Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-03 / 206. szám

KOCSIS ILLÉS NYUGDÍJAS EMLÉKEZIK Sztrájkoló vasutasok Hatvanban Népművelő, fehér köpenyben A TAN ACSR ÓZTA RS AS A G bukass után állandóan rosz- szabbodott a vasutasok hely­zete is. Még az első világhá­ború idejen alakult ki a szol­gálattal való túlterhelés. En­nek mérséklésére ugyan le­hetőség nyílt a trianoni szer­ződés után. amikor az elcsa­tolt országrészekből tömege­sen települtek át a magyar állami alkalmazottak, köztük a vasutasok is, remélve, hogy nem maradnak munka nél­kül. A MÁV legalább mun­kahellyel értékeli házassá­gukat. a magyar államhoz való ragaszkodásukat. Az el­lenforradalmi rendszer urai azonban nem csökkentették a vasutasok túlterhelését a me­nekültek munkába állításá­val. sőt, kényszernyugdíja- zássál, B-listával. a vasuta­sok számának csökkentésé­vel kívánták a vasút zavar­talan forgalmát biztosítani. 19,19-től 1925-ig a kineve­zett vasutasok száma 20, a munkásoké 55 százalékkal csökkent, 1923 júliusában a vasutasok bérének értéké már 14-szerte kevesebb, mint a háborús évek előtt. Ké­sőbb elvették az automati­kus előléptetést, eltöröltek a mellék járandóságok at, az utazási kedvezményt, a nyug­díjakat. nyugbéreket csök­kentették. A műhelyeket ki­véve megszűntették a napi nyolcórás munkaidőt, helyé­be a 10—11 órás munkana­pok leptek. Az alkalmazot­tak gyakran nem kapták meg az evente biztosított szabad­ságot sem. A mozdonyvezetők é« a mozdonyfűtők szövetségének vezetői 1923 tavaszán már egyre határozottabban köve­telték anyagi helyzetük javí­tását. Miután kéréseiket nem teljesítették, elhatározták, hogy augusztus másodikén sztrájkba lépnek Erre vála­szul a Vasúti es Hajózási Fő­felügyelőség képviselője fi­gyelmeztette a vasutasokat, a sztrájk törvénybe ütköző fegyelmi vétség, aki sztrájk­ba lép, azt fegyelmi vizsgá­lat nélkül elbocsátják. ENNEK ELLENÉRE a von­tatási dolgozók bizalmi fér- fiainak augusztus 2-i gyűlé­se elhatározta, hogy sztrájk­ba lépnek, és meg is válasz­tottak egy tíztagú sztrájk- bizottságot. A sztrájk kimon­dásáról rövid időn belül ér­tesültek a budapesti fűtöhá- zak dolgozói. A fővárosi pá­lyaudvarokon szolgálatot tel­jesítő mozdonyszemélyzet 16 vonatot. A többiek megélje­nezték. amiért ilyen bátran csatlakozott a sztrájkhoz.” A SZTRÁJKOLÓ vasuta­sok és vezetőiknek voltak tapasztalataik a sztrájkhar­cot illetően a múltból, ezért nem elégedtek meg a mun­ka beszüntetésével, hanem központi és helyi sztrájkbi­zottságokat választottak a követelések megfogalmazá­sára, a munkáltatókkal való tárgyalásra és a sztrájktörők munkába állásának megaka­dályozására. A hatvani sztrájkbizottság vezetői Ko­csis Illés emlékezete szerint Deák János. Litnekker Dezső és Garai János voltak, töb­bek között. Igen eredménye­sen irányították a sztrájkot. A sztrájkbizottság utasítá­sára a mozdonyvezetők nem tartózkodtak lakásukon, hogy a munkába hívó értesítést át se vehessék. Napközben a sztrájktanyán gyüléseztek. a Zagyva- és a Nógrádi-patak találkozásánál. Itt hallgatták meg a híreket, itt beszélték meg a tennivalókat. A hat­vani fűtőházfőnökség is to­borzott sztrájktörőket, de nem sok sikerrel, ezért kény­telenek voltak a mérnököket és a technikusokat megbízni a legfontosabb vonatok moz­donyainak vezetésével, így például Valkó István fűtő­házi mérnök vállalta, hogy Salgótarjánba elvisz egy vo­natot. A kormány kíméletlen eréliyel válaszolt a sztrájk­ra. Letartóztatták a központi sztrájkbizottság tagjait, le­zárták a mozdonyvezetők székházának .helyiségét. Meg­akadályozták a sztrájkharc központi irányítását és meg­szüntették az első fővárosi Sztrájktanyát. Katonaság szállta meg a pályaudvaro­kat. A kormány statáriumot rendelt el. kimondva, hogy ha valaki megakadályozza a mozdonyvezetőket munká­jukban. azt azonnali halál­büntetéssel sújtják. Ezzel a kormány megakadályozta a sztrájkőrség szervezését és a sztrájktörőkkel szembeni fel­lépéséi. A FŐNÖKSÉGEK utasítást kaptak a MÁV elnökétől, hogy a sztrájkolókat azon­nal függesszék fel. illetmé­nyeik kifizetését szüntessék be. szolgálati helyükről tá­volítsák el. akár karhata­lommal is. A sztrájk letöré­sében a rendőrség, a csend­őrség és a katonaság mel­lett elsődleges szerepet szán­tak a Nemzeti Munka vede­lem elnevezésű jobboldali sztrájktörő szervezetnek, amelynek tagjait már július 28-án mozgósították es el­rendelték felfegyverzésüket. A vasutasok többi kategó­riái, a munkások, a szolgák és az altisztek rokonszenvez­tek a sztrájkoló vontatási dolgozókkal, de csak két mű­hely munkássága és a Déli Vasút vonatkísérő személy-" zete lépett sztrájkba. A nemzetgyűlés augusztus 3-i ülésén a jobboldali ellen­zék és a kormánypárt kép­viselői kétségbe vonták a sztrájk bérharc jellegét. A ha­zaárulással. bűncselekmény elkövetésével vádolt sztráj­kolok ellen könyörtelen meg­torlást követeltek. A kor­mány szabadkezet kapott a sztrájk letöréséhez. Augusz­tus 3-án egész nap folyt a sztrájkolok vezetőinek letar­tóztatása országszerte: 4-én a mozdonyvezetők és fűtők már tömegesen jelentkeztek szol­gálatra, 3-én pedig már csak elszórtan akadtak sztrájko­lok. A sztrájkot sikerült letörni, s ezután kíméletlen megtor­lás következett. Azonnali ha­tállyal elbocsátották a moz­donyvezetők szövetségének három vezetőjét, majd né­hány nap múlva újabb 17 vasutast. De ez sem volt elég. a kereskedelmi miniszter rendelete feloszlatta a Moz­donyvezetők Országos Szö­vetségét, valamint a fűtők és a vontatási munkások szervezetét. • A sztrájkot tehát néhány nap alatt sikerült a kormány­nak elfojtania. Ennek ma­gyarázata elsősorban a kí­méletlen erőszak, de hibát követtek el a sztrájkolok is. amikor nem kérték a többi vasutasdolgozó támogatását, megelégedtek csak a moz­donyvezetők és a vontatási munkások harcba hívásával. ÍGY A TÖBBI VASUTAS úgy érezhette, hogy a moz­donyvezetők csak a^. saját helyzetük javítását tűzték ki célul. Ugyanakkor a moz­donyvezetők elég erősnek hitték magukat követeléseik kiharcolására. A kettős hiba tragikus következménye nem­csak a sztrájk kudarca lett. hanem az osztályharcos vas­úti szervezet feloszlatása is. Németi Gábor Az ember sok mindent el­felejthet. de pályakezdésének drukkban, tettvágyban, ter­vekben. bizakodásban bővel­kedő időszakát aligha. Egy­más után suhanhatnak az esztendők, de az emlékek nem halványulnak. önkéntelenül is hajdanvolt önmagámra gondolok, ami­kor a matematika—népmű­velés szakos Sáfránné Vég­vári Piroskával az első szárnypróbálgatásokkal járó örömökről és gondokról be­szélgetek az erdőtelki kas­télyiskolában. Mai és egyko­ri énem figyel, érvel, helye­sel, vitázik. A beilleszkedés­ről. a dédelgetett, a csak- azértis védett álmokról, a hivatás szépségeiről és út­vesztőiről. •. A legritkább és legszeren­csésebb diáktípushoz tarto­zott: egyaránt vonzódott a humán és a reál tárgyakhoz. Fantáziát látott nemcsak az irodalomban és a históriá­ban, hanem Gaus és Newton tudományában is. — Ez elsősorban annak köszönhető, hogy olyan ta­náraim voltak, akik a leg­bonyolultabb összefüggéseket is felfedeztették velünk, még- 1 hozzá színesen, fordulatosán, érdekfeszítően. Azt hiszem, ezért határoztam el azt, hogy mindenképpen követem pél­dájukat, s pedagógus leszek. Akkor is, ha első nekifutásra nem szerzek belépőt a főis­kolára. Egyébként feleslege­sen aggódtam. Előbb mate­matika—pedagógia szakra pályáztam, de menet közben értesítettek, hogy meg lehet próbálkozni a népműveléssel is. Nem sokat töprengtem, elfogadtam az ajánlatot. Fel­villanyozta kíváncsiságomat az újszerű lehetőség, amiről olyan keveset tudtam. Így lett a veszprémi középisko­lásból pécsi tanárjelölt. Hadd mondjam el: döntésemet nem bántam meg. hiszen a tanul­mányok során jöttem rá arra. hogy milyen felelősségteljes, küldetést vállalhatok. 2 A boldogulás felé nem mindig vezetnek kikövezett, nyílegyenes utak. Az ő sorsa nem alakult úgy. ahogy el­képzelte. — A falutól akkor sem hú­zódoztam, ha városon nőt­tem fel. Függetlenített mű- velődésiház-igazgatónak még­sem mertem menni, mert az alma matertől szinte kizáró­lag elméleti ismereteket kap­tam, így hát'semmit sem ér­tettem a gazdasági ügyekhez s az irányítás és a szervezés megannyi fortélyához. Azt szerettem volna, ha beosz­tottként alkalmaznak egy na­gyobb településen, s az ifjú­sági klubokkal foglalkozha­tok. ugyanis ezt a területet kedveltem meg leginkább. Három helyre pályáztam, de mindenünnen elutasító vá­laszt postáztak. így aztán nem maradt más választá­som, mint a tanítás. Mi ta­gadás. csalódott voltam, de nem elkeseredett, nem kiáb­rándult, Nem kellettem nép­művelőnek? Sebaj, akkor megmutatom, hogy mire va­gyok képes a katedrán. Erre mód adódott egy bakonyi községben, Csetényen. 3 Férje — akivel egv zalai népművelési gyakorlaton is­merkedett meg — az idén végzett, a keszthelyi agrártu­dományi egyetemen. Mehe­tett volna hivatalnoknak, de ő a földeken akart bizonyí­tani. Erre a Dunántúlon pil­lanatnyilag nem volt lehető­ség — ezért a hevesi járás­ban kötött ki a feleségével együtt, aki szeptember else­jétől ismét felöiti a fehér kö­penyt. s szerződéses tanár lesz. Két hetet töltöttek már a faluban, ennyi épp elég volt arra, hogy egyeztessék elképzeléseiket a valósággal. Maradunk először az igé­nyeknél. a leendő jó közér­zet összetevőinél... — Korábbi iskolám anya­gilag jobban állt. ezért ott az előírtnál kétszáz forinttal többet adtak haVonta. Itt épp ennyivel kevesebb jut. A kétezer-háromszáz forint nem nagy összeg, de a tsz főbb mint kétszer annyit fizet a páromnak, azaz nem panasz­kodhatunk. Pillanatnyilag a KISZ-szer vezet helyiségében lakunk de a szövetkezet ha­marosan biztosítja a szolgá­lati otthont. — Lehet, hogy most meg­lepődik. s hitetlenkedve néz rám. de én nem az anyagi­akat tartom a legfontosabb­nak. A pénzre is szükség van. különösképp a fészek­rakóknak, de ennél sokkal fontosabb az, hogy a jobbító törekvések zöld jelzést kap­janak. Ezzel, úgy érzem, nem is lesz különösebb baj. Egyik szakomat, a matematikát ta­nítom majd. Alig várom azt a percet, hogy katedrára lép­hessek. Állítom: ezt a tár­gyat is meg lehet szerettetni mindenkivel. Tekintetén lá­tom: kétkedik ebben, bizo­nyára olyan pedagógusra akadt valamikor, aki csak kötelességszerűen végezte munkáját, s nem törődött azzal, hogy mindenki utána megv-e a megértés lépcső­fokain. Ez az alapállás hely­telen. mert a számok biro­dalmában is ezernyi érde­kességre bukkan az. aki megfelelő kalauzt talál. Ilyen­né óhajtok válni, mert nincs nagyobb elégtétel annál ha a tanulók szemében felvillan az értelem fénye, ha minden nehézség nélkül követik a nevelő gondolatmenetét, ha az óra után megkérdik: ugye, oldunk még meg ilyen pél­dákat? Ebben a sikerélmény­ben már volt részem, s min­den tőlem telhetőt megteszek azért, hogy a jövőben is le­gyen. Nosztalgiára gyanakszom, 8 amikor célzok rá, nem is kendőzi. — Sajnos a népművelő megint háttérbe szorul, pe­dig ötletekben nem szűköl­ködik, de hát egyelőre a ta­nárt kell majd — ez úgy hírlik: idővel megy is — vég­legesíteni. Teljesen azért mégsem feledkeztek meg ilyen irányú képzettségemről sem. Az iskolai könyvtár ve­zetője leszek, s az irodalom­barátok körét — tagjai diá­kokból toborzódnak — is én irányítom majd. Ez koránt­sem a vágyak netovábbja, dé pillanatnyilag a legfontosabb az, hogy a pedagógus bonta­kozzék ki bennem, hogy be­illeszkedjem a tantestületbe, hogy fehér köpenyben álljak helyt nap mint nap. .Hallgatom ezt a mérték­tartó. s ugyanakkor mégis lelkesedéstől fűtött önvallo­mást Bár soha se kopna meg. bár ne vesztene kisugárzó erejéből... Pécsi István Hazánk, Kelet-Európa (9.) Fasizmusok óra körül beszüntette a mun­kát. A vidéki fűtőházak lét­számába tartozó mozdony­személyzet augusztus 2-án Budapestről meg a honos ál­lomásig sem volt hajlandó vonatot továbbítani. Kocsis Illés nyugdíjas vas­úti munkás így emlékszik vissza: — A hatvani moz­donyvezetők is részt vettek az országos sztrájkban. Én is a sztrájkolok között vol­tam. Fizetésünk emelései és a pihenőidő meghosszabbítá­sát követeltük. Abban az időben ugyanis 26—30 órás szolgálat után csak 10—12 órai pihenést „élvezhettünk”. A MÁV Igazgatósága eluta­sította követeléseinket. Ezt a mozdonyvezetők központi ve­zetősége sérelmesnek találta, ezért úgy határozott, hogy az egész ország területén be­szüntetik a munkát. A moz­galom az egész országon vé­gigsöpört. A beérkezett moz­donyokat az állomáson hagy­ták/ így a forgalom teljesen megszűnt egyazon időben az egész országban. Fábián István abban az időbért vonatkísérő volt. A sztrájkról akkor szerzett tu­domást, amikor munkába kellett volna állnia. Értesí­tettek. hogy menjünk mun­kába. de hiába mentünk szolgálatba, nem indúlt vo­nat. nem volt. aki vezesse a mozdonyt. Hallottam, amint egy Bakó nevű mozdonyve­zető elmondta társainak, hogy Gödöllőn leszállt a mozdonyról és otthagyta a Qjtémm 1986. »zmtemb«- 3., szerda Elöljáróban történészi ku­lisszatitkot kell elárulnunk: sajnálatosan hiányos a ke­let-európai fasizmusok isme­rete. a történettudomány és a politikai gondolkodás az összehasonlító vizsgálatok helyett még mindig hajlamo­sabb a német nemzeti szo­cializmus és az olasz fasiz­mus általánosítására; inkább ezek jellegzetességeivel he­lyettesíti az egyes helyi fa­sizmusok sajátosságait. Ugyanakkor, érthető okokból, például a román törtépetírás inkább a szocialista jelen közvetlen előzményeinek te­kinthető 1944-es augusztusi fordulatot járta körül, mint az Antonescu-diktatúra. vagy a Vasgárda problematikáját. Hasonló a helyzet Szlovákiá­ban. a szlovák nemzeti fel­kelés és a szlovák fasiszta Tiso-állam viszonylatában is. A példákat szaporíthatnánk. Ami minket, magyarokat il­let, hajlamosak vagyunk egy­fajta doktrinér szőrszálhaso- gatásra a hazai fasizjnus- vitákban: a Horthy-rentlszer jellegéről elhangzó minősíté­sek az ellenforradalmitól a fasisztáig a jelzők meglehe­tősen széles körét vonultat­ják fel. Mindenesetre azért a segí­tő dimitrovi koncepció mel­lett. amely a klasszikus, a német fasizmus lényegét kí­vánja megragadni és azt a finánctőke legreakciósabb, legsovínisztább militarista elemeinek nyílt, terroriszti­kus diktatúrájaként írja le, a kelet-európai fasizmusok sa­játosságairól is vannak kü­lönös ismereteink. Feltétlenül megállapítható, hogy az el­maradottság, a történelmi fáziskésettség szoros kapcso­latban van az irányzat itte­ni jelentkezésevei. A polgá­riasultság korlátáit lebon­tandó. a növekedési és struk­turális problémákat megol­dandó egyes társadalmi réte­gek és csoportok (főleg a kis­polgárság és a lumpen ele­mek! különböző fasiszta mozgalmakhoz, és ideológiák­hoz fordultak. A várt világ­forradalom elmaradása, a ta­nácsköztársaságok kudarca az erős nacionalista és anti- kommunista hangulatkeltés csak erősítették ezt az irány­zatot; Ám ha bizonyos kelet­európai tényezők fokozták, mások gyengítették a fasisz­ta prediszpozíciókat. Például az ebben a térségben (főleg Szlovákiában és Magyaror­szágon) a fasizmus szállás- csinálójának szerepét is be­töltő keresztényszocializmus nyugat-európai testvérmoz­galmaival szemben ugyan fo­kozatosan elvesztette kezdeti demokratikus és plebejus vo­násait az eredeti ideológia maradványai egyben korlá­tozták is a mozgalom jobb­oldali radikalizmusának tel­jes kifejlődését A munkás- mozgalom formai eszköztá­rából való átvételek pedig — bár a demagóg tömegbefo­lyásolást célozták — egyben segítették bizonyos elemek eltávolodó ocsúdását is. Vagy nézzünk más eredeti kelet­európai sajátosságot. A népi­es gondolat jobboldalának romantikus kulturális vágy- nacionalizmusa ugyan vas­tagi thatta a fasiszta irracio­nalizmus ideológiai felhám­ját. de például a magyaror­szági népiesek fő vonulatuk­ban alapvetően racionalisták voltak (ez különös sajátosság a térségben, és nem véletlen, hogy ez az irányzat végül baloldalivá vált), a romániai populisták misztikájában pe­dig éppen a nemzeti-népi sa­játosságnak tekintett ortho- doxia. a túlfűtött vallásosság volt a korlátozó elem. Mégis, függetlenül az el­mondottaktól. a korszak egé­szére megállapítható, hogy az egyes államok többé vagy kevésbé súlyos fasiszta vo­násokkal voltak terhelve. Akkor is igaz ez. ha totális fasizmusról ebben a térség­ben nem beszélhetünk, h» szén bizonyos polgári libe­rális elemek, az előbb felso­rolt korlátozó tényezők nem engedték ezt kifejlődni. Csehszlovákia volt az egyetlen pozitív kivétel. A korabeli Európa talán leg­fejlettebb polgári demokrá­ciájaként élte át az időszakot és a hatalomba nem engedett fasisztoid beszivárgást. Más kérdés, hogy a megoldatlan vagy mesterségesen szított nemzeti nehézségek a szudé- tanémet és szlovák nemzeti mozgalmakat egyre inkább a csehszlovák állam felbom- lasztására törekvő náci Né­metország felé taszították, s így a külpolitikai orientáció nem lényegtelen ideológiai meghatározottságokat is eredményezett a Henlein és Tiso-féle mozgalmakban. (Közbevetőleg: bizonyíték ez arra, hogy a hatalomhoz ve­zető úton egy mozgalom messzemenően átalakulhat és különösen Kelet-Európábán a külpolitikai meghatározottság döntő szerepet játszhat.) Bulgáriában és Jugoszlá­viában — Magyarországgal és Romániával ellentétben — nem volt komoly fasiszta tö­megmozgalom. hanem olyan diktatúrák alakultak ki, ame­lyek' fasiszta módszereket is adaptáltak. Különösen Bul­gária volt jellemző, ahol a diktatórikus és liberális kor­mányzatok váltották egy­mást. A baloldal, a kommu­nisták és a parasztpárt ha­gyományosan nagy ereje mindvégig akadálya volt a bolgár fasizmus kiteljesedé­sének. Romániában bizonyos fokig más volt a képlet. Az első világháború nagy kelet­európai haszonélvezője, győz­tes ország volt, amely fej­lettebb viszonyok között a 20-as. 30-as években sok li­berális vonást is mutatott: Ám az általános európai jobbratolódás és a szétesés­től való félelem, az 1939—40- es nemzeti válság itt is a diktatórikus, esetenként a fasiszta tendenciákat támo­gatta. és vezetett végül is az egyértelmű német orientáció­hoz, az Antonescu-diktatúrá- hoz. a külpolitikai indítékú fasizálódási törekvésekhez. Ami Lengyelországot illeti, a kél világháború között egy­értelműen antiliberális ural­mi rendszer jött létre, amely­ben a fasiszta vonások egyre markánsabban jelentkeztek. A lengyel történészek szerint különösen Pilsudski diktatú­rájának bukása után történt bizonyos alkalmazkodás a feltörekvő nyugati szomszéd­hoz. Az egymással versengő jobboldali csoportok váltako­zásai. a konszolidáció hiánya is erősítette ezt az irányza­tot. Magyarországon a Tria- non-sokk és a belső gazdasá­gi feltételek a 30-as években tovább erősítették a szélső­jobb tömegbefolyását. Az uralkodó ellenforradalmi elit ugyan lavírozni próbált a né- metbarátsággal. hogy elkerül­je a saját hatalmát is ve­szélyeztető totális fasizmust, ám az országgyarapító lát­szatsikerek a szélsőjobb, és az egyértelmű német orien­táció malmára hajtofták a vizet, Mindezt betetőzte 1944 ősze. amikor Szálasi totalita- rianizmusa teljesen kiszolgál­tatta az országot is a német fasizmusnak. Még egyszer összefoglalva: a belső feltételek, a külpo­litikai orientációváltás. a munkásmozgalmon belül zaj­ló, ellenségeskedésig menő viták Kelet-Európábán előse­gítették az. antiliberális. an­tidemokratikus fasisztoid ten. denciák erősödését. A térség országai, az uralkodó és ha­talmon levő politikai csopor­tok nem tudták és nem is akarták kivonni magukat a forradalomellenes siker le­hetőségeivel kecsegtető ura­lommentő kísérletből. Vál­lalták és bele buktak. Dérer Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents