Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-08 / 133. szám

Az Ady-,' Krúdy-, és a Móricz-ünnepségek fogadtatá­sa után kissé bátortalanul emlékeztetek rá. hogy elér­kezett Kaffka Margit szüle­tésének századik évfordulója is- Ez az évfordulosorozat mindenekelőtt egy irodalmi aranykor emlékét idézi fel, amely nemcsak ritka-gazdag tehetségforrásból táplálko­zott, hanem azokból a sür­gető feladatokból is, ame­lyek a tehetségeket előhív­ták. Mint a századelő magyar irodalmi forradalmának annyi nagy alakja. Kaffka Margit is történelmi és tár­sadalmi határhelyzetbe szü­letett* bele: dzsentriosztály •szülötte, de nemcsak saját világának elszegényedését és szétesését élhette át, hanem a sajátos magyar polgároso­dást is. A magyar társada­lomtörténetből jól ismert, tiogy egy ideig a dzsentri sorsa sűrítetten magában hordozta az egész magyar fejlődés konfliktusait, dilem­máit és torzulásait. S Kaffka Margit története még egy újabb drámával is gazdagodott. Ö ugyanis ne­mének ama nemzedékéhez tartozott, amelyet a fejlődés elsőként vetett ki a régi vé­dettségből és kiszolgálta1 totíságból, s elsőként kén-y- szerített arra a« útra, amely azonban egy új kiszolgálta­tottságon vezetett a, szabad­ság leié. így alakult ki él­ményvilága ban az a kör — e nöproblema köre, amely a korforduló es a dzsentri osztály konfliktusait övezi. Mindez akár atkotáslelekta-ni magyarázatnak is tekinthető, hiszen egy magánéleti vélet­len is elegendő volt ahhoz, hogy a társadalomtörténeti konfliktus személyesen átélt tartalommá váljék benne. Kaffka Margitot apja korai halála és családja elszegé­nyedése térítette le elődjei útjáról, s esereitette fel vek: a házasságról remélt karriert a tanulással, a kenyenkereső pályával. Meg abban is ta­lálkozik a-z egyeni és szocio­lógiai mozzanat, hogy taní­tónőig majd tanárnői diplo­mát szerez, hiszen nemének a századforduló táján első­sorban a nevelői munka adott átvezető utat. a család­ból az önálló lét felé. S ez az út vezetett tovább a ta­nult humánkultúrán át az írói alkotómunkáig. A három élménykor talál­kozása új energiákat szaba­dított fel benne. Először ver­seiben és novelláiban is a városias élet új motívumait rögzíti és az átmeneti kor új nőtípusait formálja meg. Hamar felismeri azonban, hogy a XX. század nemcsak a társadalom szerkezetéi ala­kítja át, hanem az életfor­mákat is: új viszonylatokat teremt ember és ember, fér­fi és nő között, új erkölcsi normákat sürget, és termé- szebtudományos, valamint pszichológiai felfedezéseivel kiegészíti a hagyományos emberképet. Ez a küzdő és kereső lélekállapot már nem fér el a régi formában: olyan verset követel, amely nem a lelki mozzanatokat, hanem a lelki folyamaitokat rögzíti, s csak olyan, prózával harmonizálhat, amely képes kifejezni a társadalmi és pszichológiád létezés egymás­ra hatását. Kaffka Margit ezért vállalja a szecesszió különösségéit, dekorativitá- sát cs zsúfoltságát, ezért oldja a Urai formákat már- mar szabadversé, s ezért vonzódik az impresszionista szemlélethez rs stiluseszkö- zökhöz. Izgatott kísérleteiből végül is az impresszionizmus segítségével teremti meg azt a művét, amely irodalom tör­téneti helyét egyértelműen kijelölte. A Színek és éhek­et (191 í) ivr, az olvasó is élő és harmonikus műnek érzi, aki semmit sem twd az előzményeiről es környezeté­ről. Kaffka M-argH legnagyobb regénye azért válhatott ko­rok fölötti értékké, mert az áttörés, az átmeneti kor je­gye irodalmi értékké érlelő­dött benne Voltaképpen egy öregedő arasson,y. egy hajda­ni dzseiítritény emlékezé- senek foglalata. A« egwmás­Kaffka Margit Leánykérés I Fehérzimankós, teli éjszaka, Éjféli miséről jöttünk haza, \ S járt legeiül — csuda hallgatagon, f A jegyző úrral — Mária húgom. ; A férfi szólt az erdő szélinél: \ — „Hallotta-e, kisasszony, mit beszél Kettőnkről együtt a falu?” — „Tudom!” I; Sietve mondta Mária húgom. A rozs vetés dúlöjin szólt <! megint: '< — „A szóbeszéd igaz lehetne mind, ( Ha jönne velem, — < mindig egy úton!” — \ „Igen!”'— felelte Mária húgom. ; Még egyszer szólt a szcrüskerl megette t „Édes kis madaram. fáradt lehet! Adja a karját!” — S ment hallgatagon Hozzásimulva Mária húgom. ba hullámzó emlékek azon­ban áttörik benne az idő határait, élővé teszik a múlt példázatát, s egybemosnak történetet, lírát ás kommen­tárt. így alakul ki az ítélet, s ellenpontja, a nosztalgia. De Kaffka Margit követ­kezetességét • bizonyítja, hogy amikor szembeta­lálja magát mr. első vi­lágháború keményebb va­lóságával, kevon.ia a követ­keztetést, s az. impresszio­nista és letetetem serény (Mária évei) után visszatér a dolgokhoz, s vállalja, a tárgyi as ábrázolás új módo- za-bamak kfkfcérletearáét is. Kahttea Margit azok kőaé a nypgsriosok közé tartowk, »kék. a tegkkréetteezeéeoebbein gondolták végig az irodalmi forradalom belső toglkájái. Ezért, búr életét, derékba, törte a háború utáni sp»- nyolpétha járvány (1=91*8. de­cember 1.). életműve nem- . csak a Sziliek es évek teljes­ségével haladta meg korát, hanem befejezetten kísérle­teivel is. Bodnár György A tizedik este Csoóri Sándor »erseskötetéről Csoóri Sándor, a jelenkori magyar szellemi élet egyik legeredetibb és legizgalma­sabb egyénisége. Líránk ün­nepi eseménye az új Csoóri- kötet, A tizedik este megje­lenése. Az önképzés jesze- nyini, solohovi típusát meg­valósító Csoóri Sándor koro­názó verseskötetében is tö­retlenül őrzi küldetéstudatát, érti a mélység embert és hazat megtartó érveit. Rej­tett önarcképet rajzol: „Amit megéltem: az voltam ón. / naponkint más jaj, más orijm, / a halál közelében nagy szél. / nyátsuhanás és hóözön”. Egy másik Versében így fogalmaz: „A kivilágított, hosszú utcákon végig /■ vala­mennyi múltommal megjele­nek. / valamennyi szegénysé­gemmel, himnuszommal„ mint aki egyenesen a föld alól jön”. A címadó verset az. élmény mély személyes­sége és gondolata fesEültsége .telifi. Csoóri legjobb erőit fogja össze a lorcai hangu­lattal fit vers alkotásakor: ,,E»te van újra, / már tizedik este. / Olyan a csönd, mint­ha valaki verset ima / egy haldoklóról. / Olyan a csönd, mintha egy haldokló írna verset” (A tizedik este.) Az előzmények alapján értékel­hető leginkább a kötet. A tucatnál több Csbóri- könyvből a két utolsó: No­mád napló, Jóslás a te időd­ről. A versék közt esszék magzottak föl; kisprózák öle­tek keletkeztek- A bartóki model 1 vitalitását nemcsak lírában, esszében, hanem. a filmművészetiben is sikeresen képviseli. A hatvanas évek elején, Csoóri, Kosa, Sára megrázó embert sorsokat gyűjtött össze. A bartóki modell hajtásúiról tanúskodik a Tízezer narp töredezett, battadás hangulata, més- més hangsúllyal a RöMoboM kő, az ítélet, a Hószakadás. A „csak tiszta forrásból” igénye ennek ellenére leg­inkább lírikus alkotásaiban figyelhető meg. Emlékezete­sen szép versben állít emlé­ket anyjának. Anyaképe a magyar líra amyaverseinek gazdag tárházát eredeti -szín­nel ékesíti: „Anyám utakon lépdel / s nem jut el seho- ■ Va — / szegénység csillagá­tól / sebes a homloka •.. Anyámnak fáj a feje, / anyámnak fáj a semmi, / nem tud kiszínesedni. / Egy éjjel földre roskad, / meg­tört lesz. majd kicsi — ’ Be­jön egy madár érte / s cső­rébe elviszi”. Csoóri közösségteremtő erejű, valló és ,'vállaló lélek. Igazságkereső, az ismeretlen igazságot kutatja, nem az is­mert tényeket illusztrálja. A tisztánlátás vágya hittevő vallomásokban fogalmazódik meg: ,.szükségem van a ke­zetekre, / hogy minden ma­gányt leromboljak; / a szá­tokra. hogy a megromlott ) igazságokat porba köpjem — / elvész a föld. ha nem élhetek / boldogítón és vak­merőén.” A vasárnapok tisz­taságában énekel, mint a he­gyeken futó vizek. A szegé­nyek egébe emelkedik, ahol „földet szánt az ének zenéje” Költői célkitűzése: „Rejtel­meket szólongatok: / nyug­talanabb legyen a föld '/ kérdéseimtől, válaszodtól / s alkalmasabb így a gyönyör­re, / ha már annyi titokra, -kínra / alkalmas néha öntu­datlan.” Példaképei leért; egyaránt megtaláljuk a forradatmi es a szellemi cseletkivés nagy hősért.: Dózsát, Oké Gőtém­ről, Koreát. Adyt. Jóeaet At­tiláit, Németh Lásehöt, áesze- mfimt, Elunod-at,_ Nagy Lász­lót. Thidjs, mekkora szüksé- gsiink «a® Etesd,nrrttra, mént hateTl-ál Hitelesített. eszmény­képre, emberi mércéié, A. huszadik száaad hármas köl- tőikreinek nevezi Csoöri Jeszenyint, Lorcát és József Attilát. Ragyogó stódussaJ, ér­tő módon szól a vifágiiroda- lom jeszenydni, lorcati, József Attila-i pillanatairól, ame­lyek törvényerejű sorokban mind fényesebben ragyognak, korról és emberről művészi hitellel mondanak el lényeges dolgokat. Csoóri Sándor életmüépüö igénye a legnagyobbakéhoz mérhető csupán. Sorsvá Hala­sának, a Muszáj Herkules szerepének elődeit, i-ránysaa- bó őseit, látja Németh Lász­lóban, Adyban. Német.hét a magyarság egyik legnagyobb „tüzcsiholójának” tartja, benne á gondolkodás és ta­nulmányírás Adyját tiszteli. Németh a hiányzó magyar gondolkodás alapkövét fa­ragta. mént Arany axz elve­szet nemzeti eposz pilléreit. Lényeglátó zsenialitással val­lotta: minden lángelme i>a- rancsoló kötelessége az újra­kezdés”. Csoóri Sándor azok-. nak a nagy elődöknek az örököse, akik kultűrahotdp- zókként nemcsak keseregték,' hanem tenemifeették is a ma­gyarságot. T-udlja és va-tlja: ,41 széliéin emberét eredmé­nyeivel ketl mérni”. A sss*-; vak iszonyé devalvációjá-váll, szemben hitet teSK az értel­mes emberi s-aó mellett. Stí­lusa, g<KKhzl+axlasmobia bel­ső szuverén autonómia kife- jezője: mérvei oe anya nyelv­vel, atz egyéni boldogulás és a neinzeéi lét egyetemes kér­déseivel való legszebb talál­kozások bensőséges élményeit, adják az »Inasoknak- Olyan élményekét, amelyeket a*. emlékezet megorr/., a srziv sem feledhet, ment kü­lönben Szóróján haldotehk a szó a «aá>iíban”. VM-agrető. kmt* Csk Varga Htwwi Roffán Károly munkái A Fényképész a kert vegében " állt, előtte, a. fényképezőgép szilárdan lábakra szerelve. Szem­ben. az újonnan elkészült, meg va­kolatlan ház előtt, pirosra festett pádon leszen-getit. a csalod: a nagy- nw-ma. a nagypapa ne. apa es az anya. karján par hónapos csecse­mővel. Valamivel távolabb, daco­san elkülönülve a csoporttól egy tizenhárom év körüli kislány állt farmernadrágban és koszos torna­cipőben. A Fényképész integetett': — Egy kicsit közelebb egymás­hoz! Még egy kicsit... ­• Felsírt a csecsemő, mire az anyja szórakozottan ringatni kezdte, A csecsemő elhallgatott. — Az egész ház benne vámé — kérdezte az apa gondterhelten. — Minden benne van — mondta a Fényképész. A gép fölé hajolt, és beállította az élességet. Mikor az apa indulatosain a térdére csa­pott: — Mari! Gyere már ide! Könyö­rögni keli neked? A kislány megrázta a fejéit és nem mozdult. Az apa felállt: — .Mari! Gyere ide, a hétszenl- ségftí Ha én megyek oda, megbá­nod! — Fogad] szol az apadnak! — mondta az anyja élesen. A Fényképész csípőre tett kézzel figyelte a fejleményeket. Aznap még öt helyre kellett mennie, így hát minden elvesztegetett perc ér­tékes volt számára. Idegesen topor- gott a gép mellett. Czele Györgye Hogyan készül egy fénykép vasárnap déleién? Az apa mar üvöltött: — Ide gyere! Nem hallod-’? |J éhány bámészkodó ember jelenít meg a kerítés utca felöli oldalán. A kislány habozott, aztán lassan elindult a pad felé. Tekintetében dac és rémület birkó­zott egymással; győzött a megtor­lástól való félelem. — De minek, ha nem akarok ... — mondta szelíden, halkan. Az apa lökött egyet rajta: — Oda! — parancsolta ellent­mondást nem tűrő hangon. — Guggolj az anyád elé! A Fényképész rágyújtott egy cigarettára. A kislány engedelme­sen leguggolt; arcán látszott, hogy csak a még nagyobb megszégyenü- léstől való félelem akadályozza meg abban, hogy elsírja magát. Az apa letilt a pádra. Együtt volt vég­re k család. • — Kész? — kerdeate a Fenj'ke- pesz hangosan. — Tessek! — mondta az apa méltatlankodva es idegesen. — Mi készen vagyunk! A Fényképész belenézett a gepbe. kezébe vette a kioldózsinórt. Ekkor az anya váratlanul megszólalt: — Te, Emwi.,^. Az autót nen »karod ? , . Az »pa aaon-n-aíl felugrott­— Egy pilla-hat.! : kiáltott fontoskodva. A Fényképész félegyenesedet' Tudta, hogy semmit sem tehet várnia kell; a megrendelő kívánsá g-a szent, és sérthetetlen. Elövet egy zsebkendőt és letörölte ham lókéról a verejtéket. Munkája ál falában idegőrlő és fárasztó volt de legalább nem kellett gondolkoz nia; az eza*szer gyakorolt, gépiesei elvégzett, egyszerű mozdulatok so rozata semmifajta szellemi erőfe szítást nem igényelt. Néha olyai érzése támadt, mintha mag;a i, a fényképezőgép alkatrésze lenne mint a zárszerkezet, vagy az op-t-i ka, vagy a kioldózsinór . .. to. apa kiszaladt az uftcána. é csakhamar a kitárt kapu szárnyal között betárolt a kertbe egy vajszí nü Zsigulival. Megállt a pad mel lett. a virágágyás közepén C kkor a yagymama akr idáig *" nyugodtan ült és hallgatott, elkezdett kiabálni: — Jézusmária! A virágok! — Ugyan, mami, — mondta a anya. — Majd ültetünk másikat Az apa lihegve leült a padra. - Fényképész felemelte a kezét: — Vidámabban! Mosolyogjanal A nagyapa értetlenül nézett t apára: — Mii mond? — kérdezte. Kofían Károly munkáiból nyílt ki. állítás a Magyar Nemzeti Galériá. ban. A grafikusnak é? fotóművész­nek ez az első átfogó tárlata. A kiállításon 200 grafikáját és külön- leges eljárással készült emberarco- kat ábrázoló somfabot faragásait láthatja a közönség. (Hauer Lajos felvételei — KS) — Azt. hogy mosolyog-junk —;! mondta az anya idegesen.— így! > Es megmutatta, hogyan keli rno- ; soivogn i ■ — -la... — /buli n+ott a np&ypapa. ^(Mosolyogtak. A csecsemő fel- 1 *■ sínt a pi-lfenaitnyii csendben. de az anyja most nem ni-n-gírtta; ül­tek mereven, nézitek szembe a gép- n pel. Halk kattanás — végire elké- i szült, fénykép. Az anya felugroitit, ráaogamta a < a szoknyáját: ­— Ez a kölyök megiitn-t bepisá-lt! i it. — kiáltotta. t, A nagymama dühösen fordult az '< apához: ) ll —-Mi lesz a rozsaimmal? — kér- . i. dezte. < [. A nagypapa az anyára nézett: ‘ t, — Kell még mosolyogna? Vágyj > mi van ? n A kislány kihasználva a zűrza- - var adta lehetőséget, felugrott, és 1 elszaladt a ház háta mögé. " —Mari! — ki ál! tolta az apa. — a Hova mész? Kifokerem a nyakad! i Tehetetlen dühében beugrott a < kocsiba, óriási lendülettel elindult. \ és megfordult a virágágyáson. A ) * nagymama a fejét fogta: — A rozsaim! A Szűz Maria ro H.-issza ra az eget erre a disznóra ... Ezeknek itt levesé az. en munkám! 1 A nagypapa komoran bólogatott 1 A Fényképészt a kirobbanóes-a­** lád-i háború már néni ér-j dekelt.e; Szenvedőn arccal. közö-"j a nyösen összehaj-togiatita gépe ál-lvá- ? 1^1 nyál. Arra gondolt, hogy minden) Ä zavaró körülmény ellenére az elő-1 nyös, tiszta délelőtti szórt fények £ t segítségével kifogástalanul elvégez- ? dett lehet — béke. biztonság és jó) az közérzet jellemzik az elkészül!) te munkáját; a megrendelő elege-1 fényképét. \ Kaffka Margit száz éve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents