Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-15 / 191. szám

Műemlék templom Gyöngyöspatán Megyénk egyik nevezetes műemléke a gviingyöspatai temp­lom, amely helyreállított tormában várja a hazai és a kül­földi turistákat. (Fotó: Szabó Sándor) „Szép szó’ Televíziós irodalmi folyóirat születik ' — Még ez év októberében tv-irodalmi folyóirat muta. kozik be a televízió képer­nyőjén — számol be a Ma­gyar Televízió legújabb kéz. deményezéséről a szerkesztő KuvzkgsJudit- — Sokfele el­gondolás és ötlet után rnü-- sorunkat végül is „Szép szó' címmel adjuk. — Mivel foglalkozik majd a tv irodalmi folyóirata? — Mindenekelőtt a ma’ magyar irodalmat kívánjuk bemutatni- A szerkesztő bi- zuüság: Burányi Fertti r, Huta Imre es Iíoczkás Sán­dor. A jelenlegi elképzelé­sek szerint a kéthavonta je­lentkező programot szaba­don. kötöttségek nélkül akar­juk kezelni. A „számok" ezért várhatóan jócskán kü­lönböznek egymástól szerke­zetükben is. A folyóirat versrovata az élő magyar költészetet szeretné tolmá­csolni. Prózában viszont olyan írásokat szándékozunk bemutatni, amelyek esetleg kiszorultak máshonnan. í«v többek közptt a tárcám a Iákat. Az írókat ösztönözni szeretnénk, hogy külön ne­künk írjanak i’ miket. Lesz dramatizált játékokkal, egyfplvonásosokkal foglal­kozó rovatunk is, fórumot kívánunk biztosítani ennek az eléggé mostohán kezelt műfajnak­Maszk nélkül Nagy Attila és Vitai Ildikó gyobb harcainkat, a csönd: Az egriek körében eddig osztatlan sikert aratott a Maszk nélkül című rendez­vénysorozat. amelynek a Dobos presszó adott otthont. Ez Bitskey Tibor es Szirtes Adam sokszínű egyéniségé­nek, gonddal összeállított, színvonalas műsorának kö­szönhető. A sort most Vitai Ildikó es a háromszoros Já- szai-díjas Nagy Attila foly­tatta. A művésznőt — egyéb­ként a beteg Lelkes Dal ma helyett érkezett — és kollé­gája; a színházkedvelők, a tévénézők országszerte isme­rik. Épp ezért teljesen fe­lesleges volt őket egy kény­szeredett riport keretében bemutatni. Ez a jóakarata, de gyengécskére formálódott próbálózás csak az időt ra­bolta el az igazi produkció elől. ajándékozhatott volna meg bennünket. .Szerzeményei azonban egysíkúnk, tolmá­csolásuk nem villanthatta fel adottságainak gazdag tárhá­zát. Egvediil Szergej Jesze­nyin Bokraim közt című. lí- raiságtól fűtött költeményé­nek előadásával érte el a rá jellemző szintet. Mind"', azért érződött eny- nyire. mert Nagy Attila hi­hetetlenül bőkezűen szórta tehetségének ritka kincseit. Mindig tudtuk, hogy kivéte­les képességeivel, szép. szinte minden árnyalatot érzékelte­tő hangjával, okos szövegér­telmezésével a magyar szí­nészvilág legjelesebbjeinek kürebe tartozik. Ilyen remek­lést fnéasérn vártunk tőle. ö sem törekedett hatásos szer­kesztésre. mégis hangsúlyozta — szinte szünet nélkül kö­az idegnyugtató békére, a társra vágyásukat sarkal­ló. sugalló, a csalva csalató szerelemről. Nemcsak a gondolatgaz­dagság bilincselte le a figyel­met, hanem a művészi re­meklés is. Került minden hatásoss biztos sikert ígérő sablont, megszabadult a tisz­tes rutin adta biztonságtól, s egészen visszafogott eszkö­zökkel, teljesen egyéni fel­fogásban adott elő minden egyes művet. Azt mondta: művészi ars poétikája az, hogy élő kapcsolatot teremt­sen a közönséggel. Ez az óhaja most mara- déktalanabbul valóra vált, mint bármikor ... Pécsi István — Beszélgetéseket turbó mázó rovatunkban írok vi­tatkoznak majd a színen, irodalomról vagy bizonyos szóra teendő jelenségekről, tehát mindarról, amely az irodalmon át a mához kötő­dik- A vitákban részt vesz­nek majd irodalmon kívül­állók is. Azt szeretnénk, hogy bárki szót kaphasson, tehát tz olvasó munkás is. — Kikel vonnak he az el­ső szám vitáiba? — Az első összeállításunk­ban Adóm György biológus­sal 'Mezei András költő. Qe- revit’h J. pszichológussal pe­dig Gellert Kiss Gábor be­szélget. Tárgyalások folynak már más ismert személyisé­gek. így például Marx György fizikus bevonásáról is. Nyilvánvalóvá szeretnénk tenni mindenki előtt, hogy az irodalom nem elszigetelt jelenség. — Lesznek-e kuriózumok is? — Külön keretet igyek­szünk biztosítani azoknak az irodalmi örökségeknek, ha­gyományoknak, tárgyi doku­mentumoknak, visszaemlé­kezéseknek, amelyek kiestek valamiképpen látómezőnk­ből. Mire gondolok? Példá­ul szétnéznénk Szatmárcse- kén. Kölcsey Ferenc hajdani rezidenciáién. Emellett tu­dósítani fogunk a magyar irodalom híréről a nagyvi­lágban. valamint a nálunk publikált külföld.; irodalom­ról is. Végül lesz egy kri­tikai észrevételeket megfo­galmazó jegyzetünk, amely­ben szerkesztőségünk véle­ményét fogalmazzuk meg egyről-másról — Az írók tehát újabb publikálási lehetőséghez jut­nak? — Célunk valóban az. hogv az írók hozzánk is be­kopogtassanak friss alkotá­saikkal. Ami pedig a néző- közönséget illeti, úgy véljük, átlagos műveltségű emberek műsora lesz. olyanoké, akik szeretnek olvasni és tájéko­zódni a nagyvilág dolgaiban, es egyúttal rangos irodalmat kapnak. — ízelítő az első. októberi műsorukból? — Egy József Attila-vere­sei indúlunk, ''majd Koczkás Sándor mond rövid beveze­tőt. Képernyőre kerül egy kizárólag számunkra íródott Tatoy Sándor-novella, né­hány Weöres Sándor-ver s, egy Szakonyi Károíy-novella dramatizált feldolgozása. El­ső beszélgetésünk pedig Ka­rinthy Ferenc és Zelk Zol­tán között zajlik le . .. (Sz. B.) A pillanatnyi bosszúság azonban hamar feloldódott, erről gondoskodtak az est valódi főszereplői. Természe­tesen akarva-akaratlanul ők is versengtek, s a hallgató­ság is minősített. A művész­nő az általa megzenésített verseket énekelte. Válogatá­sát nem szabályozta semmi- l.v rendező elv. Ez persze nem hiba, nem vétség vala­miféle kötelező előírás ellen, ettől függetlenül még sokáig emlékezetes élmenyekkel Augusztus 18—20. között Gyulán tartják a XVIII. or­szágos nemzetiségi fesztivált. A hazánkban élő délszláv német, szlovák és román nemzetiségek ének- és tánc- együttesei, szólistái, hagyo­mányosan, alkotmányunk ün­© Mmm lügt), augusztus 15., péntek vették egymást a címek és a versek —, hogy kedveit poé­táit azért hívta segítségül, hogy az élet értelmét fesze­"esse., Nagy Lászlóval, József At­tilára/, Gyurkovics Tiborral, Ladányi Ferenccel, Csőri Sándorral, Szabó Lörinccel együtt vallott a sorsunkat át meg átszövő, a tagadva is je­len lévő. a perceinket érte­lemmel felvértező, a jóért, szépért, a társadalmi igaz­ságokért vívott kisebb-na­nepe alkalmából kulturális seregszemlén demonstrálják: Magyarországon él és virág­zik a nemzetiségi kultúra és épmüvészet. A részt vevő együttesek 18- án Békés megye két közsé­gében, Mezőberénvben és Tótkomlóson lépnek színpad­ra. Az ünnep előestéjén. 19- én népviseletben vonulnak fel Gyűl város főutcáján, s bemutatót tartanak. Ezután a szabadtéri színpadon adják elő a nemzetiségek dalait, lancai t. Délelőtt tíz órakor Stol- werk Vendel a gyári híradó stúdiójában fogjui ejtette Trahoma újítási felelőst, el- barikádozta magát, majd a hangszórókon át közölte fel­tételeit a túsz szabadon bo­csátását illetően. Eszerint öt évvel korábban beadott újí­tásával kapcsolatosan egyér­telmű és végleges választ vár. A sebtében összehívott vál­ságstáb élére dr. Barkách munkaügyi osztályvezetőt nevezték ki. A testület — a demokratikus játékszabályo­kat mélyen sértő módon — hiányosan ült egybe, ugyan­is az összehívást elrendelő stencil sokszorosítását nem kezdhették el a belső igaz­gatási osztály vezetőjének aláírása nélkül, ő viszont külső revizori munkán volt. Közben letelt a terrorista ál­tal szabott első határidő, minekutána a túszdráma helyszínéről tízpercenként felhangzott az üzemi lap leg­utóbbi számának vezércikke, amely a termelékenység és hatékonyság helyi relációit feszegette, igen eredeti meg­közelítésben. Nyomban több műhelyből jelentették, hogy a dolgozók kéziszerszámokat, valamint egyéb álló- és for­góeszközöket emelgetnek üte­mesen a magasba. A válság­stáb azonnal az irattárba sie­tett. ahol azonban kiderült, hogy az újítási javaslatot három évvel korábban a szakértői bizottság vezetője vette ki. aki egy évvel ké­sőbb kifejtette: az ötlet nem rossz, bár nem teljesen ere­deti. ezt ő. mint az adott üzemrész vezetője jól tudja, de némi kiegészítéssel tűr­hető újítás lenne belőle, fel­téve. ha társszerzőként a maga elképzeléseit hozzáad­ná az ügyhöz. , A válságstáb úgy ítélte meg. hogy a terrorista által megszabott végső határidő Nyugi? Mi magyarok általában nem tartozunk a nyugodt embe­rek közé Ezt ezeréves történelmünk során számtalanszor bebizonyítottuk, nem is szólva vándorlásainkról, kalandozá­sainkról, míg végül aztán első királyaink megelégelték a portyáké, nomád életet, és politikai okokból, drasztikus szi­gorral — milyen bölcsen tették — letelepítettél?, földhöz kő« főitek minket. Szóródásunk a világban is az/t bizonyítja, hogy a magyar nyugtalan vérű, türelmetlen fajta, heves, lobbanékony, aho-. gyan a régi történelemkönyvek is írják, A világ azonban — benne az ember is — változik. Ke­veredünk. formálódunk, alakul a szemléletünk- Természete­sen nem össznépi méretekben változunk meg, bár viszonya­ink, körülményeink, lehetőségeink alaposan hatnak ránk. Nem lettünk ..hidegvérnek'', mint az angolok, bár hidegvé- rüséguk ellen ők maguk tiltakoznak leginkább — amely testvérháboruikat is ide számítva — indokoltnak tűnik.-- Nyugis a magyar? — Ne vicceljen! Közlekedjen és nyomban megtudja, hogy milyen nyugodtak vagyunk. Diskurzus közben az ember szívesen vív szócsatát: — És ha munkáról van szó? Elhalkul a szava, látni rajta, hogy erősen tűnődik. — Bálja, ebben van valami! Sokan ügy dolgoznak, hogy masok is hozzáférjenek a munkához. — Magát idegesítette, hogy aratás idején szakadt az eső, hogy árvizekkel kellett dacolnunk heteken keresztül? — Nagyon is .izgatott, sok-sok embernek napi témája ma is. Mi lesz ha? Hogyan alakul a népgazdaság, az ország, a csaladok helyzete akkor... Ha van idő nyugodtan beszélgetni, akkor — ha odafi­gyel — sok mindent megtudhat egymásról az ember, Vér- mérsékletek és véleményeik, szemléletek és meggyőződések válnak nyilvánvalóvá anélkül, hogy szándékosan „kikérdez­nénk’’ egymást. — Mi megy nálunk nyugisán? — Szolgálták-e már ki cipőiizletben? Hívott-e már kis­iparost, mert — mondjuk — elromlott a csap. beletórí a kulcs a zárba? Mit tapasztalt egyik-másik közhivatalban, amikor éppen halaszthatatlan ügyben kellett eljárnia? Várt-e már otthon a lakásában gázost, parkettázót, villanyszerelőt valamelyik vállalattól, vagy ktsz-től? A kérdések önmaguk helyett beszélnek. Bizony vannak, és lettek szép számmal ebben a hazában nyugis emberek. Iszonyatosan nyugis emberek! — De csak akkor, ha. ■. — Mi az, hogy ha? — Ha a rendes napi munkáról és. nem a tusiról van szó! Mert a tusi. az más kategória. így fordul elő azután az a furcsa ellentmondás, hogy valaki nyugis, ha a nyolc óra munkaidejét tölti, de abban a pillanatban felgyorsul, amikor nem a hivatalos melóról van szó. — Kétféle emberi természet? — Egyféle emberi magatartás! A nyugisok, a „csak” önmagukat látóké! — Es mit csinálnak a nyugisok, ha éppen velük szem­ben nyugidnak? — Tele szájjal kiabálnak, méltatlankodnak, szidjak az önmaguk fajtát, csak éppen arra nem gondolnak, hogy... — Ismeri Hétházit? — Nyugis ember! Azt tartja, úgyis minden megoldódik egyszer. A minap, amikor a főnöke számon kérte tőle a munkát, vállat rántott: — Miért idegeskedik, főnök? A SALT kettőt sem rati­fikálták még. pedig az mar csak fontos lenne. Kérdéssel záródott a diskurzus: — Meddig nyugi a nyugi? Mert ugyebár egy bizonyos határon túl- • • No, de erről majd máskor... Szalay István Uözelegvami — latva a me­rénylő eddigi elvetemült Öt­leteit — a féléves tervjema- radós biztos bekövetkezését eredményezheti. Ezért úg> döntöttek, hogy a szóban forgó újítást — a dokumen­táció hiányában is — elfo­gadják, egyetlen jogos szer­zőjének kétezer forint ötlet- díjat ajánlanak meg, s kivá­ló újító címet adományoz- ■ nak neki. A műszaki igazaa- tóhelyettes megnyugtatólag hozzátette: — Ez még nem jelenti az újítás bevezetését is! — Sőt, ha Trahoma kisza­badult. kezdeményezhetjük az intézkedés semmissé nyil­vánítását — fűzte hozzá dr. Bél vállalati jogtanácsos. Közölték a kompromisszu­mos javaslatot Stolwerkkel. Hosszú másodpercek után jött a válasz: „Rendben”. Ekkor azonban a mikrofon körül dulakodás zaja hallat­szott. majd egy új hang. Trahomáé szólalt meg az éterben. Pontosabban az ét­teremben. ahol a válságstáb ülésezett. — Itt Trahoma. Trahoma beszél. Kiszabadultam, s most Stolwerk van az én fogsá­gomban. A feltételeket nem fogadom el. Ha ő kiváló újí­tó. akkor én minimum érde­mes újító vagyok, S fizetés­emelést kérek. A válságstábban pánik tört ki. Közeledett az ebédidő, amikor az éttermet éhes em­berek özönlik e[, akik szem­es fültanúi lesznek az alku­dozásnak. Ebben a pillanatban ntes- siiketült minden hangszóró, a neoncsövek kialudtak. Tra­homa csodálkozó, majd ré­mült arckifejezéssej geszti­kulált a stúdió üvegablaka mögött, kérdőn böködött a mikrofonra, kiabált, de kí­vülről egy hang sem jutott ki. Szerelők szaladtak minden­felé. Nagy sokára egyikük az alagsorból a megszeppent Vandájáéval, a gépműhely takarítójával jött felfelé, aki zsinórján lóbált egy villany- rezsót. — Ügy látszik, zárlatos. Barkách elvtárs — mondta bűnbánóan. Ekkor felpattant a stúdió ajtaja, s Stolwerk diadalma­san vonszolta maga után Frahomát, akit a pillanalnvi z.űrzavarban újból foglyul ej­tett. Az üzemi • lap következő számában nagv vezércikk je­lent meg, mely kegyetlenül elverte a port az illegálisan rezsót, kávéfőzőt és egyéb magáncélú gépeket használó pazarló és felelőtlen dolgo­zókon. Maxafkó Lás/,lé I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents