Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-21 / 144. szám
tkriu is lehet zsívány? Gsendestárs Munkában a vizsgabizottság Köszöntöttem őket, arra kérve, hogy ne nyugtalankodjék, hiszen négy év alatt elsajátítottam annyi ismeretet. amennyi elég a helytálláshoz. Tisztelettel hallgattak, csak nem nagyon hittek nekem, Tartottak a közeli tételhúzástól, attól, hogy számot kell adniuk tudásukról. Nemcsak tanáraik, hanem előttem. számukra ismeretlen elnökük előtt is. A hevesi gimnázium 4. a. osztályának tizenkilenc érettségiző tanulója arra talán nem is gondolt, hogy voltaképpen én is vizsgázom türelemből, megértésből, segítőkészségből, emberségből. Akkor is, ha ezt nem ellenőrzik, ha nem méltatják érdemjegyekkel. Már megérkezésem előtt sok információt összegyűjtöttem róluk. Valamennyien munkás-paraszt fiatalokként kerültek az iskolapadba. Többségük váltakozó sikerrel birkózott a hátrányos helyzet megannyi buktatójával. Nevelőik nem hagyták magukra őket, önzetlenül kínálták nekik az eligazodást szolgáló iránytűt. Alaposan áttanulmányoztam dolgozataikat. Ezek igyekezetről árulkodtak, de arról is vallottak, hogy jó né- hányan igen nehezen vették az akadályokat. Magyar nyelv- és irodalomból a legtöbben Sánta Ferenc Sokan voltunk című, nagy hatású novelláját elemezték. Pontosabban szólva: ezt szerették volna, de a vállalkozást nem mindig koronázta siker. Zömük nem jutott tovább a tartalmi taglalásnál. A formai szépségeket nem vették észre, holott csak a kettő egysége adja az igazán helyes értelmezést. Akadtak olyanok is, akik kissé lebecsülték a feladatot, s így aztán vaskos tévedéseket produkáltak. Többek között úgy vélték, hogy az elbeszélés eseményei a felszabadulás utáni időszakban, s nem azelőtt játszódnak. A rossz kiindulási alap persze hamis következtetéssort szült. Nem a szaktanár a ludas abban, hogy nehézkes az írásbeli kifejezésmód. A fi- úk-lányok nem használták a szinonimákat, ezért mondataik olykor hemzsegtek a bántó szóismétlésektől. Nem ismerték a szerkesztés fortélyait, az érvelés, a meggyőzés szabályait, a nyomatóko- lás, a fokozás, a hatásosság ábécéjét, emiatt gondolataik lazán kötődtek egymáshoz, s meglehetősen sokat kínlódhattak a hangütéssel és a befejezéssel. Ez arra utal, hogy — s ez országos jelenség — komoly bajok vannak a fo- galmazástanítással. Ezt tulajdonképpen nem is oktatják sehol — e téren sajnos az új tantervek se ígérnek jót —. holott ennél aligha létezik fontosabb. Az egyik gyerek — Török Sanyi — persze remekel. Okosan, színesen, fordulatosán tálalta egyéni meglátásait. Nem csoda, ő volt a legjobb magyaros, s már fel is vették a Lomonoszov Egyetem nemzetközi kapcsolatok Pillanatkép a felkészülésről szakára. Esete azonban csak szabályt erősítő kivétel. 2 A szóbeliken — a vizsga- bizottság tagjaival együtt — arra voltam kíváncsi, hogy érzik-e. értik-e a szépet., megkülönböztetik-e a lényegest a kevésbé hangsúlyostól, felfedezik-e a legalapvetőbb összefüggéseket, s kamatoztatják-e tudásukat a mindennapok során. A verselemzésekkel jó né- hánvan hadilábán álltak, pedig tanárukkal együtt figyelmeztettem őket. — Kezetekben a szöveggyűjtemény. előttetek a költemény. ha kerestek, mindent megtaláltok benne. Igen. a tehetség bőkezűen szórt drágakövei, a találó hasonlatok, a metaforák, a remekmívű jelzők és kének szemet kápráztatóan villódz- tak. El is bűvölte őket ez a gazdagság, olyannyira, hogy csak segítséggel, s hosszas töprengés után állapították meg, hogy melyik a zafír, a rubin, a gyémánt. Ez mégis arra utal, hogy könyvbarátok maradnak, s a tanáraiktól kapott útravalót felnőttéveik során is hasznosítják majd. Nem lesznek irodalmárok, de a valóban értékes művek tovább formálják gondolat- és érzelemvilágukat. Többen maradandó * élménnyel is megajándékoztak bennünket, bizonyítva ötletességüket. tananyagon túli érdeklődésüket is. Ilyen mondatok kerültek jegyzetfüzetembe: ..Logikusan taglalta mondanivalóját. Ezt jelzik kifejezései: „Most a következő mozzanatot igazolom, az alábbi érveket említeném meg.” „A kor. a társadalmi viszonyok és az alkotás összefüggéseit. szemléletesen világította meg.” Természetesen nem mindenki jeleskedhetett, de anjs- nyit azért kihozhattunk a gyengébbekből is, hogy éretté nyilvánítsuk, önkéntelenül is az jutott eszembe, hogy nemhiába munkálkodtak a pedagógusok. A kudarcok utón megérte mindig újra kezdeniük, mert az elvetett mag csak szárba szökken t. terméssel örvendeztette meg őket. Akkor is, ha nem mindig bőségessel. Nem lehetett könnyű ott, ahol a hátrány az általános, ahol nem nyüzsögtek az eminensek. Itt a szolid eredmény mögött is áldozatos tevéje enység rejlik. 3 A drukk, a félsz lassan feloldódott: a fiatalok rájöttek arra, hogy a bennük rejlő értékeket kutatjuk, s nem hiányosságaik után nyomozunk Egyre bátrabban nyilatkoztak meg. Történelemfeleleteik általában kellemes meglepetést okoztak. Nemcsak a tényeket, a megtanulható adatokat sorakoztatták fel, hanem a miértekre is választ adtak. Erre késztették őket a gonddal összeállított, megválogatott A és B tételek is. Helyesen magyarázták többek között a kiegyezés előidéző okait, a francia forradalom főbb fordulóit, az 1848—49-es szabadságharc alatti nemzetiségi politika összetevőit. A forrásként kezelhető szöveg- részleteket. a grafikonokat jól értelmezték. Más szóval: a história tanulságai nagyon is élőek számukra, s beépültek világszemléletükbe. Persze a kivétel sem maradt el. Az egyik fiú vészesen közelített az elégtelenhez. mert fogalma sem volt a marxizmus alkotóelemeiről. Mindjobban leblokkolt, erezhette a bukás szelét, ezért kezeit tördelte, kétség- beesetten tekintgetett ide, oda. Megkapta a mentőövet, s elmúlt a krízis. Kinn találkoztam vele, épp amikor felszabadultan mesélte „sztoriját”. Céloztam a feszült percek re, ó azonban talpraesetten rá vágta. — Odabenn égésé: más volt, de beszélni már könnyű róla ... , Így igaz, s az is tény, hogy a tőle szómon kért anyagrészt aligha felejti el valamikor... Eljött a nagy pillanat is: a bizonyítványok átadása. Tekintetük azt tükrözte, hogy minősítésük szerint én sem vizsgázhattam rosszul. Tanáraikkal együtt gratuláltam sikerükhöz. A nehéz percek emlékei? Már a banketten mosolyt fakasztó adomákká szelídültek .., Pécsi István Sikerült... (Fotó: Perl Márton) QAl&Mít S380. június 21.. szombat Kampís páter: 3. Nem tudok meghalni, mondja, mire Csaba Zoltán felel: ugyan, Dédike, most ne is akarjon meghalni, megyünk ki a tóhoz, magát is viszszük. — Hová? — ámul el Dédike, és azonnal felkel a fotelból — a tóhoz? Kapkod, öltözködik tőle szokatlan fürgeséggel. Amikor a hajsütővasat veszi kézbe, Csaba Zoltán felhördül. — Ne? — Ne — könnyebbül meg —, nem színházba megyünk, hanem egy kicsit a napra. Kiül a zöldbe, megnézi a hegyeket. Szép lesz. Mennek lefelé. Dédike előreül, mert őt úgy kell bevonszolni a kocsiba. Leülni már nem tud, csak zöttyen egy óriásit félméSer magasból, próbára téve a biedermeier fotelok és a kanapé állóképességét. A szentségit. Már bent vat), lehet hát menni, ami jó is lesz, mert megy az idő, még eltűnik a hegy mögött a nap. oda lesz a Fürdőzés, a homokvár, nem úszhat a gyerek. De hál a szerpentinen is lassan kell menni, Dédike rosszul lesz. nehezen tűrí a kanyarokat. Azért csak odaérnek. A strand üres, leállnak, előrerohannak a pokróccal, leterítik, a gyerek levetkőzik, pucér. Csaba Zoltán is fürdőgatyát ölt, úgy megy Dédikéért, szép akkurátusán bevezeti a zsombékos fűre. körbenéz, s a hajóhinta melletti padot célozza meg. — Innen jól lát majd minket, meg mindent — mondja megnyugtatóan —. amott van a vízimalom, innen rálát az egész tóra. Élvezked- jen nyugodtan, mi megfür- dünk, sétálunk egyet, aztán megyünk is haza. Dédike beleegyezően bólint és szorgalmasan néz. Nézi Csaba Zoltánt és Csaba Zoltánnét, nézi ifjú Csaba Zoltánt, akik óvatosan merészkednek befelé a vízbe. Sikoltás — a lépcső síkos moszatján Csabáné egyensúlyát veszti, belepacs- csan a vízbe. A víz hideg. Hidegebb, mint gondolta. Az asszony már tempózik, a gyerek fröcskölve visong, a libás úszógumi megindul befelé. csak Csaba Zoltán lépdel lábujjhegyen, nehogy elérje lába közét a hideg. Amikor eléri, megadóan löttyen a vízbe, a víz alá. Nincs melegem, gondolja a víz alatt, aztán kibukkan és stílusosan úszik, mint Mark Spi*z, vagy Tarzan, a dzsungel fia. Most erős, friss és ruganyos, még fiatal is, képzeletbeli Kanadai film Hogyan lehet a bankfiúból zsívány? Akiben any- nyira benne fekszik a bizalom? Aki fantasztikusan komoly megbízhatósági vizsgák, vizsgálódások után eljut addig, amikor azt megengedik neki, hogy a széfek körül is mozoghat? Nem sorakoztatom tóvább a kérdéseket; nem árulom el a bűnügyi film megoldását, nem minősítem lélektanilag megalapozottnak minden szereplő minden számítását; még azt se mondom, hogy ez a krimi jobb annál, mint amit az olaszok, vagy az amerikaiak, netán a franciák, vagy a nyugatnémetek, vagy pesti filmesek csinálnak. Nem rossz. Egy bizonyos: nagy kontrasztokat állít szembe. A bankban is általános a karácsonyi liangulat, tehát kell egy télapónak is szerepelnie a filmben, minden percben felhangzik a jóság és a szeretet ünnepére utaló köszöntés, kívánság. Ebbe a hangulatba igyekszik az is ringatni a nézőt, hogy az ünnep hangulatát a Stille Nacht eléneklése is bizonyítja. A főhős meglátogatja apját a szeretetházban: a főnök rendez egv kts partit, a banktisztviselők és közöttük a szeretője részvételével, és így tovább. De ha már a kontrasztot említettem, a karácsonnyal szemben az is megjelenik. Az eavik szereplő úgy áll bosszút a negatív szerencsén. hogv e karácsonyi hangulattól és ’ jámborságtól függetlenül félholtra rugdal egy csinos konzumlányt. Egyébként a bankban és az utcán az élet megy tovább. A bűn és annak felfedezés! lehetősége kisebb-na- gyobb komplikációkat eredményez,. Zavart okoz egy- egy szerelmi taláLkán és apróbb töréseket a bűnügyi film útvonalában. Lehet, hogy sok krimi után is még mindig elég naiv vagyok, a szemem kinézem az első pár jelenetnél, hogy aztán a film végéig nyugtalanul keressem-kütassam h megoldást. Ebben az esetben nekem egy esetlen aktatáska a gond, azaz nem is a táska, hanem az, ahogyan ez a táska végül is kijut a rendőrség kezén át a bankból. Aztán az is leköt sok ideig, hogy a szerelmi játszadozások minősége és mennyisége mintha adagolt volna, az igen nevezetesnek mondott! és akváriumban tartott angyal-hallal és anélkül. Persze a nők igen csinosak, és vonzó jelenségek, majdnem annyira, hogy a krimis részrt azaz a végkifejlethez való*, közeledés nem is igen izgat mar. Míg végül is — Dry ti Duke nem rendezte rosszuk* ezt a sok színnel és csinos^ leányokkal feltupírozott. fi]- ’ met! — sok nézőtársammaM eljutok a derűs felismerésig^ ahhoz ugyanis, hogy a szőkékkel mindig baj van. Legalábbis itt akkora, hogy a bájos Julia-nak még a mentőautóban is csak' a csókon jár az esze. Néhol lassú ennek a fllrrN nek a ritmusa, de jó a tálalás^ a nem túl terhes lélektani motiváció, a színes körítés, a jó színészek, Elliott Gould, Susannah York, Christopher Plummer, Celine Lomez és Michael Krby megteszik a magukét. Nem szórakozunk! rosszul. Billy Williams képei jól mutatják be Torontót,' azt a lehetőséget, hogy a bankból nem feltétlen az ügyfelek és a rablók viszik el a lopott pénzt. Igaz is: lehet-e lopott pénzen egybekelni és nagyon szeretni egymást, férfi és nő esetében? Farkas András krokodllusokkal is megküzd, férfi. Úsznak. A tó túlpartján először kimászik az asszony — igen jól úszik, Csaba Zoltán sosem tudja utólérni —, megrázza magát, haját kicsavarja, visszanéz Megérkezik Tarzan is, lomhán veti magát partra, spórol a meleg napfürdőre. A gyerek közben kimászott] futkos a homokon. Meghitten sétálják körbe a tavat, ballagnak a homok szelére terített pokróc felé. Csaba Zoltán egyszer csak fázik, megborzong. Felesége tiszta libabőr. Szél fut hirtelen, egy parányit sötétebb lesz. Csabáné aggódva mutat a tó mögött magasodó hegy felé: mögötte megjelenik egy cafrangos szélű, sötét felhő és jön, jön, jön. A szél mór port is kavar, vihar jön, atyaúristen, mondja Csaba Zoltán, futás, mert megózunk és megfagyunk. Futóra veszik, a gyerekre sebtiben rádobjók a fürdőköntöst, Csaba Zoltán összerántja a pokrócot, és sebesen iszkolnak a kocsihoz. Már ott is vannak, a kocsikulcsot már futás közben kikotorászta, nyitja hát, és nagy zihálással esnek be mindhárman, fújnak. Ideje: a szélvédő ablakán ki.vér cseppekben toppan az esővíz. Átöltöznek, szárazát húznak, Csaba Zoltán indít a már zuhogó esőben., A motor halkan duruzsol, a szélvédő homályos, bekapcsolja hát az ablaktörlőt és a ventillátort a tisztánlátás végett. Indulnak, az asszony lehunyt szemmel ül Csaba Zoltán mellett, aki ránéz, és megint megizzad a tenyere. Hirtelen nagyon sötét lesz, ömlik, ömlik a víz, zuhog végig a kocsi oldalán, s meg. reked az útszéli kátyúkban. Lámpa is kell, lassan lehet csak haladni. A szerpentinen is óvatosan kanyarodnak, baj nélkül érnek a városba. Piros a lámpa. Csaba Zoltán megáll és kinéz, jobbra. A járdaszegélyen egy kutya ázik. Didereg. Csapzott fejét Csaba Zoltán felé fordítja. Szeme vöröses vízben úszik. Tekintete méla és szomorú. Fején a szőr ritkás, amolyan kopott-vörhenves, netán különös-szürkésfehér. Csaba Zoltán torka összeszo. rul. Oldalt néz, keze finoman reszketni kezd, érzi, hogy elsápad. Az asszony visszanéz, az ő nézése is szorongó. És a gyerek szólal meg a hatalmas csöndben, melyet a korallszínű motor hangja csak főtereit. — Dédike? (VÉGEj f^y láttam elnökként lErettségi, közelről «
