Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
Szokolay Zoltán: Arcod a houön U Csapda-hajnal ez. Csöndes vagy. Pedig ha sírnál hét-keservesen, úgy földre hullna én fejem elsírni tőled fele könnyeid! Csapda-hajnal ez. Mert míg nem vagyunk > iker-csillagként egy-Iájdalmuak. addig csuklómhoz (enődik a hit- gyávaságunkban fúl el szép agyunk s verem kövekre csordul, alnokul mulat Rvszazad-messze így fut tőlem, forrástól, az öröm. Csapda-hajnal volt. Így tudd Arcéled rajza a kövön. Csíki László: A «orfa! A szavak: az ismeretlen sebei $• N/elvlecke a medencében f,Állati elmék" — a valóságban Kriminológiai érdekességek A mindennapos nyelvoktatás a Hawaii Egyetem uszodájában folyik: Akeaka- mat (hawaii nyelven, a bölcsesség kedvelője) csettin- tő és élesen trillázó hangok segítségével megnevezi a laodakat és a műanyag karikákat. Tanulótársnője. Phoenix, a csipogó vagy sípoló hangokkal közölt vezényszavakra pedig zsonglőrt ügyességgel dobókorongokat ha.iigál a vízbe. A helyes válaszért hal jár; ha pedig Akeakamai és Phoenix elhibázta, akkor tanítójuk hátat fordít. Egy számítógéppel kialakított és közvetített mesterséges nyelv segítségével a szigetország egyetemén működő delfinkutatóknak sikerült az. ami hajdanában Assisi Szent Ferenc kiváltsága volt — az állatokkal beszélgetni. Akeakamai és Phoenix, a hét delfin szókincse már 25 szóból áll. A tudósok minduntalan lehetségesnek tartották, hogy értelmes tengeri , emlösálla-^ ’okkal megértessek rnagúWá't0 és számos „vizes” kísérletet ' tettek már erre. Margaret C. Tavolga amerikai delfionoló- gusnö például csaknem három hónapig egy külön e célból vízzel elöntött házban lakott, egy Péter névre hallgató bukódelfinnel. Oktatójátékok és magnetofon segítségével megpróbálta a delfint angol beszédre é.s a nyelv megértésére tanítani. A szorgos gyakorlatok ellenére Péter szájából alig tört elő más egyéb, mint a vele született sípoló és visító hangok. Más nyelvi „profektumok” terén is korlátozott maradt az ember és a delfin közti érintkezés, ezek a szívesen kapcsolatot létesítő tengeri lények legfeljebb azt tanulták meg, hogy a szavakat vagv a mondatokat bizonyos helyzetekben asszociáljak és tanítójuk hanglejtéséből megállapítsák, hogy dicséretről vagy megrovásról van-e szó. A nyelvi korlát leküzdéA Kalifornia állambeli Oceanside városban egy rabló bement a bankba, behajolt a kasszaablakon, átnyújtott egy írást, s várt. hogy a gengszterekhez szokott pénztárosnő mikor adja oda a teljes készpénzt. De ez alkalommal nemcsak hogy nem ijedt meg, hanem felkapott az asztalról egy deszkát, amelyen az aprópénzt számolta, s telje.' erejéből fejbe csapta a fér fit. A fiatalasszonyt a cédula szövege dühösitette fel: ..Rámold ki a pénzt, vén boszorkány. vagy kitekerem a nyakad!” * A bécsi újságokban nemrégiben hirdetés jelent meg: 10 000 schillingért gépkocsivezetői jogosítványt kaphatnak az igénylők minden fe lesleges formalitás nélkül. Az eladással egy párizsi cég ügynökei foglalkoztak. Csakhogy egy .%ha nem lé-^, t#zettT'á 11 urnifcljha#i«| vezetőt * jogosítványát aatatrel. *v Ä * rendőrség akkor kezdett érdeklődni a csalók utón. amikor a közlekedési szabályokat durván megsértő vezetők ilyen jogosítványokat mutat, tak fel. * Hány életem lehet, melyet mások élnek? Az ütközőkön utazik egy hobó, égő mezők fölött. Valaki szánt az éjszakában. Egy másik elolvassa. Ez az eső Rabindranath Tagore nyári szakálla az aszályban, A magasból vizek erednek: a nevük felé. Felkel egy ország egy mess2t hajnalon. Valaki mindig buenos airesben repül — egyetlen költöző tüdő. Valaki anyjára gondolt tgy óceán közepén. és hegyet kiáltott. Ott most élnek. Miért nevezitek el nevemmel, szememről szerelmemről a föld részeit? Miért éltek az életemmel, ti furcsa idegenek? Humorszolgálat A hollywoodi filmrendezők tipikus bűnöző arcú ember' kerestek új filmjükhöz. A megfelelő típusra az utcán bukkantak. Bizonyos Mr. M. Woudhill-nek hívták. Beleegyezett a filmforgatásba. Jó volt a rendező megérzése: másnap az újdonsült filmszínész eltűnt, s magával vitte a cég kasszáját. Két férfi kilép a vendéglőből. — Pocsék hely — szitko_ zódik az egyik —. a leves csupa só. a főzelék hideg, a hús rágós ... — Igen — helyesel a másik —, és ha nem távozunk ilyen gyorsan, akkor az égé. szét még ki is kellett volna fizetnünk! — Sehogy sem tudom megérteni azokat az embereket, akik félnek a repüléstől — mondja Kalubke úr egyik barátjának. — Ha én. példának okáért, életbiztosítást kötöttem, az orvos egész_ ségesnek talált és a 1öbbi utasokkal együtt megvizsgáltak. hogy n.inés-e nálunk kézigránát vagy pisztoly, ha megtaláltam az ülés alatt az oxigénálarcomat meg az úszómellényemet és elolvastam a tengeri kényszerle. szállásra vonatkozó utasítást, és ha megtanultam, hogyan lehet feltűnés nélkül .ányni. ráadásul pedig hat dupla whiskyt is bedobtam —- akkor tökéletes biztonságban érzem magam! Páciens: — Mondja nieg az igazat, doktor úr: nagyon súlyos a betegségem? — Mit jelent az. hogy sú. lyos? — mondja az orvos. — Mondjuk inkább igy: ha meggyógyítom önt. akkor biztosan világhírű leszek! — Ez az ország valóban nagyszerű — mondja egy turista az esőtől tönkretett angliai szabadsaga végeztével —, csak a tető hiányzik fölötte! ★ Két alkalmazott vitatkozik. — Maga a legnagyobb hülye. aki szabadon járkál! — kiáltja az egyik. — Maga pedig címeres ökör! — ordítja a másik. Ekkor azonban közbeszól a főnök: — Kedves uraim — az a benyomásom, önök teljesen megfeledkeztek arról, hogy én is itt vagyok! — Ezek az ostoba emberek — mondja a légy — házakat építenek maguknak falakkal és menyesetekkel — es mindig csak a padlón mászkálnak. A parlamenti képviselő vendéglőben ebédel. A fő- pincér megkérdi: — Hogyan ízlett ez az étel, szenátor úr? — Kitűnő volt. Csak az a kar, hogy a hús helyett a krumplinak van abszolút többsége! ( Van néhány dolog, í amit szeretek. Például elüldögélni vad- í idegen társaságban, í Ezzel Ljudn)i! bará- ( tóm is tisztában van. í és folytonosan ma- í gával cipel engem is. j Most is ez történt, j Egy tágas teremben í üldögéltünk, cigaret- í táz.tunk és Red Ste- í wartot hallgatjuk. A háziasszony, egy ve- í lünk egyidős hajadon t gondoskodik rólunk i — Mit iszik az úr , — kérc’i tőlem. < — Az úr szilfát \ iszik! — válaszolom. ; és nem veszem észre. > hogy blamálom magam. Ljudmil barátom bokán rúg. és én azonnal helyesbítek: — Természetesen esak akkor, ha a whisky már elfogyott Kiderült, hogy a whisky még nem fogyott el. Ülünk. isszuk a whiskyt, és hallgatjuk a zenét. Egy ve- lúrzekés fiatalember ül mellettem. Hirtelen fe'ém fordul: — Szabad vagy? — Milyen értelemben? — kérdem, és az az érzésem, hogv összetéveszt valakivel. — Ügy általában! RUMEN BALABANOV: Édes élet /tjf Olyik Egy levélírónk azt tette szóvá, hogy a címbeli sao- alakkal olyan beazedhelyzttben élt az eg”ik felszólaló, amely „eleve kizárta az ilyen furcsa szó használatát”. Arra is kért, írjam meg. „egyáltalán van-e ilyen szó a magyar nyelvben”. De lássuk először azt a szövegrészletet, amelyben szerephez jutott a levélírótól rostara tett olyik:, „Olyik brigádban komoly munka folyik, olyikban pedig csak úgy tesznek, mintha dolgoznának”. Teljesen egyértelmű a mondanivaló. Az olyik névmás melléknévi és főnévi értékben egyaránt ebbe a rokon értelmű sorba illeszthető bele: némely, némelyik, egyik-másik. A nép nyelvhasználatában, elsősorban a Dunántúlon, igen gyakran jelentkezik, olykor egészen sajátos kifejező értékkel; mint ezt a humor iegyeben fogant szólás- szerű nyelvi forma is bizonyítja : Olyik ember ilyen', olyik meg amolyan. Airól is beszámolhatunk,' hogy nemcsak a népnyelvben él ez a névmási alak- valtozat, bekerült a köz- nyelvbe is, elsősorban az irodalmi nyelv közvetítésével, A Hét c. folyóirat hasábjai n 1890-ben megjelent közleményben olvashatjuk ezt a mondatot: „Olyik egészen a zongorára bízza dalát, melynek ő, magyarázó mozdulatokkal. csak a szövegét, aprózza el.” Az éjjéli mulatók énekesnőiről írt gunyo- ros felhangú jellemzésben az olyik névmás sajátos hangulati, érzelmi színezetével a rosszalló értékű minősítés érzékeltetését is teljesítette. Hogy ez a táj nyelvi névmás mennyire alkalmas a versbeli kulcsszerepek vállalására is, arról • éppen mai költőink néhány nagyon is kifejező versmondata bizonykodik: ..Perceket kerget /.sandarod: idő / önsúlya ónját sem bírja már olyik" (Debreceni József: Mementó kísér). — „Gubók már vannak. és mind különösek. / Olyik áttetsző zacskóhoz hasonlít. / Olyik vastag héjazató . .. / Olyik. mint s vad- gesztenye héja. csupf í«iie” (Győré Imre: Gubók). Dr. Bakos József '/ÜVEG NÉLKÜ» se érdekében Honoluluba a zoológusok most számító gépet alkalmaztak. Egy bi zonyos kiválasztott angc szavakat elektronikus úto létrehozott, olyan hangkép ződményekké változta' amelyek hasonlítanak delfinek sivítozó és sípol- „közléseihez”. A mestersé ges nyelvet víz alatti hang szórók segítségével tolmá csolják az állatoknak. A egyetem kutatómeden céjében Akeakamai és Phoe nix nőstény delfinek leg először gyakprlótárgyaik ne vét tanulták meg. Nyelvtan folyamuk során a két del fin több szóból álló párán csők megértését is elsajátí tóttá, végül meg tudtál különböztetni a jobbot ; baltól és egyes tárgyakat i: megneveztek. Az úszómedencében tör ténő nyelvoktatásról a kuta tók azt is remélték, hogy felvilágosításokat szerezhetnek ; delfinek egyelőre még rejtélyes visszhang-tájékozódás rendszeréről. Sok-sok ví; 'ffTatíis zöjfiíttángJHSk^ mindmáig csak kévékét fejtettek meg. Például halakrt történő vadászáskor. vag\ cápákra bukkanáskor a delfinek másodpercenként 700- szor is, az emberi fül számára- nem hallható, morgf hangot bocsátanak ki. A> állatok a maguk hangrendszere segítségével egyúttal az objektumnak az állagát a körvonalait, a nagyságát, es a távolságát is felderítik amelynek pontos helyéi megállapították. A zoológiái intézetek laboratóriummedencéi azonban túlságosan szűkek ahhoz, hogy a delfineknek ezt a képességét és ennek a közösségi élet szempontjából való jelentőségét jobban ki lehessen kutatni. Jody So- low. a Santa Cruzban lévő Kalifornia Egyetem munkatársa ezért alkalmazkodik e tengeri emlősök eleméhez: mindennapos tanulmányait úszva folytatja a part mentén — egy csoport szabadon élő delfin közölt. Azt csinálsz, ami akarsz? Nagyon ostoba képet vághattam, mer a velúrzekés folytatja. — Nem túlzottan'. Én se! De nem mered kimondani! Ér költő vagyok! Verseket írok... De nem akarja senki se kinyomtatni! Hát miféle szabadság éz? Kértem, hogy ad.ú elő valamelyik versét — Ügy sem fogs; megérteni. Én máshogy írok! írásjelek nélkül. Akár a franciák ... De azért csak eh szavalt egy verset a város szeméről, a csillagokra néző tetőkről. az égből ömlő esőről. Amikor befejezi, ralaki megtapsolja, ín azonban sokat sejtetően köhintek. — Vajon nem me- ■ed beismerni, hogy etszik? — szólal rreg a velúrzakós. — Mert valami új? Nem lablonos... Ekkor lép hozzánk a háziasszony. — Hogyan vélekedik a szerelemről? A velurzakossal lezajlót beszélgetés után ezen a kérdésen már nem is csodálkoztam. — Demokratikusan! — próbáltam meg mellébeszélni. — Jó, ha az ember szeret egy lányt... — Ostobaság — vág közbe a háziasz- szony. -— Csak valakit nem szeret az ember. Az mindenkit akar szeretni... Miért-olyan szánalmas bogarak, akik futkosnak haza a munkából,. aztán meg visz- sza . . . Miért olyan ostobák? összeszorította a szemét és a száját, és hirtelen a fiú felé fordult. — Te is ostoba vagy! Nem mondasz semmi érdekeset ... Aztán a szoba másik sarkába távozott. < Ljudmil ekkor úgv ( döntött, hogy távoz- í nunk kell. — Good bye! —' mondta a háziasz- < szony. — Dolce vital — - válaszoltam, a han- í gulatnak megfelelően. — Tessék? — nem nem értette, de én már leiramodtam a lépcsőn. — Honnan ismered ezt a társaságot? — í faggattam az utcán a í barátomat. — Tudod ... —, felelte. — -4z az érzésem. hogy eltéresz- ‘ tettem a házat. Ez komolyan unalmas lehetet neked. Akikhez el kelleti volna mennünk, sokkal szabadabban fogják fel az életet. Már későre járt. és az utolsó villamos, vezetőjének vörös < volt a szeme. Mi gray Ernőd s fordítása
