Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-22 / 196. szám

Pillanatképek az egri

eszperantóiskolából

Ünnepség a kórházban

Egészségügyi

dolgozók

Manapság egyre nagyobb szerepet kapnak az eszperantó nyelv által terjesztett gondolatok: barátság, nemzetköziség. béke, nemzetközi megértés, utazás.. .

A fogalmak konkrét formát öltenek az. egri nyári eszperantóiskölában. ötvenhat bolgár, csehszlovák, francia, japán, lengyel, jugoszláv, román, szovjet. NDK-beli és mag zár eszpe- rantista ismerkedik a nyelvvel. tökélesíti a mir megszerzett ismereteit a Kereskedelmi és Vendeglátó- ip.ari Szakközépiskola tantermeiben. A nyelvtanfolyamot, a megye eszperantistái a Szlovák Eszperantó Szövetséggel együtt rendezik. A kéthetes programsorozat leglelkesebb résztvevőivel beszélgettünk.

Vladimír Rotrekl Csehszlovákiából érkezett, mező- gazdasági technikumban tanít.

— Ez az első nemzetközi rendezvény életemben. Ősz fejjel, nyolc évvel ezelőtt önállóan' kezdtem el tanulni a nyelvet. Eddig csak leveleztem. így az első napon nehezemre esett a beszéd. Néhány nap után már azonban természetesnek tűnt, hogy itt állandóan eszperantóul beszélek. A napi ötször 45 perces foglalkozások, a kötetlen társalgások után nem csoda, hogy már eszperantóul is álmodtam.

— Az bizony megesik — '.’észt át a szót Francoise Rouault francia kémikus — különösen akkor, ha az. embert hosszabb időn át mély, pozitív benyomások érik ezen a nyelven. Ami engem illet.

Középiskolások J számára

Színjátszótábor nyílt Felső- tárkányban

Felsótarkanyban

tus 20-an, szerdán megkezdődött a megye középiskolás amak egyhetes színjátszóra bora A rendezvény célja, hogy a fiatalok tapasztalt amatőr rendezők segítségével szert tegyenek arra a mesterségbeli tudásra, amely a színpadi fellépéshez, elengedhetetlen. Természetesen a munka minősége nemcsak ezen a néhány napon múlik: lényeges változásra csak az. iskolai csoportok vezetőivel együttműködve lehetséges.

A hatvan fiatal a megye különböző középiskoláiból verbuválódott: Gyöngyösről. Hatvanból. Egerből és Füzesabonyból érkeztek. Négy csoportban dolgoznak, a színpadi mozgás és beszéd alapelemeivel ismerkednek meg s az előadóművészek műhelytitkaival. A Megyei Művelődési Központ és a KISZ Heves megyei Bizottsága által szervezett továbbképzés vezetője Somodyné. Jámbor Ildikó, aki a terület szakmai irányítója is. Munkatársai nagyrészt szőkébb hazánkban működő szakemberek. A mozgást Gerják István pantomimes. a beszedet Szegi László, a Csokonai Színház munkatársa oktatja. Ä kiscsoport vezetők pedig kiemelkedő amatóregyüttesek vezetői közül kerültek ki. Külön módszertani segítséget kapnak a jelenlevő tanárok, akik figyelemmel kísérik a foglalkozásokat. Ebben a szentesi színjátszó scsakkö- zépiskola egyik végzős osztálya is a segítségükre van. bemutatókkal. ezenkívül filmvetítésekre és előadóestekre is sor kerül. A tábor jó alapot teremt a következő évi Gárdonyi Géza diáknapokon való sikeres szereplésre is.

CíMmsw

1880. augusztus 32., péntek

mindent megkaptam, amire vágytam... Még tavaly elhatároztam. hogy megismerkedem valamelyik szocialista ország életével, kultúrájával. Az. egri nyelvtanfolyam épp kapóra jött.

Kornélia Bilöus-Nagy a romániai Székely udvarhelyről jött. Tizenöt éve a nyelv megszállottja: verseket ír, pályázatokon vesz részt, irigylésre méltó levelező és személyes kapcsolatokat tart fenn, a nemzetközi találkozók vissza-visszatérő „színfoltja”.

— Ezt csak teljes szívvel és lélekkel érdemes csinálni — magyarázza — így még jobban át lehet érezni azt a melegséget, amelyet egy_ egy ilyen találkozó ad. Hacsak tehetem, mindig felkeresem eszperaotista barátaimat. Nemzetközi tapasztalataim alapján állítom, hogy az egri eszperantóiskölában a szervezés és a tanítás nagyon jó, mindannyiunkról odaadóan gondoskodnak. Lesz otthon miről mesélnem a városi klubban és a világtailanok eszperantó- csoportjában. ahol vakírással

tanulják a nyelvet. Egy fiatalember egyébként közülük ezen a tanfolyamon is részt vesz.

•— A mi családunkban mindenki beszél eszperantóul t— mondja az NDK-beli Miké Oeser. — Itt van ez a csodás város, kellemes élmény volt. a szalajka-völgyi kirándulás, volt orgonahangverseny, baráti találkozó a Finomszerei vériygyár eszpe_ rantistáival, szalonnastités, borkóstolás, művészest. S természetesen a tanórák, amelyeken nagyon sok új dologgal ismerkedhettem meg. Ennél többet egy középiskolás ne is kívánjon

★

ötven. intenzív tanulással eltöltött óra. továbbá az erőt. önbi zalmat adó társialgások és a különféle programok után ma este zárja be kapuit az egri nyári nemzetközt eszperantóiskola. A világnyelv régi és újabb hívei a jövő nyáron ismét találkoznak Egerben.

Saiga Attila

kitüntetése

Alkotmányunk születésnapja, augusztus 20_a alkalmából kitüntették a betegségek megelőzésében és a gyógyítómunkában kiválóan tevékenykedő egészség- ügyi dolgozókat. A kitüntetéseket az alkotmánynapi ünnepség keretében dr.Gyet- vai Gyula, az egri megyei kórház főigazgatója adta át.

..Kiváló munkáért” kitüntetést kapott: dr. Debreczeni Zsuzsanna, felülvizsgáló főorvos, dr. Berecz Tivadar főgyógyszerész-hely elles. dr. Sápi Ibolya főorvos. Becsei Istvánná és Bodó Sándorné ápolónők.

Miniszteri dicséretben részesült: Kun Sándorné. osztályvezető ápolónő, Tóth Er- nöné, vezetőhelyettes asszisztens.- Kiss Jánosné ápolónő. Korubszky Sándorné, gazdasági nővér és Simon Irma műtősnő.

A ..Megye egészségügyéért" kitüntető jelvényt dr. Kelemen Zsigmond osztály- vezető főorvosnak és dr. Pusztai János vezető főorvosnak adományozták.

Habán és sárközi stílusú kerámiák Kaposvárról Sr

népi kerámiákat készítenek Kaposvárott. a Fazekas Háziipari Szövetkezetben. Termékeik nagy reszel az NSZK bn exportálják, de Lengyelországba és az NDK-ba is eljutnak az író- kával es erxettel díszített tálak, tányérok es vázak. (MTI-fotó; Cser István felv. — KS.)

CSÖRSZ ISTVÁN:

A KIS MERCEDES

i.

— Látod, pénteken azért mégse mászkálnak itt annyian — mondta a fiú. A lány bólintott. Sűrű, barna haja csaknem eltakarta az arcát.

— Gondolod, hogy fog még a nap? — kérdezie.

— Nem — mondta a fiú. — ilyenkor mar nem fog.

— De érzem, hogy fog.

— Mind azt hiszitek, de nem fog.

A lány egy kicsit csalódott arcot vágott, de ezt is elrejtette a haja. Nyelve hegyével megérintette a felső ajkát. Lábuk alatt, a bástya tövében a házak teteje látszott, a háztetők felett remegett a levegő.

— Mintha csak nyár lenne! — sóhajtott a lány.

.— ősz van — felelte a fiú tárgyilagosan.

— De mégis olyan.

— De hiába olyan.

— Nem vagy valami kedves.

— Az évszakokat nem én rendelem meg és nem te.

— Jó, akkor hagyjuk — kérte a lány. — Miéit beszélünk az évszakokról? Nem vagyunk meteorológusok.

Lassan mondta azt a szót, hogy meteorológusok, hogy ne tévessze el. A fiú észrevette, de nem tett rá megjegyzést. Kicsit unottan nézte a háztetőket. Szombaton és vasárnap nem jártak ide, mert olyankor a sétány mindén padján ült valaki, még akkor is. ha nem volt egészen jó idő. De ide jártak a

hét többi napján, és már mind a ketten unták egy kicsit ezt a helyet. Valahol a János-hegy keleti oldalán

egy vashordót kalapáltak.

— Megint kezdik — mondta a fiú —, és nem fogják befejezni hat óra előtt, majd meglátod,

A lány a háztelőket nézifce.

— Ez így megy minden péntek délután.

— Talán építenek valamit — mondta a lány.

— És éppen péntek délután, mi? Egész héten hozzá se nyúlnak, csak péntek délután!

— Lehet, hogy hozzányúlnak — mondta a lány.

— Még eddig sose nyúltak hozzá. Tegnap lent volt nálunk a Vitics, ő mondta, mert ők is hallják.

—- A miniszter? — kérdezte a lány. *

— Nem. a fia. Évfolyam- társam. de azt mondja, hogy át akar menni a pszichológiára.

— Ha egyszer ahhoz van kedve — mondta a lány.

Fenn a hegyen megint kalapáltak.

— Azonkívül hegésztenek is mondta a fiú. — Most hozott a Vitics faterja egy videomagnót Rómából, de be se tudják kapcsolni, mert ugrál.

— Mit csinál? — kérdezte a lány.

•— A hegesztéstől — magyarázta a fiú. — össze-visz- sza fut a kép. és pont hat óra után csinálják,

— Mert addig kalapálnak

— mondta a lány.

— A tévé is fut az egész környéken. Minden.

— Nem lehet valami kellemes.

— Azt mondja a Vitics,

egy förmedvény az a ház.

Egy igazi ungarische mocsok!

— Hát látta? — kicsit bután hangzott a kérdés, ő is rájött, de nem szívhatta visz- sza már.

— Nagyon unta. hogy ugrál a ké \ átment és megnézte, mit csinálnak. Az építkezés mögött meg a Szász villája van.

— A nagyköveté?

— Azé. Meg a feleségéé. De'inkább az asszonyé, mert valnak., Ez a mandrók szerencséje. hogy nincsenek ott a Szászék. Nyáron járnak oda.

— De addigra meg kész lesz a ház — mondta a lány.

— Ez a hordós.

— Nyavalyát lesz kész. mondom, hogy egy mocsok, és egy mocsok sokkal lassabban készül el. mint egy normális. ezt jegyezd meg. Mert mindig variálhak rajta valamit.

— De mit?

— Hát mindenfélét. Most így, most úgy. Annyiból kész, hogy már csak ronda lehet.

— Te is láttad?

— Ép nem. a Vitics mondta. Mondom, hogy átment a kép miatt, dg nem szólt semmit. Már óvodás korában is ilyen volt.

— Mintha emlékeznél rá

— mosolygott a lány. Kihúzta lábát a cipőből, és megmozgatta a lábujjait. Vörös cipő volt, és a lába egészen fehérnek látszott mellette.

— Hogyne emlékeznék — mondta a fiú. — Egy banyához cipeltek fel bennünket

Az idő pénz!

Az idővel úgy kell gazdálkodni, mint a pénzzel. Az időt is el lehet pazarolni, herdálni, de meg is lehet takarítani.

János pompás ember. Nagyszerű társalgó, régi cimbora és mindig akad a tarsolyában néhány csattanós vicc. A maga szakmájában derekasan helytáll, csak...

— Mi volt veled? Nem jöttél tegnap.

— Bocsáss meg, kérlek! Képzeld, eljött hozzám a János „néhány perces” beszélgetésre. Leült, felállt, megint leült, s csak úgy ömlött belőle a szó. Két óra múlva előkapta az óráját és felkiáltott: Te jó isten! Nekem már egy órája elment a vonatom! Tudod! Nincs szegénynek időérzéke..

Tegnap, mintha rendelésre jött volna, elébem toppant János. A vonattól rohant — mert bejáró — a hivatalba.

— Délután felugróm hozzád, de most, most futnom, ro^ hannom kell...

Már öt lépésre járt, amikor utánakiáltottam:

— Hova rohansz mindig?

A levegőt kapkodva szólt vissza:

— Másfél órás késésben vagyok, lekestem az első vona-i tot!

Hat óra tájban csengettek.

— Szervusz, János! Mikor megy a vonatod?

A sértésnek is beillő istenhozottra János nagyot nevetett

— Na, ne marháskodj! Tudod, hogy nálam hogy van. Mint denki úgy ismer, ahogy te!

— Miért állsz te mindig hadilábon az idővel, Jancsi? Húsz éve ismerlek, de még egyszer sem voltál pontos.

Összedörzsölte a tenyerét.

— Ahá, értem! Most nevelni akarsz. De engem nem lehet ám nevelni, pajtikám. Mert nekem hiányzik az időérzékem, Nincs! Tudod, mi az, hogy nincs? Ha pedig valami nincs, akkor azzal nem lehet gazdálkodni. Erről jut eszembe egy édes kis eset!

— 'Egyszer a feleségemmel randevút adtunk egymásnak Budapesten, a Keletiben. Én Debrecenből jöttem, ő Székes- fehérvárról, a nővérétől. Debrecenben összetalálkoztam a jó cimborákkal és „elment” az idő. Az asszony — angyali teremtés —, hét órát várt rám a restiben .. Addig azonban meg sem csókolt, míg fájdalomdíjképpen nem vettem neki a Rákóczi úton egy új kardigánt.

— Tudod, sajnos, sok rossz szokásunk van, János. Mi az, hogy nincs „időérzéked'’?

— No és? A te hangulatod meg olyan, mint az időjárás. Hol sírsz, hol nevetsz. Nem igaz? Valahogy nincs hangulati érzéked...

— Megneveljük egymást, pajtikám!

Nagyot csapott a tenyerembe.

— Kezdhetjük!

— Akkor vedd a kabátodat és indulj, mert tíz perc múlva indul a vonatod ... És. hogy már az elején harag, sértődés ne legyen, derűs hangulatban, udvariasan, kikísérlek az állomásra ...

Szalay István

a Rózsadombra, mert kertje volt, és persze német óvoda. Mind utáltuk a németet.

— De legalább ott megtanultad, és akkor még észre se vetted.

— Ugyan, hagyd már! Amit a banyától tanultunk, azt mind elfelejtettük. Alig vártuk, hogy elfelejtsük. Amit tudok, azt én tanultam. Később! Mondom, hogy csak arra vártunk, jöjjenek’ már értünk délután. Mindig a Vi ti eset vitték el leghamarabb. Az apja sofőrje. Egy ilyen gülüszemű pali volt. és magázta a Vita eset, ö is hozta reggel, Vitics apja minőig nagy esemény volt, hajnalban kelt, és amit akarsz. Az anyja meg már Rómában volt. •

— Az asszony? — csodálkozott a lány.

— Hát persze, ö szervezte meg, hogy a férje is kimenjen.

— Hogy mik vannak — mondta a lány.

— Undok egy asszony volt. néha láttam, akkoriban feljártak még hozzánk a Fillér utcába. A hallban volt egy márványoszlop, valami tábornok háza volt azelőtt, nem tudom már a nevét. Viticsné irtóra csípte azt az oszlopot. Akkoriban lehetett vagy száz kiló. Állandóan fűzte a férjét, hogy náluk is csináljanak ilyet a hallba, meg a verandára is. Ölelgette az oszlopot, és ahogy néztem, mindig attól féltem, hogy ki- riönti. a ház meg összedől. És mindig ilyen selymekben járt. sárga volt a kedvenc színe, nagy francos mintákkal, a minták még sárgábbak.

— Rémes lehetett — mondta a lány. — Figyeld, elhallgattak.

— Mindjárt kezdik. ne ' félj. Szóval, ha ezek most elválnak, és hazajön Viticsné, akkor a háznak lőttek.

— A hordósnak?

— Hát igen. |

— Miért, most nincs itt az asszony ?

— Lengyelben van.

— Akkor meg mi köze van a más házához?

— Nem másé, az isten áldjon meg, az övé előtt épül ez a rondaság! A Vitics apja meg ő elváltak, nem tudtad?

— Nem én.

— Mit gondolsz. Azt nem lehet kibírni sokáig. Az asz- szony most a Szász felesége, érted, tőle válik el majd a tavasszal. Vitics apja nyolc évig bírta vele. de az\vo!t a rekord. Akkoriban csinálták a Viticset.

— Szegény — mondta a lány.

— A válásra kapott egy amcsi tévét, háromszor kettes képernyője van.

— Azt egyszer megmutathatnátok — kérte a lány.

— Nem érdemes, ugyanis rossz. Valami ciki volt vele, és senki se vállalja a javítását. Ez a hülye kezdte piszkálni, mert azt hiszi, hogy mindenhez ért. Úgyhogy végleg tropára ment. Az apja egy tőtű adminisztrátort vett. el a minisztériumból, de már attól is elvált. Vitics azt: mondja, teljesen tönkrement idegileg amellett a tehén mellett.

— A sárga mellett ~ mondtató lány.

— Hát igen. A videót meg a másik váláskor kapta.

— Furcsa szokás, de nem rossz.

— A Lacinak nem. az biztos. Megint kezdik, mit mondtam? — intett a hegy felé.

— Hallom — mondta a lány. Óvaio-san visszadugta* lábát a cipőbe.

^ (Folytatjuk