapásokat hozó parlamenteket, nehezen működő kormánykoalíciókat és nagyarányú választási korrupciót eredményezett. A különféle politikai vagy gazdasági kudarcok nyomán megerősödő belső elégedetlenség és a szomszéd államokkal szembeni állandó külpolitikai konfrontáció előbb-utóbb Közép-Európa valamennyi államában nyílt vagy leplezett diktatúra létesítéséhez vezetett. Horthy után Lengyelországban Pilsudski (1926). Litvániában Smetana (1926. előbb Voldemaras-szal közösen). Jugoszláviában Sándor király (1929). Romániában Károly király (1931- től ténylegesen. 1938-tól formálisan is). Lettországban Ulmanis, Észtországban Päts (mindkettő 1934-ben). Görögországban pedig Metaxas (1936) vette kezébe a hatalmat. Az egyetlen kivétel Csehszlovákia, de Masaryk, majd Benes kormányzási rendszerében is sok hatalom összpontosult az elnök kezében. A demokratikus berendezkedéseknek talán a legkritikusabb próbáját jelentette az akaratuk ellenére bekebelezett nemzeti kisebbségekkel szemben tanúsított magatartás. Ebben a kérdésben — ha eltérő mértékben is. —, de valamennyi közép-európai állam rosszul vizsgázott a két világháború között. Noha az önrendelkezésért küzdő nemzeti mozgalmak, majd a születő új államok részéről ebben a vonatkozásban is gyönyörű ígéretek hangzottak el (pl. az 1918. december 1-i gyulafehérvári román nemzeti gyűlésen), már gyanús jel volt, hogy milyen vonakodva írták alá az egyes államok a békeszerződésekhez csatlakozó ún. kisebbségvédelmi egyezményeket. Nem is . igen tartották be az ezekben foglalt rendelkezéseket, a kisebbségeknek biztosított széles körű jogokat, s a sérelmek, jogtalanságok elleni panaszok hiába jutottak el a Nemzetek Szövetsége genfi palotájáig. Nemcsak a korábban fölül álló. s most nehezen elviselt szerepcserére kényszerült németekkel és magyarokkal szemben mutatkozott meg a szeparatista törekvésektől való rettegés szülte kicsinyes üldözés és az asszimiláló igyekezet, de az etnikailag rokon, esetleg államalkotónak deklarált nemzetiségek is tele voltak sérelmekkel. Pilsudski 1919- ben lengyel—ukrán—litván föderációról ábrándozott, de a lengyel—szovjet háború nyomán Lengyelországhoz került ukrán és fehérorosz, valamint a litván kisebbség jogai jórészt csak papíron voltak meg. A délszláv állam első hivatalos neve Szerb-Horváth-Szlovén Királyság volt, de a szerb jellegű. centralizált államot teremtő 1921-es alkotmány elleni tiltakozásul a képviselők 2/5-e bojkottálta a belgrádi parlamentet, a horvát-szerb ellentétek betetőzéseként pedig 1928-ban a parlamentben gyilkolták meg a horvát parasztpárt két vezetőjét. Csehszlovákiában a szlovákokat nem ismerték el külön nemzetnek. ezért legerősebb politikai pártjuk ellenzékben maradt, s idővel Hitler eszközévé vált. A külpolitikai mérleg sem túl kedvező. Az egymás közötti ellentétek húsz éven át alig veszítettek hevességükből, a létrejött tömörülések (kisantant, Balkán-blokk) nem a nagyobb (német, olasz), hanem a kisebb ellenfelek (Magyarország, Bulgária) ellen irányultak, s a 30- as évek derekától egyértelműen jelentkező külső fenyegetés hatására sem voltak képesek ezek az államok a józan engedményekre, az észszerű kompromisszumokra. A szerencsétlen és kud'are- cal végződő külpolitika oka nem a függetlenségben, a nemzeti alapú széttagoltságban keresendő, hanem a ke- letközép-európai államok nem eléggé demokratikus, majd nyíltan antidemokratikus társadalmi és politikai berendezkedésében. Ez nem engedte érvényesülni azokat az erőket, amelyek az önző nacionalizmus, az egymás rovására történő térnyerés helyett az együttműködést, a közös érdekeket és mindenekelőtt a társadalmi igazságosságot hirdették. Jeszenszky Géza
