Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-26 / 226. szám
Az országgyűlés őszi ülésszakáról jelentjük (Folytatás a 2. oldalról7 gazdasági tervek, döntések előkészítésében, a munkahelyi és az életkörülmények javítására hivatott eszközök elosztásában, a vezetők munkájának megítélésében. Tisztelt országgyűlés! A folyton változó és olykor nehezen kiszámítható nemzetközi feltételeket, az előttünk álló feladatok újszerűségét és bonyolultságát figyelembe véve a kormánynak az a véleménye, hogy a következő ötéves terv törvénybe foglalásakor a szokásosnál is nagyobb körültekintéssel kell eljárni. Másképpen kifejezve, úgy látjuk, az ötéves tenet olyan módon kell kidolgozni, majd a törvényt megalkotni, hogy világos, határozott legyen az irányvonal és a gazdaságpolitikai követelmény- rendszer, ugyanakkor a korábban szokásosnál kevesebb részletet határozzunk meg. Ez fontos feltétele annak, hogy éppen a fő cél érdekében mozgásteret biztosítsunk a mindenkori helyzet követelményeihez igazodó irányítás és cselekvés számára. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha valamiféle ,.■egyik napról a másikra élő” rögtönző irányítási gyakorlatra kívánnánk berendezkedni. Ellenkezőleg: a terv gazdaságpolitikai vonalának alátámasztására és a céltudatos cselekvés biztosítására megfelelő programokat is kidolgozunk, mindenekelőtt az ipar és a mezőgazdaság termelési szerkezetének korszerűsítésében kulcsszerepet betöltő műszaki fejlesztési, az adottságaink jobb kihasználását elősegítő agrotechnikai és biológiai feladatok megoldására, az energiapolitikára, az anya g takarék ossá gr a. a másodlagos nyersanyagok hasznosítására, a munkakultúra és a piaci alkalmazkodó képesség fokozására. A készülő terv részleteiről még korai lenne szólni, de a főbb gazdaságpolitikai követelmények és az általános keretek már körvonalazhatók. Mai ismereteink alapján úgy látjuk, hogy 1981—85 között a nemzeti jövedelem évi, körülbelül 3 százalékos növelésére lesz lehetőség. Ez arra a feltételezésre épül, hogy képesek leszünk meggyorsítani a munka hatékonyságának javítását, észszerűbben és gazdaságosabban használjuk fel a rendelkezésre álló erőforrásokat. A nemzeti jövedelem elosztásának tervezésekor abból kell kiindulnunk, hogy a belföldi felhasználás csak kisebb mértékben emelkedhet. mint maga a nemzeti jövedelem. Közelebbről ez azt jelenti, hogy a lakosság fogyasztása évről évrp nemileg növelhető lesz, de beruházásokra nem fordíthatunk löbbct. mint a jelenlegi ötéve1 terv időszakában. A következő öt évben az ipari termelés átlagosan évi 3—4 százalékos emelését látjuk tervezhet őnek. Fontos követelménynek tartjuk, hogy a termelés bővítését teljes egészében a munkatermelékenység növelése alapozza meg és javuljon az eszközök kihasználása. Iparpolitikánkban — a hazai en erg i af orrások. mindenek- előtt. a szén. valamint a gazdaságosan kitermelhető ásványvagyon . hasznosítása mellett — továbbra is mind a központi döntésekben, mind a vállalati vonalon a termelési szerkezet javítására, a feldolgozóipar termékei versenyképességének növelésére helyezzük a hangsúlyt. Ennek jegyében — a gyártási eljárások, az alkátrész- és részegység termelés korszerűsítésén túl — többek között azt tervezzük, hogy a gyógyszer. a növényvédő szer és az ezekhez felhasznált hatóanyagok — szaknyelven az úgynevezett intermedierek — gyártásának fejlesztésére. továbbá az elektronikai ipar fellendítésére új központi programokat dolgozunk ki. A vállalati forrásokból megvalósuló fejlesz’ tések közül elsősorban azokat fogjuk támogatni, amelyek kielégítik a nemzetközi élvonal követelményeit, jö- vedelmezőek és exportképesek. Az alacsony hatásfokú és a hosszabb távon is gazdaságtalan termelést pedig — ahogy erről korábban már szóltam — fokozatosan és következetesen visszaszorítjuk, illetve felszámoljuk. Az ipar termelési szerkezetének korszerűsítésében változatlanul megkülönböztetett fontosságot, tulajdonítunk a nemzetközi szakosításból adódó előnyök kihasználásának. Ezért termelési és kooperációs kapcsolatainkat. a műszaki-tudományos együttműködést elsősorban a Szovjetunióval és a többi KGST-partnerünkkel, de más országokkal is tovább kívánjuk bőviteni. A jövőben is tevékeny részt vállalunk a közös érdekeket szolgáló célprogramok megvalósításában. A mezőgazdaságban a termelés évi 2—3 százalékos növelését tűzhetjük ki célul. Fontos érdekünk, hogy — a hazai ellátás sünvonalának fenntartása, sőt javítása mellett — a mezőgazdaság növekvő meiínyiségű, jó minőségű és gazdaságos termékekkel járuljon hozzá a kivitel bővítéséhez. A szellemi és anyagi erőket a növénytermesztésben is és az állattenyésztésben is az eddiginél tudatosabban és nagyobb hányadban a minőség javítására, a termelési költségek csökkenté- tésére, s ezúton az egész mezőgazdaságban a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás növelésének gyorsítására kell fordítani. Felelős kötelességünknek tartjuk, hogy nemzeti kincsünket, a termőföldet, ne engedjük pazarolni, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek lehetővé teszik, hogy ne csak megóvjuk, de növeljük is annak termőképességét, hogy általánossá tegyük a korszerű rét- és legelőgazdálkodást, s előrelépjünk az. egyes területeken visszatérően jelentős veszteségeket okozó belvizek keletkezésének megelőzésében. Továbbra is nélkülözhetetlen szükség van a háztáji és a kisegítő gazdaságok lehetőségeinek minél teljesebb kihasználására, ezért ehhez csakúgy, mint a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek melléktevékenységének fejlesztéséhez, szakmai és anyagi támogatást fogunk adni. Az építőipar évi 2—3 százalékkal növelhető termelésének tervezésekor abból a követelményből indulunk ki. hogy viszonylagosan' csökkenteni kell az új építések iránti igényt, meglevő épü- letvagyonunk értékének megőrzése érdekében viszont fokozni kell a felújítási, karbantartási, korszerűsítési munkák arányát, A közlekedési ágazat fejlesztését annak a koncepciónak az alapján kívánjuk megtervezni, melyei nemi égi ben az országgyűlés jóváhagyott, s amely véleményünk szerint helyes irányt mutat. Tisztelt országgyűlés! Az életszínvonal-politikában azt a nem kis erőfeszítést kívánó feladatot tűzzük magunk elé, hogy biztosítsuk a már elért eredmények megőrzését és megszilárdítását, s gazdasági alapot teremtsünk ahhoz, hogy az életkörülmények javításában a legfontosabb területeken, ha csak szerény mértékben is. de előbbre léphessünk. Eddigi gyakorlatunkat folytatva. a jövőben is kiemelt figyelmet fordítunk arra. hogy megőrizzük a vásárlóerő és az árualapok összhangját, hogy lehetőségeinkkel arányban tovább javítsuk elsősorban a dolgozó nők helyzetét könnyítő szolgáltatások színvonalát. A személyes fogyasztásban meghatározó jelentősége van az árak és a bérek alakulásának. A kormány a jövőben is fontos kötelességének tartja, hegy az arak Kádár János cs Németh Károly (Fotó: Perl Márton) és a bérek növekedését olyan módon szabályozza, ami lehetővé teszi az életszínvonal tekintetében vállalt kötelezettségek betartását. , Ezzel együtt azonban hangsúlyoznom kell, hogy béiv és személyi jövedelempolitikánk alapja továbbra is a munka szerinti elosztás. Más szóval, alapvető követelménynek tartjuk, hogy a bérek és a teljesítmények között szorosabbá váljék az összhang, s ezzel ténylegesen megvalósuljon a kereseteknek a végzett munkával arányos differenciálása. A fogyasztási alap némi bővítése lehetővé fogja tenni a társadalmi juttatások összegének emelését. A többletet elsősorban arra kívánjuk fordítani, hogy fenntartsuk az alacsony nyugdíjak, valamint a többgyerme7 kés családoknak folyósított pótlék vásárlóértékét. To-, vábbra is gondot fogunk fordítani az idős, az egyedülálló és az önhibájukon kívül nehéz körülmények között élő emberek megsegítésére. Az életkörülmények kialakítását befolyásoló néhány nás, kulcsfontosságú terüle- en is meg kívánjuk teremteni az előrelépés lehetőségét. Ezek között megkülönböztetett figyel met szentelünk a lakásépí. tés és a lakáselosztási rend szer kérdéseire. Előzetesen azzal számolunk, hogy a következő öt évben 370—390 ezer új lakás felépítésére nyílik lehetőség. Emellett a meglevő lakás- állomány korábbinál nagyobb hányadának felújításához, illetve korszerűsítéséhez szándékozunk anyagi forrást biztosítani. A kormány programba vette lakásgazdálkodási rendszerünk átfogó felülvizsgálatát és egy olyan elosztási rendszer kialakítását, amely jobban megfelel a szociális szempontoknak, méltányosabbá teszi az építési terhek megosztását. Külön is gondot kívánunk fordítani a fiatalok lakásgondjainak enyhítésére és a családi házat építők támogatására. Az életkörülmények szempontjából is fontos feladatunknak tekintjük az általános iskolai tantermek számának növelését, az óvodai, a kórházi ellátottság javítását, az alapellátás, és az oly sok embernek tevékeny életet biztosító egészségügyi rehabilitáció fejlesztését. A szűkösebb erőforrások isme-, rétében sem mondunk le fővárosunk és az ipari nagyvárosok fejlesztéséről, arról, hogy lehetőséget biztosítunk a vidéki települések alapfokú ellátásának javítására, általában a kulturáltabb és otthonosabb emberi környezet megteremtésére, természeti értékeink megóvására. Megfelelő előkészítés utón a bérből és fizetésből élők számára — a munkaidőalap csökkentése nélkül — lehetővé kívánjuk tenni az ötnapos munkahétre való fokozatos áttérést. Ennek feltételeit — többek között jobb munka- és üzemszervezéssel — még meg kell teremteni. Az életkörülmények javításában, közös értékeink megóvásában a jobőben is számítunk az állam fejlesztési forrásait kiegészítő, a köz javát szolgáló társadalmi összefogásra. A tennivalók ismeretében azt szeretnénk, ha az önzetlen segítségnek ez a tiszteletre méltó formája elsősorban az általános iskolák számának .növelését, városaink és fal- vaink kommunális fejlesztését, az idős korúak helyzetének könnyítését szolgálná. Meg fogjuk keresni a módját annak, hogy az ilyen kezdeményezések az állami intézményektől ife megkapják a megérdemelt támogatást. Tisztelt országgyűlés! Képviselőtársak! Az elkövetkező évekre szóló munkaprogramunkban fontos célunk a tudomány, az oktatás és a kultúra — lehetőségeinkkel összhangban álló — fejlesztése. Nem hiszem, hogy e szándékunkat külön indokolni kellene, hiszen szocialista rendszerünk természetéből fakadó kötelességünk azoknak a feltételeknek a javítása, amelyek állampolgárainkat hozzásegítik általános és szakmai műveltségük állandó gyarapításához. Ez nemcsak az érzelmileg gazdag élet, hanem a tarsadalmi-gazdasági fejlődés igénye is. Azokat a magas fokú hatékonysági és minőségi követelményeket, amelyeket a mai kor állít gazdaságunk elé, csak a szocialista céljainkat magáénak valló, kulturált és igényes ember képes teljesíteni. Amikor tehát a tudomány, az oktatás, a közművelődés anyagi feltételeit bővítjük,’ olyan betelő et est eszközölünk, amely kamatostul visszatérül. A tudomány fejlesztésének kérdi ül szólva elmondhatom. az a tervünk, hogy a nemzeti jövedelemből nem kevesebb, mint 3 százalékot biztosítunk kutatásra és fejlesztésre. Ehhez azonban hozzá kell tennem: a kormány elengedhetetlennek tartja, hogy c nem csekély anyagi forrást elsősorban a társadalom igényeinek megfelelő- a legfontosabb, a reálisan megoldható és hasznosítható kutatási feladatok, a magas színvonalú, eredményes munkál végző kutatóhelyek finanszírozására fordítsák. Ezért következetesebben érvényt kívánunk szerezni annak a korábbi határozatunknak, amelynek végrehajtása — bármily sok nehézséggel jár is —, lehetővé teszi a szellemi és anyagi erők jobb összehangolását, a kutatószel-vezetek ésszerűsítését és a kutatási témák rangsorolását. A gyakorlati szempontból legfontosabb kutatási feladatokat országos középtávú kutatási és fejlesztési tervben foglaljuk össze, amiben — úgy véljük — megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a hatékonyság növelésével, a korszerű, versenyképes termékek előállításával összefüggő kutatási- fejlesztési . feladatok megoldására-. Meggyőződésünk, hogy ebben a társadalom- tudományokra, a műszaki és agrártudományokra, valamint az ezeket közvetlenül alátámasztó természettudományi kutatásokra egyaránt fontos szerep vár. A gyakorlati igények fontosságának kiemelése azonban nem jelentheti azt, hogy megfeledkezzünk a jövőt megalapozó távlati kutatások támogatásáról. Ez olyan hiba lenne, aminek később látnánk kárát. Megelégedéssel és köszönettel szólhatok, arról, hogy a kormány igényes .és szándékai találkoznak tudományos életünk jeles képviselői többségének egyetértésével és támogatásával. Abban is azonos a nézetünk, hogy a tudományos kutatómunka valódi értékeit az eddiginél nagyobb megbecsülésben kell részesíteni, a (Folytyatás a 4. oldalon) (Munkatársunk telefonje- lentése:) Igaz, ami igaz: az újdonság varázsa nem hagyja nyugodni az embert. Tudom. közhelynek tűnik ez a megállapítás, de hogy nem az, arra máris példával szolgálok. A legfrissebbek ezúttal is megyénk ifjú képviselői voltak. Az Országház főbejáratánál álló díszegyen- ruhjás kormányőrök az első között üdvözölték feszes tisztelgésükkel Dobos Józsefnél, Fabryné Dohai Ilonát és Zsidói Istvánnét. — Legutóbb, a nyári alakuló ülésszakon csak a fejünket kapkodtuk, nem tudtuk, merre nézzünk. Most nyugodtabb körülmények között — és egy kicsit már otthonosabban is — járhatunk körül a híres épületben — mondják. Természetesen nemcsak „körülnézésről” van szó ezen az őszi ülésszakon, hanem — „körültekintésről” is: képviselőink ugyanis ezúttal képletesen belenyúlnak az ország pénztárcájába, s a pénzügyin i niszter segítségévéi megszámolják, hogy az elmúlt esztendőben mire költöttünk, jó helyre tet- lük-e a forintjainkat, s mennyire éllünk takarékosan ... De erről részletesebbet majd a következő tudósításban, hiszen az első nap Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke terjesztette elő a kormányprogramot. ★ A délelőtti vitában kért szót Bíró Imre, rk. plébános, budapesti képviselő. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy a hivő emberek is szorgalmas támogatói országépítő munkánknak. Tulajdonképpen ezt erősítette meg az egyik szünetben folytatott beszélgetésünk során Komjáthy Aladár, református lelkész, megyénk egyik képviselője is, aki egy hosz- szabb görögországi utazásról „parlamenti csengőszóra” érkézett haza: — Magyarországnak, illetve a kormánynak abban a kiváltságban van része, hogy a nép egyetértésével tudja megfogalmazni a holnapját. S ez — ismerve például a mostani görögországi események előzményeit — úgy érzem, egyáltalán népi kis dolog... ★ Amint az lenni szokott, a nagyobb horderejű felszólalások alkalmával szinte „felárat” lehetne fizetni egy-egv állóhelyért is a sajtópáholyban. Így volt ez tegnap is, amikor Lázár György emelkedett szólásra. Ahogy megfigyeltem, a magyar kormányprogram rendkívül érdekelte a külföldi diplomáciai testület tagjait is, akiknek a páholyára szintén ki lehetett volna tenni a táblát: Megtelt. Akárcsak a vendégkarzatra, ahol ezúttal Heves megyei nap volt. Csaknem az elnöki pulpitus fölötti részen foglaltak helyet a meghívottak, köztük például az Egerből Hévízre elszármazott dr. Balogh István reu- matológus főorvos, vagy az egri városi pártbizottság két vezetője. Schmidt Rezső és Kovács János.-T- Nagy figyelemmel hallgattuk Lázár György beszédét, igazán érdekfeszítő dolgokról szólt a Minisztertanács elnöke. — rpondja a szünetben Schmidt Rezső. — Ezzel összefüggésben ragadta meg a figyelmem Horváth Lajos, a Baranya megyei tanács elnökének a hozzászólása, aki szinte szóról szóra azokról a gondokról beszélt, amelyekkel . például mi is küszködünk Egerben: a településfejlesztésről, az iskolaépítés sürgető problémáiról. ★ Az új csoportelnökkel, dr. Novak Pálnéval nehéz oszszefutni a T. Ház folyosóján. Hol az országgyűlés irodájába siet, hol a képviselő- társait keresi. Amikor már vagy harmadszor járom végig az üléstermet körülölelő folyosót, többen is szólnak: — Novákné éppen magát keresi... A beszélgető, pihenő képviselők tömegében egyszerre feltűnik sietős lépteivel. Elnézést kér és máris jegyezhetem a szavait: — Tizenhárom éve vagyok az országgyűlés kereskedelmi bizottságának tagja, többnyire közegészségügyi kérdésekkel foglalkozom — idézi az előzményeket. — A legutóbbi ülésen hetedmagam- mal kértem szót, hogy a kereskedelmi dolgozók munka- körülményeivel. a lakosság áruellátásával, illetve a gyermekétkeztetéssel kapcsolatos tapasztalatokat elmondjam. Adalék volt bőven, ugyanis a belkereskedelmi törvény vitája előtt a Hazafias Népfront hatvani bizottsága egy lakossági anketot szervezett erről a kérdésről. Ez a beszélgetés, s az azóta szerzett tapasztalatok jo alapot szolgáltattak a bizottsági felszólaláshoz. Igaz, akkor egy sor kérdésre választ kapott dr. No- vák Pátné. ám a kereskedelmi dotáció ügyében kíváncsian várja — képviselőtársaival együtt — a pénzügy- miniszter mai expozéját... Szilvás István 1980. szeptember 36„ péntek
