Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
Égy darab u Pusztából Á poroszlói ménes r1'™' (Szántó György felv.) A Hortobágy felé kirándulók talán észre sem veszik. Elsuhannak mellette az autóval, s a vonat ablakából másfelé, messzebbre tekint- getnek. Pedig valójában a poroszlói határ is egy darab a nagybetűvel írt Pusztából, a helyi tsz nagyállási tanyájának mezején igazi gulya, juhnyáj, sőt ménes legelészik a gémeskutak körül, hamisítatlan csengő- és ko- lompszó szálldos. Nemcsak az ország távolabbi táján, hanem bizony még Heves megyében sem mindennapos a kép, ami itt az ember elé tárul. Különösen pedig a lovak érdekesek, a kancák és a mellettük legelésző kis csikók — jóllehet, nincs bennük semmi rendkívüli. Egyszerű, derék négylábúak, amelyekből hellyel- közzel néhány másutt is előfordul még. Ám belőlük nyolcvannyol- eat egy csomóban látni, nos, az már éppen hogy ritkaság! Büszke is rá Dávid Ádám, n lovász, aki naphosszat üli az egyik, a nyerges Rigó hátát, nyargalászik, terelészik a végeláthatatlan gyepen. Kockás ingben, svájcisapkában fogja a kedvünkért rövidebbre a kantárt, s hogy a kalapját sajnos, most nem láthatjuk, karikásával iparkodik elhitetni, hogy azért a pusztaiak közé tartozik maga is. — Éppen pár napja vettem kezembe először ezt a „szerszámot” — magyarázza —, jószerével, igazából még ki sem próbáltam. Csikóstársam, Garai Lajcsi fabrikálta „odaát” a Hortobágyon. Faragással, berakással — mutatja dicsekedve — rajta van szinte az egész Puszta! Kerek egy ezrest fizettem neki érte, de úgy hiszem, megérte azt is! Kis fehér puli tébtábol a lovas nyomában. Bujdosó, a „terelő” kutyus. . — Csikósnak, eb. .. ? — Hát. nem komolyan — szabadkozik a lovas —, csak úgy, passzióból. Nekem sem lenne szükségem rá, de szeretem, s különben is elfér idekinn. El-eljátszik ő is a ménessel. .. / — Játék? — No. még nem egészen, de már majdnem olyasféle. . Más már a mi világunk is. Műszakba járunk, mint bárki más. autóbusz hozza, viszi a csikóst, a juhászt, a gulyást. Több kutunkból is motor emeli a vizet. Ha eső van. behajtom a lovakat a tanyába. Amikor napokig rossz az idő. otthon maradok a faluban, s az őr vigyázza a jószágot az istállóban. . Valamikor versenyekre is mentem, volt. hogy megnyertem az ugratást. A ..Csuszával”! Most be kell érnem a közönséges igavonókkal, legfeljebb abban élhetem ki magam, hogy évente két-há- rom lovat „betanítok”- Ilyenféle okosabb állat már ez a Rigó is. amin ülök. Egy holkapja fogtam a „tanulásra”. Csikosprodukció a pusztán Azóta, ha szólok neki. lefek- \szik például, s nyugodtan tűri, hogy az oldalára állva durrogassak az ostorommal. Vagy ülni is képes, amikor úgy kívánom. S tud még majd többet is! Hát igen. mi tagadás, valóban éltek már „jobb” napokat errefelé. Valamikor — emlegeti Kovács István, a Magyar—Szovjet Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet főállattenyésztője, akinek társaságában nézelődünk —. még a háború előtt, országhíres törzstenyészete volt itt. Nagyálláson az egyik helybeli földesuraságnak, Gráflynek. akinél jelenleg már nyugdíjas keresztapja. Szálai János is szolgált, s az állami gazdaság csikótelepe sem volt alávalóbb a felszabadulást követő években. Hiszen sportlovakat neveltek, vittek belőlük a határőrséghez és még külföldre is. Mi több: volt egy olyan négyes fogatuk, amely hannoveri első lett a hatvanas évek elején! A falubeliek máig sem felejtették el az NSZK-beli győztes ifj. Kun Károly nevét. A hajtőét, aki azóta, persze már mást csinál. Csatornaőr. valahol... — A tsz ménese valamivel „prózaibb” — folytatja mosolyogva a főállattenyésztő —: többnyire amolyan „kiszolgáló” lovakat nevelünk. Évente két-három párt kocsilónak tanítunk. Tanyai tejesfogathoz. könnyebb háztáji fuvarokhoz. A többi pedig az istállóknál segít, trágyaMegszere+ni és megszerettetni az olvasást — szerény véleményeim szerint — szép hivatás. nagyszerű dolog. Mármost, mivel ez a hitem, remélem, nem tűnik majd kérkedésnek nem titkolt lelkesedésem a következő könyvsikerért. Történt pedig, hogy kis falucskánk kies strandján — kies: mily szép szó, bárcsak tudnám, mi helye itt, e kis cikkben, vagy még inkább, hogy mit is jelent ez 'a kedves, üde „kies” ... ! ? —. szóval, hogy folytassam, szép strandunkon kihelyézett könyvtár nyílott, s jobb híján. mert jobbat eppen nem találtak, engem oda kineveztek könyvtárosnak. (Kevés az igazi szakember, ők is mindig értekeznek, járják a tanfolyamokat, s néha arra vetemednek, hogy nyáron nyaralni mennek, így jut hely olykor könyvek között egy magunkfajta amatőrnek !) Könyvtárat vezettem tehát a mai napig, de őszintén be kell vallanom: nem örvendtem semmiféle könyvsikernek. Kezdetben az időjárás volt borús, s nagyon mostoha. később azonban kiderült, egy csapásra megtelt a strand vontatásnál, vagy éppenséggel a tanyán belüli takarmánykor dasnál. Egyre ritkább, hogy lovagiskolába, sportolónak is kerül belőlük. A mieinken kívül, mind bérért legel. A környékbeli tsz- ekből: Besenyőtelekről, Bor- sodivánkáról, Sarudról. Tárná mérőről, Ezer forintért egy-egy szezonban. Május elejétől október utoljáig .. . Koncz Imre, a tanyáról előkerülő telepvezető —, aki a tsz szép marha- és juhállománya, meg az emlegetett 88 ló mellett a háztáji gulyáért, csordáért is felel — igenlően mozgatja a fejét. S csillog a szeme, amíg csak a ménesről van szó. amíg csak a csikós Dávid Ádám parádézik előttünk. Már hogyisne. amikor maga is lóval bánt hosszú évekig, nyereg-, ben ült katonakorában, a határőrségnél is, Kiskunhalason valóságos iskolán tanulta, mit kell tudnia a jó lovásznak! S hogy ki ne maradjon: Rigó. igen. Rigó volt hajdan az ő kedvence is. Egy másik kitűnő hátas, amely füttyszavára is előjött, ha szüksége volt rá. . . Szájtátva hallgatja a kö- rénk verődő gyerekek között az egyik pöttöm emberke. Fehérvári Pisti is. Mert a srác — mint határozottan állítja —. ha most, nyáridőben csak juhászkodik is az egyik nyájnál, napi nyolcvanért, ha felnő: csikós lesz, isten- uccse! Legalább Szilvásváradon. .. ! a jónéppel, nem maradt egy tenyérnyi hely sem, csak az én kis sátram körül nem taposott senki füvet, oda nem akart jönni senki. így ment ez hétről hétre, s mire eltelt három hónap, sokat mondok: negyven könyvet, ha kölcsön adtam. — Kevés! — mondták a könyvtárban. s mindjárt helyben leváltottak. Kényelmes kis helyemre ott rögvest — egy másik könyvtárost kineveztek. Már első munkanapja lejártával találkoztam utódommal. Mint frissen (fel)- sült munkanélküli ugyanis, a strandra mentem locspo- csizni. Napozgattam. zuhanyoztam. a könyveknek felé sem néztem, de a véletlen mit tesz, ugye? — belebot- lom a szakképzettbe . .. — Nos. mi újság, hogy megy a bolt, nincs nagyon egyedül néha? — kerdem tőle ka.iánkodva. — Ja.i. Pista kartárs, ne is mondja: a szívemet majd' kilehelem, percenként öten- hatan jönnek, válogatnak, érdeklődnek. Kepzelje — nem akarom megbántani —, de már most. az első napon több könyvet kikölcsönögMúlt év július 23-át olyan hangsúllyal emlegetik a vendéglátóipari szakemberek körében, mint mondjuk a történészek a mohácsi csata- vesztés időpontját. A felszabadulás utáni magyar vendéglátás történetében ugyanis első ízben példátlanul megemelkedtek az éttermi árak. s ezt az áremelést a vendéglátóipar — legalábbis az egységek zöme — még máig sem tudta kiheverni. Hogy lehet ez? — kérdezheti joggal bárki —. hiszen az áremelésből következő többletbevétel éppen hogy a vendéglátást erősíti. Látszólag igen. de csakis látszólag. Bíró Józseffel, a Hungarhotels egri Park Szállójának igazgatójával és Permay Gyulával. a Panoráma Vendéglátó Vállalat igazgatóhelyettesével beszélgetve kiderül, hogy a kérdésre nem könnyű választ adni. Ugyanis az emelt ár ma már nem is annyira emelt. Például a Park Szálló esetében tavaly július 23. előtt a haszonkulcs 180 százalékos volt, ez ment fel aztán 280- ra. de most már csak 215 százalék, tehát majdnem hogy visszamentek az eredeti állapothoz. Vissza kellett menni. mert a vendégek nem fogadták el a magas arakat, s lényegesen csökkent a forgalom. Ugyanakkor közben emelkedtek az alapanyagarak. több lett a villany, a gáz ára. és még sorolhatnánk tovább. Vagy például a Panoráma Vállalat edényeinek a zöme alumínium, s az alumínium edények ára kilencven százalékkal növekedett. Mindez még csak a kisebb baj lenne, a nagyobb viszont az, hogy a vendégeket olyan sokkhatásban részesítette a tavalyi árnövekedés, hogy most már hiába adnak az. éttermek kedvezményt, hiába próbálnak különböző vendégcsalogató módszerekhez folyamodni — az éttermi kapacitás nincs kihasználva, még nyáron, a csúcsforgalomban sem. Hol vannak azok a régi szép idők — sóhajtoznak a vendéglátók —. amikor nem lehetett beférni Eger és a megye éttermeibe Természetesen a vendégeket sem lehet egy kalap alá venni, hiszen vannak belföldiek, vannak külföldiek, de a külföldiek között, is vannak baráti és kapitalista országokból jövők. Nos. a vendégek e rétegződését figyelembe véve azt lehet elmondani. hogy a legsúlyosabb csapás a hazaiakat érte. Elsősorban azok maradtak el tem, mint. maga eddig összesen ... ! . E'.önfött a szégyen pírja. Raadasul egy barátom az egészet, szószerint végighallgatta. Mikor aztan az új könyvtárzseni könnyed kézzel búcsút intett, azonnyom- ban úgy döntöttem, hogy most mindjárt elsüllyedek. Már javában süllyedeztem. amikor barátom utánam kapott. s szégyenem sistergő verme mellett az alábbi vigaszt mondta: — Ne bomolj. Pista barátom! Nyisd ki a szemed, legyen eszed! Vess egy pillantást magadra, utána az utódodra ... ! Magamra nem kellett néznem : világos, hogy egy fürdő- gatyás férfi vagvok. Kicsit kopasz, kicsit öreg. foghíjas és sörpocakos, szemem kancsal. bőröm szeplős, szóval nem hízelgő téma . .. Viszont az új könyvtárosunk: okos. művelt, s — mit is mondjak? — fiatal is. a hangja mély és kellemes, itt megfeszül. ott domborodik barna bőrén a mini bikini . .. merthogy nő az istenadta, s így többet e könyvsikerről — talán nem is kelj mondani .. 1 íkli—ti) Nem kell az asztalra várni..; az éttermektől, akik a megyeben laknak, másrészt az ország más részeiből ide érkezők is inkább bepakolják maguknak a hideg ételt és valahol az útszélen megállva falatoznak, mintsem betérnének valamelyik vendéglőbe. A megye esetében még az is elgondolkoztató, hogy az elő- es utószezoni autós turizmus szinte teljesen megszűnt, pedig azelőtt • igen élénk volt. De érzékenyen érintette és érinti a megye vendéglátóit, hogy a korábban igen jelentős számban jövő csehszlovák és lengyel turisták száma is alaposan megfogyatkozott. A Panoráma vendéglátónál például mintegy kilencezer szállodai vendégnapot mondtak le csak az idén, s ez természetesen az ételforgalomban is tükröződik. másfél millió forintos k—?sés formájában. De csökkent — legalábbis megyénk esetében — a nyugati turisták érdeklődése is. ez főként a Hungarhotelsné] jelent kiesést. A vilégturizmusbán bekövetkezett megtorpanást, vagy pangást bizony mi is érzékeljük. A nyugat-európai országok zömében olyan hirdetések jelennek meg. hogy: „Ne utazzon külföldre. itthon is megtalál mindent”, s e hirdetéseknek meg is van az eredménye. Az, idei év eltelt hónapjainak a tapasztalatai azt bizonyítják, hogy kevesebb turista látogatott, hazánkba, mint tavaly és főként tavalyelőtt. Igaz. hogy ennek ellenére az. ország devizabevételei növekedtek, de meavénk- ben ez másként alakult. Ilyen helyzetben mit lehet tenni? -*■ ez a kérdés foglalkoztat mindenkit, aki ma a vendéglátásban dolgozik. Megyénkben az éttermek egyrészt az árakból történi engedéssel kísérleteznek, de ez sem hozott idáig jelentős eredményt. A jövőben — ennek ellenére — tovább foglalkoznak ilyen kísérletekkel. egyes éttermekben például a holtszezonban a hétvégeken 20—30 sz.áza lékos engedményt is adnak. Emellett megpróbálják színesíteni a választékot, bár ennek is vannak akadályai. Egyrészt azért, mert az ételspecialitásokhoz több anyagot szükséges felhasználni, s már ez önmagában is növeli az. árat. azt az árat. amire a vendég hallatlanul érzékeny. Másrészt bizonyos minőségi húsokhoz — bélszínhez, hátszínhez — alig lehet hozzájutni. Tíz kilókért kell könyörögni — mondta az egyik szakember. Másrészt a vad fantasztikusan drága, s ezért mindenki -igen-igen meggondolja. hogy készítsen-e például szarvasbélszínt Diana módra úay. hogy a nyakán marad. De hasonló gondok jelentkeznek az olcsóbb hú(Fotó: Szántó György) sok esetében is. Belsőségekből a Panoráma csak a teléhez jut. mint kellene, s ez azt is jelenti, hogy az olcsó ételek sok esetben hiányoznak az. étlapról. Ennek ellenére az éttermek törekszenek arra. hogy az eddiginél többet adjanak az. ételeket és a kiszolgálást illetően is. Egerben a Belvárosi Étteremben például rendezvénysorozaton mutatták be a közelmúltban a magyar tájak magyar ízeit. Azért, hogy becsalogassák és meg is tartsák a vendégeket. De olyan kedvezmény is van a szállodákban, hogy a vendégeknek strandbelépőt is adnak. Mindez meg kellene, hogy «'mutatkozzék az ételforgalomban is. Aztán discós műsorok es más rendezvények is a forgalom növelését célozzák. Az is felvetődik, hogy a megfogyatkozott forgalom egyik oka a megye éttermeinek egyhangúsága, esetenként sivársága. Mindezen nem könnyű változtatni, mert a vendéglátással foglalkozó vállalatoknál olyan csekély fejlesztési pénzösszeg képződik. hogy abból még a szinten tartás is nehéz. A Panorámánál ebben az évben még egymillió sem jut fejlesztésre. az egységek száma viszont száz. Dönteni tehát inkább abban kell. hogy hol mit ne fejlesszenek, mint fordítva. E témakörnél maradva viszont érdemes azt is megemlíteni, hogy ugyanak- ' kor a most épülő egri új szállodába egy ágyat potom tizenhatezer forintért kell majd annak idején megvásárolni. A vendéglátás tehát tagadhatatlanul gondokkal küszködik. Akadnak, akik azon a véleményen vannak, hogy a most kialakult helyzet nem is olyan rossz, mert most maid megtanulnak vendéget fogadni a vendéglátók. másrészt a korábbi évek túlfűtöttsége hasznos, hogv megszűnt. Mindebben van némi igazság. Csakhogy az egyik vendéglátóipari szakember azt fejtegette, hogy az üres éttermek nagyon megviselik az idegeket, s netán, ha betoppan a vendég, szinte már annak sem tudnak igazán örülni. Másrészt kérdés, hogy egyáltalán visszaszoknak-e majd a vendégek az éttermekbe. Mert ennek egyelőre nem sok a jele. Persze, hogy mit lehetne tenni? — erre sem tud most senki sem határozott választ adni. Mindenesetre szokatlan, hogy a nyári hónapokban szinte elviselhetetlenül forgalmas egri. megyei él- toroaek most a vendéghiány» nyal küszködnek. ” í-event* Gyóni Gyula Könyvsiker
