Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

mm ’so v­Gyilkosok Száraz György drámája a főiskola udvarán Ha Teli Vilmost mutatnák be, almakiállllás. ha a Itt. Rlchai'dot, nyilván lótenyész­tési nyílt volna« — dohogtam magamban, mert valóban nem értettem, miért kellett az egri „Lyceum" előcsarno­kában Száraz György Stm- melwfetsröl szóló. Gyilkosok című drámája kapcsán és ürügyén „korabeli” tárlót nyitni az orvostudomány ha­zai történetét Illetően. Hogy hol boncolt Semmelweis, az igen érdekes lehet egy mú­zeum, vagy egy állandó kiál­lítás anyagaként, de aligha vonzó egy szabadtéri színházi est közönsége számára. Jelenei a drámából. Balról jobbra: Miklóssy György, Reviczky Gábor, Végvári Tamás és Kertész Péter ' Bár, ki tudja. Gustibus non est disputandum. Az ízlése­ken nern lehet vitatkozni. Azért persze néha nem ár­tana. Nos, a precízen megrende­zett kiállítás után egy precí­zen megírt drámát hallhatott és láthatott a bemutató kö­zönsége. Amiből a „hallha­tott” tűnhet a leginkább túl­zásnak. mert az egyébként kitűnő akusztikájú főiskolai belső udvarban jószerint el­veszett, vagy összekeveredett a mikrofonokkal leierősített színészi hang. Mindabból, amit hallani lehetett és így megérteni is, és mindabból, amit" látni is, a látvány bizonyult a több­nek, s a megírt dráma a ke­vesebbnek. Száraz György kétrészes színpadi története és így most már értem is az előcsarnoki kiállítás ihletét — korrekt módon ugyan, de egy iskolaszirtház keretében — az analógia az iskolate- levíziótól önként is adódik—, dramatizált formában újra elmesélte a közönségnek, Semmelweis, az anyák meg- mentője történetét. E tör­ténetet a mesélő, azazhogy az író a tőle megszokott elegán­san könnyed nyelvezettel, a rutinos színpadi szerkesztés magabiztosságával mondta el. ám nem sok érzelmet keltve a nézőben.' A Gyil­kosok ugyanis sajnálatosan nem dránia oly értelemben, hogy véle és általa az író napjainkról és napjainkhoz szóljon hősein keresztül; nem dráma oly értelemben, hogy felrázzon, hogy szembe­sítsen saját gyarlóságommal, vagy kitartásom érdemesnek ítélhető voltával, és nem dráma oly megfogalmazás­ban sem. hogy azonosulásra, vagy negációra, ítéletre kényszerítse a nézőt a főhős orvosi szerepét, emberi sor­sát. tragédiáját illetően. Műfaja szerint persze drá­ma a Gyilkosok. Fis hogy mint a csírában akár az egész búzamező is, mennyire ott rejtedzett. sőt nem is rejtedzett. de zsenge szárral felszínre is bukkant •így valóságos, egy mélységes emberi, dráma lehetősége, ahol az ..ellenlábasok” nem egyszerűen negatív figurák es a pozitív hős sem ara-ív­ből gvúratott — ahhoz en­gedtessék meg most egy idé­zet. Az első rész negyedik je­leneiének végén, i középsze­rű Klein professzor aki egy­szerre támogatja Semmel­weis elgondolásait és ódzko­dik az újtól, akinek köpcös hasában is volt annyi érte­lem. mint kövérkés fejében. egv vita végén kirobban. Imigyen: — ... 02 önök józanságára, tanári rangjára, felelősség­tudatára apellálok: joguk van-e lelkiismereti válságba dönteni az orvosok százait? Jogunk van-e megrendíteni a betegek bizalmát? Ha be­igazolódik ez a teória Tud­niillik, hogy a boncoló orvo­sok keze a kór terjesztője a szülészeteken. A Szerk.j, ha a szülészeteken Ilyen ször­nyűség történhetett, miért ne történhetnék valami hasonló másutt, mask >r, más orvo­sokkal? Az igazság kimondása, vagy elhallgatása a drámai konfliktus. Nem egyszerűen a mundér becsületéről van. illetőleg lehetett volna itt szó, hanem az igazság, és az elhallgatás köpenyébe rej- tődző hazugság szem bekerü­léséről. Hányszor és hány he­lyen, szinte nap mint nap ta­lálkozunk — és nem is min- dig becstelenségtől, vagy gyá­vaságtól indíttatva — ezzel a kétségbeejtő alternatívával, mi jobb az embereknek: ha nem tudnak valamiről, s ak­kor úgy vélhetik, hogy az nincs is. vagy nyíltan, akár traumát is okozva, megmon­dani a még olv kegyetlen igazságot is? Felnőttként ke­zelni az embereket, vagy a néha fájdalmas igazságtól megvédett kiskorúakként? Még világosabban: joga van-e bármely terület képvi­selőjének elhallgatni a köz­vélemény előtt az igazság té­nyeit? És itt már a demokrácia, még közelebbről, akár a szo­cialista demokrácia kérdései is faggathatóak lettek volna és még csak nem is holmi _ üres. általános moralizálga-, tás okán. ürügyén. Tudom, nem illik, nem is bölcs do­log azt számon kérni a szer­zőn. amit nem akart megír­ni. De e sorok írója úgy vé­li. hogy Száraz György vala­miképpen Semmelweis ürü­gyén éppen e kérdésről sze­retett volna drámát írni, ám ehelyett néhány sornyi gon­dolatmag okán Semmelweis- röl írt egv kamara jellegű színoadi történetet. Amelv történetet az elejétől a vé­géig ismerünk, amely törté­net elmondása során, okán sem új ténvekkel. sem új gondolatokkal nem találkoz­tunk. Száraz György nem túl bizakodó, mégis önti m ista végkicsengésű „interjút” kö­zölt drámája e°ri bemutató­ja kapcsán n Film—Színház —Muzsika című folyóiratban. Ebben az interjúban érin tét­HÉTFŐTŐL G'rgo na hangverseny-sorozat Egerben Mint már hírül adtuk, étfőn estee 8 órakor az •«gri székesegyházban kerül or a hollandiai Koos Bons irgonaest jére. F műsor jelen- : egyben a nyitányát is az Agria '80 kere'.éber rende­OMbmM 1980. július 13., vasárnap zett négyrészes hangver­senysorozatnak, melyet mindig hétfőnként hallgat­hatnak majd a zenekedve­lő érdeklődök. A vendégek közt lesz a továbbiakban Trriitler Gábor. Peskó György és fí a inti István is. Az első előadás alkalmával a művész' J. P. Sweelinck, J. Got ti t ied Walther, Bach, Franck. Dupré és Jacob Bijster mű­veit játssza majd. le a rendezést is és kiélez­hető aggodalommal fogalma­zott úgy Valin Péterrel kap­csolatban. miszerint Valló erős oldala a látványosság és félő — teszem ezt jómagam hozzá —, hogy ez az „erős" oldal, egyszerűen féloldalas­sá teszi majd az előadást. Vi­lágosabban fogalmazva: a látvány elnyomja a gondola­tot, a scenika az írói szöve­get. A drámaíró aggodalma nem volt alaptalan — mert majdnem ez történt. A „majdnem” oka. hogy a tan- drámán még Valló látvá­nyosságteremtő készsége sem tudott igazán úrrá lenni. Felhasználta a teret mélysé­gében és magasságában, egy színen teremtett hat világot, sőt még túlvilágot ts — de a Gyilkosok kamara jellege makacsul kitért a rendezői próbálkozás előtt. Emiatt kaptunk aztán külön lát­ványt és külön színjátékot, s csak néha-néha valóban olyan magávalragadó pilla­natot, amikor az írói és a rendezői szándék — lehető­ség inkább? — találkozott is. Gondolok itt azokra a je­lenetekre. ahol. Semmelweis drámai szövegében megfogal­mazódó kegyetlen és tragi­kus igazságot a rendező a temetési jelenetek megrázó képeivel és a lélekharang rezignáltan csendülő, búcsúz­tató hangjával elegyíti. Ezek­ben a színpadi pillanatokban a látvány többet mondott, torokszorongatóbb volt, mint a szöveg és a színészi dikció — az előbbi, reciprokajcént — mély értelemmel töltötte meg a színpad képeit. Elnézést a frivolnak ható mondatért: a színészekről (Fotó: Szántó György) vagy jót, vagy semmit. Így, hát csak a jót. mert őszinte lelkesedéssel, s ami még en­nél is fontosabb talán, igaz hittel próbálkoztak, hogy egy új magyar dráma születése he járjon együtt a pusztító „gyermekágyi láz”-zal. Be­csületes, az előírásokat be­tartó, jó „medikusoknak” bi­zonyultak. Tették dolgukat. Nem rajtuk múlt, hogy a si­ker nem lett több, mint amennyi. Jómagámnak Mik­lóssy György Klein profes­szora tetszett a legjobban és a néhány hangos, vagy in­kább hangoskodó jelenetétől eltekintve a Semmel weist alakító Végvári Tamás... Szombathy Gyula, Kertész Péter. Reviczky Gábor, Káldi Nóra, Gáspár Sándor. Masz- lay István, a két főiskolás Benedek Gyula és Sipos And­rás, valamint Lipcsei Tibor és Györy Franciska játszotta még a főbb és a kisebb sze­reiteket Száraz György leg­újabb drámájában. Jánoskuti Mária jelmezei erőltetettség nélküliek, kor- hűek, célszerűen kifejező ere­jűek voltak. ★ Már nem a dráma, hanem csak annak ürügyén: nagy kár volt eddig is nem ki- és felhasználni a város szivében a főiskola barokk udvarát. Nagy kár lenne ezután is. De a legnagyobb kár, ha nem veszik figyelembe az akusztika szempontjából, hogy ez az udvar, szabadtér és nem szabad tér. S ez nem puszta szójáték. Gyurkó Géza 16. Pelageja úgy szégyellte magát a lánya miatt, hogy rá se mert nézni a tisztre. De, úgy látszik, nagyon rosz- szul ismerte a mai fiatalo­kat. Vlagyik — egy perc se telt bele — maga is ügetett. Méghozzá nem is az ajtón futott ki. hanem az ablakon — már csak a lába kalimpál az ablakpárkányon. Mindent elfelejtett. Az anyját, az apját... Pelageja már nem is hara­gudott a lányára. Hogy is haragudhatna sokáig a fiatal kancájára, még ha meg is rúgta egy kicsit? Dohog az ember egy darabig, néha még meg is légy in ti, de egy perc múlva már gyönyörködik benne: fut, csak úgy szedi a lábát, még a napsugár is vele szalad. Most már Pelageja is de­nis mosollyal nézett ki a nyitott ablakon, és gyönyör­ködött a lányában. Szép lá­nya van. Dicsérni kell a- ilyen lányt, nem szidni. Anv szovék. ha valaha is iga'-' emberek akarnak lenni, a csakis Atkának köszönhet- majd. Az Aika szépségének Ennek a makrancos kincs­nek, aki után kirohant a tiszt. Pelageja ez alatt az egy hónap alatt testben-lélekben megfiatalodott. Nem, nem, a haja nem nőtt ki újra, az arca nem pirult ki, de úgy érezte, mintha visszatért volna az ifjúsága. Mintha ő maga is szerelmes volna. Igen, ölelkezett, meg csó- kolózutt Aika Vlagyikkal (hogy is ne csókolózott vol­na egy ilyen derék fiúval, ha egyszer a falubelieknek is osztotta a kegyeit), Pelage­ja pedig nyugtalankodott. Annyira izgult, hogy izgalma még azon is túltett, amikor ő járt jegyben. Meg aztán, mi volt az az izgalom, ehhez mérten? Igaz. Pavel jó csa­ládból való fiú volt (régén- te Amoszovék éltek a legjob­ban a faluban), de félénk. Mindjárt az asszonyra bízta magát. Ez meg olyan, mint a for­gószél. mint a -tűz — észre em veszed, máris megéget­ed á kezed, de hogv mit rgat a fejében — azt biz. ;i nem találod. „Anyuska, rnyuska”. — evvel nem takarékoskodik, a szénát is ] Hüftfait s MRUlluir fflskdla Tudományos Közleményeinek legújabb kilété Megyénk tudományos éle­tének mindig jelentős ese­ménye az egri főiskola Tu­dományos Közleményeinek megjelenése. Éppen ezért várakozással vettük kezünk­be a közelmúltban napvilá­got látott XV. kötetet, amely hagyományos szerkezeti fel­építésben. de új színfoltjait mutatja be a tanárképző in­tézetben folyó újabb kutatá­sok ered mény ei nek. A Közlemények első fe­jezetében 13 dolgozatot ol­vashatunk az oktatás és ne­velés tárgyköréből. Ezek kö­zül szerintünk főként azok a közlemények tarthatnak számot nagyobb érdeklődés­re. melyek az Iskolateleví­zió műsoraival, az orosz nyelv oktatásával és a csa­ládi neveléssel kapcsolatosak. A Tanulmányok a nyelv, az irodalom és a történet­tudományok címet viselő második részben 21 anyag ad ízelítőt e tudományágak művelőinek munkásságából. A fejezet leggazdagabban dokumentált, része a törté­nettudomány, melyet 6 dol­gozat képvisel. Ennek an­nál is inkább örülünk, mi­vel az utóbbi évtizedben e tudományszak volt a legke­vésbé képviselve a Közlemé­nyek köteteiben. A harmadik fejezetben a főiskola természettudományi kérdésekkel foglalkozó ok­tatóinak tanulmányait ol­vashatjuk a kémia, a fizika, a matematika, az állattan, a növénytan, és a földrajz tárgyköréből; Ezt követi a Miscellanea, melyben egy svéd szlavista által készített orosz nyelvtaniról, s a ma­gyar—csuvas baráti kapcso­latok múltjáról és jelenéről olvashatunk. Az 547 oldalas kötetet * rajztanszék művész taná­rainak munkáiról készített reprodukciók zárják. A Közlemények szakszem­pontú értékelése a különböző tudományágak szakemberei­nek feladata lesz. Rövid is­merte tés ün k ben azonban rém hallgathatunk egy szer­kesztési problémáról. Ez pe­dig az, hogy a kötet Ta­nulmányok az oktatás és nevelés köréből c. fejezetébe most is bekerültek nem a profilba vágó munkák. Pl. Balázs György, Szőkefalvi Nagy Zoltán egyébként ki­váló közleményei a csong­rádi országos kubikoskong­resszusról, Illetve egy erdé­lyi vízelemző orvos-kémikus­ról a második rész profiljá­ba illettek volna, ahol a töténettudományi dolgoza­tok olvashatók. Ügyszintén nem helyeselhető a második fejezet végén Bodnár László tanulmányának besorolása a történelmi közlemények közé. A kötet ízléses kivitelezé­se most is a Borsod megyei Nyomda Vállalat jó munká­ját dicséri. Kár, hogy je­lenleg is csak 350 példány elkészítését vállalhatta. főz. K.) Francia est a Magyar Televízióban Ismét külföldi televíziós állomás mutatkozik be prog­ramjával a Magyar Televí­zióban : csütörtökön este a francia televízió l es adója, a TF—1 műsorát sugározzák a 2-es csatornán.' A három­órás összeállítás változatos képet ad a franciák állami, nemzeti adójának tevékeny­ségéről. Elsőként — 20.05­kor — Gilbert Bécaud, az örökifjú zeneszerző-előadó­művész jelentkezik műsorá­val, amelyet élő adásként rögzítettek szalagra a pári­zsi 1-es stúdióban. Az egy­órás filmben .vendégként közreműködik Nicola Kalfan, Linda Kerry és Nina Simo­ne. segített hazahozni katonai autón, de a lapjait meg nem mutatja. Egy mukkot se szól a jövendőről. Na persze, Alkának egyál­talán nem sietős — a többiek ilyenkor még babáznak. De hát, a szóbeszéd. Kinek es­ne jól, ha lépten-nyomon ki­beszélnék a lányát? Meg az­tán — hamarosan itt az is­kola. Csak nem képzeli, hogy egy diáklánynak udvarolhat? Egy szóval, Pelageja addig- addig törte a fejét, mígnem kiíundálta — mulatságra hív­ja meg a házába a fiatalo- • kát. Ott aztán, ezen a mu­latságon, majd csak kicsikar­ja belőle, amit akar. Mostanában a faluban igen nagyon divatosak voltak a fiatalok mulatságai. Ha va­lakinek a fia katonának ment, vagy valaki befejezte a középiskolát, de csak úgy, minden különösebb ok nél­kül is, rendeztek ilyen mu­latságokat. Persze, a legjobb és leg­emlékezetesebb összejövete­lek P.iotr Ivanovicsnál vol­tak — ott aztán volt min­den bőviben: bor is, enni­való is, muzsika is. Pelageja elhatározta, hogy még Pjolr Ivunóvicson is túltesz. Hallottak már olyat, hogy fehér bor nincs az asztalon, a vendégei mégis berúgnak? Hát nála így lesz. Öt üveg konyakot tesz az asztalra — nem olcsó mulatság, a ko­nyak majdnem másfélszer olyan drága, mint a fehér bor, de mit fukarkodjon? Két-há- rom kenyeret még benyom a kemencébe — máris megvan ' Az est fóműsornként kerül a képernyőre A mai bűntett című francia tv-film Pierre Mousüers kisregén vénék te­levíziós változata. A Gábriel Axel rendezte alkotás fő­szerepében Henri Virlojeux mutatkozik be a magyar né­zőknek. A párizsi Georges Pom­pidou központról készült film — a világhírű rendező, Ro­berto Rossellini utolsó. s halála miatt félbeszakadt munkája — zárja az est műsorát, amelynek háziasz- szonyai Berkes Zsuzsa és Fabienne Egal lesznek. a különbözet, az emberek vi­szont megemlegetik. Ami a harapnivalót illeti, abban is kitett magáért Pe­lageja. Fehér hal. kocsonya, hús — ez kötelező. Enélkül manapság nem is aszlal az asztal. No és a gyümölcs, Pjotr Ivanovics? Tudnál-e szerez­ni, mondjuk szedret, amikor még virágjában lefagyott ? De ő szerzett. A Kis Manvát négy versztányira menesztet­te, s ő hozott is egy kis nyír­fa kosárral, azt mondta a kolostorban az utódjának, hogy betegnek lesz — az a.sz- szonynak minden évben meg kell szednie a főpapnak a szedret. Ami a másik gyümölcsöt — a málnát — illeti, arról ő maga gondoskodott. Az idén a málnából is gyatra a termés — a közeli hegy al­ján mind kiégett, fel kellett másznia a szakadékos he­gyen, az Ipatov-tisztáson túl­ra. De micsoda bogyóra akadt! Hatalmas, zamatos, hamvas — terebélyes cserjés, olyan, mintha a patakra piros pok­rócokat borítottak volna. Sebesen teleszedte a zo­máncozott vedret, aztán — béléinél egedett — dobozt haj toga tott nyírfa k éregből, és még a dobozt is tele­tömte. Alig bírt hazavánszorogni — hét,verszt« az út, ő ma­ga hétrét görnyedt a teher alatt, és egész nap csak patakban áztatott kétszersül- tet evett, (Folytatjuk.\ * *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents