Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

Tej, tej, te| — lUagyrédéről Ha azt. mondom: Nagyré- de, azt mondják rá: bor, olt­vány, málna, szőlő, de senki sem mondja — tej. Pedig tej is, méghozzá nem is akármi­lyen módon. Már évek óta a legjobbak között. — A tiszta nyereségünk tavaly is hárommillió körül alakult — közölte dr. Lam­me! András. Ennél a névnél is időzhe­tünk egy pillanatra. Állator­vos a íőáigazat élén? Ha azt mondom: Nagyréde — ez is érvényes. Milyen lehet egy istálló, amelyben száz tehén sorako­zik egymás mellett és egy­mással szemben, amolyan bocitekintettel bámulva a középen húzódó kiszolgálóút- ra és egymásra? Ilyen, mint ez is. Se nem szép, se nem csúnya, se nem táncparkett, se nem trágyadomb. Célsze­rű. Mindjárt a bejárat mellett egy kis kezelőhelyiség, aho­vá most egymás után hoz­zák be a sajtárokat a fejők. Az edény fülét ráakasztják egy húzós mérlegre. így tud­ják meg, mennyit fejtek a számmal és névvel is meg­különböztetett tehéntől. Molnár Péter törzstenyész- tő a Heves megyei Takar­mányozási és Állattenyésztési Felügyelőség dolgozója. Ö jegyzi az adatokat. Kis üve­gekbe mintát is vesz a tej­ből. Nem ez a munkaköre, a kollégáját helyettesíti. A mintát a laboratóriumban elemzik és a zsírtartalmat is ott állapítják meg. A másik istállóban már mindez sokkal egyszerűbben megy. Egy’ kis mérőkészülék üvegtartálya gyűjti be a fe­jes egész menetéből a tejet és a szakembernek elég csali a rubrikákra ránéznie. — Szándékunk, hogy ezt a készüléket alkalmazzuk mind­két istállóban — mondta_ Mé­száros János telepvezető. Hogy minek ez a mérés? Mert a fejes eredményét és a tej zsírtartalmát így lehet ..hivatalosan” rögzíteni. Er­re a gazdaságnak van szük­sége a végelszámoláshoz. De a teheneknek is jó a mérés. Vicc ez? — Minden tehén annyi plusz abrakot kap, amennyit megérdemel az átlagmennyi­ségen túl adott tej után. Ennek a „célprémiumnak” a kimérése pofon egyszerű módon történik. FangliyaL Tetszik tudni, mi az? Ha­barcskanál, amit a kőműve­sek használnak. — „Megszerzi” ezt a meny- m/iséget a kedvenc tehené­nek? — Óóóóo, ?; hát lopni nem lehet — méltatlankodik \Nyirfa Etelka- aki már tíz éve gondoz ötven tehenet naponta. — Különben sincs kedvenc tehén, mert mind az. Az egyik azért, mert több tejet ad, a másik azért, mert kevesebbet. — Ismeri a keze alá tar­tozó valamennyi tehenet? — De mennyire! Itt van ez a Fátyol. Húsz litert fejek tőle naponta. A tej zsírtartal­ma is eléri a 3.8-at legalább. Szolitgalom, becézgetem. meg­simogatom ezt js, amazt is. Tud-e így bánni a tehén­nel egy olyan ember, aki nem szereti az állatot? Mintha valahol itt kellene keresni a nagyrédei tehené­szet szép eredményeinek a „titkát”. Titkot? Nincs itt semmi titok. Csak azt kell tennie mindenkinek, amit az állat „megkíván”, elvár és akkor visszafizeti a gondos­kodást. Ilyen egyszerű. Az egyik legelő ilt van mindjárt az épületek tövé­ben. Villanypásztor őrködik a csoportok fölött. Mert. más csapatban legelésznek a nö­vendékek, másikban a teje­lők és megint másikban a vemhesek. Van még egy kaszáló a község túlsó végén. Tavasz­ló! őszig szokták oda ki haj- '•Msi az alia tokai. A növendékek elhelyezése már korszerű. Az épületben nincs jászol, nincs tehát mi­hez odakötni az állatot. De emiatt az etetés és az itatás is állandóan, tehát télen is a szabadban történik. Bent az almot csak hónapok után szedik fel és a falakat se re­teszelik el az ajtók. A szép testű, egészséges borjak a • karámszerű külső térben él­vezték a májusi napfényt. Mert az utóbbi években „felfedeztük”, hogy az álla­tok is sokkal jobban érzik magukat a természetes kör­nyezetben, mint bezártan, a falak között, odaláncolva a jászolhoz. Mint ahogy újabban „fel­fedeztük” azt is, hogy nem­csak táppal, hanem sok min­den egyébbel is lehet etetni a tehenet is. Mint hajdanán, amikor semmi se veszett kárba, ami a földön megter­mett. — Egy időben a tejterme­lés mennyiségét néztük csak, most pedig a nyereséget — adta meg a magyarázatot a „felfedezésekre” dr. Lammel András. Mert — ez is mennyire meglepő — kiderült, hogy a ráfizetésből a tehenészetben sem lehet, megélni. — Korábban az volt a baj, hogy a tehenészetekben a szelektálást rosszul végezték el. Azt a tehenet hagyták meg, amelyik borját adott. Mi lett a vége? Egyre rom­lott az állomány, egyre lej­jebb süllyedt a fejési átlag. Miután a szarvasmarha­tenyésztésben jóval több idő­re van szükség, egy bizonyos eredmény eléréséhez, mint mondjuk a sertéseknél, itt minden év nagyon sokat szá­mít. Országosan is mélyről kellett elindulnunk a hetve­nes évek elején, hogy a mos­tani tejtermelést elérhessük, ami már tisztes eredménynek számít még nemzetközi ösz- szevetésben is. Mégiscsak úgy-van, ahogy korábban megjegyeztük: tu­lajdonképpen minden olyan egyszerű. Csak azt kell csi­nálni, ami szükséges és ak­kor minden rendben. Nem? — Nom luxus az, hogy egy állatorvos irányítja szarvas­marha-tenyésztést Nagyfá­dén? — Nem. Ä végezettségem nekem is olyan szintű, mint amilyen egy agrármérnöké. — Ninas anyagi hátrány« abból, hogy a tsz így meg­spórol egy agrármérnököt ? — Panaszra nincs okom. — És a „másodlagos el­oszlás” szerint? — Adatokat nem tudok mondani, de a körállatorvos- kollégák feltehetően jobban keresnek, minit én, noha az én fizetésem sokkal jobb az övéknél. Igaz. a faluban én is folytathatok magánpraxist, de Nagyrédén kevés háznál tartanak állatot. — A társadalmi környezet szerint sincs hátrányos hely- , zetben ? — Én budapesti vagyok, a feleségem nagyrédei. de so­ha nem volt okom megbán­ni, hogy „lejöttünk” falura. A két kislányom sem érzi a hátrányát annak, hogy nem körállatorvos vagyok. Arra nevelem őket, úgy tanulja­nak, hogy ott ne legyenek riválisaik. De az ésszerű ha­tárokon belül ők is minden­ben ugyanúgy részesülnek, mint pajtásaik. — És a szellemi környe­zel? — Szerencsére nagy a csa­lád. Gyakran összejövünk és nagyon jól érezzük magun­kat. Ilyenkor nincs szakmai panasznap, mert a/.l nem szeretem. Témahiányban mégsem szenvedünk. — Mitől érezheti jól ma­gát egy állatorvos ebben a munkakörben ? — Attól, hogy azt a mun­kát végzem, amit szívesen is csinálok és mindig tudok is valami eredményt elérni. Hol a tejtermelés átlagának emelésében, hol a fajta ki­választásában, hal a takar­mányozásban, hol másban. A gazdaság első számú vezetői hagynak dolgozni. A szakmai kérdésekbe nem szólnak be­le. — Hogyan került Nagyré- dére? — Annak idején a buda pesti lakásomon felkeresett Freceka Sándor, a tsz elnö­ke. Kimondottan azért jött, hogy ..lecsaljon” Nagyrédé- re. Ráálltam. — A fővárosból falura? — Igen. A feleségem révén kötődtem ide, hiszen ő magy- védei, ahogy ez már szóba került. A családi ház, amire ígéretet kaptam, hogy visz- szavásárolhatjuk, a háztáji és a munkám szerinti lehe­tőségek az állattenyésztés­ben. .. Ez mind együtt. Ebben a témában is pont­ról pontra el lehet tehát szá­mod ni mindennel. „Csirások”. Ki emlékszik már erre az elnevezésre. Va­laha így hívták a tehenésze­ket a köznyelv szerint. — Miért vállalta ez a munkát? — Dacból. De ennek már tíz éve — jelenti ki nem kis meglepetésre Nyírfa Etelka. — Azelőtt egy szántóföldi munkacsapatot vezettem négy évig. De sehogy sem akarták azt csinálni a csa­patbeliek, amit kellett volna. Fogok én mérgelődni miat­tuk? Beálltam fejősnek, — Hogyan fogadják ott­hon, amikor hazamegy az „isláliószagú” ruhájában? — Sehogy. Azért, mert már egyedül elek. Magamra maradtam. A két gyerekem közül csak az egyik éli itt, ő is önálló már. — Mit keres'? — Hát... ! Úgy mondom, jól. Jobban, mint a kinti csapatban. De hajnalban már itt vagyok, ötven tehenet le­fejek, a plusz abrakot ki­osztom, aztán délután me­gint visszajövök. Meg is kell dolgozni azért a pénzért. Rá csak a tehenek tartoz­nak, az istálló rendjéért, tisztaságáért más felel. Nyolchónapos tantól yamot is végzett, tehát ha nem is szakmunkás, de többet tud, mint a többiek, —• Műnk aerögondyik v«n? — Azzal, hogy elkezdtük a korszerűsítést, egyelőre elve­tettük az utánpótlás gondját — válaszolta Mészáros Já­nos. Egyelőre. De hát agy van ez, hogy a jó eredményeket elérő munkahely mindig vonzza magához a dolgozni szerető embereket. És úgy látszik, a nagyrédei tehené­szet különböző munkahelye­in ők vannak többségben. G. Molnár Ferenc Előtérben a minőség A nyomtatottáramkör-gyártás alapja a pontos „munkafilmek” készítése. Képünkön! Gál Sándor a méretarányos kicsinyítést végzi A VILATI egri gyáregy­ségében évente mintegy 1200 négyzetméternyi nyomtatott áramkört készítenek. Szá­mos más termékük mellett ezek a panelok a legkereset­tebbek. A nyomtatott áram­körök paraméterei megfelel­nek a nemzetközi szabvá­nyoknak is. Vásárlóik kö­zött vannak angol, svájci, olasz és svéd cégek, de ex­portálnak még a Szovjet­unióba és az NDK-ba is ter­mékeikből. A XII. kongresz- szus határozatban rögzítette az ipari termékek minőségi színvonalának emelését s ennek jegyében az egriek gyártmányaikat nemcsak a technológiai sor végén ellen­őrzik, illetve minősítik, ha­nem már az egyes fázisok között is végeznek szűrő­vizsgálatokat. TIT-munka Hatvanban (Tudósítónktól) Megtartott« ez évi rendes ülését Hatvanban, a TIT vá­rosi elnöksége. Moawri Zol­tán titkár számolt be az el­múlt hároméves ismeretter­jesztő munka városi felada­taitól, annak eredményeiről. Megállapította, hogy a társu­lat tevékenységét a sokrétű­ség jellemezte. Az elmúlt időszakban 22 tudományág­ban 1318, a környező közsé­gekben pedig .769 tudomá­nyos előadást tartottak. Kü­lönösen a jogi, a művészeti, az egészségügyi és az irodal­mi ismeretterjesztés száma növekedett meg. Rámutatott azonban, hogy még kevés a természettudományos elő­adások száma. A munkásművelődést jól oldották meg a Hatvani Cu­kor- és Konzervgyárban, ahol már hatodik éve a szocialis­ta brigádok igényei alapján szervezik meg a munkásaka­démiákat. Ködmön Ferenc A fűtermés betakarítása Mar csak néhány nap ált rendelkezésre ahhoz, hogy a ta­vaszi esőben kizöldült árokpartok, utak, vasúti és árvízvédelmi töltések, erdőterületek fytermését betakarítsák azok a szarvasmarhatartó kistermelők, akiknek a tanácsi szervek azokat ingyen szétosztották. Ha a tulajdonosok (kezelők) a füvet június 5-ig nem kaszálják le, azt bárki ingyen beta­karíthatja. A háztáji kisegítő gazdaságok fejlesztéséről szóló hatá­rozat értelmében a tanácsok végrehajtó bizottságai felmér­ték, melyek azok az út menti árokpartok, út-, vasúti, ár­vízvédelmi töltések, erdőterületek és nagyüzemi rétek, ame­lyekről. a tulajdonosok a teljes fűtermést nem tudják beta­karítani, és az igények alapján, a szarvasmarhatartással fog­lalkozó kistermelők között május 15-ig szétosztották. Ha a tulajdonosok (kezelők) az így kapott területről a füvet jú­nius 5-ig nem kaszálják le. azt bárki ingyen betakaríthatja. A mezőgazdasági nagyüzemek kaszálatlan, illetve nem hasz­nosított rét- és legelőterületük után az aranykoronában nyil­vántartott kataszteri tiszta jövedelmük ezerszeres szorzatának megfelelő forintösszeget kötelesek befizetni. A magánszemé­lyek betakaritatlan rétjét állami tulajdonba veszik. Az idei jó fűtermés lehető legkisebb veszteséggel történő betakarítása és a takarmányozásban való hasznosítása érde­kében a MÉM felhívja a tanácsokat, hogy a. közleményben fontoltak végrehajtását szervezzék meg, ellenőrizzék es ér venyesttsek. Az elkészült nyomtatott áramköröket mikroszkópos vizsgá­latnak veti alá Fehér Mária Az apróbb hibák kijavítása a a retusüzem feladata. Képün­kön Kácz Józsefné, a nagy türelmet és kézügyességet kí­vánó munkát végzi. KéttwM© (Perl Marton képriportja.) 1980. ,mains l., -vaa#rn»B í

Next

/
Thumbnails
Contents