Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
Cselekvőén szolgálni pártunk politikáját Pártoktatás a füzesabonyi járásban A füzesabonyi járásban — ugyanúgy, mint a megye más részein — évről évre fokozódik az érdeklődés a pártoktatás iránt. Antal Lajossal, a járási pártbizottság első titkárával arról beszélgettünk, hogy a most kezdődött oktatási évben milyen főbb, tartalmi feladatok megoldására törekszenek az alapszervezetekben, a pártszervekben. — Először hadd szóljak arról, hogy az elmúlt évek során milyen eredményeket értünk el az oktatásban. Járásunk mintegy kétezer párttagja közül szervezett formában az idei oktatási évben a tagság több mint nyolcvan százaléka tanul. Négy évvel ezelőtt még tíz százalékkal kevesebben tanultak. De mondhatok más példát is, amíg 1975-ben párttagjaink több mint hetven százalékának nem volt politikai végzettsége, addig ez a szám mostanra 60 százalékra csökkent. A politikai végzettségen túlmenően növekedett kommunistáink szakmai fel- készültsége is. Vagy említhetem propagandistáinkat. Négy évvel ezelőtt a 73 propagandista közül még egynek sem volt felsőfokú politikai végzettsége, ma viszont 65-en rendelkeznek felső- és középfokú végzettséggel. Ezeket a számokat azért említettem, mert párttagjaink, propagandistáink jobb politikai és szakmai felkészültsége az idei oktatási évben még jobban kamatozik, mint korábban. — Van-e valamilyen változás az oktatás rendszerében? — Nincs. A szervezeti keretek kialakultak, éppen ezért az idén még inkább a tartalmi munkára helyezzük a hangsúlyt. Célunk, hogy a pártoktatás is hozzájáruljon kommunistáink politikai, de általános műveltségének fokozásához. személyiségük fejlesztéséhez, magatartásuk formálásához. — Milyen témakörök állnak az idén a középpontban? — Ugyanúgy, mint a pártmunka minden területén, most az egyik leglényegesebb feladatunk pártunk kongresszusi határozatainak alapos megismertetése, s ebből következően mozgósítani a feladatok eredményes végrehajtására. Nagyon lényeges feladatnak tartjuk, hogy a kongresszusi határozatokat a párttagok, de a pártonkívüli- ek is egységesen értelmezzék, s mindenki a belső meggyőződéséből fakadó hittel szolgálja politikánk megvalósulását. De hogy egy kicsit részletesebben is szóljak az oktatási munkáról, elmondhatom, hogy a gazdaságpolitikai kérdésekkel kapcsolatban a különböző oktatási formákban hangsúlyozzuk az idei ötéves terv sikeres befejezését, a következő tervidőszak megfelelő előkészítését. Az oktatás is hozzájárul a munkásosztály vezető szerepének még teljesebb megértéséhez, a szövetségi politika helyes értelmezéséhez. — A gazdasági kérdések állnak tehát az előtérben? — Nagy figyelmet fordítunk e témakörre is, de szeretném hangsúlyozni, hogy nem kevésbé fontos a társadalmi, az ideológiai, a kulturális, a nemzetközi kérdésekben való eligazodás sem, ezért ezek megértésére is ugyanolyan gondot fordítunk, mint a gazdaságpolitikai jártasságra. Említhetem példaként, hogy az oktatásban kiemelt helyet kapnak az olyan témakörök, mint a szocialista demokrácia továbbfejlesztése, a szocialista haza- fiság és a proletár internacionalizmus összefüggése, a Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz való viszonyunk, egymás értékeinek megismertetése és megbecsülése, vagy megint más témakör: annak megértetése, hogy a. szocialista és a kapitalista világ- rendszer harca közepette is van lehetőség az enyhülésre. — Az oktatási módszerekben van-e változás? — Feltétlenül. Arra törekszünk, hogy erősödjön a mozgalmi jelleg. Arra sarkalljuk propagandistáinkat, hogy adjanak tág teret a nyílt, őszinte vitáknak, s jobban érvényesüljön az életközelség mint korábbap. Ezen azt értem, hogy az ideológiai kérdéseket illesszék be a napi gyakorlatba, s adjanak lehetőséget a helyi problémák megbeszélésére is. És legyünk ott, amikor az embereket érintő információk magatar-, tásformákká alakulnak. — A párttagság érdeklődése milyen fő kérdések felé irányul mostanában, amit az oktatásban is figyelembe kell venni? — Az előző gondolatot folytatva, igen fontos, hogy rugalmasan alkalmazkodjon az oktatás az igényekhez. Ezt figyelembe véve elmondhatom, hogy az idén még a korábbinál is bővebben foglalkozunk a magyar munkás- mozgalom kérdéseivel, a nemzetközi és világnézeti kérdésekkel. — Végezetül még egy kérdés: milyen eredményeket várnak az idei oktatási évtől? — Mint már utaltam rá, párttagjaink, propagandistáink képzettebbek, felkészültebbek. mint korábban, ez önmagában véve is jó alap. De hadd tegyem még hozzá, hogy az oktatási évre való felkészülés is sikeresnek mondható: mind a pártszervek, mind az alapszervezetek, de a gazdasági, hivatali, intézményi vezetők is mindent megtettek azért, hogy az oktatás szervezetten, magas szinten történjen. Azt szeretnénk, ha kommunistáink a megszerzett tudásanyagot a gyakorlati munkájukban jól hasznosítanák, továbbra is — de még magasabb szinten — cselekvőén szolgálnák pártunk politikáját — fejezte be Antal Lajos. Kaposi Levente Társadalmi vita Ezen a héten vita kezdődött a hatodik ötéves terv irányelveiről, elsőként a Magyar Közgazdasági Társaság elnöksége foglalkozott a javaslattal. Gyors egymásutánban követte, illetve követi ezt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Magyar Tudományos Akadémia, a Hazafias Népfront, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa vezető testületéinek,' s más társadalmi, tudományos szervek irányító kollektíváinak alkotó eszmecseréje, az abban elhangzottak, valamint az irányelvekben rögzítettek összevetése alapján az állásfoglalás, az észrevételek, javaslatok továbbítása. A vita — nem titok — előzetes, mert az arányok, irányok minél egészségesebb alakítására törekvő az, eszmecsere, éppen annak érdekében, hogy amikor a fő jellemzők meghatározása a vezető párt- és állami testületek elé kerül, akkor a tervjavaslat alkotta keretek minél inkább átfogják a társadalmi tevékenység valamennyi részterepének véleményét, a bíráló észrevételeket éppúgy, mint a jobbat, célszerűbbet segítő elképze-1 léseket. Jeleztük csupán az előző bekezdésben a vita résztvevőit, de az utalásnyi félmondatból is kiderül, valóban társadalmi vitáról, mert a társadalom minden rétegét, fő tevékenységét képviselő testületek felelősségteljes eszmecseréjéről van szó. Aminek értékéből semmit nem von le, hogy a kormány felkérésére foglalkoznak az érintett szervek a tervjavaslattal. annak — bátran mondhatjuk — első változatával. A demokratizmus mély értelmezése csendül ki ugyanis a fölkérésből, annak tudata, hogy a tervjavaslat végleges változata, -ami majd az országgyűlés ülése elé kerül jóváhagyásra, csakis akkor lehet közös ügy a szó nemes és szoros értelmében, ha az első pillanattól kezdve a társadalom — képviseletének sok ága segítségével — közreműködött kialakításában. Azaz: a döntés előkészítése, meghozatala, majd végrehajtása nem különülhet el. egységet kell alkotnia, mert ez lényeges biztosítéka az egységes. s ezért eredményes cselekvésnek. Rendkívül bonyolult világ- gazdasági környezetben szükséges kijelölni a magyar gazdasági. társadalmi fejlődés középtávú programjának céljait. s bár az irányelvek vitájának már hagyományai vannak — a most befejeződő ötéves terv is így készült —, aligha túlzás az állítás: a jelenlegi széles körű eszmecsere minden igenjével és nemjével a korábbiaknál sok kai nagyobb felelősségget vállal magára. Elsősorban azzal, hogy — mert éppen bonyolult és nehéz időszak ban vagyunk —. megkülön böztetett figyelmet kell szentelni az emberi tényezőknek, hiszen a terv nem cél, hanem eszköz, amit az ember forgat, használ fel, a saját jelene, holnapja formálására. Gazdasági fejlődésünk néhány fő kérdése — így az egyensúlyi helyzet megteremtése a külgazdaságban, az elért életszínvonal-politikai vívmányok megőrzésének ho gyanja. a termelő és a nem termelő ágazatokban fölhasználható erőforrások szűkössége, s ennek következményei például a beruházásoknál — a vita gerince, ám e képletes gerincen a hús, áz izomzat, az idegek sem mel lékesek. Pontosan ebben vállalnak nélkülözhetetlen szerepet a társadalmi vita fó rumai, hiszen az általuk képviselt terület sajátos szempontjait vizsgálhatják meg a társadalmi összérdekek tűk rében. s úgy. hogy magát a tükröt is tökéletesebbé, mert tisztábbá tehetik ezzel. Helytállnak a Heves megyeiek is Meggyorsult m paksi atomerőmű építése (Tudósítónktól) Mint ismeretes, az első nagyar atomerőmű a Tolna negyei Pakson épül. A ma- yar—szovjet államközi gyezmény alapján KISZ- édnökséggel megvalósuló eruházás első szakasza 984-ben fejeződik be. Átérek szerint ekkor már üze- nel az a négy reaktorblokk, mely az ország villamos- nergia-szükségletének jelenős részét termeli majd. Az zt követő időszakban — 990-ig — az erőmű tovább pül, mintegy 5000 MW össz- sljesítményig. — Mi készült el, és mit pitének jelenleg a beruhá- áson? — kérdeztük Balogh 'rnőt, a Paksi Atomerőmű leruházási Vállalat fömérnö- ét. — A mintegy 80 milliárdos eruházási program kereté- en már elkészült az üzemi iépület, amelyben az 1-es ?ámú reaktorblokk is helyet apott. Nemrég vették bir- ikba a 2-es számút az épí- ik. Különleges hőszigetelésű etont juttatnak a létesít- íénybe, ami megakadályoz- i majd, hogy a reaktorhő a legengedettnél jobban fel- íelegítse a vasszerkezeti eleieket. — Hol tartanak a technoigiai szereléssel? — Már javában dolgoznak szakemberek az 1-es szálú reaktortartály beemelé- ín. Megkezdődött a vezény- ik és a műszerelosztó szek- ínyek szerelése is. Gőzerő- ál folynak az üzemi próbák vízkiviteli műben, ugyanakkor a vegyi vízelőkészítő már évek óta meleg vízzel látja el a paksi „atomvárost”. — Hazánk legnagyobb beruházását közvetve szinte az egész ország építi, sőt a testvérországok is segítenek — fűzi hozzá Fonyó Lajos, az atomerőmű KlSZ-bizottságá- nak titkára. — Amióta a munkálatokat irányító tárcák miniszteri biztosainak élén Szabó Benjámin kormánybiztos áll, meggyorsult az erőmű építése. Ötvenöt magyar és a közreműködő szovjet, csehszlovák, lengyel, NDK-beli vállalatok szakembergárdáját, összesen 10 500 dolgozó munkáját koordinálják. — Rendszeresen tájékoztatjuk a KISZ Központi, Bizottságot a beruházás helyzetéről — mutat egy terjedelmes beszámolóra Fonyó Lajos. — Nagy segítséget jelent számunkra az úgynevezett ipari háttérben tevékenykedő ifjúkommunisták munkája is. A már említett tájékoztatóban elismeréssel írtunk a Mátraalji Szénbányákról, amely falcellákat szállít az erőmű szereléséhez. Méghozzá határidő előtt és jó minőségben! — Beszélne erről konkrétan is? — Szívesen, mert a szállító cégeknél dolgozó ifjúsági vezetőktől is függ a zökkenőmentes koordinációs munka. A Mátraalji Szénbányák petőfibányai és ecsédi gépüzemének dolgozói a tavalyi évben 5400 tonna falcellát gyártottak le a főépülethez és Javában folyik az I. számú reaktor szerelése a reaktorokhoz. Az 1-es számú lokalizációs toronyhoz nélkülözhetetlen szerkezeteket pedig 15 nappal a szerződéses határidő előtt leszállították. Ezután is számítunk a Heves megyeiek jó munkájára: még 4—5 ezer tonna fal cellára van szükség! Gulyás György, az ifjúsági építőbrigád vezetője kalauzol a beruházáson. Az atomerőmű tetejéről a színes védősisakban dolgozó munkások kavalkádja — nem mindennapi látvány. — A KISZ-építőbrigád eredményes munkát végez — mondja az építésvezető. — Az építőmesteri brigádok a főépület és a villamos helyiségek kivitelezésén dolgoznak, a festők pedig a reaktor. és a segédépületben. Nézem a szorgoskodó fiatalokat, figyelem a csövek és a kábelek sokaságát. A reaktortérben találom a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat ifjúsági brigádjának tagjait: Jánoska Tamást. Gál Róbertét, Horváth Jánost, Kátai Lászlót és Pataki Józsefet. Gál Róbert festő mondja: — Ha valahol, hát itt igazán lehet szakmai tapasztalatokat szerezni. Van tennivaló is bőven! A mai műszakban tizedmagammal 500 —600 négyzetméternyi betonfelület glettelését akarjuk elvégezni. A szédítő magasságban nem könnyű a festők dolga. De fiataljaink bátrak és vállalkozó szelleműek. Nem fogott ki rajtuk a munka, bizonyítani akarnak Pakson is. Amit vállaltak, azt teljesíteni is akarják. No, persze, a fizetésükkel is elégedettek. A 19 éves Gál Róbert és társai havonta 5—6 ezer forintot kapnak kézhez. Szép summa' Több mint száz szovjet szakember dolgozik Pakson. Iván Szemjonovics Gyenyi- szov, a szakértői csoport párttitkára : (Fotó: Deák Hunor) — Magyar barátainkkal közösen készítettük az erőmű terveit. Segítünk a kivitelezés irányításában és az üzembe helyezésnél is. Jurij lljics Kozlov, a szak- szervezeti bizottság elnöke a szovjet—magyar együttműködés példáit sorolja: — Pótvállalásokat tettünk az SZKP közelgő XXVI. kongresszusa tiszteletére. Ennek eredményeképpen meggyorsult az erőmű szívének, a reaktornak a szerelése. Felügyeleti csoportunk újabb terveket dolgozott ki a villamoskábelek anyagtakarékos elhelyezésére, az 1-es turbina üzembe helyezésének siettetésére. Voltak és vannak nehézségek. s a jövőben is számítani ■ lehet néhány akadályra. De a paksi atomerőmű építő kollektívája a beruházási program sikeres teljesítésén dolgozik! Bizonyosak lehetünk benne. hogy éppen az előbbiek miatt, a vita valóban vita lesz, nézetek, vélemények ütközése. érvek, tények csatája, s ez a jó, ez a kívánatos, ez a helyes. A döntés előtt: vita. Ésszerű a sorrend, hiszen a végrehajtás közben vitázni a fő kérdésekről any- nyi," mint megakasztani a cselekvést. Akkor is kell majd vitázni, de mindenkor a helyi rugalmas, gyors igazodás hogyanjairól, a munka célszerűségének javításáról; e későbbi eszmecserék eredményessége éppen azon múlik, mennyiben sikerült szilárddá tenni a kereteket, a népgazdasági tervben foglalt célokat, ösztönzőket, haladási irányokat. E keretek szilárdítását szolgálja a napjainkban zajló társadalmi vita,, nevünkben, érdekünkben. Biztonsági öv Üticélunk ugyanaz volt Mindkettőnket egy helyre vitt a gépkocsi. A Fontos Beosztású kartárs elöl ült a gépkocsivezető mellett, én pedig hátul. Beszélgettünk. Fordult a szó erre is, arra is, aztán témából kifogyván, csend lett egy darabig, csak a motor duruzsolt a fülünkbe. Ekkor vettem észre, hogy elöl a biztonsági öv nincs bekötve. No, nem a gépkocsivezetőnél, hanem a már említett Kartársnál, akitől rögtön meg is kérdeztem, hogy miért nem használja a kötelezően előírt felszerelést. Nem szoktam, hangzott az egykedvű és lényegre törő válasz, amin illett volna rögtön napirendre térni, de nem tértem, Először csak foglalkoztatott. később idegesített, írógéphez ülvén pedig jócskán meggondolkodtatott ez a rövid válasz. Tehát útitársam úgy vélekedett, hogy csupán szokás kérdése nála, használja-e a biztonsági berendezést, vagy nem? Tehát ezek szerint és minden bizonnyal úgy vélekedik, hogy rá nem vonatkoznak az idevágó előírások. Igaz. ezek ugyan „csak" a közúti közlekedés rendjét garantálják, de mit lehessen tudni. Hátha a Fontos Beosztású Kartársnak egyszer más is eszébe jut. Eszébe jut mondjuk, hogy nem csupán a KRESZ bizonyos írásos rendelkezésének betartása nem fontos, és nem kötelező számára. hanem egyéb más normatíva sem. És hátha akkor már nemcsak a közlekedés rendjét sérti meg, hanem az élet más területének a rendjét is. S van a dolognak még további mellékútvonala is. Történetesen, ha valakinek kedve támad utánozni a példát, mondván, ha az egyik embernek jogában áll — avagy szokásától függ —, hogy fity- tyet hányjon az írott szabálynak, neki vajon, miért ne állhatna. Félreértések elkerülése végett: senkinek sincs joga figyelmen kívül hagyni a Magyar Népköztársaság egyetlen írott szabályát, rendelkezését, előírását, törvényét sem. Egyszerűen azért, mert ezek beosztástól függetlenül, mindenkire egyaránt vonatkoznak. A biztonsági övét például azért tették kötelezővé, hogy mindenki „balesetm.enteseb. ben” haladhasson a célja felé. Használata tehát nemcsak kötelező, de mindenkinek saját, jól felfogott érdeke is. Szigethy András ’ ,Hwísm6í Mika István 1980. szeptember 28., vasárnap
