Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-20 / 221. szám

/ Nagy László es a bolgai költészet Megyei szavalóverseny Az országos kezdeménye. Zésekhez kapcsolódóan, az elmúlt évi nagy sikerű Jó­zsef Attila szavalóverseny jó tapasztalatait fölhasz­nálva. a KISZ Heves megyei Bizottsága. a Megyei Könyv­tár s a szakszervezet közös kezdeményezésére fórumot biztosítanak versmondók számára. A vetélkedő Nagy László és a bolgár költészet jegyé­ben zajlik: célja a nagy lí­rikusok fordításain keresz­tül a népköltészet legszebb hagyományainak megismer­tetése. Szőkébb hazánkban a döntőre — mint már szo­kásos — a költészet napján, április 11-én kerül sor. Az ..előcsa táró zások” — a he­lyi, területi bemutatók — még idén ősszel elkezdődnek. Az ország legjobb, legered­ményesebben szerepelt ama­tőr előadói 1981 májusában Veszprémben. a Georgi Di­mitrov Művelődési Központ­ban találkoznak, ahová a kö­zépdöntőkből tizenhatan ke: rülnek. Erről az eseményről a televízió és a rádió egye­nes közvetítést ad. + Balogh László kiállítása Egerben Csaknem egy évtized után újra ónálló kiállítással je­lentkezik a megyeszékhe­lyen, a vármúzeum klubter­mében Balogh László egri művész. A kamarajellegű kiállításon több kinetikus mobilt, rajzot láthatnak a látogatók, de bizonyára a legnagyobb érdeklődést azok a jelplasztikák, látványképek váltják majd ki, amelyek a városesztétikával, különösein a ni'egyeszékhely szebbé, hangulatosabbá tételével kapcsolatosak. A művész — mondanivalója még szemlé­letesebbé tételére — diave­títéssel egybekötött tárlatve­zetéseket is tart. A kiállítás szeptember 26-án, délután 17 órakor nyílik meg. Búzás Lajosnak, a megyei tanács művelődési osztálya vezetőjének mélta­tásával. Fiatal orvosok, védőnők Egészségügyi ifjúsági napok a megyeszékhelyen i A KISZ Központi Bizott­sága. az Egészségügyi Mi­nisztérium. az Orvos-Egész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezete. valamint a Magyar Orvostudományi Társasagok és Egyesületek Szövetsége immáron hagyományosan minden évben megrendezi az országos egészségügyi ifjúsá­gi napokat. Az idén Egekben is szer­veztek tudományos előadá­sokat, kerekasztal-beszelgete- seket, találkozókat. Pénteken és szombaton fiatal orvosok, kórházi szak- asszisztensek és védőnők a körzeti egészségügyi szolgá­lat szűrési és gondozási te­vékenységéről tanácskoznak. Mintegy nyolcvanan érkez­tek a megyeszékhelyre. Ma egy órakor dr. Csehák Judit, a SZOT titkára nyitotta meg a kétnapos programsorozatot a Helyőrségi Művelődési Ott­Go rsium titkai Véget ért az idei ásatási idény hazánk legjelentősebb római ásatásának színhelyén, a Tác melletti Gorsiumban, ahol dr. Fitz Jenőnek, a .székesfehérvári István, ki­rály Múzeum igazgatójának irányításával huszonharma- dik esztendeje vallatják a föld mélyét a múzeum ré­gészei. Az idei esztendő újabb meglepetéssel szol­gált: Gorsium központjától keletre megtalálták a haj­dani település városfalát. A két méter vastag építményt 35 méterenként hatalmas külső tornyok erősítették, ezek közül egyet már sike­rült feltárni. A. falmaradvá­nyokat és a tornyokat a kö­vetkező években hozzák fel­színre. Folytatták a korábbi évek­ben felfedezett leletek fel­tárását is: a város központ­jában egy negyedik századi épületet bontottak ki. amely alatt Gorsium közfürdőjének maradványai voltak. OJfjmm J.98U. szeptember 20., szombat honban. Ezután dr. Tényi Jenő professzor, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem egész­ségügyi szervezési tanszék vezető egyetemi tanára tar­totta meg a nyitó előadást. Városnézés után a résztve­vők baráti találkozón cse­rélték ki tapasztalataikat. A szombati tudományos előadások után kerekasztal - beszélgetésre invitálják az egészségügyi dolgozókat. A vitát dr. Bottá Ádám, a Ma­gyar Orvostudományi Egye­sület főtitkára vezeti. remekművek elszapo­*' rodása I960 körül kezdődött, de már hamarabb is mutatkoztak előjelek. Ha jól emlékszem, azelőtt négy évvel három remekművet ta­láltak a Tirrén-tenger elha­gyatott partvidékén, Grosse- tónál. s rá egy héttel, meg­hazudtolva az első feltétele­zést. mely szerint a tenger­ből jönnek, ott . volt a peru- giai eset: éjjel, egy hazafelé tartó tanár lakásának éppen a küszöbén találtak két re­mekművet. El is felejtettem, másik kettőt is találtak, de már holtan, egy milánói képcsar­nokban, Hogy hogyan jutot­tak be oda. az egyelőre rej­tély. Találtak aztán még ötöt. kicsit, rosszul tápláltat egy római moziban. A taka­rító találta meg őket, és gyűjtést szerveztek a szá­mukra. de nem maradtak életben. Éppen 196U-ban kezdett az újság is foglalkozni a jelen­séggel. A mi környékünk egy különlegesen sújtott terület volt. íme a fotója néhány példánynak. amik nálam voltak a lakásomon. Az az igazság, hogy ezeket a fény­képeket akkor készítettem, amikor Tomy. Bingo és Dru. do már egy éve nálam lak­tak. Önök tu<jfák, hogy ezek­nek a lényeknek az a sajá­tosságuk, hogy lassacskán, az idő előrehaladtával egy­re szerényebb. esetenként rendkívül kicsiny méreteket öltenek. De amikor megér­keznek. igazi, valóságos re­mekművek. Remekműhöz méltó súlyuk, termetük, ere­jük. agresszivitásuk, újdon­ságuk. pontosságuk és fény­lő szőrzetük van. Engem 1960-ban. egy íeb­I ruári éjjelen özönlőitek el. Nyugodtan aludtam, mikor hangokat hallottam a kony­KÉÍ FILM Hangyáéi■ toltak... Meg kell hogy mondjam már az elején, hogy a sci- finek, közismertebb nevén a fanti-nak, szinte gátlás­talanul híve vagyok. Mint ahogy mindenféle játéknak, amely üdítően hat a fantá­ziára, megmozgatja a képze­letet. elgondolkodtat a le­hetőségekről. A szinte ezút­tal mindössze annyit je­lent. hogy elvárom, legalább egy kicsi logikája legyen a mesének. valamennyire is hihető legyen a történet, s persze az sem baj. ha ab­ból a gondolati sínből, amely­be az alkotók betereltek, nem zökkent ki a primitív, művészieden tálalás. Nos, az egyszeri néző, aki beül a Negyedik fázis cí­mű új amerikai sci-fi-pro- dukcióra, jó darabig remény­kedhet, hogy nem fog csa­lódni. Az alapötlet, misze­rint egyszer csak „baj lesz a hangyákkal”, kellőképpen tudományos és fantasztikus is. Tudományos annyiban, hogy igazán nap mint nap ’ hallani-olvasni híreket bizo­nyos rovarok (hangyák, sás­kák, stb) szinte feltartóz­tathatatlan inváziójáról (I. fázis). Fantasztikus pedig, mert az alkotók ezúttal észt is ajándékoznak nekik:, (II. fázis). Ez utóbbi csele­kedetük lenne alkalmas ar­ra, hogy kezdődjék valami jóféle sztori. Valahol kinn az amerikai sivatagban, ott, ahonnan egy család kivéte­lével már mindenki elmene­kült, s ahová csak két ku­tató merészkedik tanulmá­nyozni a rovarok különös viselkedését. Szóval kezdődhetne va­lami, ha ... ha a forgató­könyvírónak és a rendező­nek ezzel a legteljesebb mér­tékig ki nem apadt volna a fantáziája. Ám sajnos így történt. Igaz, Mayo Simon és Saul Bass megpróbálták a hiányzó ötleteket minden, féle horrorelemekkel helyet­tesíteni (félelmetes han­gyatámadás és ellentámadás és támadás és misztikus üze­netek és tudományos kísér­letek), de mindez a legna­gyobb zűrzavarhoz vezetett. A föntebbieknél bőveb­ben részletezni azt hiszem nemigen lenne ildomos, mert hátha (?) mégis (?) lelőnék néhány poént. A példa ked­véért elég talán felidézni a végkifejletet (III. fázis), amikor is a gondolkodó hangyák: megszereznek ma­guknak egy férfit és egy nőt, valószínűleg azért, hogy han­Másfél órára dokumen­tumfilm játszása címén — nem szeretem ezt az esetlen latin szót! — a vászon Csőke József rendezői mun­káit mutatja nekünk. Ez az érdekes rendezői és művész- egyéniség ezekben a „kis- munkákban” éli ki magát. Sokan hajlandók úgy ítélni, hogy aki rövid filmet ké­szít. az olyan valaki, aki­nek nem telik többre. Már­mint a képességeiből! Szen­tül hiszem, hogy Csőke Jó­zsef a maga műfajálban, ahol a robbanó és rohanó percekből a nagyon is lé­nyegeset kell kihalászni, nagy művész Nála a felszín, az indok mindig valaki, vagy valami. Aki érdekes, amj vonzó, ami meghökkent, aki utánozha­tatlan egyéniségében, követ­hető példájában. Számára Siqueiros, a világ­hírű mexikói festő nemcsak azért téma, mert. a festő em­berségből akkor vizsgázott jelesre, amikor politikai meg­győződéséért éveket ült. ha­nem elsősorban azért, mert gyásitsák az emberiséget... Hogy ez miért jó nekik, ab­ban még most is bizonyta­lan vagyok. (A világ kiirtá­sára ugyanis önállóan is ké­pesek, abban pedig még ke­vesebb ráció van, hogy han­gyaésszel emberi alakot ölt senek...) művész Nem érdeklődik kü­lönösebben magánemberi léte-élete iránt, mert annál sokkál többet mond az, amit tesz. Nem mutatja be min­den művét, inkább csak azt, a vezérlő gondolatot láttat­ja, amely Siqueirost üldözi a cselekvés, az alkotás felé: azt a férfit, aki nagy vörö­sen ránktámadó karja vé­gén az ujjait, azokon is a körmeit mutogatja a szem­lélőnek. És ahogyan adagol- ja-sni ítéli' ezt a látványt! Szorosan egymás mellé felsorakoztat három jelle- mi-erkölcsi csodát. Kettő sportos, a féllábú Margitka és a mindenkit elkápráztató Hegedűs Csaba. Mindkettő világbajnok! De hogyan , és honnan? A környezetből mindig csak annyit kever a jellemi erőpróbához, ameny- nyi pihenteti azt a gyötrést, amely az önfegyelem és a céltudat satuja között ver­gődő ember agyában-lelké- ben végbemegy, A két spor­tolóban azt követi értő gond­dal. mekkora rend és mek­kora tisztánlátás működik egy ilyen emberben! De hogy a dolog sikerült, az bizonyos. Ezt nemcsak másokon veszem észre, ha­nem magamon is e film óta. Mert nálam már jelentkezett a IV. fázis, csak hangyásan kapkodom a fejem. Németi Zsuzsa A visznek! cigánylányból letf orvosnő példája ma még megrendít, mert ennek az elszánt orvossá lenni aka­rásnak a merészsége és tu­data egy űrhajós bátorságá­val vetekszik ma még — ná­lunk is. Csőke József, a művész hiszi, hogy a pillanatokban lezajló emberi mozgás, az abban megtalálható fegye­lem és harmónia dönti el, kiből mi válik ^értelmessé, közhasznúvá. A súlyemelők filmes vágásokkal érzékelte­tett összpontosításai, felsza­badulásai az óriási testi és lelki nyomás alól azt bizo­nyítják, hogy a tettnek, az. alkotásnak gyötrő és minden boldogságot jelentő fázisai teszik igazán naggyá az em­bert. És bölccsé is, ha rátér a neki üdvözítő útra,. Az operatőrök, Fifilina József, Drahgs Kálmán, La­katos Iván, Kiss István György és Fehér Tamás olyan filmeket vettek föl, amelyek nem a múló divat szerint hervadnak. Farkas András Riportfilmek a fegyelemről Forgómozgás hából. Tolvajokra gondol­tam. de miután felgyújtot­tam az összes villanyt, és beléptem a konyhába, a re­mekművek egy nagyszerű példányát láttam, aki édesen nézett rám, miközben bájo­san nyújtózkodott. El vol­tam tőle bűvölve, megsimo­gattam. és rögtön barátok lettünk. Flamengónak hívták. Flamengó engedékenysége és bizalmassága hizelgett ne­kem. Másnap már hárman voltak, és március végén huszonötén. Máig 156 remekmű járt itt, parancsolgattak, az ágyam­ban aludtak, felélték a kész. léteimet, eladták a könyvei­met. órákra elfoglalták a fürdőszobát, és mulatságokat rendeztek, meghíva rá a szomszédok remekműveit is. Lehetett így aludni? És a sok bosszúság! Amikor a városban meg­értettük. hogy semmilyen se­gítséget’ nem várhatunk, be­letörődtünk. Nézzék, nekem semmi ki­fogásom nincs a Vemekmű- vek ellen, de igen nehezen lehet elviselni a nagyképű­ségüket, végtelen hiúságukat. Semmi rosszat nem tesznek, de megnehezítik az életet. Dicsérni kell őket, minder csekélységért megtapsolni, becézni, magasztalni, folyto­nosan jutalmazni. És ők. kö- saSatUceppen, rossz útra té­rítik a gyerekeket, rábeszél­ve őket az utánzásra, akik így szintén remekműveket akarnak létrehozni. Nem hallgatnak az okos szóra, csak a remekművekkel tö­rődnek. semmi más nem ér­dekli őket. Ne is beszéljünk aztán a remekművek okozta károk­ról: mindent beszennyeznek. Legszívesebben a . képeket, könyveket és a hangszere­ket. Viszont sokan közülük el­tűntek a házból, egyiknek- másiknak a holttestét is megtaláltuk. Az a helyzet, hogy egy új példány érkez- tekor az otthon lévők el­némulnak. elvesztik az ét­vágyukat, összeráncosodik a bőrük, összezsugorodnak, mígnem el nem tűnnek egé­szen. Egyikükből könyvjelző lesz, másikuk az új, nagy­szabású. mindenféle tisztele­tet és csodálatot követelő re­mekmű hatása alatt múlik ki. Szerintem létrejött egy ér­dekhálózat (ez, hangsúlyo­zom. csak az én feltételezé­sem. ne terjesszék, nem aka­rok botrányt), melynek kö­vetkeztében a remekművek hiánya sok más tevékenység pangásához vezetne, és gaz­dasági károkat okozna. Már- csak azért is, mert a lakos­ság már megszokta őket, és ki sem bírná nélkülük, még ha mondja is. hogy elege van belőlük. így a szűkö­sebb időkben, amikor a re­mekművek áradata csökken, a tartalékok bevetésével élénkítik meg a piacot. Fönt, északon, már elemes remek­mű-tenyésztéssel megpróbál­koztak. Végül is ez helyes: mindenkinek joga van a maga remekművéhez. Gondolják csak el, úgy .szaporodnak, mint a nyulak. Szerencse, hogy rövid életű­ek és természetes hajlamuk szerint egymást pusztítják. Ha mind életben maradna, az ország már remekmű-mo­csárrá változott volna. Csak egyféleképpen véde­kezhetünk ellenük. ’ Hagyni kell, szidás vagy dicséret nélkül. csináljanak, amit akarnak. Akkor ha látják, hogy nem törődünk velük, lassacskán eltűnnek. Rosz- szul bánni velük nem érde­mes. elég megsérteni a büsz­keségüket. Mi lesz velük, amikor ’ el­tűnnek? Megkockáztatnék egy fel- tételezést: Nem tűnnek el, bekebelezik őket a többiek. Tudják, ahogy két vízcsepp egybeolvad, ha összeérnek. Szóval, a remekműveket, ha már vannak, meg kell tarta­nunk. Elpusztításuk nem volna bölcs dolog, különben is, a törvény tiltja. Eltűnésük új, másfajtájú remekművek létrejöttét eredményezhetné és ki biz­tosítana arról, hogy- azok nem viselkednének kannibá­lok módjára velünk szem­ben. Nem. hagyjuk csak élni őket. bátorítás nélkül. Így is élvezik az aktualitásukat a sajtóban, a sok szabad időt, a közvélemény felháborodá­sát. a jólétet. Ehhez vegyék hozzá, hogy ma már nincs irónia, az emberek nem tud­nak nevetni, mert nem is­merik a helyes arányokat, és a kényszeredett gondolkodás gondolkodásképtelenséggé változik. .. de milyen nehéz is megértenie magát az em­bernek manapság! Egyszer, egyetlen nevetés­sel megöltem egy remekmű­vet. ami megpróbált elcsábí­tani. Komolyan! Így csinál­tam: Ha, ha, hahaha! És holtan terült el. Talán véletlen volt. Meg- aztán... az embernek nincs mindig nevet-hetnékje. Nem a komolyság, hanem a légkör kedvez a remek­műveknek: az irónia, a he­lyes ítélkezés hiánya,'a... Csss, csönd! Lépéseket hal­lok. .. Ó, egy újabb remek­mű! Jöjjenek, csodáljuk körül. Milyen nagyszerű példány! Micsoda erő, micsoda ter­met, micsoda vonzerő! Fordította: Bangó Beáta Eugenio Flaiano: A remekművek elszaporodása

Next

/
Thumbnails
Contents