Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-05 / 130. szám

Se program, se közönség Boconódi közművelődés, gondokkal Irma, Komáromy Éva és Varga Gyula I Ma: évadzáró bemutató a Gárdony! Géza Színházban S Irma, te édes Ha valaki belep a község könyvtárába, vagy szétnéz a művelődési otthonban, akkor meggyőződhet arról, hogy ezen a településen a közmű­velődés tárgyi feltételei meg­lehetősen rosszak. Egyik környezet sem von­zó, A bibliotéka az igen el­hanyagolt állapotban levő, hajdan szebb napokat is lá­tott, több gondozást élvező barokk stílusú Szeleezkv- kastélyban kapott helyet. Még rozzantabb a kultúra háza. ahol az ásítozó nagy­termen kívül csupán egy klubszoba várja a tartalmas kikapcsolódást, a szórakozást remélőket. Kevés olvasó El kellett mondani ezt hangütésként, bevezetőként, mert állítólag az itt élő em­berek közömbösek, érdekte­lenek a közművelődés iránt. Ezzel kapcsolatban nem éppen szívderítő adalékokat sorol Bódis Istvánná, a két intézmény vezetője, aki ta­valy május óta látja el ezt a lelelősségteljes megbízatást. — Mi tagadás: kevés a könyvbarát: ebből a nagy fa­luból mindössze százötven olvasónk van. Ráadásul a koronkénti megoszlás sem éppen kedvező. A százhúsz diákra bármikor számítha­tunk. Rendszeresen kölcsö­nöznek. forgatják a szak­könyveket — kiselőadásokra készülnek belőlük — és a lexikonokat. A pedagógusok esetenként. — nem túl sok­szor — irodalomórákat tar­tanak nálunk. Jó dolog ez. mert a tanulók akarva-aka- ratlanul is megismerkednek a katalógusok fortélyaival, elsajátítják az önálló eliga­zodás készségét. Az viszont elszomorító, hogy csak har­minc felnőtt keres lel min­ket. közülük hat a nyugdí­jas, a többi viszont inkább ifjúnak minősíthető, hiszen még a húsz évet sem töltöt­te be. Sokat töprengtem raj­ta. de sehogy sem tudom megmagyarázni azt. hogy mi­ért nem járnak ide a har­minc-. a negyven-, az ötven-, esztendősek. Végtére is négy­ezer-ötszáz kötetből válogat­hatnák ki a nekik leginkább tetszőket. Kétségkívül elfog­laltak: a napi műszak után dolgoznak a háztájiban, el­látják a ház körüli teendő­ket, de azért legalább heten­te egy-két órát szakíthatná­nak művelődésre. Az aggodalommal egyet­értünk. azt azonban meg kell jegyezni, hogy az is taszító erő, hogy alig-alig akad kö- zönségvonzó rendezvén y. Meghökkentő, de tény: az utóbbi időben egyetlen író­olvasó találkozót sem tartot­tak. Ez bizony olyan mulasz- tas. amit illene minél hama­rabb pótolni. Fogadhatnának vándorkiállításokat, szervez­hetnének érdekes, sokakat Július 7—12. között tartják a Bartók Béla” IX. nemzet­közi kórusversenyt Debre­cenben. A XX. század» kó­rusmuzsika, a modern zenei törekvések bemutatóján 34 hazai és 20 külföldi amatőr kórus vesz részt, három földrészről érkeznek éneke­sek. Húsz nemzetközi hírű szakember is képviselteti magát a találkozón. Amint Magi István, a Debrecen megyei-városi Tanács köz- művelődési csoportvezetője szerdán a Magyar Zenemű­Unnüitőa s&cBLesess 1380. június 5„ rstítflrtíik megmozgató vetélkedőket, előadóesteket. Sajnos, ezek­kel meg sem próbálkoztak, holott kiválóan alkalmasak a még erőteljesen szunnyadó érdeklődés felkeltésére. Azt is mondhatnánk: ha Moha­med nem megy. a hegyhez — pedig könnyű lenne neki —, akkor az induljon meg felé. Más szóval: közelítsen a könyvtár. Az igazsághoz hoz­zátartozik, hogy az első. igen szerény lépést már megtet­ték: a tarnamérai Lenin Ter­melőszövetkezet boconádi gépműhelyében egy százkö- tetes kihelyezett részleget hoztak létre. Jó ötlet volt, ezen az úton is érdemes to­vábbhaladni. Mindenesetre jóval gyorsabb ütemben a je­lenleginél! Komoly ráfizetés A 'fiatalasszony nyíltan megfogalmazza azt. hogy a művelődés otthonáról sem mondhat sok jót. Általában itt sem szoronganak az em­berek, inkább az a gyakori, hogy alig akad látogató. — Az ismeretterjesztő elő­adások egyáltalán nem men­nek. Meghirdetjük a hangos- bemondón. írásbeli, névre szóló meghívókat küldünk jó néhány embernek. Az eredmény viszont a legtöbb­ször lesújtó: jó. ha nyolean- tízen jönnek. Nem sokkal többen voltak a magyar nyelv hete alkalmából sem, pe,dig a témák rendkívül ér­dekesek voltak. — Hogyan fogadják a szín­házi előadásokat? — Ilyesmire nem vállalko­zunk. Nemcsak azért, mert a színpad viszonylag kicsi, ha­nem azért, mert csalatkoz­tunk a nézőkben. Csák egy példát említek. Megrendel­tük Királyhegyi Pál szerzői estjét. Vezetésével a megál­lapodott időpontra meg is ér kezett a stáb. Akkor azon­ban mindannyian megdöb­bentek. amikor rájöttek, hogy nincs kinek játszani. Hangsúlyoznom sem kell, hogy ráfizettünk, hogy ez a kudarc tetemes summával nyirbálta meg pénztárcánkat. A beszélgetés sor án arra is fény derül, hogy az ifjúsági klub is vegetál. A fiatalok nem kedvelik a kötött fog­lalkozásokat. annál szíve­sebben járnak viszont a discókra és a bálokra. Telt ház van akkor is. ha valar melyik hajdan, vagy most népszerű táncdalénekes je­lenik meg, s felvillanyozza az Ifjakat. Ennek köszönhető, hogy anyagi gondjaik nincsenek. A tanács ötvennégyezer fo­rint támogatást biztosít esz­tendőnként. ők viszont — többek között jegyárusításból — összehoznak még hatvan­ötöt. Ahol most tartanak, az kétségkívül holtpont, s ezért mindenképpen nyitni kelle­ne. vállalva az esetleges koc­vésaek Klubjában a sajtó képviselőinek elmondta, az idei verseny a közelgő Bar­tók-évforduló jegvében zaj­lik. A versenyzők kötelező számként Bartók Béla kó­rusműveit éneklik. A szokás­tól eltérően nem foíklórver- seny. hanem folklórbemu­tató lesz. A kórusverseny július 7-én, a részt vevő kórusok felvonu­lásával kezdődik. A Kölcsey Ferenc Művelődési Központ előtti téren közösen éneklik Bárdos Lajos: Cantemus! című alkotását, majd Bartók Béla: Cantata profana és Concerto című műveinek előadásával a magyar zene világhírű mesterének emléke előtt tiszteleg a megnyitó -----— .. k ázatot, sőt az alkalmi ku­darcot is. Nemrégen alakult meg a gyermektánccsoport és a citerazenekar. Rajtnak ez is valami, persze az még kérdéses, hogy ezek a cso­portok életképesek lesznek-e. Jó lenne — s egy kis törő­déssel ez megoldható — élet­képessé formálni őket. Egyedül nem megy A pillanatnyi nehézségek ellenére sincs értelme kese­regni Boconádon, mert a ká­tyúból itt is létezik kiút, csak meg kell találni. Először is: zsebbe nyúl­hatna a tanács, s hangula­tossá varázsolhatná a ma még riasztó környezetet. Il­lene már rendbe hozni a kultúrház hepehupás, telje­sen gondozatlan udvarát, mert aki ezt meglátja, in­kább elmenekül, minthogy az épületbe lépne. Nem minden a pénz, de a legalapvetőbb működési feltételeket feltét­lenül meg kell teremteni. ’ Az sem vigasztaló, hogy nem szakember a népműve­lő, de hát csak a gyesen le­vő kollégáját helyettesíti. El­szomorító azonban az, hogy magára hagyták, só — bár­mennyire-is igyekvő — egy­re jobban érzi, hogy egv fecske nem csinál nyarat, ötleteket, kamatoztatható tipoeket adhatott volna neki a járási könyvtár, és a mű­velődési ház. Kár. hogy ez elmaradt. A pedagógusok is. többet tehettek, volna a szer­vezés hatékonyságáért. A bajok egyik alapvető oka vgvanis az. hogy nemcsak kevés a program, hanem aka­dozó a meggyőzés is. Jó len­ne már tudomásul venni: a jó bornak is kell cégér. Ab­ba ugvanis nem lehet bele­nyugodni. hogy egy-egy elő­adásra négven-hatan-nvolcan érkeznek. Előrelépésnek szá­mítana az is. ha szorosabb kapcsolatokat alakítanának ki — akár egvüttműködési szerződés keretében is — a helyi termelőszövetkezettel. Ott már tevékenykedik a függetlenített közművelődési felügyelő, vele célszerű ösz- szefogni. Szép feladat, nemes köte­lesség ez, mert az emlege­tett. kiutat csak így lelhetik meg. Ha nam is máról hol­napra. .. Pécsi István 2. Jó, hogy az autóbusz épp a kórházig viszi. Az első aj­tó mellett ült le. Bérletét a kezében szorongatta, ha jön az ellenőr, mindjárt fel tud­ja mutatni, Kinézett az ab­lakon, a villanyóra fél tízet mutatott. Mégis előbb szállt le, majd gyalog megy a kór­házig. Tízkor van vizit, ne találják akkor ott. Megkért valakit, jelezzen. Leszállt a buszról, de nem várta m,eg, amíg kimegy a megállóból. Sietve lelépett a járdáról. Dudálást, fékcsi­korgást, kiáltozásokat hallott. Látta ő az adfc't, de nem üt­heti el, hiszen a férje várja. Öt egyszer már elütötték, de csak a karja zúzódott össze, mert akkor is figyelmetlenül ment át az úttesten. A biz­tosítótól pénzt is kapott. Ha rnpst nagyobb a baleset, taT Ián több pénzt... Istenem, el kellene ugrani, el kell... Aztán hirtelen a földön fe­küdt. valami fellökte, de fáj­dalmat nem érzett. Ismerős volt neki az érzés, ezt már egyszer átélte ... Igen, tudja, a vaddisznóval. És azt meg­úszta, talán ezt is,.. Embe­rek csoportosulnak köré, va­lamit mondtak is neki, de a c-'lnnnrt rr<5^•jrcfi+ putriVO­Irmát, azt hiszem senki­nek sem keli bemutatni. Nem azért, meirt ő, illetve számos társa, a szakmája révén nálunk is oly közis­mert lenne, mint mondjuk szülővárosában, Párizsban. Hanem mert a bűbájos hölgy „sztorija” a .selyemfiú­val már bejárta a világ majd mindegyik színpadát, a Brodwaytól Budapestig, sőt az esetet Jack Lemmon főszereplésével, földolgozták nagy sikerű filmben is ... — Az érzelmesség, a ro- mantikázás megújuló di­vatja, a könnyűműfajok iránti kielégíteitJen, sőt ta­lán kielégíthetetlen kereslet, e téma míves irodalmi fel­dolgozásainak visszacsengé- se . . . Talán ezekben rejlik, — hogy stílusos legyek — a pillekönnyű darab népszerű­ségének titka — mondja szűkszavúan a főszerepek egyikét alakító Varga Gyula, a nagy tapsot aratott mis- koloi előadás végén. Érthető, ha ez alkalommal csak ennyire ázorítkozik, hi­szen figurájának bemutatá­sával most ..lelőné a poént”. Az Irmát, az édest játszó Zsolnai Júlia is mindössze pár szóval egészíti ki. — Nem feledkezhetünk meg a darab zenéjéről sem. Alexandre Breffort szöveg­könyvéhez a világhírű san­zonszerző, Marguerite Mon- not írt, voltaképpen a zene mott és az elsősegélynyúj­tóknak erős a fogásuk. Életveszélyes állapotban szállították kórházba. Még a mentőautóban is görcsösen szorongatta kis szatyrát, ben­ne alma, keksz, kis tábla cso­koládé. Az orvos egészen kö­zel hajolt hozzá, hogy meg­értse amit beszél. István kór­ház ... a férjem... első emelet... a szive, miért pont most, doktor úr, miért pont most, .. Az öregember hiába várta aznap a feleséget. Harmad­nap kapott csak hírt a bal­esetről. „Nincs nagyobb baj, bácsika. a felesége már túl van a nehezén.” Mindenáron haza akart menni, de csak egy hét múlva engedték el. Hazaérve körbejárta a la- lást. Végre itthon. A mama is hamarosan itthon lesz. Ki­nyitott minden ablakot, ápo- rodott volt a levegő. A szo- , bábán, az asztalon megtalál­ta felesége levelét. Mellette a tollat és a kiszáradt tin­tás üveget. amelyre elfelej­tette rázánni a kupakot. Az öreg elolvasta a levelet, düh­be jött. Haszontalan vénasz- szony. Kiteszem a lábam itt­honról, ő azonnal kesereg. Nem mintha neki nem fáj­na, de erről soha nem fog beszélni, legkevésbé annak, hangjaival jellemezve a pá­rizsi alvilági környezetet, s magát a kis utcalányt, aki a romlott felszín mögött, egy­szerre felelőtlen kis csitri, nagyszívű és hű hitves, va­lamint bölcs ember — ahogy az már az ilyen darabokban illik, De a többit Irmáról in­kább már a színpadon. Az egri közönség számára tehát ma este először a Gár­donyi Géza Színházban. A sz.ínhely a Szajna partja, ahol — természetesen nem következmények nélkül — igazi szerelemre gyúl az ut­calány és a selyemfiú. Az ez évben 10 éves ju­bileumához érkezett Heves megyei Építők Kórusa sike­res rendezvényekkel ün­nepli e jelentős évfordulót. A neves kórus — amint nemrégiben erről lapunk­ban is beszámoltunk — színvonalas ünnepi hangver­senyt adott Bárdos Lajos 80. születésnapja tiszteletére a tanárképző főiskolán. A múlt hét végén a pedagó- gusnap tiszteletére pedig a Bárdos-hangverseny darab­jaiból, s néhány újabb kó­rusmű beiktatásával adott aki a fájdalmat okozta, Mér­gesen zsebre gyűrte a koc­kás irkalapot. A szekrényből kiszedte fe­lesége holmiját, amelyről gondolta, hogy szüksége le­het rá, összecsomagolta. Még két óra volt a látogatásig. Addig elmegy a körzeti or­voshoz, felíratni a gyógysze­reit. A rendelőben nem voltak sokan, két férfi és egy asz- szony várakozott. Leült ő is, a pad végére. Zakója zsebé­ből elővette a levelet, elol­vasta újra. „Akkor azt fe­lelted, addig be sem teszed a lábad, amíg apád él... ” Ezt mondta volna Anna?! Többször is szólították, mire meghallotta. Az orvos figyelmesen elolvasta a kór­házi elbocsátót, azután fel­írta a javallt gyógyszereket. — Mi van magával? Már harmadszor kérem, hogy de­rékig vetkőzzék le. — Tudja, doktor úr. most meg a feleségem . .. baleset érte. Kórházban van. Az orvos megkopogtatta az öregember sovány hátát, a mellkasát, sóhajtson, lépjen a mérlegre. — Vannak gyerekei? Vagy, aki gondoskodik magukról? — Nincsen, doktor úr. Ket­ten vagyunk. — Két hét múlva jöjjön ismét.. . Ha kimegy, szóljon a következőnek. A kórházban össze-vissza bolyongott a kórtermekben. A sok bepólyált, begipszelt beteg közt sehogy sem talál­ta a feleségét. — Kérem szénen — állí­tott meg egy nővért a folyo­són —, a feleségem ... A nővér ránézett, kezében észrevette a kis motvnt. A kétrészes zenés komédia főbb szereplői: Irma, Komá­romy Éva, illetve Zsolnai Júlia, Nestor, Varga Gyula Jászai-díjas. valamint: Somló István, M. Szilágyi Lajos, Rudas István Teszáry László, Radó Béla, ötvös Éva, Csi­szár András, Kanalas László és Bánó Pál. A darabot: Éless Béla meghívott ven- . dégként rendezte. Koreog,ráJ > fus és játékmester Somoss Zsuzsa. A díszlet Vayer Tamás, Balázs Béla-dijas meghívott vendég munkája. (németi) műsort az Egri Mezőgazda­sági Szakiskola tanárai, ne­velői részére, amely osztat­lan sikert aratott. Amint dr. Valentin Kálmán és Ocskay György karnagyok­tól megtudtuk, a kórus ezekben a hetekben készül egy rádiófelvételre, amelyet követően július végén Bul­gáriában vendégszerepei.' Ugyanis a Targovista me­gyei vizijai népi együttes múlt év végi egri vendég­játékát viszonozzák ezzel a szereplésükkel. — Hogy hívták a feleségét? Az. öregember felkapta a fejét. Hogy hívták? A nővér karon fogta, leültette egy padra. —*• Bocsásson meg, tapin­tatlan voltam. Reggel távira- toztattunk a lakására. Azt hittem, megkapta . . . Kérem, ha rosszul érzi magát... Ha a főorvos úrral kíván beszél­ni ... Az öregember megsimo-' gáttá a nővér kezét, — Ne fáradjon, kedves: Nincs szükségem semmire..: De ezt nem tudom hazavin. ni... — Átadta a felesége holmiját. Felállt, lassan elindult a lépcsőn lefelé. — Holnap, majd holnap visszajövök. A halálhír annyira várat-’ lanul érte, hogy azonnal nem Is fájt. Meg hihetetlen is. volt. Naponta érdek löd tetett a/ felesége állapota felől, min­dig azt mondták, jól van: Becsapták. Csúnyán becsap­ták. Otthon újra elővette a gyű-' rött irkalapot. Ügy tekintett a levélre, mint egy végren­deletre. Akkor pedig el kell küldeni, az öregasszony úgy­is elküldte volna az ő tudta, nélkül „Kedves lányom, most abbahagyom az írást Megyek a kórházba ...” A levelet neki kell befe- , jezme. A kiszáradt tintatar­tóba kis vizet csöpögtetett, arra a pár mondatra elég lesz. „Szomorú hírt kell közöl­nöm veled, lányom. Apád tegnap éjjel meghalt. Csókol anyád.” A levelet csak a temetés Után adta postára. merw A Bartók Béla IX. nemzetközi kórusverseny Rádiófelvétel előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents