Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
Zrínyi Miklós emlékezete A feliér dámszarvas NTS VE MELLÉ az utókor okkal illesztette ezeket a jelzőket: költő, hadvezér és politikus. Irodalmi alkotásai, elsősorban a Szigeti veszedelem a magyar múlt számottevő értékei. A törökellenes harcokban bátor és leleményes katonaként vett részt. Államférfiként az ország gondjait vette vállára. Egy nehéz, bonyolult korszak összetett, sokarcú egyénisége volt. A magyar későreneszánsz talán utolsó nagy alakja. Gondoljuk el: amikor háromszázhatvan évvel ezelőtt megszületik — 1620. május 1-én, már csaknem egy százada a török az úr az ország nagy részén. A Felvidék és Nyugat-Dunántúl Habsburg fennhatóság alatt áll. A töröknek adózó Erdély pénzért váltja meg viszonylagos önállóságát. A Zrínyi családban nagy hagyománya él a műveltségnek, a közéleti gondolkodásnak, a törökellenes harcnak, A fiatal Zrínyi .Miklós Szigetvár 1566-os hősi vámvédelméről talán olyan öregektől hallott mesélni, akik tizennyolc-húsz éves fejjel ac ostrom szemtanúi voltak. Ha várat épített, falakat erősített, ha lesvetésre indult vagy rajtaütött a mar- talóc törökön: birtokait és az országot egyszerre védte, Ha kereskedőkkel tárgyalt, ha pénz gyűjtött, ez a pénz saját Csáktornyái várának és a hazának, az erejét egyszerre növelte. Családi és magánemberi érdekeit mindig összekapcsolta a nemzeti, közösségi célokkal. A Muraközt soha nem tudta a török elfoglalni. Zrínyi viszont fölégette az eszéki ha dió idat, s élvágta a török fő utánpótlási vonalát. Fölépítette a Dráva és a Mura réz- saefolyása közelében Űj-Zrí- nyivárát. S megkísérelte Kanizsa visszavételét is a töröktől. Gondolkodása, problémaérzékenysége messze túlterjedt birtokai hatáfán. A I-Iabs- burg-uralkodóval és- az erdélyi fejedelemmel levelezett. A nemzeti hadsereg megszervezésén töprengett. Képességei alkalmassá tették volna, hogy nemcsak egy megyényi terület, de az ország gazdája, is legyen. KEVÉS VOLNA AZON- ( BAN Zrínyiben csak a kiváló katonát és a. messzire tekintő politikust látni. Valójában a körülmények rótták rá ezt a szerepet. Ha rajta áll, nem kardot, hanem egész életében talán- könyveket forgat. Tizenhat éves korában I téliá. ba utazik, ma úgy mondanék: féléves olaszországi tanulmányutat tesz. Itáliai kapcsolatait később is megőrzi, s amit Rómában és Velencében látott, az épületek, a festmények szépsége később is mértéket jelentett számára. Kedveli a zenét, a virágokat, szeret vadászni, képeket, érmeket gyűjt. A kard nemcsak az emberi élet kioltására alkalmas fegyver, a számára, hanem szépmívű ötvösmunka is, dísz, művészi érték. Könyvtára még a nyugati utazóban is ámulatot ébreszt: kora tudományossága minden fontosabb művét megszerezte. Számos idegen nyelven olvas és levelez. Érzéke volt a nyelv, a stílus finomságaira, . a gondolat árnyalt és művészi kifejezésére. Valami jelképest kell látni abban, hogy mikor a körülmények szorongató hatására végérvényesen búcsút mond a költészetnek, ezt a búcsú- zást is versben teszi: „Nem iram pennával, / Fekete léniával, / De szablyám étivel, / Ellenség vérivel, / Az én örök híremet.” ■Fölösleges azon tűnődni s találgatni, hogy megsebesített vadkan vagy bécsi orgyilkos oltotta ki életét. Zrínyi élete úgy ért véget, mint a görög sorstragédiák.- Ha- ■ lála szükségszerű és tragikus halál volt. Mindössze negyvennégy évet élt. Ütját tragédiák kísérték végig. Még kisgyerek korában elvesztette szüleit. Meghalt első felesége, eltemette két gyerekét. Kanizsa alól elparancsolta a császár. Űj-Zrínyi- várát lerombolta a török. A magyarországi hadak fővezérévé nem őt, hanem Monte- cuccolit nevezték ki. A szentgotthárdi csatát — ilyen még nem volt a történelemben — olyan békekötés követi, amely a vesztes töröknek kedvező. Barátaiban, irodalmi terveiben, politikai álmaiban csalódnia kellett... Szövetségesei cserbenhagyták. A nádorságra hiába pályázott. A bécsi haditanácsban megrágalmazták.,. 1664 után élete folytathatatlanná vált. El se tudjuk képzelni, mit tehetett volna a szégyenletes vasvári békekötés után. Talán ugyanarra az útra sodródik, mint öccse, Péter? A kursaneci erdő avarján a korszak legkiválóbb magyarjának élete tragikus szükségszerűséggel ért véget. ZRÍNYI MIKLÓS TUDTA, hogy nem lehet eszmények nélkül élni. Ezért állította a maga kora elé a csaknem száz esztendővel korábban történt eseményt, Szigetvár hősi védelmét. Zrínyi Miklós maga is példaember volt. Neve a magyarság önbecsülésének, szabadságvágyának, az egyéni és a közösségi helytállásnak, a történelem előtti felelősségének ma is vonzó példája. Tüskés Tibor #nMftBIiSSS8ÍS*ÍIÍSSfSÍMÍ*fíStS»í«*S«St Sulyok CiabweSa fajta ««miAiwtammgnutMMMiiMigtftwwiwMMtgMiitimnmManmmHiw Mai türkmén elbeszélők Türkmének... Egy nép, amelynek fele él csak hazájában, másik fele, mintegy milliónyian szétszórva a forrongó Dél- nyugat-Ázsia országaiban. Erről a népről kaptunk most tudósítást. A Modern könyvtár négyszázadik köteteként tizenegy mai türkmén elbeszélő tizennégy elbeszélését jelentette meg az Európa Könyvkiadó, A fehér dámszarvas címmel. Rosszul indul a könyv. Az alfabetikus szerkesztési elv nem szerencsés. Nem segít, inkább riaszt az első néhány novella. Hiába érezzük az elbeszélésekben a gazdag élményanyagot, túl direktnek látszanak a megoldások, és nehézkesnek tűnik a fordítás. A hihetetlenségig fokozódik, a szenvedés halmozása, és csináltnak hat az emlékezés-technika alkalmazása (Az öregember, Darvak.) Aztán fokozatosan javul a kép. Igazi arcok, igazi sorsok jelennek meg, -sokszínű emberi élet képe rajzolódik ki a lapokon. Elhallgatott hőstettek, eltitkolt szenvedések, a test és a lélek megpróbáltatásai, a hagyomány konok őrzése, lázadás a hagyomány ellen.. ., s közben a mindennapokban kivirágzó egyszerű élet. A legszebb, mert a legteljesebb — a kötet legidősebb szerzőjének, az 55 éves Nariman Dzsumajev: A csöndes meny című elbeszélés. Ellentétes világok között folyik itt a harc. Az ősök árnyaira ügyelő öregek, a hagyományok tisztelete, konokság. büszkeség és patriarchális gőg az egyik oldalon. Csendes, tisztelettudó, de kitartó és eredményes lázadás a másikon. A kettő között — a szülők és a repülőgépről álmodozó feleség között — őrlődik a férfi, aki végül maga dobja a tűzbe a régi élet szimbólumává növesztett jasmakot és borukot, a nőket megalázó, arcukat eltakaró seletet. Egyetlen elbeszélésben egy nép hétköznapi, mindennapi élete, ez az író, akár a kötet többi szerzője nem enged a nagy csábításnak. Nem viszi el a nyersanyaga a folklór és a legendák világába. Mégis mintha a mi világunkba is betörő és' mérgezően ható modern problémák nem érintenék ezt a világot. A felszín látszata azonban csalóka. A háború megpróbáltatásai például szívszorító tragédiákban csapódnak le a fronttól távoli vidékekre. Atadzsan Tagan: Ha vége lesz a háborúnak című novellájában az egyetlen, fiát elveszítő Mamut- anyó hite és hitének elveszítése fájdalmasabb, mint az igazi veszteség. Mai probléma tűnik elénk Hodzsanepesz Meljajev elbeszélésében is: a hivalkodással, felületességgel szemben, a látszat helyett az igazi emberi kapcsolat,. az emberhez méltó, érzések és tettek kellenek. Egy nép szellemisége, múltja, jelene és jövője szövi át a novellát és ragyog egyetlen mondatában egyaránt: „Az apák nem halnak meg, ha a fiák emlékeznek rájuk”. Ismeretlen világ, ismeretlen nyelv. Nem lehetett köny-. nyű dolguk a fordítóknak: az orosz nyelv közvetítésével, sokszor nyersfordítás alapján dolgozva sok eredeti szépség elveszhetett a művekből. Ez azonban nem mentheti és nem magyarázhatja azt a néhány stílustalanságot, naiv megöl-, dást, amely egy-egy jól formált novellát is elcsúfít, s főleg nem lehet mentség a művészileg éretlen nyelvezetre, aroely'í a kötet elején két-három elbeszélést gyengévé, a kötet második felében középszerűvé tesz. A legérettebbnek Varadi László és Katona Erzsébet munkája tűnik, ezért nem vétel-., len. hogy az. általuk fordított egy-egy novellát aeok között kellett emlegetnünk, amelyek a legmaradandóbb élményt jelentik. (.Európa Könyvkiadó, 198fí.) k Törőesik Miklós > nnmuHitinimHiuiiiiiiHiiiiiuiinuKiiitimmimuniiHn bsbbbb*! UMumumittuiiitHiiiBfiiHnniitimmmniiHmtniiiiiiMi Nagy Lajos: Egy cselédet vernek (Részlet) Egy nőismerősöm, G. M. esz- t tendőkön át albérleti szobá- S ban lakott. De egyiket a másikkal ; cserélte fel, úgyszólván hónapról 1 hónapra. Mert akármilyen tűrhető- ! nek mutatkozott valamely szoba, • amikor kivette, beköltözés után haji marosan kiderült, hogy nem lehet : benne megmaradni. A bérbeadók : nem kímélték albérlőjüket, zajong■ tak, veszekedtek, ajtókat csapkocl- ! tak éjjel-nappal, harsogtatták a S förtelmes rádiót, fullasztó zeneára- j dalával, és szörnyű ideológiájával, S cselédjük lopta a szenet, nem ttj- : karított rendesen, szóval végelái- ; hatatlan volt a bajok sora. 5 G. M. már iszonyodott az albér- : led szobáktól, kétségbeesve mon* dott.fel ott, ahol éppen gyötrődnie ; kellett, s már-már nem volt lelki- ; ereje, hogy új szobát keressen. Alii bérleti szobáknak még a keresése £ is kín a mai Budapesten. Remény- Z télén piszkot és bűzt kell végigjár- « nia a keresőnek napokon át, vas- : villatekintetek fogadják, kikérde- ; zik, sőt keresztkérdések alá fogják. 5 Férfi-e, nő-e, akinek a szoba kell, 2 zsidó-e, nem-e, van-e vagyona, jö■ vedelnie, mikor fekszik, mikor kel, 2 sokat tartózkodik-e a szobában. ■ Különösen, ha nő, jár-e hozzá va- 2 laki. mert ők, a háziak, erkölcs- 2 telenséget nem tűrnek. Máshol: : van-e barátja, mert ha nincs, ak- : kor nem kiadó a szoba, miből fi- ; zetné egy nő a szobabért? S G. M. engem kért meg, hogy IS keressek neki szobát. Mindegy, bármilyen a szoba, csak tiszta legyen és békességes. Én talán ügyesebb leszek, mint ő, velem talán másképpen tárgyalnak, mint egy nővel, talán több lesz a szerencsém is. H áromnapi járkál'ás után találtam G. M. számára az !! Eötvös utcában egy szobát. Egy 'S megviselt arcú, öreg özvegy asszony ; volt a kiadó. Az utca rendes, a • ház tiszta, a szoba is mutatott va- : hunit, - az özvegyasszony sem mutatott semmi rosszat, kivettem a szobát. G. M. a következő hónap elsején beköltözött új lakásába, de még aznap kiderült, hogy a szoba használhatatlan. A kisebb baj az volt — ki gondol ilyesmire! —, hogy a házban, közvetlenül a G. M. földszinti szobája alatt, egy lakatosműhely volt. A műhelyben reggeltől estig vasat kalapáltak. Ez maga már majdnem rádió, legfeljebb annyiban elviselhetőbb, hogy a kalapácsolásnak nincs világszemléleti tartalma, a iakatossegédek nem kommentálják a világeseményeket. A kalapácsolás azonban semmi sem volt ahhoz a sivalko- dáshoz képest, mellyel a háziak reggel és este tépték, marták egymást. Volt ugyanis az özvegyasz- szónynak két felnőtt lánya. Ezek a kisasszonyok ugyan munkába jártak, de amikor otthon tartózkodtak, szüntelenül veszekedtek egymás közt is, de főleg az anyjukkal. Az. első este mindenesetre veszekedtek, és hogy szüntelenül veszekedtek, ez később vált bizonyossá. Visítoztak, rikácsoltak, sírtak, át- kozódtak, gyilkossággal és öngyilkossággal fenyegetőztek. A cselédet is szidták az is jajveszékelt, a hangorgián nemigen lehetett eligazodni. Hiszen ez érdekesnek elég érdekes volt, de elviselhetetlennek látszott. G. M.-et naponta meglátogattam. Panaszkodott. Én vigasztaltam. Már csak három hét — mondtam például. Meg, hogy nincs ez mindenütt így. Legfeljebb majd jobban körülnézünk, óvatosabbak leszünk, amikor új szobát keresünk. Látogatásaim alatt különben, délutáni időben, a kisasszonyok nem voltak otlhon. s az öregasszonnyal magával ilyenkor nem akadt baj. A z első héten egyszer-egyszer láttam a két kisasszonyt. Csöngetéséin re egy alkalommal' a nagyobbik nyitott ajtót. Bronzvö- rös hajú, sovány nő volt, csontos orral, sápadt, szeplős arccal. Sötéten nézett rám és a köszönésemet nem viszonozta. Máskor csaknem mindig a kis cselédlány jött ajtót nyitni. Sohasem vettem szemügyre a lányt, s csak úgy félszemmel észleltem, hogy egészen fiatal, csaknem gyerek, elég csinos és szőke. Egyszer nem volt otthon G. M. ezt. közölte velem a kis cseléd, s akkor hallottam, hogy alföldi kiejtéssel, ő- vel beszél. Más alkalommal, amikor megint ajtót nyitott a kis cseléd, ráesett a tekintetem, s néhány pillanatra rajta tapadt. Csinos volt, szőke volt, megint egészen gyermekded, de az arca dúlt és a tekintete szinte részegül riadt. Ekkor arra is ráeszméltem, mintegy retrospektive, ahogy olyan szépen mondják, hogy a lány mindig ilyen. G. M. előtt szóba hoztam a lányt. Olyan furcsa, mi lehet vele? Ö, hogy mi? Hát igazán szörnyű. Ennek a kislánynak olyan rossz dolga van, mint egy kutyának. Nem alszik ez semmit. A két házilány késő este jár haza. Az egyik tizenegy tájban, a másik éjfél után, néha egy órakor, sőt fél kettőkor. A kis cselédnek kell számukra ajtót nyitni. Különben is fönn kell maradnia, mert apró szolgálatokra a hazaérkezésük után is igénybe veszik. Persze, ilyenkor ajtócsapkodás, parancsolgatás, szidalmazás lármája hallszík, s nem lehet aludni. A kis cseléd pedig jó- iorman semmit sem alszik. Mert az öregasszony meg már reggel fél- hétkor felveri. Csak egy kis számítást kelt csinálni: tét kettőtől fél hétig, ez ötórás alvás. Naponta egy gyereklánynak! D e másnap vörösek voltak a kislány szemei, mintha sírt volna. G. M. kétségbeesve fogadott, s rögtön a kislányról kezdett beszélni. Kiderült, hogy a házikisasz- szonyok verik. — Verik? G. M. kiáltott a lányért. — Anna! Tehát Arena volt a neve. Bejött. Anna karja tele volt vörös és kék foltokkal. Megmutatta, a mellét, a nyakát is. Mindenütt ütések és csípések friss és régebbi nyomai. Mutatta a lábát is. A csípőcsontján feszülő bőrön is sérülés, ahol az egyik kisasszony belerúgott. Faggattuk Annát. Nehezen, zavartan beszélt. Néha mosolygott. Gyerekes hősiességgel akarta viselni sorsát, s valahogy úgy intézte el, hogy nem baj, majd elmúlik, s lesz még jobban is. G. M. nem akkor kérdezte ki Annát először. Már máskor is beszelt vele, s máskor kettesben a lány bizalmasabb volt. G. M.-et már napok óta foglalkoztatta az Anna sorsa, már a házmeslernével is beszélt róla. Hogy tulajdonképpen mi történik ott, ahol ő lakik, kik, mik azok az emberek? Nagyjából ez volt eddig szerzett ismeretei összessége: a háziak minden cseléddel rosszul bánnak, nem hagyják aludni a cselédet, annyira igénybe veszik: kimenőt nem adnak neki soha, éheztetik, illetve alig adnak neki enni, verik, kínozzák, különösen a nagyobbik kisasszony, akinek úgy látszik ez. valami szenvedélye; bért soha egyetlen cselédnek nem fizetnek; amikor már a helyzet a lány számára egészen elviselhetetlenné válik, akkor felmondás nélkül elbocsátják, s fölvesznek egy másikat; a cselédek valamennyien ellenállás nélkül viselik sorsukat; védeni magukat nem tudják, mert megfenyegetik őket, a fenyegetés úgy történik, hogy a szobában, az asztalon fémkeretben ott áll egy most már nyugdíjas, magas rangú rendőrtiszt arcképe, ez a jendőrtiszt annál a nagy cégnél, ahol az idősebbik kisasszony alkalmazásban van. a személyzeti ügyek vezetője, a kisasszony ezt az arcképet kapta vagy kérte a volt rendőrtiszttől, s az dedikálta is. így: Klárikának. a cseléd előtt úgy beszélnek a rendőrtisztről, hogy keresztnevén emlegetik, egyszerűen csak Karinak, s azt mondják róla. hogy az a nagyobbik kisasszony vőlegénye; mármost, ha a cseléd a száját kinyitja, vagy ha el akarja a helyét hagyni, így hangzik fel a fenyegetés-: „Ha nem fogod be á szád, te kutya, és ha moccanni mersz/., majd szólok Karinak, s az elintézi a te bajodat. Tudod, hogy amióta itt ; vagy, eltűnt az arany karkötő- j órám! Majd bevisznek a rendőr- : ségre, onnan aztán nem kerülsz • többé elő.” : Ez a fenyegetés mindig hat. A : lélek halálos megdermedését idézi ■ elő. A cseléd addig tűri sorsát, • amíg a teste bírja. A kisasszonyok- : nak jó szemük, van, tudják, hogy • mikor kell aztán a cselédet vég- ; kifnerült állapotban, kirúgni. Annának a szülei törpebirtokos : gazdák egy kis Duna menti falu- • ban. Néha ír haza Anna, néha kap ■ hazulról egy kártyát, de amit. ö ír, : azt meg kell mutatnia. Különben • s<?m merné panaszait megírni a : szüleinek. Néha postacsomag érke- : zik hazulról, a szülők egy kis en- ; nivalót küldenek benne. Megkérdeztem Annától a teljes : nevét, G. M.-től a háziak nevét, ; minden adatot felírtam és ezt • mondtam: : — Jól van Anna. Most kimehet. * Majd én elintézem ezt az ügyet. : Majd én elbánok ezekkel — és a i másik szoba felé intettem a fe- ; jemmel. Az eset. a legegyszerűbb szóval. ■ szörnyű volt. Közkeletű kifejezés ■ szerint: vérlázító. Beleavatkozni és : végére járni — ez feltétlen erköl- ; esi parancsnak látszott. j M it lehet, mit kell csinálnom? : Főkapitány nem vagyok, de ■ elmehetek holnap délelőtt — a ke- . rületi kapitányságra, s ott, azon • az osztályon, ahová az ilyen ügy ; tartozik, valakinek elmondhatom... : mit is mondhatok el? Észleletei- : met. Megvallom, nem volt teljes ; bizalmam a sikerben. Mit lehet > tudni, ki elé kerülök, s az illető- : nek mi lesz a véleménye az-egész j eseti-öl. Talán azt gondolja majd, ■ hogy beteges érzékenységgel, köl- ; tői túlzással áll szemben, hogy van ; itt. valami kis rémlátás is, szere- J pel itt valami pletyka is. a cseléd : talán komisz és használhatatlan, s j nem art neki egy kis szabályéi le- 5* nes házi fenyítés, meg aztán a fe- i nyegetés azzal a fotográfiával, az- j az azzal, akit a fotográfia ábrázol, j valamint föltételezése -annak, hogy : amivel a, lányt fenyegetik, az való- ■ ra is válhat,. illetve miszerint le- ! hetséges az,, hogy nem az igazság : és csakis altiszt» igazság derülhet • ki' ilyen följelentés után... hát ; mindez együtt mái- gyanúsításnak : is beválik. • !*««***! i»««*eaBCTgga»i IBItfimECKI9!S9il« ■©
