Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-24 / 146. szám
iS KÉPERNYŐ ELŐTT Ragfiliegy Dicső rokonom Van abban valami jelkép: is, hogy Bagóhegy „boszorkányát” éppen Paks mellett 12 kilométerre fedezte fel » tévé. Mert ahogyan Paksoi a technika XXI. századaiéi élénk, úgy magasodik „Pusz. tahenesén, Bagóhegyen a múltból ez. a 92 éves asz- szony a falu fölé. Azzal, ahogyan van és azzal, ahogyan élni tud, élni akar és élni szeret a maga módján az őt kitaszító környezetben. Az egyszerű ember, az egyszerű lélek rögtön félni kezd, ha valamit nem ért, nem tud megmagyarázni, s félelmeit olykor különös formában jeleníti meg. A kicsinyke teleoülésen a nagy különösség Vica néni, aki a •14-es háborúban elvesztette a férjét, majd a kisfia halt meg nem egészen tízévesen mellőle. Él csak magának és magában, szembenállva a fonnyasztó idővel, a tennivalókkal és a hiedelemmel. Amely nem is a legjámbo- rabban árad feléje a falu szájából. A kamera a minden sej tel - mességet levetkőztető és objektív lencséjével bemegy Vica néni lakásába, meglopja a megszokott mozdulatait, ki vallatja azt a rátekintett, amely a gépből és hívatlan vendégeiből néz. rá, hozza számára a sohanemvoltat; azt a veszedelmet, hogy tahin szövetségre lép. vagy léphet valakikkel, akik mész. sziről jöttek, akik valami ismeretlen érzés vagy irgalom nevében segíteni szeretnének nagy magányában, abban a kirekesztettségben, amely a szögesdrótnál elviselhetetlenebből es sok-sok sebzéssel körülveszi őt. A néző számára nem is ő megfejtendő képlet, mert a néző viszonylag könnyedén neg magyarázza magának, íogy ez az asszony állandóin mozog, dolgozik. A betegség talán azért is elkerüli. mert hisz abban, hogy így kell élnie. A két pólus, a munka és az önmagában való hit még mindig nem engedik visszasüllyedni őt a test végső megrokkanásáig. Ha utánugondolunk, a remeteségnek hány faját ismeri az emberi történelem, ezt a magányos példát már nem is értjük akkora kárhozatnak. Megvan a lélek békéje és uralma Vica néniben is, a maga módján. A nézőt , sokkal inkább izgatja az a félelem, az a hiedelem, ami a falubelieket eltölti, távol tartja ettől az asszonytól. A kamera nem tud kényelmes helyzetbe helyezkedni a megkérdezettekkel szemben. így csak félfordulatból ismerhetjük azt a káromkodó indulatot is, ahogyan a kezét-lábát dobáló, középkorú falusi férfi szórja maga .körül a dühöt, mert egyáltalán kétségbe merték vonni, hogy az ő felfogásában, boszorkányhiteben esetleg valami nem stimmel. Vagy mit szóljunk a kerítés kapuját görcsösen szorongató asszonyhoz, a férjéhez, a zavartan és guggoló helyzetből fel-felszólaló gyerekükhöz? Mennyi tennivaló akad itt meg. amíg Kálmán királyunk híres mondata: hogy pedig boszorkányok nincsenek és ezért szó se essék róluk! (De strigis, quae non sunt, nulla mentio- fiat!”} Ha van' Bagóhegy. akkor kell beszélni róluk, vagy a bagó- hevviekről! Mihályfi László a majdnem kezelhetetlen témát és interjúalanyait okosan „nyúzta”, hogy a háborgók, a „hívők” leikiismeretét kiismerhesse, A Nyitott könyv századik, jubileumi adásában Katkó István Dicső rokonom című írása került elénk. Ez az emlékezés és ez a film is azt kutatja, hogyan él meg egy szokatlan magatartás az ér- tetlen környezetben. A /..sótér-unokaöccse! felfedezik, de ő nem akarja a felfedezés örömét és hasznát tőkésíteni. És mert másnak jövedelmező ez a modern ős- kutatás, és mert a gerinctelen ellenfél, a konjunktúra- lovag nem tagadja meg önmagát, kénytelen lenne olyan szerepre vállalkozni, amire semmi. szüksége. Túl a feltáruló veszedelmeken! Ez a Zsótér-gyerek kilóg a sorból. Még azt sem akarja, hogy a nagybácsi egykori harcostársai vigyázzanak rá, elsegítsék onnan, ahol ő jól érzi magát. Köznapi ésszel, az érdekek mai elszürkült és pénzzel nagyon is pontosan mérhető láncolatában félszegen kutatgatjuk, honnan volt ennek a Zsótér Tamásnak annyi erkölcsi ereje, hogy a csábításnak, akár jó, akár i'bssz kezekből származott is az, ellene tudott állni? Megvolt az egyetemi végzettsége, szinte alátették az ugródeszkát, ő mégis kitartott a számoszlopok mellett, ap- róbb-nagyobb szerelmei mellett. Ö ilyen volt. mondja az író és nekünk ezt az ilven- seget el kell hinnünk. Nem nagy meggyőződéssel tettük. Mert élünk a gyanúval, hogy az író arra a játékra szánta ezt a keretet, amelyben mérleget vonhat egy, az ötvenes évek eleiért az országot végigsöprő gyakorlatról. Arról ugyanis, hogy a politikai konjunktúra-lovagok a legkisebb alkalmat Is felhasználhatták arra, hogy így vagy úgy, ezért vagy azért megsüthessék kis pecsenyéjüket a hatalom felsrófolt lángjánál. Most, utólag Is szeretnénk, ha legalább eg.y sóhaj erejéig elhangzana a Zsótér-gyerek, a Tamás szájából az őszinte kijelentés: ahhoz, amit a Bálint bácsi csinált, neki úgy, közvetlenül nincs köze és nem akarja beszedni, a származás véletlene folytán neki juttatni szánt kamatokat. Amik társadalmilag e.s anyagilag nézve talán nagyobbak, mint amit ő, Zsótér Bálint, valaha elérni álmodott. Az indokokat mindig keresi a néző! Farkas András Néptánc-, munkás-dalos találkozó Vasárnap befejeződött a„ szakszervezeti néptáncegyüttesek hagyományos nyári találkozója, amelyet az idén tizenötödik alkalommal rendeztek Tisza parti városunkban. A különböző nyilvános folklórprogramok mellett minősítő versenyen is részt vett tizenhárom szakszervezeti művészeti együttes. A MEDOSZ Kertészeti Egyetem táncegyüttese és az Eposz Szeged táncegyüttese arany egyes fokozatú , az Özdi Kohász táncegyüttes arany hármas fokozatú minősítést nyert. A többi csoport képviselői ezüst illetve bronz fokozatú okleveleket vehettek át. ★ Az országos munkás'dalos találkozó második napján vasárnap Szombathelyen, a seregszemlére érkezett hatvanöt kórus, 'mintegy háromezer háromszáz dalos nagysikerű hangversenyeket, szakmai bemutatókat tartott. A munkáskórusok hat helyen léptek fel, s adtak ízelítőt felkészültségükből. Műsorukban többek között a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom dalai, népdalok, megzenésített versek hangzottak el. ígéret tréningruha-, iskolaköpenyügyben A Váci Kötöttárugyár és a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár a tavalyinál összesen félmillióval több tréningruhát gyárt az idén. Ebbe természetesen a felnőtt tréningruhák is beletartoznak. A tréningruhák választéka is bővül, Vácott a műszállal kevert alapanyagból készülő Addidas típusú női. férfi és gyermek tréningruhák az eddigi hagyományos kék-fehérnél több. és egymással kombinált színekben is kaphatók lesznek. A HÖDIKÖT a boly- hős belsejű, hagyományos tiszta pamut alapanyagú termékeken kívül ú.i cikként műszál és pamut összetételű tréningruhát is gyárt. Ezek ugyanis népszerűbbek: keresettebbek, mert könnyen kezelhetők. formatartók. Az iskolaköpenyek legnagyobb gyártói, a habselyem kötöttárugyár és a Szegedi Ruhagyár, harminc modellből álló sorozatot mutatott be az idén a kereskedelem szakembereinek. Az ú,i. praktikus és tetszetős leányka-, fiúköpenyekből néhány iskolában is véleményt kértek, ennek alapján jelölték ki a evártásra kerülő modelleket. Ezekből készítik el a kereskedelem által igényelt 970 ezer darabot. Homoródi József: Pheidippidész halála Két nyugdíjas találkozik. — Jó színben vagy. — Festem magam. — Kocogsz még? — Ma is lehúztam nyolc kilométert. — Ügy ne járj, mint Carter ! — Az hogy járt? — Nem olvastad? összecsukjon kocogás közben. — H.fa, nem lekvároknak való. — Egyes orvosok szerint senkinek se való. — Ezt is olvastad, mi? — Igen, Elég komoly embertől. Egy harvardi prof nyilatkozta a Carter kinyif- fanása után, hogy a kocogás a legbiztosabb út az infarktushoz. — Hát ez valóban komoly. Mondd, ez a prof tavaly nem azt szajkózta még: fuss az életedért ? — Nem tudom. De monÄgSij. június 24., kedd dott egy nagyon hiteles történelmi példát a futás ártal- masságára. Szerinte a maratoni hírvivő a legjobb bizonyíték arra, hogy a futás életveszélyes. Hiszen köztudott: miután Athénbe loholt Miltiadész győzelmének hírével, összeesett és meghalt. — Te ezt elhiszed? — Benne van minden tankönyvben, lexikonban. — Még a mi lexikonunkban is csak az. van benne: állítólag meghalt. Aki azonban nem elégszik meg a történelmi közhelyekkel, lexikonbölcsességekkel, hanem egy kicsit belegondol, hogyan is volt az az első maratoni futás, az tudja, hogy Fhei- dippidész nem a futástól kapott infarktust, — Ki az a Pheidippidész,? — Még azt sem tudod? Hát Miltiadész hírvivője, ö rohant Athénbe a hírrel, hogy legyőzték a sokszoros túlerőben volt perzsa hadakat. — Aztán összeesett és meghalt. Hiába, negyven kilométer futás — életveszélyes. Jó lesz, ha te is vigyázol a kocogással. — Én nem maratoniik. — Egy hét alatt te is» futsz annyit. — De nem úgy, mint Pheidippidész. — Na igen. Szegény, biztosan túlerőltette magát, hogy mielőbb Athénbe érjen. — Gondolod? — Csak így lehetett. — Gondolkozz egy kicsit. Elindul a maratoni síkról az a derék ifjú harcos, a Pheidippidész, hogy megvigye Miltiadész győzelmi jelentését Athénbe. Rohan, mint akit puskából lőttek ki. — Két óra múlva betámolyog Athénbe, eldadogja az örömhírt, s holtan rogy ösz- sze. — Ügy volt, ahogy mondod: tántorgott és dadogott — Hát csoda? Negyven kilométeres loholás után? — No. menjünk csak sorba. Szóval, fut Pheidippidész. Nem lakatlan, holdbéli tájon. hanem a kicsiny, sűrűn lakolt Görögországban. Már pár kilométer után találkozik egy nyáját terelő pásztorral. Odakiáltja neki: Győztünk! — Valószínű, hogy odakiáltja. — Fut tovább. Majorhoz ér. Ott is elmondja az örömhírt. Vizet is kér, mert eltikkadt már. A legjobb borukkal kínálják örömükben. — Az áldóját! Ne is folytasd ! — De folytatom. Sok találkozása lesz még Athénig, ölelik, csókoliák. És itatják Tökrészegen érkezik Athénbe. Alig tudja eldadogni a avőzelmi jelentést. A vének is borral kínálják. Vedel összeesik és meghal. Alkohol mérgezésben. — Lehet, hogy így volt. — Tuti. — De azéi't te csak hallgass arra a harvardosra Hátha ö is tisztában volt Pheidippidész halálának körülményeivel. Azért hozta föl példának, mert nvilván Carter is egv saitókokté'ról, vagy pezsgő« diplomáciai fogadásról indult kocogni. — Én nem járok fogadásokra. — De iszol. — Kocogás előtt soha. Csak utána. Mert én tudom a történelmet, nem úgy, mint Carter. Véget ért a bábfesztivál Egerben Vasárnap az egri tanárképző főiskola aulájában került sor az első országos egri bábfesztivál záróünnepségére, melyen a csaknem félezer fáradt, de vidám pajtás mellett megjelent többek közt Mlinkó László, a megyei KlSZ-bizottsóg első titkára és Dér Béláné, az egri városi tanács elnökhelyettese is. A háromnapos gazdag eseménysorozat utolsó fénypontjára került sor ez alkalommal Ferenci Éva, megyei úttörőelnök zárszavai után Hollós Róbertné (a Népművelési Intézet munkatársa}, a zsűri elnöke értékelte a produkciókat, majd pedig átadták a rendező szervek különdíjait. A kiemelkedően ügyesek közt voltak a sümegiek, a makóiak a szeniortnciek, s a csé- nyeiek. Ám természetesen nemcsak ők, hanem valamennyi résztvevő gazdag útravaló- val Indult hazafelé. Hiszen amellett, hogy játszottak, láttak is bábszínházát, bábszínházakat. Űjonnan szerzett tudásukat, tapasztalataikat szerteszét viszik hát az ország legalább huszonöt sarkába, s ahogy az e képekről is leolvasható az élmény: jó volt az egri báb- fesztivál. Paraván mögött, ellenfényben a fehérgyarmati 2. sz. Általános Iskola Vadrózsa bábcsoportja, amelynek tagjai Mánya Anna: A tündöklő tarisznya című darabját mulatták be a Gárdonyi Géza Színházban. Kelten a nagyérdemű közönségből A szakmai bemutatók szünetében az egri Harlekin és a zalaegerszegi Ifjúsági és Úttörőház bábcsoportjának tagjai rögtönzött bábkcszitésre invitálták a fesztivál résztvevőit, ncrl Márton^ /
