Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
Utolsó széttekintés Németh László posztumusz kötetéről Ra-Re avagy három „forgatókönyv“ Első fejezet . Szerda, 17 óra 15 perc „Bár mindig más szöghói Látom a szobái, A hevcröről maradi A legkevesebb” I. A szék támlája 18 centimeter magas volt. i’Nern volt magas támlájú szék. De alacsony sem. Kényelmesen nekitámaszkodhatott egy emberi hát- Ek'y magas emberé csakúgy, mint egy alacsony emberé. A magas emberek és az alacsony emberek kétféleképpen.ülnek. Sokféleképpen. Néha még a fejüket is hátrahajtják. Egy ilyen 48 centiméteres támlájú széken szinte mindenki hátrahajthatja a fejét, bár a háta Sizorosan érintkezik a háttámlával. A nő, aki nemrég még ült ezen a széken, a hátával tulajdonképpen érezhette volna a szék háttámláját. A fejét azonban bajosan hajthatta volna hátra. Mert a szék, mely az imént még a heverő fejpámás végénél állt, most ugyanott hevert. Bár ez a kifejezés, hogy „ugyanott’, pontatlan. Egy szék nem hever ugyanott, ahol az imént még állt. Éppígy a nő. aki az imént még a székre kötözve üli. most szintén nem ült. Es a feje se volt ugyanott,' ahol az előbb. A feje nem volt egészen a helyén. Az arca nem volt látható. Nem szeretném, ha fáznál! (Résziét a szerzőnek a könyvhétre megjelent művéből) • Mi TandorJ Dezsőre (A szerk.) gyanakszunk. Látható volt a lába. Két meztelen lábszár. Az ember néha ráfonja lábát a szék lábára. Esetleg mindkét lábszár érintkezik a széklábaikkal. Ám, ha valaki azt hinné, hogy forgószékben ülve, a széklábra font lábával forgathatja magát, téved. Ez a szék nem volt forgószék. Mégis fordítottak rajta egyet- Csavartak rajta. A rákötözött nő nyakán. Talán kettőt is, tizet is. Ide- oda. Nem azért, hogy a térben helyet változtasson a fej. Nem azért, hogy utoljára körülnézzen a szobában. Talán nem is nézhetett volna körül. A fejét sűrű szövésű kendő borította. A kendő még az imént, amikor a nő a széken megkötözve ült, a heverön volt. Csak úgy odavetve. A heverő mellett hanyatt dőlt, vagy hanyatt döntött széken most már semmit sem csináló nőn nem- fsuk ez a kendő volt. Igaz, a zsinegen kívül csak ez. Mert az ujjatlan házi köntös mintegy a zsinegen belül volt. Alatta némi fehérnemű. Bár ebből semmi se látszott, mert a testhez hozzakó- tözött köntös nem csúszik lel — ebben az esetben le. A két térd ugyanis a mennyezet felé mutatott. A hát inkább a padlóval, a két lábszár — mondhatni — a meny- nyezettel volt párhuzamos. Vagy azt is mondhatni: emezek az éggel, amaz a földdel. A köntös színe halványzöld ; volt. és az imént még a nő tulajdonát képezte. Most már semmi sem képezte ennek a nőnek a tulajdonát. A zsineg’ bevágásai sem, melyek, ha a nőt leoldozzák a székről, jól látszottak volna. És amikor leol- dozták a székről, jól látszottak. A zsineg erős spárgaféle volt, kapható. a Botterill út, a Pasmore körút, a Pazococo vagy a Beddevista akármelyik vegyeskereskedésében. Bár a tengeröbölre néző Bellevis- tán nem voltak üzletek. Kapható ilyen zsineg az egész városban; hasonló zsineg bárhol, a világ zsinegét árusító üzleteiben. A heve- rőn, a kendő helye mellett vastag könyv feküdt. A kendőnek persze nem látszott a helye. Ha ezt a vastag könyvet fölemelik, látszik, hogy ott volt. Egy ilyen vastag könyv nyomot hagy. A nyomokat a no nyakán eltakarta a kendő. Az eredményes foj- togatás nyomai nem szépék. Nemcsak a nyakon nem. Nemcsak a testen nem. Egyáltalán, nem. 2 A szobában csend volt. A csengő. mely TI óra 33 perckor megharsant, mosrt épp nem szólt. 17 óra 33 perekor a kapu csengője harsant meg. Ment megnyomtak a gombját. Odakint. Air. utcám- A heverő fejpamáe végénél a faion, alacsonyan, szinten volt egy gomb, Á zárnyitó gomb. Á zamyitó villainyszerkezet gombja. A földöntött székén halványzöld köntösben megkötözve, holtan fekvő nőnek semmi köze nem volt mái’ ehhez a gombhoz.. A csengő gombjához se. A könyvhöz se. Semmihez se. Vagy mégis? 3. Mivel a 17 óra 33 perckor, majd a 17 óra 34 perckor újra megnyomott kapucsengő hangjára válaszul a heverő fejpámás végénél, a falon kidudorodó gombot megnyomták, az illető, aki csengetett, surrogó, bu-rrogó hangot hallott. Elfordíthatta a kapu kitincsgomb- ját. Beléphetett, a házba. Második fejezet Ugyanez a szerda Bizonyos esemenyek 15 ara 4(1 perctől. Egyebek; korábbi dolgok. „Titok marad. hogy ilyen levelet kapsz” I. Hogpen” — disznóólát jelent. ..Hogpen” Lopiccolo azt csinálhatott volna, amit akar- Nem tudta. hogy utoljára életében. Bar ez nagyon bonyolultan volt így. In- piccolo megértette volna. Nem mondták meg neki. Mrs. Zeller joy nagyon jó levelet kaphatott. Mert Mrs. Zellerjoy azért ennyire bőkezűnek nem szokott mutatkozni. Fülkét? Szappant? Törülközőt? Arc vizet!? Egy kis aprót is akár! Persze a kötelező kézbesítési díjon és a toldalékon túl. Várta ezt. a levelet Mt». Zeller- joy, lehetett azt látni. „Hogpen” Lopiccolo ccwk a saap- pe-nt fogadta el. Meg a fülkét. Most ott állt. És egyáltalán nem tudott mit csinálni. Alig' egy órája — úgy 14 óra 40 perc körül jól kihugyozta és kiszárba magát, Egy bokor alatt. A bokor egy bokorcsoport része volt. A Pazoco- cónak a rom Briscoe negyedre néző házainak némelyike erre a bokorra nézett. A „néző” és a „nézett”, egy ilyen rút szóismétlés fejezi ki nagyjából pontosan, menynyire volt szép ez a környék- Nagyon ronda volt. De azért ..Hogpen” Lopiccolo a bokornak a védett oldalán kuporodott le. Hátsója érintkezett a levelekkel, az arca mintegy másfél-két négyzetkilométernyi romtér felé fordult. Ekkora bontási területet egyetlen bokor alól a legitősgyökeresebb helybeli sem képes belátni. A helybeli szem többet lát, mint a jöttment szem. Lopiccolo nem volt tősgyökeres helybeli. Jöttment sem volt. A PHILETARIUS KISHIRDETÖ- nél dolgozott; a PHILETARIUS valami csoda folytán a legnagyobb helyi lap, a MERCUR segge vege maradt. Önálló kis cég, ha úgy akarjuk. Merl a MERCUR úgy akarta. Önálló hirdetöegységi négy állandóval. A tulaj. Mr. Phil E. Tartus, gondolta Hogpen" Lp- piccolo. és hátranézett, amikor a len agy óbb hurkára érzett esélyt. M» Sadie, akit miég izgalmasabbá tett, hogy ö a különváltam elő Jasey. lanvnev-en. nyögött egyet I aspiecoio, Oahow. Ez is megvan gondolta. Könyvhét 1980 A népszerűség i és árnyéka Berkesi András: Ha az igazságra esküdtél, . 7 [ Ez a regény — már ami a példányszámot illeti — bizo- ; nyara a könyvhét egyik slágere lesz. A Berkesi-jelenség tehát I továbbra is létezik: oda nem figyelni rá képtelenség. Meg j akkor is, ha az irodalmárok többsége fintorogva fordul el attól az írótól, aki a statisztikák szerint a legolvasottabbak közé tartozik- Szükséges megvizsgálni az írásait, hiszen az irodalom — amelybe végül is az ö munkai is beletartoznak. — nem csupán egy szűk csoport magánügye. Új regénye, amely Ha az igazságra esküdtél... címet viseli, voltaképpen bűnügyi történet. A szerző sokszor nyúl ilyen témához: hivatásából, élettapasztalataiból adódik választása. Nehéz ilyen témában újat mondani: a sok krimi, amely televízióból, könyvekből árad felénk, szinte minden cselekményfordulatot lejáratott. Ebben a regényben is egy sablon tér vissza: az ártatlan elleti irányul minden bizonyíték, a szegény fiú pedig — megtörve az (ál)tények súlya alatt r— maga is bevallja, hogy megerőszakolta és meggyilkolta menyasszonyát. A bíróság ezért halálra ítéli. Ám kegyelmet kap. így nyolcévi börtön után, a tűrőképesség határán túljutva, s újabb — hasonló gyilkosságokról értesülve kérvényezi az ügy felülvizsgálatát. A fiatal ügyész, aki annak idején a halálbüntetést kérte, most lelkiismeret-furdalástól vezetve minden veszéllyel és fellettesei neheztelésével dacolva, saját karrierjét és boldogságát is kockára téve felmenti hősünket... A fönitebbiekből kiderülhet, hogy a szerző a krimiírás alapszabályait is megszegi: ilyen művekben ugyanis már az első oldalon kötelező a gyilkost szerepeltetni, hiszen hogy nétzne az ki, hogy például egy Agatha Christie-regényben az ember több órán keresztül i rágná’a körmét, hogy a lakáj, a gróf, a kertész vagy a szobalány közül ki fojtotta meg a ladyt. s a végén derülne ki. hogy egy éppen arra járó vándorköszörűs tette. Ezzel a játék | izgialma csorbul, éppen az veszik el, amiért pedig a bűnügyi történeteket kedvelik. A törvényszerűségek véletlenekké egyszerűsödnek le, nincs mód érdemben fejtörésre, nincs esély a megfejtésre! Igaz, ez a regény — szándékában — túlnő egy bűnügyi történet keretein. Alapvető érdekességét az adná, hogy igyekszik bemutatni, milyen módon formál valakiből a közvélemény (vagy tömeghisztéria) bűnöst. A lincsel angulat lélektanát próbálja megvizsgálni az író, szembehelyezve vele — pozitív hősként — egy olyan, ifjúkori tévedését megbánó, gáncsnélküli ügyészt, aki az ötvenes évek konstrukciós pereinek tanulságát viseli apai örökségként a vállán. A könyv azonban ebben is alulmarad a várakozásnak- Bár a folyamat végigkövetése nagy élettapasztalatra és tudományos alaposságra vall, nincs átlelkesítve a történet, a figurák arcnélküliek, mert jellemzésük sekélyes. érzelmeik, gondolataik köz- helyszerűek. A történet mozgalmassága nein pótolja a valódi fordulópontok hiányát, már csak azért sem, mert minden meg van magyarázva, előre tudható a végeredmény: az igazság kivívásának tehát csak álakadályai vannak. A könyv ott válik hát csupán érdekessé, ahol olyan közeget ábrázol az író, amelyet valóban ismer: például a börtön világának ábrázolásában ad újat, izgalmasat. Ügy tűnik, többre vállalkozik itt Berkest András, mint amennyire képgs. Népszerűségének azonban aligha fog ártani, féligazságöJúsá. íéll\ész életbölcsességekké, sematikus életei vekké, fotmálójiúík kezében a regénybeli események, s ettől az egész történet túl könnyen emészthetővé vált. A szándék és a mondandó ennek ellenére voltaképpen dicséretes. Mármint az, hogy Berkesi a nálunk dolgozó ,,istenáldotta” tehetségekkel szemben igenis a közönség igé- „ nyerői, ízléséről nem megfeledkezve akar írni. Erezni isi hogy jól tudja a mesterséget, azt, hogyan lehet megfogni az olvasót az izgalmas cselekményszövéssel. (Mellesleg ezt Nyu-' gáton az egyetemeken is tanítják.) így érthető, ha munkájával — mellyel a hiányzó, művészileg igényes szórakoztató irodalom helyére léphet — minit mindig; előreláthatólag most! is nagy sikert ér el. (Magvető 1980) ] Gábor László — A Rakéta Regényt ár (Ralfe) tucatjával sorjázó kötetei közül hármat kiválasztani kockázatosnak látszik, mégis akadnak olyanok, melyek lehetőséget adnak a közös bemutatásra. Dohai Péter Lavina című kisregénye akár kriminek is beillik, valójában egészen más: a regényírók módszerétől egyre kevésbé idegen, „nem-regényszerű” elemekkel mutatja be főhősének személyiségtorzulását és torzult személyiségét. Mintha filmet látnánk! Riasztó és sivárságot sugalló képek áramlanak a dokumentarista stílusban. Monoton ismétlődések: pesti utcák, villamos, HÉV, aluljárók, munkahelyek. 'lakások, reggelek, széthullás felé haladó család. A képek sora nyilvánvalóan egyfajta eszköz az író kezében. A főhős, Marosi Ferenc sorsának adja meg az elidegenítő hatású keretét. Amilyen a környezet, olyan benne az ember. Marosi látszat- életet és ke'‘ős életet él míg el nem sodorja az eseményeknek az a lavinája amelyre a cím utal. Adósságot adóssággal törleszt, külföldi árukkal üzletel, elkölti szeretője pénzét. Miután „üzlettársa” becsapja, és adósságait nem képes visszafizetni. nem lát más lehetőséget, mint a bűnözést. Főrendészi hivatalával visszaélve megszervezi a pénztár’ feltörését. A kísérlet sikertelen sőt Marosi kettős gyilkosságot követ el. Dobai Péter, amikor ilyen, látszólag kommersz témát választott, hű maradt, korábbi regényeihez, a lényegi kérdést illetően Számára a magatartásmódéit a személyiségtípus a K fontos. A vizsga tat* fő szempontjai, a lét és tudat viszonya, s az a látszólagos ellentét, amely a hős lelki sivársága és szerepjátszása következtében jött létre. Sajnos semmiféle pozitív megoldást nem jelez. nem Í6 próbál jelezni a regény, és így fatalista kicsengése van: aki ilyen helyzetbe jut, annak csak ilyen lehet a sorsa. A filmszerűség jeüemeő a másik műre. Her nádi Gyula Borotvált, tahin című történelmi krimijére. Izgalmakban. meglepetésekben itt is más a fő szempont. Az író rutinos biztonsággal játszik a történelemmel. Egy-két fikciót alaptételként elfogadva felállít egy lehetőség,sort: így is történhetett. .. Jelen esetben az a helyzet kerül a vizsgálat középpontjába, amely a fehérterror két áldozatának, Somogyi Bélának és Bacsó Bélának meggyilkolása után. a terrorkülönítményeken belül kialakul. Igazából azonban a bűnbak, Tschallner Géza főhadnagy személyisége, illetve ennek a szervezethez való viszonya a regény tárgya. Mondhatnám, Hernádi régi témája: a hatalom és az egyén viszonya. Az egyéné, amelyet a hatalom manipulál, felhasznál, felemel, * elembertelenít, ahogy szükségesnek látszik, s végül elpusztít, ha terhessé válik száméra. Az egyénnek egyetlen lehetősége van: engedelmeskedni, amit Tschallner meg is tesz, mert az ő személyisége része a hatalom egészének, annak alárendelt. Hernádi stílusában is hű önmagához. A rá annyira jellemző n.vehd sémák, fordulatok, helyzetek ismétlődése azt az érzést keltik, hogy írójuk a mesterség jól begyakorolt technikájának ení gedelmeskedett. amikor e kis könyvet megírta. A külső körülmények meghatározó szerepet játszottak a két előbbi műben, s íme •s a harmadikban is: Mándy rr) Iván A bútorok című kisre- a gényében (?) novellájában (?).az ember életét körülve- rá vő tárgyak önálló életre kel- nefc. Mándy Ivánnak korábbi munkái után ezt a követ- a k ezt étért le kellett vonnia. a Hangulatokat, rezignációt és nosztalgiát árasztó előző tj. műveiben szántén fontos sze- l_ repe van a környezetnek. A megelevenedett tárgyi vilá- got Mándy most már abszo- k' lutizálja, így embereket alig ’ sejdíthetünk e furcsa lét mö- " ,gött. Ezért lehet: fontos állo- a más az író pályáján a rövid n könyvecske. i- Mi tehát a közös alapja;az a. együttes bemutatásnak? j. Mindhárom műben nyilván- il, való a személyiség fontossá- t, Pa, az írói szándékok követk, kezetes véghezvitele, a kér- i_ dések továbbgondolása. Igaz i- mindez eltérő módon, szin- i: len és eredménnyel látható. Végül közös a művek külső _ (képi, nyelvi) formájában, a hogy ott található a három * író nagy kalandja, élménye: „ a film. Nem is regények u ezek, hanem potenciális for- a gatókönyvek. Miközben a szöveget olvassuk, a filme- két látjuk is. y (Magvető Könyvkiadó, 1980) i- Törőesik Miklós A kötetből knagadott-gondol at önkényes lehet, de ha a kötet egészét reprezentálhatja, csökken a szabad választás bűne. A Görgey -röl írott dráma a hatvanas évek elején történészkörökben jelentős fetbuzdulást váltott ki. Pedig Németh László akkor sem a Kossuth—Görgey- por felújítására törekedett, A történész-közvélemény a Gör- gey-mentést kifogásolta. Németh ezzel szemben a lel ki - ismeret kényszerű lázadozd, sairól s egy sajátos szerepkörrel felruházott személyiség vívódásairól írt drámát. Ez a szerepteremtő hajlam, s a történelem által felkínált szerep betöltésére kimunkált egyéni vállalkozás az, amit Németh László oly erkölcsi kitartással alakjaiban oly sokszor ^megmintázott. Akik az 1 életmű egészét forgatják, azoknak ezt a posztumusz kötetet gyakran kell leemelni a könyvespolcról. S akik. ezzel a kötettel kezdik, nem kerülhetik el, hogy életmű egyéb darabjai- ba is beietemetkezzenek. (Magvető 8á.) Seéfce Dorow*oe betegsége riasztja, de a megújult szellemi frissesegben újra szívósan dolgozik. A kötet ennek az utolsó tájékozódásnak a szellemi ter- * mékeit tartalmazza. Németh László azon ritka írók közé tartozik, aki szinte becsalogatja és beavatja műhelygondjaiba az olvasót. Nem csupán a művet közli . az olvasóval, hanem a keletkezés forrásvidékét is feltárja. így kirajzolódik az a „felvonulási terep”, amelyen keresztül. Németh László ; szinte újólag feltérképezi az európai szellemi világot. A norvég irodalomtól Indiáig, a francia egzisztencializmus- j tói az. orosz klasszikusokig ^ terjednek a tájékozódás szél- \ só pontjai. S ezen belül a szűkebb haza csaknem vala- j mennyi említésre méltó szellemi. kulturális és irodalmi teljesítménye. se két es lényegi összefüggéseket felvillantó megjegyzése. Kalandozó alkat volt. ha mesterségként valamit szívesen vállalt, az leginkább a tanárság volt. Mindig szívesen osztotta meg gondolatait másokkal, egy egész nemzet mondhatta és mondhatja tanítójának. Ebből az utolsó kötetből is világosan kitűnik, önmagát mindvégig elsősorban tanulmányírónak tartotta, aki a ..szorongó tájékozatlanságból” mindig szívesen kalandozik idegen vizekre. Mostani. vegyes műfajú kötetének vezérfonalát is ez adja. Az írások zöme 1957 és 1970 között született, akkor, amikor a személyi kultusz igaztalan mellőzései után végre megkapja a méltó táreadalmi elismerést is. Pedig ekkor is fenyegető — belső — szigoiMfrwHcúö.Kan ól <rtni □ A mostani könyvnapra kiadott Németh Láss- ló-kötet többféle szellemi kalandot is ígér. A Homályból homályba címmel közzétett önéletrajzi kötettel — úgy unt —, „vége” az életműnek. Aztán felbukkantak az jj írás-ban az addig- világot lem látó naplórészletek. Már akkor is úgy éreztük, nég mindig folytatódnia kell. •Iiszen az önéletrajzi kötet- )ől is olyan problémák kerültek elő, amelyeket Né- neth László szinte élete vésőig magával hordozott, Utolsó alkotói periódusának ízt a termésözönét sajnos nár nem ő rendezhette saj- ó alá, de a gondos szerkesz. ésl így is méltán tekint- ietjük az életműsorozat te- natikus egységének és szer- 'es folytatásának. Hiábavaló dolog lenne a iyors és kapkodó mérlege- és. A bőség zavara megköti i kezet és béklyóba veri a iondolatot. De a találomsze- ű tallózás is rengeteg éréket találhat. Az első, ami eginkább meglepi az olva- ót: mi mindenben mozgott ’tthonosan, mi mindenről >olt egyedi, alapvető kérdé-
