Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
Lelkes Miklós versei: NYÁR 1980 Az ég-kutakban fényvíz a vízen addig csillog míg létét elhiszem. Addig tükröz lengő tükörszakáll míg úgy érezzük: létezik e nyár. Bohóc bábok, el- s beképzelt csodák új császároknak szőnek új ruhát. Üj láthatatlan köntösök alatt gőgösködik a régi mozdulat. Az ég-kutakban Andersen-mesék felhőforgás, zsákutcás messzeség. Fent fecskeív fehér holtpont felett. Lent szétosztódnak zászlók, fegyverek Pajzsok szikráznak. Minden napóra áll. Felhabzó fűben édes gyümölcshalál. Hátha igy gyorsabb? Gépkocsi vagy börtön egy vándorsólyomért A védett madarak eszmei értéke KORTEVAR (Vie Nvove) A modern ipari, technikai civilizáció kiterjedésével, a mezőgazdálkodás korszerűsödésével csökkentek a vadon élő állatvilág, ezen belül a vadmadarak életlehetőségei. Hazánkban is egyre több a ritku-ló madárfaj. Kipusztulásuk megelőzésére oltalomba vették az egyéb állatfajták között a vadmadarakat és azok élő-, költő- és átvonuló szálláshelyeit. Felismertük, hogy az erdők, mezők, rétek és nádasok értékes madárvilága szigorú védelemben részesítendő nemzeti kincseink közé tartozik. Sajnos, nagyon jól tudják ezt az orvmadarászok is, akik haszonszerzésből foglalkoznak a vadmadarak és tojásaik gyűjtésével, értékesítésével. Ezek az orvgyűjtők — akárcsak korábban a falusi padlásokon, kamrákban, présházakban felkutatott néprajzi tárgyakat fillérekért megszerző és külföldieknek busásan eladó élelmesek — felfedezték az erdei új lehetőségeket. Az utóbbi években a feketepiacon különösen felszökött a nagyon ritka ragadozómadarak iránti kereslet, Már olyasmi is megesett, hogy külföldi „érdeklődők” Volkswagen vagy Renault személygépkocsit kínáltak cserébe egy-egy vándorsólyomért. illetve vadászsólymok fiókáiért. Akadt olyan fészekrabló, madártojás- és fiókagyűjtő, akit az erdészek korábban csavargófélének néztek, alig egy év múltán pedig a legdrágább fényképezőgéppel és távcsővel felszerelve láttak viszont. A védelem hatékonyságának fokozására hazánkban öt éve megállapították a vadon élő védett állatok úgynevezett eszmei értékét. Ez az összeg nem valamiféle piaci ár: a károsító a megállapított eszmei értékkel felel a törvény előtt. A madarak közül a legmagasabb: ötvenezer forint esz'"Pi értékűek közé sorolták a legféltettebbeket: a nagykócsagot, a kékcsőrű récét a szirti, a réti és a parlagi sast, a kerecsen-, a kormos-, és a vándorsólymot. a túzokot és a rezne- ket. A harmincezer forintos kategóriába tartozik a kis- kócsag, a kanalasgém, a batla, a fekete gólya, a gólyatöcs. a gulipán, a székicsér, a feketeszámyú székicsér. a nyárilúd, a vöröskánya, a kígyászölyv, a kis- héja, a hamvas rétihéja, a fekete, a halász-, a békászó-, illetve a törpesas. a siketfajd és az uhubagoly. Tízezer forint eszmei értékű mintegy huszonöt fajta, köztük a fehér gólya, a daru, az üstökös- és a pásztorgém, az ugartyúk, a kékvércse, a hó- és az uralibagoly, a sziki pacsirta és a holló. A háromezer forintosok csoportjába tartozó csaknem ötven madárfajta között vannak a hattyúk, egyes ölyvek, héják, harkályok, baglyok, sármányok, a kövirigó és a pásztormadár is. A legalacsonyabban megállapított eszmei érték háromszáz forint, ennyire becsülték az •apró énekesmadarakat. Azok. akik ezeket a védett madarakat elpusztítják, engedély nélkül . vadásszák, fogságban t.ariják vagy fészküket- fosztogatják. zavarják, a megállapított eszmei összegű kár okozásáért állíthatók bíróság elé. Egy túzok, kerecsensólyom, vagy kékcsőrű réce lelövése a közvagyon elleni bűntettnek számít. nem csupán szabálysértés. Dr. Major István „Lesz-e sas 2000-ben?” című. nemrégiben megjelent könyvében írja, hogy a védett állatok elpusztításáért a legsúlyosabb büntetéseket a legfejlettebb természetvédelmi kultúrájú skandináv országokban róják ki, Angliában pedig vándorsólyom lelövéséért börtönbe zártak egy vadászt. A büntetés és az elriasztás mellett azonban nem kevésbé fontos a megelőzés. Ezért a vadász- társaságok szigorúan ügyelnek az etikai követelmények betartására, az erdő- és vadgazdaságok pedig fokozottabban óvják a védett állatvilágot. Az utóbbinak egyik szép példája, hogy a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság erdőiben a faki termelésnél meghagyják a védett madarak fészkelőfáit, és ezeket a. facsoportokat később is állandó figyelemmel kísérik. Ballabás László A nyál kimutatja Lány vagy fiú? A Német Szövetségi Köztársaságban egy egyszerű és kockázatmentes teszt révén minden terhes nő megtudhatja, hogy fiúnak vagy lánynak fog-e életet adni. Az eddig lehetséges két eljárás volt a magzatvíz-punk- ció és az ultrahang-vizsgálat. A magzatvíz-punkció nemcsak körülményes és drága, hanem nem is teljesen veszélytelen. Az utra- hangos vizsgálat csak a terhesség hetedik hónapjában teszi lehetővé biztos diagnózis megállapítását. A francia és svájci tudósok által kifejlesztett GPN módszerrel először áll egy olyan egyszerű teszt rendelkezésre. amellyel a 1 még meg nem született gyermek nemét abszolút veszélytelen módon lehet megállapítani. A tudósok már 1956-ban kimutatták terhes asszonyok nyálában a férfi magzat férfihormonjainak metabo- litjait (származékait). De csak most sikerült egy szűrőpapírt egy olyan előkezelésnek alávetni, amelynek következtében az a hormonokat rögzítette és lehetővé tette a tiszta laboratóriumi elemzést. Ezt a tesztet a terhesség negyedik és hetedik hónapja között bármelyik asszony maga is elvégezheti. Körülbelül tíz nap múlva a laboratórium közli az anyával az eredményt, ami az elemzések 90 százalékában helyes szokott lenni. körtevarban kékarany szél csillantja boldogan tükrök felett őszi ég darázslángú messzeség csigalépcsőn lépek én: clkanyargó fényzenén eljövendő hó alatt csillagzászlók alszanak Humorszolgálat — Igazán sajnálom, hogy elütöttem a macskáját. Mivel tudnám önt kárpótolni? — Tud egeret fogni? ★ — Ne húzd a macska farkát! — De mama, hiszen nem húzom. — Ne hazudj, látom. . . — De ő húzza, és csak fogom. .. ★ — Halljuk, mit tudsz a középkori kereskedelemről, kisfiam... — A középkori kereskedelem nagyon primitív volt, tanár úr kérem. Az emberek készpénzzel fizettek. ★ Két filmcsillag élénken társalog egymással. Azt kérdezi az eavik: — Egyébként — milyenek voltak a mézesheteid? — Egyszerűen mennyei. Ilyen szép mézesheteim még soha nem voltak. Képzeld el: csak az utolsó napon kezdtünk el a válásról beszélni. ★ — Nem tudsz mondani valamilyen egzotikus fűszert? — Gulyáshoz kell? Nem. Keresztrejtvényhez. ★ — Mama. miért mondják, hogy a papa a család feje? — Nem tudom. — Akkor megkérdezem a papát. — Hát ő aztán egyáltalán nem fogja tudni! ★ Egy futballcsapat Amerikába repül. Unalomból a játékosok elkezdik a gépben rugdosni a labdát. A pilóta már alig tudja egyensúlyban tartani a repülőgépet és a másodpilótát hátra- küldi. Két percen belül abszolút nyugalom lesz. . — Hát ezt meg hogy csináltad? — kérdi a pilóta. — Hát azt mondtam nekik — mondja a másodpilóta —. gyerekek, olyan szép idő van kint, játsszatok inkább az ajtó előtt! ★ Ottó egy ember magasságú állóórát visz javíttatni. Vállára veszi és izzadva cipeli az utcákon keresztül Az egyik kanyarnál egy kissé nagyot lendül és az órával egv férfit alaposan fejbe talál. A férfi felfortyan: — A fene egye még! Nem tudna ön is inkább karórát hordani, mint más normális ember? ★ Két turista egy gleccser hasadéka előtt áll. — Három nappal ezelőtt itt esett bele a hegyi kalauzom — meséli az egyik. — És ezt csak ilyen szenv- telenül mondod? — Hát tudod, már eléggé öreg volt — és néhány lap is hiányzott belőle. A rám szegeződő tekintetek kereszttüzében fölényes mosollyal álldogáltam a színház előcsarnokában. Körülöttem jeles közéleti személyiségek, Kossuth- és Jászai-díjas színészek és színésznők nyüzsögtek a szünetben, ám velük senki sem törődött különösebben, csak velem. Aki kezdetben kissé feszélyezetten álldogáltam ott a szerény sarkom csücskében, mígnem végül is tudomásul kellett vennem. hogy itt én. a kritikus vagyok a főszereplő. Én, a jeles és neves kritikus. Kit érdekelnek ma már a színészek és szinésznék. kit a közéletiek? Ma már úgy latszik, legalábbis itt. senkit.. ,ü Csak én, a neves kritikus vagyok az érdekes személyiség. Állok tehát és egyre jólesöbben zsebelem be a rám sze- gezödö tekinteteket, amelyekből irigység, könyörgés. tisztelet, sőt áhítat olvasható ki. Nem is véletlenül. Amit én leírok, az le van írva. Akiről én azt írom, hogy le van írva. az mint színész nehezen, vagy sehogyan sem szerepel majd a pályán. Múltkor is megírtam, hogy Császtvay Edö- mér mozgása egy álmos lajháréra emlékeztet, gesztusai peEN, A MESTER dig a bantu kakas dürgésére és lám, nem is kapott szerepet az új darabban. Apropó: új darab. Hát nem én írtam meg azt is, hogy megsértve a drámai hármas egységet, a szövegértelmezés lehetőségének klasszikus hagyományait, olyan cselekményte- len darabot írt ez a Kökényesi Zénó, hogy Bernát Brúnó rendező csak tovább rontani volt képes, az amúgy is, dramatur- giailag elfuserált színpadi révületet? De én* írtam meg! És meg is bukott a darab, talán százszor ha ment, de aztán eggyel se többet. Igen, érdemes kritikusnak lenni egy kritikus országban. Ki figyel ma egy íróra, egy színészre, egy közéleti emberre, ki egy rendezőre? Senki! De a kritikus, az más. Es én más vagyok. En: én vagyok. A mester. Aki megértet, megmagyaráz. elemez, leránt, egekbe emel, aki megmondja, hogy a jó is miért rossz és a rossz is miért lőhetne azért jó... Az aranyszájú és tollú kritikus. Hát hogyne csodálnának, ámulnának, irigyelnének és tisztelnének engem. Ez természetes. Ez a természetes — gondoltam végig, várva az egyszerre im rövidnek tűnő szünet végét, amikor odalépett hozzám egy kedves és behízelgő mosolya és rendkívül csinos nő, a környezők irigy tekintetétől kísérve: — A ‘ mesterhez van szerencsém? — rebegte pirulva. Mit is mondhattam volna erre válaszul? — Igen, személyesen én vagyok... A mester. — Öh. akkor .. .ha lenne olyan jó, felírna engem is a listájára ... De sürgős ... — pironkodott tovább a csinos nő, hogy belevörö- södtetn e merészségétől és a lehetőségektől, meg attól, hogy micsoda férfinak néz is engem, mint kritikust. — Milyen listára? En nem szoktam listát vezetni. Veszélyes ... Megtudhatja a férj — szellemes- kedtem. — Ö, az nem baj, hiszen« ő küldött... Írjon csak fel a mester arra a listára — erősködött szemérmetlen makacssággal a kis nő. — Milyen listára, könyörgöm? — kezdett már ingerelni a makacsság ... — Hát, hogy mikor jön ki hozzánk a fürdőszobát felszerelni, mint a Ková- cséknál is... — De kérem, én kritikus vagyok és nem vízvezeték-szerelő — háborodtam fel, — Ö, bocsánat... Hát a mester nem a mester? Bocsásson meg... Azt hittük, hogy ön Somfai, a vízvezeték-szerelő ... 5 Ügy hasonlít hoz- } zá ... Elnézést — J mondta az undorító } perszóna és ottha- í gyott romjaimban a i sarokban, mert ép- í pen becsengettek. De \ én hazamentem. Nem érdemlik meg. hogy tovább nézzem ezt j a vacak drámát és \ írjak nekik róla. Írjon nekik a víz- ) vezeték-szerelő... í Gyurkó Géza < Fene jó...? Egy értekezleten hangzott el ez a mondat: „Sokan ma fene jó dolgukban megfeledkeznek arról, honnan küz. döttük fel magunkat”. A hallgatóságnak nem tetszett e megnyilatkozás. A szünetben egyikük ki is fejtette, miért. Szerinte sértette a közösséget a fene jó dolgunk szókapcsolat, s azt se tartja helyesnek, hogy a fene szó minősítse a jó melléknevet. A kritikát megfogalmazónak tudatában ezek a valóban rosszalló nyelvi formák kerültek előtérbe: Mi a fenét kerestek itt, a fene ette volna meg, a fene bánja, keli á fenének, mind egy fene. Ö tehát nem éppen hízelgő szitokszóként és tagadó kifejezésként ismerte meg, illetőleg használta a fene szóval kapcsolatos nyelVj formákat. Ma legtöbbször, és elsősorban bizalmas beszédhelyzetekben a tréfálkozás, a humorkodás és a közvetlenebb dévajkodás szándékával élünk a felsorakoztatott példákkal. Persze, egy-egy hivatalos összejövetelen, értekezleten még a tréfás árnyalatú közlésekben se éljünk ilyen kérdésfeltevéssel! Mi a fene? A másik kérdés: használható-e a fene nyomósító szóként? Hogy milyen változatos közlő, kifejező szerepet vállalhat nyomósítás- ként, arról ezek a versmotl- datok bizonykodnak: „Inkább laknám Moldovába, / mintsem fene Pestbe” (Csokonai : A pesti dicsőség), — „Jőnek fene tőrű iarázsok”. — „Megszabadítok fene mérgétől a viharnak”. — „Emberi szenvedelem fene zápora szüntén / hűli a bánatnak csöndes esője”. —- „Bömböl az egész erdő fene korbácsának alatta” (Arany János: Az elveszett alkotmány). József Attila is versbeli kuicskifejezésként használja fel nyomósító stilisztikai eszköznek a fene szép, a fene- úr nyelvi formákat: „Minden gyűlöletem a fene szép jövőnek — / miért késik a vás-szagú, / mikor annyira várom” (Páncélvonat). — „Akasztott fene úr / ide a nyakunkba” (Egeres). A költő elkeseredésében azzal ad egy másik versében nyomatékot, hogy a mindennapi nyelvhasználatunkban gyakran jelentkező mi a fenének nyelvi formára versbelj szerepet bíz: „A virág elfáradt már sza- gosodni; /Unta, / hogy mi- fenének tettük asztalunkra” (Kultúra). A kegyetlen fene ember régi magyar szólás nyelvi szövetében a fene pedig annyira fontos elem, hogy nélküle a mondanivaló is veszítene kifejező erejéből. Dr. Bakos József ' SZÖVEG'NÉLKÜL
