Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

A VIHAR SZELE MAR MEGÉRKEZETT Zavar az építőknél Takarékosság a cementtel Olvasóink közül bizonyá­ra s'oltan emlékeznek még azokra az évekre, amikor el­sősorban azért nem tudtunk annyi lakást, óvodát, iskolát, kulturális és szociális léte­sítményt építeni, mint sze­rettünk volna, mert' kevés volt a pénzünk. Ezt követte az a korszak, amikor pénzből már nem voltunk annyira szűkében, de ekkor meg az építőipa­runk tudása és ereje nem bírta kielégíteni az építte­tők és a beruházók igényeit. A harmadik váltásra a het­venes évek vége felé került sor megyénkben is. A ko­rábbinál jóval szigorúbb be­ruházási politikának es az építőipar időközbeni moder­nizálásának eredményeként eddig talán soha nem ta­pasztalt közelségbe kerültek egymáshoz a megrendelők igényei és a kivitelezők le­hetőségei. E sok tekintetben igen harmonikus és jó kapcsolat sajnos nem sokáig tartott. A negyedik hullám szele már tavaly is érezhető volt, nap­jainkban pedig egyre töb­ben fogalmaznak ágy. hogy a vihart is meghozhatja az őszi vagy a téli tél. Az a szomorú helyzet ugyanis, hogy a Heves megyében épü­lő új létesítmények döntő többsége jóval lassúbb ütem­ben készül a tervezettnél. Már lakni kellene benne Senki sem vitatja, vagy vi­tathatja, hogy megyénk épí­tőipara — elsősorban az ál­lami és a tanácsi építőkre gondolunk — ma összeha­sonlít h a la l la n ul kors zer ű bb technikával, technológiával es tehetséges, szorgalmas ve­zető- és szakmunkásgárdá­val dolgozik, mint valaha is. Egyebek mellett ezért is ért­hetetlenek a szokatlanul gyakori határidő-'mödosí tá­sok, és a több hónapos le­maradások az építkezéseken. íme néhány példa annak illusztrálására, hogy valami nincs rendjén, hogy zavar van megyénk építőipari szer­vezeteinek a munkájában. A Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalat minden igye­kezete ellenére sem tudja a lakásépítés és a lakásátadás ütemességét biztosítani. Az egri Csebokszári-lapótelep úgynevezett M—1-es jelű épületét a tervek szerint már 1980. június 30-án át kellett volna adniuk, a nyolcvan la­kás azonban még ma sincs kész. Hasonló a helyzet a vállalat székházával szembe­ni épülettel is. De nemcsak az egriek, hanem a gyön­gyösiek is okkal panaszkod­nak rájuk. Akár egy tanulmányt is megérdemelne, hogy a Cse- bokszári huszonnégy tanter­mes iskola tornaterme es uszodája milyen megfontolá­sok és egyezségek alapján került átvételre. A múlt év szeptemberére vállalt két lé­tesítményen ugyanis ma sem fejeződtek még be a szere­lési munkálatok, f./. uszoda szellőztető berendezése csak a közelmúltban érkezett meg Egerbe. Szervezett, fegyelmezett munkájukat elismerve éve­ken át a legjobbak között emlegették a tanácsi építő­ket. Most azonban ök is megtorpantak, A korábbinál jóval lassúbbra vették a tempót a különböző felújí­tásokon. az általuk épített kereskedelmi, vendéglátóipa­ri. oktatási egységek építésén is lemaradásban vannak. Az említetteken kívül ugyancsak a zavart jelzik az egri tűzoltó laktanya, a me­gyei gyógyszertári központ, és a marxista egyetem épü­letén végzett döcögő munká­ik is. Nem derült . Megyénk párt- es állami vezetői, valamint az érintett vállalatok irányítói hetek, hó­napok óta keresik együttesen a megtorpanás okait, s a le­maradások mielőbbi pótlá­sának a lehetőségeit. Bár semmifajta összesítés nem készült még az egyedi és az általánosítható bajokról, de u- máris biztosnak lalszik. hogy nem a derült égből ér­kező villámcsapásról van szó. Hát akkor miről? Pél­dául arról, hogy a még ma­gasabb színvonal helyett visszaesés tapasztalható a ki­vitelezési munkák szerve­zettségében, az indokoltnál jóval kisebb sikerek szület­tek, a munkafegyelem, a munkamorál javításában is. Maguk az. építők sem csi­nálnak különösebb titkot be­lőle. hogy a következő terv­időszakban várható újabb szigorítások, valamint a vár­hatóan kevesebb beruházá­sok okozta félelmükben már tavaly és az idén is min­dent elvállaltak. Saját szán­dékukon kívül erre az erőn felüli vállalkozásra ösztö­nözték őket egyébként taná­csi szerveink is. A négy év alatt megspórolt és a meg­levő pénzük nagyobbik ré­szét ugyanis a tanácsok is csak úgy tudják átmenteni a következő évekre, ha leg­alább az ünnepélyes, vagya csinnadratta nélküli alapkő- letételek már megtörténlek. Az ostor viszont most nem az utolsó fillér elköltéséért harcba szálló megrenaélö- kön, hanem az építőkön csattan elsősorban. De a gyakorlatot ismerve aligha­nem ugyanez történik ak­kor is, ha az építők, az ilyenféle megrendelésekre nemet mondanak. Hozzájárult a késedelmes beruházásokhoz a szállítási és a kooperációs fegyelem lazasága, számtalan esetben állt meg, vagy lassult le a munka a nem Heves megyei székhelyű alvállalkozók mu­lasztásai miatt is. De jócs­kán besegítettek a zavar ki­alakulásába a tervezőik is, akik ho] a mennyekben jár­tak egy-egy létesítmény megtervezésekor, hol hetes, hónapos késésekkel küldték meg a tervdokumentációkat a kivitelezőknek. S amiről végképp nem az építők tehetőek: olyan gyenge anyagellátás, mint a tavalyi és az idei, már hosszú évek óta nem sújtotta az építőipart. Nem egy eset­ben még a legegyszerűbb itthon gyártott gépeket, kü­lönböző építőipari anyagokat is csak a megyei és a városi pártbizottságok vezetői tud­ták f,kikilincselni”. A re­konstrukciós beruházásban épülő megyei kórház első üteméhez szükséges beren­dezések nagy részét párt- és tanácsi vezetők „sírták ki” a különböző országos szervek­nél vagy a gyártó vállala­toknál. Mindezek természe­tesen nem mentik fel az épí­tőket. a szerződésekben is megerősített felelősségük alól, de a zavar okaiban az. elsők között vannak. És egyben arra figyelmeztetnek, hogy az iparágért felelős or­szágos vezetőknek is van mit tenni az építők jobb munká­ja érdekében. Mielőbb rendezni a sorokat Meg három hónap, es nemcsak az esztendő, de az ötödik ötéves tervidőszak is befejeződik. Hogy az év vé­gi elszámoláskor végül is mennyi adósság marad az építők számláján, illetve csúszik át a következő év­re, vagy évekre, azt ponto­san még nem tudni. Csak annyi biztos, hogy nagyon sok. Ráadásul a törlesztés sem ígérkezik könnyűnek. Mert bármennyire is meg­rostálják a következő terv­időszak fejlesztéseit, de az építők aligha maradnak munka nélkül. Ebből pedig logikusan következik, hogy az új feladatok teljesítése már az induláskor megsínyli a jelenlegi lemaradásokat, hiszen előbb az átcsúszó munkálatokat kell majd be­fejezni. Mindez visszaüt majd a vállalatok pénztár­cájára is, mert az el nem végzett munkáért aligha kapják meg az idén a pénzt. Hacsak nem veszik elő a ko­rábbi trükköket, .amikor is a félig kész létesítményeket papíron befejezettnek minő­sítették és így mát' nem. volt akadálya annak, hogy a ki­vitelező követeljen, a meg­rendelő pedig fizessen. De például Egerben egy másikfajta zavart is okoz­hatnak az elcsúszott határ­idők. Mint ismeretes, — la­punkban többször is irtunk róla — több kereskedelmi és vendéglátó egység állami tá­mogatással épült, de a meg­ajánlott pénz csak akkor ér* kezik meg Egerbe, ha a szó­ban forgó létesítmény az ere­deti határidőre készül el. Többszörösen is nagy árat fizethetünk tehat az építők zavaráért. Amelyről — mint már említettük — nemcsak ők tehetnek, de végül is mégiscsak nekik kell a leg­többet tenni azért, hogy amire vállalkoztak, azt mi­előbb teljesítsék. És közben a soraikat is rendezni kell, mert már kopogtat a hato­dik ötéves terv. Érről ugyan még keveset tudunk, de hogy újra főszerepet kapnak, ahhoz aligha férhet kétség. Jó lenne, ha nem jönnének már az induláskor ismét za­varba. Koós József NEM IS OLT RÉG csak a fogyókúrázók számítgatták, hogy hány kalóriát fogyasz­tanak naponta. Ma már nem ütközünk meg azon sem, ha összehasonlítást olvasha­tunk arról, hogy mennyi energia szükséges 1 kg ser­tés-. marha-, vagy csirkehús előállításához. És minél drá­gább lesz az energia — már csak a lehetséges megtakarí­tás miatt is — annál több terméknél kényszerülünk megvizsgálni, hogy mennyit tartalmaz ezen természeti erőforrásból. Nincs ez más­ként az építőipar anyagainál sem. Ezúttal vegyük példá­nak a cementet, és leggyako­ribb felhasználási módját, a betont. A Norvég Betonszövetség' összehasonlító adatai szerint: 1 tonna acél előállításához 700 liter, ugyanennyi tégláé­hoz 200, míg cementéhez 130 liter olaj szükséges. Ha a ce­mentből betont keverünk, és funkcionálisan nézzük, hogy azonos igénybevételnél mennyi az acél, a tégla és a betonszerkezet energiaigé­nye, az előbbi arányok ak­kor is igazak maradnak. Így várhatóan tovább növekszik a beton alkalmazási köre, te_ hát még inkább fontos, hogy az egységnyi mennyiségbe ne kerüljön több cement annál, mint amennyi feltétlenül szükséges. Hazánkban az Mén körül­belül 12 millió köbméter be­tont állítanak elő. Igaz. hogy ennek nagyobb hányada ma már különböző betonüze- mekben készül — innen szállítják az építési helyek­re, valamint az előregyártók ba —. de ennek ellenére nemcsak a maradéknál (a kisüzemeknél, a magánépí töknél) lehetne cementet megtakarítani. Az ÉGSZI Gyorsjelentés egyik múlt évi száma beszámol arról, hogy a budapesti betonüzemek át­lagosan 10.7 százalékos ce­ment-túladagolással dolgoz nak. E többlet mintegy 40— 50 forinttal drágítja a beton minden egyes köbméterét. Miért van ez így — szükség- szerű-e a többletfelhasználás, va sy nemtörődömség okoz­za? A cement tulajdonképpen speciális ragasztó anyag. A kavics- és a homokszemeket i— szaknyelven az adalék anyagot — köti össze. Annál kevesebb kell belőle, minél kisebb a ragasztandó felület, vagyis, ha a nagy kavicsok közti űrt kisebb kavicsok töl­tik ki. így a cementnek va­lóban csak ragasztania kell, nem pedig adalék anyagot pótolni. Ráadásul így lesz erősebb a beton, mivel a túl. adagolt cement — a vasta­gabb ragasztó anyag — nem­hogy növeli, ellenkezőleg, in­kább csökkenti a szilárdsá­got.. Mindebből az követke­Változó Petőfi bánya zik, hogy a homokos kavi­csot osztályozni kell, majd a betontechnológus előírja, hogy melyik szemnagyságú — szaknyelven frakciójú — anyagból, mennyi kell 1 köb­méter betonba. Az optimáli­san előkészített adalékanyag­hoz azután újra csak a tech­nológus által előírt cement­mennyiséget kell hozzáada­golni. HA MINDEN ILYEN EGY­SZERŰ, akkor miért fo­gyasztanak a szükségesnél több cementet a betongyá­rak? (Mert a magánépítőknél ez „természetes”, hiszen ők ritkán juthatnak osztályozott kavicshoz.) Először is, kevés üzemben található megbíz­ható, vizes osztályozó beren­dezés. Gyakoribb a vibráló rostákkal működő úgyneve­zett száraz rendszerű osztá­lyozó, amely a nedves ada­lék anyagot .már nem választ­ja szét tökéletesen. Így a be­tontechnológus a rosszabb körülményeket veszi alapul a receptúrák összeállításánál. Ha ehhez még hozzávesz- ssaük, hogy a munkások se tartják be mindig azt az elő­írást, hogy melyik szemnagy­ságú kavicsból mennyit te­gyenek a betonba, akkor új­ra csak növelni kell a se­men thány adót. És biztos, ami biztos alapon inkább több kerüljön bele, mint keve­sebb. A túlbiztosítást erősítik a pontatlan mérlegek és az elromlott automatikák is. Ha a kezelő nézi a mutatót, ak­kor gyakran megesik, hogy túlfut az előírt ponton, mire ujját leveszi az adagolási vezérlő gombról. Persze létezik „elismerf többletfelhasználás is — . de a gazdaságosságot ilyenkor is vizsgálni kellene. Például, ha a technológia folyós betont kíván, akkor a hígítás töt'-. ténhet vízzel és vegyszerrel is. Ha vízzel teszik, akkor a szilárdság miatt növelni kell a cementadagot. Kérdés, hogy mi olcsóbb: a pótlóla- ,gos cement, vagy a plaszti- fikáló vegyszer? A KÉRDÉS, MI OLCSÓBB; a betongyárak technológiájá­nak tökéletesítése, a munka- fegyelem megkövetelése, vagy az elpocsékolt cement megfizetése? Az évi 12 mil­lió köbméter beton, megszo­rozva a 40—50 forint több­letköltséggel 500—000 millió forintot jelent. Németh K. Géw» Ma is fejlődik, egyre inkább városias jelleget öli telünk is Pctőfibánya. Erről tanúskodik felvc­(Fotó: Szabó SSaöet,) Miért rossz a hatvani kenyér Három-négy hete növek­szik a panaszosok száma. Célpont táplálkozásunk egyik alapvető eleme, a minden­napi kenyér, amely Hatvan­ban hovatovább fogyasztha- tatlan lesz. Hoztak szerkesz­tőségünkbe keletien, máskor savanyú vekniszeletet, de hoztak olyan apró, sziklake­mény zsemlét is, amelyet nyugodtan fölvarrhatott vol­na az ember gombnak a té­likabátjára. Hasonló észre­vétellel többen felkeresték az utóbbi napokban a városi pártbizottságot, illetve a ta­rt ács t ermei és - ellátási elü gy e- let.i osztályát, amelyek kap­csolatot teremtettek a megyei sütőipari vállalat helyi üze­mével, tisztázandó a közvé­leményt foglalkoztató prob­lémát. Néhány, zacskóba gyűjtött „bűnjellel” mi is bekopogtattunk Kasza Kál­mán műszaki vezetőhöz, aki igyekezett kérdéseinkre ér­demben válaszolni. Emberi mulasztás — Kenyerünk az utóbbi hetekben kétségtelenül gyen­gébb. élvezhetetlenebb, mint korábban volt. De rögtön szeretném hozzátenni, hogy Hatvan bolthálózatának el­látásába a gyöngyösiek is be­segítenek. Miért ez a minőségi romlás, amikor éppen az év elején állítottunk münkába egy intenzív dagasztót? To­vábbá ugyanazok dolgoznak műhelyeinkben, akik fél esztendeje még ízletes, szép kenyeret készítettek? Á kér­désre adandó válaszban egy­értelműen a selypi Zsófia- malomból kikerülő, új búzá­ból őrölt lisztre kell utalnom — mondotta Kasza Kálmán. — Az idén gazdag volt a termés, a gazdaságok jól jártak, de ugyanekkor bánja ezt a malomipar, s bánják a pékségek, amelyek a legkor­szerűbb technológiával sem képesek megfelelő árut elő­állítani. A jobbára magas hőfokon szárított búza ugyan­is olyan őrleményt, olyan lisztet ad. amelynek kicsi a sikérterülékenysége. Savfoka magasabb a szabványnál, azonkívül gáztermelő és gáz- visszatartó képessége sem a megfelelő. Ami a súl.yhiá- nyos, apró zsemléket illeti, meg kell mondjam, hogy Ady Endre utcai telepünkön hatva nesztendös formázó­gépek készítik a. péksüte­ményt. naponta húszezret. Ezeknél gyakran előfordul a sülve,sonkulá.s, amit ugyan a ..beol vasúnak" kötelessége lenne észrevenni, s az apra­ját zsemlemorzsa céljára ki­válogatni, de úgy tűnik itt emberi mulasztással állunk - szemben! deje dolgozik a pályán, de a« ideihez hasonló magas savfokú liszttel még nem találkozott. És bár a senk reklamáció nyomán igyekez­nek minden lehetőt elkövet­ni, a mai napig érzékelhető javulást nem mutat a hatva-, ni kenyér minősége. Jártak a Zsófia-malomban, hogy javítólisztet szerezzenek pótlásként. nem vezetett célhoz. Alkalmazzak a sikér- vázat megkötő, hazai gyárt­mányú ascorbinsavat is, de az sem segített, meg aztán nem lehet a végtelenségig adagolni. Egyéb kísérleteik ugyanígy zsákutcába jutot­tak. Hogy mitől remélni még­is javulást? A megye sütő­iparát ellátó selypi malom gabonafelvevő területe egé­szen Hevesig terjed, így fel­tételezhető, hogy az eddigi­nél jobb búza kerülhet még őrlésre. Illetve a termelő gaz­daságok jobban ügyelnek ar­ra, hogy a learatott, begyűj­tött kenyérgabonát hatvan fok felett ne szárítsák, mert a pörkölődés enzimszegény? séget eredményez. A Aranytartalék T TI ? Hosszabb távon mi várha­tó? A hatvani kenyérgyár műszaki vezetője sem a hi­vatalos szerveket, sem ben­nünket nem áltatott. Amíg az idei búzából őrölt liszt dominál az üzemek ellátásá­ban, tehát más országrészek­ből nem irányítanak Heves­be jobb minőségű gabonát, addig többé-kevésbé be kell érnünk az utóbbi hetekben, napokban forgalmazott ke­nyérrel. És ez így lesz annak ellenére, hogy a pékségek dolgozói legjobb tudásukat adják a munkához. A téma kapcsán szót váltottunk ké­sőbb Pete Jánossal, a hatva­ni Lenin Termelőszövetkezet termelési főmérnökével is. Szavai a kenyérgyárban hal­lottakat támasztották alá: a nagyobb búzaszemekben csak a keményitötartalom növekedett, „ sikér ezzel párhuzamosan nem! Ezt sa­ját méréseik éppen úgy iga­zolták. mint a malomban végzettek. Kedvező momen­tum viszont, hogy a közös gazdaság tárol kétszáz vagon olyan búzát, amelynek sikér­tartalma 35 százalékon felül van. tehát javító jellegű. Csak még nem szállították a malomba. Bízzunk benne, hogy megyénkben egyebütt is lói lelhető hasonló arany- tartalék ...! (moldvay) Hatvan fok alatt Ahogyan Kasza Kálmán elmondotta, iuennyaic eeaten .Nwwsmfö 1389. astgüszfcua 21, wdwwf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents