Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-24 / 224. szám

Ä színre lép Igö Eva És visszaváltozik fiatallá... Na, nem mintha nem len­ne kirobbanván fiatal; majd­hogynem bakfisos mozdula­tokkal. grimaszokkal ... csakhát eddig valahogy úgy alakult: 1öleg „öreg" szere­peket játszhatott. Főiskolás korában, (talán, mert az osz­tályba csak három lány járt, s közülük még ő tűnt a leg­érettebbnek.) mindig neki juttatták az idős hölgy fi­guráját, akárha a Hegedűs a háztetőn című darabot, a Há- zasságszédelgöt, a Két hét­főt , avagy a Tudós nőket ad­ták elő. Ám most. a frissen végzett Igó Évának végre jutott egy fiatal szerep, ö lesz néhány nap múlva a Lila akác Tóth Mancija. Az öröm nyilván felhőtlen .. . — Az az, csak álmatlan éjszakákkal dúsított — bó­logat Éva, aztán rögtön ma­gyarázza is a választ. — Szó, ami szó, igazán megszokhat­tam volna már. hogy közön­ség elé kell allnom. hiszen a Színművészeti előtt két esz­tendeig már játszottam a pesti Pinceszínházban is amatőrként. Most valahogy mégis rettenetesen izgulok. Azt hiszem, ennek az az oka. hogy nagyon nagy a felelős­ség. Diákként végül is min­dig burokban érézhettük ma­gunkat. Ha valamelyik elő­adás nem sikerült, nem dőlt össze a világ. De ezúttal itt kint az életben igazán bi­zonyítanom kell. Talán emi­att van az. hogy a korábbi­aknál jóval nehezebben ta­nulom a szöveget is, a tán­cot is, és az énekeket. Még szerencse, hogy a kollégák mindenben rengeteget segí­tenek. Már amennyit kell annak, akit Kerényi Imre, Hüszti Péter. Versényi Ida. Keleti István. Major Tamás készí­tett föl a pályára, És Major Tamás volt az is. aki úgy látta, Éva a miskolci—egri színháznál tudná legjobban kibontakoztatni képességeit. n Vas István köszöntése A hetvenesztendős Vas István költészete, ha pusz­tán a hangot, és a formát tekintjük, józan nyugalomról tanúskodik. Mégis mennyi vívódó nyugtalanság, végle­tes feszültség rejlik a hagyo­mányos előadás, a tiszta for­ma mögött. Ifjúságának avantgarde-vonzalmával kó­lán szállított, önéletírásai­ban, a Nehéz szerelemben, számolt be arról, hogy e sza­kításnak mik voltak az előzményei és következmé­nyei. A szertelen lázadásnál ő is többre becsülte a fe­gyelmezett érvelést, a me­rész kísérletezésnél a klas­szikus hagyományt. A klasz- szikus hagyományok iránt érzett vonzalmáról tanúskod­nak első verseskönyvei: az 1932-ben kiadott Őszi rom­bolás, az 1935-06 Levél a szabadságról, és az 1938-ban megjelent Menekülő múzsa című kötelek. Űjabb költészete mégis ar­ra figyelmeztet: a míves és fegyelmezett forma valójá­ban romantikus költóegyeni- ség kezén születik. Roman­tikus egyéniségről árulkod­nak határozott eszményei, amelyeket mindig odaadó hűséggel vállalt. Akkor is. ha félre kellett állnia, vagy műfordítások közé kellett temetkeznie. Líráját a sze­mélyes bátorság, a helytál­lás, a szembeszegülés morál­ja hatja át. Le tudott szá­molni illúzióival, annál biz­tosabban őrizte megalapozott eszményeit, ifjúságának ne­mes ideáljait, amelyek a bal­oldali költészet ideáljai vol­tak: szabadság.-emberi egye­temesség. személyes bátor­ság és forradalmi remény. A felszabadulás után ezeknek az eszményeknek a jegyében dolgozott tovább. Munkássá­ga mind teljesebben bonta­kozott ki, ekkor jelentek meg Római pillanat (1947). A teremtett világ (1954). Rapszódia egy őszi kertben (1960), Római rablás (1962). Földalatti Nap (1965), Nem J980. szeptember 24., szerda számít (1969), és önarckép a hetvenes évekből (1974) cí-, mű verseskötetei, továbbá Nehéz szerelem (1964) és A félbeszakadt nyomozás (1967) című önéletrajzi regé­nyei. Vas Istvánt romantikus egyéniségnek mondtuk az előbb, A józanság, mint mi­nősítés, mégsem hamis. Szervesen hozzátartozik a bátorságához: a helytállás morális stratégiáját a tisztán látó elmének keli vezérelnie.- A romantikus szellem szabad lobogását az ész fegyelmezi. Sőt az irónia, amely eleve biztosabb pályára vezérli a képzelet röptét, és okos fé­ket vet a vágy száguldása elé. A választott költői szerep­nek kettős arca van. A ro­mantikus hajlam és a fe­gyelmező irónia, a fenntar­tás nélküli idealizmus és a józan realizmus alakítja ezeket az arcokat. Az idea­lizmus küzdelemre biztat, a realizmus számot vet e küz­delem esélyeivel és kóckáza- taival. Janus-arcú szerep, de csak a szerep kettős. A köl­tői személyiség, amely e ket­tősségbe öltözik, szervesen épül. egységes marad. El­lentétes tulajdonságokat és lehetőségeket foglal össze :■ a szabadságvágyat és a szük­ségszerűségek ismeretét, a lázadást és a legyeimet. „Ellentétek keresztezést pontján” vet számot saiát múltjával is. Nemcsak ön­életrajzi regényében, amely saját fejlődésének rajza mel­lett a két világháború kö­zötti magyar szellemi élet történetét is eleven képek­ben festi le. hanem költésze­tében is. amely mindinkább a múlt kérdéseivel viasko­dik. A múlt — a „kérdező idő" — mindig jelen van verseiben. Vas István versei a történelmi tapasztalat ér­telmét és' tanúságát keresik. A «zemélyes sz.ámadáson túl közösségi szerepet töltenek be: a magyar művész-értel­miség önvizsgálatának adnak hangot. önvizsgálatnak, amely a történelmi jelenlét súlvos tapasztalatát összegzi, nme’vből egy emberöltő ér­zelmi története is kiolvasha­tó. Pomogáts Béla — Sokan kerültünk most ide egyszerre fiatalok, Talán azért is sikerült olyan jól a beilleszkedés a kollektívába. Mindenesetre ez nagyon megkönnyítette a pályakez­dést. Teii vagyunk lelkese­déssel. Jobban érthető ez ta­lán, ha hozzáteszem, szerző­déskor azt az ígéretet kap­tuk: sokat leszünk a szín­padon. Ha valóban így ala­kul, akikor azt hiszem, meg­éri azt a fáradságot is, hogy egyelőre három város között kell ingáznom. A családom és másfél éves kislányom ugyanis Pesten él. A kérdésre, hogy milyen szerepekben láthatja az idén még az egri közönség, Éva egyelőre nem tud válaszolni. De mint mondja: — Bizakodó vagyok, mert semmilyen különösebb .sze­repálmom nincs. Egyaránt szeretem a modern darabo­kat. a klasszikusokat, a nagy. avagy a jelentéktelenebb fi­gurákat. Az egyetlen elvárá­som. hogy jó, játszható le­gyen a szerep. Mint a Tóth Manci, tehet­jük hozzá búcsúzóul a Lila ákác premierjéig. Viszontlátásra a Gárdonyi Géza Színházban, október­ben. Németi Zsuzsa Kolozsvár vá­rosa 1585-ben örök végzés- ■ I ben mondta ki, I hogy esti nyolc óra után ■ bort rhérni nem szabad. Három évvel később megtoldotta e rendeletet azzal, hogy a si- koltozókat, a részegeket ha­rangozás után az őrök töm­lőébe vigyék. Kecskemét vá­rosi jegyzőkönyvében olvas­ható, hogy Bodri Kata, Csira Pila, és Bálint Pőre kólák irtóztató korhelyek lévén, mindegyikre 40—40 botot vertek. Kraszna megye 1718- ban ilyen végzést hozott: „Reszegeskedö. részegség­ben kurjongató. vasárnap reggeltől estvéli harangozásig* a nyakló-kalodába tartas­sák". Az alkoholizmus ellen mi is harcolunk. Persze a töm­lőé, a ‘ botütés. a nyakló­kaloda ma már elavult har­ci eszköz._ Van viszont de- toxikáló állomás, elvonókúra, és megelőzö-felvilágosító propaganda... Istenem, ez is valami. Andromeda ógörög mond beli királvlár akit szülei e: tengeri szőr: számára e gesztelő áld , zatképpen 1 kötöttek e: tengerparti sziklára, Perszeusz Zeusz halam nőtől szárma A reggeli műsorok nem túlságosan, vigasztaló híranyagában — „lelőtték", „felrobbantották”, „eltérítet­ték”, „elsüllyedt”, „kiégett” — párbeszédeiben, pillanat­képeiben szerényen húzód­nak meg a. „Szót kerek” háromperces meditációi. Többet megismételnek a ko­ra délutáni hírek után, ami, azért is jó dolog, mert a reg­geli készülődések, a kiszámí­tott percek idején* a rádió nem több mint hangfal. Más a helyzet délután. A rádió- glosszák eredményeinkre, okos vállalkozásainkra, egész­ségiden tünetekre irányít­ják a hallgató figyelmét. Pl. munkahelyi beltenyeszetek, ésszerűtlen döntések, hatal­mi visszaélések, fonáksága­ink. közérzetünk, környeze­tünk állapota, védelme. Vértes Csaba törté­nete ez utóbbiról szólt. „Az egyik vállalatnál, amely hí­res arról, hogy sokat és szi­gorúan követel munkásaitól, de arról is. hogy sokat ad nekik, nehány új öltözőben a hideg e.s meleg vizet auto­matikusan keverő, méregdrá­ga és gyönyörű csaptelepe­ket szereltek föl. Ezek a csaptelepek felszerelésük óta a helyükön vannak. Hiány­talanul és sértetlenül. És he­lyükön vannak azok a csap­telepek is. amelyeket egy­szerűen csak egy tálra sze­relt madzagra akasztottak föl egy tábla alá”. A táblán az olvasható, hogy az új csap­telepek felszerelése mennyi­be került. „Kérjük, ne azo­kat próbálja szétverni, ne azokat vigye haza. Erre a célra itt vannak a madzagon lógó csaptelepek. Így leg­alább megspórolja nekünk a helyreállítás, az újraszerelés költségéit'. Zseniális, egyben arcpirító pszichológiai trükk, hiszen mindenkiről feltéte­lezi az alkalmi beszerzést és rongálást. Szó esett még nemcsak a fővárosra jellem­ző erőszakos rongálásokról, arról, hogy évente minden nyilvános telefonállomást kétszer kell javítani, hogy éjszakára le kell láncolni a presszók elé kitett bútorokat, hogy az éttermek mosdóiban leszaggatják a törülközőket, hazaviszik a használt szap­panokat ... Marad hát a kér­dés: „Nincs erő. nincs hata­lom. amely megfékezhetné környezetünk gátlástalan pusztítóit?” Dehogynem. A rend. a tisztaság a családi otthonok­ban és a fejekben, iskolák­ban, lakótelepeken kezdő­dik, s a példa varázsa, a tü­relmes nevelés, a társadalom érzékeny lelkiismeretének felkeltése, mint sok más eset­ben. itt is eredményre ve­zetne. Csakhogy. Az. elszórt konzervdobozok, üvegek, fel­fordított (de még ép) padok, Hallotta már? Mendemonda és valóság fia — megölte, a szörnyet, s feleségül vette a megszaba­dított leányt. íme a párválasztás külö­nös esete, módja. Arról már nem szól a fáma. hogy a vétkes szülőket elítélték-e ifjúság elleni bűntett vétke miatt, vagy hogy kapott-e a hős Perszeusz életmentésért emlékérmet? ★ terjekrol szolc \r íj mondás állító­. Aí lag Androni­V. Jj'/* cus bizánci csá­szárnak köszön­ik ^ heti az erede- ------X^J--------------' tét, aki szere­tőit az udva­ri méltóságok ' feleségei­nek sorából válogatta. Kár­pótlásul a férj hatalmas va­dászterületeket kapott, s az új birtokjog jeléül szarvas­agancsot szögezhetett ki a kapujára. A rosszmájúság mondja belőlem: ez a mondának, anekdotának beillő szokás­jog megváltozott formában, mintha napjainkban is ér­vényben volna! Előfordul, a kiégett és sorsukra ha­gyott higanygőzlámpák, a cé­gek, a vállalatok gondatlan­sága. nemtörődömsége, a szé­pen zöldellő pázsitokon átvá­gott gyalogutak szinte nevel­nek, ösztönöznek az efféle vandál tettekre. Egy közösség életét, környezetének tiszta­ságát, a fák, virágok védel­mét nem a meggondolatlan, részeg dühöngőktől kell fél­tenünk, hanem a felelős szer' vek felelőtlenségétől, a jó példák hiányától. Az „Ű riemberek” Ku- rucz Gyula hangjátéka — a pillanatkép egy késő délutá­ni látogatásról — a rossz közérzetekről, sznobságokról, igénytelenségről, a sivár élet­ről. Ez a két házaspár, köze­ledvén a hetedik X felé, úgy él a járási székhelyen — ami akár a XX. századi Por­vár is lehetne —, mint múlt századbeli elődei, keserűsé­gek és elégedetlenség légkö­rében. Az író elmondja, hogy , a téma első változata a mun­kához szokott, munkaköz­pontú emberek üressé vált életéből állt össze és csak utóbb alakult eseménytelen játékká, amelyben az törté­nik. hogy az asztalra tesznek egy üveg bort, egy tál szend­vicset, cigarettát. A férfiak rágyújtanak, isznak, közben 1500-ért gazdát cserél egy vörösróka-gallér. „Suk-sük” Muci beszámol a kitűnő ve­lencei reggelikről, a gyerekek felfelé ívelő pályájáról. Ka­talin, a házisárkány férje te­hetetlenségéről, a fillérekre beosztott életről. Az ember azt várná, jhogy egy családi veszekedés 'után felizzik a vendéglátás idillje, de mind­össze annyi történik: „el . vagytok fáradva, utazzatok el valahová”, „a legjobb csa­ládban is vannak apró vi­szályok” és a zavart búcsú után mint megoldás felhang­zik a tévéhíradó szignálja, a boldogító házi áldás és min­dent feloldó békeangyal, a nekikészülödés a végre izgal­mat jelentő angol krímihez. Egy pillanatig sem hiszem; hogy az öregek Philemon és Baucisként élnék egymás mellett, hiszen átélték a szá­zad minden kínkeservét, s minden okuk meglenne rá, hogy fiatalságuk nélkülözései, megaláztatásai. próbatételei után belső köreikre vissza­vonulva tovább keserítsék életüket, ha nem látnám az öregkor szépségeit, a bölcses­ség pilléreire épülő arany­kort, amelyet megédesítenek a változó évszakok, apró utazások, egy eddig figyel­müket elkerült verssor szép­sége, egy százszor látott vá­roskép addig fel nem fede­zett sarka, a gyerekek, a tisztánlátás öröme. Ezért is éreztem nyárspolgárok drá­májának ezt a röpke órát. A két asszony — Muci és Katalin — Tábori Nóra és Komlós Juci játéka tette hi­telessé a groteszk képet és varázsolt múlt századbeli hangulatot a lakást megtöltő esti szürkületbe. Ebergcnyi Tibor Könyvek Magyarországról A közelmúltban látott napvilágot magyar nyelven, s mér az üzletekbe került angol és német változatban is Halász Zoltán „Magyar- ország” című reprezentatív fotóalbuma. A Corvina Ki­adónál megjelent mű bősé­ges, átfogó informatív tar­talmával és varázslatos szép­ségű fotóanyagával különbö­zik a hazánkról megjelent hogy a főnök szemet vet a hozzá beosztott hölgykoszorú valamelyik csinosabb tagjá­ra. Igaz, a sokfelé hallható pletykák szerint most nem a férj kap végkielégítést, ha­nem a hitvesnek jut több fi­zetés. prémium jobb beosz­tás, de hát istenem! Változ­nak az idők. változnak a jut­tatások ! ★ A régi száza­dokban a ma­gyar városok piacain rend­szerint pénte­ken zajlott le a parázna lányok és hűtlen fia­talasszonyok nyilvános meg­büntetése. A tetteseket vá­sári látványos­ságként ketrec­ben állították ki a tér köze­pére. Az esemény úgy zaj­lott le — írja Nyerges Ág­nes Mai fiatalok? című könyvében —-, hogy a ,,strá- zsa fent állván. pendelyüket tartván, és a pálcákat szám­lálván” végrehajtotta az íté­letet. A lányokra, asszo­nyokra rendszerint tizenhat botütést mértek. A vissza­esőket pacallal vagy szalma- koszorúval a fejükön, a hely­ségből ts kiverték. A hűtlenséggel vádolt, visszaeső asszonyok ilyetén büntetése ma már lehetet­len. A szalma Iránvcikk. s pacalt sem lehet kapni, csak pult alól. Kiss György Mihály minden eddigi fotóalbumtól. Mintegy két és fél száz fel­vétel mutatja be az ország történelmét, városait és tá­jait. külön-külön képet adva a magyar nép őstörténeté­ről, újkori történelméről. Ugyancsak a közeli napok* ban került az üzletekbe angol és olasz nyelven a Magyarország útikönyv, amelyet nyolc szerző írt. Bevezető része általános is­mereteket ad Magyarország földrajzáról, történetéről és művészettörténetéről, mai gazdasági és politikai hely­zetéről. majd hat fejezetben bemutatja az ország nagy tájegységeit, azok látnivalóit. A kötet részletes informá­ciót ad a külföldieknek kü­lönféle-' gyakorlati tudniva­lóról, a függelékben pedig idegenforgalmi címtárat, mini útiszótárt és helynév- mutatót közöl. Minden kö­tethez mellékletként egy Magyaország térképet is csa­tolnak. ■f ■■ ■ r Zsűrizés Hatvanban A Hatvani Galéria negye­dik országos tájfestészeti biennáléjára, amelyet novem­berben. a város felszabadu­lásának évfordulóján nyitnak meg, csaknem százötven fes­tő. grafikus juttatta el rész­vételi szándékát. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus kedden délelőtt bírálta felül a beérkezett nagyszámú anyagot, kilencvennégy mű­vész alkotását méltatva ar­ra, hogy a „Magyar tájak” bemutatóján, szerepeljen. A zsűri odaítélte a felajánlott díjakat, illetve az arany-, ezüst— bronzdiplomákat is, amelyeket az ünnepélyes tár­latnyitáson adnak majd át.

Next

/
Thumbnails
Contents