Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
AGRIA ’§0 Zenei számadás Akiket nem vettek fel... Az Egeiben évente sorra kerülő nyári művészeti programok egyik szilárd pontja — az Agria Játékszín és a kiállítások mögött amolyan megnyugtatóan biztos és értékes háttér — a zene. pontosabban az a néhány hangverseny, amely évek óta siker. Elsősorban arra a négy or- gonahangversenyre gondolunk. amelyeket a székesegyházban tartanak. Ez a hangszer, az orgona ón maga ban is meghatározója mindannak, amit Egerben,, a nyári idényben a közönség kap, vagy kaphat zenei élmény és elvezet címén. Az idén négy orgonaművész játszott Egerben. Koos Rons (Hollandia) hangulatokat, elmélkedéseket szólaltatott meg; az ö egyéniségétől távol vannak a drámai hatásra való törekvések, s nem tartott attól, hogy lírai betéteknek tűnő orgonaszámai hatásukat tévesztik majd. Peskó György markánsabb mondanivalóval jelentkezett. Az ő műsorában már minden szám a tudatosan használt nagy hangtömbök felé vitte-terelte a hallgatóságot. Programjában Kodály Agnus Dei-.jével új színekkel gazdagította Kodály-élményünket. Trajtler Gabor kél Franck- szám kivételével Bach-muve- ket orgonáit. A Miniatűrök után felhangzó két Franck- s'zám, a Pastoral és az £-dúr korái az Egerben már jól ismert Trajtler stílusjegyeit mutatta be. Kiérett muzsikusegyéniség érkezett Egerbe Baráti István személyében. Bach. Mozart muzsikája mellett Reger igen, hatásos B—A —C H fantázia es fúgájával és Viertle Fináléjával bizonyította, hogy nem véletlenül válasz- totta a műfajt és a hangszert. Ünnepi pillanata volt az Agria '80-nak július 11-én a székesegyházban adott hangverseny, amelyen a debreceni Bartók Béla Nemzetközi kórusverseny résztvevői a holland Haags Jeugdkoor női kar és az Eintracht Porz am Rhein nagy létszámú férfikara lepett fel. Beszámolóinkban már kitértünk arra. milyen mértékben hordozta mindkét kórus a vezető karmesterek egyéniségének nyomait, valósította meg a gya-. korlatban azt a művészi szemléletet, amely a kórusban a csillogó hangok és az összhang természetes varázsát keresi — minden öwtet- szelgés nélkül. Az idei nyár eseménye volt a Heves megyei kórusok nagy sikerű délelőttje a Művelődési Központban és koráb- bart. mintegy ennek a dalos- találkozónak a hangulati előkészítőjeként a Heves megyei Építők és a Dobó Gimnázium leánykarának eslje a líceum dísztermében. Az utóbbi esetben nemcsak a kórusok rangos teljesítményét élvezhettük. de néhány szólószám a szokásos hangversenyélményt tovább gazdagította. A nyár zenei eseményéhez tartozik az is. hogy az Egri Szimfonikus Zenekar három helyen is, a Csebokszári-la- kótelepen, a Lajosvárosban és a strandon kellemes operettmuzsikával szórakoztatta a szabadtér közönségét. Mondhatnák sokan: Eger iskolaváros, a nyári rendezvények dömpingjében ez a zenei élet talán elég is. nem kell a vakációzó, a fürdőző város és idegenforgalom közönségét — főképp a komoly zenével — agyontraklálmmk. És mi mégis azt mondjuk: több kellene! És főképp jobb tájékoztatás.! Már ami a közönséget illeti. A hangverseny a valóban zenekedvelők számára olyan program, aminek az időpontjában és a műsorában nem lehet kétség, vagy félrevezetés. Jellemző példa: a Dobó Gimnázium leánykara felvitte a líceumban már elhangzott korábbi műsorát a széOiüMkM 1880* augusztus 13-, szerda kesegyházba a nyár elején, és ott dr. Kiss Kálmánnal, az orgonaimprovizálás mesterével együtt hatásos szereplést produkált. De a közönség az időpontok téves közlése vagy változtatása miatt zavarban volt. Az ilyesmi nemcsak udvariatlanság a jó szándékú zenebarátokkal szemben, de hitelrontás is egy olyan ügyben, amely minden támogatást megérdemel! így sokan lemaradtak arról a zenei élvezetet nyújtó impró- vizáeiósorozatróí, amely a hangverseny keretében különböző témákra elhangzott. A közönség elvárná, hogy az egész nyári programot már tavaszon megismerhesse. mert a nyári időbeosztásnál. a nyaralási tervezgeté- seknél a már ismert dátumokat figyelembe venné. Érdekes, hogy az Egri Szimfonikus Zenekar menynyire a perifériára szorul ezekben a nyári hónapokban. És itt Egerben! Tavaly és az előző években legalább egy nagy koncertet adtak, az alkotmánynapi gondolatkört gazdagítandó, az idén mór ez is elmarad. Pedig ennek a nagyon lelkes és rangja szerint is itt illetékes együttesnek meg kellene kapnia a jövőben is a fellépési lehetőséget: az Agria Játékszín úgyis minden évben megépítteti a szabadtéri színpadot, nézőteret, miért ne kaphatnának egy vagy két estét ebben a ..szabadtéri menetben'’ az egri muzsikusok is? Vagy a kamaraegyüttesek? Az eddigi tapasztalatok szerint az egri közönség, ha hívják, szívesen felmegy a várba, bemegy a líceum udvarára. a székesegyházba, vágj’ kiül a Szabadság téri lépcsők elé is. ha időben és megbízhatóan jó információkat kap. S ha már nincs hangversenytermünk. ha nincs ezres tömeget befogadó egyéb lehetőségünk, meg kellene vizsgálnunk: a sportcsarnok képes-e egy zenei rendezvény akusztikai lehetőségeit biztosítani? Az. orgonamuzsika eddigi vitathatatlan közönségsikere azzal a veszéllyel is jár. hogy az egri nyarak zenei élete egysíkúvá válik. És elapad az, ami olyan szépen felbuzgóit néhány évvel ezelőtt. Az. alapos és megfontolt előkészítő munkák, a művészi programok megalapozását nem lehet késői, ha úgy tetszik. „tűzoltómunkával” pótolni. A fenti aggodalmak és gondolatok miatt sikerült ez a zenei számadás inkább előretekintő töprengésnek. Farkas András Azt mondják, kis borítékot kell várni. .. Meg azt. hogy minél később jön a válasz. annál biztosabb, hogy sikerült. Persze az is lehet, hogy mégiscsak nagy lesz a boríték, mert az értesítés mellett már ott lesz a meghívó is, amely a gólyák építőtáborába invitál. És persze az is előfordulhat, hogy egesz hamar közlik a jó eredményt. De mi történik, ha végül is elutasító választ hoz a postás ? Ha mintíen reménység ellenére nem sikerült a főiskolai, egyetemi felvételi? Erről kérdeztünk meg három volt diáklányt, az egri Alpári Gyula Szakközépiskola, a Dobó István és a Gárdonyi Géza Gimnázium volt tanulóit. Ugrás a mély vízbe. . . Nagy Rita nem látszik túl bánatosnak. A szép arcú. magas kislány iszonyú hangos és vidám zenét hallgat, mosolyog és nagy takarít. Ez utóbbi kettőre magyarázat, hogy családjuk épp a napokban költözik az eddigi szolgálati lakásból végre (!) saját házba. A ..szabadságos” nagylánynak legfőbb gondja hát mostanában a költözködés. Persze a csodálatos kétszintes épület. bemutatása mellett jut arra is idő. hogy egy kicsit elemezgessük a nemrég történteket, — Azt hiszem, az volt a baj. hogy kevés pontot vittem. . .. a felvételim ugyanis matekból is és politikai gazdaságtanból is elég jól sikerült. .. Ez, mint kiderül, a budapesti Számviteli Főiskolán öt-egész-öt tizedet jelent. — A rendszerszervező szakra jelentkeztem — nagyon felkeltette az érdeklődésemet mindaz, amit a négy év során a közgazdasági ..szakközépben” a számítógépes osztályban tanultunk. Ezért Is szerettem volna tovább tanulni, de hát egyelőre nem sikerült. Az utóbbit minden keserűség nélkül mondja. A magyarázat előrelátásában található. — Jó előre fölmértem a tudásomat, s számoltam azzal. hogy minden igyekezetem ellenére kudarcot val- ilok. Ezért «is jelentkeztem még tavasszal a Számviteli és Ügyviteli Vállalat most létesülő kihelyezett egri részlegéhez. A vállalat szolnoki csoportjánál már egyszer voltunk kéthetes gyakorlaton. Akkor megkedveltem a munkát, tehát tudom, mire vállalkozom. Ami miatt még- ij úgy érzem kicsit, hogy a mély vízbe ugróm, az csak azért van, mert ez még egy nem létező cég. . . A leendő munkatársakkal együtt először még két évig tanulni fogok. Persze már fizetésért. Aztán meg. majd meglátjuk. .. Csöppet sajnálom, hogy csak számítógépkezelőnek vettek föl, nem pedig programozónak,, aki megírja a feladatot a gépnek. Ez utóbbi szakmához ugyanis főiskola kell. De szerencsére biztattak, hogy, ha igyekszem. akkor néhány év múlva■ maga a cég javasol majd továbbtanulásra. Hát ebben reménykedem. Rita sorsa úgy néz ki tehát, a pillanatnyi megtorpanás ellenére sínen van. Amit a legfontosabbnak tartott ugyanis —, hogy szeretett szakmájában helyezkedjék el — az sikerült. Vannak azonban más esetek... Tétovázva, kilátástalanul. .. A véletlen folytán Kulczyczki Julikat is egv számítógép mellett lehet mostanában megtalálni, bár neki korábban nem sok köze volt az okos szerkezetekhez. A Dobóban végzett egy esztendeje. angol tagozaton. Az érettségi után a debreceni egyetemre jelentkezet,t magyar—angol szakra. „Csak azok voltak esélyesek, akik voltak Angliában” — csóválja a fejét, ha ez szóba kerül. Idei főiskolai felvételének s i kertel e nségét ped lg a zzal magyarázza, hogy csak a napi munkája után jutott ideje a fölkészülésre. — Most délután négyig dolgozom a Volán számítógépe mellett. Korábban a postánál voltam pénzátvevő, de azt a munkát idegileg nem bírtam a nagy felelősHORVÁTH PÉTER: hadd lássa, milyen nagyszerű fiam van, te meg . . . Hová Vigyelek? — Már készen van a tör. tévéiem — mondta a fia-. — Mi van? — Elkészült, passz. Lehet lovagolni, hidat építeni, és megpengetni az érzelmes húrokat. A férfi fékezett, beállt a járda mellé, leállította a mo_ tort. — Van a kesztyűtartóban egy boríték. Kétezer forint van benne. Vedd ki. A tied. ,— Nem kell. II. s — Tudok. — Volt egy-két ügyem apáddal, korrekt, tiszta ügyek, mindketten ráfaragtunk becsületesen, de mi ketten az elpiisztíthatatlanok fajtájából i'alók vagyunk. — Tudom — bólintott a fiú. — Történelmet csináltak. — Cézár, hoztam neked is egy teát és egy széket. Mit szólsz — mosolygott az öreg_ asszony —■ hogy Bekefi úr nem feledkezett meg rólunk? — Vannak még emberek. Éva. akik soha semmit nem felejtenek — felelte a lovarda vezetője. — No, menj be, mert meghűlsz. A öregasszony visszavonult a cukrászdába, maga elé engedve a lovasokat, akik nagy hanggal, nevetgélve jöttek az istállóból. Cézár leült, beleivott a teá_ építeni, mi? — fordult a fiúhoz. — Épp olyan vagy, akár az apád. Le se tagadhatnád a kölyköt, Ervin. — Arról nincs is szó! — Mindhárman mosolyogtak. A fiú felállt. — Menjünk innen — mondta az apjának. — Neked is dolgod van? — kérdezte a férfi. — Nem — felelte a fia. — Csak elegem. A két férfi megütközve nézett a kamaszra. A hirtelen megnyúlt fiú lágy álla fölött furcsa grimaszba gyű- rődött az apjáéhoz hasonló, keskeny ajkak, szemében összesűrűsödött a kékség. A havat nézte, amely makulátlanul ragyogott a napsütésben. ba. _ — Szép ez a hely — mutatott körbe. — Szeretek itt lenni. Meg aztán — nevetett —. a lovakat is szere, lem. Szebbek, mint mi va. gyünk — tette hozzá. — Ha nekem fiam volna, nem engedném, hogy mást csináljon. Te Is hidakat fogsz — Mién kellett így viselkedned? Mi ertelme volt. azt mondd meg?! — A férfi nagy sebességgel vezette a kocsit, szinte folyamatosan az út bal oldalán haladtak, a Mercedes motorja halkan zümmögött. — Mondtam, hogy Cézár régi barátom, meg akartalak mutatni neki, — Ne szarná tkod j. Mi bajod van? Nézd. én megértem. hogy neheztelsz rám. amiért . . . Nehogy azt hidd. hogy nem értelek. De le is próbálj megérteni engem. — A férfi már- nem mosolygott, hirtelen nagyon öregnek és fáradtnak tetszett, a szakalla eilenere. ség miatt. Bármennyire is igyekeztem, mégis gyakran volt problémám'. Hol többletem volt. hol meg hiányom Itt a Volánnál sem leszek már túl sokáig, mert csak egy gyeses kismama helyett vettek föl, aztán lejár a szerződésem. Hogy azután mi lesz, arról fogalmam sincs. Nézegetjük a főiskola elutasító papírját, amin sajnos az is szerepel, hogy fellebbezésnek helye nincs. Ju- lika beírta ugyan annak idején. hogy a Jászberényi Tanítóképzőre is vállalkozna, vagy a szarvasi óvónőképzőre, de esélye a szerzett pontok alapján bizony ezekre a helyekre sincs. — Pedig valamilyen pedagóguspályán kellene elhelyezkednem — töpreng hangosan. nem túl nagy meggyőződéssel. — Mert az az igazság, gondoltam én már arra. hogy szakmát tanuljak, de Egerben olyan kevés lehetőség van. Igaz, elmehetnék máshová is, de azok közt a foglalkozások közt, amelyeket ismerek, egyik sem tetszik. Ahogy a beszélgetésből kiderül persze, Julika nagyon kevésről hallott. Hogy miért nem ment már el volt iskolájába. ahol útmutatókkal, ismertetőkkel segíthetnék, vagy éppen a pályaválasztási tanácsadóba, arra nem tud válaszolni. — A rokonokkal, ismerősökkel beszélgetünk arról, mihez is kellene kezdenem. — A legfontosabb lenne most, hogy másik munkahelyet találjak. Ez is annyira bizonytalan dolog, mert a jó állásokat — mint mondjuk egy gyógyszertár, vagy az Ofotért —, már ä nyár elején betöltötték. A Patyölat- hoz, vagy a Bervához meg nincs kedvem menni.. Mindez bizony elég siralmasan hangzik. Pedig a továbblépésre, ha nem is a végleges megoldásra, nyilván van lehetőség, erről beszélt a nyomdász Micsonai Mária is. Aki már szakmát tanult. . . — A Gárdonyi gimnáziumban végeztem két esz— Nem erről van szó, apa, félreértesz, és félreérteni mindig könnyebb, mint megérteni. Nem az a bajom, hogy otthagytál minket, ostobaság ez az elvált szülök gyermeke című halandzsa, így mozgalmasabb volt az egész, és le akkor azt tetted, amit tehettél... De most .. Hagyj ki engem ebből. — Miből? — A hídépítésből, a lo- vardafőnökségböl. a mosolyaidból. a tanácsaidból, hogy sportoljak, meg hogy egy valami mindenek fölött. — Miért beszélsz így? — Nem akartam — mondta a fiú. — Hidd el. De valahogy nagyon elegem lett. Mindenki ilyen, és még te is ... — Milyen? — kérdezte a férfi, — Mit kellene csinálnom? Jó néhányszor bere- rettem már a fejem. Elég volt, semmi értelme. A hidak viszont altnak. — Persze — bólintott a fiú. — Lehet sétálni a partok között. A férfi kinézett az autó üvegén, az újságos bódé előtt hosszúkabátos nő állt, a táskájában keresgélt valamit. A járókelők kikerülték. Távolabb. a tér fái alatt idős pár baktatott, bot bot mellett. — Nézd, Andris — szólalt meg a férfi, még mindig az üveg mögötti világot figyelve. — A dolgok ma nem tendeje. Bár négyessel érett*' ségiztem. akkor nem mertem a továbbtanulásnak nekivágni. Ma már nagyon sajnálom, hogy a friss tudás adta lehetőségeket nem használtam ki. E szavak realitását sajnos az idei főiskolai felvételijének két nullás írásbelije igazolja. — Hát igen — magyarázza komolyan —, a sikerhez többet kell majd ezentúl a felvételi tárgyakból készülnöm. Marika az idén orosz- magyar szakra jelentkezett, és azt mondja, mindenképpen pedagógus lesz, mert másképp nem tudja az életét elképzelni. — Ügy gondolom, akkor lesz komoly esélyem, ha elhelyezkedem képesítés nélküli nevelőként, s aztán a levelezővel próbálkozom — fejtegeti. — Idáig ennek az volt az akadálya, hogy a szüléimre hallgatva, gyorsan szakmát tanultam, hogy legyen a kezemben valami. Az igazat megvallva, egészen ötletszerűen nyomdásznak szegődtem. Most már úgy Iá-* tóm, jobb lett volna a pályaválasztáson többet töprengeni. mert az elmúlt két esztendő alatt a jó bizonyítványok ellenére sem került közel hozzám ez a hivatás. Lelkiismeretesen dolgozom ugyan, de csak a fizetésért..,' Mária lassan beszél, pontosan fogalmaz. Érezni, hogy sokszor és alaposan átgondolta, elemezte már jelenlegi lehetőségeit, s jövőjét. — Azt hiszem, mind ez ideig éretlen, önállótlan voltam. A felelősségteljes gondolkodásra, a sorsom formálására alkalmatlan. A szüleim ugyan segítették tanácsaikkal, de dönteni szerencsére nem akartak helyet* tem. Jobb is így. mert edződhettem az utóbbi idők alatt. Bízom benne, hogy most már végig tudom vinni elhatározásomat, Határozott szavak, s úgy tűnik, megalapozottak. Marikának csak sok sikert lehet kívánni terveihez, mint ahogy mindannak a sok diáknak is, akik e napiokban hasonló döntések előtt állnak. Németi Zsuzsa úgy állnak... És én sem vagyok már fiatal. Te viszont még nagyon is az vagy. 1 — Ne haragudj, apa. Nem kellett volna. — Te viszont még nagyon is az vagy, így nem tudhatod ... Na, vedd ki a pénz, mégiscsak karácsony lesz holnap. — Visszafordult a fiához: — Ennyit adhatok neked. Ezt. Hogy mire költöd, az már a te dolgod. — Lenézett, maga elé. — És hidd el, a hidak is fontosak. Miközben megcsókolták egymást, a fiú orrát megütötte a férfikölni kesernyés illata, s arra gondolt, ezt a szagot ugyanúgy nem fogja elfelejteni, mint azt a másikat. a sok évvel ezelőttit. Akkor is búcsúzni kellett, a férfira két másik várt az ajtóban, zsebre dugott kézzé!. felhajtott galléros ballonkabátban. — Félsz — kérdezte súgva az apját, — Nem — felelte a férfi —, csak izzadok. Megvárta, amíg a méláikéit bekanyarodott a sarkon. aztán elindult a folyó felé. A szürkésrózsaszin tél- hők megnyíltak, szitált a hó, a fehérség eltüntette a sebeket. amelyeket a járókelők léptei vágtak a földet borító hótakaróba. A folyó fölött átívelő híd vaspánt- ián is megült a hó, s a fehér lepel alatt már a másnapra várt a város. (VÉGE) ^
