Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-20 / 195. szám
/ A legfontosabb a minőségi nevelőmunka BESZÉLGETÉS AZ ÚJ TANÉVRŐL 7* 'Néhány nap múlva véget ér a diákok számára annyi örömet hozó vakáció, s megszólal a tíz munkás hónap kezdetét jelző első csengetés. Az új tanév bővelkedik feladatokban, sajátos tennivalókban. Ezekről beszélgettünk a megyei művelődésügyi osztály képviselőivel: dr. Kovács Pálné osztályvezető-helyettessel, Kovács Sándor csoportvezetővel, Búzás Zoltán és Bógyi Kálmán főmunkatársakkal. Búzás Zoltán Ezerrel több hely — Mi várható az óvodákban? Több kicsi jutott-e be, mint korábban? BUZÄS ZOLTÁN: — Mindenütt értékelik majd azt, hogy meddig jutottak az új nevelési program végrehajtásában, s ettől függően alakítják ki leglényegesebb elképzeléseiket, terveiket. Továbbra is nagy gondot fordítanak az anyanyelvi ismeretek gyarapítására, s az egészséges életmódra szoktatásra. Nem feledkeznek meg arról sem, hogy a hátrányos ‘ helyzetű apróságokat és a cigánygyerekeket támogassák. A felvételeknél őket előnyben részesítették. EZ érthető is, hiszen jókora lemaradást kell behozatni velük. Szorosabbá, gyümöl- ! csözőbbé vált — ám ez még i fokozható — a gyermekintézmények és a szülők kapcsolata. Az is örvendetes, hogy kedvezőbbé formálódtak a személyi feltételek. Az egy csoportra jutó óvónők száma — furán hangzik, de szükség van erre a statisztikai mutatóra — 1,7-ről 1,9- re emelkedett. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban képzik a középfokú végzettségű utánpótlást. A képesítés nélküliek tábora örvendetesen csökkent, ma már csak 6,1 százalék. BÖGYI KÁLMÁN: — Jó hír az is, hogy a korábbi évhez viszonyítva ezerrel több kisfiút és kislányt vehetnek fel. Az építők általában igyekeztek helytállni, mégis előfordult az, hbgy nem tartották a szavukat. Ezért tolódik el októberre az átadás Tarnazsadányban és E gérbaktán. Új tantárgyak — Hogyan, milyen módszerek hadba vetésével lehetne az eddiginél is hatékonyabbá formálni a képzést és a nevelést az általános iskolákban? KOVÁCS SÁNDOR: — Folytatódik az új tantervek bevezetése. Ez nem kis feladat, de pedagógusaink nem riadoznak a többletterhek- től. A továbbképzési kabinet gondoskodott arról, hogy a nyár folyamán elsajátítsák a szükséges tudnivalókat. EnföNénüisM \ 1980. augusztus 20., szerda nek érzékeltetésére csak egy adatot említek: a különböző tanfolyamokon mintegy háromezren vettek részt. A Művelődési Minisztérium arról értesített bennünket, hogy a tankönyvek időben megérkeznek az oktatási intézményekbe, azaz késésük vagy hiányuk — erre is volt már példa — nem akadályozza majd az érdemi tevékenységet. Hadd említsem meg azt, hogy két új tantárgy is belép. A hetedik és a nyolcadik osztályban szeptembertől oktatják a honvédelmi ismereteket, a harmadikban és a hetedikben pedig a közlekedési tudnivalókat. Az előbbi anyagot nemcsak számon kérik a tanárok, hanem osztályozzák is a fel- készültséget. Azt hiszem, nem kell különösképp magyaráznom, hogy az ilyen irányú tájékozottságra is szüksége van a mai ifjúságnak. A tankötelezettségi törvény előírásait következetesen be kell tartani. A nevelők eddig is erre törekedtek — erről tanúskodnak az ellenőrzések kedvező tapasztalatai —, de a cél érdekében még korántsem tettek meg mindent. Ezt jelzi az is, hogy a megye diákjainak csak 87,2 százaléka fejezte be tanulmányait tizenhat esztendős korig. Az előreléBógyi Kálmán pés jegyében formáltuk differenciáltabbá a beiskolázást, ezért emeltük a gyermekvédelmi munka színvonalát. Ennek érdekében az anyagi áldozatoktól sem húzódoztunk. A ■ nevelési segélyek összege ebben a tanévben egymillió forinttal nő. — Lesz-e több szemléltetőeszköz? BÖGYI KALMÄN: — Alapvetően jónak ígérkezik a központi — a pénzt a minisztérium és a megyei, tanács adja — tanszerellátás. Szűkebb pátriánkra hárommillió forintot fordítottak. Ez tetemes summa, de az igényeket — s ezt felesleges kendőzni — nem elégíti ki. A hiány pótlásában segíthetnek a községi tanácsok. Eddig igazi mecénásnak bizonyultak, reméljük, ezután is jó gazdaként patronálják az oktatásügyet. — Véleménye szerint ki- elégitöek a tárgyi feltételek? — Azt hiszem, akkor fogalmazok helyesen, ha azt mondom, hogy anyagiak híján nem fejlődhetnek a kellő utemben. -Eggyel-tobb lesz a körzeti intézmények száma, hiszen az erld tanulókkal is Tarnaörsön foglalkoznak majd. Szűkebb hazánkban tizennyolc új tan- és négy tornatermet vehetnek birtokba a fiatalok. Ez önmagában szépen hangzik, de az is tény, hogy a diákok száma mintegy kétezerrel több az elmúlt tanévinél. Az viszont megnyugtató, hogy harminc új napközis csoport indul, azaz ezerrel több ifjú másnapra való felkészítéséről gondoskodnak majd a pedagógusok. / Kevács Sándor Egységesebb követelményrendszer — Változások színtere lesz a közéxnskola is. Hallhatnánk ezekről részletesebben? DR. KOVÁCS PÁLNÉ: — Itt is a nevelőmunka minőségi fokozása a legsürgetőbb teendő. Emellett mindent meg kell tenni a felzárkóztatás érdekében. Ha ez megvalósul, akkor a gyerekek sokkal könnyebben birkóznak meg a régire épülő új ismeretekkel. A gimnáziumok második osztályában bevezetik a pályaorientáció című tantárgyat. Ez elősegíti azt. hogy a fíúk-lányok reálisan ítéljék meg adottságaikat, hajlamaikat, képességeiket. Így aztán harmadikban — jövőre indul a fakultáció — már magabiztosabban döntik el. azt, Dr. Kovács Pálné (Fotó: Szántó György.) hogy merre haladjanak. Egyébként már másodikban is lehetőségük adódik — igaz, csak heti két órában — a választásra. Tanulhatnak oroszt, matematikát, második idegen nyelvet, biológiát és latint. Osztályzatot csak az utóbbiból kapnak. Annak is örülhetünk, hogy egységes követelmény- rendszer érvényesül majd. A minisztérium meghatározta azt a szintet, amit a továbbhaladás érdekében mindenkinek teljesítenie kell. Eddig ez nagyon hiányzott, s olyan tanárok is akadtak, akik túlzott igényekkel léptek fel. Az is egyértelmű, hogy csak a tantervi anyagot lehet számon kérni. A jeles például annak jár, aki ezt elsajátította. Egyébként minden intézménytípusban tovább folytatódik az új tantervek térhódítása. Az is fejlődés, hogy a szakmunkásképző intézetekben mind több szakoktató szerzi meg a pedagógiai képesítést. Javultak a tárgyi adottságok is, új, korszerű gépekkel gyarapodtak a tanműhelyek. Ez elsősorban a Finomszere Iveny gyárra és a Csepel Autó 3-as számú egri gyáregységére vonatkozik. Egyébként — s ez is fontos — életbe lépnek az új szakmai tantervek is. Végezetül hadd jegyezzem meg: kollégáimmal együtt úgy érzem, hogy megteremtettük az eredményes munka legalapvetőbb feltételeit. A többi már a diákseregen múlik... Pécsi István Utak visszafelé Esténként, mikor félerővel égtek a neoncsövek az Eötvös Kollégium folyosóin, a tanulószobában gyakran elfogott a lelkifurdalás. Vajon érdemes volt-e a család emberöltőkre visszamenően megszokott foglalkozásait elhagyva, a gyakorlati élettől olyannyira távoleső pályát választanom? Furcsa volt ez a bűntudat, hiszen egyetemre kerülésem előtt kívántam ezt az „elszakadást”. Nem az emberektől, akik jedzött felnőttem, hanem a bennem motoszkáló hajlamaimnak megfelelően. A lelkifurdalást persze, a tanulmányaim során előforduló, s enyhén szólva sápatag, vérszegény bölcsészeti tárgyak is fokozták. Ügy éreztem, ingyenélő vagyok; míg mások sokkalta fontosabb tevékenységet fejtenek ki, én eltartottként merőben haszontalan elméletekkel tömöm magam (mint később kiderült, egyik-másik tárgyat illetően ez igaz is lett). Az elszakadás veszélye alig ■ néhány egyetemi ,hőaap_uLán már kísérteni kezdett. Ha csak arra figyeltem, hogy az ösztöndíj nyújtotta szerény anyagi lehetőségekhez képest is, de követtem a diákdivatot, máris észre kellett vennem a különbséget az otthoniak és a jómagam öltözködése között. Otthon az olcsó konfekcióruhák „divatja” uralkodott, én viszont — ha árban nem is magasabb —, de hanyagabb eleganciájú viseletekre tértem át. Ha volt munkatársaimmal találkoztam, akikkel az üzemben egy-két hónapot együtt dolgoztam, úgy éreztem, szinte kirívónak találják diákos könnyedségemet az öltözködésben. Volt osztálytársaim hozzám képest amúgy is komorabbnak tűntek — pedig csak a felelősségük volt nagyobb, hiszen nap mint nap precíz gépeket kezeltek avagy egyesek már kisebb üzemrészt irányítottak. A diákévek szükségképpen kitolják az egyéniség kialakulását, véglsgesedését. KéSTATISZT1KA1 „KÖRKÉP” Egészségesebb a lakosság összességében javult a magyarországi lakosság egészségi állapota — ezt mutatja az a statisztikai mérleg, amely az 1979-es esztendő kórházi és betegforgalmi adatainak elemzésével most készült el az Egészség- ügyi Minisztériumban, Ebből kitűnik, hogy igaz, az ország tavalyi egészségügyi helyzetképe csak kis mértékben jobb, de jobb mint az 1978- as „kórkép” volt. A halálozási arány a megelőző évhez képest 1979-ben 13,1 ezrelékről 12,8 ezrelékre csökkent. Tovább javult az egy éven aluliak halandósági aránya, nem emelkedett tovább a 40—49 éveseké, az 50—59 éveseknél csak kis mértékű volt az emelkedés. A csecsemőhalandóság ezer élveszülöttnél 24,4-ről 23,7- re csökkent, de az európai országok között ezzel továbbra is kedvezőtlen helyen vagyunk. A halálokók között még mindig „vezetnek” a keringési rendszer betegségei, a daganatos betegségek, a balesetek, a légző- és emésztőszervi betegségek. Az első kettőnek a halálozási arányszáma az 1978. évi értékhez képest valamelyest csökkent. A megelőző évi szinten alakult tavaly a belesetek. a mérgezések és az erőszak miatt meghaltak aránya. A tízezer biztosítottra jutó új rokkantsági nyugdíj-megállapítások száma kis mértékben — két százalékkal — emelkedett. A táppénzesek napi átlagos száma és a táppénzesek aránya — 5,7 százalék —valamint az egy dolgozóra jutó táppénzes napok száma — 17,5 nap — 1974-től kezdődően emelkedett, 1979-ben azonban némi javulás következett be. Kedvező, hogy 1979- ben nem volt influen. zajárvány, s kevesebb megbetegedés fordult elő fertőzések miatt is, mint a megí előző évben. A kedvezőtlen jelenségei! közül elsősorban a nagy rubeólajárvány említendő meg; mintegy hat hónapig a bejelentett megbetegedések száma meghaladta a világvij, szonylatban is súlyos, 1973—» 74. évi járványt. A foglalkozási megbetegedések száma valamelyest növekedett, ami a kiterjedtebb szűrővizsgálatokkal hozható összefüggés^ be, A bejelentett üzemi balesetek száma 2,3 százalékkal,’ a halálos üzemi balesetek száma 4,6 százalékkal csökkent. Az üzemi baleseteknél viszonylag magas volt a fia-; talkorúak aránya. A személyi sérüléssel járó közúti halesetek száma 1979. ben három százalékkal volt magasabb, a megsérült személyek száma két százalék-i kai emelkedett, jelentősen —■ 13 százalékkal — csökkent viszont a baleset következtében meghaltaké. Folytatódott ’ a daganatos és tüdőbetegségek szűrése. A lakosságnak mintegy háromnegyede az elmúlt évben is részt vett tüdőszűrésen. Változatlanul kicsi a tízezer szűrésből kiemelt új tbc-s meg betegedé-' sek, növekszik viszont a tüdőtumorral nyilvántartottak száma. A rákszűréseken a korábbinál százezerrel többen vettek részt. Az 1973-as népesedéspolitikai határozat alapján számos intézkedés nyomán lényegesen javult a nő- és gyermekvédelem, csökkent a művi ter-‘ hességmegszakítások, a spontán vetélések száma. A korszerű fogamzásgátlók használata elterjedt, és jelenleg a szülőképes nőknek mintegy 25 százaléka védekezik) A csecsemőhalálozás további csökkenésében jelentős szerepe van annak, hogy az intenzív ellátásra szoruló újszülöttek újszülött-intenzív központokban helyezhetők el) Változó Eger változó értelmisége Megjelent a Hevesi Szemle legújabb száma Á Hevesi Szemle 1979. évi pályázatának egyik díjnyertese, az Ebergényi András—Kovács Endre szerzőpáros szociográfiai tanulmánya a változó Eger változó értelmiségéről ad számot. A „Jelenünk” című rovatban megjelenő tanulmány mellett számos más éróékes írás színezi a megye országos terjesztésű közművelődési folyóiratának legújabb számát. Csak ízelítőül néhányat ebből: Remenyik Zsigmond Latin-Amerikában. Fekete Sándor Lenkey tábornok című drámája, az Agria ’80 keretében mutatták be Egerben. (Részlet). Történelmi arcképcsarnok: Joő János, Eger reformkorának kiemelkedő alakja; Betyárvilág a Bükk és a Mátra vidékén; Visszajelzés — gondolatok a Gárdonyi Géza Színház 1979—80. évadjáról. Gazdag könyvrecenzió, változatos grafikai, és fotóanyag színesíti a Hevesi Szemle, Heves megye közművelődési folyóiratának harmadik szá-; mát. giáim a műit iránt. Azonosítottam a belső konfliktusaimat — én is ugyanazt éltem át, mint annyian az elmúlt fél emberöltő alatt: az új, hagyományok nélküli értelmiségi „születési fájdalmait”. az „első nemzedék” vívódásait. Mert nem megbánásra van szükség, még csak nem is arra, hogy az ember ne feledje, honnan jött, hanem arra, hogy tartós kapcsolatot kössön az elbocsátó közösséggel. érezze a „hátországát”. Mert nincs árvább állapot a gyökértelen értelmiségi létnél. S e tartós kapcsolatot annak a legnehezebb kiépíteni, aki igazán huzamos iáéig nem is élt együtt természetes közösségével. Nekem a nyári konyhalegénykedé- sek, segédmunkáskodások avagy a szereidében töltött idő csak átutazást jelentettek egy-egy új tanévhez. A „hátország” biztosítása látványosan nem megy — nem elég a poharazgatás a volt barátokkal, a gyerekkorra avagy a fiatalságra emlékezve. Már csak azért sem, niert a gyerekkori színn»eg a roncstelep környékét elsodorta az idő, új lakótelepek épültek a hajdan gazos környékre, négysávos felüljáró ível ott, ahol ecetfák lombja zöldellt. Am legyek bár elméletek-5 kel, könyvekkel megpakolva más ember, mint a néhai, de a régi szívvel kell az idáig vezető utat minduntalan megtenni és járhatóan tartani. .tereket,—taherpalyaudv^r.. Marafkó Lászlói