Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-06 / 104. szám

„Hyomozás,r a versek világában Számvetés a magyar nyelv hetén Kevés a dühöngő - Játékok az üzemekből — Betontenger- bői szabadulva — Dzsungelek és parkok Játszóterek városainkban Amíg hallgatom az elő­adást, a neves nyelvész pél­dákkal bőségesen tűzdelt megállapításait, Kosztolányi gondolatai jutnak eszembe. Az írásbeli kifejezés meg­annyi titkát tökéletesen is­merő kiváló poéta egy alka­lommal így nyilatkozott: .. .„nincs nagyobb művé­szet a törlésnél. Én, ha tő­lem függne, az iskolában ezt előbb tanítanám, mint a fo­galmazást, végre az alkotás is ez.zel kezdődik. Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, melyet mellékesnek tartunk, és' kiemelünk valamit, az egyetlenegy dolgot, melyet fontosnak tartunk.” Így vélekedik a költő, aki magabiztosan igazodik el a nyelv olykor labirintusnak tűnő világában, aki mestere a lényeglátásnak, a tömörí­tésnek, aki boszorkányos ügyességgel játszik az érzel­mek húrjain. Épp ezért lehet és érde­mes tőle, s megannyi társá­tól tanulni. Erre a nem könnyű, de szép feladatra vállalkoztak azok. akik szót kérnek a magyar nyelv he­tén, s az anyanyelvi és a versműveltség összefüggéseit kutatva nemes küldetést tel­jesítenek: tízezrekkel értetik, éreztetik meg az igazán ran­gos művészi értékeket. t > Dr. Bakos József kandidá­tus, a napokban izgalmasnak ígérkező programot ajánlott az érdeklődőknek: azt java­solta, hogy induljanak el ve­le együtt egy „nyomozó” körútra a líra szinte határ­talan birodalmában, fedez­zék fel közösen a szellemi kincseket, s kamatoztassák azokat hétköznapi munkájuk során mind sikeresebben. Sokan és szívesen vállal­koztak erre, mert a könyv­barátok száma folyvást gya­rapszik, s egyre többen ol­vassák, a nem mindennapi élményt kínáló költeménye­ket. Akkor is, ha titkaik még nem tárultak fel előttük, úgy is. ha értő kalauzt igényel­nek. Néhány jó tanács a rajt előtt! A könnyebb eligazo­dás érdekében célszerű eze­ket figyelembe venni. Az esztétikai hatásnak há­rom feltétele van. Első a ritmusgazdagság, a rímek va­rázsa, a hangzás bűvölete. önkéntelenül is Babits Mi­hály sorai jutnak eszünkbe: ..Spanyolhon. Tarka himű rét. Tört árnyat nyújt a minarét. Bús donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon." (Messze... Messze...) Az alliterációk, a rímek, a megválogatott mássalhang­zók a távoli táj hangulatát idézik. Annyira érzékletesen, hogy szinte látunk minden részletet. A hatás még inkább foko­zódik. ha eg.y-eg.y mű akusz­tikai erényei mellett gondo­latgazdag, töprengésre, állás- foglalásra késztető, ha olyas­valamit fejez ki, ami máso­kat is foglalkoztat. Ez amo­lyan lényegi váz, amelyen a külcsín az érdeklődést fel­keltő öltözék. A Nyugat című folyóirat szerkesztője amiatt kesereg, hogy csak képzelete szár­nyain kóborolhatja be a vi­lágot. azaz sokak vágyát, ke­serűségét önti a megfelelő formába. „Ö mennyi város, mennyi nép. Ö mennyi messze szép vidék! Rabsorsom milyen mostoha, hogy mind nem láthatom soha.” BlpmiLcna SLw űBSsSSSSSSr1 Wéá. Ü« kedd Elhangzanak a példák, s a krónikás emlékezetében újabbak sorjáznak. Vala­mennyi izgalmas, hiszen az igazi poéták műhelytitkairól vall. Kosztolányi így ír az una­lomról : * „Lelkem egén rossz malom, zakatol az unalom. Régi, rozzant, rossz malom, úgy hívják, hogy unalom.” Az egy hosszú és az egy rövid szótagon alapuló tro- cheusi lejtés az egyhangúsá­got sugallja. Természetesen erre utalnak a mély magán­hangzók, s ezt jelzi a más­salhangzók színezete is. Varázslatos világ ez, ám bárki előtt feltárulkozik, ha nem lankadó türelemmel ku­tatja rejtélyeit. Mekkora gaz­dagság bűvöli el, ha a képi kifejezésmód fortélyait pró­bálja nemcsak sejteni, de ér­teni is. Tóth Árpád egy nagy tör­téneti folyamatot ilyen meg- kapóan jelenít meg: „Körül sátorkúpok keltek a köveken. Nagy lomha buborékok a népvándorlás árján — Elpattantak azóta nyomtala­nul és árván.” (Aquincumi kocsmában) Juhász Gyula így ír egy tiszai este hangulatáról: „Hálót fon az est, a nagy barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók. ... i Tüzeket raknak az égi tanyák, Hallgatják halkan a harmo­nikát”. Ügy hisszük, nem kell több érv annak igazolására, hogy a képek eredetisége az igazi tehetség önzetlen ajándéka. Indulhatnánk nagyobb portyára is, hiszen a leg­szükségesebb tudnivalókkal felvérteztük magunkat. A dolog persze egyáltalán nem ilyen egyszerű. Jártunk ugyan a művészek műhelyé­ben, de meglehetősen kevés ismeretet sajátítottunk el ah­hoz, hogy minden titkok tu­dóivá váljunk. Igaz, Tözsér Árpád szerint verset írni könnyű, hiszen a siker forrása mindössze az, hogy kiválogassuk a gondo­latainkat legtökéletesebben kifejező szavakat. Igen, Michelangelo is azt mondta, hogy ő semmi mást nem tesz, mindössze a nyers­anyagról eltávolítja a feles­leges márványt. Ez igaz, de tessék csak utána csinálni... Arra azonban vállalkozha­tunk, hogy minél közelebb kerüljünk a költeményekhez. Olykor buktatók, akadályok várnak ránk, de megéri bí­rókra kelni velük. A szókincsbőség lenyűgöz bennünket, s rádöbbent ar­ra, hogy a hétköznapok so­rán milyen szürkén, mennyi­re jellegtelenül fejezzük ki magunkat. A vers azonban egyéb cso­dára is képes. Devecseri Gá­bor utal arra, hogy ebben a légkörben még az elkopta­tott szavak is repülni tanul­nak, s hamarosan szágulda­nak a gondolattal. 3 A tömörítés adománya megbabonáz mindannyiunkat. Az idős Hidas Antal így fes­ti meg önarcképét. ,,ösz. Vész. Kész.” Szemlér Ferenc még lé­nyegre törőbben summázza életét. ..Éltem, Féltem.” Valljuk meg: az ilyesfajta szűkszavúság nem tartozik erényeink közé. Megnyilat­kozásainkban kísért a körül­ményeskedés. a szószátyár- ság. a sok-sok üresjárat. Így aztán — kissé módosítva Ke­resztes Ágnes sorait — szol­gáljuk a köz helyett a köz­helyet. A lírikusok azonban a nyelv bűvészei rendre intik a rakoncátlan szávakat, s azok kezes bárányként enge­delmeskednek nekik. Ha kell a régiek, a megszokottak he­lyett újakat is alkotnak, ha úgy érzik, hogy így hatáso­sabbá válik a közlésmód. Kiss Dénes először alkal- rítazza például a decembere- sedik, januárosodik igéket. Zöld jelzést adnak az ar­gónak — ezt tette igen ha­tásosan Villon is —, a techni­ka. a kibernetika szakszava­it is megzabolázzák, ha sej­tik, hogy ezzel új összefüg­géseket világítanak meg va­lamennyiünk számára. A jó egyórás „nyomozó- kőrút” hamar véget ért. Aki részt vett ebben — a ma­gyar nyelv hetén többször is elhangzott ez a figyelemfel­keltő előadás — élmények sorával gazdagodott, s meg­győződhetett arról, hogy hasznos a versműveltség egyes kérdéseivel foglalkoz­ni. hiszen mindennapi stílu­sunkat tehetjük tömörebbé, színesebbé, kifejezőbbé az így szerzett ismeretekkel. A szépség birodalma ugyan nem térképezhető fel máról holnapra, de ha van irány­tűnk, Ariadné-fonalunk, ak­kor mind nagyobb területe­ket portyázhatunk be. Higgyék el: érdemes... Pécsi István A kacsaúsztató környéke, nádasok, kubikok, faluszéli mezők, a csalitos, a kis er­dő — ezek mind-mind szin­te ismeretlenek a városban felnövő gyerekeknek. A be­tontengerből hétvégeken ki­szabadulva — legtöbbször csak autós kirándulásra — nem tudnak együtt élni a természetei. Nem ismerik meg, .illetve nem úgy isme­rik meg a bokrokat, virágo­kat. bogarakat, mint a falun élő gyerekek. Számukra mindezt a vá­rosban levő játszóterek pó­tolnák. A mászókák, külön­féle játékok, a hinta, a libi­kóka, a nyújtó — m'ondjuk meg őszintén — egyáltalán nem elégítheti ki egy egész­séges gyermek mozgásigé­nyét, a természet valódi fel­fedezését. Mégis, a parkok­ra. a játszóterekre igen nagy szükség van. 1 Kevés is az, ami három városunkban a rendelkezésre áll. ★ Hatvanban tizenegy játszó­téren engedhetik el a szülők gyerekeiket, hogy kedvükre mozogjanak. Ez — ha a vá­ros lakosságát és a kicsinye­ket nézzük — bizony nem sok. A városi tanácsnál Pa­lóca László főelőadó elmond­ta,: hogy több mint egymil­lió 300 ezer forintot fordíta­nak évente a parkok és a játszóterek felújítására. Mint­egy 150 ezer négyzetméter belterjes, valamint harminc­ezer négyzetméter külterjes területet gondoznak. Igaz, ebből az összegből például erre az esztendőre mindössze 15 ezer forint jut a játszó­terek karbantartására. Ám a lakosok, az üzemek, vállalatok, gyárak szocialis­ta brigádjainak segítségével minden évben társadalmi munkával csinosítják, gazda­gítják a gyerekek birodal­mát. Tavaly majd százezer forint értékű munkával já­rultak hozzá elsősorban a f-----------------------------------------------------------------------------------------­Máté György: Kincsei Attila I. Kik voltak a hunok? Ahhoz, hogy megértsük, hogyan született meg az el­lenőrizhetetlen emberi kép­zeletben Attila hármas ko­porsójáról és vele elföldelt kincséről szóló legenda, le kell hántanunk a hunok történetéről néhány, a szá­zad alatt rászórt, idegen ré­teget. El kell őket kísérni a Mongóliától Nyugat-Euró- páig tartó vándorútjukon és különösen azokban a rövid évtizedekben kell őket meg­figyelnünk, amelyek folya­mán a mai Magyarország déli részén helyezték el tá­boruk központját. Ebből a „főhadiszállásból” kiindulva már könnyebben nyomon követhetjük az Atti­la elásott kincséről szóló el­beszélések útját az iroda­lomba, a regényes ábrázolás­ból a történelemkönyvekbe, azokból a közhitbe, onnan meg a kincskereső, könnyen gazdagodni akaró emberek tervei közé. A hun: Belső-Ázsiában élt, nomád nép volt. A kí­nai krónikásoktól, elsősorban „A dinasztiák története” cí­mű, sokkötetes művekből, közte a „Korai Han-dinasz- tia története” és különösen a „Kései Han-dinasztia tör­ténete” (Hou Han Su) című könyvekből sok mindent megtudhatunk róluk. A kí­nai történetíróknak kevés jó szavuk van a Hiung-nu- nak nevezett birodalomról — örök harcban álltak ve­lük. Az észak-kínai Csin- dinasztia császárai az ő be­törésük feltartóztatására kezdték meg a Nagy Fal építését: A hunokról szólva, nem szabad a 20. század egységes nemzeteihez hasonló állam­alakulásra gondolni. Huszon­négy, egymástól alkatra, nyelvre is különböző nem­zetség katonai szövetségének gyűjtőneve volt ez. A kí­naiakkal folytatott háborúk és belső viszályok következ­tében i. e. az I. században ez a szövetség kettészakadt. A déli törzsek szövetsége függő viszonyba került Kí­nától. Az északi szövetség nemzetiségei ugyanakkor megkezdték félévezredes ván­dorlásukat Kazahsztánon, a Volga és a Don vidékén át a kelet-római birodalomig Létszámuk közben óriásira nőtt: a legyőzötteket, aláno­kat, keleti gotokat és más népeket beolvasztották, az arra alkalmas férfiakat be­sorozták katonának. Hatalmuk 433 után érte el csúcspontját, amikor Attila (Etele, Etzel) lett az uralko­dójuk. Tisza-parti főhadi­szállásukról kiindulva két nagy katonai akciót indítot­tak a nyugat-európai biro­dalmak ellen. 451-ben le­rombolták a Duna mellett létesült katonai és polgár­városokat és eljutottak a Rajnáig. A rómaiak a kata- launumi csatában azonban megállították és visszatérés­re kényszerít ették őket. Egy esztendő múlva Attila sere­gei Itália ellen vonultak. Itt több siker koronázta vállal­kozásukat: elfoglalták Aqui­Cukor- és Konzervgyár, a MÁV Pályafenntartási Fő­nökség dolgozói és a szak­munkásképző intézet diákjai. Hatvanban a legkedvel­tebb játszótér a Szabadság utcában van, itt sok a já­ték és lebetonozott „dühön­gő” is van. Igaz, ez utóbbi­ból a városban mindössze csak kettő," kispályából pedig hat található. Az idén a MŰFÉM Szövetkezet KISZ- szervezetével közösen a vá­rosi tanács a Béke úti kis­pályás labda"úgópálya mel­lett új játszóteret épít. A vá­ros adja az anyagot s a fia­talok társadalmi munkájuk­kal segítenek. > ★ Gyöngyösön 42 játszótér található, . tehát majdnem négyszer több. mint Hatvan­ban. Ez, me" is látszik a vá­ros arculatán. A parkokkal együtt 2 millió 700 ezer fo­rintot fordítanak évente a felújításokra, virágosításra. A Dimitrov-kert — a régi Orczy-kert —, a Szabadság téri szép terület, valamint a mátrafüredi modern játszó­tér közkedvelt a kicsinyek körében. Jól felszerelt a Mérges úti lakótelepen levő is. A városi tanácson elmond­ták, hogy összesen több mint félmillió forint értékű se­gítséget kaptak az Egyesült Izzó. a Gagarin Hőerőmű és a váltógyár szocialista bri­gádjaitól: játékokban, mun­kában. A tanács évente köt karbantartási szerződést a városgondozási üzemmel, ám egy érdekes kezdeményezés révén szocialista megőrzési és gondozási szerződéseket vállaltak az iskolák is. A diákok takarítanak, gyűjtik a hulladékot, szépítik a parko­kat, a játszótereket. Nemcsak az óvodások jár­nak a jó idő beköszöntővel a játszóterekre, hanem az al­sótagozatosok is. Nevelői, ta­nári. felügyelet mellett — mégiscsak a szabad levegőn játszhatnak. ★ v . Természetesen Egerben, a megyeszékhelyen van a leg­több játszótér. Hatvan kis területen mozoghatnak a gye­rekek. A városi tanácson Börcsök Mihályné, a zöldte­rületek gazdája azt a tájé­koztatást adta, hogy mintegy 600 ezer négyzetméter park­területet gondoznak. Ebbe természetesen beletartoznak a kicsinyek birodalmai is. Évente négymillió forintot áldoznak a felújításokra, a parképítésre, a játékok kor­szerűsítésére. Egerben sem hiányzik az önfeláldozó munkáskéz akkor, ha társa­dalmi munkáról, a terek csi­nosításáról van szó. Tavasz- szal és ősszel valamennyi ál­talános és középiskolás diá­kot megtalálni kapával, ásó­val, gereblyével a kézben a parkokban, a játszótereken. A Hatvani-temető melletti játszóteret például minden évben a megyeszékhely kis­iparosai újítják fel társadal­mi munkával. Sajnos, Eger­ben is kevés a kispálya. En­nek nemcsak anyagi okai le­hetnek, hiszen például az Egészségház utcai „dühön- gőt” a lakosok kérésére bon­tották le. Több mint 300 be­jelentés érkezett a tanácsra, s a panaszosok a Cifrakapu utcai dühöngő megszünteté­sét kérték. Akadt köztük többgyermekes szülő is! Így is kevés a Csebokszári-lakó- telepen a mozgásra alkalmas hely. így hát á „dühöngő” maradt. Az idén már két játszótér kialakítását fejezték be ezen a lakótelepen, s még továb­bi hárdm készül majd. És hogy nemcsak panaszosok vannak, azt bizonyítja: a la­kosok nagy része szívesen bekapcsolódik a társadalmi munkákba. A gyerekekért. 1 .’ Józsa Péter leát és Milánót (Mediola­num). A hun sereg körülvet­te Rómát is; az ostromlott városban államcsínyek és felkelések követték egymást. Az egykor világhódító, gő­gös Róma, a népmilliók le- igázója és rabszolgatartója, tehetetlenül. ellenállásra képtelenül hevert a „barbá­rok” lába előtt. Attila — kideríthetetlen okból -r- azonban nem fog­lalta el az „örök várost”. Más tervek foglalkoztatták Betegség pusztított se­lben? Felkelés tört ki a háttországban, unely az j utánpótlást veszélyeztette? Az tény, hogy elvonulása ellenében Róma hatalmas évi adófizetési kötelezettsé­get vállalt; Attila azonban csak egyszer söpörhette be a váltságdíjat: 453-ban vá­ratlanul meghalt. Halála után az addig lap­pangó nemzetiségi ellentétek fellángoltak. A hunok egy része visszavonult Ázsiába és ott beolvadt más népek­be. felmorzsolódott. A gót, alán, germán törzsek, ame­lyeket a hunok erőszakkal olvasztottak be, önálló szö­vetségekbe tömörültek és foly­tatták a rabszolgatartó nyu­gat-római birodalom elleni támadásaikat. 476-ban Odo- vacar (Odoaker) germán zsoldosvezér mérte az utolsó halálos csapást' a nyugat­római birodalomra. (Következik: Mesés gazdagság?)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents