Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-05 / 156. szám
Nem gyerekmese! Walt Disney állatbirodalma Amerikai film Walt Disney rajzolta, rajzolhatta remek kis mesehőseit. Mortimert, az egeret, a leghíresebbet, a Mickeyt, az esetlen Donald kacsát és a bambán, de hűségesen jámbor kutyát, Plútót. A rövid- filmek hosszú sikernek bizonyultak, egy egész nemzedék rajta tanult nevetni a mozikban, szerte a világon. A rövidfilmekből hosszúak lettek, nagy-nagy Oscar-dí- jak és még nagyobb üzleti haszon; mára már inkább egy harsogó világsiker lexikális adatai meg Disneyland. ez a nagy üzleti vállalkozás, emlékeztetnek a művészre. Ezt mondanánk, ha most nem kaptuk volna ezt a filmet.. Mert utólag az is kiderül, hogy ez a nagy tréíacsináló, ez az óriási képzeleterővel dolgozó ötletgyáros nemcsak arra törekedett. hogy a rajzban, a rajzzal az emberi és állati világot tökéletesen levetítse természetes mozgásában, hanem arra is, hogy mindehhez a ritmushoz, az élet nagy-nagv játékához, annak alaptörvényéhez, mozgatórugójához, indítékaihoz eltaláljon. El is talált. És felfedezte Amerikában, Afrikában. a forró Délen és a Jeges Északon az alapszabályt, amely kikerülhetetlen: az élet kegyetlen harc, az egyik állat elpusztítja a másikat, arról a jóságról és idilli világról a valóságban beszélni nem lehet, amit a művész annyiszor megrajzolt és megrajzoltatott, amiből akkora pénzt keresett. És hírnevet és tekintélyt, mint művész, mint álmodozó és mint a nevetésre mindig is sóváran kész emberiség egyik nagy barátja. Nos, ennél a filmnél meg kell állapítanunk a szülök, általában a felnőttek tévedését, akik Walt Disneyben bízva gyermekeiket viszik a moziba, hadd lássák, mit is fog majd nekik rajzban-ké- pekben, hangban, ritmusban, dallamokban, koreográfiában, kedvességben, huncutságban, ötletekben bolondozni ez a trükkös bácsi! Hát nem bolondozik, nem trükkö- zik. hanem egy összeállítást ad azokból a filmjeiből, amiket a-z állatvilágról készített. Már nem is ő adja, hiszen ő már 1966 óta halott, hanem az ő filmjeiből összeállítottak egy látványsorozatot azokból a filmalkotásaiból,, amelyekben sajátos kutatásait végezte. A film eredeti címe jobb, mint amit mi a magyar szinkronpéldányra ráragasztunk. Az ugyanis azt állítja, hogy ez a film Walt Disney életének legjobb kalandjait adja közre. Nem is a cím a fontos. Az a türelem és az a bölcsesség, ahogyan ez a nagy álmú és nagyszerű alkotó az álomba ringató mesefilmek hivalkodóan magasztos légköréből ki tudott lépni és el tudott jutni — anyagi és szellemi lehetőségei birtokában — a törvény magjáig, a harcig, amely a hétköznapokban azért nem látszik olyan kegyetlennek. mert nem tudunk róla. Walt Disney döbbenettel ismeri fel a mindenütt jelenlevő élet-halál- harcot, azt a leplezetlen nyíltságot, ahogyan az erősebb megakarja semmisíteni a gyengébbet. Merő önzésből és önvédelemből! A mozgó színes képei; láttán jut eszünkbe a régi mondás, hogy a türelem juttat el a bölcsességhez. Jelen esetben az a kivárás és kitartás, amellyel Walt Disney operatőrjei ráállnák a témáSoproni ünnepi hetek Sopronban ünnepélyes kere- ..Soproni ünnepi hetek” ren- tek között megnyitották a dezvénysorozatot. Képünkön: _______________________________ a „Soproni ünnepi hetek” r endezvénysorozat ünnepé- ’ryes megnyitója a Storno-ház elölt. ra és nem engedik, hogy a legforróbb pillanatok kimaradjanak a játékból, amely életre és halálra megy. A komor, bölcselkedésre intő filmes döbbenetét feloldja Walt Disney — hiszen szórakoztatni is akar — azzal, hogy az állati lét derűsebb oldalát is elénk teszi: a test mozgásában a ritmust azzal nagyítja és szépíti még tovább — ez már szinte a kóklerségig sikerül —, hogy a zeneirodalom klasszikus alkotásai kisérik a képeket, változóan tarka ritmusokban. James Alger rendezésében végül is a lírai, a megnyugtató képeket látjuk utoljára, ahogyan a szép testű madarak szállnak az ég felé. Farkas András A könyvien főbizalmija Egy az asszonyok közül Az elmúlt héten tartotta küldöttgyűlését ' Egerben a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyebizottsága. A megváltozott tisztség viselési rend szerint a főbizalmik, volt osztálybizottsági titkárok, a nemrégiben lezajlott választások után most kezdik el új szerepkörben a mozgalmi munkát. A több mint húsz főbizalmi közül, m.i Pataki Miklós- nét, a Megyei Könyvtár munkatársát kerestük fel, s kérdeztük meg, hogy mik voltak az elmúlt évek tapasztalatai, s természetesen a tervei felől is érdeklődtünk. — Nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor májusban ismét bizalmat kaptam a tagoktól — kezdi az asszony. — Örömöm mellett azonban ott volt egy pici aggodalom is, hiszen tudtam, hogy az új funkció valamivel több embert is kíván. Persze ez amolyan lámpaláz csak, meglehetős régi tagja vagyok én a mozgalomnak, sohasem féltem a feladatoktól. Több mint másfél évtizede léptem be a szakszervezetbe, itt a könyvtárban 1970 óta dolgozom. s öt évre rá lettem osztálybizottsági titkár. A könyvek birodalmában, az olvasószolgálat munkatársai két műszakban dolgoznak. Ha tíz órára jönnek, akkor este hétig bent vannak. Az. alapszervezethez — a mostani három bizalmi csoporthoz — „húzott” a levéltár szakszervezeti gárdája is. — Az is a megyei tanácshoz tartozik, s hát egy kis hírünk is besegített abba. hogy hozzánk kívánkoztak. Tele voltunk programokkal, kirándulásokkal. Jártunk Péésett, Szegeden, Sárospatakon, Szentendrén, Erdélyben, Csehszlovákiában és Lengyelországban is. Természetesen mindenütt megismerkedtünk ’ a helyi könyvtárakkal. gyűjteményekkel. S ami talán a legfőbb vonzerőt jelentette: családostól mehettünk. Hisz nehéz otthon hagyni a gyerekeket több napra. Ez talán érthető is, mert a három csoportban, amelynek a nyugdíjas dolgozókat is beszámítva hatvan tagja van, csupán négy férfi található. — Igaz,' hogy a négy közül egy bizalmi volt — mo-' solyodik el a könyvtáros. — Képviselve voltak tehát, nem lehetett .,nőuralom”. Sajnos, kiváló férfi munkatársunk most nyugdíjba megy. Az, hogy ilyen sokan vagyunk nők, kissé a szakszervezeti munkát is meghatározza, öt év alatt húsz kisgyermeknek tartottuk meg — három alkalommal — a névadóját például. Fiatal még a kollektívánk, ám segélyekre, üdülésekre mindenki szívesen vár. A gyesen levőket, a gyermeküket egyedül nevelőket, a kismamákat mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérjük.-Ha eleinte nem is, ma már bátran fordulnak hozzánk gondjaikkal, vagy segélyért. Talán egyetlen példa is elég: az idén tizenöten igényeltek beutalót, s csak ketten nem kaptak. Azok is azért, mert az időpont nem volt számukra megfelelő. Természetesen nemcsak könyvtárosok, hanem könyv, kötők, s a kisegítő személyzet is ezekbe a csoportokba tartoznak. — Az ő problémáikkal is közvetlenebbül foglalkozhattunk, mert az szb-ülésekre állandó meghívott vendeg voltam — folytatja Pataki Miklósné. — Az ott kapott információkat pedig első kéz. bői továbbíthattam. A májú. si választásokon a megyei tanács szakszervezeti bizottságába is beválasztottak, kul- turos lettem, s igy talán még több alkalmunk lesz egymással, a munkával, a gondokkal és a sikerekkel törődni. Alig több mint egy hónap telt el a legutóbbi szakszervezeti választások óta. Két esemény azonban már felhívja a figyelmet, hogyan is munkálkodnak a könyvtár dolgozói, s hogyan az „új” főbizalmi asszony, aki egyszerűen csak annyit mond magáról: „Egy vagyok a többi asszony közül”. A küldöttértekezlet napján tartották a gyerekeknek a már hagyományos juniá- list, s a tardosi sporttáborban egész napos program várták a kicsinyeket. A nyugdíjasok bizalmi csoportjának július másodikára fővárosi kirándulást szerveztek, augusztusban pedig Noszvajon találkoznak a dolgozók a szakszervezeti napon. Józsa Péter QMems 1980. július 5., szombat (MTI foto — Tóth Gyula felv. — KS) FJODOK ABRAMW' Alkának még egy éve van hátra — ősszel nyolcadikba megy —, addig még megtalálja ő a kiskaput. Valami kis ismeretsége még a kerületben is van. Például Ivan Fedotovics, a kerületi végrehajtó bizottságból. A háború után hánysr.or kisegítette kenyérrel — lehetetlen, hogy ne emlékezne rá, milyen jót tett vele. Pelageja mórt máson törte a fejét — azon a rejtélyen, amelyet Pjotr Ivanovics adott fel neki. Három éven át mintha nem is tudott volna róluk, ma viszont meghívta — vajon miért? Őrá semmi szüksége, az biztos — tűnődött Pelageja. Az ő ideje lejárt — ki haj- hászná ma már a pékné kegyeit ? Az emberek már rég teletömték a bendőjüket kenyérrel. Talán Alkával volna valami szándéka? Fél füllel, hallotta, hogy Szergej Petrovics nagvon meresztheti a szemét Alkéra, ha legalább valamivel célzott volna rá Pjotr Ivanovics: hát, ugye Pelageja, mostanában nem nagyon találkoztunk. ki tudja, mit hozhat még az élet — hisz ért ő a szóból. De semmilyen célzást nem tett. Gondolta: n majd a búcsúzásnál a füieoe súgja. De hát akkor ae súgott semmit. „Köszönöm, hogy megtiszteltek. Köszönöm.” És kész. Most mehetsz, törheted a fejed. Azt is érthetetlennek és gyanúsnak találta, hogy csak úgy kutyafuttában hívták meg őket, .amikor már minden vendég együtt volt. Lehet. hogy nem Pjotr Ivanovics ötlete volt. hanem valaki másé? A Fatuskó t^szkáé. (Magában csak ilyen csúfondáros névvel illette a községi tanács elnökét). Igen, persze, lehet, hogy így van, gondolta Pelageja. A Fatuskó fia nősülni készül. Folyton a házuk körül sündörög. Hát nem, Vaszeny- ka, kövér falat lenne az neked. Aki sokat markol, keveset fog. Baltával manapság nem sokra megy az ember az életben, na és azonkívül mit tud még a fiad? Nevetni való! Elment a városba, két évig tanult, és ugyanazzal a fejszével jött vissza. Ácsnak tanult ki. Pavelon a hűs esite sem segített. Mint valami zsák. úgy lógott az asszony karján. Pelageja letette a kalapját, leoldotta a nyakkendőjét. — Tarts ki még egy kicsit. Nemsoká hazaérünk. Nekem is úgy ég a lábam. Persze, ez a magas sarkú cipő valóságos kínszenvedés. A fene essen belé, aki kitalálta! Harmadik éve, hogy beszerezték ezeket a holmikat .— a kalapot is, a nyakkendőt is, a magas sarkú cipőt is. Ügy gondolták: ha rendes, okos emberekkel járnak össze, nekik is lépést kell tartani a többiekkel. De vesztükre: három év óta most először mentek vendégségbe. Agrafena háza mellett megálltak — Pável teljesen kifulladt —, 'és akkor éppen Anyisz.jába botlottak. Éppen a saroknál perdült ki, ráadásul nem is egyedül — a feslett Manykával. Pavel alighogy meglátla drága nővérkéjét, megingott, mint a kivágott fa. Pelageja meg hirtelen azt se tudta, hova legyen, mintha elborult volna az agya. S ekkor még egy ostobaságot követett el — lépre ment a Nagy Manyának. Ez az undok ingyenélő azt mondja: — Na. Pmkopjevna. kijö‘- tetek egy kis friss levegőt szívni ? — Ki, ki. Marja Arhipovna! Fekszik, fekszik ez az ember az ágyban: „Vigyél mán ki, asszony a friss levegőre”. ajit is tehetett volna? Nincs otthon — az utcán van: ha egyszer kérdeznek, akár tetszik, akár nem, válaszolni kell. Csak egyre nem gondolt abban a percben — hogy néha az a két lábon járó deszka is megszólal. Matrjojna pedig — aki nemcsak deszka volt, hanem ráadásul süket is — egyenesen rádör- rent, nem is beszélt: — Mit hazudozol? Pjotr Ivahovicsnál voltatok ... Ekkor jött csak a hadd- elhadd. Anyiszja — jó a pohár fenekére nézett — ne- kidurálta magát, és kipakolt, hogy csak úgy zengett bele az egész utca: még csak meg se akartok ismerni... szégyellnek az édestestvéreteket ... tönkretetted a szülői házat... — ez.t már egyenesen Pelagejának szánta. Valahányszor leissza magát, mindig felhánytorgatja a házat. Am legyen. Pelageja nem maradt adós. Agyoncsépelik, és még ő tartsa a hátát? Azt már nem, megkapod a magadét. Még egy kicsit többet’is ... Ekkor Pavel rosszul lett, hányni kezdett. Az ablakból kikukucskált a Lófogú Agrafena — végre egy jó kis muri, legalább lesz kin köszörülni a nyelvét; Tolja Borobisek is ott termett... Legalább nem kell moziba menni. Utcahosszat kiteregették a szennyesüket... Csak egyetlen egy dolog nyugtatta meg Pelageját — rendes emberek nem voltak a közelben És ha egyszer nincsenek — csak az Agrafena házánál vertek fel olyan port, majd elmossa az eső. — Olyan vagy, mintha aranyhullámokban fúródnál ... Csak úgy szikrázol... így locsogott, hízelkedett neki Olesa művezető az első találkozásukról. amikor meglátta a nvitott ablaknál fésülködni De az asszony ebből a találkozásból csak az éles fájdalmat (ez a vadmarha belemarkoit a hajába) meg a szemtelen, epede- zőn kancsalító szemét jegyezte meg. Na és persze, álmában sem gondolta volna, hogy valaha is összeveti őket a sors. Mi köze lehet egy egyszerű kolhozista asz- szonynak a folyón túli vezetőhöz? Arra ment, meglátott egy fiatalasszonyt az ablakban — mulatott egy jót, megcibálta a haját. Útjuk mégis kereszteződött.- Másfél-két hét múlva, Pelageja ruhát öblített a folyónál, egyszer csak ott' termett ez az Olesa. Azt sem tudta, honnan került , elő. Mintha a földből nőtt volna ki. Csak áll, nézi oldalvást, és csikorgatja a fogát. — Miért nem veszéd le a kendőd? Nincs hideg. — Te meg- mit " akarsz megint a hajamtól? Tűnj el, de rögtön, mielőtt még a súlykolóval el nem zavarnálak! Fütyülök rá, hogy vezető vagy. — Jól van. Elmegyek, ha megmutatod. — Így is elmész te. Ha moziba mész, jegyet veszel, most meg potyázni akarsz? — Na és, mibe kerül a te jegyed ? — Eredj, eredj isten hűivel. Nincs nekem időm veled cicázni. Harmadszor is találkoztak. Megint csak a folyóparton, és megint csak az öblítésnél. Az asszony ekkor már látta: Olesa figyeli őt. — Na, mondd meg, mibe kerül a jegyed? — gyújtott rá a nótájára. — Sokba! Nincs neked annyi pénzed. — Dehogyis nincs! — Nincs. — De ha mondom, hogy van! ’ — Hát akkor szerezzél be a túlpartra, a sütődébe — — ingyen is megmutatom. Hogy jutott ez akkor .az eszébe, fogalma sincs róla. S azt még kevésbé hitte, hogy Olesa komolyan veszi a beszélgetést. Pedig komolyan vette. — Jól van, felvétetlek. Mutasd. — Nem, először elő a bugyellárissal, aztán megta- pogadhatod az árut. — Ekkor Pelageja, hogy, hogy nem. elnevette magát, maga is rettentően csodálkozott rajta, és csintalanul hátrahúzta a kendőjét — az a disznó, biztosan megcsiklandozta. (Folytatjuk.)
