Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-12 / 136. szám
Mennyit ér a nyolc óra? A KÖZÖNY SÁTORI I ! Vandálok a vonaton Munka a nagycsarnokban (Fotó:'Szabó Sándor) A csarnok hossza „csak” százhatvajn méter. Foci mécsesét. is lehetne benne tartani. Úristen, mennyit gyalogolhat itt naponta a művezető? Nem .valami csendes hely, annyi biztos. A gépek és a szerszámok fémmel küszködnek. Kemény munka. A hangja is kemény ennek az ember és a fém közötti párharcnak. Aminek végkimenetele sem kétséges. Általában az ember győz. Kivéve, ha selejtet gyárt. — Nálunk mindenki otthagyja a „névjegyét” a munkadarabon, mert a számát, vagy a bélyegzőjét üti bele — kaptuk a felvilágosítást Birkas Gyula művezetőtől. — Itt tehát mindenki kifogástalanul dolgozik? — Azért. .. nem egészen. De tudom, hogy az egyiknek a szép szó is elég, a másiknak pedig keményebben kell megmondani. Régi igazság. De a valóság mégsem ennyire egyszerű itt. a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemben sem. ★ — Mennyi időt tölt a tényleges termelői munkával naponta? — Általában hét órát — mondja Barna József lakatos, előrajzoló. — A többit azzal töltöm, hogy a munka után megyek. — De a munkabért nyolc óráért kapja. — Arról én nem tehetek, hogy oda kell mennem kétszáz méterre a munkadarabhoz. esetenként. A gép mellett Kovács László tanulmányozta a műszaki rajzot. — Mennyi ideig tart egy „felfogás” ennél a lemeznél? — Negyven percig. — Mit keres egy óra alatt? — Az órabérem 18,50. de teljesítményben elérem a huszonegy forintot óránként. Amíg tehát a gyalugép kése forgácsokat szel le a fémlemezből, a „munka nélküli" személynek tizennégy forint csordogál a „semmittevésért” a zsebébe. Bényei László csoportvezető keze alá tizennégy ember tartozik. Reggel azzal kezdte a napot, hogy megnézte, megjöttek-e a tüskök, amiket a diszpécsertől kért az előző műszakban, hogy ne legyen fennakadás a munkakezdéskor. Minden rendben volt. tehát csak eligazította az embereit, akik hozzá is kezdtek mindjárt a tennivalóikhoz. — Milyen csapat ez itt? Kiváló, gyenge? — Olyan közepes. —■ Mennyit dolgoznak a nyolc órából? — Általában hetet. ★ A művezető Birkás Gyula. Ezen a napon majdnem ötven emberrel kellett bánnia. Jó ez a kifejezés? — Legutóbb is a tanfolyamon sokat hallottunk arról, hogy a művezetőnek pedagógia ismeretekkel kell rendelkeznie. es bizonyos mértékig a lélektanhoz is kell éi'tenie. — A jó művezető tehát csupa megértés? — Hát..., nem! Ha valaki először „megbotlik”, azt el lehet nézni neki. De másodszor már nem. Előfordul, jön hozzám az egyik, kellene neki: két nap szabadság. Miért ne vehetné ki, ha nem okoz gondot a távolléte? De akkor is meg kell érteni az embereket, amikor azzal jönnek, hogy családi okból egy-két órával előbb elmennének. Jó, majd behozod máskor. — Szigorúságra nincs is szükség? — Hogyne volna. Szombaton is bejött az egyik ittasan. Haza kellett küldenem. Ezt nem lehet elnézni senkinek. — Hajcsárkodni kell? — Erről szó sincs. De a művezetőnek mindent látnia kell, mindent tudnia kell és mindenkivel úgy kell szót értenie, hogy a munka menjen. — Mennyivel kap ezért több fizetést, mint a gépnél dolgozók? — Vagy ötszáz forinttal kapok kevesebbet. Jó, van célprémium is. A helvenki- lences év után 950 forint jutott nekem. — Mennyi maguknál a nyolc óra? — Ha mindent beleszámolok. nagyjából hét óra. Mintha refrén Jenne, úgy tért vissza mindig ez a hét óra. ★ — Mennyire általánosítható mifelénk ez a nyolcból hét? — Csak a feltételezésem mondhatom — hallottuk Kelemen Árpád igazgatótól —, de általában a hét és egynegyed óra lehet az, amit tényleges munkával töltenek a mi dolgozóink is. más üzemek dolgozói is. Ha azonban hozzáveszem, hogy az előkészület, aztán a lerámolás is munka, és az is munka, ha a rajzolónak el kell mennie kétszáz métert a másik munkahelyre, akkor ez sem üresjárat. — Nem kerül sokba az a kétszáz méter és a lerámolás? — Örököltünk egy ilyen munkahelyet. Hogy a gépek nem a mostani technológiai sorrendnek megfelelően követik egymást, az realitás. Hogy a profiltisztításhoz szükséges az üzem átszervezése, a gépek átcsoportosítása. azt nemcsak tudjuk, hanem már el is kezdtük a munkálatait, — Mennyiben múlik a munkaidő kitöltése a dolgozókon ? — Az emberek általában nem azért jönnek be az üzembe, hogy tétlenkedjenek. — Tehát hurrá-szocializmus? Itt mindenki annyira öntudatos már, hogy tessék jönni csodát látni? — Százalékot nem tudok mondani, de nagy többségük azért dolgozik, mert dolgozni akar. Ehhez azonban a feltételeket is elő kell teremteni. — Anyag? — Igen. Mint nemrég:egy hónapot csúszott az egyik lemezféleség szállítása. Különös baj nem volt, mert ..győztük” a saját készletünkből. Évekkel ezelőtt a szállítás sok fejfájást oko- zott nekünk, elődeimnek. Persze mi. gazdasági vezetők sem vagyunk angyalok. De ha mi „szúrunk" el valamit. azt is nyíltan megmondom. 1 Emberek, ezért én vagyok „sáros”, segítsenek. Megértik és nem kell könyörögni nekik. — Mennyire figyelnek a munkások a vezetőkre? — Nagyon. Reggel találkoztam az egyik munkással. Igazgató elvtárs, mi volt? Már három napja nem láttam lent, a csarnokban. Csak nem megint a dereka? És ez így van minden vezető esetében. — Mi az a ,.csúcs”, amely mindenért felelős? Az igazgató egyszemélyi felelősségén túl, természetesen. — A háromszög. A párt- titkár és az szb-titkár velem együtt. Tehát ők az a bizonyos „fej”, amitől a ha!..., ugye! Igaz ez jó értelemben is. ★ Kötelező-e nálunk a hél óra a nyolc helyett? Aligha, de ezt mégsem lehet percre kimérni valamiféle patika- mérlegen. Mert azl is elmondta az igazgató, hogy jó két évvel ezelőtt még a hat óra is szép időtartamnak tetszett. El kellett mondani néhányszor a különboz.ö tanácskozásokon, hogy a műszak ideje hány óra. Amikor az igazgató is, a többi vezető is. de a közvetlenül körülöttük „sertepertélő” kisfőnökök is mind ott jöttek-mentek a csarnokban a műszak kezdetén, aztán itt is megszólították azt, aki éppen még semmit sem csinált, a műszak vége előtt egy órával is megjelent az „őrjárat” és megjegyezték. hogy esetleg később is el lehetne indulni az öltözőbe, akkor lassan-las- san megváltoztak a korábbi szokások. De annak sem tapsoltak, aki a'hat óra alatt „lezavarta" a nyolc órára kimért teljesítményét. — Amikor ezt a gépet beállították. rá lehetett tenni egy tányér vizet. Meg se rezzent: hiába ment a gép. Most meg...? Majdnem kiszakad a talapzatából. Hat óra hajrá, két órabá- mészkodás. A minőség is bánta. Nem erre volt és nem erre van szükség. Hanem? A válaszért nem kell sem- miféle tudós társasághoz menni. De a túlórákra való hagyatkozás sem olyan módszer, ami ki tudja meddig használható „csodaszer”. A képlet nagyon egyszerű, mint minden alapigazság. Közhelyekkel kifejezhető, hiszen ezért keletkeznek a közhelyek: a nyolc óra az nyolc óra, de hogy valóban annyi legyen, az már nem a munkásokon múlik. Az a jó. ha nemcsak a munkás köszön rá reggel a vezetőjére a portán, hanem a főnök is hangos „jó reggel ttel" várja a munkást a gépnél. Nem lehet csak a „másikra” várni. Egymás nélkül nem megy. G. Molnár Ferenc — Már megint tönkretették ezt a kocsit — dohog a Keleti pályaudvaron az érkező szerelvényt átvizsgáló lakatos és bosszúsán fog hozzá a jegyzőkönyv megírásához. így megy ez nap mint nap. Egyre több kár kerül a jegyzőkönyvbe: hiányzó ablakokról, izzólámpákról, tükrökről. . . Ezek mind olyan felszerelési tárgyak, — különösen az ablakok és a villamos jelfogók —, amelyeke nek pótlásáig ki'kell vonni a kocsit a forgalomból. Tehát ácsoroghat a kocsi a ja- vítóvágányon, az utasok meg szidják a MÁV-ot, hogy zsúfoltság van. kevés a kocsi ekkora forgalomhoz. .. A MÁV Vezérigazgatóságán elmondották: évente csaknem öt és fél millió forint anyagi kárt okoznak a vasúti kocsikban a garázdák, a vandálok. Nem egyszerűen lopás a vasúti kocsik fosztogatása, hanem 'vandalizmus. Statisztikai adatok szerint egy év alatt csaknem 40 ezer villanyégő „tűnt” el a kocsikból, melyekről tudni illik azt is, hogy űn. bajonettzárasak, 24 Voltosak, tehát otthon nem használhatók. Ablaküvegből 4732 táblát törtek be sörösüveggel. vagy kővel egyetlen esztendőben. Aki ilyet tesz, igazán- nem törődik azzal, hogy az utasok, köztük kisgyermekek megfáznak a jéghideg, ablaktalan kocsiban. Egyesek a borotva-csatlakozókra, vagy a tükrökre „specializálják” magukat. Az előbbiből 1282 darabot, az utóbbiból 1595 darabot szereltek ki egy év alatt. Ki tudná összeszámolni Szól még a szárazfa A díszoklevelet. 1924. augusztus 15-én írta alá a hatvani MÁV Alkalmazottak Köre egyesületének elnöke, titkára, Forgács Sándor és Nagy József. A címzett: Titz Miklós vonatkísérő, akit az egyesület negyedszázados fennállása alkalmából tiszteltek így még, éspedig azon érdemekért, amelyeket a kulturális élet fejlesztése terén szerzett. Mit jelentett ez annak idején? Ahogy a most kilencvenhárom esztendős Miklós bácsi csöndben elmeséli, igen jó kis vonószenekara volt a hatvani vas- utasságnak már a század elején. S bár ő kottát máig sem olvas, tizenhat esztendős sihederként beleszeretett a hegedűbe, otthon megtanult muzsikálni mint a legtöbb cigányzenész, ilyenformán a prímás, Mága Tóni, maga mellé emelte az együttesbe. Leginkább az egylet Mártírok utcai nagytermében rendezett estélyeken játszottak. De. számtalanszor előfordult, hogy eay- egy vasutaslány lagziját muzsikálták végig, persze szívességből, barátságból. Vendégmarasztaló Titz Miklós, huszonhét esztendei becsületes szolgálat után. 1933-ban már nvtiü- béres. Itt lakik feleségével, fiával a Bányász, utcai szén házban, amelynek udvarán mindig • színes virágok illatoznak. a vendégek asztalára pedig abból a nzlinsbőt ivt marasztaló, amit a Szőlőbe? ven vett pár száz. né?v szögöl tcem. A kert. a telek művelése azonban köti le a főkalauzi sarzsival visszavonult mozgékony 'embert. S mivel javában tombol a gazdasági világválság nviisd'ioóilásul kiseeí'ö miinkát vállal a községi elöljáróságon. A másod ;k nagy háború közeledtével, majd a vérzivataros évek alatt így testálják rá az élelmiszer jegyek kezelését, s így lát bele mindjobban a cukorral, liszttel kupecke- dők kártyáiba. Ellenük tenni ugyan nem sokat tud. Egy pesti üzér majdnem be is fürdeti több mázsára szóló cukor jeggyel. Föltámad azonban: benne a közösségi tenni akarás! Ezrekkel együtt érzi az éhséget, tapasztalja a rossz ellátást, szövetkezésre hívja hát legközelebbi barátait. S miután a szovjet csapatok felszabadítják Hatvant, 1945 tavaszán a „nagytrafik” üres helyiségében megalakul a földművesszö- velkez.et. Négyes fogat Kicsi a közösség, kicsi az induló alap. Egy-egy üzletecske fölszerelését szinte összekéregetik helybeliektől, volt kereskedőktől. Majd fölvásárlással is foglakoznak. A nyár gyümölcseit veszik, szállítják, hogy jusson belőle az ostromgyűrűből ép- pencsak kiszabadult fővárosnak. Aztán megjelenik árulistájukon a műtrágya, amit vagonszámra vásárolnak a gazdák, hogy gazdagabb, jobb legyen a termés. Irányító központ? A Hámán Kató utcában, ahol máig székel az. áíész. Csak akkor még kicsi a stáb is! Kozsa József igazgató oldalán Miklós bácsi jár-kel a legtöbbet főpénzlátosi minőségben. Van egy asztala a könyvelőnőnek. Negvedikké.nt pedig Czirják Adél vasutaslányra emlékezik vendéglátóm. Ö afféle mindenes. Egyik órában adminisztrál, a másikban műtrágyát mér. A magvetés azonban jónak bizonyul. Évente erősebb lesz a szövetkezet! De éven te növekszenek a követelményei<•. 1953-ban Miklós bácsi fel is mondja a szolgálatot. Hetven évesen tanuljon? Urban István igazgató azonban csak a főpénztárosságból engedi el, hogy jó pár esztendeig még a Rózsa Cukrászdában kezelje a pénztárgépet, Pádár Pál főnöksége alatt. Ellenőrként Közben? Elismerés innen, elismerés ormán. Oklevelek a hűségről, a kitartásról. a munkaszeretetről, a szolgálatkészségről. S a vezetőség megbecsüli, visszafogja, hiszen mozgékonysága töretlen. Az 1957-es esztendőben ezért választják a felügyelő bizottság tagjává, hogy Stan- kovícs István iránymutatása szerint egészen 1972-ig ellenőrizze a gomba módra* szaporodó bolthálózatot. Ahogy mondja, korábban nem volt annyi visszaélés, mint mostanság. Fehér hollóként tart számon egy magboltost, aki kilencvenezer forinttal rövidítette meg a közös vagyont, s oly fineszesen folytatta üzelmeit, hogy egri segítségre volt szükség leleplezéséhez. Különben ízületei, asztmás rohamai parancsoltak „meg- állj”-t hét. éve Titz Miklós, nak. Amikor is — idézzük Bocsi László igazgatósági elnök levelét — egy generáción át kifejtett szövetkezetpolitikai ténykedéséért az áfész örökös tiszteletbeli felügyelő bizottsági tagjává minősítik. Szárazfa A vasúti szerelvények, amelyeken hatvan-hetven esztendeje szolgált Miklós bácsi, azóta széthulltak, roncstelepre kerültek. Déd- anyó, ha él, az egykori MÁV- egylet bormérőjének leány: is, aki évekig zenekarukba'- cimbalmozott. Bizony a harmincöt éves szövetkezeti hány ülést hasogatlak fel; hány akkumulátort vittek el és mennyi értékes, külföldi behozatalból származó félvezetőt, diódát loptak ki a kapcsolószekrényből? Azt mondhatja valaki: ezi nem lehet utazás közben ellopni, mások szeme láttára. Sajnos, mégis előfordul. Sokan szemet hunynak, félelemből, gyávaságból, nem szólnak a vasúti személyzetnek, vagy a rendőrnek. A közöny bátorítja a vandál pusztítókat. A vandálok általában éjszaka „dolgoznak”. A sötét tárolóvágányokon álló kocsikba behúzódnak a „csövesek” és a vasút képtelen a szerelvények őrzését megoldani. A rendőrséggel rendszeresen tartanak éjszakai razziákat. A múlt évben 1000 személyszállító vonatot ellenőrizlek. A rendőrök 15 ezer személyt igazoltattak, 211-et előállítottak, 24-et vettek őrizetbe, 1(11 személy ellen tettek szabálysértési feljeleni ést és 2000 személyt a helyszínen megbírságoltak. A vandál kártevőkkel szemben a törvény szigorával kell fellépni. Csakhogy az a bökkenő, hogy az új BTK felemelte a károk értékhatárát és a legtöbb eset-, .ben — 1000 forint alatti kisebb károkról -van szó é.s ilyen esetben csak szabálysértési eljárást lehet indítani. Ha a kis károk értékéhez hozzászámítanánk a vasúti kocsik forgalomkieséséből származó, népgazdasági veszteséget is, akkor hamar el lehetne venni a vandálok kedvét a pusztítástól. Az utazóközönség pedig ezt várja! B. í. Még ma is fiatalos lendülettel... mozgalom első harcosainak sorát sem kímélte az idő. A veterán Stankovics Istvánt a közelmúltban búcsúztatta el Titz Miklós. Persze csak itthon, befelé csorranó köny- nyekkel, mert lába legfeljebb a közeli boltig viszi el. Az öt körülvevő szeretet azonban nem csappant. Fiá:. menyét dicséri váltig, akik mindennel ellátják, akikkel Farkas Berci űrutazását végigkísérhette a képernyőn, akiknek három kedves unokáját köszönheti. Majd a munkatársakról, a szövetkezetiekről beszél. Olykor meglátogatják. sőt figyelmükből ajándékrádióra tellett, amivel jobban múlathatja az időt. És ha nagyon belefigyel a kisvárosi csendbe, a Vörösmarty téri óvodából a régi szárazfa, az öreg hegedű is ideszól halkan. Nem Miklós bácsi csontos ujjal ríkatják húrját, hanem ,a leányunoka. áléi sok,-sok „dédunokának” játs'zik rajta... Moldvay Győző .ilSiíuííSűiSi 1980. június IZ., csütörtök'
