Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-28 / 150. szám

HÍMEKRŐL

A férfi,

aki szerette a nőket

Francia film

A néző, aki szereti a filmet, a témától eltérően — de attól nem függetlenül — kénytelen megállapítani, hogy az írógép bizonyos helyzetekben rémesen unalmás jószág. Mint ebben a filmben 'is, ahol az áramlástani szakember a szemünk láttára vedlik íróvá, mert belső kényszert érez mindannak írásbeli megörökítésére, ami benne és körülötte végbement. Ez áz íróvá válás úgy készül el ebben a filmben, hogy Bertrand (ő az a bizonyos férfi, aki nem tudja kinek elmondani mindazt, ami benne végbemegy) írógépet ragad. Igen ám, de ezzel a kalandok ritmusát, belső ösz- .szetuggéseit tördeli szét. hosz- szú szünetjelként. Mert az írógép és az írás sokszor ismétlődik. Mintha egy vadász úgy mesélné el nagy erdei élményeit, hogy közben nem a pohárhoz nyúlna, harem egy-egy szakmai pöffe- netet eresztene meg arról, hogyan szokta ő eltenni a fegvvert odahaza.

S ha már a vadászanalógiánál tartunk, Bertrand valóban vadásztípus. Addig megy az áhított vad, a nő nyomán, amíg el nem ejtheti. És csak addig is érdekli. A kíváncsiság hajtja, az izgalom, amely minden felfedezőt kerget a kutatásba, az átélésbe, az ismeretlennel való találkozásig. Ez a férfi átlagtípus, aki elelgondolkodik élete sok-sok bakugrásán. Néha. mintha látná is ennek a folytonos vadászatnak abszurd voltát. Talán meg is érzi, hogy a tragikum elkerülhetetlen. De. mert teljes lázzal veti bele magát ebbe a sokismeretlenes, sikerre sarkalló játékba, észre sem veszi, hogy felette eljár az idő, körülötte a dolgok visszavonhatatlanul elfordulnak tőle. Pénze, könyvtára. lakása van. Sterilen kapjuk őt, talán nincs is más kapcsolata az élettel és a köznapi történelemmel, mint ez a hajsza és ezek a lányok. asszonyok. Akik adtak is neki, kaptak is tőle.

Francois Truffaut rendezte a filmet. A nyilván sok-sok önéletrajzi mozzanatra épülő sztori megírását is csak azért vállalta két forgató- könyvíyóval együtt, hogy ki- lessék: az egyén, az egyéniség érdekli. Truffaut nem Bertrand-nal, haqem az utolsó szeretővel, Genevieve szájával mondatja el a társadalmi illúziót: úgy kell az embernek a szerelemben is szabadnak maradnia, hogy az egyenlőség tudatát és érzését mindenki megkapja.

Az írógépen és az itt-ott homályos összekötő szövegen túl, Truffaut érdekesen tálal elénk egy mohó francia férfit. A szerelemre mindig is éhes francia nőket' úgy tünteti fel, mint akik az illúzióért a végtelenig el tudnak menni. Hol ez a végtelen?

Charles Dennes „a” férfi. Nem hiszem, hogy ő az a francia színész, aki azt a szerepet maradéktalanul jól csinálja. A nők bájosak és ezerarcúak: Brigitte Fossey. Nelly Bprgeaud, Genevieve Fontanel, Nathalie Baye, Sabine Glaser és a még mindig kitűnő Leslie Caron.

Nestor Almandros képei színesek, Maurice Jaubert zé- néje stilszerű.

Farkas András

Orvos vagyok— ember vagyok

Orvos vagyok — ez a címe az új. magyar—NSZK filmnek, amelyből az első képek ulán kiderül, hogy vagy arról fog szólni, milyen különleges hősök a gyógyító emberek, vagy arról, hogy bár hősies munkát végeznek, de az a dolguk, az a természetes.

A nézőt — akár igazat ad e tételnek, akár arra gondol, hogy végül is minden munkát lehet hősiesen, teljes odaadással, emberséggel Legezni — mindenesetre rögtön hatalmába keríti az unalom. És ebből a szomorú állapotából a film alkotóinak a későbbiekben nem is sikerül kigyógyítaniuk.

Ügy tűnik ugyanis, a rendezőnek, Gyöngyössy Imrének és Kabay Barnának, egyszerűen nem sikerült művészi témává sűrítenie egy igaz ember (teljesen mindegy. hogy mi a foglalkozása) dr. Szabó István valóságos életét.

Bár ez az orvos — akit betegei már szinte halottfeltámasztóként csodálnak —

QJtíWWU

az első percben elnyeri szimpátiánkat, tiszteletünket, szakmai problémáival, sikereivel, kudarcaival, magánéletének gondjaival, mégsem tudja lekötni a figyelmet másfél-két órára. Mert mindez, a rendezők szándékával nagyon is ellentétben, megmarad a hétköznapiség szintjén.

Ennek okai közt valószínűleg szerepel az, hogy Gyöngyössy és Kabay korábbi közös produkciójukhoz hasonlóan, most is dokumentarista megoldásokhoz folyamodtak. Csakhogy, míg a Két elhatározás főhőse a csodálatos öregasszony, aki elindul fia után Londonba, sorsában egyként hordozta a „különöset és a tipikusát” — addig Szabó dr. megszállott munkaszeretete ellenére is, csak az utóbbit. Szükség lett volna hát a művészi kézre, mely életének eseményei közt megfelelően válogat, kiemel, csoportosít, ezt azonban (a valódi dokumentumfilmmel szemben!) a dokumentumos- ság nem engedte meg.

' Milyen kár, mert a- néző ígv azzal a megállapítással volt kénytelen- távozni a moziból, hogy Gyöngyössy és Kabay, legutóbbi nagy sikerét nem ismételte meg.

*W«. június 28., szombat

Bsmutatkozik a Hatvani Galéria

Köszöntünk, Agria!

’...Es minden jót kivá - S nunk! Lege sie gelöször per-, sze és akár háromszorosan > is: jó időt, jó időt, jó időt! t Legalább azokra az esték- > re, amelyeken fölgördül a J szabadtéri színpadok kép-! zeletbeli függönye (a ba-l gyományos helyszínen a \ várban és az újon. Líceum falai között) s elkezdődik í ismét a játék.

Azaz hát játékok, hiszen > idén három darabot is lát- í hat az Agria közönsége. A} mai Szophoklész-premierti Száraz György Gyilkosok ( és Fekete Sándor Lenkey] című művének ősbemutató- í ja követi. Két darab, ame-J lyeket Egernek írtak, ameI

lyek az Agria drámapályá- ] zatra érkeztek... j

De a színházi előadása- , kon kívül is mennyi min- (

< den lesz még! Hangverse- ' } nyék. kiállítások, sportver-> \ senyek, népi együttesek| j bemutatói és vendéglátós7 j rendezvények. Fölsorolni is]

5 bizony csak így. címszavakban lehet, hiszen a J < részletes műsor egy kis fü-1 í zetet tölt ki. .

s Aki Egerbe érkezik, te-l > hát ez immár a hatodik) í a grids nyáron, mindenkor ; í talál élményt kínáló prop- ]

, ramot. Mert az elmúlt öt >

! esztendő után megérett. >

! beérett a nagyszabású ren-l [ dezvénysorozat, s ma már j á,t- meg átfonja az egész]

! megyeszékhelyet. Méltókép- > j pen a történelmi város nagy i I kulturális hagyományaihoz. ] i Persze a mai idők széllé-!. > méhez illőn addig csak ne! dicsérjük a mennyiséget, míg í nem láttuk a minőséget... Nos. rajta hát, az Agria I Játékszín — ma este elő- ] szőr — kitarja kapuit. A :

( vár romkertjében a har madéves színművészeti fö- í iskolások adják elő Valló, í Péter és Montágh Imre]

] rendezésében Szophoklész ,

; ,4i«s2á<. Kívánunk hozzá jó ] időt, jó közönségét, a né >

\ zöknek jó előadást.

! Es sok sikert az A grid- J ! nak, egész nyáron át! i

Ahol az értő

közönséget nevelik

Részlet a galéria egyik kiállítóterméből

Az elmúlt hét végén avatták a Hatvani Galéria új otthonát, azt a kétszintes épületet, amely valóban méltó ahhoz a ranghoz, amelyet ez a tiszteletre méltó vállalkozás az utóbbi nyolc esztendő során a magyar képzőművészet igazán színvonalas értékeinek népszerűsítésével szerzett. Nem dédelgetve. nem agyondicsérve, hanem többször is támadva a realisztikus, az elkötelezett irányzat, a valódi alkotói hagyományok melletti határozott kiállásért.

Az idő azonban ezt a következetességet igazolta. így nem engedett a provincializmus kísértésének, tárlataival — volt legalább hatvan — így szerzett országos hírnevet, így vonzotta a piktúra, a grafika, és a szobrászat barátait nemcsak a Zagyvaparti városból, hanem hazánk minden tájáról. A mostoha körülmények egyszer sem késztették a lelkes irányítást, megtorpanásra. Panasz helyett a rendelkezésre

Ismerkedés Tanzcr Frigyes szobrával

(Fotó: Szabó Sándor)

álló lehetőségeket lovagolták meg. Most megcsodáljuk a két tágas, a követelményeknek megfelelő termet, de

Fjodor abRamw

V.

3.

— Gyerünk, gyerek — segítsd fel a feleséged. Te meg öltözz fel.

Pavel zavarba esett. Anyiszja fesztelenül fogta az ágy végén lógó nadrágját.

— Az írtén szerelmére, hagyjad békén! — kiáltott fel bosszankodva Pelageja.

— Hát nem látod — nem érzi jól magát!

— Hát akkoi* legalább te gyere velem.

— Én se megyek. Ügy fekszem itt, mint akit agyonvertek. Alig bírtam hazavonszolni magam a túlsó partról. Akár teleszórhatsz arannyal — akkor se bírok felkelni. Nem, nem. köszönöm, Anyiszja Zaharovna. Köszönöm a figyelmességed. De nekünk ma nincs kedvünk vendégeskedni...

Anyiszja me jdöbbent Ke- rekded. piros arcára fehér foltok ültek ki.

— Uramisten, milyenek vagytok! A legközelebbi rokonaim. .. Mit szólnak majd az emberek. ..

— Bánom is én. mit mondanak — felelte Pelageja. — Az okos ember nem szól meg senkit, az ostobára meg fütyülök. — Aztán hirtelen Anyiszjára nézett rideg, szigorú tekintetével, s kissé felkönyökölt. -— DPkor ke’té' fel máma? En Ä. keltem. be- fűtöttem a kemencét, a kertben lekaszáltam a füvet, .mégfe'jlem a tehenei, aztán

elmentem a folyón túlra — te még akkor fordultál a másik oldaladra, még a kéményed se füstölt. Aztán csodálkozol, hogy máris itt az este.

— Hát tehetek én arról?

— Én meg elmentem a sütödébe — folytatta Pelageja a zsörtölődésít —, a másik kemencét is befűtötíem — egy hasáb fa egy százseny* (*2,13 méter) hosszú —, harminc veder vizet húztam fel, száz fekete kenyeret da-. gasztottam, meg még hetver.- fehéret. Arról már nem is beszélek, hogy a kemencénél majd megsültem. Te meg lementéi a rétre, játszadoztál egy kicsit a gereblyével — hallottam, hogy fickándozta- tok, a túlsó parton remegett az ablaküveg az éneklésetektől — aztán még meg se izzadtatok —, ott a teherautó: hazaszállít... — Pelageja kifulladt. újra a vattakabátra feküdt, és behunyta a szemét.

Pavel igyekezett elkerülni nővére tekintetét, ahogy békítőén mondta:

— Nehéz az. Mindenki tudja — a pékség. Én is csináltam. Tudom. \

— Szóval csakugyan nem jöttök? — kérdezte Any tsz U- reszkető hangon. — Talá" nem illő modor hívlak? - Aztán hirtelen régies, méh meghajlással az öccse felé fordult:

— Kedves öcsém, Pavel

Zaharov!cs, tisztelj meg. . . Pelageja Prokopjevna. ..

Pelageja legyintett:

— Nem, hem, Anvir.ria Zaharovna! Nagyon hálásak vagyunk. Mink se hívtunk senkit, mink se megyünk senkihez. Nem tudunk. Fekszünk.

Anyiszja többé nem erős- ködött. Némán, lehajtott fejjel kiment a házból.

— Még' ő beszél az embe vekről! .■— dohogott Pelageja, amikor a léptek nesze elhalt az ablak alatt. — „Mit szólnak az emberek?” És arról semmit se mondanak, hogy minden nadrág után eszi a fene?

— Hát azt mindenki tudja — mondta Pavel. — Nem sikerül neki. Azér egy kicsit mégis törődni kéne vele. A nővéi’em. . .

— Csak ne védd! ö a hibás. Azt kapja, amit érdemel. ..

Pavel erre nem válaszolt. Az ágyába feküdt, és köny- nyes szemmel a mennyezetre meredt.

Olyan házakat, amilyen az Amoszovéké, manapság már nem építenek. Aztán meg. régebben, a háború előtt sem volt sok ilyen a faluban.

Hatalmas ház. Kétszintes,

' hatsarkos, széles . Tetőgerinccel. nagy udvar, színnel meg szénapajtával, azonkívül még a melléképület, a telelőkunyhó.

Éppen ennél a telelőkunyhó-melléképületnél kezdték bontani a házat — negyvenhatban megkaparintotta a legidősebb meny (Zahar Amoszovnak négy fia volt, és közülük csak egyetlenegy, Pavel jött haza a háborúból). Aztán a másik menj'e N kérte a jussát — e,felez- ?k az udvart. Végül az ,folsó csapás* Pe’ageja mérte a házra, elhatározta, hogy a' hátsó kertben újat a1*nr építeni, (Folytatjuk)

eszünkbe jut az is. hogy milyen sokat produkáltak a kedvezőtlen körülmények között. Nem elégedtek meg as alkotások felsora közt teásával, arra törekedtek. hogy mind több helybelit múvé- szeptszeretövé neveljenek. A tisztes cél érdekében elismerésre méltó pedagógiai módszereket vetettek hadba, olyan ötletekkel rukkoltak .ki, amelyek minden méltatást megérdemelnek.

Gondoltak az ügyesen raj- zolgató. festesető fiatalokra: számukra stúdió foglalkozásokat tartanak; ahol szakavatott művész avatja be őket a műhelytitkokba. Nem feledkeztek meg azokról sem, akik csak érzik, de még nem értik a szépet: nekik négyesztendős szabadé evetemet hirdettek, az itt elhangzó előadások akai'va-akaratia- nul is formálják ízlésüket; neves színészeket, zeneszerzőket láttak vendégül, hozzásegítve az érdeklődőket ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsenek a társművészetek között. A havonként egyszer induló galériabuszok jegyeiért versengenek a hatvaniak. Érthető is, hiszen a legkiválóbb mesterekkel ismerkedhetnek meg, akik minden alkalommal maradandó élmények regimentjével ajándékozzák meg őket.

Igazi küldetést vállaltak, s teljesítenek ma is. Az előbb sorolt, bevált kezdeményezések hatékonysága megsokszorozódik a jövőben, hiszen az új otthon ehhez megfelelő környezetet- kínál. A hajdani elképzelés még maradéktalanabbul válhat valóra. Szélesedik a művészetet értő közönség tábora, s az utánpótlás nemcsak az értelmiség, hanem a kétkezi munkások köréből is tobor. zódik majd.

Aligha létezik ennél szebb

misszió...

Pécsi Islvá»