Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-03 / 128. szám
Korszerű ovcdo épülje Részeg eső VALAMIKOR, a hatvanas KÉPERNYŐ ELŐTT évek jó eléjén — ha emlékezetem nem csal — a Kor- társ ban je'ent meg — folytatásokban — először Darvas József regénye, a Részeg eső. S mivel akkor még gyors volt(?) a nyomdai átfutás ideje, újra csak és igen csak rövid idő múltán könyv alakban is megjelent ez a regény, hogy újfent igen rövid idő múltán, vagy talán . a regény megjelenésével egeidében. színpadot is követeljen és kapjon az egy nemzedék drámájáról szóló Darvas-mű. Mindennek több mint másfél évtizede, s mindannak, amire akkor keresett választ Darvas József, három évtizede is tán — vagy három évszázada is?! —: egy nemzedék és korszak során meditálandón. A magyar dráma harminc éve sorozat címet viseli a Magyar Televízió tiszteletre méltó vállalkozása, amelyről külön magyarázón is szólni, felesleges — a magyar dráma harminc évéhek történetét akarja bemutatni a magyar drámák évelte! sorjádzó mérföldköveinek felidézésével. Miért a harminc esztendő? Gondolom, mint minden ilyen „dátum" önkényes, esetleg eppen úgy l?he\ pontos kezdethez kötni, mint a k ideii’th eteti en kezdetek dátumai megkerülni. A magyar dráma, még az sem. mely keletkezése akár az utóbbi évekre is datált. szóval a magyar dráma nem az elmúlt Harminc évben. hanem legalábbis ebbe az évszázadba gyökeredzik nemzeti karakterét, tragikus sorsát, témáját, elkötelezettségét és gyakran a dráma íróinak életkorát illetően is. Ne töprengjünk hát, fogadjuk el a harminc évet, a fel- szabadulás utáni eszméié«, az elkötelezett drámairodalom újra-, újjá- és megszületésének korsizaikát — a visszaemlékezéshez. És ebben a harminc esztendőben, pontosabban e harminc esztendő drámatermé- siben előkelő helyei foglal «•! a Részeg eső. Eay nemzedék drámája és tragédiája, eav olyan nemzedéké, amelv mindenre képes volt, még szembenézni saját gyalázatával iá amely s»nte a semmiből teremtett világot,"hogy azt majdnem elveszítse. Amelynek annyi volt a hite, hogv ki merít hetet lennek tűnt s majdnem kimerítette. Egy o'van nemzedék drámája ez az alkotás, amely esyedeiben. saját pusztulása árán tanulta meg és tanította is meg; mii je'ent az eszméi« világából— a nvndennaoi tettek mezeiére lenni. Darvas drámája szándékában önvizsgálat é« válaszkeresés mindarra, ami közvetlenül a felszabadulás előtt és ami már nem Is közvetlenül a fe’saabadulás után történt. Egy több szereplős monológ ez. ahol az írói kérdésekre adandó írói válaszokat, ezeket a tör- téne'rr.i kérdéseket é,s válaszokat uavan trendig más és más hős kérdezi és feleli, vagv próbál felelni rá. de nyíl; vánvaló: mindegyikük az író önmaga. Még világosabban: mnd- egvlkük mi vagvnnk, MI. AKIK M EGÉLTtl K és megértjük, illetőleg értjüz azt. a bizonyos évtizedet, vagy kát töt, amelyben mint szülöasztalon a gyermek, vérben és kínban kapott életét, született meg az. új társadalom. Mi vagyunk azok. akik akkor már vol- l tunk és éltünk, éreztük Is azokat az évtizedeket, akik akkor már felnőtt fejjel, vagy még csak formálódó, kerekre nyílt gyerek szemmel. __ ele már benne éltünk es á téreztük mindazt, ami naggyá és keservessé, széppé és kétségbeejtővé, le’kesito- vé és riasztóvá tette az immár történelemmé vált fel- szabadulás utáni éveket. Ülök a képernyő előtt es Idézem emlékeimet és szembesítem a tévében látottakQ£MM& 1Ü80. június 3„ UecUl Szirtes Ari és Avar István kai, s azzal, amilyen érzéseket most. <? „látnivaló” bennem kelt. Nem tudom, örüljek-e. hogy már nem kavar fel, mert egy lezárt!?) történeti és történelmi korszak távolságából és mélységéből Szól hozzám író, szereplő, kiknek sorsát, dolgát azért már elrendeztem magamban? Nem tudom, hogy vajon azért nem kavar-e fel. mert évek múltán, fogantatása idejétől és körülményeitől fosztván hőseinek sorsa már korántsem olyan elementáris és általánosítható, a kérdések és válaszok sem annyira a mának, sőt a holnapnak is szólóak, minit akkor, hajdanán éreztem volt? És a kérdések kérdé’e: mit mond Darvas Részeg esője mindezek után annak és azoknak a generációknak, akiknek, s amelyeknek csak értésük van az ötvenes évek iránt, de érzésük már semmi ? MÉGIS VÉLEM, hogy helyes volt, szükséges volt, kellett ez a dráma és nemcsak a harminc év dná- matörténeti merne'Uója nyomán és okán. Ke.leit. mert Darvas művének legnagyobb es elidegeníthetetlen érdeme: a nyílt szembenézés és a szentbe.-viles szándéka. Legújabb kori történelmünk sorsfordulóival kapcsol atban olyan kérdéseket tett fel, hogy már önmagában a kérdésfeltevés is írod bátorságára — no, nem a hatalommal szembeni, hanem sokkal inkább raját életével, tetteivel szembeni bátorágra — vallott. És nem ön marcangoló, mazochista önvizsgálat volt áz és ez a képernyőn, hanem a valós tisztánlátás és tisztán láttat«* szándéka vezérelte ebben. És a válaszok. pontosabban az egyedien. a lehetséges válasz, az örök madáchi kérdésre, hogy megv-é .előbbre fajza-tom". adott darvas; vátázz optimizmusát, hitét és bizodalmát a jövőben, mi igazolhatná jobban, mint épipen ez a meg- valcNulit jövő: amelyben élünkA Hajdúig Miklós rendezte televíziós dráma valahogyan nekem megseun tetó/et t. A .színészek sam tetszetitek. M'nden alakítás mögött, a még jobb, a még odafigyelésre késztetőbb mögött is valahol ott volt érezhető az erőltetett drá- inai.sag a fölösleges harsány- •sag. valamiféle és régen a múlté nemzeti színházi dek- lamáció. Minden hang, minden gesztus .szinte a felső cé- ie transzponál tartott. Mamiba a rendező, de magjuk a sziszek sem hitték volna el, hogy kevesebb tragikussá«, több ás igazabb drámaiságát hozott volna VISSZAFOGOTTABB STf LUS, kevesebb megjátszott, de több átélf drámai szituá- oió feltéttel ül hite! «sebbe tette volna ennek a Dairvas- cirámana.k televmóe változatát. Gyurkó Géza (Befejező rész) Emésztő idegességgel vártam egy vidéki utat, egy objektum felavatását, válaszokat bármely szervtől, a bejelentett kihallgatásra várókat, a szolgálati utakat, a külföldi utakat — mindent, aminek nem volt jelentősége, hiszen úgyis elintéződött volna, ha nem ma, hát holnap vagy jövőre. Azt hiszem, a pontosság iszonyú rémuralmát alakítottam ki az intézetben. Beosztottaim féltek tőlem, számtalan ember életét keserítettem meg lehetetlent követelve tőlük. Hiába próbáltak megbuktatni, odafenn jó hírem volt — nem vették számba, hogy bizonyosság- őrületemmel sem érek el többet, mintha hasonulnék környezetemhez. Ugyanezzel az eszelős bi- zonyosságvággyal űztem feleségemet kiszámított órájában a szülőszobába, vártam a gyerekek első talpraállá- sát, első szót kényszei nettem ki belőlük, bölcsődei és óvodai követelményekét, pontos bilizést, étkezést, alvást, indulást es érkezést. Vártam, hogy eljöjjön a pillanat, amikor feleségem szigorú életünkbe fáradva először megcsal, letagadja, én vallomásra kényszerítem, mert számoltam ez-zel (azt hiszem, én mindennel számoltatni, mert bizonyosságra van szükségem. felszabadulásra, hogy immár én is megcsalhatom. Vártam a randevúra érkező karrierista beosztottamat, az még mindig mínusz 100! Kényes kérdésről, az óvodáról lesz szó ezúttal. A téma egyféle ismeretében úgy tűnik, elegendő dr. Grúz Jánoshoz, a nagyközségi tanács elnökéhez fordulni, hogy képet alkothassunk e fontos ügyben. — Fontos? — ez nem is kifejezés. Tudtunk kai több mint 300 szülő várja az új óvoda átadását. Szeptemberről van szó. Ha minden jól megy, augusztus 20-án avatjuk. s elsején megnyitja majd kapuit az új óvoda Hevesen, Nem kell sok idő, egy röpke órácska is elegendő ahhoz, hogy meggyőződjünk: ném túloz az elnök, szépén épül, közel all az új ovi az átadáshoz. A befejezéshez közeledő gyermekbirodalom- ban szívesen kalauzol a nevében költő, munkájában precíz, tehát nagyon pontos — Katona József. Jó szétnézni vele, jó hallani tőle: — Ami csak korszerű, aát itt alkalmazzuk. Lent 110 négyzetméter, odafent hatvan. A tudnivalókhoz tartozik, hogy nemcsak óvoda ez — bölcsőde is, és a tudtunkkal lehetséges legmodernebb technológiát vonultatjuk fel az építkezésen. Nem mintha ajándék lenne: egyszerűen egyezség kérdése az egész. Arról van szó, hogy amit itt. most építünk, az igazából egy jó, vonzó gyermekintézmény legyen. Sokan tudnak róla. sokan várnak rá — de sokan nem is mernek. Rossz ezit kimondani így, de igaz. A tanácselnöké újra a szó. — Mint már mondottam, 300 család várja nálunk az új óvoda átadását. A munkamenet eddigi ismeretében bízunk abban, hogy augusztus 20-án valóban meglesz az átadás, és szeptembertől már otthont ad 150 óvodás és 180 bölcsődés korú gyereknek. A kicsinyek befogadásával együtt terveink szerint beindul itt a B00 adagos konyha is. így elláthatja étellel nemcsak eat az új, de a régi óvodákat is, a most működő másik hármat, melyeknek gondjai mindnyájunk számára ismeretesek. Katona József mindent * megmutat. Nem kell sok idő, hamar megállapítható: tervező, vállalkozó, kivitelező a gyerekek érdekeit nézte. Hogy növekedjenek, fejlődjenek, barátkozzanak, tanuljanak a kis emberpalánták. Tanulják meg nemcsak elpáholni. de szeretni is egymást, hogy majdan jó barátok legyenek. Ezért is kell Hevesen az új óvoda. Megértették ezt, és támogatták a célt a körzetben működő vállalatok, ha jól számolunk, 4,2 millióval. Köszönet érte. mert nem kevés az. amiről sző van: mire beindul, csaknem 25 millióba kerül majd az új óvoda. Lefaragni való lehet azonban. Katona József mondja, hogy volumenében volt már nagyobb is. de segítette őket sok társadalmi munka. Itt is elkelne: — Van itt MEZŐGÉP, Berva, BUDAGANT. termelő üzemek. Számítunk rájuk. Ha más nem. felszerelésnél, kerítésnél, festésnél — mint már más helyeken is. De persze, előre nem tudja, csak remélheti az ember, és mi reméljük. Például majd a takarításnál. ott sokat segíthetnek a helybeliek. S bizonyara így is lesz, Amerikai képzőművészeti kiállítás Hétfőn a Népligetben megnyílt az „USA ma”, amerikai képzőművészeti kiállítás. Az itt látható szobrok és festmények, mintegy negyven művész alkotásai, az utóbbi tíz évben készültek, a kortárs amerikai művészetet reprezentálják. A fotók és makettek a kültéri, úgynevezett környezett művészeti utóbbi évtizedben született alkotásait ábrázolják. Az alkalmazott művészetek hasznosítását színházi, film- és tévédíjak, kellékek szemléltetik a kiállításon. A kiállítás megnyitóján részt vett Molnár Ferenc kulturális minisztériumi álhiázen Heveaen ném ölbe tett kézzel várják az uj óvoda-bölcsőde felépültét. Le- > gyünk őszinték: néhányan 1 reménytelenül. Mert a férőhely még így is kevés lesz. Kevés annak ellenére is, hogy dolgozóik gyermekeinek elhelyezéséért nagy pénzeket tettek le a vállalatok. És felajánlásokat a szocialista brigádok, például kerítésépítésre. Ügy tűnik: jön az új, a jó óvodaügyben. És mégis, talán marad, vagy majd még több lesz a gond Hevesen óvodaügyben. És ami még ' kellemetlenebb az egészben: ez a tény. Kereszt- és nagyszülők, le- és felmenő ági rokonok tehát új fent előtérbe kerülnek: rájuk vár — ha mód adatik — a kicsinyek nevelése. Az átadás küszöbén tehát előtérbe kerül a kérdés, hogy | vajon bekerül-e a gyerek, ' avagy sem... ? Végső valasz még nincs. • Csak a szigorú statisztikai adatok beszélnek: a megengedettnél jóval több, 185 százalékos pillanatnyilag a járásszékhelyen az óvodai, bölcsődei kihasználtság. Egy újabb megoldáshoz egy újabb tervidőre további százeze- mélyes óvoda építését tervezi így a tanács. Remény ez, s bizalom, hogy majdan megvalósul. B. Kun Tibor „ lamtitkár, Meruk Vilmos, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese, valamint kulturális és művészeti életünk több képviselője, Jelen volt Harry E. Ber- ghold, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. A kiállítást amerikai részről Marta Casals Istomin asz- szony, a washingtoni Kennedy kulturális központ művészeti igazgatója, magyar részről Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg. Az „USA ma” kiállítást június 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (MTI) ágyba menés előtt megrökönyödését. ahogy közlöm vele: ezután meg szigorúbban ítélem meg a munkáját, és keservét, amiért az ágy széléről már nincs visszaút. Az óramutatóra meredve vártam a barátaimat, és elküldtem őket. ha tíz percnél többet késtek. Igv vártam a napfelkeltét és a napnyugtát, az egyre ritkábban beköszöntő tavaszt és a nyarat, a hiteket, a jóslatokat és hamis ígéreteket. Ugyanígy vártam az orvosok biztatását, hogy megmentik csonttá aszott anyámat, s mikor tovább romlott az állapota, vártam a halálát, hogy ne szenvedjen a szörnyű bizonytalanságtól, amitől én szenvedtem. A várakozások poklában ideggyógyászhoz fordultam. Nyugtatót írt fel, látszott, hogy nem érti a szakmáját. Feleségem egy elkeseredett percében elárulta, hogy pszichiátert keresett. Megértettem szükölő félelmét — én is békéért fohászkodtam már. A tojásfejű. behízelgő modorú tudor réhány beszélgetés után úgy vádé: apo- komplexusom van, a Elsőbbség hiányától szenvedek, s azit javallta: keressek valamit, aminek alárendelem magam: apa szerepet, betöltő, személyt, hatalmat vagy az is ten hi let. Azt hiszem, aklc r még javéban munkáiké Utam a megoldáson. Apámra gondol ve megállapítottam, hogy ő a 32 hold megszerzése után korszerűsítette volna a gazdaságát, jobb eredményeket ért volna el egyre okosabb módszerekkel, másokat és minket, gyermekeit is részeltetett volna munkája gyümölcséből, csak egyet nem tett volna: nem adta volna ki kezéből felvirágzó gazdaságát, élete értelmét, a munkát. De hát azok más idők voltak. Egy óra ötven perce írok. Nyugalmam telje*. Kiegyensúlyozottan élek, napjaimat értelmesen töltöm ki munkával és örömmel. Negyvenöt éves vagyok, intézetünkben független, teljes értékű főtanácsadó. Szigorúságom a régi, mert módomban áll a legkeményebben helyreigazítani minden beruházási linkelést. Az emberekkel nem bánok olyan szigorúan többé — találják men a maguk bizonyosságát.. Ellenőrző munkám befejeztével (kijövök a négy órából, hiszen kissujjamban van a szakma) sokat olvasok, örülök a napi háromszori érkezésnek, a tiltott cigarettának, a zamatos keletnémet sörnek. Újra hosszúak a napok, s én minden percet élvezők. Nagyot sétálok délután, elnézem a fejvesztetten rohangáló vagy céltalanul őgyelgő embereket, segítek feleségemnek a háztartásban, foglalkozom a gyerekekkel. A két kölyök vidám és fegyelmezett, Andrásból elvont szakember válhat, a kicsi a hallása miatt talán a nyelvek terén érhet el jó teljesítményt. Otthon szigorú, de kellemes a hangulat. Feleségemnek nem engedem meg, hogy sírjon. Kár. hogy nem tölthetek hosszabb időt a hétvégi házunkban. Jólesne a földmunka, az eidő mellett elnyug- vás és ébredés, de saját érdekem, és az orvosom is úgv kívánja, hogy naponta megkapjam a fájdalomcsillapítót. Az orvosok ügyeskedtek, tagadni próbáltak, és nagyon meglepődtek, mikor megmondtam nekik, hogy niaj- ■’rikoim van. Azt hitték, nem viselem el ezt az egyszerű tényt.
